Előszó:Rengeteg szexuális feszültség cukormázzal bevonva.

Kíváncsi vagyok, hogy tetszik, szóval írjátok meg! :)

*

Vasárnap délelőtt a telefonom pittyegésére kelek fel, ami lássuk be, nem a legkellemesebb ébresztő. Csukott szemmel húzom ki a párna alól, és amikor végre elhallgat, megnézem, mi történt vele. A képernyő világítása bántja a szememet, így hunyorogva csak egy perc után látom, hogy tizenegy óra, de az ennél fontosabb, éppen megkapott értesítőt is. Az egyik alkalmazástól jött, nekem meg felderül az arcom, és már igyekszem is kiszabadítani magamat Mattie alól anélkül, hogy őt felébresszem vele. Ez mondjuk nem túl nehéz feladat, ugyanis Mattie általában nagyon mélyen alszik, de nem akarom az ébredés utáni nyavajgását hallgatni, így inkább nem kockáztatok. Óvatosan lefejtem magamról a kezeit, majd a fejét is letolom a mellkasomról. Az ágy külső oldalán, félig hason fekve alszik, én pedig közé és a fal közé ékelődöm, így még ki is kell jutnom onnan. Összeszorított szájjal felkönyökölök, aztán megtámaszkodom a feje két oldalán, majd a térdeimet is felhúzom, szintén a teste két oldalán. Fölötte térdelek, és fél kezemben a telefont markolva reménykedem, hogy nem fogok ráesni, mert akkor Mattie visítani kezd, azt meg nem élem túl. Meg sem rezdül, amíg átmászom fölötte, én pedig nagyot sóhajtok, amikor végre talajt érzek a lábam alatt.

Csak két lépést kell tennem, mire elérem a széket, aztán a karfát megragadva magam felé fordítom és lekuporodom rá. A térdeimet felhúzom, miközben kihúzom a fejhallgatómat a gépből, és bedugom a telefonba. A mobilt nyomkodva a fejemre veszem, aztán elindítom a lejátszást. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy elseje van, ami számomra csak egyet jelent: új Night Vale adás! Erről kaptam értesítőt pár perce, és még mindig izgatottan várom, hogy véget érjen az első pár percben hallható reklámblokk. Közben elgondolkozom, hogy majd megint fel kéne néznem a webshopjukba, és venni egy másik pólót. A jelenlegi, ami legutoljára két napja volt rajtam, már nincs a legjobb állapotban. Nehezen jön ki belőle a kólafolt.

Miközben a reklám a végéhez közelít, oldalra fordulok. Mattie nekem háttal, a teljes ágyamat elfoglalva szunyál tovább, engem elvesztve pedig a takarót szorongatja. Egészen aranyos. Sóhajtok egyet, majd lehunyt szemmel hátradőlök, az egyik lábamat is kinyújtva a földön. Folyton szörnyű pózokban ülök, de ez többnyire csak másoknak tűnik fel. A kezemben szorított mobilt is lerakom az asztalra, aztán már nem figyelek másra, csak a kellemesen mély hangra, ami szinte dorombol a fejhallgatókból. Az adás címére mégis összerezzenek: A story about you. Egy történet rólad.

Hirtelen rám tör a kényszer, hogy rémülten körbenézzek a szobában, a figyelő szemek után kutatva, de egy nagy levegőt véve leküzdöm. Nincs itt senki, csak Mattie, de ő alszik. Még mindig nem nyitom ki a szemem, csak a féltve imádott Cecil hangjára koncentrálok, és megnyugszom. Egy korábbi utalásával élve a hangja balzsam testnek és léleknek, és teljes mértékben igazat adok neki. Mégis remegni kezdek, amikor hallom, hogy rólam beszél. Elmondja az életem történetét, én pedig elmerülök benne. A konyhaasztalra teszem az öltönyös férfitól ellopott ládámat, és csak ülök felette, amikor két kéz durván megragadja a vállam, és rázni kezd. A szemem kipattan, és zavartan pislogok az előttem álló Mattie-re, aki még mindig a vállamat szorongatja. Gyorsan lerántom a fejhallgatót a fülemről, ezzel elveszítve pár értékes másodpercet abból, amit kedvenc rádiósom hangjával kettesben tölthetek, majd leállítom a lejátszót.

- Mi van? - préselem ki magamból kiszáradt ajakkal.

- Azt kérdeztem csak, hogy elmentél-e már a hangjától - fojt el egy ásítást Mattie, miközben elenged végre. Gondolom sejti, hogy mit hallgatok. - Elég élvezkedős fejed volt, már nem azért.

