Előszó:

Bromance, avagy a viszony, ami kiveri a biztosítékot!

*

Simogatásra térek magamhoz, de nem akarom a szememet kinyitni. Túl jó, nem akarom, hogy vége legyen, és az ágy is túl puha. Aludni akarok még! Viszont szintén a simogatás miatt nem tudok, mert elvonja a figyelmem. Ki a franc ez? Nyöszörögve megfordulok, de csak egy pillanatra szűnik meg, utána ismét érzem a hajamban matató ujjakat, és az arcomba csapódó meleg levegőt, közvetlen közelről. Morgok, és nagy nehezen kinyitom a szemem, ezzel együtt meglátom Mattie fejét a párnán, nagyjából három centire tőlem. Fél keze még mindig a fejemen, a halántékomat simogatja, de nem nagyon figyel rá, helyette engem bámul. Majdnem felvisítok, amikor először észreveszem, de még előtte elenged, és befogja a számat. Felülök, ő szintén, de még mindig nem engedi el a számat, pedig tudhatná, hogy most már nem kezdek el sikoltozni. Egyszer elég volt, amikor tényleg nem számítottam arra, hogy ő az, és rám hozta a frászt.

A következő kérdés az lehetne, hogy mégis mit keres Mattie az ágyamban, de ez már szinte megszokott. A finomabb ébresztőt kaptam, mert a rá jellemző az lett volna, hogy a nevemet kiabálva rám veti magát, a legkevésbé sem foglalkozva a testi épségemmel. De most nem tette, szóval tuti, hogy bajban vagyok. Még mindig álmosan pislogok rá, miközben lefejtem magamról a kezét. Nem tudom, mennyit alhatott, de Mattie velem ellentétben nagyon kipihentnek néz ki. Már ha nem nézzük a szeme alatt lévő sötét karikákat, de azok mindennaposnak számítanak nála. Azt hiszem, nekem is lehetnek, mert a sötét miatt ugyan fogalmam sincs, hogy reggel van-e már, de úgy érzem, mintha csak tíz percre hunytam volna le a szemem az Eternallal folytatott beszélgetésünk után. Mattie-vel nem sokat foglalkozva visszazuhanok a párnák közé, és a fejemre húzom a takarót, de fél kézzel lerántja rólam, a másikkal meg a fejem mellett támaszkodik.

- Hagyj már, fáradt vagyok! - nyögök fel, és elfordítom a fejem, amikor fölém hajol, és az arcomba fúj. Tudja, hogy mennyire fel tud vele idegesíteni. - Amúgy is, mit keresel itt?

Elpöccintem Mattie dögcéduláját az arcom elől, és ránézek. Az arca először hitetlenkedő, aztán dühös. Levágódik mellém, és kényszerít, hogy ne fordítsam el a fejemet még egyszer. Különösebben nem zavar, csak az a tény, hogy mindjárt lelök az ágyamról. Még mindig nem ébredtem fel teljesen, így nehezemre esik odafigyelnem arra, amit mond, amikor dühösen hadarva belekezd végre.

- Idióta, te hívtál tegnap, rémlik? Amúgy is, hova a picsába tűntél? Tudod, milyen szar volt egyedül befejeznem a játékot? Le is léptem utána, pöcsfej. Szóval, milyen idő szerint húztál el két percre, amikor én két órát vártam arra, hogy végre visszaírj nekem? - Csak úgy ömlenek belőle a szavak, és minden egyes mondat után nyomatékosítás képpen megböki az arcom. Már kezd egészen fájni. Végül, mivel nem mondok semmit, csak pislogok, elcsitul kicsit, és barátságosabban folytatja. - Amúgy anyud adott palacsintát, finom volt.

Ebből már tudom, hogy betolta a reggelimet. Csak sóhajtok, összeborzolom a haját, és hátat fordítok neki. De miért is reméltem, hogy ennyivel lerázom? Hiába tudja, hogyha nincs életkedvem, nyugodtan leülhet a gépemhez, vagy nézhet tévét, vagy amit akar, Mattie nem adja fel a szekálásomat, megragadja a vállaim, és visszafordít maga felé. A kezei jéghidegek, és mivel még mindig nem vette le őket a csupasz bőrömről, kiráz a hideg. Elhúzódom tőle, de az meg az ágyról való leeséssel fenyeget, szóval inkább beletörődöm a hideg mancsaiba a vállamon. Valahogy jobban élveztem, amíg a hajamban matatott velük, de nem most nem említem neki. Majd ha kidühöngte magát, mert tudom, hogy még csak az első hullámon van túl. Amit most Mattie csinál, az csak egy kis vihar előtti csendnek felel meg, és a viselkedésemmel egyáltalán nem azt segítem elő, hogy végleg lenyugodjon. De könyörgöm, fáradt vagyok! Tényleg.

