Egy nagy sóhajtás kíséretében a pultra hajtottam a fejem. Alig aludtam valamit és a fejem is fájt. Hála az égnek apu már lelépett, így nem kellett lássa a kialvatlanságtól zombi fejem. Szükségem volt még két óra alvásra, de ahogy lehunytam a szemem a csengőnk éles hangja hasított a fülembe. Fájdalmasan kaptam az említett testrészemhez és felkászálódtam, majd oda vonszoltam magam az ajtóhoz. Egy sort balfaszkodtam a zárral, aztán káromkodva kitártam az ajtót. Dylan állt a küszöbön egy papír szatyorral a kezében és felvont szemöldökkel végig mért.
-Nem aludtál valami sokat, mi?-mosolyodott el. Megcsóváltam a fejem és félre álltam, hogy beléphessen. Amint ezt megtette becsaptam az ajtót és bekísértem a konyhába.
-Kérsz kávét?-fordultam felé.
-Aha-bólintott, miközben lehuppant az egyik bárszékre.-Hogy vagy?
-Remekül-egy bögrével a kezembe a kávégéphez sétáltam.-Tudtam aludni három órát!
A fejét csóválva nézett rám.
-Tényleg bocs, hogy zűrt okoztam.
-Nem gond-vállat vontam.-Szereztél whisky-t?
Előhúzta a szatyorból az üveget és rám mosolygott.
-Remélem Tomas nem vette észre, hogy eltűnt.
-Nem hinném, hogy észre vette-halványan elmosolyodtam, majd egy bögre forró kávéval ültem le Dylan mellé és átpasszoltam neki.
-Kösz.
-Nincs mit-felemeltem az én bögrém és bele kortyolva felvontam a szemöldököm.-Veled minden oké?
-Ja-bólintott.-És mi van a...?
Ekkor megcsörrent a pulton pihenő telefonom. Jen neve villogott a képernyőn.
-Bocs de ezt fel kell vennem-emeltem fel a telefonom.
-Csak nyugodtan-mosolygott rám és bele kortyolt a kávéjába.
-Jó reggelt! Remélem nem ébresztettelek fel-szólt bele vidáman Jen.
-Nem. Már rég fent vagyok-felsóhajtottam.-És neked is jó reggelt.
-Na mi a gond? Csak nem azt a srácot siratod-viccelődött. Megforgattam a szemeimet.
-Nem.
-Na de mesélj!
-Majd máskor-ránéztem Dylanre, aki épp a whiskys üveggel szemezett. Gondolom azt olvasgatta, hogy hány fokos lehet.
-Apud ott van?-kérdezte Jen.
-Nem-megköszörültem a torkom, mire Jen elröhögte magát.
-Ne már! Ott van veled az unoka öcsi?
-Igen-bólintottam.
-Okké. Mit szólsz hozzá ha mondjuk egy óra múlva találkozunk a Harrynél?
-Kik lesznek ott?-húztam el a számat, Dylan pedig kérdőn nézett rám. Felemeltem a mutató ujjam amolyan "egy perc" stílusba, mire bólintott.
-Harry! Kik jönnek ide?-kiáltotta Jen, én pedig fájdalmasan a fülemhez kaptam.
-Ez fájt-dünnyögtem.
-Bocsi-elröhögte magát.-Na szóval jön Amy és Simon, Eric csak délutánra tud beugrani, Aiden pedig még nem vette fel a telefont, úgyhogy most egyenlőre ennyi.
-Várj egy picit-mondtam, majd eltartva magamtól a telefonom Dylanre néztem.-Szerinted...?
-Menj csak-mosolyodott el.
-De ő is ott lesz-suttogtam.
-Mit számít az? Legalább meg tudjátok beszélni azt ami a tegnap történt-vont vállat.
-Oké-sóhajtottam, majd bele szóltam a telefonomba.-Megyek. De először kajálnom kell szóval kábé tízenegyre ott vagyok.
-Rendben-értette meg.-Akkor tali.
-Szia-azzal megszakítottam a hívást és a pultra dobva a telefonom bele kortyoltam a kávémba.