Dühösen fújok egyet, és hátat fordítok a haveromnak, meg az idegesítő vigyorának is. Talán Mattie az egyetlen, aki tudja, hogy mennyire oda vagyok a Night Vale-ért, mert ez az egy dolgot mindennél jobban igyekszem eltitkolni mások elől. Persze ha valaki szintén szereti, az kivétel, olyankor szívesen beszélgetek vele, de egyébként szóba sem jöhet! Mivel a legjobb barátom, Mattie természetesen tudja ezt, meg a műsort is ismeri nagyjából, de neki nem jött be annyira. Ha olyanom van, hogy muszáj hallgatnom, akkor elviseli, meg a néha rám törő vágyat is tolerálja, hogy beszélnem kell róla valakivel, de egyébként teljesen hidegen hagyja. Valahogy ő is úgy van vele, mint én a Counter Strike imádatával. Elviseli, de leszarja. Jó hozzáállás. Viszont Mattie nem olyan, mint én, szóval nagyon gyakran kigúnyol a fandom imádatom miatt. Tudom, hogy viccből csinálja, de attól még fel tud vele idegesíteni. Főleg azzal, hogy állítása szerinte bele vagyok zúgva Cecil Boldwinba, a Night Vale-i Közszolgálati Rádió borzongató, ám igen vonzó hangjába.

Oké, ha ez az első dolog, amivel jellemezni tudom őt, akkor nem csodálom, hogy így gondolja! Kicsit beteges. Viszont az is elég beteges volt, amikor Mattie egy időben a műsor mintájára rám aggatta Cecil tökéletes szerelme, Carlos nevét, és az előbbi rajongására vonatkozó megjegyzésekkel bombázott, nekem meg égett a fejem. Utána meg megütöttem volna, amiért kiröhögött, de lazán lefogta a kezem. Mattie néha nagyon idegesítő tud lenni, és most sem ad okot rá, hogy másképp gondoljam. Nem akarom tudatni vele, hogy célt ért a bosszantásomra tett kísérlettel, így viszonylagos nyugalmat erőltetek az arcomra, mire visszafordulok hozzá.

- Fogd be, még nem végeztem vele! - Már készülök visszatolni a fejhallgatót, de Mattie megfogja a csuklómat és megállítja a mozdulatomat. Értetlenül és kicsit mérgesen nézek rá. Amikor egy frissen kijött adást hallgatok, akkor senki ne merjen megzavarni közben! Neki is elmondtam épp elégszer, de lehet, hogy el kéne ismételnem, mondjuk most rögtön. Szúrós szemmel tovább bámulom, de nem hagy megszólalni.

- Istenem, Cee, hogy te milyen egy beteg fasz vagy! - mondja, közben nekidől a székemnek, és az arcomba bámul. - Nézz pornót, mint minden normális ember! Csak legközelebb várd meg, amíg kimegyek, rendben? Amúgy... jó?

Sejtem, hogy a hangjára céloz, amitől nem tagadom, hogy oda tudok lenni, de ezzel mindenki így lenne. Sőt, Mattie szavaival élve, minden normális ember így lenne. Kockapornó magas fokon. Sóhajtok egyet, majd lenyúlok, és elkapom drága barátom jobbját. A kezeim közé fogom az övét, mire nyel egyet, én pedig elégedetten elmosolyodom.

- Mattie, édes, megtennéd nekem, hogy most leülsz a kis seggedre, és tíz percig még befogod a pofád, amíg ezt végighallgatom? - Tovább szorongatom a kezét, kicsit simogatva a kézfejét, de Mattie sértődést tettetve elhúzódik tőlem, és a mellkasa előtt összefont karral, szikrázó szemekkel mered rám.

- Mert az én hangom már nem elég jó neked, ugye? - kérdezi a hangjában olyan mély, és mellesleg annyira megjátszott felháborodással, hogy azt egy szappanopera címszereplője is megirigyelhetné. Akaratlanul is vigyorogni kezdek, mire Mattie tovább folytatja a bohóckodását. - Mindent megtettem érted, és ez a hála? Az egész napos mikrofonba nyögésemet lecseréled erre a pasira, aki bele van zúgva valami tökéletes mosolyú mexikóiba? Ha tudtam volna, hogy a sorozat stílusra izgulsz, akkor megkértem volna anyámékat, hogy Juannak nevezzenek! Vagyis bocs, nem. Carlosnak.