- Még mindig várom, mit csináltál, Cee - a hangja egészen komoly most, közben odahúz magához, a pillantását pedig az enyémbe fúrja. Nyelek egyet, ahogy a sötétkék szemeibe nézek. Fogalmam sincs, mit mondjak neki, de közben valami megfelelő válaszon gondolkozom. Ébredés után öt perccel még nem tudok úgy beszélni, ami kielégítő lenne Mattie beteges természetének. A homlokának döntöm a sajátom, és azt teszem, amit a legjobb barátok általában. Továbbra is Mattie szemébe nézek, és folyékonyan hazudok neki.

- Szerinted? Aludtam. - Még a vállamat is megrántanám, de a helyzetünk nem ad rá lehetőséget. És mivel a legjobb barátomról van szó, még szép, hogy Mattie nem hisz nekem.

- Azt vegyem is be? Hülyének nézel? - Igen, néha kifejezetten jó lenne, de mindentől függetlenül Mattie túl intelligens. És ebben az is közrejátszhat, hogy ő nem szőke. Ezt sem említem neki, számomra még korán van a sértegetéshez, ami végiggondolva csak önoltás lenne, szóval tényleg nem próbálkozom semmivel. Helyette lesütöm a szemem, elkapva a pillantásom az arcáról, némi bűnbánatot erőltetve a sajátomra.

- Jó, bocs, azt kihagytam, hogy előtte beszéltem az egyik gyerekkel, aki ott volt tegnap. De nem tartott sokáig. Tényleg nem... Nem kérsz még enni..? - A végét már csak cincogom, és kimenekülök az ágyból, mielőtt Mattie visszaránthatna. Menet közben gyorsan magunk közé húzom a gurulós székemet, amikor ő is feláll, és elindul utánam. Mattie néha iszonyú félelmetes tud lenni, és hiába vagyok tisztában vele, hogy sose bántana engem, ilyen pillanatokban erősen kételkedem benne. Amikor elém lép, és félretolja kettőnk közül a széket, csak sóhajtok egyet, a fejemet lehajtva.

- Azt még hagyod, hogy felöltözzek, mielőtt megfojtasz? - kérdem, és ismét sóhajtok: valahogy már nem a legjobb érzés egyetlen bokszerben, felső nélkül ácsorogni, még akkor sem, ha csak a legjobb barátom látja. Neki persze könnyű, fel van öltözve. Fekete farmer van rajta, egy sötétkék póló, a nyakában pedig ugyanolyan dögcédula virít, mint az enyém. Scout kellék. Követi a tekintetével, ahogy keresek egy pólót. Az egyik kedvencem, fekete, rajta a kék Scout logójával, egy körbe foglalt kék színű, szárnyas lábbal, ami enyhén a mitológiai Ikaruszra, meg a szárnyas sarujára utal, a sebesség szempontjából. Mattie rengetegszer könyörgött már, hogy adjam neki, vagy legalább kölcsön, de szó sem lehet róla. Imádom. Most is leesett állal, és kissé irigykedve figyeli, ahogy felveszem, aztán odamegyek hozzá. Nadrágot most nem veszek, végül is a szobámban fogunk ülni egész nap, Mattie-t pedig nem hinném, hogy zavarja. Megszokhatta már.

- Hallod, Cee, ennyire is kár volt felöltöznöd - mondja, amikor elmegyek mellette, és leülök a székembe. Felhúzott lábakkal az ágyamra kuporodik. Kérdőn nézek rá. - Tudod jól, hogy egyszer lerángatom rólad ezt a pólót. Kell.

- Álmodozz csak - vigyorgok rá, miközben bekapcsolom a gépem, és intek neki, hogy üljön le a helyemre.- Megleszel, amíg kimegyek kicsit?

- Megint meglépsz tőlem? - Mattie felvonja a szemöldökét, mire nemet intek. - Legalább a cuccaidat itt hagytad nekem, jó pont! Van tíz perced, hogy visszajöjj.