-Van két órád összeszedni magad-szólalt meg Dylan és kikapta a szinte üres bögrém a kezemből.-Menj és hozd rendbe magad, addig én összedobok neked valamit.
-Miért csinálsz úgy mintha a bátyám lennél?-grimaszoltam bosszúsan.-És miért vetted el a kávém? Annyi kijár nekem!
-Kapsz majd újat-intett le.-Most pedig irány felfele!
-Idegesítő vagy-öltöttem rá a nyelvem, mire elnevette magát és felállt.
-Jobb ha hozzá szoksz ehhez az idegesítő sráchoz-mutatott magára.-Ki tudja? Lehet, hogy családtagok leszünk.
-Még csak az kell nekem-forgattam meg játékosan a szemeimet, majd ott hagyva őt felsétáltam az emeletre. Egy forró fürdő után megszárítottam a hajam és kifestettem a szempillám, majd a szobámba sétáltam. Pár percig a szekrényem előtt állva azon agyaltam, hogy vajon mit vegyek fel. Végül a kedvenc farmeromra és egy bézs szinű pólóra esett a választásom, amit gyorsan magamra kaptam, majd rendet csináltam a szobámban.

A konyhába lépve isteni illatok fogadtak, amitől azonnal megkordult a gyomrom. Amint észre vette, hogy ott vagyok hatalmas mosoly terült szét az arcán és elegedetten bólintott.
-Most már sokkal jobban nézel ki!
-Kösz, ezt bóknak vettem-forgattam meg szórakozottan a szemeimet és lehuppantam az egyik bárszékre.
-Jó, mert annak szántam-kacsintott rám, majd három tanyért rakott le elém. Az egyik gofrival volt tele rakva, a másikban rántotta vol baconnel, a harmadikban pedig nutellával megkent pirítos.
Hitetlenül néztem fel Dylanre, aki a pultra támaszkodva vigyorgott rám.
-Ezt mind te csináltad?
-Ja-bólintott.-Nem tudtam, hogy vajon minek örülnél jobban, így egyszerre hármat csináltam, hogy tudj választani.
-Én hozzád megyek feleségül-jelentettem ki döbbenten, mire elröhögte magát és nyomott egy puszit a hajamba.
-Igazán megtisztelő-megkerülte a pultot és leülve mellém felkapott egy gofrit.-De most egyél!
Vigyorogva láttam neki a reggelimnek Dylannel együtt, aki aztán felállt, hogy csináljon nekem kávét.
-Oké. Tele vagyok-dőltem hátra és próbáltam levegőhöz jutni.-Te ki akarsz nyírni!
-Kaja által meghalni a legjobb-rám vigyogott, majd átpasszolta nekem az előbb elkészített kávém.
-Mivel érdemeltem én ezt ki?-nevettem el magam, mire csak vállat vont.
-Azzal hogy létezel nekem-mondta elvékonyított hangon, amitől kitört belőlem a nevetés.-Egyébként tudni szeretném, hogy Tomas mikor akar fogadni. Tudod tőle kell megkérnem a kezed.
Széles vigyor terült szét az arcomon és bele ittam a kávémba.
-Kiváncsi lennék az arcára.
-Eljátszom neked-sétált át a pult azon felére ahol én ültem és össze fonta maga előtt a karjait.-Mit akarsz te a lányomtól? El akarod venni? Tudod te hogy csak...? Hány evés is vagy?-nézett rám.
-Tizenhét-vigyorogtam.
-Tudod te hogy csak tizenhét evés?-folytatta és nagy levegőt vége hadonászni kezdett.-Normális vagy te? Mi az, hogy teherbe ejtetted?! Mégis mikor kúrtad meg? Mi? Te nem vagy normális! És én akkor itthon voltam? Megmondtam, hogy óvszer nélkül ne kúrj meg senkit, és pont a lányomnál felejtesz el felhúzni egyet a farkadra?!
A hasamat fogva nevettem és egyszerűen nem tudtam abba hagyni. Dylan folytatta a hadonászást, majd az övéhez nyúlt és mintha elővett volna egy fegyvert maga elé tartotta.
