Egy teljesen átlagos napon, a vonatomon ülök éppen hazafelé tartva.
Azt veszem észre, hogy egy maszkos fiú fut a vonaton, aki megpillantja hogy van mellettem egy hely. Leült mellém, és szaporán kezdte venni a levegőt.
Ki elől menekülhet? Miért van rajta maszk? FBI, vagy mi?
Fut át a fejemben többnél több kérdés.
Percek múlva, egy csapat lány száll fel a vonatra. Körbe-körbe nézték a a székeket. Mintha kerestek volna valakit.

- J-hope oppa, tudjuk hogy itt vagy! – szólalt meg egy lány körülöttem, miközben a szemeivel a székeket vizsgálta.

- Ne, ne ne... – suttogott a mellettem lévő fiú. - Kérlek segíts, ezek a lányok engem keresnek! – nézett rám kétségbeesetten.

Értetlenül néztem rá. Hozzám beszél?

- He? Te most hozzám beszélsz? – kérdeztem vissza, nem túl nőiesen.

- Nem a melletted ülőnek.. – forgatta meg a szemeit. Magam mellé néztem, de nem volt ott senki. - Persze hogy hozzád te bolond! Csak csókolj meg! – mondta.

- Mii??? – szökött két oktávval feljebb a hangom. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a fiú az ajkait az enyémnek nyomja. A nagy sokkból sikerült feleszmélnem, és ellöktem magamtól.

- Te perverz!!! – kiabáltam, mire a kezével letapasztotta a számat. - Ez volt az első csókom.. –suttogtam magam elé.

Mosolyogva emlékeztem vissza, az első találkozásunkra főzés közben.
Az ajtó nyitódott.

- Szíveem! Megérkeztem!! – hallottam meg a Szerelmem hangját.

Mögém lépett HoSeok, a derekamat átkarolta és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra.

-----------------------------------------------------

Bocsánat, nagyon sokáig nem volt rész, de igyekszem többet írni!
Instagrammon olvastam angolul, én pedig lefordítottam. Nem saját.
Remélem tetszik ez a rövid Hobis rész. ♥🐝