Aiden autójának anyós ülésén ülve feszülten nyomogattam a telefonom gombját, ami miatt folyton felvillant, majd elsötétült a képernyő. Jennel a suli hátra lévő részében nem beszéltem és nem is írt, így egész nap azon görcsöltem, hogy vajon mit vett észre. Bele sem merek gondolni...
-Csak nem fontos üzenetet vársz?-rántott ki a gondolataimból Aiden hangja.
-Hm? Dehogy-megcsóváltam a fejem.
-Akkor miért szadizod a telefonod?-vonta fel a szemöldökét.
-Miért érdekel ennyire, hogy mit csinálok a telefonommal?-kérdeztem unottan.
-Mert lassan elveszti a szüzességét-vágta rá. Felsóhajtottam.
-Jennel kéne beszélnem.
-Komolynak tűnik ez az ügy-pillantott rám.
-Az is-bólintottam.
-Akarod, hogy elhalasszuk a filmezést?-kérdezte, miközben bekanyarodott az utcánkba.
-NEM!-vágtam rá talán túl hamar, mert rám kapta a tekintetét és szélesen elvigyorodott.-Mármint...majd felhívom amikor haza értem.
-Oké-mondta szórakozottan és bekanyarodott a kertjükbe, majd az ablakot lehúzva megnyomott egy gombot, így a garázs ajtaja felfele kezdett emelkedni. Behajtott a garázsba és leállította a kocsi motrát, kiugrott a kocsiból, majd átsétálva hozzám kinyitotta az ajtót.
-Kösz-sziszegtem kínosan.
-Nincs mit-vigyorgott, majd bezárta a kocsit és kisétált a garázsból. Utána siettem és megvártam amíg a garázs ajtaját is bezárja, majd oda sétálunk a bejárati ajtóhoz. Szórakozottan babránt a zárral, aztán kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem szeretem amikor ilyen csöndes vagy-szólalt meg, miközben becsukta magunk után az ajtót.
-Akkor talán mondj valamit-vontam vállat és lerugtam magamról a cipőmet.
-Csak szerintem néz rám furán Jen?-kérdezte hirtelen, mire megmerevedtem.
-Nem hiszem-válaszoltam végül és a tekintetét kerülve lesütöttem a szemem.
-Aiden szívem...-jelent meg egy negyvenes éveiben járó nő, mire felkaptam a fejem.
-Szia anyu. Nem dolgozol ma?-vakarta meg zavartan a tarkóját Aiden. Ohhó, Aiden Johnson zavarban vaan!
-Nem. Hamarabb végeztem-vont vállat majd rám nézett.
-Öhm...ő itt Lisa-mutatott rám, majd felsóhajtott és a nő felé bökött.-Lisa ő pedig az anyám.
-Jó napot-intettem zavartan, mire elmosolyodott.
-Szia Lisa. Szólíts nyugodtan Emmanak.
-Anyu figyu lehetne hogy most te...?-nézett rá Aiden az alsó ajkát harapdálva.
-Nem vagytok éhesek? Épp most lett kész a csirke-vonta fel a szemöldökét, figyelmen kívül hagyva a fiát.
-Milyen csirke?-kérdezte hirtelen.
-A nagyi receptje szerint-kacsintott rá.
-Oh...Lisa?-nézett rám Aiden összehúzott szemekkel, mint aki fél a válaszomtól.
-Nekem oké-vontam vállat.
-Rendben, akkor megterítek. Addig...
-Fönn leszünk a szobámba-vágta rá Aiden, majd megragadta a karom és az emelet felé kezdtett vonszolni. Vajon milyen baja lehet?

-Rend van a szobádban? Pedig eléggé rosszfiúnak nézel ki-mosolyogtam rá, amikor becsukta magunk után az ajtót. Tipikus fiú szoba, annyi különbséggel, hogy itt rend van. A falak sötétkék színűek, világos bútorokkal kombinálva. Az ablak mellett egy francia ágy állt, vele szemben egy nagy szekrény.
-Tele vagyok meglepetésekkel-vont vállat, miközben ledobta a táskáját a sarokba, majd elterült az ágyán.
-Vettem észre-sóhajtottam és a táskámat az övé mellé dobtam, majd összefontam magam előtt a karjaimat.
-Előre bocs az anyámért-nézett rám.-Te vagy az első lány akit bemutattam neki.
-Mármint a régi barátnőidet nem ismerte?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem igazán-mondta és felröhögött.-Mondjuk úgy, hogy max kétszer látta őket.
-Max kétszer?
-Na jó, egyszer ránk nyitott. Az három.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, mire felült és felvonta a szemöldökét.
-Most mi van?