Miközben ezt mondja, már rég elfordult tőlem, és a frissen magára hagyott székembe telepszik. Maga elé húzza a billentyűzetet, és lázasan pötyögi be a YouTube felhasználónevét, mialatt én kimegyek a szobából. Egy ásítást elnyomva lemegyek a konyhába, ahol egy tál erősen megfogyatkozott palacsintát, meg mellette egy cetlit találok. Szemüveg még mindig nincs rajtam, szóval felveszem az asztalról, és az arcom elé tartva, hunyorogva olvasom el. Anyánk írta, és közli, hogy elmentek apuval a hétvégére, de hagyott itthon elég kaját, meg pénzt pizzára. Nagyszerű, megint kettesben hagytak Mattie-vel. Na nem mintha olyan szörnyű lenne, legalább senki nem kopogtat éjjel kettőkor az ajtómon, hogy feküdjünk már le aludni. Se négykor. Se reggel hatkor. A papírt visszateszem a tányér mellé, amiről leveszek egy palacsintát, és a hűtőhöz menet lecsípek belőle egy darabot. Elég idegesítő, hogy a fogszabályzó miatt nem haraphatom az ételt, de már kezdem megszokni. Betömöm, majd két újabb falat között előveszek egy dobozzal a kedvenc innivalómból. Nekitámaszkodom a pultnak, és kis falatokban rágcsálom a palacsintát, közben beleszúrom a szívószálat a dobozba. Az legalább még nem okoz gondot.

Mire percekkel később megeszem, a Milky Way is elfogy, és miközben kidobom, ránézek a hűtő fölött lévő órára. Délután fél egy múlt. Rendesen elaludhattam! De így már nem is csodálom Mattie frissességét, ő általában ilyenkor szokott felkelni. Fújok egyet, és a rám váró reggelit otthagyva visszamegyek az emeletre lezuhanyozni. A fürdő a szobámmal szemben van, és amikor beérek, kis időre nekidőlök a csukott ajtónak. Kell némi lelkierő, mielőtt tükörbe tudnék néni. Végül rászánom magam, de ahogy sejtettem, a látvány nem a legjobb. Megint nem vagyok őszinte: úgy szar, ahogy van. Hiába aludtam legalább hat órát, az arcom szörnyen sápadt, fekete foltokkal a szemem körül. Majdnem olyan, mintha megvertek volna, ami azért nem áll távol a valóságtól. A hajam kócos, és eltakarja a fél arcomat, a jó benne, hogy ezzel együtt engem is. Sóhajtok, és ledobom a cuccaimat, majd beállok a zuhany alá. A melegvíz kellemesen simogatja a bőröm, így percekig csak állok alatta lehunyt szemmel, és meg sem mozdulok. Közben ébredezem. Amikor már be tudom határolni, melyik évszázadban vagyok éppen, gyorsan megmosdom, és nem szívesen, de elzárom a vizet, majd kinyúlok egy törölközőért.

Pár perccel később ismét felöltözve, a számban fogkefével, fél kézzel a hajamat törölgetve próbálom az egyéb reggeli teendőimet megoldani, több-kevesebb sikerrel. De legalább most nem esem közben pofára. Miután ezzel is végzek, visszamegyek a szobámba, nehogy Mattie megint kiakadjon, hogy elszöktem tőle. De amint visszamegyek hozzá, látom, hogy ettől a legkevésbé se kell tartanom, Mattie ugyanis elmélyültem szidja az ellenséges csapatot Counter Strike-ban, miközben az egeremet csapkodja az asztalhoz. Egyre erősödő késztetést érzek arra, hogy én meg a fejével teszem ugyan ezt. Elindulok felé, ő pedig fel sem nézve megszólít.

- Cee, rágyújthatok? - Közben odaérek mögé, és rátámaszkodom a szék háttámlájára, ezzel együtt félig a vállára is. Mattie szünetelteti a játékot, és végre rám néz. Nem lehetek jó látvány, a hajam még mindig nedves, és az arcomhoz tapad.

