Az ágyból kikászálódva összevont szemöldökkel vettem tudomásul, hogy Aiden megint eltűnt mellőlem. Az üres ágyat nézve elkerekedett a szemem és mindkét kezemmel a kócós hajamba túrtam. Tényleg együtt aludtam Aidennel. Úgy aludtam vele, mintha ő és én... Megcsóváltam a fejem. Erre ne is gondolj! Mély levegőt vettem, leeresztettem a karjaimat és tehetetlenül néztem körül a szobába. Minden a helyén volt, mégis valahogy olyan érzésem volt, mintha valami megváltozott volna. Oké, ne légy ilyen paranoiás! Az ablakhoz sétáltam és elhúztam a sötétszürke sötétítőt, ekkor pedig megpillantottam Aident, aki Félixel együtt épp a házunk előtt kocogott el. Aha! Szóval futni ment! Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és neki láttam megcsinálni Aiden ágyát. Miután megigazítottam a lepedőt és a párnákat felkaptam a ruháimat és átsiettem a fürdőbe. Megmostam az arcom és a fogam, majd fájó szívvel megváltam Aiden pólójától és átöltöztem a saját ruháimba. A pizsamának használt ruhát beledobtam az ajtó háta mögött lévő szennyes kosárba, majd elhagyva a fürdőszobát felkonytoltam a hajam és lesétáltam a konyhába. Neki láttam a reggelinek. Épp a rántottát kavargattam, amikor kattant a zár, pár másodperc múlva pedig Félix rontott be a konyhába, majd a vizes tálkájánál lefékezve lefetyelni kezdett. Mosolyogva lekapcsoltam a tűzhelyet és Félix felé fordulva felvontam a fél szemöldököm.
-Kifárasztott, mi?
Nagy kék szemeivel felnézett rám, majd oda sétált hozzám és lihegve leült elém. Mivel már végeztem a reggelivel, így lehajoltam hozzá és végigsimítottam a fején.
-Annyira nem fáradt ki-szólalt meg egy mély hang a hátam mögött, mire felpattantam és megfordulva ránéztem. Még kissé zihált. A haja hozzá tapadt a halántékához és a homlokához. A szürke pólójának a nyaka izzadságtól sötétlett, az arca piros volt, a szemei pedig csillogtak. Hogy nézhet ki ilyen jól?!
-Jó reggelt!-köszöntöttem zavartan pislogva.
-Neked is-oda sétált hozzám és felkapta a pukton pihenő ásványvízzel teli flakont.-Hogy aludtál?
-Köszi szépen jól-mosolyogtam rá.-Éhes vagy?
Lecsavarta a flakon kupakját, majd jól meghúzta az üveget. Miután eleget ivott visszacsavarta a kupakot a helyére és a szemembe nézve elvigyorodott.
-Mint a farkas!
-Ennek örülök-visszafordultam a tűzhely felé és próbáltam visszafolytani a mosolyom. El sem tudom hinni, hogy itt vagyok vele egyedül ebbe a nagy házba és épp reggelizni készülünk. Ez az egész olyan mintha álmodnám...
Aiden a hátam mögé sétált, a mellkasa hozzá simult a hátamhoz, amitől a levegő a tüdőmbe szorult. Megdermedtem, amikor a bal vállam fölött kinyújtotta a karját és kinyitva a szekrény ajtaját kiszedett két tányért, majd lerakta a pultra, aztán a jobb kezem alatt nyúlt előre, felkapott egy bacont és ellépett tőlem. Fellélegeztem.
-Gyere Félix kapsz reggelit-szólalt meg Aiden szórakozottan. Örülök, hogy legalább ő jól szórakozik, míg én próbálok nem elájulni a közelében.
A lehető leggyorsabban tálaltam a rántottát és a bacont, felkaptam a pirítóssal teli kenyeres kosarat és leraktam a pultra. Aiden elégedett mosollyal az arcán huppant le a bárszékre én pedig elé raktam az egyik tányért, majd én is helyet foglaltam mellette.
-Kösz szépen, hogy itt aludhattam-szólaltam meg, miközben neki láttam a reggelimnek.
-Nincs mit-mondta teli szájjal Aiden, amitől akaratlanul elmosolyodtam.-Most mi van?
-Semmi-csóváltam meg a fejem.-Egyébként hogy haladsz az indulatkezeléssel?
-Írnom kell egy esszét arról, hogy mi tud lenyugtatni-forgatta meg a szemeit.
-Na és mi az ami le tud nyugtatni?-vontam fel a szemöldököm.
-Rajtad kívül?-kérdezte mosolyogva, amitől a gyomrom összerándult és röngtön éreztem ahogy lángba borul az egész arcom. A reakciómat látva megvillant a szeme.-Például ha elmegyek futni, vagy ha szétverem a boxzsákom.