-Semmi, csak meghatódtam-szipogtam.-Tudod, most már különlegesnek érzem magam...
-Haha-forgatta meg a szemeit, mire elvigyorodtam és az ágyához sétálva lehuppantam mellé.
-Aiden.
-Hm?-nézett rám kérdőn.
-Ha nem lett volna itthon akkor engem sem mutattál volna be?-néztem a szemébe.
-Szerintem bemutattalak volna. Idővel-vont vállat.
-És miért?
-Mindig is ilyen kiváncsi voltál?-mosolyodott el, miközben átölelte a vállam és magához szorított.
-Minden érdekel ami velem és a barátaimmal kapcsolatos-mondtam, miközben próbáltam normálisan levegőt venni.-Aiden...
-Igen?-kérdezte szórakozottan.
-Nem kapok levegőt-nyöszörögtem, mire felnevetett és lazított a szorításán.
-Most nem fogsz elengedni?-dünnyögtem a nyakába, amitől megborzongott.
-Hm...nem-válaszolta, majd hátra dőlt és magával rántott engem is.
-Ajj-sóhajtottam fel és fészkelődni kezdtem.-Kényelmetlen ez a póz.
-Akkor váltsunk?-kérdezte és bár nem láttam tudtam, hogy az a perverz mosoly terül szét az arcán.
-Idióta!
Hirtelen elengedett, mire elégedetten felsóhajtottam, a hátamra feküdtem és a plafont kezdtem bámulni.
-Vörös az arcod-jelentette ki. Rá néztem. Az arcomat fürkészte, majd a tekintetét bele furta az enyémbe.
-Mert nem kaptam levegőt-vontam vállat.-Én megmondtam.
-Akarod, hogy szájból szájba lélegeztesselek?-vonta fel a szemöldökét pimaszul vigyorogva.
-Barom-jelentettem ki, és vissza kézből mellkason vágtam.
-Naa! Ne verj! Vagyis de csak ne így-kacsintott rám.
-Ehw. Megbántam, hogy bele egyeztem ebbe a filmezésbe-nyögtem fel.
-Most miért?-röhögte el magát.
-Mert egy kanos állat vagy!-jelentettem ki.
-De legalább nem vagyok olyan barát aki hátulról beléd döf valamit-vihogott. Egy pillanatig pislogás nélkül meredtem rá, majd elnevettem magam.
-Annyira utállak-fakadtam ki.
-Nem tudsz! Ellenállhatatlan vagyok!-vigyorgott.
-Én mégis ellenállok neked-nyújtottam ki a nyelvem.
-Még nem jöttem rá, hogy csinálod, de rajta vagyok az ügyön-bökött vállon.
-Hé! Te csak ne bökdöss!-löktem meg.
-Te ne lökdöss!-bökött újra vállon.
-Harcolni akarsz?-húztam össze a szemem és készültem fel ülni, csakhogy ő gyorsabb volt és rá ült a csípőmre, majd lefogta a kezeimet.
-Törődj bele baby, erősebb vagyok-vigyorgott le rám.
-Nem ér, hogy folyton én vagyok az akit lefognak!-nevettem el magam.
-Ilyen az élet-vont vállat szórakozottan.
-Engedj el!-néztem a szemébe nevetve.
-És ha nem mi lesz?-vonta fel a szemöldökét, miközben közelebb hajolt hozzám.
-Akkor azt teszem amihez a legjobban értek-válaszoltam mosolyogva.
-Na és mi lenne az?
-Megharaplak-jelentettem ki, miközben fennebb emelkedtem, így csak pár centi választotta el az arcát az enyémtől.
-Képes lennél bántani-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Ha nem engedsz el akkor igen.
-Aiden!-hallottam meg Emma hangját, mire Aiden leugrott rólam, én pedig azonnal felültem.
-Igen?-kérdezte, miközben a hajába túrt. Nyílt az ajtó és Emma lépett be rajta. Kérdőn nézett a fiára, majd rám végül vállat vont.
-Kész a kaja.
-Oké megyünk-pattant fel azonnal és az ajtóhoz sétált. Zavartan indultam el utána, miközben találkozott a tekintetem Emmáéval. Elmosolyodott. Miért érzem azt, hogy lebuktunk? Egyáltalán hogy bukhatnánk le? Nem is csináltunk semmit.

A konyhába lépve kellemes illat fogadott. Aiden és én egymás mellé ültünk, míg Emma velünk szembe foglalt helyet.
-Nos Lisa, mesélj magadról-nézett rám Emma, mire Aiden felnyögött és a villájával felszúrt egy csirke mellet.
-Öhm...Hát apuval élek. Szeretek olvasni. Igazából nem vagyok annyira érdekes úgyhogy...Azt hiszem ennyi-vontam vállat kínosan mosolyogva.