- Tudod mit kell tenned. - Az ablak felé intek a fejemmel. Mattie veszi az adást, és feláll, a székkel együtt engem is hátralökve kicsit, közben előveszi a zsebéből a cigis dobozát megy a gyújtóját. Kinyitja az ablak tőlem távolabbi felét, majd felhúzza a redőnyöket. A hideg és a sápadt napfény egyszerre önti el a szobámat, én pedig dideregve huppanok le a székembe. Mattie leül a párkányra, az utca felé fordulva, lábaival a szobában maradva.

- Átvennéd, ha már ott vagy? - A játékra céloz, én pedig nemet intek a fejemmel. Egyre jobban fázom.

- Mit gondolsz? Utálok CS-zni! De szerintem mondtam már. - Akaratlanul is fintorgok, de Mattie szerencsére nem veszi észre. Kihajol az ablakon, és meggyújtja a cigijét. A szél is kifelé viszi a füstöt, szerencsére. Gyűlölöm a szagát. Mattie-t ettől függetlenül nem szeretem kevésbé, és meglepő módon ő is tekintettel van rám, szóval ha együtt lógunk, elég keveset cigizik. Ez fura, mert tudom, hogy nagyon nagy dohányos azóta, hogy befejeztük az általánost. Most az ablakban ül, legalább mínusz öt fokban, egyetlen pólóban, és még csak nem is remeg, míg én hozzáfagyok a székem bőrkárpitjához.

Különös módon figyelmen kívül hagyja, hogy a második kedvenc játékát szapulom, pedig Mattie nagyon meg tud haragudni ezekért. Vicces, hogy velem kivételt tesz. Nem akarom tudni, akkor is ilyen elnéző lenne-e, ha kilépnék, de úgy is megtudom pár percen belül, mert engem ugyan nem érdekel a Counter Strike, így egy kattintással bezárom a játékot. A fiókjából is kilépek, és átjelentkezek a sajátomba. Még aközben is Mattie-t bámulom, hogy a jelszavamat gépelem, így kétszer is meg kell próbálom, mire helyesen sikerül. Nem hiszem el ezt a srácot.

- Baszod, nem fagysz meg? - kérdezem liluló ajakkal, miközben drága haveromat bámulom. Mattie leüti a hamut a cigijéről, és kitartja a kezét az ablakon, miközben felém fordul. Rezzenéstelen arccal nézi, ahogy lassan jégcsappá válok mellette, aztán széles vigyor kúszik az arcára. Nem szeretem, amikor így mosolyog, mert utána tuti, hogy a véremet akarja szívni, és most nem vagyok olyan hangulatban.

- Úgy nézek ki? - A hangja vidám, miközben végre elnyomja a cigit az ablakpárkány külső felén, a csikket pedig elpöccinti. Leugrik a párkányról, vissza a szobába, és megkönnyebbülésemre becsukja az ablakot. Nem sötétít be ismét, de most annyira nem zavar. Visszajön mellém, és ugyanazt a pózt veszi fel, amint én nemrég, vagyis a szék tetején támaszkodik, az arcát pedig a hajamba fúrja.

- Amúgy ha fáznék is, felmelegítenél? - Mivel a koponyámnak beszél, alig értem, amit mond, de még így is érzem, hogy vigyorog, amitől megint csak borsódzik a hátam. Mattie hogy lehet ekkora gyökér? Néha komolyan nem hiszem el. Viszont nem lepődöm meg rajta, évek óta ezt csináljuk. Megfordulok a székkel, mire támaszát vesztve előre dől, és a fejünk összekoccan. Ettől fájdalmasan felszisszenek ugyan, de azért angyalarccal nézek fel rá.

- Jó vicc, inkább te engem, buzeráns. - Mivel Mattie egy kicsit alacsonyabb nálam, ülve pont a vállára tudom hajtani a fejem, amit most meg is teszek. Átkarol, és szemforgatva simogatja a hajamat.

