Délután kettőkor kászálódtam ki az ágyamból és próbáltam kiroppantani az elgémberedett végtagjaimat. Amikor a tegnap hajnalban beestem a szobámba csak annyira volt lelki erőm, hogy átöltözzek pizsibe, aztán úgy kidőltem, mint akit fejbe vágtak egy serpenyővel. Akár egy zombi, úgy kullogtam át a fürdőszobába, majd a tükörbe nézve hátrahőköltem. A szemem körüli fekete festéknek hála úgy néztem ki mint egy zombi-panda. Pislogtam kettőt, majd neki láttam lemosni a festéket a szemem körül, amint ezzel kész voltam megmostam a fogam és megfésültem a hajam. Vissza sétálva a szobámba magamra rángattam egy farmert, egy fekete vékony pántos pólót, rá pedig egy szürke pulcsit. Elő kerestem a telefonom, majd a farzsebembe csúsztatva azt elhagytam a szobám.
-Boldog új évet!-üdvözölt Rebecca.
-Neked is-mosolyogtam rá halványan.-Apu?
-Még alszik-vonta meg a vállát.-Csináljak reggelit?
-Nem köszi. Nem vagyok éhes és amúgy is megígértem Ericnek, hogy segítek összetakarítani, amíg haza jön az anyukája-magyaráztam.-Majd ott rendelünk pizzát.
-Oké-bólintott.-Milyen volt a buli?
-Fura-válaszoltam.
-Fura?-ismételte meg összevont szemöldökkel.
-Igen-elmosolyodtam.-Na de nekem mennem kell. Ha apu kérdezi hol vagyok...
-Szólok neki-szakított félbe, majd intett egyet.-Vigyázz magadra drágám!
-Vigyázok. Sziaa-mondtam, miközben megfordultam és az előszobába rohantam. Magamra rángattam a kabátom és a bakancsom, majd kirontottam a hidegbe. Beszívtam a hideg levegőt és elindultam Eric utcája felé. Időközben megálltam és vettem magamnak egy energia italt, hogy ne legyek egy zombi, majd azt kortyolgatva folytattam tovább az utamat. Erickék háza elé érve eldobtam az üres dobozt az egyik kukába és bekopogtam az ajtón.
-Pontos voltál-mosolygott rám Simon, aki kinyitotta nekem az ajtót.
-És ébresztő nélkül keltem fel-tettem fel a kezem, miközben beléptem a házba.-Mindenki itt van?
-Mindenki, kivéve Aiden-vonta meg a vállát.-Ami azt illeti ő most kelt fel. Harry ébresztette föl, akire aztán ráförmedt és kinyomta.
-Uhh-húztam el a számat.
-Na igen. Eric pedig megivott két energia italt. Totál bepörgött-vázolta fel a szitut.
-Remek-nevettem el magam, majd kibújtam a kabátomból és felakasztottam a fogasra.-Felosztottátok már, hogy ki mit csinál?
-Nem. Téged és Aident vártuk.
-Hát szerintem Aiden nem fog olyan hamar ide érni, szóval én leszek Erickel és rendbe rakjuk a konyhát. A fürdőt pedig megcsinálja majd egyedül.
-Mi meg videózzuk-biccentett vigyorogva. Lerúgtam magamról a bakancsom és nevetve beléptem a nappaliba.
-Jé! Lisa nem késett-vigyorgott rám Harry.
-Kussolj!-mosolyogtam rá.
-Húgii!-ölelt át hátulról valaki, mire felszaladt a szemöldököm.
-Meg kellett volna kötni, ahogy javasoltam-mondta Jen.
Elröhögtem magam, majd lehámoztam Eric karjait magamról és szembe fordultam vele.
-Velem takarítasz a konyhában, de a fürdőszoba a tiéd-mondtam.
-Szuper. Lisa önként vállalta a nikkelbolhát-csapta össze a tenyereit Amy.-Én Jennel takarítom a nappalit, ti meg fiúk az emeletet.
-Ajánlom, hogy minden makulátlan legyen-röhögött Eric.
-Lássunk neki-mondtam, miközben előre hajolva összefogtam a hajam és copfot csináltam, amit a jobb kezemen levő hajgumival gumiztam össze.
-Te aztán felkészültél-kacsintott rám Eri, mire meglöktem a vállammal.
-Kuss és takaríts!
