Az ébresztő éles hangja hasított a fülembe, mire dühösen rávágtam, hogy kussoljon el. Pár percig csak feküdtem és a plafont bámulva próbáltam lelkileg felkészülni a hétfőre, majd lerugva magamról a takaróm felpattantam. Oda csoszogtam a szekrényemhez és kiválasztottam a fekete, magasított derekú szoknyám, mellé pedig egy fekete selyemharisnyát és egy sötétzöld, testhezálló blúzot. Gyorsan felöltöztem, majd átsiettem a fürdőbe, ahol megmostam az arcom és a fogam, kifestettem a szempillám, kihúztam fekete szemceruzával a szemem és megfésültem a hajam. Visszasétáltam a szobámba, magamhoz vettem a táskám, a telefonom, a fekete napszemüvegemmel pedig feltoltam a hajamra, majd komótos léptekkel letotyogtam a konyhába.
-Jó reggelt kölyök!-üdvözölt apu vigyorogva és felemelte a bögrém.-Kávét?
-Kérek-bólintottam, majd lehuppanva a mellette levő üres székre átvettem a kávét és belekortyoltam.
-Meddig maradtál fenn a tegnap?-kérdezte.
-Kettőig. De tízkor már kész voltam a beadandókkal-sóhajtottam.-Nem tudtam aludni.
-Az szívás-biccentett.-Egyébként mi van veled?
-Mi lenne?-szalad össze a szemöldököm.
-Hát tegnap amikor haza jöttem és benyitottam hozzád kissé meglepődtem. Mondta Becca, hogy csajos napot tartottatok de nem hittem volna, hogy időközben elhagyod a hajad háromnegyedét-félrebillentette a fejét és végig mért.-Ne érts félre! Nagyon jól áll csak fura hogy ilyen könnyedén megválltál tőle.
-Meguntam a hosszú hajat-vontam meg a vállam.-Meg amúgy is rám fért a változás.
-Ez az érettségi miatt van? Kezdődik a "nem eszek mert ideges vagyok" időszak?!-kapott a fejéhez ijedten.
-Apu! Nyugi már-csitítottam.-Nincs semmi jelentősége annak hogy levágattam a hajam.
-Biztos?-húzta össze gyanakodva a szemeit.
-Biztos-mosolyodtam el.
-Akkor jó-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.-Becca ugyanis nem volt hajlandó elmondani, hogy hol voltatok.
-Sztriptízbárban voltunk, ha érdekel-vigyorogtam rá.-Huhh, hogy milyen jól táncoltak azok a pasik! És milyen jól néztek ki!
-Hogy hol?!-akadt ki. Az arca tökre lesápadt.
-Sztiptízbárban-ismételtem meg komoly arcot vágva.-Először tiltakoztam, mert hát tudod, vannak ott kissé durva dolgok de aztán megadtam magam. Az egyik srác körbe is táncolt!
-HOGY MIT CSINÁLT?!-üvöltött rám. Elröhögtem magam és vállba veregetve őt nyomtam egy puszit az arcára.
-Legyen szép napod apuci-vihogtam és megfordulva elindultam az előszoba felé.
-A jó édes anyád Elisabeth!-kiáltott utánam apu, én pedig szórakozottan beleléptem a fekete teniszembe és magamra rángattam a bőrdzsekim, majd a kilicsre tettem a kezem és lenyomva azt kiléptem az ajtón. Hétfőhöz képest eléggé szép reggelnek ígérkezett. Sütött a nap és még a madarak is csiripeltek. Mosolyogva raktam fel a napszemüvegem és a hajamba túrva kiléptem a kapunkon, azonban a mosolyom azonnal lehervadt amint megpillantottam Aident. Fekete farmert, fehér pólót és bőrdzsekit viselt. A haja kócosan meredezett össze-vissza. Karba font kézzel, lezseren a kocsijának dőlve várt rám, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem, amikor rám emelte a tekintetét. Felszaladt a szemöldöke, jó alaposan végigmért, majd halvány mosoly jelent meg a szája sarkában és ellökve magát a kocsitól közelebb lépett hozzám. Pontosan fél lépésre állt tőlem, ha kinyújtottam volna felé a kezem simán pofon vághattam volna, ehelyett az illatától bódultan álltam előtte és vártam, hogy mondjon valamit. Akármit. De ő csak nézett, mosolyogva mintha valami nagyon ritka papagáj lennék az állatkertben, ettől pedig egyre idegesebb lettem.
