Sziasztok!

Először is, remélem azért még vannak akik olvassák a könyvemet! Tudom régóta nem volt rész, amit sajnálok! De! Végre letudtam ülni a laptop elé és tudok írni! *-*

Akik kértek részt, azoktól szeretnék bocsánatot kérni! Hamarosan mindenkinek megtudom írni a kért részt, ígérem! 

Remélem tetszik ez a rész! Jó olvasást! 🖤

---------------------------------------------------------

Hirtelen szakadt le az ég. Gondolkodni se volt időm, egyből futásnak eredtem. Megpillantottam egy kávézót a távolban, így nem volt kérdés, hogy bemegyek-e vagy sem. Csurom vizesen léptem be az ajtón, a kis csengőnek köszönhetően, pedig mindenki hallotta hogy érkeztem, így rám pillantottak. Körbe néztem, és megnyugodva szemléltem, hogy nem csak én jöttem ide az eső elől. Jó páran ültek az asztalnál kinek vizes volt a haja, avagy a ruhája. Minden asztalnál ültek, ami miatt elszomorodtam, de egyből felvillanyozott a kedvem amikor megláttam, hogy egy kettes asztalnál egy fiú egyedül ül, a szemben lévő széken pedig senki sem ült. Minden bátorságomat összeszedve indultam meg felé, ám ahogy közeledtem észrevettem, hogy olvas, valamint fülhallgató van a fülében. Óvatosan megkocogtatva a vállát magamra hívtam a figyelmét, ami sikerült is, mivel füleiből kivette a fülhallgatót és érdeklődve tekintett rám.

- Foglalt ez a hely? – kérdeztem, az üres székre mutatva.

- Nem. Nyugodtan ülj le! – mosolygott halványan, én pedig helyet foglaltam. 

Szőke haj, gyönyörű barna szemek és ami végképp szemet szúrt, az pedig az volt, hogy a zakóján az iskolám kitűzője volt.

- Hogy-hogy eddig még nem láttalak? – tettem fel a kérdést, amit leginkább magamnak szántam, mégis hangosan kimondtam.

Észrevette, hogy a kitűzőt bámulom, így egyből leesett neki, hogy valójában mire is értettem a kérdést.

- Nem olyan rég költöztem ide iskola váltás miatt. – válaszolt, miközben a könyvét bámulta.

- Értem.. – motyogtam. Leszólítottam egy pincért, majd rendeltem magamnak egy jó meleg forrócsokoládét, ami felmelegíti kihűlt testemet.

- Milyen fajta könyveket szeretsz olvasni? – kezdeményeztem a beszélgetést. Megszeppenve, de válaszolt. Egy idő után már ellazult és úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. 

Annyira belemerültem a beszélgetésbe, hogy észre se vettem amikor elállt az eső. 

- Basszus de elszaladt az idő.. – néztem karórámra. - Nekem most mennem kell. Örülök, hogy megismertelek. – mosolyogtam rá, majd összepakoltam a cuccomat. 

- Vigyázz hazafelé! – egy halvány mosolyt az arcára húzott, majd intett egyet. 

Egész este vártam, hogy esetleg bejelöl-e ismerősnek valamilyen online platformon, vagy megdob egy üzenettel, de csalódva szemléltem a telefonomat, mivel egy értesítést sem kaptam. Elhatároztam, hogy akkor én fogok lépni és bejelöltem őt. Meglepő módon, pár perc múlva, már jött is az értesítés, hogy elfogadta a kérelmemet. Úgy döntöttem, nem zaklatom már így este, és inkább lefeküdtem aludni. 

**Időugrás**

Hónapok teltek el azóta, hogy Yeosanggal barátok lettünk. Mint kiderült, visszahúzódó típus, emiatt is szereti jobban az otthonülős, filmezős baráti összejöveteleket, mint a bulizást. Nem egyszer próbáltam kirángatni a komfortzónájából, de eddig sajnos mindegyik sikertelen kísérlet volt. 

- Yeosaaang! Nem halsz bele ha egy kicsit szórakozol! – könyörögtem sokadjára neki.

- T/N, tudod jól, hogy nem szeretem az olyan helyeket. – mondta nyugodtan, miközben én a karját rángattam.

- De még sose voltál szórakozóhelyen. Honnan tudod, hogy milyen? – erőltettem, mire nagyot sóhajtott.

