A fejezet három részre bontva a hossza miatt.

Harmadik rész: Mattie visszatér, valamint a közte és Cee között feszülő ellentét is napvilágot lát.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre erről a jó hosszú fejezetről C:

*

A házban teljes a csend, így a nyíló, majd csukódó bejárati ajtót, valamint a lépcsőn feldübörgő lépteket tisztán hallom, mégsem állok fel a székből. Nem tudnék Mattie-re nézni, és egyszerre nagyon kényelmetlenül érzem magam, hogy már csak pár méter választ el a legjobb barátomtól. Amikor a szobám ajtaja csukódok be Mattie mögött, megfordulok ugyan, de ülve maradok. Mattie egy pillanatig csak áll velem szemben, a szoba másik végében, majd néhány nagy lépés után előttem terem, és a két kezem köré kulcsolva az ujjait felállít a székből. Zavartan fordulok el, de ahogy lenézek, találkozik a tekintetünk. A barátom arcán aggodalmat, meg valamiféle várakozást látok, ahogy a pillantását az enyémbe fúrja, elérve, hogy muszáj legyen odafigyelnem rá.

- Oké, mi a franc folyik itt? Bajod esett? - kérdi, közben elengedi a kezeim. A fejemet rázom, majd nyelek egyet, mire kíváncsian kezdi fürkészni az arcom.

- Nem. Én csak el akarok mondani neked valamit.

- Csak el akarok neked mondani valamit! - gúnyol ki Mattie egy irritálóan vékony és magas hangon, miközben szemét forgatja - Akkor miért nem tetted a telefonban, ember? Dolgom van, de szerintem tudod. Vagy ha hiányzom, akkor azt mondd, és ne találj ki ilyen kamu sztorikat, kérlek.

A szavaitól először pánikba esem, utána dühbe gurulok. Tudom, hogy Mattie még sokáig folytatná, mert meg van sértődve amiatt, hogy legalább két hétig nem beszéltünk, de nem hagyom neki. Ez nem jó időpont arra, hogy a nyakamba zúdítsa minden sérelmét. Megfogadom, hogyha végeztünk ezzel az egésszel, bocsánatot kérek tőle mindenért, de most, ha tetszik neki, ha nem, végig kell hallgatnia. Soha többet nem lesz bátorságom ezt bevallani neki.

- Matt, baszd meg, ez komoly! Figyelj! - Mivel a rendes nevén szólítom, a barátom abbahagyja a grimaszolást, és rám néz végre. Várja, hogy folytassam, de attól a pillantástól, amit rám vet, bennem rekednek a szavak.

Halkan sóhajt és megsimogatja az arcomat. Az érintésétől végigfut a gerincem mentén a bizsergés, és újra ránézek, hamarosan belegabalyodva Mattie hihetetlenül kék szemeibe. A hideg kiráz a pillantásától, mintha minden gondolatomat ki tudná fürkészni. Talán most is azt csinálja, hogy az idegességem enyhítésére dédelgetni kezd, vagy csak a berögzült szokásaink egyikének tesz eleget vele, nem tudom. Amikor már kicsit jobban érzem magam, veszek egy utolsó, mély lélegzetet, ő pedig elveszi a kezét az arcomtól.

- Mattie... én szerelmes vagyok. - A szavaim együtt távoznak a kifújt levegővel, így nem is reménykedem abban, hogy megérti őket, de abból, ahogy rám néz, egyből tudom, hogy az egészet tisztán hallotta. Az idegességem visszatér, és ha ez nem lenne elég, lángba borul az arcom. Kapkodva folytatom, miközben a kezeimmel magam előtt hadonászok, nyomatékot adva a mondandómnak, de egy külső szemlélőnek egyszerűen úgy nézhettem ki ettől, mint egy komplett idióta. - Nem beléd! Nehogy azt hidd! Basszus! Mattie, én...

- Ssh, Cee, értem - mondja szelíden, és a számra tapasztja a kezét, mielőtt még több sületlenséget összehordanék neki. Meglep, hogy milyen nyugodtan fogadja, főleg, hogy az előbb még csak gúnyolódott rajtam. Tudom, hogy Mattie-nek gyakran vannak szélsőséges kedélyállapotai és gyors hangulatváltozásai, de a mostani viselkedésétől csak még inkább összezavarodom. A szívem kétszer gyorsabban ver, amikor újra hozzám ér, és ezt észre is veszi, mert szélesen elvigyorodik, és egy mindentudó pillantást vet rám, mielőtt elvenné a kezét a szám elől. - Mesélj, ki az a csaj.