-Édesanyáddal mi történt?-kérdezte.
-Anya ne!-csóválta meg a fejét dühösen Aiden.
-Semmi gond-mosolyogtam rá, majd Emmara néztem.-Elhagyott amikor tíz éves voltam.
-Ohh...nem tudtam. Sajnálom-kapta a szája elé a kezét.
-Semmi gond. Rég volt-vontam vállat.
-Ez rettenetes-csóválta meg dühösen a fejét.-Milyen anya az aki képes elhagyni a gyerekét?!
-Hát olyan akinek nem a család fontos hanem...
-Hogy lehet valaki ilyen...? Pfuuu-csapott az asztalra, mire Aiden felmordult.
-Anya hagyjad már ezt a témát!
-Te csak tömjed a fejed-intette le, mire elnevettem magam.
-Utálom amikot ezt csinálod-dünnyögte maga elé.
-Gondolom nem volt könnyű neked-sóhajtotta.
-Először nem, de aztán tizenhárom éves koromban elhatároztam, hogy nem érdekel. Végülis apa itt van nekem-vonogattam a vállam.
-Igazad van-bólintott, majd elmosolyodott.-És milyen könyveket olvasol?
-Hát álltalában ifjúsági regényeket, és fantasy-t, de szeretem a romantikus könyveket is-magyaráztam, miközben szedtem magamnak a rizsből.
-Én is szeretek olvasni-mosolygott rám, a szeme pedig csak úgy csillogott.
-Romantikus regényeket, igaz?-kérdeztem.
-Pontosan-bólintott.-Na és meséld csak el nekem, hogy futottál össze az én fiammal?
Aiden hirtelen köhögni kezdett, mint aki félre nyelt, mire rá néztem.
-Igazából szó szerint bele futottam-vontam vállat.-Épp késésben voltam óráról és nem figyeltem oda eléggé...
-Ez azért aranyos-mosolyodott el Emma.
-Nem volt az, beveretem a fenekem-csóváltam meg a fejem, mire felnevetett.
-Ráadásul úgy néztél mintha a Marsról jöttem volna-szólalt meg Aiden. Tudtam, hogy nem kellett volna úgy megbámulnom...
-Mert új voltál és nem ismertelek fel-hazudtam. Jobb ha nem tudod az igazságot...még a végén még magabiztosabb leszel.
-Aztán pedig flegma voltál-folytatta szórakozottan.
-Mert jöttél a magabiztos dumáddal-forgattam a szemeimet.
-Pedig tök cuki voltam-vigyorodott el.
-Aha. Egyből beloptad magad a szívembe-tettem a szívemre a kezem nevetve.
-Tudtam én!
-Tehát így lettetek barátok?-szólalt meg mosolyogva Emma.
-Suli után utánam jött és meggyőzött, hogy legyünk haverok-mosolyodtam el.
-Értem.
-De akkor is le akartál rázni-nézett rám szemrehányóan.
-Mert rám tapadtál mint egy matrica!-vágtam rá, mire szélesen elvigyorodott.
-Nem tudod, hogy milyen amikor rá tapadok valakire.
-Pff-felnevettem.
-Szóval barátok-hümmögött Emma.
-Ühüm-bólintottam.
-Örülök, hogy végre egy normális barátja van-sóhajtotta, mire elnevettem magam.
-Hé!-hördült fel Aiden.
-Most mi van? Lisa vagy inkább azok a libák Londonból?
-Utállak anya-morogta maga elé, mire én és Emma felnevettünk.

Miután megebédeltünk Aidennel felvonultunk a szobájába, ahol megnéztük a Démonok között2-t.
Pislogás nélkül meredtem magam elé amikor vége lett Aiden pedig kikapcsolta a TV-t.
-Mi a véleményed róla?-kérdezte szórakozottan.
-Az, hogy ma lámpával és Sátánnal alszom-jelentettem ki.
-Ennyire beijedtél?-nevette el magát.
-Ez durva volt-motyogtam.
-Ha akarod aludhatsz itt.
-Na nem-csóváltam meg a fejem és a telefonomra nézve felsóhajtottam.-Mennem kell, apa mindjárt jön haza.
-Igaz-bólintott és felpattant, majd a kezét nyújtva segített talpra állni. Felkaptam a táskám és az ajtóhoz léptem.
-Kikisérlek-mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Lesétálunk az előszobába, ahol magamra rángattam a cipőm.
-Menned kell?-jelent meg Emma.
-Igen-bólintottam.-Köszönöm az ebédet, nagyon finom volt.
-Ez a harmadik, hogy megköszönöd. Lassan elég lesz-legyintett, mire elnevettem magam.
