Szilveszter. "A nap amikor bármikor bármi megtörténhet".
Igazából soha nem gondoltam így rá. Mindig is olyan lány voltam, aki vagy otthon ülve, vagy pedig a barátaival baromkodva töltötte az szivesztert. Házi buliban sem voltam soha, ami ciki kéne hogy legyen, de engem ez egyáltalán nem zavart. Én jól éreztem magam a bőrömben és teljesen elfogadtam, hogy kilenc macskával halok meg bulizás és pasizás nélkül.

Ma is ugyan úgy ébredtem mint máskor. Rendet raktam a szobámba, felkaptam magamra valami kényelmes ruhát, fogat mostam, majd lesétáltam a konyhába, hogy beszerezzem a szükséges kávé adagomat. Köszöntöttem aput, aki a konyha pultra könyökölve kortyolgatta a kávéját és Rebeccát, aki a pult másik oldalán épp reggelit készített.
-Segítsek valamiben?-kérdeztem, miközben felkaptam a pultról a bögrémet és öntöttem bele a lefőzött kávéból.
-Megteríthetnéd az asztalt, mivel Tomas a kisujját sem akarja megmozdítani.
-A tegnap leszedáltam egy gyilkost aki épp a barátnőjét akarta kinyírni. Fáradt vagyok-szólalt meg dörmögve az említett személy, mire kérdőn fordultam felé.
-Mikor értél haza?
-Tizenkettő körül. Te már akkor horkoltál-mondta.
-Horkoltam?! Én soha nem horkolok-jelentettem ki felháborodva és felkaptam az előkészített tányérokat.
-Szerintem meg igen is horkoltál-vigyorodott el.
-Ajj, Tomas fejezd már be!-szólt rá szórakozottan Becca, majd felém fordult.-Nyugalom drágám, nem horkoltál.
-Most miért lőtted le a poént?-sóhajtott fel apu, én meg egészségesen kiröhögtem, majd a tányérokkal együtt átsétáltam az asztalhoz. Mivel már a fehér abrosz asztalon volt így csak a tányérokat, az evőeszközöket és a poharakat kellett a helyükre raknom.

-Egyébként-szólalt meg apu, amikor már mindenki az asztalnál ült és a reggelijét majszolta.-Mikor is kell menned arra a bulira?
-Kilecre-mondtam sóhajtva.
-És hányra akarsz haza jönni?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem tudom. Hányra jöjjek haza?
-Maximum négyig itthon legyél. Rebeccával addigra már itthon leszünk, ugye?-nézett Beccára, aki eddig szótlanul figyelte a párbeszédünket. Nem igazán folyt bele abba hogyan nevel apu, csak akkor ha meg akarta osztani a véleményét.
-Persze. Te már kettőkor nyavalyogni fogsz, hogy álmos vagy-mosolygott rá apura, aki felháborodva összehúzta a szemét.
-Nem is igaz!
-Ne adj neki whisky-t, attól bepörög-vigyorogtam Beccára.
-Basszus! Ti most ellenem vagytok?-meredt ránk hitetlenül apu.
-Nem-vontam meg a vállam, majd össze pacsiztam Beccával.-Girl power!
-Na jó! Fejezzétek be!-szólt ránk apu.
-Oké-oké-nevetett fel Becca.-Kussoltunk.
-Szóval, visszatérve a szilveszteri bulira...
-Nem iszom, nem drogozom, nem csináltatok nyelv piercinget Eric haverjával, sem tetkót, ami Eric arcát ábrázolja, továbbá nem hagyom, hogy "megszentségtelenítsenek"-hadartam apu szavaival élve, majd elmosolyodtan.-És ígérem végig Jenékkel maradok.
Apu és Rebecca elkerekedett szemekkel meredtek rám, végül apu szólalt meg először.
-Lehetne, hogy mégse menj el?
Elnevettem magam, majd felpattantam az asztaltól és a tányéromat felemelve apuhoz sétáltam. Nyomtam egy puszit az arcára, majd a konyhába lépve neki láttam elmosni a tányérom.
-Ne félj apu!-kiáltottam vissza a vállam fölött.-Nem lesz bajom.
-Ajánlom is!-kiáltotta ő is.