- Ó, édes, melegebb vagy, mint egy radiátor! El ne engedj! - Szorosabban tart, és megpuszilja a homlokom, mire elvigyorodom, és lelököm magamról Mattie-t, aki egy méltatlankodó nyögéssel az ágyamon végzi. Tovább morog, amíg én visszafordulok a gépemhez, és felveszem a szemüvegemet. Most, hogy végre látok is, minden sokkal jobb. Még Mattie szenvedő arca is ezerszer jobb látvány éles körvonalakkal. Mindent megér, még azt is, hogy az előbbit tízszeresen visszakapjam tőle, amikor majd nem számítok rá. Egyébként mindketten csak szórakozunk ilyenkor. Amíg Mattie folyamatosan köcsögöz engem, én buzizom őt, és így tovább. Ahogy a fiúk általában kinyilvánítják a szeretetüket. Mert igen, minden ilyesmi ellenére mi bírjuk egymást. Mégis csak Mattie a legjobb barátom, vagy mi. Jó, kicsit több. Oké.. Sokkal több. De részemről csak barát szinten, és tuti, hogy ő is így van velem. Ezért teljesen normális, hogy így viselkedjünk egymással. Villantok egy mosolyt Mattie-re, aki közben törökülésben az ágy szélére húzódik, és a combomra támasztott kezein könyököl. Az arcomat fürkészi, de amikor hirtelen megszólal a Steam üzenetjelző hangja, mindketten odakapjuk a fejünket.

A tálcán narancssárgán villog egy új beszélgetés ablaka, a címsorban Eternal Scout nevével. Nyelek egyet, és egy oldalpillantást vetve Mattie-re anélkül zárom be, hogy elolvasnám. Valószínűleg nem voltam elég gyors, mert elkapom a kérdő tekintetét, hogy ez most mégis mi volt. Nem akarok válaszolni. De nincs olyan szerencsém, hogy annyiban hagyja.

- Ő ki? - Drága legjobb barátom a monitorra bök, ahol újra felizzik Eternal neve a szürke-narancssárga villódzásban. Most kicsit lassabban viszem oda a kurzort, de ismét bezárom, mielőtt elolvasnám. Vagy mielőtt Mattie kikapja a kezemből az egeret, amivel meg is próbálkozik, de túl későn. Fúj egyet, amikor elütöm a kezét a sajátomról. - Hallod, Cee? Hozzád beszélek ám, baszod!

Próbálom az egész helyzetet a lehető leghétköznapibban kezelni.

- Mi van, féltékeny vagy? - kérdezem egy halvány mosollyal, mire kirobban belőle a nevetés, és hátradől az ágyon. Mattie még mindig nevetéstől fuldoklik, aztán vesz egy nagy levegőt, majd némi komolyságot erőltetve a hangjára megszólal.

- Majd pont rád, ugye, Cee? Hagyjuk már! Melyik idióta akarna pont veled barátkozni? - A könnyeit törölgetve felül, de visszalököm.

- Mondjuk te. Idióta. - Rávigyorgok, közben kiszáradt torokkal újra bezárom Eternal Scout egyre erőszakosabban villogó cset ablakát, és kinyújtom a kezemet Mattie-nek. Kiránt a székből, és rá is esek szerencsétlenre. Minden Mattie hibája! Nyöszörögve mászik ki alólam, én pedig felkönyökölök, és leszek egyre vidámabb, ahogy látom drága bestem szenvedéseit. - Én arra gondoltam, hogy TF-ezhetnénk kicsit. Tudod, előjáték. De látom, hogy nem bírod ki...

Mattie nem hagyja, hogy befejezzem, újfent a számra tapasztja a kezét, mire elégedetlenül felnyögök. Inkább nem is feszegetem a csuklóját, mert akkor még a koponyámba is beépíti a tenyerét, csak azért, hogy ne kelljen elengednie. Villódzó szemmel nézek rá, amíg közelebb hajol, és a szabad kezével hátrasimít egy hajtincset az arcomból. Újra hallatszik az olvasatlan üzeneteket jelző hang a gép felől, én pedig már átkozom magam, hogy nem némítottam le korábban. Mattie arcán átfut valami haraghoz hasonlatos, amikor arra sandít, de mire visszafordul hozzám, rendeződnek a vonásai.

- Mert melletted mikor bírom ki? - kérdezi finoman, tovább simogatva az arcom. Erős késztetést érzek, hogy gyomorba térdeljem Mattie-t, ha sokáig csinálja még a hülyeségeit, de szerintem sejti, hogy szeretem, ha simogatja a hajam, mert azzal folytatja, az előbbi érzésem pedig kezd gyengülni. - Cee, tudod, hogy majdnem annyira szeretlek, mint a játékot. De csak majdnem, szóval csapassuk!