Ezzel a mondattal pedig elkezdődött a takarítás. Eric, tényleg bepörgött, ami a javamra szolgált, folyamatosan szemetet szedettem vele, amivel aztán kirohant az udvarra, hogy a mellé a kuka mellé vigye amit ma elvisznek. Épp a pultot sikáltam, amikor Eric újra megjelent Aidennel a sarkában. Azonnal abba hagytam a sikálást és rá nézve zavartan összevontam a szemöldököm. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt. A szeme alatt sötét karikák virítottak, a haja össze-vissza meredezett és volt valami a tekintetében, amitől ösztönösen a karjaiba akartam vetni magam. Feszülten túrt a hajába, miközben Ericre nézett.
-Hol vannak Harryék?-kérdezte.
-Az emeleten takarítanak-biccentett az említett helyiség felé.
-Kösz-mondta, majd ott hagyva minket felsétált a lépcsőn. Totál megsemmisülve néztem, ahogy eltűnik az emeleten. Most mi baja van?
Hirtelen valami nedveset éreztem az oldalamnál. Ijedten fordultam meg és megpillantottam Ericet, aki egy vízzel teli flakonnal a kezében vigyorgott rám.
-Te lefröcsköltél?-meredtem rá hitetlenül.
-Le hát-kacsintott és felemelte a flakont.
-Nehogy megpróbáld!-kiáltottam fel, de késő volt. Szinte az egész flakonnal rám öntötte, én meg visítva próbáltam menekülni.
-Nem szöksz meg húgi!-vigyorgott rám gonoszan.
-Ne már Eric! Miért csinálod ezt?-kérdeztem nevete.
-Mert valamit elhallgatsz a bátyád elől-válaszolta.
-Nem hallgatok el semmit!-komorodtam el.
-De igen-bólintott.
-Mondom, hogy nem. Hagyjál már-forgattam meg a szemeimet.
-Addig nem amíg nem mondod el-vonta meg a vállát.
-Eric, engedj el!-húztam össze a szemem.
-Nem.
-Háromig számolok!
-Ohóó, beveted a szülői szigort?-nevette el magát.
-Egy.
-Kettő-kezdett el számolni velem szórakozottan.
-Baszódj meg!-kiáltottam fel, majd kikaptam a kezéből a flakont és a maradék vizet a fejébe borítottam. Elröhögte magát és egy hirtelen mozdulattal a vállára kapott.
-Rossz vagy húgi-röhögte.
-És ez van ha magára hagyod Ericet Lisával-szólalt meg valaki a hátunk mögött, mire Eric velem együtt megfordult. Csak oldalról láthattam a többieket akik a pult mellett álldogáltak. Amy és Jen unottan figyeltek minket, míg Harry és Simon a fejüket fogva röhögtek, Aiden pedig semleges arccal meredt ránk...
-Ő kezdte-védekeztem azonnal.
-Mert nem takarított-jelentette ki Eric és rávágott egyet a fenekemre.
-Eric, komolyan mondom, hogy ha még egyszer hozzá érsz a seggemhez levágom a kezed és feldugom a seggedbe!-akadtam ki.
-Kár, pedig jó segged van-röhögött fel.
-Akkora egy idióta vagy, Eric-förmedt rá Jen.
-Tedd már le Lisát-röhögött Harry.
-Ünneprontók vagytok! Tök jól szórakoztunk-dünnyögte Eric, miközben talpra állított.
-Most meg fogok fagyni-jelentettem ki, miközben lerángattam magamról a vizes pulcsim.
-Azt is le fogod vetni?-bökött a fekete pólóm felé Eric vigyorogva.
-Dehogy fogom-forgattam meg a szemeimet és összefontam magam előtt a karjaimat.
-Na jó, Lisa mostantól velünk takarít tovább-jelentette ki Amy.-Eric te meg húzzál budit takarítani!
-Miért én szívom meg mindig?-nyöszörgött Eric.
-Így jár, aki csak úgy letámad egy flakonnal-öltöttem rá a nyelvem.
-Ezt még visszakapod húgi!-húzta össze a szemeit.
-Várni foglak-vontam vállat és elindultam a nappali felé, csakhogy valaki megragadta a karom és vissza tartott. Kérdőn néztem fel a kéz tulajdonosára. Aiden állt velem szemben és a kezembe nyomta a sötétkék pulcsiját, amit időközben levetett magáról, most pedig egy szál rövid ujjú pólóban volt.
-Vedd fel, nehogy megfázz-mondta érzelemmentes hangon.