Erre a kérdésre nem készültem, így megint elönt a pánik meg a zavar egy sajátos keveréke. A földre szegezem a tekintetemet, és eszem ágában sincs megszólalni. Viszont Mattie sem hagyja annyiban a dolgot, a homlokomnak dönti a sajátját, ezzel próbálva rákényszeríteni, hogy felnézzek. Nem jár eredménnyel, így nem is finomkodik tovább, hanem az állam alá nyúl, és durván felemeli a fejemet, így az arcunk egy szintbe kerül. Az orrunk összeér, mivel még mindig közvetlenül az arcomhoz hajol, és nem zavartatva magát emiatt, megismétli a kérdést.

- Hallgatom, Cee, hogy ki az a lány. Elmondanád? - A fejemet rázom, mire dühösen szusszan egyet. Nem akarom idegesíteni, így muszáj folytatnom.

- Nem lány - mondom kiszáradt ajakkal. Mattie nem szól semmit, csak elenged, és egy lépést hátrál, hogy zavartalanul rám tudjon nézni. Érzem, hogy az arcom egyre forróbb, valószínűleg rákvörös vagyok már, de mivel rávett, hogy beszéljek, kénytelen vagyok befejezni. - Fiú... és... és... hétfőn találkozom vele, és annyira félek, Mattie! Mit kéne csinálnom?

Ökölbe szorítom a kezeimet és a tenyerembe vágom a körmeimet, hogy elvonjam a figyelmemet a kibuggyanni készülő könnyeimről. Nem sírhatok a legjobb barátom előtt, az a világ végét jelentené! A könnyek szúrják a szemem, de egy kicsit megrázom a fejemet, így az érzés enyhül kicsit, de a gyomromat szorító görcs csak még erősebbé válik. Ez a beszélgetés egyre rémesebb, és ezen Mattie arca sem segít, amiről képtelen vagyok bármilyen érzelmet leolvasni.

- Én... félek. Tudod, hogy még sose csókolóztam - nyögök fel -, és... és... nem akarom, hogy elbasszam... és Mattie... segíts rajtam. Te vagy a legjobb barátom... Én pedig nagyon félek. - Nem tudom, hányszor ismétlem még meg ezt a szót, de érzem, hogy már mindenem remeg, ahogy könyörgő tekintettel a barátomra nézek. Az arcom zavartól ég, a szám kiszáradt, a szívem pedig olyan gyorsan ver, hogy kezdem azt hinni, Mattie is hallja, ahogy dübörög a bordáim között. Mivel még mindig nem szólal meg, csak a szemeit szűkíti össze kissé, kezdem úgy érezni, hogy valami nincsen rendben.

- Szóval - kezdi halkan, amitől megborzongok -, most eszedbe jutott, kicsim, hogy a legjobb barátod vagyok, mert ki kéne húzzalak a szarból. Nem hiszem el, hogy azért hívtál ide, hogy egy kurva csókért könyörögj tőlem, hogy a pasiddal minden tökéletes legyen! Hihetetlen vagy, baszd meg!

Halkan és fenyegetően nyugodt hangon kezdte ugyan, de Mattie most már szinte kiabál velem, én pedig csak dermedten állok előtte, és a torkomra forrnak a szavak, amiket védekezésként mondanék. Meglöki a mellkasomat, én meg egy lépést hátratántorodom tőle.

- Voltam olyan hülye, Cee, és azt hittem, hogy bocsánatot akarsz kérni, amiért három hétig le se szartál. Sőt, meg is bocsátottam volna, baszd meg, mert amúgy imádlak!

Mattie rettenetesen dühös, és nagyon félelmetesen ilyenkor. Nem is merek a szemébe nézni, mert szinte villámokat szór. De az, amit mondok, teljesen őszinte, és ezt neki is tudnia kell.

- Sajnálom! - kiáltok fel, ami nyögésbe fullad, de nem törődöm vele. - Tényleg sajnálom, Mattie! Nem akartalak megbántani, csak azt akarom, hogy bocsáss meg, és ne haragudj, és...

- És hogy mentselek meg. Oké, Cee. Megkapod a tetves csókodat, és itt sem vagyok, légy vele boldog - morog, miközben előttem áll, és magához húzza a fejemet.