Miután elmosogattam vissza sétáltam apuékhoz, akik még mindig pislogás nélkül meredtek egymásra.
-Azért mondtam, hogy tudjátok mit nem fogok csinálni-nevettem el magam a sokkos arcukat látva.
-És mit fogsz?-kérdezte apu.
-Fogalmam sincs-vontam vállat.-Gondolom táncolok.
-Oké-bólintott lassan apu.-De azért tudod, hogy hogyan kell...
-Igen, tudom hogyan kell valakit kiütni. Rebeccával többször is gyakoroltunk.
-Tanusítom!-tette fel a kezét az említett személy, majd halványan elmosolyodott.-Szerintem senki nem árthat neki.
-Köszönöm-néztem hálásan Beccára, aki rám kacsintott.
-Most pedig menj fel, hadd beszéljek apáddal, mert azt hiszem mindjárt guttaütést kap-nevetett rám, én pedig megpördültem a tengelyem körül és feltrappoltam a szobámba, ahol csoportos videó hívást kezdeményeztem Jennel és Amyvel.
-Sziasztok-vigyorogtam a kamerába.
-Császtok-píszelt be Amy.
-Hali-intett Jen.
-Ti mi a halált vesztek fel a bulira?-vontam fel a szemöldököm.
-Ruhát-röhögte el magát Amy.
-Maradok a gatyánál-jelentette ki Jen.
-Hát én még nem tudom-ciccegtem.
-Vedd azt a dögös fekete ruhád!-vigyorodott el Amy.
-Ruhát?-húztam el a számat.-Nem is tudom...
-Most miért?-vonta fel Jen a szemöldökét.-Szerintem is jó ötlet lenne.
-És egy csomóan csorgatnák rád a nyálukat-kacsintott rám Amy.
-Na persze-nevettem fel.
-Vedd fel azt naa!
-Jó, átgondolom-forgattam meg a szemeimet.
-Remek-biccentett Amy.
-Amúgy hány ember lesz azon a bulin?-szólalt meg Jen.
-Áhh csak egy kis összejövetel-legyintett Amy.-Olyan tíz-húsz emberrel.
-Csak én utálok bulizni?-sóhajtotta Jen.
-Nem-vigyorodott el Amy.-Én is utálok, de remélhetőleg nem történik semmi fura dolog.
-Szerinted képesek lennénk elkerülni a hülye eseteket?-tártam szét a karjaimat.
-Próbálkozni lehet-vont vállat Jen.
-Jaja.
-Na de nekem mennem kell. Talizunk Eric buliján-búcsúzott el tőlünk Amy.
-Okés. Én is lépek-intettem egyet.-Sziasztok.
-Pá-intett Jen is, majd megszakította a videó hívást. Sóhajtva raktam félre a leptopom és neki láttam előszedni a ruhákat amik közül majd választhatok. Végülis jobb ha hamarabb neki látok előszedni mindent, mert különben az utolsó percekben hisztizek, hogy nincs mit felvennem.

Végül a fekete ruhám mellett döntöttem, ami deréktól lefelé bővült, elől a mellem fölött pedig csipkés volt. A ruha mellé fekete magas sarkú bokacsizmát választottam, a hajamat kissé begöndörítettem, a sminkem pedig szemhéjtúsból, szemceruzából és szempillaspirállból állt.
Gyorsan bele dobáltam pár fontos cuccot a táskámba és kiléptem a szobámból. A lépcső alján apu és Rebecca várt rám.
-Kész nő lett belőled-szólalt meg Becca elérzekenyülve.
-De gyönyörű vagy-motyogta apu lassan pislogva.
Összevontam a szemöldököm és végig néztem magamon. Most ezekkel mi van?
-Hahó!-intettem nekik.-Még mindig ugyan az a Lisa vagyok! Nehogy már egy ruha miatt így ki legyetek készülve.
-Szóval-köszörülte meg a torkát apu.-Vigyázz magadra, csak mértékkel ihatsz, cigi nincs.
-Tudoom-forgattam meg a szemeimet és nyomtam egy-egy puszit az arcukra.-Négyre itthon vagyok. És előre is boldog új évet!
