Álmosan pislogva léptem ki a szobám ajtaján és a hajamba túrva és összevontam a szemöldököm. A lépcső korlátja műfenyővel és égősorral volt körbetekerve. Biztos Becca unatkozott.
Szórakozottan lépkedtem lefele a lépcsőkön, majd a konyhába lépve csináltam magamnak egy bögre kávét. Szükségem volt rá, mivel nem aludtam túlságosan jól. Háromszor riadtam fel az éjszaka középen, mert folyton újra álmodtam a Johnson házban történt dolgokat, vagyis inkább azt a jelenetet amikor Aiden egészen közel hajol hozzám...
Ha lehunyom a szemem újra megjelenik a kép, ahogy a szemembe, majd a számra néz.
Borzongás futott végig a gerincemen, amitől összerezzentem, a szemem pedig azonnal kipattant. Oké nyugi.
Mély levegőt véve sétáltam át a nappaliba, de amikor beléptem felszaladt a szemöldököm. A karácsonyfa alatt szépen becsomagolt dobozok hevertek és gyertyák égtek a kandalló fölött.
-Karácsony van?-robbant ki belőlem.
-Igen-szólalt meg egy szórakozott hang a hátam mögött.-Elfelejtetted mi?
Megpördültem a tengelyem körül és megpillantva aput elmosolyodtam.
-Szia apuu!
-Tehát elfelejtetted-biccentett.-Na szép.
-Ajj, alig aludtam valamit. Ne fárassz-nevettem el magam.
-Oké. Szedd össze magad-ahogy el haladt mellettem meg pöckölte az orrom.-Reggelizünk, utána pedig ajándékozás.
-Igenis Uram-tisztelegtem a szabad kezemmel, majd a kávémat kortyolgatva felsétáltam a szobámba.

Épp a pulcsimat rángattam magamra, amikor a telefonom hangos pittyegésbe kezdett. Felvont szemöldökkel kaptam fel, majd megnyitottam a Messengert.
Jen: Boldog Karácsonyt!❤🎄
Amy: Nektek iis.💕😄
Eric: Ne baszd, hogy ma karácsony van...😶
Harry: A nyomorék megint elfelejtette.😂😂😂 Egyébként nektek is boldog karácsonyt!😆
Me: Én is elfelejtettem...😅 Boldog Karácsonyt!💗😄
Eric: Haha, nem vagyok egyedül.😏 Húgi szeretlek!😘
Me: Én is téged te barom.😁
Harry: Azt hittem legalább neked leesik, hogy karácsony van... Csalódtam benned Lisa.😔
Me: Bocsika.🙂
Eric: Én viszont nem!! Nem hiába vagy a Húgom.😌💓
Amy: Jajj fogd már be Eric.😒 Azt sem tudod mikor születtél...
Eric: Shhh. Ne olts be Amy!
Harry: Ez kész.😂😂
Jen: Ne írjatok ennyi! Fagy le a telefonom.😣
Eric: Vegyé' újat.😎
Jen: Pofád lapos Eric!
Eric: Anyaaa! Jennifer bánalmaz!!😭🤕
Me: Hülye vagy fiam😂😂😂
Leraktam a telefonom az éjjeli szekrényemre és megcsináltam az ágyat, majd felhúztam a redőnyt. A telefonom felkapva elhagytam a szobám, miközben megnéztem mit válaszolt Eric.
Eric: Mondj olyat amit nem tudok.😏
Eric: Egyébként mit kapok tőletek karira?😄
Eric: Most miért nem válaszoltok?😑
Eric: Cseszd meg Harry látom, hogy megnézted!!😤😤
Eric: BASZÓDJATOK MEG!
Felnevettem és visszaírtam.
Me: Ennyire unatkozol?
Eric: Na végre... Hol voltál eddig?
Me: Leborotváltam a lábam.😏
Eric: Pfúj te állat!😣
Amy: Most mi van? Tudom, hogy te is épp azt csinálod, Eric.😂😂
Eric: Most tudsz válaszolni, mi?!😐
Amy: Vártam, hogy valaki értelmes is írjon.