Még mindig dermedten állok, és szipogva ellenkeznék, mert a könnyeim közben utat találtak maguknak. Az idegesség miatt elbőgtem magam, mert nem vagyok képes elviselni, hogy Mattie utáljon engem és haragudjon rám. Mielőtt megszólalhatnék, az ajka az ajkaimra tapad, miközben fél kézzel még mindig az arcomat tartja. Ahogy a könnyek végigfolynak rajta, Mattie féloldalt letörli őket, és egészen finoman megcsókol, miközben másik kézzel magához von, és átölel, nyugtatólag simogatva a hátamat. Reszketve bújok hozzá, szorosan a felsőjébe kapaszkodva, miközben Mattie végignyalja az alsó ajkam, én pedig halkan sóhajtva kinyitom a számat. Érzem, hogy szorosabban tart a karjai között, és én is jobban kapaszkodom belé, miközben Mattie nyelve átsiklik a számba, és óvatosan megnyalja az enyémet. Összerezzenek, amikor hozzám ér, de viszonzom az érintését, és egymás nyelvét nyalogatva úgy igazán csókolózni kezdünk. Még mindig simogatja a hátam, hogy megnyugtasson, de felesleges a cselekedete. Egyszerűen minden rossz érzésem elszáll attól, hogy a karjaiban tart. Már nem idegeskedem amiatt, hogy mit csinálok hétfőn. Nem félek attól, hogy Eternal szemébe nézzek, mert eszembe sem jut abban a pillanatban. Már nem reszketek a bűntudattól, hogy csalódást okoztam Mattie-nek, és hogy gyűlöl engem. Csak azzal vagyok képes foglalkozni, hogy most itt van, szorosan tart, és vigyáz rám. A mellkasához simulok, és lehunyom a szememet, miközben egyre jobban kapkodom a levegőt a közelsége miatt.

Mattie még mindig a számra tapadva tesz pár lépést hátra, és lenyom az ágy szélére, majd ő is mellém ül, így csókolózunk tovább. Már ha a szerencsétlenkedést, amit művelek, annak lehet nevezni. Inkább hamar átadom neki az irányítást. A nyelvével tovább simogatja az enyémet, közben az arcomhoz nyúl, és a szemüvegemet félretolva letörli az utolsó könnyeket a szemem sarkából. Ettől teljesen elvörösödöm, de úgy látszik, őt nem zavarja, hogy sírtam. Mattie tudja a legjobban, mennyire ki szoktam borulni, még a legkisebb dolgoktól is. Amikor ezzel végez, szorosabban húz magához, én pedig a nyakába kapaszkodom. Mattie végignyalja az alsó ajkam, én pedig lélegzetvisszafojtva igyekszem bent tartani a sóhajt, amit kiváltott vele. Abbahagyja, de még mindig nem hajol el tőlem, de Mattie kicsit bedurvul, és finoman harapdálni kezdi a számat, mire a vállába kapaszkodom, és tehetetlenül nyögök fel mellette. A sóhajom csak félig fájdalmas, hiába harapdáltam a számat véresre az idegességtől, amit Mattie csinál, mégis jólesik nekem.

Mattie megrántja a pólómat, így mellézuhanok a párnákra. Amint vízszintesbe kerülök, átölel, én pedig szorosan hozzásimulok, és kinyitom a számat, amikor az ajkaim után kap. Az előbbinél durvábban csókol meg, az ajkaim harapdálva, én pedig a hátát átölelve a pólóját markolászom. Próbálom viszonozni a csókját, tétován megnyalva az alsó ajkát, mire halkan felsóhajt, én meg fülig vörösödöm, de folytatom. Egymással szemben fekszünk az ágyon, szorosan összebújva, így a mellkasom Mattie-hez nyomódik minden egyes ziháló lélegzetvételemnél. Már nem tudom visszafojtani a sóhajokat, amiket a csókja kivált belőlem, de a legjobb barátom sincs vele másként. Mattie a számba nyög, amikor ha lehet, még közelebb húzódom hozzá, és a csípőnk is egymáshoz nyomódik.

A farmerom kezd egyre kényelmetlenebbé válni, ahogy a vér az arcom helyett mélyebb régiókba tódul. Ez kibaszott kellemetlen! Remélem, hogy Mattie nem veszi észre, de talán kár is ebben bíznom. Fél keze közben a derekamról a csípőmre csúszik, és egy rántással magához húz, így érezhetem, hogy már neki is vannak gondjai a nadrágjában. Lángol az arcom, és tudom, hogy el kéne húzódnom tőle, de nem vagyok rá képes. Mattie újra kicsit lágyabban csókol, amitől hevesebben kezd dobogni a szívem. Túl finom ez az eddigi izgalmak után, miért kínoz? Szenvedve nyögök fel, amikor elhajol a számtól, és a nyakamat kezdi puszilgatni. Félig Mattie vállát, félig a takarót szorítom, és meg sem tudok nyikkanni, néhány halk sóhajt leszámítva. Még mindig szorosan kapaszkodom a vállába, miközben a gondolatok ezerrel cikáznak a fejemben. El sem hiszem, hogy Mattie komolyan gondolja ezt! Tuti megőrült, meg én is, hogy hagyom... és élvezem. Mire a kulcscsontomhoz ér, magamhoz térek a sokkból, és kétségbeesetten mászom ki alóla.