A száját gúnyos mosolyra húzza, én meg egyre nehezebben tudom magam türtőztetni, hogy ne kezdjek veszekedni vele, de veszek egy nagy levegőt, és legyűröm a kényszert. Inkább belemegyek a drága haverom játékába.

- Hülye vagy? Imádom! De ahhoz nem hasonlítható, ahogy a valóságban sóhajtozod a nevem. Beindít, amikor ilyen ideges vagy - villantok rá egy mosolyt, mire csak pislogni tud. Vicces, hogy Mattie-t mindig mennyire meglepi, amikor egy kicsit átveszem a módszereit. Leakasztom a fejhallgatót a nyakamból és az asztalra dobom a mobilom mellé. Nagyon úgy tűnik, hogy most nem fogom ezt a részt befejezni. Barátom arcát fürkészem, aki közben leengedte a karjait maga mellé, és most az asztal szélének támaszkodik közvetlenül mellettem. A szemeit forgatja.

- Kávé, cigi? - mondom ki a varázsszavakat, mire egyből felderül az arca. Felállok, megragadom a kezét, mielőtt az ablakhoz érne, és kivonszolom a szobámból. Mattie még előtte felkapja a cigis dobozát az asztalról, ahol este hagyta, aztán már tényleg nem ellenkezik velem. A konyhába megyünk és drága haverom le is ül az egyik székre, majd maga elé húzza az asztal végén lévő hamutartót. Apám cigizik, és bármennyire utálom a füst szagát, a házban is szokott, szóval itt lent nem gond, ha Mattie is rágyújt. Most úgy sem látja senki. Én már percek óta a nyitott hűtő előtt állok, és nézem a bent tátongó ürességet. Egy üveg kóla, még két doboz Milky Way, valami lefóliázott cucc, amit nem merek megnézni, és semmi több. Lehet, hogy anyánk hagyott itthon ennivalót, de az is biztos, hogy nem itt! És most nem állok neki keresgélni, az, hogy főzzek, pedig teljesen reménytelen. Rásandítok Mattie-re, aki épp a cigijét gyújtja meg, és kényelmesen hátradőlve, várakozóan néz vissza rám. A francba, tuti azt várja, hogy kiszolgáljam! Összeszorítom a számat, miközben visszafordulok, és kezemben egy doboz innivalóval becsukom a hűtő ajtaját.

Megtöltöm a kávéfőzőt, aztán vizet teszek bele, és bekapcsolom, majd a szekrényeket kezdem nyitogatni. Találok kenyeret meg sok üveg lekvár és mindenféle más dolog között egy bontatlan doboz nutellát, és drága barátom megkérdezése nélkül csinálok mindkettőnknek két-két szelet, nutellával vastagon megkent kenyeret. Felesleges lenne Mattie véleményét kikérnem arról, hogy mit akar enni, mert rettentően édesszájú, szóval ez jó lesz neki, nekem meg teljesen mindegy. Tányérokra teszem, majd előveszem az egyik bögrémet, és beleöntöm az elkészült forró kávét. Még megkeresem a cukortartót, aztán mindet lepakolom Mattie elé, végül a saját cuccaimat is az asztalra teszem, és leülök vele szemben. Drága barátom csillogó szemekkel méregeti az előtte gőzölgő bögrét a fél szál cigije füstjén keresztül, én meg próbálom visszafojtani a köhögésem. Ami pedig a bögrét illeti, nem csodálom, hogy tetszik neki, mert igazi kocka cucc. Világoskék, rajta egy, a bögre síkjából kiemelkedő számítógéppel, annak a kijelzőjén meg az I love computer felirattal. Nem tudom, anyám hol bukkant rá, de majd megkérdezem tőle. Lehet, hogy Mattie kap majd egyet a szülinapjára, úgy is mindig összetöri a sajátjait.

- Kösz, vagy valami? - húzom el a számat, és Mattie-t nézem, ahogy elnyomja a cigijét a hamusban. Elkapja a pillantásom és rám mosolyog.

- Szívesen. - Megütközve nézek rá.

- Mit szívesen, pöcsfej?