Elenged és röhögve leszáll rólam, én meg csak kapkodom a levegőt. Mattie leül a székembe, én pedig kimászok az ágy szélére, a fejemet a karjának döntve. Érdeklődve néz rám, én pedig ezt kihasználva ismét bezárom a beszélgetést, mielőtt kedves barátom belenézhetne. Aztán csak sóhajtok és édesen pislogok rá.

- Hé, mondtam, hogy abbahagyhatod? - A fejem simogatására célzok, amit olyan galád módon abbahagyott az előbb. Pedig már kezdtem élvezni.

- Hé, tudod, hogy egy elkényeztetett pöcs vagy? - veti oda Mattie, miközben a hajamba túr, és simogatni kezdi a tarkómat. Lehunyom a szemem.

- És tudod, hogy te kényeztettél el, te fasz? - Felrántom a fejem a szék karfájáról, és szembetalálom magam Mattie harminckét fogas mosolyával. Nagyon úgy néz rám, mint aki akar valamit, és tényleg nem is tévedek sokat. A megszólalásával megerősíti feltételezésem.

- Jó, szuper. Most te jössz, Cee - mondja, miközben kényelmesen hátradől a székben, és játszani kezd az én profilomon. Nem nagyon zavartatja magát. Dühösen fújok egyet, és miközben Mattie felhúzza a statisztikámat, én az egyik hajtincsét csavargatom.

Eternal közben még próbálkozik néhányszor, de mivel Mattie még annyit sem törődik vele, mint én, végül elcsendesül. Kedves barátom nagyon utálja, ha játék közben zavarják, így minden egyes csipogásnál csak morran egyet, amikor én akaratlanul is jobban kezdem simogatni a fejét, hogy eltereljem a figyelmét róla, és megnyugtassam kissé. Szerencsére beválik, és Mattie elmerül a játékban, én meg abban, hogy őt nézzem, közben gépiesen simogassam a puha tincseit, mint mondjuk egy macska szőrét. Sosem volt macskám, de Mattie tökéletesen ellátja ilyenkor a kisállat funkciót, és egyáltalán nem zavarja. Ez tényleg nagyszerű, de órákon át csinálni elég fárasztó, és már teljesen elgémberedett mindenem az ágyon való ücsörgés közben. Drága bestem persze nagyon jól elvan, válogatott káromkodásokat zúdít minden vörös édesanyjára, én pedig rá, amikor elhibáz egy-egy alkalmat, és kinyúlik a földön. De ez elég ritka, Mattie tényleg nagyon jól játszik. Rettenetesen tudom utálni ilyenkor, játékosan bele is tépek a hajába, mire zavartan morog egyet, de nem adok magyarázatot neki.

Sokáig elvagyunk így, idő közben csak annyi változik, hogy visszaveszem a gépemet Mattie-től, és most ő támaszkodik nekem, a reggeliből maradt palacsinták egyikét rágcsálva. Meg nagy kegyesen nekem is ad pár falatot, mivel mindkét kezem foglalt, viszont szédelgek az éhségtől. Ilyenkor kifejezetten szeretem Mattie-t, de mivel a pohártartó szerepét nem vállalta, a Milky Wayemet egyedül kell meginnom, egy-egy ütés vagy lövés között, ami persze nagyban növeli a halálozási rátámat. Drága barátom pedig rendszeresen kiröhög, és én nem túl kedvesen ugyan, de arra gondolok, hogy igazán a torkán akadhatna a kaja a bunkóságáért. De akárhogy reménykedem, ez nem történik meg. Egy nyertes kör után elégedetten dőlök hátra, és kinyújtóztatom a begörcsölt ujjaimat.

- Nem untad még el az életed? - fordulok Mattie-hez, aki hason fekszik az ágyamon, a feje alá gyűrt párnával, és úgy nézi, mit csinálok. Csak ingatja a fejét.

- Viccelsz? Amikor láthatom, milyen szar vagy? Minden pénzt megér! - Dühösen nézek rá, de nem foglalkozik vele.

- Mattie, édes, én úgy utállak - mondom, az utállak szót erősen kihangsúlyozva, mire csak szemforgatást kapok. Aztán fejbe vág egy párnával. Azzal a lendülettel az arcába nyomom.

- Ja, tudom, de elég jól titkolod - szabadítja ki magát, majd felül, és a monitorra függeszti a tekintetét. - Akarod még folytatni?