Zihálva, vörös fejjel, és testileg teljesen kikészülve pillantok rá a legjobb barátomra. Felülök, és az altestem minden tiltakozása ellenére felhúzom a térdeimet is, elrejtve magam az esetleges pillantásaitól. Mattie csak felkönyököl mellettem, és zavartan, az arcán enyhe pírral néz rám. Megrázza a fejét, majd sóhajt egyet, mire nagyjából rendeződnek a vonásai, csak a duzzadt, vörös ajkai árulkodnak arról, mit csináltunk alig fél perce. Ja, meg a sátrazó nadrágja, amiről azonnal elkapom a tekintetemet. Nem tudok Mattie szemébe nézni a zavartól, így csak a takarót bámulom kettőnk között.

- Ne haragudj, Cee. Nem így akartam, csak... áh... a megszokás. Jó volt azért? - töri meg Mattie a beálló csendet, és a kezdeti szétszórtsága után hamar visszatér a szokott önmagához. Még egy mosolyt is megereszt felém, amikor a véleményemet kérdi. Arra, hogy milyen megszokásról beszélt, inkább nem kérdezek rá.

- Igen... szóval köszönöm. - Lehajtom a fejem, mert nem akarom, hogy lássa a cékla piros arcomat. Nem tudom, mit mondhatnék még neki, de amikor az első eszembe jutó gondolat kiszalad a számon, legszívesebben arcon ütném magamat érte. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen finom a szád.

Mattie felröhög, majd felül az ágyon, és mellém húzódik. Egy kicsit közelebb hajol az arcomhoz, majd mélyen a szemembe nézve, továbbra is vigyorogva visszaadja az előbbit.

- Igen? Ami téged illet, elég szar ízed van, nyomorék. - A vigyora egyre szélesebb, és ez, meg a beszédmodora együtt olyan hatalmas megkönnyebbülést hoz nekem, hogy a helyzet abszurditása ellenére én is mosolyogni kezdek. Hetek után végre visszakaptam a régi Mattie-t, a legjobb barátomat. Az a Matt pedig, aki annyira be volt rám rágva, nyomtalanul eltűnt azután, hogy letörölte a miatta ejtett könnyeim.

- Biztos vagy benne, pöcsfej? - Hajolok én is közelebb, így már tényleg csak egy-két centi választja el az ajkait az enyémektől. Az orrunk összekoccan, de Mattie állja a kihívó pillantásom. Boldog vagyok, az előbbiek ellenére is, vagy talán épp amiatt. Azt hiszem, minden visszazökkent a rendes kerékvágásba.

- Baszd meg, nem. Édes vagy, és húzz a közelemből, ha jót akarsz - suttogja Mattie egy gonosz vigyorral, vészesen közel az arcomhoz. Beszéd közben az ajkai a kiszáradt számhoz érnek, amitől forróság önti el a testemet. Amikor észreveszi rajtam, mennyire kikészít vele, Mattie ismét felnevet, és ellök magától. Ezután felkel az ágyról, a karomnál fogva engem is magával rángatva.

- Na, mi a program mára, Cee? - néz rám érdeklődve, én pedig csak vállat rántok. Akármennyire imádom Mattie-t, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy könyörögjek a társaságáért, még akkor sem, ha rettenetesen hiányzott már nekem.

- Üres a ház hétvégére - mondom szinte csak mellékesen, de Mattie, lévén, hogy a fél életemet vele töltöttem, egyből tudja, mire célzok ezzel. A szeme felcsillan, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. De Mattie sem adja meg nekem a helyzet azon könnyítését, hogy csak simán rábólintson; elvárja, hogy kimondjam, mit akarok tőle. Ilyenkor nagyon utálom, de tudom, hogy ő is engem. Ezen alapszik a jó viszonyunk: kölcsönösen szívatjuk egymást.

- Szóval - kezdi, az ó hangot erősen elnyújtva-, azt akarod, kicsi Cee, hogy..?

Vigyorogva néz rám, mire beleütök a karjába. Látványosan feljajdul, és a karjához kap, én meg elégedetten mosolygok.

- Baszd meg, azt akarom, hogy maradj velem hétvégén! Hiányoztál, ember - ezt már csak suttogom, mire Mattie a szemét forgatva sóhajt, és magához ölel. A vállára hajtom a fejem, miközben hozzábújok, és percekig csak állunk így, mint két érzelmes idióta.

- Te is nekem - mormolja a hajamba, mielőtt elenged, aztán az egész érzelgős, könnyek közt megbocsátós, és újra egymásra találós ötpercnek vége szakad. Hatalmas megkönnyebbülésemre újra a jól ismert, és gyűlölve szeretett barátom áll előttem, egy levakarhatatlan vigyorral a képén. - Két kérdés: mi a kaja és mivel játszunk ma?

