Dylan szemszöge-

Reggel a legédesebb szuszogásra ébredtem fel. Jackson a mellkasomon pihentette a fejét, a haja bele hullott az arcába. A jobb kezemmel, pontosabban a szabad kezemmel ki simítottam a tincset az arcából, ezzel felfedve gyönyörű arcát. Még egyszer végig simítottam az arcán, majd óvatosan le emeltem magamról, és a saját oldalára fektettem. Felkaptam az előző este a padlóra dobott pólóm, majd az ágy végébe készítettem, hogy majd amikor Jackson felkel fel tudja venni azt. A szekrényem felé indultam, majd ki vettem egy farmert és egy fehér pólót. A fiókomból elő halásztam egy boxert, majd a fürdő felé indultam. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és már is a konyhában voltam. Lefőztem pont annyi kávét ami kettőnknek elég, majd az én részem lehúztam. Az én babyboy-om részét pedig a termoszjába töltöttem. Felhúztam a cipőm, de még vissza futottam a hálóba felébreszteni az álom szuszékot. Idő közben hasra feküdt, így csupasz hátán gyönyörködtethetem a szemeim. Végig futtattam a kezem a nyakától, egészen a dereka aljáig. Megborzongott az érintésem  nyomán, majd a válla felett fel nézet rám. „Már is mész?” Elmosolyodtam, és egy csókot nyomtam a homlokára. „Veled ellentétben nekem reggelre kell mennem, általában.”  Hülye vigyor ült ki az arcára, majd teljesen felém fordult és át karolta a nyakam, és le húzott magához. „Vigyázón magára, Mr.Geick! Vezess óvatosan.” „Mikor nem óvatosan vezetek?” Felhúzta a szemöldökét, és úgy nézett vissza rám. „Mondjuk amikor én is ott ülök mögötted?”

***

Külső szemszögből-

Le vettem a fejemről a bukó sisakot, és néztem, ahogy Dylan leparkol a motorral. Nem telt el sok idő, és már is megjelent az egyik haverja üdvözölni őt. Nem álltam olyan közel, hogy halljam amit mond de a hangja a fejemben csengett. Pontosabban egyetlen mondat, ami elhagyta a száját, és amit nekem szánt. „Mindig itt leszünk, egymásnak.”

***

Próbáltam figyelni a tanárra aki  lelkesen mesélt, nekünk egy a számára érdekesnek tűnő témáról. Viszont volt egy olyan érzésem mintha valaki figyelne, ezt meg is osztottam a mellettem ülő haverommal, aki egy kicsivel lentebb lévő sorban ülő lányra intett. Nem telt el sok idő, rám nézet, de amint észre vette, hogy látom, hogy néz elkapta a fejét. Ismerősnek tűnt, de őszintén szólva nem tudtam volna megmondani honnan. Megszólalt a csengő, jelezve, hogy mind szabadan távozhatunk. A haverom, név szerint Josh felvetette az ötletet, hogy menjek oda a csajhoz. De én visszakézből elutasítottam az ötletet, és felmutattam a bal kezemen lévő gyűrűt. „Emlékszel még, hogy házas vagyok ugye? Na és persze ha elfelejtetted volna, meleg.” „Jó na tudom, de nekem még felszedhetnéd. Lehetséges, hogy engem bámult és nem mer megszólítani.”

Csak röhögve megforgattam a fejem, és elkezdtem össze szedni a cuccaim az asztalról. „Nem úgy ismerlek, mint akinek szárnysegéd kéne a csajok felszedéséhez. Meg amúgy sem érek rá, és már nem is látom.” „Mi jobb elfoglaltságod van, mint nekem csajot szerezni? Értem én, hogy te megtaláltad már az igazit, de akkor már nekem is segíthetnél.” „Éppenséggel az én igazimért megyek a munka helyére, felveszem, hogy együtt tudjunk ebédelni. Szóval a 'keresünk igazit Josh Davis-nek' terv későbbre tolódik.”

A vállamra kaptam a táskám, majd Josh vállát megpaskolva a kijárat felé indultam. Pontosabban a folyosón lévő szekrényben elhelyezkedő bukósisak felé. Amikor megszereztem már is a parkoló felé vettem az irányt. Élő vettem a telefonom a hátsó zsebemből, majd írtam egy gyors sms-t Jackson-nak. „Indulok, édes. Légy kész mire oda érek, vagy be megyek érted mint múltkor, és féltékenyen lökdöshetsz ki ismét.”