Eric: Na kösz...🖕
Amy: Nincs mit.😄
Beugrott egy kép, én pedig hangosan felröhögtem. Eric eltorzult arccal, kancsal szemekkel néz a kamerába, a képen pedig "Lisa egy állat" felirat virított.
Me: 😂😂😂😂
Harry: Idióta😂😂
Amy: Meghalook😂😂

-Megérkezett Lisa-hallottam meg apu hangját, mire felkaptam a fejem és elvigyorodtam.
-Jó reggelt!
-Kivel irogatsz?-kérdezte Becca az asztalon könyökölve.
-A srácokkal-vigyorogtam és lehuppantam az asztalhoz. A telefonom képernyője felvillant, én pedig felkaptam, még mielőtt apu elolvashatta volna.
Jen: Minden oké?
Nem a csoportba írt. Tudta, hogy nem akarom, hogy a többiek tudjanak róla. Nem akartam, hogy szánalommal a szemükben nézzenek rám...
Me: Most már igen😊
Jen: Nála aludtál?
Zavartan haraptam az alsó ajkamba és kissé lennebb csúsztam a széken.
Me: Igen...😶
Jen: És történt valami? Bepróbálkozott??
Me: Nem igazán...😅 Csak magához húzott és hagyta, hogy lenyugodjak.
Jen: Akkor holnap beszélünk róla.
Me: Oki. Még egyszer boldog karácsonyt!💕🎄
Jen: Neked is.💖
-Lisa tedd le azt a telefont és egyél!-szólt rám apu.
-Bocsi-lefordítottam a telefonom az asztalra és apuékra nézve felvontam a szemöldököm.-Hogy aludtatok?
-Jól-vágta rá Becca, majd halványan elmosolyodott.-Nem gond, hogy kidiszítettem egy picit a házat? Túlságosan nyomott volt a hangulat.
-Dehogy gond-legyintettem, majd felkaptam egy szelet kenyeret.-Tök szép lett.
-Köszi-mosolygott rám hálásan.
-Egyébként... Nem láttátok Sátánt?
-A nappaliban alszik az egyik fotelban-válaszolta Becca.
-Az én fotelomban!-jelentette ki sértődötten apu.
-A tiédben?-szaladt fel a szemöldököm.-Mindkét fotel ugyan olyan.
-De nekem a kandalló melletti tetszik jobban és az a rohadt macskád folyton azon henyél-mondta.
-Ez van-vontam vállat visszafolytott mosollyal.-Csak az lep meg, hogy nem költött fel...
-Adtam neki enni-szólalt meg Becca.
-Köszi-mosolyogtam rá.-Legalább te szereted őt nem úgy mint egyesek!
-Még véletlenül sem rám céloztál ezzel, mi?-röhögte el magát apu.
-Áhh nem-legyintettem, ekkor pedig hangosan pittyegni kezdett a telefonom. Relfex szerűen nyúltam érte, majd megnyitva az üzenetet hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
Aiden: Boldog Karácsonyt, baby!❤ Remélem nem szomorkodsz ezen a szép napon, mert ha igen megyek megvigasztallak😏
-Elisabeth! Tedd le azt a francos telefont!-fakadt ki apu.
-Jó na! Egy perc-tettem fel a a mutató ujjam és vissza írtam Aidennek.
Én: Neked is boldog karácsonyt, Aiden!😄💕 Kösz az ajánlatot, de nem kívánom igénybe venni😌 Nyugodtan kiszórakozhatod magad. Nem látogat meg egy zombi sem😏
Azonnal jött a válasz.
Aiden: Kááár😔 Pedig örülnék egy dögös zombinak, aki egy nagyon keveset takaró fehérneműben jelenne meg az éjszaka közepén😏😍
Hangosan felnevettem.
Én: Jó tudni, hogy a zombikra buksz.
Aiden: Jó tudni, hogy elhitted.😂

-Na jó-kapta ki hirtelen a kezemből a telefonom apu és letéve maga mellé bosszúsan nézett rám.-Elég ebből! Reggeli után vissza kapod.
-Apuu!-hőrdültem fel azonnal.
-Ráér csevegni a haverjaiddal-mondta, bár a szemén látszott, hogy alig bírja vissza folytani a mosolyát.
Összehúzott szemekkel nyúltam a vajért, miközben végig aput néztem. Elröhögte magát.