- Békén hagysz ha igent mondok? – több se kellett, ráugrottam, aminek köszönhetően majdnem leestünk az ágyról, ha nem kapaszkodik meg. 

- Ezaaaz!! – visítottam győzelemittasan.

- Először és utoljára! Érthető? – emelte fel mutatóujját figyelmeztetőlegesen. 

- Értetteeem! – vigyorogtam.

Péntek este, Yeosang ágyán ültem és vártam, hogy kiszedje seggét a fürdőből. Állítottam neki össze ruhákat, és azokat próbálta és mutogatta meg, hogy melyik néz ki a legjobban rajta. Mit ne mondjak, volt néhány darab, amiben olyan jól nézett ki, hogy a szám is tátva maradt. Miután sikerült kiválasztani, hogy mi lesz rajta, beállítottam a haját, majd én is készülődni kezdtem. Taxit hívtunk, majd indultunk is bulizni.

Miután megérkeztünk a helyszínre, és kiszálltunk az autóból, megindultam a bejárat felé. Nem láttam magam mellett Yeosangot, így hátra néztem. Egy helyben állt és bámulta az épületet.

- Nem akarunk inkább haza menni és nézni valamilyen filmet? – próbálkozott, de már nem volt visszaút. Odamentem hozzá és megfogtam a kezét, majd elkezdtem behúzni az épületbe.

Vadul tomboló emberek tömkelege fogadott minket ahogy beléptünk az ajtón. Yeosang arcára kiültek az érzései, és ahogy látszott rajta, nagyon nem akart itt lenni. 

- Igyunk valamit! – mosolyogtam rá biztatóan, mire szemei tágra nyíltak. Megfogtam kezét, majd elkezdtem a bár felé húzni. Szegényt szétszakítom annyi felé húzom. 

Intettem a pultosnak, aki odajött hozzám én pedig már kértem is az italokat. Yeosang elé toltam az italát, aki elszörnyedve nézett az alkoholra. 

- Nem lesz semmi bajod tőle, nyugi. – közel hajoltam hozzá, hogy hallja mit mondok. A zenétől dübörgött szinte az egész hely. A táncparketten csak úgy ropták a fiúk, s a lányok is.

Nevetve néztem végig, ahogy megissza az italt, arcára pedig egy fintor ült ki. 

- Remélem nem mérget itatsz velem. – mondta komolyan, belőlem pedig kitört a nevetés.

- Táncoljunk.. – invitáltam a táncparkettre, de csak megrázta a fejét.

- Én most kihagyom. – maradt a székén, én pedig vállat rántva indultam meg a tomboló tömegbe. 

Izzadtság, cigaretta, valamint alkohol szag keveredett a levegőben. Test a testhez tapadt, vad táncot jártak a parketten. Voltak tipikus szerelmes párok, akik egymás száját nyalták falták, mindenről megfeledkezve. Akadt, aki csak piálni jött ide, de olyan is előfordult, aki mindenáron csajozni/pasizni akart. 

Egyik pillanatról a másikra, kezdtem úgy érezni, hogy valaki egyre közelebb dörgölőzik hozzám. Megcsapta a tömör alkohol, és cigaretta szag az orromat.

- Szia cica, van kedved játszadozni? – morgott mélyen a fülembe, közben derekamért nyúlt.

- Szállj le rólam! – megfordultam és próbáltam eltolni magamtól, de elkapta csuklómat és megszorította erősen.

- Mégpedig velem jössz.. – elkezdett rángatni, én pedig próbáltam kiszabadítani a kezemet a szoros fogásából, sajnos sikertelenül. 

- Engedj el! – erőlködtem. A körülöttünk levők közül, egyiküknek se tűnt fel, hogy erőszakoskodik velem ez a férfi, mindenki tovább bulizott. Senki sem segített, amíg..

- Nem hallottad, hogy nem akar veled menni? – hallottam meg Yeosang hangját, amitől megnyugodott lelkem. 

- Ki vagy te, hogy nekem ugass? – elengedett a férfi, de a lábán megállni alig tudott.

Össze vissza dülöngélt, ökle pedig lendült. Olyan szinten nem volt egyensúlya, hogy ütése mellément. Yeosang ezt kihasználva ütött be egyet az ismeretlennek, aki az ütés hatására hátra esett. Hirtelen mindenki ide tudott figyelni a történések hatására. Fel sem tudtam emészteni, hogy mi történt. Yeosang összekulcsolta kezeinket, majd kihúzott az épületből. 