-Az fasza-nyögtem ki.-Akkor jól haladsz vele, nem?
-Neki sem kezdtem-rántotta meg a vállát és bekapott egy bacont.
-Miért nem?
-Mert nincs értelme?
-Mi az, hogy nincs értelme?-szaladt össze a szemöldököm.-Meg fogod írni!
-Dehogy fogom-csóválta meg a fejét.
-De igen. És segítek majd-bólogattam eltökélten és felszúrtam a villámra az egyik baconömet. Rám nézett. Az ajkai vigyorra húzódtak és valami olyan kifejezés ült ki az arcára amit szokás szerint nem tudtam megfejteni, így inkább lehajtottam a fejem és a rántottámnak szenteltem a figyelmem.

Reggeli után Aiden fölment az emeletre, hogy letusoljon, addig én elmosogattam és Félixel együtt álcuccoltam a nappaliba. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy halálra dögönyözzem a pofiját, amikor megjelent Aiden. Sötétkék pólót és szürke melegítő nadrágot viselt, nedves hajából csöpögött a víz és ahogy lehuppant mellém megcsapott a tusfürdőjének az illata. Hm...mentol. Ez ki akar nyírni.
-Szóval segítesz megírni az esszémet?-szólalt meg, miközben kinyújtóztatta a karjait és a hátam mögé, a kanapé háttámlájára helyezte a jobb karját. Legszívesebben oda bújtam volna hozzá és estig ki sem szálltam volna az öleléséből. Oké Lisa. Higgadj le. Ne gondolj semmi baromságra. Ő a haverod. Mély, szaggatott levegőt vettem, majd rá nézve abba hagytam Félix kényesztetését.
-Segítek-bólintottam.-Hoznál egy lapot? És egy tollat is.
-Hozok-biccentett szórakozottan, majd felkászálódott és kisétált a nappaiból.
-Huhh-fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt és Félixre nézve megcsóváltam a fejem.-Nekem ma végem lesz.
Félix vakkatott egyet, majd átsomfordált a kandalló melletti fotelhez és felugorva rá kényelmesen elhelyezkedett. Néztem ahogy lehunyja a szemét és akaratlanul is vigyoroghatnékom támadt. Kell egy kutya.
-Szóval. Mivel kell kezdeni egy esszét?-kérdezte Aiden és hirtelen lehuppant mellém.
-Te még soha nem írtál esszét?-néztem rá összevont szemöldökkel.
-De. De az nem olyan esszé volt mint ez.
-Oké-felsóhajtottam és kikaptam a kezéből a lapot, meg a tollat, majd helyet foglaltam a dohányzó asztal mellett.-Kezdetnek talán beszélj arról, hogy mik azok a dolgok amik felbosszantanak, abból kiindulva majd megírjuk mi tud rávenni arra, hogy nyugton maradj.
A hajába túrt és összehúzta a szemöldökét.
-Legtöbbször az basz fel ha valaki a barátaimat bántsa vagy egy rossz szót szól róluk-mondta.
-Aham-bólintottam, miközben jegyzetelni kezdtem.-És mi az ami a legjobban feldühít?
-Ami a legjobban feldühít?-kérdezte vissza.-Nem tudom.
-Na. Csak van ami nagyon kiborít-néztem fel rá. Egyenesen a szemembe nézett.
-Mondjuk az ha az a rohadék Scott hozzád ér.
Zavartan álltam a tekintetét és kissé megcsóváltam a fejem.
-Ezt nem írhatom bele. 
-Miért nem?-vonta fel a szemöldökét pimaszul vigyorogva.
-Mert hogy nézne már ki az, hogy:" Ami feldühít és elérheti, hogy kiforduljak magamból és példátlanul viselkedjek az ha Scott Willson, az a rohadék hozzá ér Elisabeth White-hoz."?
-Jól-vigyorgott rám.
-Mi dühít fel még?-hagytam figyelmen kívül a hülyülését.
-Az igazságtalanság. A családon belüli erőszak. A nagyképű balfácánok. Az ha kérdezetlenül hozzá érnek a cuccaimhoz. Ha hülyének néznek-sorolta, én pedig szorgalmasan jegyzeteltem.
-Oké. És mit teszel ha mondjuk egy "nagyképű balfácán" beszól neked?-kérdeztem szórakozottan olvasva fel ezt a szót.
-Leütöm-vágta rá.
-Épp ezt kéne elkerülni-csóváltam meg a fejem.-Nem szabad leütnöd. Higgadtnak kell maradnod.
-Szabad közbe szóljon más is?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem!-szóltam rá élesen.-Csak te és a srác vagytok ott.
-Akkor tuti lecsapom.
-Aiden! Figyelj már rám!-oda másztam hozzá és felnézve rá megragadtam a kezét.-Muszáj lenyugodnod. Gondolj mondjuk arra ami lenyugtatna. Képzeld el ahogy mondjuk ott áll előtted anyukád, rádmosolyog és azt mondja, hogy mennyire szeret téged.
A szemembe nézve közelebb hajolt hozzám.
-Nem szabad felvenned amit mond. Le kell ráznod magadról-folytattam halkan.-Csak neked lesz rosszabb ha leütöd.
Az arca vészesen közel volt az enyémhez, én pedig elhúzódtam és zavartan felvontam a szemöldököm.
-Most már érted?
Lassan bólintott. Kissé úgy tünt, mintha zavarban lenne.
-Remek-elmosolyodtam és visszamásztam a dohányzó asztalhoz, majd lázasan írni kezdtem. Negyed óra elteltével megfogalmaztam Aiden esszéjét, aki addig csöndben ülve várt.
-Kész-szólaltam meg.-De ha nem tetszik akkor csak szólj és átírom!
-Felolvasod?-nézett rám.
-Fel-jelentettem ki, miközben felpattantam és leültem Aiden mellé.-De tényleg szólj ha nem jó!
-Jól van már-legyintett.-Olvasd!
-" Rengeteg dolog képes arra, hogy feldühítse az embert. Az én esetemben sincs másképp. Utálom ha hozzá érnek a cuccaimhoz, vagy ha valaki olyan szól be akinek semmi köze hozzám. Iszonyúan fel tud dühíteni, ha a barátaimat bántják, vagy beszólnak nekik. Hogy mégis mivel tudnám elérni, hogy lenyugodjak? Megpróbálhatnék elgondolkozni azon, hogy vajon megéri-e leütni valakit hirtelen felindulásból? Megéri ráförmedni valakire? Ha ezeket átgondoltam meg kell tanuljam, hogyan kell lerázni magamról a szavakat, amivel a másik fél sérteget, ha pedig ez nem megy elképzelem azt a személyt aki fontos számomra. Aki eltudja érni hogy lenyugodjak. Elképzelem az arcát, a mosolyát, a szemeit. Elképzelem ahogy rám mosolyog, aztán veszek egy mély levegőt és otthagyom."-amikor befejeztem felnéztem Aidenre, aki fura képet vágva figyelt engem.-Átírhatom! Vagy másképp is megfogalmazhatom. De tényleg. És nem emlékszem, hogy mondtad volna milyen hosszú kell legyen. Ráadásul...
-Ez jó-bökte ki.
-Akkor mi bajod?-vontam össze a szemöldököm, de ő válasz helyet átölelte a vállam és magához rántva belefúrta az arcát a hajamba. Az illata beférkőzött az orromba, amitől azonnal ellazultam és mély levegőt véve lehunytam a szemem. De szeretem ezt az idiótát.
-Be fogok csavarodni-morogta, amitől összerezzentem.
-Most mi van?-kérdeztem. A hangom tompán hallatszott, mivel épp a mellkasához volt préselve a fél arcom.-Ennyire elrontottam?
Eltolt magától, majd a szemembe nézve hitetlenül elnevette magát.
-Dehogy rontottad el! Ez így jó ahogy van.
-Akkor miért...?
-Nem tudom!
-Oké-húztam össze a szemem.-Asszem már most becsavarodtál, Johnson.
-Tudok róla-csóválta meg a fejét. A kezébe nyomtam a lapot és rákacsintottam.
-Gépeld be a szöveget! Most én fogok pihenni.
Elvigyorodott és felkapta a dohányzó asztalon pihenő leptopját.
-Pihenj csak.
A lábaimat elnyújtottam a kanapén, a hátamat pedig Aiden vállának döntöttem és elégedett mosolyra húztam az ajkaimat.
-Kényelmes?-kérdezte Aiden.
-Ühüm-bólintottam, majd elővéve a telefonom benéztem a közösségi oldalaimra. Épp a Tumblr-ön nézegettem pár idézetet, amikor beugrott egy chatfej és összeszaladt a szemöldököm.
Scott: Jó reggelt Lisa! Remélem még egyben vagy.😊Johnson elég idegesnek tűnt.😑
Me: Neked is jó reggelt. Jól vagyok. Aiden nem bántott...
Scott: Ha bántott volna már nem élne.
Me: Öhm... kösz, hogy így aggódsz.😅
Scott: Persze, hogy aggódok. Végülis nélküled nem megy a német, te pedig nélkülem nem tudsz egy kémia kísérletet sem elvégezni. Valld be, hogy kiegészítsük egymást.😌
Elvigyorodtam.