-Szia-szólalt meg végül. Szia? Ennyit képes mondani? Semmi "bocs amiért kiraktalak, tényleg nagy bunkóság volt tőlem"? Ahh idióta!
-Hali-vetettem oda neki dühösen, majd elsétálva mellette kinyitottam az anyós ülés ajtaját behuppantam. Felém fordul, mosolyogva megcsóválta a fejét, majd átkocogova kocsi másik oldalára behuppant a volán mögé. Ráadta a gyújtást, kikormányozta a Rovert az utcánkból, majd felém fordulva nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de sikeresen elő tudtam halászni a füllhallgatóm a dzsekim zsebéből és bedugva a fülembe elindítottam a Bring me the horizon-tól az Throne című számot és maximumra állítva a hangerőt az elsuhanó tájat kezdtem bámulni. Éreztetni akartam vele, hogy nem fogom csak úgy elfelejteni, hogy kirakott. Akármilyen baja volt meg lehetett volna beszélni normális emberek módjára, nem pedig kirakni!

-Sok sikert az indulatkezeléshez! Szükséged lesz rá!-szólaltam meg gúnyosan mosolyogva, amikor már a suli folyosóján álltunk és becsaptam a szekrényem ajtaját. Összevont szemöldökkel nézett rám és egy kis zavartságot véltem felfedezni, ettől pedig vigyoroghatnékom támadt. Végre én voltam az aki irányít és meg kell, hogy mondjam baromi jó érzés volt.
-Lisa elmondanád, hogy mégis mi a franc bajod van?-kérdezte hirtelen.
-Semmi-vigyorogtam rá.-Mi lenne?
Tudtam, hogy addig fog idegesíteni amíg ki nem bököm, hogy mi bajom, ezért inkább megfordultam és otthagytam. Azt akartam, hogy jöjjön rá saját magától, hogy mi bajom, mert nem fogom csak úgy elfelejteni az egészet, úgy mint azokat a csókokat... Nyeltem egyet és belépve a 144-es terembe lehuppantam Scott mellé, aki rám nézve meglepetten felvonta a szemöldökét.
-Azta!-biccentett elismerően.-Jól áll.
-Köszi-mosolyogtam rá őszintén.
-Látom még megvan a karkötőd-vigyorodott el lenézve a karomra.
-Miért? Szerinted mit kellett volna csinálnom vele?-vontam fel a fél szemöldököm.
-Semmit-rántotta meg a vállát.-Azt hittem Johnson kidobatja majd veled.
-Te tényleg azt hiszed, hogy kidobom csak mert ő azt mondja?!-húztam össze a szemeimet.
-Ő maga mondta, hogy az övé vagy-mondta elkomorodva.
-Na persze. Az övé-nevettem el magam feszülten és megcsóváltam a fejem.-Csak, hogy tisztázzuk: nem vagyok senkié és soha nem is leszek! Nem egy tárgy vagyok amit birtokolni lehet! Nem tudom is miért kattanása minden srácnak ez az " enyém vagy" dolog.
-Nem bírjuk ha valaki rátapad arra a csajra aki bejön nekünk, ennyi-rántotta meg a vállát és a padot kezdte bámulni.-Johnson esetében is így van.
Nyitottam a szám, hogy tiltakozzak, de ekkor berontott az ajtón a tanár és felszólítva engem közölte velem, hogy a mai órán németül kell beszélnem az... időjárásról. Így hát sóhajtva kezdtem bele, miközben próbáltam kizárni Lilien irritáló hangját, aki folyamatosan belepofázott a mondandómba. Már épp azon voltam, hogy elküldöm a jó édes anyjába- természetesen németül, mert hát mégis csak német órán vagyunk-, amikor megszólalt a csengő éles hangja. Felkászálódtam a helyemről és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a termet. Végig siettem a folyosón, majd az ebédlőbe lépve megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Mindenki jelent volt, kivéve persze Aident, ami épp kapóra jött, mivel nem volt kedvem vele veszekedni a többiek előtt.