- Szívesen máskor is, hogy elém teheted a kaját. - Ezzel beleharap a nutellás kenyérbe, és többet nem foglalkozik velem. Beleszúrom a szívószálat a Milky Way dobozába, egy kicsit nagyobb erővel, mint ami szükséges lenne, aztán kortyolok párat. Még mindig haragszom Mattie-re, amiért nem hagyta, hogy végighallgassam az adást, de őt láthatóan csak mulattatja a dolog. Ezt leszűröm abból a pillantásból, amit rám vet két falat között, de mindezek ellenére a dühöm kezd elszállni. Nem tudom, hogy csinálja, de minimum ezért is utálnom kéne, hogy képtelen vagyok rendesen haragudni rá! Leteszem a dobozt, és én is enni kezdek, végig Mattie-t fürkészve. Amikor már a fél kajájával végzett, felkönyököl az asztalra, a kezére támasztja a fejét, és kicsit közelebb hajol hozzám.

- Mit csinálunk ma? - kérdi, tovább rágcsálva a másik kenyerét. Lenyelem a falatot, közben megrántom a vállam.

- Dugunk - mondom, és hátradőlök, Mattie meg elvigyorodik. Tudja, miért mondom: ötlettelen vagyok, és rábízom a választást. Elgondolkozik, mintha tényleg az ajánlatomat fontolgatná, aztán válaszol.

- Ha szépen kérsz, talán - mondja sejtelmes hangon, mire csak egy grimaszt kap tőlem. -, addig meg nézzünk valami filmet.

Őszintén meglep a választása, mert Mattie nem olyan ember, aki szívesen filmezik. Párszor néztünk már jónak ítélt horrorokat egy-egy unalmasabb este, de az édes bestem fapofával ülte végig a másfél órát, én meg vagy a karjába kapaszkodva rettegtem, vagy rosszabb esetben a vállának dőlve aludtam. De most elég rejtélyesen néz rám, és csak két tippem maradt, mire gondolhat. Egy, pornót akar velem nézetni, amibe semmiképp nem megyek bele. Egyszer elég volt! Kettő, hogy mialatt tegnap este elaludtam, kicsit kutakodott a gépemen a cuccaim közt, és felfedezte, hogy milyen sorozatot nézek éppen. Erősen remélem, hogy az utóbbi, és ezt sugárzom felé is, miközben Mattie egy húzásra megissza a kávéját, cukor nélkül. Megeszem még a reggelim maradékát, és mire végzek vele, Mattie szintén az üres tányér fölött ül, engem nézve. Egy szó nélkül elveszem tőle a cuccot, majd a saját tányérommal együtt beteszem a mosogatóba. Mire megfordulok, drága haverom közvetlenül mögöttem áll, ezzel rám hozva a szívbajt. Két oldalamon a mosogató szélének támaszkodik, és olyan közel hajol, hogy a mellkasa az enyémnek nyomódik, a fejünk meg összekoccan. Hátrébb húzom, hogy egyáltalán rá tudjak nézni Mattie-re. Kicsit összehúzott szemekkel játékosan pillant rám.

- Segítsek? - kérdi, én meg nem tudom, mire gondol, mert mosogatni nem akarok. Nyelek egyet, mert más dologban segítségre fogok szorulni, ha nem fejezi ezt be kurva gyorsan. A fejemet rázom, és az egyik kezét elhúzva magam mellől, gyorsan kilépek Mattie és a mosogató csapdájából. Nem merek lenézni a nadrágomra, és közben tudatosul bennem, hogy nincs is rajtam, csak egy alsónaci, amiben aludni mentem, meg a tegnapi pólóm. Mattie se néz ki jobban, illetve, jól néz ki, csak nem visel több ruhát, mint én, nekem meg már ég a fejem. Láthatóan szórakoztatja a zavarom, mert elismerően füttyent egyet, amikor rám néz, én pedig azonnal beleütök a karjába. A vigyort azonban még így sem tudom levakarni az arcáról.

- Gyűlöllek, Mattie! - visítom, és már a konyha másik felébe menekülök előle, ő meg ártatlanságot színlelve néz rám. - Miért csinálod ezt mindig?!

- Gyűlölsz, mert kedves akarok lenni? Jó, akkor tíz évig megint ne várj tőlem semmit! - Mattie ezzel ledobja magát egy székre, és újabb cigire gyújt. Bocsánatkérő arccal visszamegyek hozzá. Szinte mindennaposak azok a helyzetek, amikor azt kiabálom Mattie-nek, hogy mennyire utálom, de soha nem gondolom komolyan. Tudom, hogy tisztában van vele, de azt is, hogy néha eléggé megbántom, amikor ezt mondom neki. Most is valami ilyen lehet, mert összeszorítja a száját, amikor odaérek hozzá. Sóhajtok egyet. Szar vagyok érzelmek terén, kiengesztelésben meg még szarabb, még akkor is, ha a legjobb barátomról van szó.

- Hülye, nem úgy gondoltam! - közben pedig máris átkozom magam, mert ha szidod a haverod, az nem épp a legjobb módja a békülésnek. Felnéz rám, majd elfordul, hogy kifújja a füstöt, és ne rám menjen. Édes, hogy gondol rá, de most a legkevésbé sem érdekel. Lehajolok hozzá, hogy az arcunk egy vonalban legyen, majd egy nagy levegő után megszólalok. - Szeretlek.

Mattie végig a szemembe néz, én pedig nyelek egyet. Kiszáradt a torkom.

- Szeretlek, szóval ne vedd ezeket fel, baszod. Idióta. - És már megint szidom Matite-t, gratulálhatok magamnak! Lesütöm a szemem. - Faszom, nem így akartam... mindegy, felejtsd el...

Még mindig nem nézek Mattie-re, de úgy tűnik, hogy eddig tudta játszani a sértődöttet, mert most felröhög, és megpaskolja a fejemet. Csak még jobban zavarba hoz vele, de nem teszek rá semmilyen megjegyzést. Amúgy is, épp kiakasztott. Hogy lehet ennyire aljas? Eléri, hogy bűntudatom legyen, aztán meg simán kinevet! Kezdek megint ideges lenni tőle, de a kezeimet ökölbe szorítva, és az ujjaimat a tenyerembe mélyesztve elterelem a figyelmemet róla. Nem fogok megint ilyeneket mondani Mattie-nek, hogy ténylegesen is megbántsam. Nem akarom.

- Imádom, amikor összehordasz minden szart - vigyorog rám, majd elnyomja a cigijét. Sóhajtok. Próbálom összeszedni magam.

- Egy kérés: rendelj pizzát. Lap a hűtőn, pénz tudod hol. - Az, hogy összeszedem magam, konkrétan a terelést jelenti, de Mattie nem ellenkezik. Inkább arra kíváncsi, hogy az előbbit miért nem én csinálom.

- Jó, és te addig? - kérdi, miközben leveszi az egyik közeli pizzéria árlapját a hűtőről, és tanulmányozni kezdi. Mögé állok, és átlesek a válla felett, de figyelemre se méltat. Megint csak sóhajtok, fejemmel meg az emelet felé intek, de mivel nem néz rám, ezt sem látja.

- Megyek zuhanyozni - mondom, még mindig Mattie válla fölött áthajolva. - Addig tiéd a ház.

- Tudom, csak ne gyújtsam fel, értettem, apuci - grimaszol és felnéz rám. A tekintetünk találkozik, de én gyorsan elkapom a szemeim, és ellépek tőle. Pánikszerűen veszem az irányt a lépcső felé, a hátamon érezve Mattie vizslató pillantását. Felrongyolok az emeletre, és a fürdőbe zárkózva kifújom magam. Nagyon kicsin múlt, hogy ennek az előbbinek csúnya vége legyen, és nem arra gondolok, hogy magamra haragítom Mattie-t. A sértődését már némiképp tudom kezelni, volt benne részem, de a szitunak a farkamra ható felével nem tudok mit csinálni. Már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy bármi ilyen jellegű reakcióm legyen a közelségére, de magamat nem tudom becsapni. Ég a fejem, miközben levetkőzöm, és a zuhany alatt állva megnyitom a hidegvíz csapját. Ha ez sem segít rajtam, akkor semmi más sem fog! Didergek, miközben megmosdom, de legalább a kívánt hatást elérem, és testileg lenyugszom kissé. Lelkileg meg egyre nagyobb zavar van bennem, de próbálok rajta túllépni. Idióta hormonok, idióta közelség, idióta vonzó, imádnivaló Mattie, és idióta én, hogy ez gondolom a legjobb barátomról! Talán kezeltetnem kéne magam. Igen, úgy minden sokkal könnyebb lenne.

Amikor már a hideget sem érzem, elzárom a vizet, és tovább vacogva, törölközőbe burkolózva megyek át a szobámba, hogy felvegyek valamit. Szerencsére amikor belépek, egyedül vagyok, így nyugodtan fel tudok öltözni. Kirángatok a szekrényből egy pólót, azt a sima világoskéket, amit a Scout jelmezemhez szoktam felvenni a pulcsi alá, majd alsót veszek. Az előbbi esetből tanulva egy farmert is magamra rántok, aztán lemegyek megkeresni Mattie-t. Igazából keresnem sem kell őt, még mindig a konyhában van, és a pultnak támaszkodva a második vagy talán sokadik bögre kávéját iszogatja. Amikor odaérek hozzá, a kezembe nyomja a bögréjét, ami még félig tele van. Fintorogva nézek rá; tudja, hogy nem szeretem a kávét.

- Még húsz perc, amíg kihozzák - mondja, közben elindul kifelé. Gondolom a pizzára utal, így nem kérdezek vissza. Mattie eltűnik a lépcsőforduló után, én pedig magamra maradok. A helyiségben áll a füst, így kicsit kinyitom az ablakot, hogy legalább levegőt kapjak, amíg a futárt várom. Közben leülök az asztalhoz, és a bögrében maradt kávét nézem. Akármennyire utálom, iszom belőle egy kortyot, amit majdnem ki is köpök, amikor csak a tömény keserűséget érzem a számban. Hogy tudja Mattie ezt meginni? Hihetetlen a srác! Vagyis inkább bizarr. Hogy szeretheti bárki is azt, aminek ilyen pocsék az íze?

A fejemet az asztalra fektetett karjaimra hajtom, és hallgatom a halkan leszűrődő tusolás hangját. Megnyugtat a csobogó víz. Az számat harapdálom, és ezt hallgatva próbálok nem Mattie-re gondolni. Miért is gondolkoznék rajta, amikor ez a nap nem különb, mint az elmúlt tizenkét évünk bármelyik hétvégéje? Próbálkozom azzal is, hogy lehunyom a szemem, de attól minden csak rosszabb. Vagy öt perc után veszem csak észre, hogy már véresre harapdáltam a számat, mire dühösen szusszanok egyet, és igyekszem megnyugodni. Utálom ezt a helyzetet, és azt akarom, hogy vége legyen már! Nézni akarom a filmet, amit Mattie kiválaszt, és egy napig még csak nem is foglalkozni vele, hiába van a közvetlen közelemben.

Nem tudom, Mattie mikor fejezte be, amit csinált éppen, mert nagy sokára csak az tűnik fel, hogy teljes csend van az emeleten, és nem hallom már a víz hangját. A könyökhajlatomba temetem az arcom, hogy elrejtsem az égő fejemet, mert most komolyan nem tudom, mi bajom van megint. Némán szenvedek még egy kicsit, és annyira belefeledkezem a saját nyomoromba, hogy a csengő hangja rám hozzá a frászt. Összerezzenek a széken, aztán gyorsan felállok, és kihalászom a sütis dobozban hagyott két húszast a megérkezett pizzára.

Mattie-vel a szobám felé menet találkozom, miközben a pizzás dobozt, a hűtőben talált üdítőt, meg a magam innivalóját egyensúlyozom. Az utóbbi kettőt gyorsan a kezébe nyomom, mielőtt mindet elejteném. A zavaromat csak a barátom látványa miatti kisebb sok okozta, Mattie ugyanis az egyik kedvenc fekete farmeremben, meg egy szintén tőlem lenyúlt fekete pólóban van, és egyáltalán nem zavartatja magát miatta. Rám villant egy elégedett mosolyt, amikor feltűnik neki az arcom, aztán bemegy a szobámba, és becsapja előttem az ajtót. Egy kisebb anyázást követően megyek utána. Mattie a gép előtt ül, és a legnagyobb nyugalommal matat a cuccaim között, amitől nekem teljesen kiszáll az arcomból a vér. Idegességtől remegve megyek oda hozzá, a dobozt pedig szinte ledobom közben az ágyra.

- Hallod, mi a faszt csinálsz? - fordítom magam felé a gyereket a székkel együtt, mire csak megvonja a vállát. Kezdek egyre idegesebb lenni. Akármennyire imádom Mattie-t, még senki se nézem el, hogy a cuccaim közt turkáljon! Na nem mintha bármi olyat találna, amit nem kéne másoknak látnia, de mégis csak a magánszférába tör be ezzel! Rettenetesen rosszul leszek, ha valaki ezt teszi velem, és a tünetek most is kezdenek mutatkozni. A kezeim remegnek, még akkor is, amikor Mattie leveszi őket a szék támlájáról, és a vállaimnál fogva lenyom az ágyra. Nyugtatólag simogatja a hátamat, miközben csak bámulok rá.

- Csitu már, csak azt a sorozatot kerestem, amit nézni akarok veled - mondja halkan, aztán elengedi a vállamat. Visszamászik a székbe, és még két kattintással meg is találja, amire gondolt, amit én pár hónappal ezelőtt kezdtem el nézni, és azóta se folytattam. Szóval, Mattie megtalálta az American Horror Story mappámat, benne három évad borzongással. Most már eszembe jut, hogy annak idején még meséltem is róla Mattie-nek, és tervben volt, hogy megnézzük egy hétvégén, de azóta elfelejtődött a dolog, számomra legalábbis. Veszek egy nagy levegőt, és a tejes-kakaós csodámat kortyolgatva lassan megnyugszom. Mattie jelenti számomra a legtöbbet a világon anyám után, de még így is ő okozza szinte miden kiakadásomat, és kezdem azt hinni, hogy tisztában is van vele. Meg azt is, hogy élvezi.

- Melyik legyen? - fordul vissza hozzám Mattie, a három évad közötti választásra kényszerítve. Megvonom a vállam, aztán rábökök a másodikra. Azt olvastam, hogy elmegyógyintézetes történet lesz, szóval kicsi az esélye, hogy ne rémisszen halálra. Amikor ezt a feltételezésemet Mattie-vel is megosztom, egészen felvillanyozódik. Neki gyengéi az ilyen beteges témák, mint elhagyatott házak, meg a gumiszobák. Szóval, röviden összefoglalva, drága legjobb barátom egy vérbeli horrorbuzi, de már immúnissá vált minden filmes klisére ijesztgetés szempontjából. Így nézve én amatőrnek számítok, plusz alapból mindennel rám lehet hozni a frászt. Nem szerencsés a párosításunk.

Mattie ezalatt felém, vagyis az ágy irányába fordítja a monitort, én meg kelletlenül felállok és leengedem a redőnyöket. Kellemes félhomály borul a szobára, és mialatt Mattie elindítja az első részt, én egy párnát teszek a falhoz, majd felhúzott lábakkal nekidőlök. Barátom mellém húzódik egy másik párna társaságában, de a fejét még így is a vállamra dönti, mintha az annyival kényelmesebb lenne. Felnézek, ő pedig rám vigyorog, és kinyitja az előttünk heverő pizzás dobozt. Kivesz egy szeletet, én pedig követem a példáját, és egy kis falatot letörve belőle enni kezdem.

- Mattie! Ez meg mi a franc? - pislogok rá, mert a sötétben nem látom, hogy mit eszem, de az tuti, hogy fura íze van. Az érintett, aki már félig betolta a sajátját, csak elégedetten vigyorog rám.

- Természetesen halas. Még hülye kiakadások, Cee, vagy mára befejezted? - Visszafordul a monitor felé, én meg sóhajtok, és megrázom a fejem. Most már mindent értek, és számíthattam volna a választására is, hiszen Mattie imádja a halat. Nekem sincs vele bajom, de mondjuk a csirkehúst jobban preferálom. Nem kezdek vitatkozni vele, csak tovább rágcsálom a pizzát, és a filmre függesztem a tekintetem. Az utóbbi rossz ötletnek bizonyul, mert harminc perccel később, amikor Mattie még mindig érzéketlen arccal és teljes nyugalomban szemléli a kibelezett testeket alig tíz centire tőlünk, én már a karját karmolászom és a vállgödrébe temetem az arcom, hogy még csak ne is lássam, ami történik. Hallani attól még tökéletesen hallok mindent, így az összes rosszabbnak tetsző hangnál egy újabb karmolással gazdagítom a barátom karját, meg egy fojtott nyögéssel tudatom vele, hogy kész, nekem elegem van ebből. Az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot, pedig már öt perce fel se néztem Mattie nyakából. Kezdenek elcsitulni a dolgok, így lassan megfordulok, de a karját továbbra sem engedem el, mind a tíz körmömet a bőrébe vágva.

- Leállnál ezzel? - hallom Mattie-t, és érzem, hogy lefeszegeti az ujjaimat magáról. Utána már csak a felsőjébe kapaszkodom. Ezt elégedett sóhajjal nyugtázza. - Nyugi van és nézd ezt a szart. Kezd érdekes lenni.

Felemel egy szelet pizzát, és felém nyújtja, de megrázom a fejem. Hülye, tudod, hogy nem haraphatom a kaját! Erre Mattie is rájön egy percen belül, mert letör belőle egy kicsit, és azt tartja az arcom elé. Csak pislogok rá.

- Mattie, baszod, most nem játszunk, tudok egyedül is enni!