-Neked is kölyök-mosolyodott el halványan apu, én meg otthagyva őket magamra kaptam a kabátom és fújtam magamra a parfümömből. A kilincsre téve a kezem vettem egy mély levegőt, majd kitárva az ajtót kiléptem a decemberi hidegbe és összevontam a szemöldököm.
Aiden várt rám a kocsiának dőlve és az érkezésemre felkapta a fejét. Fekete farmert viselt egy fekete inggel- ami ráfeszült az izmos mellkasára-, és természetesen fekete kabátot. Csupa fekete.
-Hali-köszöntöttem mosolyogva.
-Szia-mondta halkan, majd megköszörülve a torkát, ellökte magát a kocsitól és kinyitotta nekem az ajtót. Behuppanva az anyós ülésre kellemes meleg fogadott. Kíváncsi vagyok mióta állhat idekinn rám várva...
-Milyen volt a karácsony?-kérdezte, miközben ő is elfoglalta a helyét és kikormányozta a kocsit az utcánkból.
-Jó volt-vontam meg a vállam.-Neked?
-Annyit ettem, hogy asszem híztam két kilót-vonta meg a vállát.
Elnevettem magam, majd a fejem csóválva a mellettünk elsuhanó tájat kezdtem nézni. A házak váltották egymást aztán lefékeztünk egy égősorral díszített ház előtt. Ericék soha nem diszítik ki a házukat... Kérdőn fordultam Aiden felé, aki csak megvonta a vállát.
-Százas, hogy nem fogok annak az idiótának a háza elé parkolni, hogy aztán valaki lehányja, vagy egy kicsit is megkarcolja a kocsimat-mondta.
-Ennyire szerelmes vagy belé?-nevettem el magam, miközben kilöktem az ajtót és kikászálódtam. Hallani lehetett inen is a dübörgő zenét, pedig vagy egy saroknyira lehettünk Ericék házától.
-Persze-bólintott és ő is kiszállt a kocsiból, majd bezárta azt.-Végülis már két éve vagyunk együtt.
-És gondolkoztál már azon, hogy esetleg megkéred a kezét?-vontam fel a szemöldököm gúnyosan mosolyogva.
-Igen-bólintott.-Kétszer már meg is kértem, de vissza utasított.
-Te szegény-nevettem el magam.-Igazi szívtipró a Rovered.
-Nekem mondod?-kapott a szívéhez színpadias mozdulattal.-Sokszor gondoltam arra, hogy felkötöm magam. Mindig csak játszik a szívemmel.
-Nem éri meg-csóváltam a fejem nevetve.-Szerintem maradjatok csak sofőr és autó kapcsolatban.
-Igazad van-bólintott halvány mosollyal a szája sakrában és megtorpant, én pedig a házra nézve összevontam a szemöldököm. Kis összejövetel, mi?
Csak az udvaron lehetettek vagy húszan és csapatokba verődve cigiztek, vagyis csak remélni mertem, hogy a kezükben cigi volt...
-Ki tett magáért-biccentett elismerően Aiden, majd a karom megragadva elindult a bejárati ajtó felé. Az ajtón belépve azonnal megcsapott a pia, izzadság és valami édes szag keveréke. Legszívesebben megfordultam és haza mentem volna, de Eric szinte azonnal észre vett minket és elindult felénk. A táncoló tömeg nagy része össze-vissza ugrándozott a zene lüktető ritmusára, míg a tömeg másik része összesimulva, kissé erotikusan táncoltak.
-Sziasztok!-ordította Eric, amikor élénk ért, majd kinyitotta közvetlen bejárati ajtó melletti szoba ajtaját. Az édesanyja dolgozó szobája makulátlan volt a nappalival ellentétben.
-Tegyétek le ide a cuccaitokat, ide nem mehet be senki-mondta és felemelte a kezében tartott kulcsot.-Zárva lesz.
-Kis összejövetel, mi?-néztem rá, miközben beléptem a szobába.
-Most mit mondjak?-röhögte el magát.-Tehetséges vagyok.
-Ryanék is eljöttek?-vonta fel a szemöldökét Aiden.
-Ja-bólintott Eric.
-Remek-vigyorodott el, én meg szemforgatva lehámoztam magamról a kabátot. Egy elismerő füttyentésssel ajándékozott meg Eric, miközben végig nézett rajtam.