-Csak is azért nem nyírlak ki, mert kell egy apa a gyereknek akit összehoztál!
-Fejezd már be-vihogtam a pultot csapkodva. Vigyorogva fordult felém és elégedetten nézte, ahogy levegő után kapkodok és csapkodok, mint egy retardált fóka.
-Veszek neked egy gyűrűt-kacsintott rám.-Vagy várj!
A whiskys üveget felkapva a pultról lehámozta a dugó alatt levő fém karikát és vissza sétálva hozzám a fél térdére ereszkedett.
-Lisa! Drága Lisám! Hozzám jössz feleségül?-a végét ő sem bírta röhögés nélkül.
-Igen-bólogattam röhögve, mire felhúzta a gyűrűs újamra a fémkarikát.
-Mostantól a menyasszonyom vagy-vihogott.
-Megegyeztük-törölgettem a könnyeimet, majd az órára nézve felpattantam.-Bazki! Mennem kell.
A konyhára néztem, majd Dylanre.
-Segítenél?
-Persze-bólintott és felállt.-Elpakkolunk mindent és elviszlek a haverodhoz.
-Köszi-mosolyogtam rá, majd én is felpattantam.
-Csináljunk rendet asszony!-emelte fel az ökölbe szorított kezét, belőlem pedig kitört a röhögés.

A tizenegy órából végül tizenkettő lett, mert Dylan leöntötte a pólóm vízzel, amikor mosogattunk, így a szürke pulcsim kellett magamra rángassam.
-Ez lenne az-néztem a halványbarna színű házra.
-Be kisérlek-jelentette ki, miközben leállította a motrot.
-Biztos, hogy nem apu bérelt fel testőrnek?-vontam fel a szemöldököm, miközben kilöktem az anyós ülés ajtaját.
-Vigyáznom kell a menyasszonyomra-vigyorgott rám.
-De most komolyan-forgattam meg a szemeimet és kikászálódtam a kocsiból.
-Felelősnek érzem magam amiatt ami történt és amúgy is szeretek segíteni az embereknek-vont vállat, miközben becsapta a kocsi ajtaját és bezárta azt.
-Még egy ok, hogy hozzád menjek-vigyorogtam rá, miközben Harryék bejárati ajtajához sétáltam.
-Nyáron házasodunk ugye?-vonta fel a szemöldökét szélesen vigyorogva.
-És még a gondolatolvasó is vagy-megtorpantam az ajtó előtt.-Kösz, hogy elhoztál és az egészet.
-Nincs mit.
-Igazából jobb ha egyedül megyek oda be-böktem az ajtó félé.
-Nem gond. Úgy is találkozom velük az esküvőnkön-kacsintott rám, mire elnevettem magam.
-Igaz-bólintottam.
Szét tárta a karjait és felvont szemöldökkel nézett le rám.
-Most azt várod, hogy megöleljelek?-vontam fel a szemöldököm én is.
-Úgy is mindjárt megteszed-mosolyodott el, mire nevetve hozzá bújtam és bele fúrtam az arcom a nyakába.
-Tényleg kösz mindent Dylan-suttogtam.
-Nincs mit. Vigyázz magadra-eltolt magától és ellépett tőlem.
-Te is.
Sóhajtva fordultam meg és léptem be a házba. Lerugtam magamról a bakancsom és a kabátom felakasztva a nappali felé fordultam, de azonnal meg is torpantam. Négy szempár szegeződött rám. A fenébe! El felejtettem, hogy a nappaliból mindent lehet látni!
-Sziasztok-intettem kínosan mosolyogva. Jen és Amy azonnal felpattantak, majd a karom megragadva bevonszoltak a földszinten lévő vendégszobába.
-Ki volt ez a srác?-robbant ki Amyből.
-Ő volt Rebecca unokaöccse?-pislogott nagyokat Jen.
-Öhm...szerintem üljetek le. Ez hosszú lesz-sóhajtottam, miközben lehuppantam az ágyra. Mindenről beszámoltam nekik, ők pedig figyelmesen végig hallgattak, néha félbe akartak szakítani, de rájuk förmedtem, hogy még nem fejeztem be. Aztán amikor a történet végéhez értem szét tártam a karjaimat.