Me: Kétség kívül. Ich bin mag eine Hunde.😂
Scott: Lisa. Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. Hagyd abba a szivatásom.😑
Me: Sohaa.😋
Scott: Jól van Elisabeth. Jól van.😐
Me: Most félnem kéne?😂
Scott: Talán. Egyébként. Megvan még a karkötőd?🤔
Lenéztem a kezemre és az alsó ajkamba harapva visszaírtam.
Me: Meg. Miért?
Scott: Csak tudni akartam, hogy megszabadultál-e tőle. Ki tudja? Talán tíz év múlva ezzel kérem meg a kezed. 😁
Kirobbant belőlem a nevetés és fejcsóválva küldtem egy csomó röhögős szmájlit. Épp meg akartam írni neki, hogy ezt elfelejtheti, amikor Aiden hirtelen felpattan. Elterültem a kanapén és kérdőn néztem fel a dühös arcára. Lezártam a telefont. Basszus. Lehet, hogy elolvasta a beszélgetésem Scottal.
-Mi a gond?-kérdeztem halkan.
-Semmi-vágta rá. Felültem és nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de hátat fordított nekem.-Kösz, hogy segítettél megírni az esszét. Most már nyugodtan haza mehetsz.
A hangja iszonyúan hüvös volt, ettől pedig összerezzentem és felpattanva a kanapéról belecsúsztattam telefonom a hátsó zsebembe.
-Én kösz, hogy itt aludhattam-motyogtam, aztán megfordultam és kisétáltam a nappaliból. Az előszobában beleléptem a magassarkúmba és a kilincsre téve a kezem hátra néztem. Aiden sehol sem volt. Idegesen lenyomtam a kilincset és kilépve a ház ajtaján becsaptam magam mögött. Fogalmam sem volt mitől kattant így be. Aiden és a hülye hangulatingadozásai. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Jen számát. Negyedik csörgésre fel is vette.
-Hülye fiúk!-dühöngtem, miközben végig vágtattam a kertjükön.
-Neked is szia. Mi történt?-kérdezte Jen szórakozottan.
-A tegnap sikeresen kizártak apuék, mivel nem vittem magammal kulcsot, így Aidennél aludtam. Minden oké volt addig amíg annak a baromnak be nem kattant valami és konkrétan kitett a házukból! Az eszem megáll komolyan! Ki tud rajta eligazodni?!-hadartam dühösen és belerúgtam a kertünk előtt álló kukába. Legalább apuék már haza értek.
-Aidennél aludtál?-kérdezte döbbenten.
-Igen de nem ez a lényeg! Még azt a rohadt esszét is segítettem megírni neki basszameg!-szinte kiáltottam, de a hangomat elnyomta az épp megdördülő ég. Össze sem rezzentem. Végre igazodik a hangulatomhoz az időjárás.
-Milyen esszé?
-Indulatkezelésre kell-forgattam meg a szemeimet és beléptem a kapunkon.
-De csináltál valamit?-sóhajtott fel.
-Nem. Scottal írtam és épp felröhögtem a hülye poénján, amikor csak úgy felpattant mellőlem és megköszönte a segítségem, majd közölte velem, hogy most már nyugodtan haza mehetek. Micsoda egy bunkó!
-Lehet, hogy meglátta kivel írsz-szólt higgadtan Jen.-De akkor sem kellett volna kiraknia...
-Hát csessze meg!-kiáltottam.-A franc fog igazodni a hülye hangulatához!
-Hát ja basszus-helyeselt Jen.-Na de mi volt Scottal?
-Ő volt a párom és vele kellett táncoljak.
Hála az Égnek nyitva volt a bejárati ajtónk, így berontottam a házba. Lehuppantam az előszobánkban pihenő kis székre és elkezdtem lehámozni a lábamról a magassarkú csizmám.
-Szóval Scottal táncoltam, aztán félreálltunk a táncoló tömegből, megakart csókolni, mire Aiden elhúzta tőlem és balhézni kezdett-magyaráztam.
-Durva. Aztán mi történt?
-Aztán elküldtem Scottot és kisétáltam az udvarra, Aiden pedig utánam jött és na igen. A többit sejtheted-hadartam és ledobtam a cipőm, ami nagy koppanással ért földet.
-Csókolóztatok-morogta Jen.-Megölöm azt a srácot.
-Igazából én csókoltam meg-mondtam kínosan vigyorogva.
-Te hülye vagy!
-Tudom! Nyilván rájöttem! Ez a barom úgy játszik az érzéseimmel mintha GTA-zna-dühöngtem.-Elegem van belőle!
-Oké. Higgadj le. Igyál meg egy teát-mondta Jen.-Szeretnéd, hogy átmenjek?
-Nem köszi. Még a végén ráveszlek, hogy üssük le és temessük el.
-Jogos-röhögte el magát.-Minden oké lesz veled?