-Hűha! Te aztán kitettél magadért húgi-kacsintott rám. Felakasztottam a kabátom és a táskám a fogasra, majd unottan széttártam a karjaimat.
-Ne már! Ez csak egy ruha!
-Amiben nagyon dögös vagy!
-Feladom-nevettem el magam.
-Itt vannak Harryék?-kédezte Aiden, miközben ő is felakasztotta a kabátját a fogasra.
-Ja-bólintott Eric, majd összevont szemöldökkel végig mért minket.-Ti összeöltöztetek?
Aidenre, majd magamra néztem és kínosan elnevettem magam.
-Dehogy is!
-Oké, gyertek. A többiek már várnak ránk-mondta szórakozottan Eric, majd megvárta amíg kilépünk a szobából és bezárta az ajtót.-Kövessétek a mestert.
-Aha mestert-dünnyögtem magam elé és utána vetettem magam a táncoló tömegbe.
Jenék a konyhában levő pultnál ültek és épp nevettek valamin amikor oda értünk.
-Lisaa!-kiáltott fel Amy, majd rám vetette magát. Alig tudtam megtartani az egyensúlyom, de azért viszonoztam az ölelését.
-Szia Amy-nyöszörögtem. Eltolt magától, majd elismerően biccentett.
-Mondtam, hogy ez a ruha a nyerő!
-Hát kösz-nevettem fel, majd végig mértem őt. Piros ruha volt rajta, ami ráfeszült a testére, a haja kivasalva omlott a vállára és a sminkje szempillaspirállból, szemceruzából és vörös rúzsból állt.
-Amy!-pislogtam nagyokat.-Kurva szép vagy!
-Ne már!-nevette el magát zavartan.-Anyu ragaszkodott a sminkhez...
-Én mondtam, hogy szép vagy-szólalt meg Jen mellénk lépve és megölelt.-Szia Lisa.
-Hali-mosolyodtam el. Jen egy fekete nadrágot és egy sötétkék ejtett vállú blúzot viselt. A haja neki is ki volt vasalva, a sminke pedig szemceruzából és szempillaspirállból állt.
-Oké-bólintottam elégedetten vigyorogva.-Mind a hárman dögösek vagyunk!
-Azok hát-nevettek fel.
-Szia Lisa-üdvözölt Harry és Simon egyszerre, majd röhögve össze pacsiztak.
-Sziasztok!-intettem, majd lehuppantam az egyik bárszékre.
-Oké. Akkor mindenki iszik egy kört és irány táncolni-jelentette ki Eric, miközben mindenkinek átadott egy piros színű poharat. Szinte egyszerre döntöttük le a szeszes italt, majd felpattantunk és célba vettük a nappalit, ami táncparkettként szolgált.
-Én nem táncolok-jelentette ki Aiden.
-Ne már haver!-nézett rá Eric.
-Majd itt ülök-mutatott a kanapéra, amire le is huppant.
-A te bajod-vont vállat Amy, majd megragadva a karom a tácparkettre húzott.
A zene ritmusára kezdtünk táncolni, miközben egymás idióta mozdulatait röhögtük ki, aztán a mellettünk erotikusan táncoló lányokat kezdtem utánozni Amyvel. Jen a fejét fogva röhögött rajtunk, amikor megjelentek a fiúk és szétválasztottak minket. Jen Harryvel, Amy Simonnal, én pedig Erickel kezdtem táncolni. Aztán mindenki párt váltott. Miután kellően kitáncoltam magam vigyorogva vettem célba a kanapén ülő, morcosan maga elé bámuló Aident. Felvont szemöldökkel nézte, ahogy oda sétálok hozzá, majd a felé nyújtott kezemre tévedt a tekintete.
-Nincs kedved táncolni?-mosolyogtam rá.
-Nincs-válaszolta, miközben felnézett rám.
-És miért nincs?
-Mert nincs.
-Vagy csak félsz.
-Mitől félnék?-kérdezte közömbös arccal.
-Mert nem tudsz táncolni-vigyorodtam el.-És félsz, hogy annyi a rosszfiús imidzsednek.
-Nem félek!-szegte fel a fejét.
-Akkor táncolj velem nagymenő!
Sóhajtva nézett a szemembe, majd megcsóválva a fejét megragadta a kezem és felállt. Elégedetten indultam vissza a tácparkettre, miközben rávigyorogtam Amyékre, majd szembe fordultam Aidennel. Ekkor leváltotta az előző pörgős számot egy lassú dallamos zene. Összevontam a szemöldököm, Aiden pedig elmosolyodott, majd megragadva a derekam magához húzott.
-Akkor táncoljunk baby-suttogta a fülembe, amitől összerezzentem. Na jó, ezt nem így képzeltem el...
Mély levegőt véve a nyaka köré fontam a karjaimat és a vállára hajtva a fejem lehunytam a szemem. Jobbra és balra dülöngéltünk a zene ritmusára, miközben éreztem minden egyes lélegzet vételét. Soha nem éreztem magam ilyen nyugodtnak valakinek a közelében és ez valamilyen szinten megrémített. A számnak lassan vége lett, én pedig nagy nehezen kenyszerítettem magam, hogy leszálljak Aidenről, aki halványan mosolyogva nézett a szemembe.
-Most már boldog vagy?
Kínosan elnevettem magam és bólintottam.
-Igen.
-Gerlék-lépett hozzánk Eric vigyorogva.-Bocs hogy zavarok, de gondoltam szólok, hogy kimegyünk egy kicsit levegőzni a hátsó kertbe...
-Megyek én is!-jelentettem ki, majd kikerülve Ericet otthagytam őket és célba vettem a hátsó kert ajtaját. Szükségem volt egy kis friss levegőre, így aztán amikor kiléptem a hidegbe megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Mi a szitu?-szólalt meg mellettem egy hang, mire ijedten oda kaptam a fejem.
-Semmi különös-vontam vállat közönyösen és leültem Jen mellé a székre.
-Baszod annyira romantikus volt ahogy táncoltatok-suttogta Amy.
-Ti végig néztétek?-temettem a tenyerembe az arcom.
-Nem tudtam nem oda nézni-mondta.-Ha nem tudnám, hogy csak haverok vagytok akkor tuti azt mondtam volna, hogy jártok.
-Ajj Amy kuss!-sóhajtottam.
-Jó kis bulit hoztam össze, mi?
Felnéztem az előttem álló Ericre, aki a teraszon lévő korlátnak dőlve nézett ránk. Megcsóváltam a fejem.
-Tiffany örülni fog mikor haza jön.
-Addigra rendet rakok-vigyorgott rám.-Anyu észre sem fogja venni.
-És ebbe a rend rakásba mi is kell segítsünk?-kérdezte Harry.
-Ha már így megkérdezted...-mosolyodott el angyalian.
-Na szép. Meghívsz a bulidba, majd elvárod, hogy el is takarítsunk mindenki után. Házigazda a javából-biccentett Aiden.
-Látom magam előtt ahogy Eric budit pucol-röhögte el magát Simon.-Én már csak azért eljövök segíteni.
-Igazad van haver-helyeselt Harry.-Én mindenképp itt leszek.
-Ti most hülyéskedtek?-vonta fel a szemöldökét Amy, mire mindeki rá kapta a tekintetét.-Én leszek az első aki képet csinál róla!
Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, Eric pedig morcosan összefonta maga előtt a karjait.
-Szép kis barátok vagytok-morogta.
-Mire valók a barátok ha nem erre?-vontam fel a szemöldököm rá nézve.
-Ott a pont-mutatott rám Simon vigyorogva, én meg röhögve össze pacsiztam vele.
-Egyébként meg örülj, hogy egyáltalán jövünk segíteni-monda Jen.
-Ja ja-bólogatott Amy.-De csak akkor jövök segíteni ha kialudtam magam.
-Senki sem mondta, hogy siessetek-forgatta a szemeit Eric.-Anyu úgy is este ér haza.
-Akkor oké-mosolyodtam el.
-De háromig mindenképp érjen ide mindenki-mondta Harry.-Addig még Lisa is felébred.
-Haha-forgattam meg a szemeimet és kiöltöttem rá a nyelvem.-Vicces Harry.
-Tudok róla-vigyorgott rám.
-Hoztam piát-jelent meg Ryan, Eric haverja.
-Kösz haver-vigyorgott rá Eric és kivette a kezéből az üveg vodkát.
-Hali Ryan-inettem neki.
-Ohóó!-nézett végig rajtam vigyorogva.-Szevassz Lisa. Dögös vagy.
-Kösz-nevettem el magam.
-Mi meg egy zsák krumplik vagyunk-morogta Jen.
-Sziasztok lányok-röhögte el magát Ryan, majd lekezelt a fiúkkal.
-Valaki nem szomjas?-emelte fel az egyik üveget Eric.
-De-bólintott Ryan.
-Én fázok-jelentettem ki, miközben felálltam.-Kell valakinek a kabátja?
-Nekem-tette fel a kezét Amy.
-Nekem is-mondta Jen.
-Akkor hozom-bólintottam.
-Maradj csak. Majd én hozom-szólalt meg Aiden és felpattanva kiikapta Eric kezéből a kulcsot, majd besétált a házba.
-Hát-meredtem utána összevont szemöldökkel.-Akkor maradok.
Vissza huppantam a helyemre, majd elvettem Erictől az üveget és bele ittam. A szeszes ital végig égette a torkamat, amitől köhögni kezdtem.
-Ez de kurva erős-krákogtam, a fiúk pedig egészségesen kiröhögtek.
-Vodka. Mit vártál?-kérdezte Ryan.
-Mindenki nem alkesz, mint te-vontam vállat, ő pedig elröhögte magát.
-Beszólsz nekem kislány?
Ekkor megjelent Aiden és oda adta Amynek és Jennek a kabátjukat, majd megállva mellettem a hátamra terítette.
-Köszi szépen-mosolyogtam fel rá és bele bújtam a kabátomba.
-Nincs mit-mondta, miközben leült a mellettem levő székre és kikapta a kezemből a vodkás üveget.-Ezt pedig elveszem. Nem neked való, baby!
-Megint kezded?-vontam össze a szemöldököm.
-Nem-mosolyodott el feszülten és vissza adta Ericnek az üveget.
Ryan felvont szemöldökkel nézett rám és Aidenre, majd elismerően biccentett egyet Aiden felé. Nem értettem ezt a mozdulatot és nem is akartam megérteni, így inkább Jen felé fordultam.
-Hány óra?
-Háromnegyed tizenkettő-mondta az órájára nézve.
-Mennyi?-kerekedett el Eric szeme, majd lerakta az üveg vodkát a földre és össze ütötte a tenyerét.-Oké, lassan húzzunk az első kertbe!
-Megyek a pezsgőkért-jelentette ki Ryan, majd rám kacsintott.-Jó volt látni téged Lisa.
-Téged is Ryan-mosolyogtam rá.
-Szólok mindenkinek, hogy húzzanak ki a kertbe!-mondta kapkodva Eric és berontott a házba. Pár másodperc múlva megállt a zene és elordította magát.-Mindenki húzzon kifele az első kertbe! Mindjárt tizenkettő az óra!
-Kész őrültek háza-mondta szórakozottan Harry, miközben felállt és megragadta Jen kezét. Lassan mindenki felállt és befele indult kivéve engem.
-Lisa nem jössz?-nézett rám Jen.
-Még nem-csóváltam meg a fejem. Egy pillanatig a szemembe nézett, majd bólintott.
-Oké, menjünk-szólalt meg Harry is és besétált a házba. Sóhajtva álltam fel és dőltem neki a korlátnak, miközben az eget kémleltem.
Persze- mint minden szilveszteri bulin-, most is mindenki a párjával vagy a mostani kis kaladjával vár arra, hogy az első és egyben utolsó csókot kaphassa az új évben. Idén is kilógok a sórból. Végülis nem is én lennék ha nem lógnék ki a sorból... Lehúnytam a szemem amikor meghallottam ahogy mindenki hangosan kezd vissza számolni. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor tűzijáték robbant az égen, majd azt nézve halványan elmosolyodtam. Még egy év amit egyedül kezdek.
-Mit csinálsz itt egyedül?-hallottam meg egy ismerős hangot, mire megpördültem a tengelyem körül és hitetlenül néztem Aidenre, aki zsebre dugott kézzel állt, tőlem két lépésre.
-Kilógok a sorból-válaszoltam szét tárt karokkal.-Na és te?
-Jöttem kilógni a sorból-mondta halvány mosollyal az arcán és közelebb lépett hozzám.
-Nem találtál áldozatot?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nehezen találhattam áldozatot, ha közben végig te jártál a fejemben-suttogta, én pedig azt hittem, hogy rosszul hallok.
-Te részeg vagy?-nevettem fel zavartan.
-Bárcsak az lennék-túrt a hajába.
-Akkor mi bajod?-vontam össze a szemöldököm.
-Te vagy a bajom Lisa-sóhajtotta és megragadva a derekam egy határozott mozdulattal magához rántott, így a mellkasunk össze simult. Éreztem ahogy a szíve pontosan olyan hevesen ver mint az enyém...
Az egyik kezét az arcomra helyezte, majd a szemembe nézve elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy. Mondtam már?-kérdezte közelebb hajolva hozzám, így szinte a számra beszélt. Nyeltem egy nagyot és megborzongtam a meleg lehelletétől.
-Aiden-kezdtem volna de nem hagyta, hogy befejezzem. Rátapasztotta az ajkait az enyémre, miközben olyan közel húzott magához, hogy éreztem ahogy vesz egy mély levegőt. Annyira lesokkolódtam, hogy pár másodpercig nem is reagáltam, aztán egy sóhajtás kiséretében szétnyitottam az ajkaimat. Finoman csókolt meg, mintha félne hogy összetörök, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat és bele túrtam a selymes hajába.
Mindig is úgy képzeltem el az első csókomat, hogy szenvedélyes lesz, összetapadó ajkakkal, és vadul mozgó nyelvekkel, csakhogy ez egyáltalán nem ilyen volt. Ami azt illeti nem is éreztem Aiden nyelvét, de így is alig érzékeltem valamit a külvilágból. Csak a hangosan szétrobbanó tűzijátékot hallottam. Végül aztán nagy nehezen eltolt magátó és a homlokát az enyémnek támasztva a szemembe nézett. Íriszei zölden világítottak a sötétben és úgy nézett rám, hogy a tarkómon levő pihék vigyázba vágták magukat.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem lihegve és biztos voltam benne, hogy ha nem tart erősen a térdem felmondja a szolgálatot. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor meghallottuk Jenék röhögését. Azonnal elugrott tőlem és a haját igazgatva a lehető legtermészetesebb mosollyal az arcán nézett a társaságunkra, akik épp kiléptek az ajtón.
-Ti meg mit csináltok itt kettesben?-vonta fel gyanakodva a szemöldökét Simon.
-Vártunk titeket?-kérdezett vissza Aiden.
-Miért vártatok?-röhögte el magát Eric.
-Mert abba a nagy tömegben nem találtunk titeket és inkább ide jöttünk-mondta olyan meggyőzően, hogy egy pillanatra én is elhittem.
-Miért nem hívtatok fel?
-Bazd, szerinted meghallottad volna a nagy ordibálásban?-tárta szét a karjait Aiden.
-Jogos-bólintott végül, majd felemelte a kezében tartott pezsgős üveget.-Akkor koccintsunk az új évre!
-Minden oké?-lépett mellém Jen.
-Aha-bólintottam lassan pislogva.-Szép volt a tűzijáték.
-Kösz. A faterom szerezte be-mondta Eric.
-Nekem nem tetszett-vigyorgott rá Amy.
-Pejparipa pimpilimpi a popódba-kacsintott rá Eric.
-Az mit jelent?-vonta össze a szemöldökét Simon.
-Lófasz a seggébe-tolmácsolt Harry, mi pedig elröhögtük magunkat.
-Idióta vagy Eric-csóválta a fejét röhögva Simon.
-Tudom-vont vállat, majd töltött mindenkinek a poharába pezsgőt. Miután mindenki elvette a poharát megköszörülte a torkát.-Mint házigazda szeretnék boldog új évet kivánni nektek barmoknak és remélem ebben az évben is ilyen idióták maradtok!
-Gyönyörű szöveget nyomtál le te nyomorék-vigyorgott rá Harry.
-Kösz. Tudom, hogy meghatottalak titeket. Most már lehet sírni-monta, miközben felemelte a poharát.-Boldog új éveet!
-Neked is-mosolyogtam rá és össze koccantottam a poharam az övével. Miután mindenkivel koccintottam Aidenhez fordultam, majd a tekintetét kerülve vele is koccintottam.
-Na nem!-szólalt meg Eric hangosan, amitől összerezzentem.-Tessék egymás szemébe nézni! Ez fontos dolog!
Feszülten haraptam az alsó ajkamba, majd Aiden szemébe nézve újra koccintottam vele. Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd úgy ivott bele a pezsgőjébe, hogy végig engem nézett. Zavartan fordultam el tőle és a földet kezdtem bámulni.
-Remek. Most meg kérek egy ölelést-mondta Eric.
-Mennyit ivott?-néztem sóhajtva Amyre.
-Nem tudom-csóválta meg a fejét röhögve.
-Józan vagyok geci-vigyorgott rám, majd a karom megragadva magához rántott és megölelt, aztán lassan mindenkit körénk gyűlt, így a csoportos ölelés közepébe kerültem.
-Jézusom, nem kapok levegőt-nevettem el magam kínomban.
Lassan mindenkit elengedett, én meg full vörös fejjel huppantam le az egyik székre.
-Ki akartok nyírni-csóváltam meg a fejem.
-Eric. Eric akar kinyírni-mondta Simon.
-Nem igaz. Én szeretem Lisát!
-Vettem észre-forgattam meg a szemeimet és kiürítette a poharam tartalmát.

Az este további részében vagy háromszor szedtük ki Eric kezéből a vodkás üveget, majd olyan három óra felé ki tessékeltünk mindenkit a házból, mivel mindenki totál kiütötte magát.
-Na jó. Ideje lenne nekem is haza mennem-mondtam elfolytva egy ásítást.
-Egyet értek-bólintott Jen.-Mi is menjünk.
-Holnap találkozunk-mondta Simon, miközben felkászálódott a kanapéról és felhúzta Amyt is.
-Most leléptek?-kérdezte szomorúan Eric.
-Ja-bólintott Harry és hátba veregette Ericet.-Feküdj le haver. Holnap lesz mit takarítanunk.
A nappaliban kész káosz uralkodott, azt pedig nem akarom megtudni, hogy máshol milyen rend van.
-Akkor holnap-intettem nekik mosolyogva.
-Sziasztok-mondták egyszerre.
Kifele menet elvettem a táskám, majd Aidennel együtt elhagytam a házat. Csak a magassarkúm kopogását lehetett hallani, ahogy a kocsi felé sétáltunk.
Amint a kocsihoz értünk, Aiden kinyitotta nekem az ajtót és megvárta amíg beülök, majd becsapta. A haza fele vezető úton is végig csöndben voltunk csak a motor hangját lehetett hallani, aztán amikor Aiden leparkolt a házuk előtt és leállította a motrot kínos csönd telepedett ránk.
-Nézd Lisa...-szólalt meg, miközben felém fordult, én pedig a szemébe néztem és tudtam. Tudtam, hogy vissza fog utasítani ezért félbe szakítottam.
-Tudom mit akarsz mondani-mosolyogtam rá a lehető leghihetőbben.
-Igen?-szaladt fel a szemöldöke. Bólintottam és mély levegőt véve kimondtam azt a mondatot, amitől a legtöbben félnek egy ilyen szituációban.
-Maradjunk csak haverok.
-Haverok?-kérdezte, miközben hitetlenül felröhögött.
-Igen-mondtam.
-Tényleg ezt akarod?-nézett mélyen a szemembe, amitől összerándult a gyomrom.
-Igen-ismételtem összeszorított fogakkal.
-Hát oké-túrt bele a hajába, én pedig halványan elmosolyodtam, majd kikapcsolva a biztonsági övem közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.
-Kösz a fuvart-motyogtam, majd kiszállva a kocsiból a lehető legmagabiztosabb lépésekkel sétáltam végig a kertünkön, aztán az ajtónkhoz lépve vissza néztem a rá. Maga elé bámult, majd sóhajtva a kormányra hajtotta a fejét. Vissza fordulva kinyitottam az ajtót, majd belépve a házba halkan becsuktam és neki dőlve szorosan lehunytam a szemem. Basszus, bele szerettem a legjobb haveromba!