-Köszi szépen-suttogtam és lenéztem a kezére, ami még mindig a karomat fogta. Lassan elengedett, én pedig Amyvel és Jennel átsétáltam a nappaliba.
-Na ez meg mi volt?-robbant ki Amyből, miközben elfoglalta az egyik fotelt.
-Nem tudom-mondtam őszintén, miközben bele bújtam Aiden pulcsijába, aminek tömény Aiden-illata volt. Lehuppanva a kanapéra a tenyerembe temettem az arcom, vagyis inkább Aiden pulcsijának az ujjába, ami eltakarta a kézfejem.
-Történt valami köztetek?-kérdezte Jen és helyet foglalt mellettem.
-Nem kéne takarítanunk?
-Ne tereld a témát!-förmedt rám Amy.
-Amúgy is, a nagyjával már készen vagyunk-mondta Jen.
Vettem egy mély levegőt.
-Csókolóztunk-dünnyögtem.
-HOGY MI VAN?!-odították egyszerre, mire felkaptam a fejem.
-Kuss már!-csitítottam őket.-Nem kell mindenki megtudja.
-Te most szórakozol velem?-csattant fel Amy.-Mégis mikor?!
-Lehetne, hogy nem ordítasz?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem is láttad a tűzijátékot-mosolyodott el Jen.-A kis hunszut mással volt elfoglalva.
-Ne már, Jen!-nevettem el magam zavartan.
-Miről beszéltek?-vonta össze a szemöldökét Amy.
-Lisa és Aiden a tűzijátékkor csókolózott-magyarázta Jen.
-Ne basszad-kerekedett el Amy szeme.-Ez kibaszott romantikus!
-Miért kell pont most erről beszélni?-fogtam a fejem.
-Mert kell és kész-jelentette ki Amy és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Jól csókol?
-Várjunk csak!-tette fel a kezét Jen.-Jól érzem, hogy valami nem oké?
-Jól-bólintottam. Összenéztek, majd drámaian felsóhajtva a tenyerükbe temették az arcukat.
-Mit csesztetek el?-nézett rám Jen.
-Semmit, csak... nem jöttünk össze-vontam meg a vállam.
-És miért nem?-kérdezte Amy.
-Mert úgy döntöttünk, hogy haverok maradunk.
Egy teljes percig némán meredtek rám, majd hangos röhögésbe törtek ki.
-Úgy döntöttetek, hogy haverok maradtok?-kérdezte vihogva Jen.
-Igazából én mondtam, hogy maradjunk azok, mert tudtam, hogy úgyse tartana sokáig. Megspóroltam magamnak az újabb csalódást-vontam vállat.-Mert amúgy tuti nem maradna velem...
-Neked elment az eszed-komorodott el Amy.
-Lehet. De tudom, hogy úgy is azt akarta, hogy maradjunk barátok.
-De te szereted-motyogta halkan. Bólintottam.
-Igen.
-Ne basszad Lisa!-csattant fel.
-Amy, ez az én döntésem-jelentettem ki dühösen.
-De ezzel csak ártasz magadnak és neki is-szólalt meg Jen.
-Neki biztos nem-mosolyodtam el.
-Nem láttad hogy néz ki?!-kérdezte Amy, nekem pedig azonnal össze szorult a torkom.
-Biztos nem tudta kialudni magát-suttogtam.
-Akkora nagy idióta vagy-fújtatott.
-Nem arról volt szó, hogy takarítotok?-szólalt meg valaki, mire ijedten fordultunk meg mind a hárman.
-De, csak leültünk pihenni-mondtam Harryre nézve.
-Aha, pihenni-biccentett vigyorogva.-Simon nem boldogul a porszívóval. Nem segítenél neki?
-Én?-vontam fel a szemöldököm.
-Aha-bólintott.
-Komolyan nem tudja beindítani?-forgattam meg a szemeimet.
-Tudod mennyit röhögtem a szerencsétlenkedésén? Konkrétan fáj a hasam-mutatott az említett testrészére.
-Szegény te-sóhajtottam, miközben felálltam.-Megyek megnézem.
-Addig átveszem a helyed-kacsintott rám, miközben lehuppant a helyemre.
-Kedves vagy-mosolyogtam rá, majd megfordultam és elindultam az emelet felé.