Egy fintorral a kezébe nyomom az asztalomon heverő tányért, rajta egy halom sütivel, miközben én az innivalómat veszem csak magamhoz. Mattie megköszöni, majd lehuppan a székembe, és majszolni kezd, én pedig mellette az asztal szélének támaszkodom, és beleszúrom a szívószálat a papírdobozba. Inni kezdek, amikor Mattie rám néz, és az ölében tartott tányért félretéve megütögeti a combját, jelezve, hogy üljek le. Annyira készületlenül ér, hogy majdnem arcon köpöm az innivalómmal.

- Te teljesen idióta vagy! El se bírsz - sandítok rá egy gúnyos mosollyal, utalva Mattie alacsony termetére. Tudom jól, mennyire utálja, ha a magasságával piszkálják, én ezért is teszem ilyen nagy örömmel. Tovább vigyorgok, amikor látom Mattie-t felpaprikázódni.

- Cee, édesem, most vonszold ide a segged, mielőtt még szétrúgom - kéri Mattie a rá jellemző kedvességgel, mire megrántom a vállam, és a ölébe vetem magam, ügyelve arra, hogy a lehető legtöbb fájdalmat okozzam neki a landolással. Barátom várakozásaim szerint felszisszen, amikor a lábára lépek, de csak azt érem el vele, hogy ütögetni kezdje a hátamat. Nekidőlök, mire a vállamhoz nyomja a fejé.

- Utállak. Diétázzál, baszódj ketté! - nyöszörög alattam Mattie, mire megsajnálom, és normálisan ülök az ölébe, hogy legalább levegőt kapjon. Hátrafordulok, amennyire tudok, és ránézek.

- Tudom. Én is téged - mondom neki, mire csak horkant egyet, és a derekamat átölelve a billentyűzetért nyúl. Egy ideig nézem a szerencsétlenkedését, de ez csak pár percet foglal magába, mert tovább nem bírom ki röhögés nélkül. - Tulajdonképpen mit akarsz most, Mattie? Kurvára nem fogsz tudni így játszani. Ja, meg kényelmetlen vagy.

- Ó, bocs, hogy nyomlak, részben te tehetsz róla - mondja minden komolyság nélkül, én pedig azonnal felpattanok az öléből, annak ellenére, hogy semmi kellemetlenséget nem érzek a fenekem alatt. Dühösen pillantok Mattie-re, immár az ágy szélén ülve, aki csak megvonja a vállát. - Nem mondtam, hogy igaz is. Naiv vagy.

Mivel még mindig nem válaszolt arra, hogy mit akar csinálni, addig ütögetem a karját, amíg meg nem unja, és le nem fog, valamint egy fél sütit nem erőszakol a számba, hogy befogjam végre. De mindezek ellenére is célt érek vele, mert Mattie, miután bejelentkezett YouTube-ra, és elindít egy lejátszási listát, mellém kuporodik. A délutánt gameplayek nézésével töltjük, a hátunkat a falnak vetve, szorosan egymás mellett. Mivel amikor Mattie nekem dőlt, rendszeresen kitakart a képet előttem, folyamatosan ütögettem, hogy menjen arrébb. Csak annyi történt, hogy lefogja a hozzá közelebbi kezem, ami most kettőnk közt pihen, az övé alatt. Próbálom elhúzni, de szorosan tart, így egy sóhajjal beletörődök, és a vállának dőlve hagyom. Egy idő után Mattie szorítása enyhül, és egyszer, amikor a nevetéstől könnyezve egymásra borulunk, a kezébe kapaszkodom, összekulcsolva az ujjainkat. Megsimogatja a kézfejem, én meg megszorítom az ujjait, és így maradunk, tovább röhögve a videókon, belevetve magunkat annak a három hétnek a bepótolásába, amit az én hibámból külön töltöttünk. Nem sokat beszélünk közben, de még órák elteltével is ugyan olyan jól szórakozunk az idióta videókon. Nevetéstől el-elfúló hanggal mondjuk el egymásnak a véleményünket, én pedig hallgatom Mattie néhai kiakadásait azon, hogy aki játszik éppen, az milyen szerencsétlen, és hogy ő mennyivel jobban cinálná nála. Ezzel általában egyetértek, de most boldogan húzom az agyát azzal, hogy nincs igaza. Sokáig szívjuk még egymás vérét, amíg a végtelennek tűnő lejátszási listát nézzük, de egy idő után a videók hangjai már csak kellemes háttérzajnak felelnek meg kettőnk szokásos hülyeségeihez.