-Hé! Lisa, hova lett a hajad?-kérdezte Eric, amikor lehuppantam mellé és azonnal összeborzolta a hajam.
-Elhagytam-vágtam rá és morcosan ellöktem a kezét, majd az ujjaimmal átfésültem a borzos hajam. 
-Egyébként jól áll-dícsért meg Simon mosolyogva. Amy pedig hevesen bólogatni kezdett.
-Igen. Hihetetlenül szexi vagy-kacsintott rám.-Gondolom Aiden szóhoz sem jutott.
Összevont szemöldökkel megcsóváltam a fejem, hogy ne most, ő pedig félre döntött fejjel kérdőn nézett rám.
-Mielőtt Aiden megjelenne beszélnünk kéne-szólalt meg hirtelen Harry, mire felé kaptam a tekintetem.
-Miről?-kérdeztem.
-Pénteken- vagyis huszadikán-, lesz a szülinapja és arra gondoltam, hogy esetleg meglephetnénk egy bulival-elvigyorodott.-Az egész úgy nézne ki, hogy suli után rávenném, hogy jöjjön át hozzám GTA-zni addig ti feldíszítitek a házat és szereztek piát.
-És azt ki fogja megoldani, hogy üres legyen a ház okoska?-fordult felé Jen.
-Lisa-mutatott rám, nekem pedig ösztönösen összeszaladt a szemöldököm.
-Miért pont én?
-Mert te jóban vagy az anyukájával-kacsintott rám.
-És ezt te honnan is szeded?
-Titok-vigyorgott cinkosan, majd felvonta a szemöldökét.-Akkor beszélsz vele?
-Nem-összefontam magam előtt a karjaimat és magamra erőltettem a pókerarcom.-Az sem biztos, hogy ott akarok lenni.
-Mi az, hogy nem akarsz ott lenni?-csattant fel hirtelen.
-Lehet, hogy programom lesz-rántottam meg a vállam közömbösen. Jen és Amy pedig vigyorogva összenéztek.
-Programod? Lisa! Nem lehet programod!-fakadt ki Simon is.
-Miért nem?-kérdeztem továbbra is komoran.-Szerintem nélkülem is tök jól ellennétek.
-Nem hiányozhatsz a szülinapjáról!-csóválta meg dühösen a fejét Harry.-Pont te nem!
-Lisa ne csináld-nézett rám Simon kétségbe esetten, én pedig eddig bírtam. Összenéztem Jennel és Amyvel és szinte egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés, Harry pedig értetlenül nézett rá Simonra, majd mint akinek leesett egy szemrehányó pillantással ajándékozott meg.
-Ez nagyon gonosz volt!
-Sajnálom, de...-abba hagytam a nevetést és vigyorogva néztem rá.-De olyan vicces ahogy próbálkozol.
-Bocs, hogy össze akarok hozni egy jó bulit a haveromnak-duzogott Harry.
-Oké-oké-tettem fel a kezem védekezően.-Beszélek az anyukájával és elintézem, hogy ne jöjjön haza addig amíg ott vagyunk, mert még a végén guttaütést kap.
-Nem fogom hagyni, hogy mindenki hullarészegre igya magát!-jelentette ki Jen elkomorodva.
-Most mi a franc következik?-szólalt meg Eric, aki eddig különösen csöndben ült. Rá néztem, majd az előtte heverő matek füzetre és felsóhajtottam.
-Gyökteleníts.
-Kösz-elvigyorodott.-Egyébként figyelek, de Mr. Smith kicsinál ha nincs meg a házim.
-Miért nem csináltad meg otthon?-nézett rá Amy.
-Mert volt egy kis dolgom-vigyorodott el, mire unottan megforgattam a szemeimet.
-Szóóval visszatérve...-kezdte Harry, de ekkor Aiden hupant le közé Simon közé, mire mindenki abba hagyta amit épp csinált és ártatlanul pislogva nézett rá. Végig pásztázta a tekintetet rajtunk, majd kérdőn felvonta a fél szemöldökét.