-Egyébként harmadik szoba balra!-kiáltotta utánam, én meg intettem egyet, hogy vettem és célba vettem a szobát. Amint beléptem az ajtón és becsuktam magam mögött megtorpantam. Sehol egy porszívó, sőt Simonnak nyoma sem volt, helyette Aiden ült az ágyon és az érkezésemre felkapta a fejét. A tekintete végig siklott rajtam, de semmit nem árult el.
-Mit keresel itt?-kérdezte végül.
-Harry küldött, mert Simon nem boldogult a porszívóval-magyaráztam zavartan.
-Nekem meg azt mondta, hogy lemegy a portörlőért-túrt bele a hajába, majd hitetlenül felröhögött.-A szemét!
Hirtelen kattant a zár, én meg összevont szemöldökkel megpróbáltam kinyitni az ajtót, amit...amit valaki bezárt kivülről.
-Mi a franc?-tört ki belőlem.
-Majd szóljatok amikor megoldottátok a problémáitokat-szólalt meg Eric, Simon pedig elröhögte magát.
-Eric baszod nyisd ki azt a rohadt ajtót! Kurvára nem vagy vicces!
-Bocsi húgi, de a te érdekedben is teszem-válaszolta most már röhögve.
-Ezt nem hiszem el-suttogtam, miközben neki döntöttem a homlokam a zárt ajtónak. Bezártak egy szobába Aidennel. Ellöktem magam az ajtótól, majd az engem figyelő Aidenre néztem.
-Bezártak-tártam szét a karjaimat tehetelenül. Halvány mosoly jelent meg az arcán és bólintott.
-Be.

Feszült csönd telepedett ránk, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább leülök a sarokban levő fotelbe és megvárom amíg az az idióta Eric kinyissa az ajtót. Aiden eközben leplezetlenül bámult, ami csak fokozta a feszültséget és úgy éreztem magam, mint aki mindjárt felköti magát.
-Még nem láttalak ilyen feszültnek-szólalt meg hirtelen.
-Még soha nem zártak be egy szobába senkivel-válaszoltam neki továbbra is magam elé meredve.
-Kár. Pedig nagyon jó buli.
-Ez neked buli?-kaptam rá a tekintetem.
-Ismerhetnéd annyira Erickéket, hogy tudd megteszik ezt is-vonta meg a vállát.
-Mindent kinézek belőlük, főleg Ericből, de erre akkor sem számítottam-csóváltam meg a fejem.
-Szerinted miért zártak össze minket?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Fogalmam sincs-hazudtam. Ami azt illeti nagyon is tudtam mire megy ki a játék.
-Szerintem meg pontosan tudod, mit akarnak ezzel elérni-mondta a szemembe nézve, miközben felpattant az ágyról és elindult felém.
-Nem tudom, hogy ezzel mire akarsz célozni-motyogtam zavartan kapkodva a tekintetem.
-De igen, tudod-leguggolt a fotel elé, hogy egy szintbe legyen az arcunk és halvány mosoly jelent meg az arcán. Közelebb hajolt hozzám, miközben a tekintete végig siklott a rajtam levő pulcsiján, a számon, majd megállapodott a szememen.
-Tudod-szólalt meg halkan, a lehellete pedig megmozgatta az arcomba hulló apró hajszálakat.-Írtó jól áll rajtad a pulcsim.
Nyeltem egyet, ahogy kellemes borzongás futott végig a gerincemen és az alsó ajkamba harapva pillantottam le a szájára. Elvigyorodott, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy az ajkai szinte érintették az enyémet.
-Aiden-motyogtam szinte könyörögve, ő pedig megcsókolt...volna ha nem kezdenek el dörömbölni az ajtón.
-Nagyon csendben vagytok! Lisa kinyírtad Aident?-hallottam meg Simon hangját.
-Vagy épp hancúrozól vele?-szólalt meg Eric és bár nem láttam, tudtam, hogy vigyorog. Aiden dühösen húzódott el tőlem, majd felpattanva beletúrt az így is kócos hajába.
-Eric kussolj el, mert kimegyek és szétverem a fejed!-mondta, miközben bele rúgott az ajtóba. Ijedten ugrottam fel és megragadva Aiden karját elhúztam az onnan.
-Szerintem ez nem úgy sült el ahogy kellett volna-hallottam meg Harry hangját, majd kattant a zár. Aiden már indult volna kinyitni, de a szemébe nézve megráztam a fejem.
-Nyugodj le-sziszegtem és elengedve a karját, az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt.-Szép húzás volt. Melyikőtök találta ki?