Az egymás mellett ülésből szokásos módon megint az lett, hogy egyre lejjebb csúsztunk az ágyon, most pedig ugyanúgy egymással szemben fekszünk, mint délután. Mattie a hajamat simogatja, én pedig csak hátradőlök, és hagyom neki. Egy ideje már rájöttem, hogy amikor Mattie-nek ilyen babusgatós rohamai vannak, jobb nem vitatkozni vele, csak lefeküdni és kiélvezni, amíg tart. Most is ezt teszem, miközben Mattie monotonul tovább simogatja a tarkómat, néha elidőzve egy-egy göndör tincsem kiegyenesítésével. A barátom vállgödrébe hajtom a fejem, mire abbahagyja a hajam birizgálását.

- Még, Mattie - nyögök fel, direkt úgy, hogy félreérthető legyen, mire csak megpöcköli a homlokom. Elégedetlenül szisszenek fel, és megütöm a vállát. Továbbra sem folytatja, így elhúzódom tőle, és a barátom arcára függesztve a tekintetem, folytatom. - Mit csináltál, amíg nem láttalak?

Mattie arcáról eltűnik a vidámság, és valami feszült távolságtartás veszi át a helyét, ami megijeszt kissé, de próbálok nem törődni vele.

- Ezt én is kérdezhetném - mondja hűvösen, de gyorsan leintem.

- Viszont én előbb kérdeztem. Kerestelek suliban, és nem voltál sehol. - Talán erős túlzás azt mondani, hogy kerestem Mattie-t, viszont ha célirányosan nem is, de amikor szünetekben a folyosón voltam, mindig figyeltem, nem látom-e meg valahol. Nem tudom, mit csináltam volna, ha észreveszem. Lehet, hogy semmit, de attól még jólesett volna, hogy tudom, minden oké vele. Meg, hogy egyáltalán bejár suliba, és nem otthon duzzog hetek óta. De sem egyikről, sem másikról nem tudtam meggyőződni, és láthatóan Mattie sem akarja megerősíteni a feltételezéseimet. Az arcát fürkészem, és várom, hogy megszólaljon, de csak zavart fedezek fel rajta. A szája széle megrándul, ahogy kinyitja, majd újra becsukja azt, mintha meggondolta volna magát azzal kapcsolatban, mit is mondjuk nekem. Megsimogatom Mattie arcát, majd feljebb megyek, egy hajtincset eltűrve a szeme elől. Csalódottan veszem észre, hogy amint elveszem a kezemet a homlokáról, szinte azonnal visszahullik. Aprót sóhajtok, majd elhúzom a kezemet a fejétől.

- Voltam suliban, csak dolgom volt - mondja kurtán, és ennél többet nem is tudok kihúzni belőle. Továbbra is Mattie arcát fürkészem, amit lassan kezd elönteni a vörösség, és amikor észreveszi, hogy őt figyelem, rám kiabál. - Ne bámulj már, baszod!

Nem tulajdonítok a reakcióinak túl nagy jelentőséget, és egy vigyorral elhúzódom tőle, mielőtt megütne. Ettől láthatóan Mattie is megnyugszik, mert visszazökken az előbbi állapotába, és a vállamat átkarolva visszaránt magához.

- Nem szöksz el, Cee. Még egyszer nem hagyom, hogy meglépj tőlem - hallom közvetlenül a fülem mellett, majd meg is harap, mire levegőt venni is elfelejtek. Próbálok úgy tenni, mintha az egész tök normális lenne, és szembefordulok a barátommal. Igazából nem kell sokat erőlködnöm, Mattie ilyen megmozdulásai már teljesen hétköznapinak tekinthetőek, de néha teljesen ki tud velük akasztani.

- Azért hugyozni még kimehetek, vagy oda is jönni akarsz velem? - forgatom a szemeim, és a szokásos, csak Mattie számára tartogatott lekezelő stílusomban válaszolok neki. Mosolyra húzza a száját, és úgy tesz, mintha az ajánlatomon gondolkozna.

- Ez kérdés volt, faszfej? Még szép, hogy megyek! Tartom is neked, nem? - Mattie felröhög, én meg fújok egyet, és egy párnát nyomok az arcába. Miközben ledobja magáról, lefejtem a derekamról a kezeit, aztán felállok, és szinte kimenekülök a szobából, mielőtt megállíthatna.

Amikor visszaérek, Mattie-t a székemben ülve, a fején a fejhallgatómmal találom, és TF-be jelentkezik be éppen. Csak a szememet forgatom a szokásos kép láttán, de amikor drága legjobb barátom észrevesz, int, hogy menjek oda hozzá. Kelletlenül lehuppanok mellé az ágy szélére, és a billentyűzet mellett az asztalra könyökölök.