-Itt meg mi történt?
-Semmi. Lisa épp segít nekem matekból-jelentette ki Eric és átölelve magához húzott.-Hogy a picsába kell ezt megoldani?-rábökött egy már megoldott egyenletre, mire visszafolytott mosollyal átvettem tőle az ujja közt forgatott tollát és írni kezdtem.
-Ezt átviszed ide-mondtam és lefirkantottam neki egy mondatot, amit persze csak ő tudott elolvasni, mivel a füzetét eltakarta a többiek elől az asztalon pihenő táskája. "Életmentő vagy haver. Tudtad?"
-Óhh igen!-kiáltott fel boldogan.-Most már megvan. Igen, ezt pedig már tudom.
Elnevettem magam, majd elhúzódva tőle szórakozottan néztem rá a többiekre. Amy Jennel beszélt valamilyen filmről, Simon és Harry pedig Aidennek magyaráztak, aki összevont szemöldökkel figyelt engem és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit de megelőzte őt hangosan megszólaló a csengő. Huhh. Megúsztam.
-Jézusom! Fizika jön-nyögött fel panaszosan Amy.
-Bőrgatya akszióba lendül!-rikkantotta Jen, mire elröhögtem magam és felkászálódtam.
-Megcsináltálok a beadandót?-kérdeztem.
-Meg. Három oldal lett-forgatta a szemeit Amy.
-Nekem négy-panaszkodott Jen és ő is felállt.
-Tízkor fejeztem be-sóhajtottam.-És pontosan három és fél oldal lett, plusz a hülye képek.
-Ha nem ad rá ötöst a bőrgyatyáival folytom meg!-mondta higgadtan Jen.
-Mi bajotok a tanárral?-kérdezte Harry felnézve ránk.
-Az hogy bőrgatyát hord ami ott feszül ahol nem kéne-vágtam rá és megborzongtam.
-Ja. Tudom kiről van szó-biccentett Eric és összecsukta a füzetét.-Tavaly engem is tanított. Két hétig rémálmom volt!
-Nekem mondod?-nevettem el magam.-Tőlem megkérdezte, hogy milyen parfümöt használok.
-Na azon kihaltam-röhögte el magát Jen, majd a fiúkra nézve mesélni kezdett.-Lisa a tábla előtt állt és épp azzal volt elfoglalva, hogy megoldjon egy nehéz feladatot, amikor a tanár közel hajolt hozzá és feltette azt a kérdést, hogy:" Milyen parfümöt használsz?" Lisa meg csak állt ott és azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.
Amy a hasát fogva elröhögte magát, a fiúk pedig megrökönyödve néztek rám. Megvontam a vállam.
-Nem tehetek róla. Valahogy mindig szóba kerül a parfümöm.
-Ja-vihogott Amy.-Mint amikor James megölelt és kijelentette, hogy olyan jó illatod van.
Aiden rám kapta a fejét és összevont szemöldökkel nézett rám. Kínosan elröhögtem magam és a könyökemmel oldalba döftem Amyt.
-Túl sok infó-sziszegtem neki.
-Találkozunk a kövi szünetben-köszörülte meg a torkát Simon, én pedig hálásan nézve rá belekaroltam Jenbe és Amybe.
-Sziasztok-hadartam, azzal Jennel és Amyvel az oldalamon  elhagytam az ebédlőt.

-Oké. Mesélj mi volt!-szólalt meg Jen, amikor beléptünk a terem ajtaján és helyet foglaltunk.-Hogy jutott eszedbe a hajvágás?
-Beszéltem Beccával és mindent elmondtam neki, de tényleg mindent. A szilvesztertől kezdte egészen a szombati incidensig-meséltem és újra elismételtem a szombati napomat, hogy Amy is megértse miről van szó.-Aztán Beccával elmenünk az egyik fodrász haverjához, aki levágta a hajam-fejeztem be.
-Úha. Durva-bólintott elkerekedett szemekkel Amy.-Hogy mekkora egy tuskó ez a srác!
-Az-bólintottam.-El is döntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy játszon az érzéseimmel. Távolságtarás, hűvösség, kedvesség. Három alapelv.
-És eddig hogy megy?-kérdezte Jen szórakozottan.
-Elég jól-vontam meg a vállam.-Például amikor beszélni akart velem inkább zenét hallgattam.
-Kíváncsi vagyok meddig bírjátok a távolságtartásodat-ciccegett Jen.
-Bírjuk?-szaladt össze a szemöldököm.
-Lehet, hogy te ezt eldöntötted de...
-De nem biztos, hogy Aiden hagyni fogja-vágta rá Amy.-Szóval vigyázz.
-Ne már lányok-csóváltam meg a fejem mosolyogva.-Nem lesz baj.

Suli után elégedett mosollyal lépkedtem végig a szinte kihalt folyosón, mivel sikerült elkerülnöm az Aidennel való beszélgetésemet ráadásul bezsebeltem három ötöst is. Egyet irodalomból, egyet töriből és egyet fizikából. Boldogan léptem ki a suli ajtaján, de a mosolyom azonnal lehervadt az arcomról, ugyanis a parkolóban Aiden várt rám és rám nézve ellökte magát a kocsijától. A francba! Direkt csiga lassúsággal pakoltam be a szekrényembe és szinte vonszoltam magam után a lábaimat, hogy elkerüljem őt, de persze, hogy megvárt. Miért is lépett volna le? Argh!
Dühösen lépkedtem le a suli lépcsőjén, majd megtorpanva Aiden előtt felvontam a szemöldököm.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem flegmán.
-Téged. Tudod én szoktalak haza vinni-mondta cinikusan mosolyogva.
-Nem kellett volna megvárj-vetettem oda és ki akartam kerülni, de megragadta a karom és visszahúzva magához belefúrta a tekintetét az enyémbe.
-Mi van veled?-kérdezte halkan. Hitetlenkedve meredtem rá, majd kínomban elröhögtem magam. Hogy mi van velem?!
-Ezt te most komolyan megkérdezted?-nevettem az arcába.-Ne tedd a hülyét Johnson!
-Szóval szerinted tudnom kéne, hogy mitől kattant meg a barátnőm?-vonta fel a szemöldökét feszülten. A barátnő szó hallatán összeszorult a gyomrom és az eddiginél is dühösebb lettem. Most azt várja, hogy sírva a nyakába borulok és bocsánatot kérek amiért leszartam?
-Ja-bólintottam.-Gondolkozz egy picit és rájössz.
-De ha egyszer nem tudom!-csattant fel hirtelen és elengedve a karom beletúrt a hajába.-Mindenkivel tök jól el vagy, velem pedig úgy bánsz mintha egy csótány lennék!
-Hm... nem állsz messze a valóságtól-vigyorodtam el, ekkor pedig elsötétült a tekintete. Megragadta a derekam, neki tolt a kocsijának és dühösen nézve le rám közelebb hajolt hozzám. A szeme szikrákat szórt. Talán meg kellett volna ijednem, de jelen pillanatban olyan dühös voltam, hogy képes lettem volna felpofozni.
-Kurvára nem vagy vicces Lisa!-dörrent rám.-Csak annyit akarok megtudni, hogy mi a franc bajod van!
-Hogy mi bajom veled?-csattantam fel.-Kurvára elegem van abból, hogy folyton játszadozol velem, tudod? Még te vagy felháborodva, hogy nem tudod mi bajom van?! Gondolkozz már! Hányszor csináltad te ezt velem?! Azt mondod, hogy fontos vagyok neked, aztán amikor kezdem én is úgy érezni megkattansz és kiraksz! A francba, Aiden! Döntsd már el végre, hogy mit akarsz!
Ökölbe szorítottam mindkét kezem, hogy ne remegjen annyira. Úgy nézett rám, mintha felpofoztam volna és elhátrált tőlem. Újra a hajába túrt, én pedig megcsóváltam a fejem és csak annyit mondtam:
-Egyedül szeretnék haza menni-azzal lecsaptam a szemem elé a napszemüvegem és ellökve magam a kocsitól otthagytam őt.