-Persze. Majd meghallgatom azokat a számokat, amiket te küldtél nekem-legyintettem.
-Na azt nagyon jól teszed-helyeselt Jen.
-Kösz, hogy meghallgattad a dühöngésem-sóhajtottam fel.
-Hát igazán nincs mit-nevette el magát.
-Szia.
-Na pá-köszönt el, majd megszakította a hívást. Egy teljjes percig csak ültem és magam elé meredve azon agyaltam mit kéne most csinálnom, aztán felkászálódtam a székről, elindultam a nappali felé, de azzal a lendülettel meg is torpantam. Becca a falnak dőlve nézett rám. Hogy az a...
-Jó hosszú napod lehetett-szólalt meg Becca.
-Mennyit hallottál?-nyögtem fel.
-A lényeget-mosolyodott el.-Akarsz beszélni róla?
-Jól jönne egy felnőtt véleménye...-vallottam be.-De először átöltöznék.
-Csak nyugodtan, addig csinálok egy kis teát.
-Köszi-motyogtam, majd ott hagyva őt felbaktattam a szobámba. 

Épp az egyik fekete, elnyűtt pulcsimba bújtam bele, amikor megpillantottam a szomszéd szobában levő Aident. A szoba közepén állt és a boxzsákját püfölte. Áhh szóval dühös. Hát képzeld és is az vagyok bunkókám! Oda sétáltam az ablakomhoz és egy hirtelen rántással leeresztettem a redőnyöm, majd megfordulva kiléptem a szobámból. Lecsörtettem a nappaliba, ahol Becca várt. A kanapén ült és két bögre teát tartott a kezében.
-Apu hol van?-kérdeztem, miközben lehuppantam mellé és átvettem tőle az egyik bögrét.
-Sajnos behívták az örsre-sóhajtotta Becca.-De legalább tudunk nyugodtan beszélni és nem kell aggódnunk amiatt, hogy kihallgat.
-Ez igaz-bólintottam és bele ittam a teámba.
-Szóval meséld csak el nekem mi folyik közted és Aiden közt-mosolyodott el Becca.-Ahogy elnézlek semmi jó...
-Talán szilveszterkor kezdődött, vagy esetleg akkor amikor először találkoztunk. Nem tudom pontosan-kezdtem bele lassan és vettem egy mély levegőt.-Szóval szilveszterkor Aiden velem maradt, amikor mindenki kihúzott a ház elé tüzijátékot nézni és hát... megcsókolt. Igazából azt sem tudom, hogy miért csinálta de mindegy. Amikor hazahozott közöltem vele, hogy maradjunk haverok, mert tudtam, hogy vissza fog utasítani. Azóta vagy százszor végig hallgattam Amyéktől, hogy mekkora egy hülye voltam, de ha egyszer féltem, hogy visszautasít! Másnap, amikor Ericnél voltam takarítani, a fiúk összezártak Aidennel egy szobába és ott is majdnem megcsókolt, de Eric és Simon közbeszólt. Fogalmam sincs mi lett volna ha nem szólnak közbe... Mindegy. Utána elég jól elvoltam. Mármint csak ritkán gondoltam rá. Aztán a vakáció utáni hétfőn Aiden furán viselkedett és konkrétan egész nap szart a fejemre. Nem foglalkozott velem aztán suli után nem haza hozott, hanem valamilyen parkolóba vitt ahol aztán kijelentette, hogy féltékeny vagyok arra a lányra akivel nevetgélt amikor kilépett a suli ajtaján. De most komolyan! Miért lennék féltékeny?! Mindegy, nem ez a lényeg. Dühös lettem, merthogy tényleg egész nap került és kicseszettül idegesített, hogy hirtelen jó kedve lett és jött nekem az idegesítő "féltékeny vagy" dumával. Szóval hadarni kezdtem és kijelentettem, hogy nem fogok igazodni a hangulatához, mire az a hülye megcsókolt. Nem is ez dühített fel, hanem, hogy miután eltolt magától haza hozott és a házunk előtt kijelentette, hogy sajnálja. Most komolyan azt kell ilyenkor mondani, hogy sajnálom?! Aznap vagy tizedszerre cseszte fel az agyam, így otthagytam. Másnap természetesen jött azzal a hülye szöveggel, hogy beszéljük meg. Ezzel nem is lenne semmi gond ha nem matek óra közepén akarta volna megbeszélni! Szóval egész nap nem beszéltem vele, aztán suli után haza hozott én meg ahelyett, hogy befogtam volna a pofám és kussoltam volna megláttam a hülye tetkóját és tökre elvoltam, hogy milyen szép meg minden. Mázli, hogy tudtam uralkodni magamon és mielőtt még megcsókolt volna leléptem. Aznap éjszaka elterveztem, hogy mostantól távol maradok tőle és biztos vagyok benne, hogy