-Harry-mondta egyszerre Eric és Simon.
-De Simon ötlete volt a porszívós sztori-magyarázta Harry.
-Eric meg hozta a kulcsot-ismerte be Simon.
-Mondhatom, nagyon okosak és érettek vagytok-forgattam meg a szemeimet szórakozottan.
-Legalább kibékültetek?-kérdezte Simon.
-Vagy megbeszéltétek a dolgokat?-vonta fel a szemöldökét Harry, aki gondolom tudott arról, hogy mi történt a tegnap éjfélkor. Megvontam a vállam, majd válasz nélkül hagyva őket lesétáltam Jenékhez, akik akkor hagyták abba a porszívózást és portörlést.
-Nem értem ezeket a fiúkat-szólalt meg Amy, amikor meglátott.-Felküldtek téged Simonhoz, hogy segíts neki a poszívóval, aztán megtaláljuk a porszívót a lépcső alatti takarító szertárban és halljuk ahogy a fiúk röhögnek.
Legyintettem.
-Hozzá szokhattál volna ehhez.
-De te mit csináltál odafönn?-vonta fel a szemöldökét Jen.
-Semmi különöset-vontam meg a vállam.-Bár az emeletet érdemes lenne átnézni, hogy milyen munkát végeztek...
-Miért is vállaltuk be, hogy segítünk?-csapott a homlokára Jen.
-Mert hülyék vagyunk-sóhajtott fel Amy.
-Haver ne már!-röhögött Simon, aki Aidennel együtt lépett be a nappaliba.-Tényleg nem volt...?
Kérdőn fordultunk feléjük, mire Simon elhallgatott és kissé zavart mosolyra húzta a ajkait.
-Sziasztok lányok!
-Kezd idegesíteni mindenki-forgatta meg a szemeit Amy.
-Na mi a helyzet?-jelent meg vigyorogva Harry.
-Végeztetek az emelettel?-vonta fel a szemöldökét Jen.
-Simmán!-bólintott Simon.
-És meg is nézhetjük?-kérdezte Amy.
-A fürdőt nem ajánlom-csóválta meg a fejét Harry.-Eric kiöntötte a budi fertőtlenítőt.
-Istenem! Ti pasik annyira barmok tudtok lenni-temette a tenyerébe az arcát Jen.
-Nem is-vigyorodott el Harry, miközben átölelte Jen vállát.
-De igen-bólintottam, mire a fiúk felém kapták a fejüket.
-Lisa te kussolsz-bökött felém Eric.
-Nem én öntöttem ki a fertőtlenítőt-mosolyodtam el.
-Haha. Nem vagy vicces!-forgatta meg a szemeit.-Simon rám hozta a frászt!
-Fél a pókoktól-vihogott fel Harry.
-Attól én is!-tettem fel a kezem.
-De te lány vagy-mondta Simon.-Eric pedig olyan hangott adott ki amikor rá dobtam azt a játék pókot, mint egy hisztis picsa.
-Na szopjatok lovat-húzta össze a szemét az említett személy, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-Nem rendelünk pizzát?-szólalt meg Amy.-Éhen halok.
-Egyetértek-bólintottam, miközben lehuppantam a kanapéra.
-Én rendelek!-tette fel a kezét Eric, miközben helyet foglalt a velem szembeni fotelban.
-Ne hagyjátok neki-nevettem el magam.-A múltkor is majdnem ránk küldték a rendőrséget.
-Akkor rendelek én-szólalt meg hirtelen Aiden és lehuppanva mellém elő vette a telefonját.-Ki milyet kér?
-Sonkás-kukoricásat!-jelentettük ki egyszerre Jennel, majd össze nézve elröhögtük magunkat.
-Paprikával-tettem hozzá nevetve. Aiden bólintott, majd a többiekre nézett.
-Hawaii-mondta Amy.
-A miénket meg tudod-vigyorgott rá Simon.
-Remélem megint az a dögös csaj fogja kihozni-dörzsölte össze a tenyereit Eric.
-Nem hinném-csóválta meg a fejét Harry.
-Most miért? Tökre bejöttem neki-szegte fel az állát.
-Pofon vágott, tesó-nézett rá unottan Aiden, miközben tárcsázta a pizzéria számát.
-Mert azt mondtad neki, hogy szép szemei vannak-röhögött a fejét fogva Simon, aki helyet foglalt az Eric melletti fotelban.
-És végig a csöcseit bámultad-tette hozzá Harry.
-Egy barom vagy-forgatta meg a szemeit Jen, aki lehuppant a jobb oldalamon levő üres helyre Harry pedig mellé. Amy- aki eddig Simon mellett álldogált-, helyet foglalt Simon ölében és azt figyelte ahogy Aiden telefonál.
-Tudok róla-vonta meg a vállát Eric.-Gondolkoztam már azon is, hogy felveszem ezt a nevet. Eric Barom Still.
-Illene hozzád-biccentett Jen.
-Tíz vagy tizenöt perc múlva itt van a pizza-szólalt meg Aiden, miközben lerakta a telefonját a kanapé előtt levő üveg asztalra.
-Szuper-mosolyodtam el.
-Addig éhen halok-nyöszörgött Amy, majd Ericre nézve elvigyorodott.
-Szó sem lehet róla! Nem zabálod fel a hűtőt. Anyámnak vettem kaját nem neked!
-Olyan bunkó vagy-biggyesztette le az ajkait szomorúan.
-Mit csináljunk amíg jön a pizza?-kérdeztem hátra döntve a fejem.-Elunom az életem.
-Csocsózzunk-szólalt meg Jen.
-Na ezért ő a legokosabb közülünk-jelentette ki Eric.
-Én vagyok Jennel!-jelentettem ki, miközben felpattantam.
-De nem mi hozzuk ide az asztalt, a múltkor is majdnem kidöfted a belem-nézett rám Jen. Ártatlanul elmosolyodtam.
-Bocsika. Véletlen volt.
-Akkor én hol voltam?-kérdezte Amy.
-Mi voltunk az elsők akik ide értek, Eric pedig segített az anyukájának-magyaráztam.-És mit csinál a két hülye?
-Megpróbálja behozni a csocsó asztalt-röhögött fel Jen.
-Oké-állt fel Eric.-Simonnal behozzuk a csocsó asztalt, addig ti döntsétek el ki kivel lesz.
-Én nem játszom-jelentette ki Amy, aki felállt, hogy Simon tudjon Erickel menni.
-Akkor én leszek Jennel-gondolkoztam.
-Én meg Aidennel-jelentette ki Harry.
-Csajok a pasik ellen?-vontam fel a szemöldököm.
-Nyugodtan vissza mondhatod ha félsz Lisike-kacsintott rám Harry.
-Ne már!-rezzentem össze.-Ne nevezz így!
-Miért ne?-kérdezte Aiden.
-A szeretett nagymamája szólítja így-magyarázta helyettem Jen.-Aki amúgy az agyára megy.
-Lisike miért nem eszel még többet? Hát csont sovány vagy-utánozta Amy a nagyi hangját, mire a tenyerembe temettem az arcom és felröhögtem.
-Utállak titeket.
-Nem tudsz-röhögte el magát Harry.
-Oké. Itt van a csocsó asztal-hallottam meg Eric hangját, mire felkaptam a fejem és Jennel együtt elfoglaltam a piros bábúkat. Szokás szerint én voltam a hátvéd és a kapus.
-Szarrá verünk titeket-néztem Harryre, aki megállt Jennel szembe.
-Próbálkozni lehet-szólalt meg Aiden, miközben megállt velem szemben. Összehúztam a szemem.
-Johnson nem ismersz te még minket.
-Jól van baby-mosolyodott el.-Játszunk.
Feltűrtem Aiden pulcsijának az ujjait, hogy ne zavarjon, majd megragadtam a csőrudat. Jen bedobta a labdát és meg akarta rúgni csakhogy Aiden gyorsabb volt. Megszerezte a labdát és készült gólt rúgni, de kivédtem, majd átpasszoltam Jennek, aki gólt lőtt. Felkiáltottunk és össze pacsiztunk, majd a fiúkra néztünk.
-Ez csak egy gól volt-mondta Aiden Jennek.
-Amit még tíz fog követni-mosolygott rá elégedetten és behúzta a pontot.
-Mióta lettek ilyen magabiztosak?-nézett Harryre Aiden.
-Amióta zsinórba megnyernek minden meccset-vont vállat Harry.-Eric és Amy azért nem játszanak velük.
-Hát most nem nyernek-mondta Aiden és bedobta a labdát. Újra megszerezte, majd gólt lőtt, volna ha nem védem ki és nem lövök én helyette egy gólt a kapuból Harrynek. Felhördültek, én meg röhögve össze pacsiztam Jennel.