-Nagyjából ennyi.
-Szóval-szólalt meg lassan Jen.-Dylan segíteni akart neked azzal, hogy leitat?
-Nem itatott le-csóváltam meg a fejem.-Csak szórakoztunk!
-Mióta cigizel?-vonta össze a szemöldökét Amy.
-Ajj-nyögtem fel.-Te nem szoktál részegen hülyeségeket csinálni?
-Nem voltam még részeg-vont vállat. Felsóhajtottam.
-Nem az a lényeg! Szerintetek tényleg elértem, hogy Aiden...?
-Nem hinném, hogy bármi köze van ahhoz, hogy kivel mit csinálsz-szakított félbe Jen.-Te sem akadtál ki azon, hogy csajozni kezdett, ezért neki sincs oka kiakadni, azon hogy iszogattál Dylannel.
-Aki mellesleg kurva jól néz ki-sóhajtotta Amy, miközben felállt és az ajtóhoz sétálva kinyitotta azt.
-És tud főzni-bólogatott Jen.
-Ugye milyen ari volt tőle?-mosolyodtam el és kiléptem a szobából.
-Nagyon-vigyorgott Amy.
-Meg is mondtam neki, hogy feleségül megyek hozzá.
-Ne már!-röhögte el magát Jen.-Tényleg? És mit szólt?
Felemeltem a bal kezemet és felmutattam a gyűrűs ujjamon levő karikát.
-Megkérte a kezem.
Elröhögték magukat, viszont amikor beléptek a nappaliban elhallgattak. A kanapén Harry mellett Aiden ült és idegesen csattogtatva a rágóját rám nézett. Össze rándult a gyomrom ahogy ránéztem és nyeltem egy nagyot. Fekete farmer volt rajta, egy fekete pulcsival. A haja úgy nézett ki, mint aki most kelt ki az ágyból, össze-vissza meredezett, a szeme pedig dühösen megvillant, amikor találkozott a tekintetünk.
-Ki kérte meg a kezed Lisa?-vonta fel szórakozottan a szemöldökét Harry. Lehuppantam az egyik fotelba és lazán vállat vontam.
-Semmi közöd hozzá.
-Az a srác aki elhozta ide-mondta Amy. Jen a homlokára csapva lehuppant Harry másik oldalára és súgott valamit neki, amitől elvigyorodott.
-Megjöttem nyomingerek!-rontott be a házba Eric és vigyorogva csapta be maga mögött az ajtót.
-Nem úgy volt, hogy ez a hülye délután jön?-fordultam Harry felé, aki vállat vont.
-Soha nem lehet tudni, mikor mit csinál-legyintett.
-Szívem miért kell folyton belém kötnöd?-lerángatta magáról a kabátját és lerúgta a lábáról a bakancsát, majd oda sétált hozzám. Lehuppant a fotel karfájára és nyomott egy puszit a hajamba.
-Eric. Lenyúlták a csajod-vigyorgott rá Simon.
-Ki volt az az utolsó féreg?!-akadt ki, majd lenézett a kezemre.-Te mocskos útszéli! Eljegyeztek? AIDEN TE VOLTÁL AZ?!
-Hagyj már békén az idiótaságaiddal bazki!-tört ki belőle, majd felpattanva beviharzott a konyhába és becsapta maga mögött az ajtót.
-Megint ideges?-vonta össze a szemöldökét Eric.-Pedig én csak hülyültem... Ti is tudjátok jól, hogy nem gondoltam komolyan.
Halványan mosolyogva néztem fel rá.
-Nyugi Eric. Tudod, hogy soha nem vesszük komolyan a baromkodásod.
-Akkor miért kellett így rámförmednie?-kérdezte sértetten.
-Mert egy idegbeteg?-kérdezett vissza reflexből Amy, mire Jen bólogatva összepacsizott vele.
Felsóhajtottam és felálltam.
-Mindjárt jövök.
-Biztos vagy benne, hogy ez most jó ötlet?-nézett rám Jen.
-Ha én nem tudom lenyugtatni akkor senki-tártam szét a karjaim.
-Ott a pont!-kiáltotta Eri.-De azért ne a pulton csináljátok mert én ott enni szoktam.
-Te szoktál ott enni vagy én?-vonta fel a szemöldökét szórakozottan Harry.
-Hát amikor nálad alszom, édes-kacsintott rá, Jen pedig elfolytotta a feltörni készülő röhögését, és felháborodva nézett a két fiúra.
-Megint megcsaltál Harry!
-Sajnálom, de nehéz neki ellen állni-röhögte el magát, én pedig úgy döntöttem, hogy ott hagyom őket.
Nagy levegőt véve léptem be a konyhába ahol megpillantottam őt. Ott állt a konyha pultra támaszkodva, a fejét lehatva és még az érkezesemre sem kapta föl. Becsuktam magam mögött az ajtót és közelebb léptem hozzá.
-Menj innen Lisa-szólalt meg. Tudta, hogy én vagyok az.
-Nem-megcsóváltam a fejem és összefontam magam előtt a karjaimat.-Elmondanád, hogy mégis mi a franc bajod van velem?!
Nem válaszolt, de a tartása megfeszült.Vettem egy mély levegőt.
-Aiden-ahogy kimondtam a nevét, mintha egy picit felemelte volna a fejét.-Nyilván nem vagyok hülye, hogy rájöjjek arra, hogy valami bajod van. Szóval örülnék ha elmondanád, mert elegem van abból, hogy találgassak!
Olyan hirtelen fordult meg, hogy időm sem volt reagálni. A tekintetét az enyémbe fúrta és dühösen felvonta a szemöldökét.
-Komolyan cigizel?!-fakadt ki.-Lisa te komolyan cigiztél azzal a faszkalappal?
Felment bennem a pumpa. Még ő kritizál engem?
-Nem hinném, hogy bármi közöd van ahhoz, hogy kivel mit csinálok! Én sem szóltam bele, hogy kivel kúrsz épp a suli öltözőjében-tört ki belőlem.
-Pont belőled nem néztem volna ki ezt-hagyta figyelmen kívül amit mondtam és szemrehányóan összehúzta a szemét.-Hány éves az a srác? Huszonhárom? Apa komlexusod van és még engeded, hogy cigit adjon a kezedbe? Nem hiszem el, hogy ezt csináltad Lisa!
Elkerekedett a szemem és dühösen- úgy mint még soha- közelebb léptem hozzá. Elegem volt abból, hogy most is én voltam a szemét, csak mert jól éreztem magam Dylannel.
-Nekem? Apa komplexusom?-a hangom hisztérikusan csengett.-Csak hogy tisztázzuk! Dylan húsz éves és nem ő adta a kezembe a cigit! Nem. Ő. Adta. A. Kezembe! Én akartam az egészet, mert te idióta az idegeimen táncolsz! Komolyan azt hiszed, hogy van jogod itélkezni felettem? Kurvára nem tudsz semmit rólam! Azt hiszed, hogy annyira hülye vagyok, hogy bárkinek megengedem, hogy azt csináljon velem amit akar?! Ha így lenne már valószínüleg százan végig mentek volna rajtam, nem igaz?!-elnevettem magam.-Végülis igazad van! Én sem vagyok jobb mint azok a ribancok akiket megfektettél, mert hát én elszívtam egy rohadt szál cigit! Úr Isten, milyen ribanc vagyok már!
A szája tátva maradt, én pedig a mellettem lévő asztalra csaptam. Nem hiszem el, hogy pont ő ítélkezik fölöttem. Ő aki a fél sulit megfektette és bunkó módjára leszart engem és a többieket!
-Te-nyögte ki döbbenten.-Te miattam cigiztél?
A fenébe! Azt mondtam, hogy miatta volt? Ajj, miért nem gondolkozom mielőtt beszélek?!
-Semmi közöd hozzá-felszegett fejjel tűrtem, ahogy az arcom fürkészi, aztán olyan dolog történt, ami végképp össze zavart: elnevette magát.
Összevontam szemöldököm. Tulajdonképpen ez most min röhög? Azon, hogy azt hiszi, hogy miatta cigiztem, vagy csak szimplán bedilizett?
Azt sem tudtam, hogy mit miért csinál és már végképp elvesztettem a fonalat, amikor egy hirtelen lépessel előttem termett, majd a derekam megragadva magához rántott. Tehetetlenül álltam, ahogy belefúrja az arcát a nyakamba és magához szorít. Nem öleltem vissza. Igazából azt sem tudtam, hogy mit kéne most csinálnom. Ez a srác kikészít.
-Sajnálom-dörmögte a nyakamba. A lehellete csiklandozta a bőröm és akaratlanul is megborzongtam. Minden erőmet összeszedve kihámoztam magam az öleléséből és hátráltam két lépest.
-Ez nem....ez nem megy ilyen könnyen!-csóváltam meg a fejem.
Halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Sajnálom, hogy az elmúlt két hónapban bunkó voltam-ismét közelebb lépett hozzám.-Nem érdemelted meg.
-Ahogy a többiek sem-jelentettem ki összehúzott szemekkel.
-Ahogy a többiek sem-bólintott.
-És tőlük is bocsánatot kérsz!
-Igérem-mosolygott rám, majd felvonta a szemöldökét.-Szent a béke?
Felsóhajtottam. Nem is értem, hogy miért strapálom magam. Nem tudok rá huzamosabb ideig haragudni... Megadóan felemeltem a kezeimet.
-Igen.
Elvigyorodott, én pedig hozzá bújva átöleltem a derekát és a mellkasába fúrtam az arcom. Szorosan lehunytam a szemem, amikor megéreztem a lehelletét a nyakamon és azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Csakhogy ez nem lehetséges, mivel valószínüleg mindjárt berontanak a srácok, hogy megnézzék még élünk-e.
-Vissza kéne mennünk a többiekhez-szólaltam meg pár perc múlva. Eltolt magától és elhúzva a száját az ajtóra nézett.
-Nagyon utálnak Amy-ék?
-Csak egy picit-vontam vállat halványan mosolyogva.
-Mennyi az a pici?-kérdezte, miközben az ajtóhoz sétált.
-Mondjuk úgy, hogy nem ugranak neked ha én ott vagyok-vigyorogtam rá és kinyitva az ajtót kiléptem rajta.
-Ez bíztató-csóválta meg a fejét mosolyogva, de a mosolya azonnal lehervadt, amikor a nappaliba lépve öt szempár szegeződött ránk.
-Én megmondtam!-szólalt meg elsőként Eric.-Ezek ketten szexeltek!
-Idióta-förmedtem azonnal rá, majd lehuppantam Jen mellé.
-Végre béke van?-nézett rám mosolyogva Simon.
-Igen-bólintottam, mire mindenki Aidenre nézett, aki kissé tanácstalanul álldogált.
-Szóval-köhintett Aiden.-Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom amiért bunkón viselkedtem. Nem érdemeltétek meg.
-Hát persze, hogy nem érdemeltük meg!-jelentette ki Amy.
-Jajj fogd már be!-szólalt meg Harry.-Te is követsz el hibákat!
Amy kissé zavartan nézett maga elé, majd szét tárta a karjait.
-Jó. Bocsánat-mondta Aidenre nézve aki vállat vont és helyet foglalt Harry mellett.
-Ha érdekel, engem nem zavart, hogy bunkó voltál-szólalt meg Eric.-A szőke macák is bírtak.
-A kurváid?-vigyorgott rá Jen, mire én és Amy felröhögtünk.
-Nem kurvák-felelte sértetten Eric.
-Akkor nem fizetsz, hogy ágyba bújjanak veled?-vontam fel a szemöldököm.
-Csak hogy tudd! Ők másznak rám-büszkén a mellkasára bökött.-És egyáltalán nem fizetek nekik!
-Akkor ők fizetnek neked-biccentett szórakozottan Amy.
-Még, hogy én vagyok az útszéli!-csóváltam meg a fejem sértetten.-Mocskos hímringyó!
Az eddig csöndben ülő fiúkból kitört a röhögés. Harry a tenyerébe temette az arcát, Simon a térdét csapkodta, