Wonho

Régóta szerettél volna elmenni egy vidámparkba, ezért rávetted a barátodat HoSeok-ot hogy menjetek el. Nagyon jól éreztétek magatokat. Szinte végig jártatok már mindent, kivéve az óriáskereket.

- Nyuszii! Üljünk fel oda! – mutattál boldogan az óriáskerék felé. HoSeok nyelt egy nagyot.

- Biztos hogy felakarsz oda ülni? – kérdezte félve. Boldogan bólogattál, majd kezét megfogva húztad a kerék felé. Beültetek egy kabinba, és vártatok hogy elinduljon. HoSeok feszengett melletted, mire te furcsán néztél rá.

- Mi a baj? – kérdezted tőle és közel hajoltál az arcához. HoSeok nem volt annyira lelkes mint te. Szemei benedvesedtek, mire te aggódva néztél rá. Lecsókoltad az arcán lecsorduló könnycseppet.

- É-én.. Nekem tériszonyom van.. – folytak könnyei, mire neked összeszorult a szíved.

- Miért nem mondtad ezt Szerelmem? Ha tudtam volna, akkor nem kényszerítelek hogy felüljünk. Ne haragudj! – ölelted át. Bújt hozzád mint egy kiscica. - Ne félj, én itt vagyok! –suttogtad fülébe. Adtál egy biztató csókot az ajkaira.

---------------------------------------------------------

Jooheon

Pároddal, éppen a konyhában ügyeskedtetek. Szerettek együtt főzni. Igazából, ez abból áll, hogy te készíted az ételt, Jooheon pedig néz téged ahogy ügyeskedsz. Néha-néha ha tud segít, de jobban szereti nézni ahogy te munkálkodsz. Éppen a zöldségeket szeletelted fel, mikor Szerelmed felkiáltott.

- Jagiiiii!! Ments meeeg!! – kiabált. Ijedten néztél oda.

- Mi az Jooheon? – aggodalmaskodtál.

- Egy pók!! Öld meg!!! – kiáltott és felmászott az asztal tetejére. Nem nagyon szereti a rovarokat, főleg a pókokat. Kitér a hitéből amikor meglát egyet. - Jagi, megfog enni! – kezdett el sírni. A fejedet ráztad gyerekes viselkedését látva. Megfogtad a papucsodat és lecsaptad egyetlen mozdulattal.

- Te vagy a hősöm! – pityergett és leszállt az asztalról. Odament hozzád és szoros ölelésbe vont.

- Te nagy gyerek.. – öleltél vissza és a haját elkezdted simogatni.

---------------------------------------------------------

Kihyun

- T/N.. Egész nap ignoráltál.. – biggyesztette le ajkait Kihyun. - Helyettem Minhyukot ölelgetted. Csak engem ölelgethetsz!! – pityeredett el.

- Ugye milyen rossz ha nem foglalkoznak veled? Szerinted nekem milyen amikor alig vagy itthon? Tudom és megértem hogy dolgoznod kell, de néha azért szakíthatnál rám is egy kis időt.. – vallottad be hogy mi nyomja a szívedet.

- Többet fogok veled foglalkozni, csak kérlek ne ignorálj Jagi.. – csordult ki egy könnycsepp a szeméből. Tudtad mindig is, hogy Kihyun egy érzékeny fiú, és utáltad sírni látni őt. Próbáltál odafigyelni mindig arra hogy ne bántsd meg, mert nagyon könnyen megtud sértődni, és bizony ilyenkor ki kell őt engesztelni, ami sokszor nem könnyű.

- Ne sírj, kérlek! – törölted le az arcáról lecsorduló könnycseppet. - Szeretlek te kisbaba! – csókoltad meg. Mint egy szeretet éhes kisgyerek, úgy bújt a nyakadhoz.

---------------------------------------------------------

Hyungwon

- Elegem van a mai napból! Aludni akarook! – kezdett el hisztizni Hyungwon.

- Te is tudod, hogy lesz még egy interjútok. El kell szomorítsalak, még nem aludhatsz. – közölted vele a tényeket.

- De Jagii, aludni akarok! Aludj velem te is! – viselkedett úgy mint egy 5 éves. Hyungwon nagyon szeret aludni, így nagyon hisztis szokott lenni mikor nem hagyják őt aludni. Szemeidet forgatva ültél le a kanapéra és a tévét kezdett el bámulni. - Ne legyél ilyen!! – biggyesztette le ajkait, és szemei kezdtek nedves lenni, de nem hagyta hogy könnyei kicsorduljanak.

- Hyungwon, kérlek ne csináljuk azt mint múltkor! Majdnem levágta a fejem a menedzsered múltkor, amikor fanmeeting helyett itthon maradtál és aludtunk. Szóval ne hisztizz, és bírd ki! – akadtál ki.

- Milyen vagy velem.. – mondta majd feltrappolt az emeletre.

- Ne merj aludni Chae Hyungwon mert kirángatlak az ágyból!! – kiabáltál fel az emeletre.