ment volna, de persze apunak muszáj volt kitervelnie, hogy vacsorázzon nálunk Aiden. El sem tudod képzelni milyen dühös voltam. A suli előtt elmondtam Aidennek, hogy mit akar apu ő meg jót szórakozott azon, hogy félek. Tiltakozni kezdtem, az a barom pedig belém folytotta a szót és megint megcsókolt, én hülye meg hagytam neki. Persze utána viccelődött velem és kémia órán névsor szerint voltunk csoport munkára osztva, így Scott lett a párom és vele kellett kísérletezzek. Igazából Scott jófej és tök jó beszélni vele, de nem is ezen van a lényeg, mert amikor épp megfeledkeztem mindenről és jól szórakoztam Scottal, a tanárnő rákiáltott Aidenre, aki összetört egy kémcsövet, ami összevágta a tenyerét. Fogalmam sem volt miért csinálta, ezért vele tartottam az orvosiba, kifaggattam, hogy miért csinálta ezt. A válasza az volt, hogy utálja ha valaki hozzá ér ahhoz ami az övé. Viccelődni kezdtem vele, mire neki tolt a falnak és megkérdezte, hogy mit akar tőlem Scott. Rájöttem, hogy féltékeny és rá is kérdeztem, mire az volt a válasza, hogy én az övé vagyok. Az övé! Birtok mániás barom! Méghogy az övé!-hadartam tökre beleélve magam az elmúlt hónapok történéseibe.-És akkor eljött a péntek. Azon a napon itt voltál, úgyhogy csak azt mesélem el amikor kikísértem őt. Megismertem a kutyájukat Félixet és megbeszéltem vele ami vacsora közben történt, aztán azzal jött, hogy milyen barátság az ha ismerjük egymás csókjának az ízét. Azt sem tudtam mit válaszoljak és hála az Égnek, hogy Jen felhívott, így megmenekültem. Azután konkrétan nem történt semmi. Mármint nem volt időnk találkozni csak suli közben és akkor is ritkán voltunk kettesbe. Mondjuk csak akkor voltunk kettesbe amikor haza hozott vagy elvitt suliba és olyankor elég távolsátartó volt, aminek örültem is meg nem is. A tegnap pedig a bálon Tyson kitalált egy olyan játékot ami arról szólt, hogy mindenki kap egy szilokon karkötőt, ami világít a sötétben és meg kell találnunk a társát, majd táncolni azzal a személlyel, aki azt viseli. Pesze, hogy én Scottot kaptam és tökre jó volt vele táncolni és nevetni, mert valahogy vele minden olyan... könnyű volt, ellentétben Aidennel aki mindig képes volt elérni, hogy összezavarodjak. Szóval... a többit már hallottad amikor haza jöttem.
Becca pár másodpercig csöndben, nagyokat pislogva meredt rám, aztán felsóhajtott, lerakta a bögréjét a dohányzó asztalra.
-Tényleg nagy bonyodalom az életed-köszörülte meg a torkát.
-Az-bólintottam és én is leraktam a bögrém az asztalra.-Minden sokkal bonyolultabb amióta megismertem azt az idiótát.
-És gondolom nála aludtál-mosolyodott el.
-Igen, és minden olyan jó volt. Csináltam neki reggelit, segítettem megírni az esszéjét aztán... aztán bekattant és konkrétan kirakott-csóváltam meg a fejem és a tenyerembe temettem az arcom.
-Miért rakott ki?-kérdezte hitetlenül Becca.
-Fogalmam sincs-dünnyögtem.-Épp Scottal chateltem és felnevettem az egyik hülye poénján, mire Aiden bekattant.
-Jajj drágám!-közelebb ült hozzám és átölelte a vállam.-Aiden csak fél, hogy elveszít.
-Ez baromság! Dehogy fél. Be van neki rögződve, hogy márpedig én hozzá tartozom és egyszerűen nem engedi az egója, hogy más fiúkkal is beszéljek!-csattantam fel és rá nézve megcsóváltam a fejem.-Nem akarom, hogy folyton játszon az érzéseimmel! Egyik percben olyan mintha ő is... Szóval olyan mintha ő is azt érezné amit én, a másikban pedig ellök magától és úgy csinál mintha nem is léteznék.
-Lisa-elmosolyodott.-Higyj nekem, még Aiden sem tudja mit akar.
-Akkor döntse el, mert a szívem nem egy gumi labda, amit csak úgy a földhöz lehez baszni amikor csak akarja!-szipogtam. A dühöm lassan elpárolgott és szokás szerint sírhatnékom támadt.
-Nem mondom azt, hogy játszod el a jégkirálynő szerepét de jobb lenne ha nem hagynád, hogy csak úgy rángasson-mondta kedvesen Becca.