Nemet intek, mire kirángat a székemből, és ismét elorozza a profilomat. Nem sokat ellenkezem vele, legalább nő a játékidőm. Meg Mattie-nek hála javul az egyébként sem rossz statisztikám. Elveszem a telefonomat az asztalról és megnézem az időt. Hajnali egy van. Esküszöm, nem vettem észre, hogy már megint egész nap játszottunk! De mindig ez történik, ha Mattie-vel lógok, és még akkor is, ha egyedül vagyok itthon. Egyértelmű, akkor is vele töltöm az időmet, csak éppen online. Ez lényegében csak abban különbözik, hogy testközelből érezhetem a belőle áradó hülyeséget.

A párnát, amit az előbb hozzám vágott, a fejem alá teszem, és hátradőlök. Nézem, ahogy Mattie játszik, de az egér kattogása, és drága bestem fojtott, de állandó káromkodása kezd álmosító hatással lenni rám. Lehet, hogy az ágy kényelmessége is közrejátszik, de rövid idő után már érzem, hogy nem igazán érdekel, mi folyik körülöttem. Az oldalamra fordulok, még mindig a monitor felé nézve, de a szemüvegemet pár perc után leveszem. Nyomja a fejemet ebben a helyzetben. Fél kezemet a párna alá dugom, a másikat ráteszem a szék karfájára Mattie karja alatt. Csak egy pillantást vet rám, mielőtt újra visszafordulna a játékhoz.

- Ne csináld már, Cee... - nyög fel, miközben lelő vagy talán leüt valakit. Mivel nem válaszolok, rákönyököl a kezemre, hogy kicsit hatásosabban felhívja magára a figyelmemet. - Öt perc és a tiéd vagyok.

Kap egy beleegyező horkantást, de nem igazán figyelek rá. Fáradt vagyok. Nem tudom, hogy tényleg öt perc volt-e, de mire eltűnik a monitor világítása, és érzem Mattie testét az enyémhez préselődni a nyamvadt egyszemélyes ágyamban, én már félálomban vagyok.

- Cee..? - suttog az arcomhoz egészen közel, de hirtelen nincs erőm válaszolni. Lemondóan folytatja. - A faszomat, ember, nem hiszlek el! Ne aludj már! Unatkozom.

Felnyögök, és közelebb húzódom a falhoz, ő pedig hozzám. Én csak azt nem hiszem el, hogy minden alkalommal ezt játszuk el. Mattie-vel nem lehet együtt aludni, de még csak egy szobában sem. Ő egy rohadt éjjeli állat, én meg csak félig, szóval az éjszaka közepén már nem bírom tovább, míg ő vígan elvan reggelig, és akkor megy aludni, amikor a normális emberek kelnek. Lehet, hogy vámpír, de ezt most nem hozom fel neki. Kinézem belőle, hogy megharapna. De mivel még mindig suttog nekem, muszáj reagálnom valamit, mert tapasztalatból tudom, hogy addig nem fog békén hagyni.

- Cigizz - sóhajtok fel, mire elhallgat. A sötétség ellenére is pontosan tudom, hogy milyen nagy szemeket mereszthet rám.

- Ilyenkor? - kérdez vissza kicsit hangosabban, miután tudatosul benne, hogy már nem alszom.

- Pontosan. Hajrá. - Ezzel lezártnak tekintem a beszélgetésünket, és talán Mattie is, mert halkan nyikordul az ágy, amikor leszáll róla. Ezt kis matatás követi az asztalon, majd az ablak nyitása, engem pedig kiráz a hideg az éjszakai hideg levegőtől. Magamra rántom a takarót, és a fülemig húzom, miközben magzatpózba húzom össze magam. De még így is fázom. Dideregve, összeszorított szemmel kuporgok a takaró alatt, mire végtelennek tűnő idő után a hideg kezd enyhülni. Ablak csukódik, és mivel a fal felé fordultam, nem látom, csak érzem, hogy Mattie visszajön hozzám, majd lerántja a fél takarómat. A mellkasát érzem a hátamhoz nyomódni, és abszurd módon meleg az érintése, még úgy is, hogy legalább öt percig ücsörgött a nyitott ablakban. Az arcát a tarkómhoz nyomja, és érzem a lélegzetvételeit, amik csiklandozzák a nyakamat. Felsóhajtok, próbálok nem foglalkozni vele, és mielőtt még tényleg elaludnék, megszorítom a rajtam átvetett kezét, csak úgy megszokásból.