A hirtelen érintéstől megmozdultál, majd megpillantottad az alakot, amint kinyitottad a szemed. Az ágyból felpattanva a lepedőt pizsamádhoz szorítottad, miközben az alakot bámultad.
Magas férfi sötét hajjal és élénk gesztenyebarna szemekkel.
Keze a lábadon pihent, egy cseppet sem mozdult, miközben tekintetét a tiedre szegezte.
– Ki vagy te? – kérdezted kihúzva a lábad keze alól, és közelebb tartottad magadhoz az összegyűrt takarót. Nem szólt semmit, egy szót sem, sőt még meg sem mozdult. Szinte olyan volt, mintha megpróbált volna beleolvadni a szobád sötétjébe.
Viszont nem voltál hülye. Nyilvánvalóan ott volt az a személy – már ha személy volt egyáltalán-, a szobában veled. – Ki vagy? – ezúttal hangosabban, határozottabban kérdezted.
Szemei elkerekedtek, ez időben pedig a gesztenyebarna szín elhalványult.
– Látsz engem? – összehúzott szemöldökkel pillantott rád.
– Persze, hogy látlak! Közvetlenül az ágyam mellett állsz, hogyne látnálak?
– Nem szabad látnod. Nem volna szabad – motyogta miközben kezével beletúrt hajába és egy lépést hátrált az ágyadtól meghúzva tincseit. Hirtelen megállt majd megfordult, megragadta a karjaidat és könnyedén felemelt, hogy szembekerülj vele. – Hogy látsz engem?
– Ne nézz már idiótának. Hát közvetlenül előttem állsz – durván megbökted karját de mintha meg sem érezte volna.
– Nem vagyok ember – válaszolt – Inkubusz vagyok.
– Inkubátor? Az meg mi a fene?
– Inkubusz
– Inkubátor...abban nem az újszülött gyerekeket teszik? Hogy lehetnél egy tárgy, mikor én egy idegen férfit látok?
És ez így kezdődött, a kapcsolatotok.
§§§
– Dongwook – kiáltottad – Ki tudod vinni a szemetet? – azonban nem érkezett válasz még percek múltán sem, így a jó öreg becenevet használtad – Inkubátor.
– Nem vagyok inkubátor cseszd meg – morogta orra alatt, de azért szó nélkül kivitte a szemetest, míg te neki láttál mosogatni. Pillanatok alatt visszajött és mögéd állt, óvatosan derekad köré vonva karjait. – Nem tudnád abba hagyni és pihenni? Majd én befejezem – suttogta kellemes hangján megcsókolva vállad miközben óvatosan a kiterelt a konyhából. De a hálószoba helyett a nappaliba mentél, ahonnét szépen rálátásod volt minden mozdulatára ahogyan mosogat.