-Aiden baby megvárja amíg eszel. Addig csinál pár fekvőtámaszt.
-Utállak! Komolyan mondom-motyogtam totál beégve.
-Ki az az Aiden?-nézett rám Becca.
-A szomszéd fiú-mondta vihogva apu.
-Fogd be!-fakadtam ki és megdobtam a szalvétámmal.
-Akivel SMS-eztél amikor a fegyvereket teszteltük?-csillant fel Becca szeme.
-Igen-sóhajtottam és neki láttam megkenni vajjal a kenyerem.

Reggeli után- ahol természetesen apu végig szivatott valamivel- a telefonom felkapva felrohantam a szobámba, majd az ajándékokat megragadva lementem apuékhoz akik a nappaliba ülve rám vártak.
-Oké-huppantam az elé a fotel elé ahol Sátán szunyókált.-Kezdhetjük.
Rebecca felpattant és a karácsony fához lépve felemelt egy szürke dobozt, majd a kezembe adva leült velem szembe.
-Boldog Karácsonyt drágám.
Felemeltem a becsomadolt dobozt és felvont szemöldökkel neki láttam kinyítani. Amint megláttam mi van benne a tenyerembe temettem az arcom és felnevettem.
-Mi az? Nem tetszik?-riadt meg azonnal Becca, de én válasz helyett magamhoz húztam és megöleltem.
-Teli találat-suttogtam könnyes szemekkel.
-Huhh, már azt hittem nem tetszik-fújta ki a levegőt én pedig elhúzódva tőle megtöröltem a kézfejemmel a szemeimet. És, hogy mit kaptam tőle? Egy albumot tele azokkal a képekkel amin csak én és ő vagyunk rajta. Lehet, hogy másnak ez csak egy album, de nekem igen is sokat jelentett. Ő volt az aki anyám helyett anyám volt és fogalmam sincs, hogy fogom ezt neki megköszönni...
-Én jövök-vigyorodott el apu, majd felemelve egy rózsaszín(??) dobozt oda sétált hozzánk. Lehajolt és a kezembe adta.
-Rózsaszín?-néztám rá hitetlenül.
-Direkt-kacsintott rám, én pedig szórakozottan megforgattam a szemeimet. Kinyitottam a csomagot és vigyorogva néztem fel apura. Megszerezte azt a könyvet amit folyton kerestem de sehol sem találtam.
-De szeretlek!-jelentettem ki szét tárt karokkal.
-Pár perccel ezelőtt utáltál-mondta szórakozottan és nyomott egy puszit a hajamba.
-Az akkor volt-vontam vállat.-Köszi szépen.
-Még ne örülj! Nem láttad a pizsamát amit vettem. Vérciki-vigyorgott rám.
-Nem hagyhatod ki, mi?-csóváltam meg a fejem.
-A hagyomány az hagyomány!
-De most én jövök!-pattantam fel. Kiosztottam az én ajándékaimat, aminek mind a ketten nagyon örültek, én pedig megkaptam a pizsmát, ami egyrészes és rózsaszín volt. A csukján pedig egy plüss unikornis szarv volt. Nem mondnám vércikinek, de azért normálisnak sem. Rózsaszín nem igazán a kedvenc színem. És ezt apu is tudta nagyon jól, csak hát nem is lenne ő ha nem szivatna meg...
-És végül...-fordult Sátán felé Becca, majd lerakott elé egy csengettyűs játékot.-Boldog Karácsonyt Sátán!
A cicám kérdőn nézett a játékra, majd a bal mancsával megbökve rájött mi is az és nyávogva játszani kezdett vele. Elnevettem magam, majd apura nézve elterültem a földön. Úgy nézett Beccára, mint akit egy pohár jeges vízzel szembe öntöttek.
-Te most tényleg vettél ajándékot ennek az izének?-fakadt ki, én meg a hasamat fogva levegő után kapkodtam.
-Meghalook-visítoztam.-Milyen arca vaan!
-Most mi bajod? Ő is családtag-mosolygott rá.
Röhögve ültem fel és Beccára néztem.
-Köszi szépen. Ezért tényleg megérte ma felkellnem!
-Na jó. Nyugi Thomas. Sátán csak egy macska-közelebb hajolt apuhoz és nyomott egy puszit az arcára.
-Nem csak egy macska! Utál engem-tárta szét a karjait.
-Mert te is utálod őt. Kölcsönös vonzalom-vigyorogtam a szememet törölgetve, apu pedig a fejét csóválva elröhögte magát.

Másnap Jen és Amy lépett be a szobámba, majd letelepedve elkezdtük megajánékozni egymást. Jentől az Időtlen szerelem trilógia első kötetét, Amytől pedig furcsa mód a második kötetét kaptam.
-Telepátiaa!-nyújtotta Amy felé az öklét Jen, aki nevetve lepacsizott vele.
-Tényleg nem beszéltetek össze?-meredtem rájuk hitetlenkedve.
-Nem hát!-vigyorgott Jen.
-Durva-mosolyodtam el, majd Jennel össze nézve felemeltem a hosszúkás dobozt, amiben Amy karkötője volt és Amy kezébe nyomtam.-Ezt tőlünk kapod. Boldog Karácsonyt!
Amint leemelte a doboz tetejét a szája elé kapta a kezét és visítozva ugrott a nyakunkba.
-Úr Isten! Nagyon szépen köszönööm-vinnyogott, mi pedig nevetve figyeltük ahogy felpattan és ugrálni kezd. Hirtelen abba hagyta és összehúzta a szemöldökét.-Csezki. Ez az az a karkötő amit egy hónapja nézegetek?
-Igen-bólintott Jen.-Miért?
-Ti nem vagytok normálisak! Az nagyon drága volt!-meresztgette a szemeit.
-Ezért vettük meg ketten-mosolyogtam rá.
-Ahjj, annyira aranyosak vagytok-mondta meghatódva.
-Nehogy elbőgd magad-kerekedett el Jen szeme.
-De...-szipogta.-Ez tényleg nagyon aranyos.
-Sátán is aranyos-emelte fel az eddig ölében szunyókáló Sátánt, aki nyávogva fejezte ki nemtetszését.
-Aha-fintorodott el Amy.-Ő is az csak... karmol.
Elnevettem magam, majd felemeltem az utolsó ajándékom és Jen felé nyújtottam.
-Remélem ezt nem olvastad-húztam el a számat. Mindig is nehéz volt olyan könyvet találnom amit nem olvasott.
Elengedte Sátánt- aki azonnal felugrott az ágyamba és kényelmesen elhelyezkedve folytatta azt amit eddig csinált-, majd elvette tőlem a könyvet. Elvigyorodott és rám nézve felvonta a szemöldökét.
-Te meg Harryvel beszéltél össze? Megvette az Opált. Nem figyelte, hogy az a második része.
Elnevettem magam.
-Na jó, ez fura-jelentettem ki.
-Legalább van mit olvassak-vonogatta a vállát Jen.-És nem kezdek el két külön sorozatot.
-Igaz-bólintottam.
-Nem segítene nekem valaki?-szólalt meg Amy, aki eddig a karkötője csatjával szenvedett. Oda hajoltam hozzá és segítettem neki a kapoccsal, majd vissza huppantam a helyemre. Amy is oda adta az ajándékát, ami Jen egyik kedvenc bandájának a CD-je volt. Mondanom sem kell majd megfolytotta Amyt a szeretetével. Nevetve néztem őket, majd amikor Jen végre leszállt Amyről- az meg kepes volt újra normálisan levegőt venni-, felém fordult.
-Most, hogy ezt elintéztük térjünk rá a tárgyra-mondta és félre téve a könyveit és a CD-t törökülésbe helyezkedett.-Meséld csak el, hogy fogadott Aiden!
-Kit hogy fogadott?!-kapta rám a tekintetét Amy.-Miről maradtam le?!
-Anyám három nappal ezelőtt megjelent...-kezdtem lassan, Amy pedig felszisszent.-Én meg mindent fejéhez vágtam, ami hét évig bennem volt.
-Mire ő?-kérdezte Jen.
-Azt mondta, hogy jobb lett volna ha abortuszra megy velem-vontam meg hanyagul a vállam.
-Mi a halál?-kerekedett el a szeme.
-És, hogy elcsesztem az életét és az apuét is-nyeltem egy nagyot.-Én meg totál kiborultam. Fogtam magam és elmenekültem. Sötétedésig csak sétáltam minden felé aztán valahogy Aidenék háza előtt kötöttem ki. Először be akartam kopogni, de aztán inkább nem tettem...
-Akkor...?
-Várj már! Még nincs vége-szakítottam félbe Amyt.-Szóval leültem az ajtajuk elé és csak sírtam, aztán meghallottam a hangját. Először azt hitte, hogy valaki bántott és tökre bepöccent, én meg csak magamhoz húztam és megölelve őt elsírtam magam. Megkérdezte, hogy ki bántott, én meg elmondtam neki, hogy anyám vissza jött. Bementünk a házukba és felmentünk a szobájába, ahol elmondtam neki mindent. Aztán kiakadtam és elkezdtem magamat hibáztatni ő meg...
-Rád mászott?!-akadt ki Amy.
-Nem!-vágtam rá azonnal.-Azt mondta, hogy " Nem vagy probléma! És tudnod kell, hogy én mindig itt leszek neked!" Ez után persze újra elbőgtem magam ő pedig a mellkasára húzott és megvárta amíg elalszom.
-Aidenről beszélünk?-pislogott nagyokat Amy.-Aiden Johnsonról?
-Most mi van?-húztam össze a szemöldököm.
-Az a Aiden aki én ismerek nem vigasztal csak úgy lányokat!
-Beszéltem vele-szólalt meg Jen.-És amikor rá förmedtem, hogy nehogy hozzád érjen egy ujjal is feszülten közölte velem, hogy nem bántana. Amy, Aiden egyáltalán nem olyan Lisával mint velünk. Képes volt felhívni az apukáját, hogy ő maga biztosítsa arról, hogy jól van.
-Felhívta apukád?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Igen-bólintottam.
Elismerően füttyentett, majd gonosz mosoly jelent meg az arcán.
-És milyen volt mellette ébredni? Mondd, hogy legalább reggel ronda!
-Ezt te sem gondoltad komolyan-nevette el magát Jen, majd kíváncsian felém fordult. Elhúztam a szám.
-Igazából... Amikor felébredtem már nem is volt mellettem. Szerintem nem is aludt velem.
-Marhaság! Ezer százalék, hogy ott volt végig veled-jelentette ki Amy.
-Nem is tudom-megvontam a vállam.-Nem néz ki úgy mint aki együtt szokott aludni bárkivel is.
-Mindegy. Azt már csak ő tudja, hogy mit csinált-vonta meg a vállát Jen.-Más nem történt?
A gyomrom azonnal összugrott és az alsó ajkamba harapva lesütöttem a szemem.
-Lisaa! Hallgatunk-mondták egyszerre.
-Majdnem megcsókolt-suttogtam.
-Megint? Tudtam, hogy bepróbálkozik!-tört ki Jenből.
-Nem próbálkozott be!-kiáltottam fel, majd egy kissé halkabban folytattam.-Vagyis... Megkérdeztem tőle, hogy miért segít nekem ennyit.
-Mire ő?-kérdezte Amy.
-Az volt a válasza, hogy "Mert fontos vagy nekem. Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog"-idéztem fel pontosan.
-Te most szivatsz, hogy ezt mondta!-jelentette ki sokkosan Jen, Amy pedig nagyokat pislogva meredt rám.
-Nem szivatlak na!-tártam szét idegesen a karjaimat.-Pont ezzel szivatnálak!
-És miért csak majdnem csókolt meg?-kérdezte halkan Amy.
-Mert az anyukája haza ért és Aident kezdte szólongatni.
-Másképp hagytad volna-biccentett Jen. Összeszorítottam az ajkaimat és bólintottam.
-Igen.
-De én még mindig nem tudom elhinni, hogy Aiden- az az Aiden aki bekattant és mindenkivel összefeküdt akivel csak tehette-, ezt mondta neked...-motyogta Amy.
-Lisa-sóhajtotta Jen.-Mit csinál veled ez a srác?
A tenyerembe temettem az arcom és vettem egy mély levegőt.
-Nem tudom. Már semmit sem tudok-válaszoltam.