- Mi van már, félsz egyedül? - kérdezem arra utalva, hogy nem értem, miért kellek ahhoz, hogy kockulni tudjon. Mattie, gyakorlott lévén, fel sem veszi a csipkelődésemet. Leveszi a fejhallgatót, miközben hozzám fordul, az arcomat bökdösve.

- Mondtam, hogy adást kell felvennem, rémlik? De lett egy jobb ötletem. Egy kis élőzés veled, mélyen tisztelt Smexy BLU - rám vigyorog, nekem meg megdobban a szívem. Kibaszottul hiányzott már, hogy együtt játszhassak Mattie-vel, és most, hogy újra bevon a híres Mattie Pro streamek egyikébe, különösen felvillanyozódom. Gondolom, nagyon látványos az elért hatása, mert Mattie csak sóhajt, és visszaveszi a fejhallgatómat. - Na, keresd elő a másik mikrofonod, édes, és csapjuk. Már hetek óta azzal nyúznak a nézők, hogy miért nem vagy velem.

- Mert Smexy egy fasz volt, és nem kereste meg Mattie-t - rántok vállat, miközben az egyik fiókból kihalászom a tartalék, asztali mikrofonomat, és bedugom a gépbe, majd magam felé fordítom.

- Ja, Mattie meg volt olyan idióta, hogy hagyta Smexyt lelépni mással - pillant rám, nekem meg összeszorul a torkom. Miután ily módon burkoltan bocsánatot kérünk egymástól az elmúlt pár hétért, Mattie elintéz még néhány dolgot az élő adás gördülékennyé tételéhez, aztán egy pillanatra megszorítja a balomat, és vidáman belekiált a mikrofonba.

Az este, vagy ha pontos akarok lenni, az éjszaka nagy részét játékkal töltjük, és miközben Mattie TF-ezik, és válogatott káromkodásait zúdítja a teljes ellenséges csapatra, én csak szórakozok rajta. Direkt a nézőiknek oltom, és a szokásos dolgokat csinálom, csak, hogy felidegesítsem kicsit, és végre elrontsa a tökéletes, eddig nulla halálos szériáját. Persze ő is válaszol nekem, szívjuk egymás vérét, és mindenféle, sokszor egyáltalán nem is odaillő dologról beszélgetünk. Nem tudom, hány órája van már játékban, de amikor a telefonomra nézek, és látom, hogy hajnali négy van, kiparancsolom Mattie-et a székemből, és a puffogásával nem törődve átveszem a karakterét. Mindig attól fél, hogy lehúzom az egekben járó statisztikáját, amit nagyon szívesen meg is tennék, de most biztosítom róla, hogy nem fogok direkt rosszul játszani.

- Persze, hogy nem, Smxey drágám, mert te alapból szarul játszol - biztosítja róla a közönségünk megmaradt tagjait vigyorogva, mire megütöm. - Aú! Baszd meg magad!

- Előbb téged. - Rá se nézek, így nem tudom, milyen arcot vág, de nem is foglalkozom most vele. Még a szokásosnál is jobban megy a játék, amit vagy annak köszönhetek, hogy Mattie minden mozdulatomat árgus szemekkel figyeli, én meg nem adom meg neki az örömöt, hogy belém köthessen, vagy egyszerűen csak az, hogy megint minden oké vele. Lejjebb csúszok a széken, és tovább beszélgetek Mattie-vel, miközben a tekintetemet a képernyőre szegezem.

- Hallod, Cee, ideje aludni - löki meg a vállamat Mattie, ki tudja mennyi idő elteltével, ezzel teljesen kizökkentve, így elvétek egy lövést. Mivel haverok vagyunk, nem bírja megállni, hogy ki ne röhögjön, de csak röviden teszi, utána újra komoly lesz a hangja.

- Most miért? Nem vagyok fáradt - nyögök fel, de ez csak addig volt igaz, amíg a játékra figyeltem. Most, hogy már Mattie arcára bámulok, érzem, hogy egyre nehezebb nyitva tartani a szemeimet.

Mattie ezalatt az ablak felé bök, én pedig odafordulva meglátom, hogy az első, halvány napsugarak kezdenek átszivárogni a sötétítőn.