Fellélegeztem amikor kiértünk a friss levegőre. A kezdeti sokkból kezdtem feleszmélni. 

- Jól vagy? – kérdezte csendesen, miközben lépkedett mellettem. Céltalanul sétáltunk. Nem tudtuk merre megyünk, a lábunk vitt arra amerre jónak látta.

- Uhum, azt hiszem.. – motyogtam. - Sajnálom.. – szemeimmel a földet pásztáztam. 

- Nem tehetsz róla. – zsebre dugott kezekkel battyogott. Nem mertem ránézni.

- Nem akartalak ilyen helyzetbe sodorni. – szégyelltem magam, tagadhatatlanul. Megállt, majd szembefordított magával. Kénytelen voltam ránézni.

- Nyugi T/N! Nem láttad előre, hogy ez fog következni. Nem a te hibád. – mosolygott biztatóan, majd megsimogatta fejem tetejét. Nagyot sóhajtottam. Elindultunk haza, gyalog.

Csendben sétáltunk, már percek óta egymás mellett. Egyikünk sem szólalt meg.

- T/N.. – szólított nevemen ezzel megtörve a csendet, mire felkaptam a fejemet.

- Igen? – néztem rá érdeklődve.

- Milyen érzés szerelmesnek lenni? – hirtelen kérdésétől, még a nyálamat is félrenyeltem.

- T-tessék? – néztem értetlenül, mivel nem értettem honnan jött hirtelen ez a kérdés.

- Azt kérdeztem, milyen érzés szerelmesnek lenni? – ismételte meg újra, mire mély gondolkodásba estem.

Életem során eddig még csak egyszer voltam igazán szerelmes. A legelső barátom, igazi szerelem volt számomra. Anno, a tudatlan énem eltudtam volna vele képzelni az egész életemet, de az a fiú máshogy döntött és kilépett az életemből. Belegondolva most már nem bánom, hogy így történtek a dolgok. Egyik ajtó bezárul, a másik kinyílik. 

- Olyan érzés kerít hatalmába, hogy általa jobb embernek érzed magad. Könnyedén a mennyekbe röpíti a lelked és beragyogja az életed. Elmosolyodsz akárhányszor arra a bizonyos személyre gondolsz. Csak ő jár a fejedben, akaratlanul rá gondolsz. Keresed a tömegben, még ha tudod jól, hogy nincs ott. Sokkal boldogabbnak, erőteljesebbnek érzed magad. Mintha a legmegbízhatóbb, legjobb barátod lenne melletted. A lelki társadnak érzed őt. – szívemből szóltak szavaim.

- Én szerelmes vagyok.. – mondta pár perces csend után.

~~~~~~~

Olyan szinten nevettem, hogy az már inkább nyerítés volt, mintsem nevetés. Fényképeket nézegettünk, amik az elmúlt években készültek, azóta mióta együtt vagyunk.

- Nézd milyen fejet vágsz! – mutogattam a képre, Yeosang mellettem csak a szemeit forgatta.

- Azért ennyire nem vicces. – kivette kezemből a fényképet, majd jó messzire elrakta, hogy véletlenül se láthassam.

- Olyan visszahúzódó, félénk fiú voltál. – elmélkedtem. 

- Félénk, igen? – húzta fel szemöldökét. Hirtelen kerekedett fölém a kanapén.

Két kezével támasztotta meg magát a fejem mellett, én alatta feküdtem. Egyik kezét felemelte, majd ujjait végig húzta a mellkasomon keresztül, egészen alhasamig. Egyetlen póló és bugyi volt rajtam, ezt kihasználva tűrte fel a pólót hasamig, majd ujját végig húzta bugyiba bújtatott nőiességemen. 

- Most is félénk vagyok, huh? – mosolyodott el önelégülten.

- Y-yeosang. – dadogtam.

- Hosszú éjszakánk lesz, Hercegnőm.. – mondta sejtelmesen, majd kezdetét vette a szenvedélyes éjszakánk.

---------------------------------------------------------

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész! A kérőtől bocsánatot kérek, hogy ilyen későn hoztam a részt! Igyekszem mindenkinek a részét megírni hamar!

Köszönöm, hogy elolvastátok! Puszi!🖤 :3