Sziasztok!Hűh, hát először is nagyon rég jártam itt, amiért elnézést, de igyekszem összeszedni magam és nem teljesen elhanyagolni ezt a gyűjteményt mert kár lenne érte. Így előjáróban elmondom, hogy soha nem hallottam erről a bandáról szóval ezért is döntöttem amolyan social media részhez. Mivel úgy gondolom ez egy fokkal egyszerűbb (?). De remélem a kérőnek nem okoztam csalódást. Jó olvasást. 🥰

A sors és a megjelölt lélektárs kell legyen a te végzeted. A szívetek által össze vagytok kötve egymáshoz, viszont a kozmikus vagy akár isteni beavatkozás ellenére úgy érezed, hogy nem teljesen a tiéd. És akkor csak egyetlen kérdés merül fel benned nap mint nap. Miért olyan kegyetlen veled a sors?

A vacsora csodásan telt el. A család üdvözölt, amiért nagyon hálás voltál. Bosszantott, hogy Wonjun még mindig nem érkezett meg, de tudod, hogy nem tehetsz sokat ellene. Biztosan hosszú sor áll előtte az autópályán. Már próbáltad felhívni, de nem vette fel. Először nagyon aggódtál, hiszen ha nem is tudd beszélni mindig dob egy üzenetet, de próbáltad magad azzal nyugtatni, hogy lehet lemerült a mobilja. Megráztad a fejed mivel nem akartad elrontani a családi hangulatot, így inkább segítettél gyerekkori barátod anyukájának mosogatni. Ez után még egy kis ideig a kanapén beszélgetettek, és persze az elmaradhatatlan kis kori képek már szinte bevett szokás lett. Nem mintha nem láttad volna már ezerszer őket, de minden alkalommal annyira mókás volt felidézni a gyermekkorotokat. 

Viszont mikor egy óra elteltével sem ért oda Wonjun, nem tudtad leplezni aggodalmad. Muszáj volt kimenned egy kis friss levegőre különben megfulladtál volna. Észre sem vetted, hogy a lábad oda visz ahol mindig is pihentek vele. A kert végében volt egy fa, ami alatt egy öreg pad pihent. Mindig mikor itt vagytok a szüleinél kijöttök erre a padra, elmesélve egymásnak a napjaitokat. A hold, a lágy szellő, a hideg levegő, frissítő volt, mind segítettek egy kicsit, hogy jobban érezd magad. Ezt a kellemes pillanatot a mobilod szakította félbe jelezvén miszerint értesítést kaptál. Mosolyogva oldottad fel a készüléket, hiszen biztosan Wonjun az, és pár percen belül itt lesz, azonban ahogy megláttad az üzenet tartalmát a szemed akkorára kerekedett, hogy félő volt kiesik a helyéről. Összeszorult a gyomrod, és abban a pillanatban úgy érezted magad mint akit becsaptak.

Úgy érezted, forog a világ, remeg a föld és semmit sem hallasz körülötted. A telefonod leesett a földre, és gombócot éreztél a torkodban. Egyszerre mindent elsöprő érzelmek öntöttek el, tested hidegnek érezte magát, mintha egy tóba vetetted volna magad a tél kellős közepén. Abban a pillanatban olyan érzés volt, mintha a hold és a csillagok, amelyekben gyönyörködtél, egyszer csak mind rád zuhannak. Fájt. Iszonyatosan fájt, hogy ekkora dolgot hallgatott el előled. Gyerekkori barátod, szinte vele együtt nőttel fel, párja van és még csak nem is tudsz róla. Annyira nem bízik meg benned, hogy ezt megossza? Ennyit jelentene neki a barátság? Szavakba nem tudod önteni mennyire fáj ez... talán túl sok volt az őszinteséget kérni?