- Egy kösz is megteszi. Fogd be és zabálj! - Mattie hangja halk, de parancsoló, szóval egy grimasz kíséretében odahajolok hozzá, és hagyom, hogy a számba csúsztassa a falatot. Jó, hogy nem látja, mennyire vörös a fejem, amikor megérintem az ujját. Hálás vagyok a sötétségért. Mattie rám se néz, és rezzenéstelen arccal harap bele a pizzába, amit elé tartok, viszonozva a gesztusát. Szóval a szokásos módon leálltunk etetni egymást, miközben bizarr és félelmetes dolgokat néztünk a gépemen. A legjobb program, amit csak elképzelhetek vele! Mivel már zsibbad a kezem, közelebb húzódom Mattie-hez, hogy elérjem a száját. Ő két számba tömött falat között kinyújtózik és szintén közelebb jön. Egymásnak döntjük a vállunkat, elég kényelmes így.

Amikor az utolsó falatot is leerőszakolja a torkomon, Mattie magához húz, én pedig hagyom. Kényelmes a válla, még ha lejjebb is kell csúsznom az ágyon, hogy egyáltalán elérjem ülve. Mattie-nek továbbra is a film közi le minden figyelmét, de közben gépiesen a hajamat simogatja, mint ahogy általában tenni szokta. Nem szólok, hogy zavar, mert nincs így. Igazából szeretem, amikor ezt csinálja, akármennyire rosszul leszek, ha bárki más a hajamhoz nyúl. Utálom a hajamat, de az érzést nem, ami átfut rajtam, miközben Mattie a tarkómat simogatja.

Legalább három részen túl vagyunk már, de a helyzet változatlan. Mattie ugyanúgy a filmre koncentrál, közben a hajammal játszadozik, én meg a számat összeszorítva, a vállának dőlve hagyom, és próbálom nem összehugyozni magam a félelemtől. Az egyetlen eltérés a délutánhoz képest csak az, hogy Mattie lecsúszott közben fekvő pózba, a lábait lelógatva az ágyról, én pedig félig a vállán, félig a mellkasán fekszem, és többnyire rá se nézek a monitorra. Találtam jobb elfoglaltságot is, mint a diliházba zárt riporternő viszontagságai, de eszemben sincs ezt közölni Mattie-vel, mert talán észre is vette már. A nyakában lógó dögcédula láncát tekergetem, a bllétával játszom, és így tovább. Egy ideje leköt, meg a Mattie-ből áradó finom illat is, amiben a saját tusfürdőmre ismerek ugyan, de nem zavar jobban, minthogy a ruháimat viseli éppen. Egy kevésbé izgalmas jelenetnél kicsit megrántom a dögcéduláját, mire hirtelen felül, engem lesodorva magáról, és pár másodperc múlva már a hátamon fekszem, Mattie pedig egészen közel hajol hozzám, a csípőm két oldalán térdelve.

- Ha kanos vagy, egyszerűbben is közölheted, minthogy letéped a cuccaimat - suttogja az arcomhoz egészen közel, utalva a még mindig szorongatott láncra a kezemben, nekem pedig meghűl a vérem. Néha még mindig vagyok olyan gyökér, hogy szó szerint értelmezzem, amiket Mattie mond. Most is így van, közel tíz másodpercig, de az elég idő arra, hogy teljesen elvörösödjek, meg elkezdjen leperegni előttem az életem a csípőm környékén érzett kellemetlenségeim miatt. Aztán rájövök, hogy mégis csak a legjobb haverommal van dolgom, szóval azt teszem, amit mindig: összeszedem magam, és visszavágok neki.

- Ha kanos lennék, már nem lenne mit letépnem rólad. Szeretnéd? - suttogom vissza, épp csak egy kis távolságot tartva az ajkaitól. Közben dübörög a szívem, de igyekszem nem foglalkozni vele. Mattie először nem tesz semmit, aztán elvigyorodik, és halk nevetéssel megpöcköli a homlokom, mire visszadőlök a párnára, újra normális távolságba kerülve tőle.

- Már majdnem elhittem. Napról napra jobb vagy, ember - vigyorog tovább, miközben elsimít egy hajtincset a homlokomból, és megpuszilja a fejem. Egy szót se tudok kinyögni, aztán, mint mindig, lelököm magamról, és a hátához nyomva a fejem, átkarolom a derekát.

*

Utószó:A fejezetben említett Night Vale adással kicsit csaltam, mert a tizenharamadikat használtam fel, ami 2013. december 15-én jött ki, nem március 1-jén.