-Ez szép volt-vigyorgott rám Jen.
-Kösz mester-biccentettem nevetve.
Aiden újra bedobta a labdát, amit most Jen szerzett meg és próbált gólt lőni Harrynek, de az kivédte, majd átpasszolta Aidennek, aki kihasználta, hogy épp kárörvendek és rúgott nekem egy gólt.
-A francba!-kiáltottam fel.
-Ennyit arról, hogy nyerni fogsz-kacsintott rám Aiden.
-Ez csak egy gól volt-mondta Jen feltett kézzel.
-Amit még tíz fog követni-röhögött Harry elismételve Jen mondatát.
-Nem akarok zavarni, de itt a pizza-szólalt meg Simon.
-Én most ezt nem szakítom meg-jelentettem ki.
-Én sem!-mondta Aiden.
-Akkor játszatok ketten. Én éhes vagyok-nézett ránk Harry.
-Argh-mordultam föl, majd ellépve a csocsó asztaltól célba vettem a kanapét.
-Nyugi-huppant le mellém Jen mosolyogva és felnyitotta az ölében levő pizzás dobozt.-Amíg kaja van addig minden oké.
Elmosolyodtam.
-Igazad van-bólintottam és felemeltem egy szelet pizzát.
-Az a csaj hozta a pizzát?-kérdezte Harry Erictől.
-Nem-válaszolta.-Valami nyálas képű szépfiú.
-Akkor mi kellett volna ajtót nyissunk-szólalt meg Amy rám nézve.
-Ühüm-bólintottam, miközben bele haraptam a pizzámba.-Még be is hívtuk volna.
-Majd legközelebb-legyintett.-Amikor nálad alszunk és apud nem lesz otthon.
Elnevettem magam, miközben a fiúkra néztem. Simon összehúzott szemekkel nézett minket, Aiden a szemét forgatta, Eric pedig...sértődőtten nézett maga elé.
-Szóval őt hívnátok pizsipartizni, engem meg nem?-akadt ki.
-Nem hát-intettem le.
-De pont olyankor kéne hívjatok! Csipkés hálóingben flangáltok és párnacsatáztok...
-Te így képzeled el a pizsipartikat?-vonta fel a szemöldökét Jen.
-Ja. Mér'? Nem ezt csináljátok?
-Nem!-kiáltottunk rá egyszerre.
-Kár-röhögött fel.-Pedig tökre elképzeltem ahogy...
-Kussolj te barom!-sózott rá a nyakára egy nagyot Harry.
-Na! Ezt most miért?-kérdezte Eric a nyakát dörzsölgetve.
-Azért, hogy ne képzelődj-vágta rá.
-Jent nem is képzeltem oda. Eskü-vigyorgott.-Csak Lisát és...
-Lisát se képzeld oda!-csattant fel hirtelen Aiden, mire mindenki rá kapta a tekintetét.
-Ja ja-bólintottam, mentve a szitut.-Vérfertőzést akarsz Eric?
-Nem lenne az-kacsintott rám.-Feltalálták az óvszert.
-Te barom álltat! Eszek-nyögött fel panaszosan Jen.
-Jó étvágyat-jelentette ki, miközben bele harapott a pizzájába. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, miközben a szemem sarkából Aidenre néztem, aki szintén engem nézett. Jól kezdődik ez az év, az biztos...

Miután kajáltunk vissza álltunk csocsózni, ahol Aidenék megvertek 10-9-re, ami miatt Jennel kiborultunk, a többiek pedig kiröhögtek. Hét óra felé végeztünk mindennel. A fiúk minden bútort a helyére raktak, mi pedig ellenőriztük a fenti szobákat, kinyitottuk a fürdő szobában az ablakot és elraktuk a vegyszereket. Aztán, miután mindennel végeztünk elköszöntem mindenkitől, majd elhagytam Erickék házát. Épp a kapun léptem ki amikor meghallottam, ahogy valaki a nevemet kiáltja. Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam a felém siető Aident.
-Hát te?-vontam fel a szemöldököm.
-Haza viszlek-válaszolta mosolyogva.
-Miért nem maradsz itt?
-Sötét van. Csak nem hiszed azt, hogy hagyom, hogy egydül sétálj haza-csóválta meg fejét, én pedig akaratlanul elmosolyodtam.