- Mint a régi szép időkben - mosolygok rá erőtlenül, az eddig átvirrasztott éjszakáinkra utalva, mire bólint, és felállít a székből. Mattie kezd egyre türelmetlenebb lenni. Épp csak megvárja, hogy kilépjek a játékból, és kikapcsoljam a gépem, már rángat is az ágyam felé, ő pedig a belső részére mászik, minél távolabb az ablaktól. Sóhajtva, a fejemet csóválva mellé fekszem, aztán magunkra dobom a takarót. Mattie hátat fordít nekem, én pedig a tarkójához nyomom az arcomat. Hátranyúl, megfogja a kezeim, és magához húzza őket, mire átölelem, és egy puszit adok a nyakára, közvetlenül a haja alatt. Halkan sóhajt, mire kicsit zavarba jövök, de Mattie még nem végzett velem. Megfogja a kezem, és felhúzza, majd, gondolom vaktában, megpuszilja a kézfejemet.

- Bocs, most csak ilyen jó éjt puszi van - nyöszörög félálomban, és nem is szól többet hozzám, én meg beletörődöm. Tudom, hogy Mattie képtelen világosban aludni, így nem piszkálom abban a kis időben, ami még napkeltéig a rendelkezésére áll. Nemsokára meghallom Mattie egyenletes szuszogását, de csak tompa zajként fogom fel, mert a fáradtság engem is kezd legyűrni. A pólójához nyomom az arcomban, belélegzem az illatát, majd lehunyom a szemem, és próbálok többé semmivel sem foglalkozni.

Másnap a lehető legdurvább ébresztőként abban lehet részem, hogy Mattie hasba térdel, amikor próbál kikecmeregni az ágyból. Fájdalmasan nyöszörögve térek magamhoz, és értetlenül pislogok a barátomra, aki épp lélekszakadva keresi az asztalomon heverő ezernyi cucc között tegnap odadobott mobilját és a cigis dobozát. Ezalatt félig már belebújt egy pulcsiba, és most a másik ujját próbálja magára húzni. Nem sokat törődik az értetlenkedő pillantásommal, mert lehet, hogy észre sem vette még, hogy ébren vagyok.

- Te mg mi a faszt csinálsz? - kelek fel a fájó gyomromat simogatva, miközben odamegyek hozzá, és a kezébe nyomom a mobilját. A kijelzője szerinte vasárnap délután van, és öt óra lesz pár percen belül. Drága Mattie csak annyi ideig áll meg, hogy elvegye tőlem a telefont, majd a zsebébe gyömöszölje, aztán megint a pulcsijával szenved, amit végre sikerül felvennie. Zavartan pislogok rá, miközben felmarkolja a cigis dobozát, é kiráz belőle egy szálat.

- Bocs, most el kell mennem - fordul végre felém, a hangjában őszinte sajnálattal. Még mindig nem értem, de Mattie egyre sűrűbben pillant az ajtóm felé, így sóhajtok, és a kezét megfogva kiviszem a szobámból.

- Megmondod esetleg, hogy hová? - kérdezem, de nem is reménykedem a válaszban. Ezalatt leérünk az előszobába, és Mattie már a cipőjét veszi. Zavartan, tovább sajnálkozva megrázza a fejét. Amikor belebújik a cipőjébe, megáll előttem, az arca szomorú. Kiveszi a még nem égő cigit a szájából, a füle mögé tűzi, és megsimogatja az arcomat.

- Tényleg sajnálom, Cee. De most... Mindegy. Majd beszélünk. - Ezzel az arcomhoz hajol, a számra tapasztja a száját, és finoman megcsókol. Szinte hozzá sem ér még az ajkaimhoz, máris kinyílik a szám, annyira összezavarodom ettől az egésztől. A nyelvét óvatosan áttolja a számba, én pedig végigsimítok rajta az enyémmel. Halványan elmosolyodik, majd nemsokára elhúzódik tőlem, még egy leheletfinom puszit nyomva előtte a számra. Csak pislogni tudok rá. - Élvezd ki, mert ez volt az utolsó, amit kaphattál tőlem.

A mosolya széles, tipikusan Mattie féle, de a pillantása továbbra is szomorú. Leint, mielőtt bármit mondhatnék, vagy kérdezhetnék tőle, pedig lenne néhány dolog, amire magyarázatot várnék.

- Ne hagyj itt! - Ennyit tudok csak kinyögni, mire sóhajt és megveregeti a vállam.

- Cee, nekem most komolyan mennem kell. Fontos. - Mattie halványan elpirul, és elkapja a tekintetét rólam, amíg el nem múlik az arca vörössége, csak ezután folytatja. - De holnap összefutunk suliban, oké? Ja, és üzenem a pasidnak, hogyha bármi bajod esik miatta, akkor megkeresem és kinyírom, akárki az. Remélem, mindketten felfogtátok!

- Nem is a..! - kezdenék ellenkezésbe, de Mattie újfent leint, majd a cigit visszadugja a szájába, meggyújtja, és kilép az ajtón. Int nekem egyet, mielőtt elmegy, én meg dermedten állok a küszöbön, és csak bámulok a barátom után.