---------------------------------------------------------

I.M

Ennyire még soha sem vesztetek össze Changkyun-nal mint most. Hogy mi is történt? Egy fellépésre készültél, mivel táncosként dolgozol. Egy páros táncról van szó, amit hát ugye nem egyedül táncolsz. Jimint állították melléd páronként, és mivel beleszólásod nincs, ezért kénytelen voltál elfogadni. Egy erotikus táncot választottak nektek ki, ami nem más mint a Lambada. Épp azon van a hangsúly hogy erotikus tánc, ahol néhány testrészetek egymáshoz simul. Changkyun-nak ez nagyon de nagyon nem tetszett. Hihetetlenül féltékeny volt hogy egy másik fiúval táncolsz egy ilyen műfajt. Ezerszer elmondtad neki hogy nincs semmi közted és Jimin között, de mivel férfiből van, ezért persze hogy féltékenykedik. Már attól a gondolattól kivan hogy más ér hozzád. Nem te döntöd el sajnos hogy kivel, mikor és milyen táncot adsz elő. Ebből az egészből kerekedett ki a nagy veszekedés köztetek. Egyik este későn jöttél haza, mivel ezerrel gyakoroltok az előadásra, és bizony sokszor éjszakákba nyúlik ez az egész. Egy mérges Changkyun-nal találtad magad szembe amikor hazaértél.

- Hol voltál? – állt karba font kézzel.

- Gyakoroltunk Jiminnel. – mondtad, majd letetted a táskád.

- Már megint Jimin? Jimin így, Jimin úgy. Nem veszed észre hogy egyre több időt töltesz azzal a gyerekkel mint velem? Szerintem én vagyok a barátod és nem Jimin! – fakadt ki, már-már kiabálva.

- Te is tudod hogy nem tehetek arról hogy ezt a táncot kaptam és pont vele. Lehetnél kicsit megértőbb! Nincs kedvem ehhez most, fáradt vagyok. – sütötted le szemeidet.

- Ahhoz nem vagy fáradt hogy Jiminnel kell táncolnod, igaz? – húzta fel az orrát. Itt szakadt el neked a cérna. Szólásra nyitottad volna a szádat, de megpillantottad hogy párod szeméből egy könnycsepp folyik ki. - Tudod milyen szar a tudat hogy egy másik fiú ér hozzád? Megesz a féltékenység.. – törölgette könnyeit pulóvere ujjával. Szíved darabokra tört mikor megláttad könnyeit. Odamentél hozzá és szoros ölelésbe vontad.

- Ne haragudj Changkyun.. Nagyon szeretlek és soha a büdös életbe nem csalnálak meg. Ezt biztosra mondhatom. – néztél rá, majd egy hosszú csókot adtál ajkaira.

---------------------------------------------------------

Shownu

Baleseted volt, ami miatt kómában fekszel. Egyik este, az egyik haveroddal, az autópályán közlekedtetek, mikor is egy autó belétek ment. Részeg volt a sofőr, emiatt történt ez az egész. A haverod megúszta kisebb sérülésekkel, míg te komolyabban megsérültél és kómába kerültél. A barátod, Hyunwoo mindennap melletted van, és vár arra a pillanatra hogy kinyisd a szemeidet. Napok óta alig eszik, alszik. Magát hibáztatja, pedig ő semmit sem tett. Barátai nagyon aggódnak érte, mivel láthatóan sokat fogyott mióta kómában vagy. Mint minden másik nap, melletted ült egy széken, és beszélt hozzád, még akkor is ha te nem hallhattad.

- Nagyon hiányzol, nekem és a többieknek is.. – suttogott. - Kelj fel Kincsem, nyisd ki a szemeidet! Tudom hogy képes vagy rá.. – adott egy csókot kézfejedre. Édesebbnél édesebb dolgokat mondott neked. Fejét lehajtotta az ágyadra. Egyik pillanatban, kezeidet megmozdítottad, amit ő érzett, hiszen a kezedet fogta. Felcsillantak szemei, és egyből szólt az orvosoknak.

- T/N.. Végre felkeltél.. – kezdett el sírni mikor kinyitottad szemeidet. Erőtlenül rámosolyogtál.

---------------------------------------------------------

Minhyuk

A tévé előtt, a kanapén ülve nézed nagy szemekkel a képernyőt. Szerelmed és bandája egy díjátadón vannak, te pedig a televízióból követed az eseményeket. Ez a díj, nagyon sokat jelent a fiúknak, így te is izgulsz velük együtt. Percek telnek el, mikor egyszer csak meghallod Minhyuk bandájának nevét. A kanapéról felpattanva kezdesz el visítozni. Szemeiddel követed Szerelmedet, mikor meglátod hogy sír örömében. Nagyon büszke voltál rájuk. Megérdemelték a díjat teljes mértékben. Alig vártad hogy hazaérjen és együtt tudjatok ünnepelni. Neki álltál vacsorát készíteni hogy meglephesd párodat. Órák múlva, ajtó nyitódást hallottál.

- Megjöttem! – kiáltott, jelezve hogy hazatért. Nem szóltál egy szót se, elé siettél és a nyakába vetetted magad.

- Büszke vagyok rád! – suttogtad nyakába. Rápillantottál, majd egy hosszú, érzelemmel teli csókot nyomtál ajkaira.

---------------------------------------------------------

Végre sikerült befejeznem! Remélem hogy tetszik nektek ez a rész! Köszönöm hogy elolvastad! Puszi!