-Oké-vontam meg a vállam.-Akkor vigyél haza.
Hatalmas mosoly terült szét az arcán és elindult a kocsija felé. Követtem.
-Egyébként jól csocsózol-szólalt meg, miközben kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját.
-Kösz-mosolyogtam rá.-Bár, jó lett volna szarrá verni titeket.
-Mondtam, hogy próbálkozni lehet-nevette el magát.
-Utálom amikor ilyen magabiztos vagy-csóváltam meg a fejem és behuppantam az anyós ülésre. Nevetve csapta be az ajtót, majd átkocogott a kocsi másik felére és behuppant a volán mögé. A haza fele vezető úton csöndben ültünk. Én a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, Aiden pedig a vezetéssel volt elfoglalva. Az utcánkba bekanyarodva, lassan lefékeztünk Aiden pedig beparkolt a garázs elé, majd kipattanva a kocsiból átsietett az oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
-Tudod min goldolkoztam?-vontam fel a szemöldököm, miközben kikászálódtam a kocsiból.
-Min?-nézett rám feszülten.
-Hogy mikor lettél te ekkora úriember-kacsintottam rá, mire elnevette magát és becsapva a kocsi ajtaját neki tolt.
-Mindig is ilyen voltam-suttogta a szemembe nézve.
-Persze-nevettem fel.-Tudod ki hiszi el.
-Kár, hogy te nem-sóhajtotta, miközben az egyik tenyerét az arcomra csúsztatta és a hüvelyk ujjával végig simított az alsó ajkamon. Megborzongtam, amitől halvány mosoly jelent meg az arcán, majd rátapasztotta az ajkait a homlokamra és lehelt rá egy puszit.
-Jó éjszakát-suttogta, az ajkai súrolták a homlokam, ezt pedig összeszorított fogakkal tűrtem. Meg fogok őrülni ha ezt folyatja...
-Neked is-motyogtam. Lassan ellépett tőlem és végig nézve rajtam beletúrt a hajába.
-Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de legszívesebben minden nap oda adnám neked a pulcsim, hogy utána abba kelljen flangálnod-csóválta meg a fejét mosolyogva. Zavartan néztem végig magamon. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Aiden pulcsija van rajtam a szét cipzározott kabátom alatt.
-Vissza adjam?-néztem fel rá.
-Ne!
Na jó, mert amúgy sem adtam volna vissza. Elvigyorodtam, majd intettem egyet.
-Akkor, majd talizunk-mondtam, miközben hátrálni kezdtem, csakhogy megcsúsztam és az egyensúlyomat elveszítve elterültem a földön. A szürke eget bámulva hangosan elkáromkodtam magam, Aiden pedig fölém hajolva, összevont szemöldökkel nézett le rám.
-Ez meg mi volt?-kérdezte.
-Megcsúsztam a kurva havon-tört ki belőlem, mire elröhögte magát és lehajolva hozzám felsegítettm.
-Hihetetlen vagy te lány-nézett a szemembe röhögve. Leráztam magamról a karjait és morcosan beleboxoltam a vállába.
-Ne nevess rajtam Johnson!
-Egy percre nem figyelek rád és a földön kötsz ki-fogta a fejét még mindig rajtam röhögve.
-Nem vagy az őr angyalom! Nem kell folyton rám vigyáznod-jelentettem ki.-Csak a kurva hó nem szeret, ennyi.
Abba hagyta a röhögést és mosolyogva nézett a szemembe.
-Folyton meglepsz.
-Azzal, hogy balfasz vagyok?-vontam fel a szemöldököm.-Hozzá lehet szokni.
-Nem-csóválta meg a fejét.-Hanem, hogy minden egyes mozdulatoddal képes vagy mosolyt csalni az arcomra.
-Hát kösz-rántottam meg a vállam.-Megvan mi leszek ha nagy leszek.
-Na mi?-kérdezte szórakozottan.
-Bohóc-vigyorodtam el, majd ellépve tőle elindultam a házunk felé. Hallottam, ahogy újra elröhögi magát, amitől akaratlanul is elmosolyodtam, majd kinyitva a a házunk ajtaját beléptem és felkaptam a felém siető Sátánt, aki nyávogva üdvözölt.
-Merre járt az én kislányom a szomszéd sráccal?-hallottam meg apu hangját, mire elhúztam a szám.
-Szia apu!-üdvözöltem mosolyogva és tudtam, hogy ezt most nehezen magyarázom ki.