A házunk elé érve még mindig reszketett a kezem, ráadásul annyira kifulladtam, hogy belépve a kapunkon rá kellett támaszkodnom a térdemre, mivel alig kaptam levegőt. Kifújtam a levegőt és felemelkedve megpillantottam Emmát, aki a virág ágyás melletti széken ülve egy könyvet olvasott. Pontosan akkor nézett fel amikor elindultam a házunk ajtaja felé és elmosolyodva integetni kezdet.
-Szia!-kiáltotta el magát és összecsukva a könyvét felpattant. Jajj, könyörgöm ne gyere ide! Nincs kedvem most beszélni...
-Szia-üdvözöltem és felsóhajtottam amikor elindult felém.
-Olyan rég találkoztunk, hogy fogalmam sincs mikor vágattad le a hajad-mosolygott rám kedvesen.-Egyébként nagyon jól áll! Gondolom egy kis változásra vágytál.
-Köszönöm-motyogtam.-Igen. Kellett egy kis változás.
-Na és, hogy vagy?-kérdezte.
-Jól-hazudtam.-És te?
-Csodásan! Ma felhívott az egyik régi barátnőm és közölte velem, hogy ide kell egy időre költöznie-mesélte.-Pénteken találkozom vele.
Basszus!
-A péntekről jut eszembe!-néztem rá.-Aidennek születésnapja lesz, igaz?
-Igen-bólintott és nosztalgikusan felsóhajtott.-Nem hiszem el, hogy az én kicsi fiam tizenkilenc éves lesz.
-Na igen-húztam el a számat.-Az idő gyorsan telik
-Pontosan.
-Na de visszatérve Aiden szülinapjára...-kezdtem lassan, mire Emma gyanúsan felvonta a szemöldökét.-Szeretnénk egy meglepetés bulit szervezni neki. Ígérem, hogy nem fogunk vadulni és te magad ellenőrizheted a piamennyiséget, csak... Csak engedd meg!
-Hányan lennétek?-kérdezte közömbösen.
-Heten-mondtam bizonytalanul.-Kivéve, ha Eric meghívja azokat a srácokat akivel összebarátkozott.
-Szóval-kezdte lassan.-Szerveznél neki egy meglepetés bulit?
-Hát nagyjából-vontam meg a vállam zavartan.
-Rendben-bólintott rá, mire felcsillant a szemem és diadalmasan elmosolyodtam.-Mikorra kell felszívódnom?
-Hát suli után a lányokkal feldíszítenénk a házat és arra gondoltam, hogy süthetnénk egy tortát...-magyaráztam.
-Azt én elintézem. Mire végeztek a sulival kész is lesz Aiden kedvenc csokis tortája-kacsintott rám.
-Köszi szépen, Emma. Tényleg nagyon nagy segítség vagy-mosolyodtam el őszintén.
-Én köszönöm, hogy vagy a fiamnak-mondta sűrűn pislogva.
-Jajj ne már! Ez semmiség!-csóváltam meg a fejem zavartan.
-Persze-legyintett, majd áthajolva a kerítésen megölelt.-Remélem összeszedi magát és felszed végre téged, mert egy vágódeszkával verem agyon.
Elnevettem magam és elhúzódtam tőle. Annyira imádom ezt a nőt!
-Miért pont vágódeszkával?-kérdeztem.
-Nem tudom-rántotta meg a vállát.-Az jutott eszembe. De van baseball ütőm is.
-Veszélyes vagy-mosolyogtam, de a mosolyom azonnal lehervadt, amikor meghallottam Aiden Roverének a hangját.-Oké, nekem mennem kell. Találkozunk péntek délután négykor.
-Rendben-biccentett.-Addig pedig lakat a számon!
-Ahogy nekem is-azzal hátráltam két lépést.-Viszlát Emma!
-Szia!-köszönt el tőlem, én pedig megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam berontottam a házunk ajtaján. Pontosan akkor csaptam be magam mögött az ajtót, amikor Aiden leparkolt a garázs elé és kilökve az ajtót mondott valamit Emmának, aki nevetve vállat vont. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Ezt megúsztam!