-Igaz. Bocsánat.
-Örülök, hogy megismertelek Lisa-mosolygott rám, majd közelebb lépve hozzám megölelt. Hirtelen ért ezért fázis késéssel öleltem vissza, miközben Aidenre néztem. Összefonta maga előtt a karjait és az alsó ajkát harapdálva nézett minket. Mi baja van?
-Én is örülök, hogy megismerhettem-mosolyodtam el, amikor eltolt magától.
-Nyugodtan tegezz-kacsintott rám.
-Oh...oké. Akkor szia-intettem zavartan.
-Szia-mondta.
Aiden kinyitotta nekem az ajtót, majd kilépett velem és becsukta maga mögött.
-Van valami baj?-néztem fel rá.
-Anyám bír-motyogta.
-És az baj?-vontam össze a szemöldököm.
-Nem tudom-csóválta meg a fejét, majd megragadta a karom és magához húzott.-Holnap találkozunk.
-Oké-bólintottam, miközben próbáltam nem elveszni a szemeiben.
-És remélem nem látogat meg egy démon sem-mosolyodott el, mire felnyögtem.
-Miért kellett ezt? Egy percre elfelejtettem. Kösz szépen...
-Szóval elfelejtettem veled a démonokat. Hm...jó hatással vagyok rád.
El sem tudod képzelni mennyire...Várj! Mi van?! Okké Lisa, nyugi.
-Ne légy annyira elégedett magaddal-húztam össze a szemöldököm.
-Igaz. Bocs. Mrs. Ellenállokneked-kacsintott rám, majd átölelt és magához szorítva bele furta az arcát a nyakamba. Borzongás futott végig rajtam és csak remélni mertem, hogy a hideg miatt van...
-Jó éjt Lisa-suttogta.
-Neked is-motyogtam és készültem ellépni tőle, de nem engedett el. Összevontam a szemöldököm. Oké, most akkor szeretethiánya van, vagy csak szórakozik...
-Khm...Aiden?
-Bazki-tolt el hirtelen magától és feszülten a hajába túrt.-Bocs.
-Nem gond-csóváltam meg a fejem és kényszerítenem kellett magam, hogy elinduljak. Nem akarok haza menni. Mi van velem?
-Akkor szia-intett, mire hamisan elmosolyodtam és elindultam a házunk fele. Éreztem magamon Aiden tekintetét, amitől a tarkómon lévő pihék vigyázba vágták magukat. Az alsó ajkamba harapva legyűrtem a késztetést, hogy hátra nézzek, majd kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Becsuktam magam után az ajtót és neki dőltem. Basszus, basszus, basszus!
Bezártam magam után az ajtót, majd feltrappoltam a szobámba, ahol ledobtam a táskám az író asztalom előtti székre és a hajamba túrva elő vettem a csörgő telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
-Miért nem hívtál fel?!-kérdezte egy feszült hang, mire lehunytam a szemeimet. A francba! Elfelejtettem...
-Bocsi Jen, de teljesen kiment a fejemből-sóhajtottam fel.
-Mindegy.
-Mit akartál mondani?-kérdeztem.
-Most már mindegy.
-Mi? Nem mindegy! Soha nem mindegy!-vágtam rá azonnal.
-Lisa nyugi. Hülyeség az egész.
-Ahogy rám néztél ebédnél, nem tűnt hülyeségnek!-tettem csípőre a kezem és a falamon lévő égősort kezdtem bámulni.
-Csak...láttam valamit, de nem fontos.
-Mi az, hogy nem fontos? Jen ne húzz fel te is!
-Miért? Ki húzott fel?
-Nem tudom mi van velem! Azt hiszem, hogy megőrültem, bár lehet, hogy csak azért van ez mert úgy kötődöm hozzá mint Harryhez...
-Aidenről van szó, mi?-sóhajtott fel.
-Igen-bólintottam.
-Hát figyelj én sem tudom követni őt szóval...Nem tudom meghatározni, hogy mit fog csinálni. Egyszerűen jó színész, vagy nem tudom.
-Jó színész?-vontam össze a szemöldököm.
-Nem tudom Lisa. Valami nincs rendben ezzel a sráccal, de rá fogok jönni.
-Oké, de bármire is jössz rá nem akarom tudni.
-Mi? Nem akarod tudni?-kérdezte hitetlenül.
-Nem. Nem akarom.
-Tehát kussoljak. Oké, de ne nyírj ki ha te is rá jössz.
-Nem foglak-sóhajtottam.
-Hát akkor...szia.
-Szia és aludj jól.
-Te is-mondta, majd megszakította a hívást. Minden a feje tetejére állt miattad, Aiden...A francba is!