-Ezt hogy érted?-néztem rá és letöröltem az arcomon végig gördülő könycseppeket.
-Ne hagyd, hogy csak úgy csókolgasson-jelentette ki.-Higgy nekem, tudom min mész kersztül. Ha szeret, akkor megpróbál valahogy közel kerülni hozzád, de a csók tabu.
-Oké-bólintottam és felsóhajtottam.-Most mit fogunk csinálni?
-Mit szólnál egy kis változáshoz?-vonta fel mosolyogva a szemöldökét.-Mondjuk beülhetnénk a Jimmy-hez. Nagyon jó frizurákat vág. Aztán egy kis szépség ápolás a Beauty Salonba.
Totál meghatódva néztem rá. Eddig csak Jennel és Amyvel tudtam megbeszélni a bajaimat és most iszonyúan jól esett, hogy Becca próbált segíteni. Úgy viselkedett, mint ahogy egy anyának kéne viselkednie a szerelmi bánatos lányával.
-Nagyon jó anya lenne belőled, ugye tudod?-kérdeztem halkan, mire megtelt a szeme könnyel és mosolyogva felvonta a szemöldökét.
-Miért? Azt hittem, hogy már az vagyok.
Elnevettem magam és az ölelésébe bújva lehunytam a szemem.
-Köszi szépen Becca-suttogtam.
-Igazán nincs mit drágám!-mondta és jól megszorongatott.-Na de menjünk szépüljünk meg!

Jimmy egy harmincas éveinek a végén járó, mosolygós pasas volt, aki amint meglátott minket egyből fogadott és leültetett az egyik üres fodrász székbe és kijelentette, hogy nyugodtan tegezzem, aztán rámterített egy fekete hajvágó köppenyt.
-Szóval milyen frizurát szeretnél, kedvesem?-kérdezte mosolyogva.
-Vágd le egészen idáig-mutattam a vállam alá pár centivel.-Egyenesre.
-Húha-biccentett elismerően.-Szakításon vagy túl?
-Valami olyami-motyogtam.
-Biztos vagy benne? Nagyon szép hosszú hajad van...-húzta el a száját.
-Teljesen biztos-bólintottam.
-Rendben-mosolyodott el és neki látott. Imádtam azt a hangot, amikor az olló találkozik a hajammal. Minden egyes vágásnál végigfutott a hideg a gerincemen és ettől vigyoroghatnékom támadt.Viszlát  hülye, hosszú haj!
-Készen is vagyunk-szólalt meg elégedetten Jimmy és lerántotta rólam a hajvágó köppenyt. Felpattantam a székből és elégedetten néztem a rövid hajamra, ami vállamra omlott.
-Köszönöm szépen-vigyorogtam rá.
-Nincs mit-közelebb lépett hozzám és átölelte a vállam.-Meg kell, hogy mondjam, így még szebb vagy kedvesem. Remélem az a fiú hanyat esik majd amikor rád néz!
-Biztosíthatlak Jimmy, hogy hanyat fog esni-szólalt meg mosolyogva Becca és a mellettem álló férfi kezébe nyomta a pénzt.
-Jajj Rebecca ne csináld-csóválta meg a fejét Jimmy.
-Nem fogom hagyni, hogy ingyen vágd a hajunkat-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Néha kifejezetten az agyamra tudsz menni-nevette el magát, majd rám nézett.-Remélem még látjuk egymást.
-Én is-mosolyodtam el.-Szia Jimmy!
-Sziasztok!-köszönt el tőlünk, mi pedig Beccával kiléptünk a fodrászat ajtaján. Kint úgy esett, mintha dézsából öntenék, így sietősen beültünk Becca pezsgő színű Opel-jébe és elindultunk a Beauty Salon felé.
-Kösz, hogy segítesz-néztem rá, miközben bekötöttem a biztonsági övem.
-Nincs mit. Mindig is nagyon kedveltelek téged Lisa. Aztán, amikor apád és én összejöttünk kissé tartottam attól hogyan fogsz reagálni rá...-vallotta be.
-Nem kellett volna tartanod tőle-mosolyodtam el.-Tényleg nagyon örülök, hogy te és apu együtt vagytok. Az igazat megvallva jobban szeretlek mint valaha a saját anyámat.
Halvány mosoly jelent meg az arcán és miközben letérült az egyik mellék utcán rám pillantott.
-Ennek igazán örülök, ugyanis én a lányomként tekintek rád.
Elvigyorodtam és felvontam a szemöldököm.
-De remélem tudod, hogy nem foglak "anyuci"-nak vagy esetleg "anya"-nak szólítani. Az a becenév akkor megszűnt létezni, amikor az a ri... khm szóval az anyám eljött meglátogatni.
-Nem is kérlek rá-csóválta meg a fejét.-Jó a Becca.
-Ezt megbeszéltük-bólintottam elégedetten.
-Meg-értett egyet, majd lefékezett egy épület előtt. Kikapcsoltuk a biztonsági öveinket, majd kiugrottunk a kocsiból és végig sprinteltünk az úton. A Beauty Salonban kellemes meleg fogadott. Beccával együtt oda sétáltam a recepcióhoz, mint kiderült már vártak ránk. Mikor szólhatott Becca hogy jövünk? Talán akkor, amikor Sátánnak adtam enni?
Felakasztottuk a kabátjainkat a fogasra, majd mind a ketten besétáltunk az öltözőkbe, ahol kaptunk egy-egy köntöst. Gyorsan átöltöztünk és Beccával együtt célba vettük az 54-es szobát.
-Tulajdonképpen mit fogunk itt csinálni?-kérdeztem.
-Arcpakolás, hát és láb masszázs aztán megebédelünk a fenti étterembe-vázolta fel a tervet.
-Mennyibe kerül ez a szépítkezés?-szaladt össze a szemöldököm.
-Az most nem érdekes-legyintett és kinyitotta nekem az ajtót.
-Jó napot!-köszöntött minket egyszerre egy alacsony, kissé testes nő és a mellette álló magas huszonéves lány.-Foglaljanak csak helyett.
-Köszönjük-biccentett feléjük Becca és elfoglalta az egyik fehér ágyat. Követtem a példáját és a mellette levő üres ágyra ültem, majd feküdtem el. Az igazat megvallva soha nem voltam ilyen helyen. Oda lépett hozzám a magas, fiatal lány és lemosolygott rám.
-Egy aloeverás pakolás lesz az első, amit majd egy spirulinás pakolás követ-mondta nekem.
-Rendben-bólintottam.
-Aztán Kira várja önöket a 13-as szobában-tette hozzá az alacsony nő.

Nem tudom mennyi idő telt el, amíg abba a szobában voltunk, de olyan jól éreztem magam utána, hogy legszívesebben megöleltem volna azt a lányt, kár hogy Becca már sietett is a következő szobába, ahol csak mégjobban ellazultam. Hogy mire nem képesek a masszőrök! Azt hittem menten elalszom, amíg a vállamat és a lapockáimat maszírozta. Nem gondoltam semmi másra csak hogy "hmm" és "még". A lábmasszázs már nem tetszett annyira, mivel kissé csikis vagyok és vagy háromszor röhögtem el magam. Mindegy, legalább Becca jót szórakozott rajtam. Tolál ellazulva huppantam le a fenti étterem egyik asztalához és farkas éhesen láttam neki az étlap böngészésének. Végül egy adag indiai csirkemellet kértem szalmakrumpival, desszertnek pedig egy vanilliás muffint. Mert a muffin fontos dolog! Kajálás után hatalmas vigyorral hagytam el a szalont. Az eső időközben elállt és lassan a nap is kisütött.
-Gyakrabban kéne ide járnunk-vigyorogtam.
-Ugye? Iszonyú jó hely-nézett rám, miközben behuppant a volán mögé.
-Az biztos-bólogattam és bekötöttem a biztonsági övem.
-Most már minden oké?-kérdezte.
-Igen. Azt hiszem jövök neked eggyel.
-Csak azt tettem, amit tennem kellett-mosolygott rám, majd kiparkolt és az autópálya felé vette az irányt.
-Amiért nagyon hálás vagyok.
-A lényeg, hogy már jobban vagy. Már csak azt kéne megbeszélnünk, hogy hogyan fogsz vele visselkedni.
-Távolságtartó, kissé hüvös, de kedves leszek-jelentettem ki.-Nincs több csók, nincs több " te az enyém vagy" kijelentés és legfőképpen nincs több együtt alvás.
-Pontosan-biccentett.-De vigyázz azzal a Scottal.
-Vigyázok. Bár fogalmam sincs mit akar tőlem-sóhajtottam fel.-Akárhányszor barátkozom a fiúkkal félre értenek...
-Mert kedves vagy-mosolygott rám.-És közvetlen.
-Persze. Hülye fiúk-morogtam, mire Becca elnevette magát.
-Azok.

Amint haza értünk elfoglaltuk a nappaliban levő kanapét és megnéztük a Hogyan legyünk szinglik? című filmet. Rengeteget nevettünk és életemben először éreztem azt, hogy igenis van mellettem egy felnőtt nő, aki próbál segíteni ha baj van, aki anyám helyett anyám lehet. Mától pedig érvénybe lép az Aident hidegen hagyása szabályo és most senki nem fogja megakadályozni, hogy távol tartsam magamtól.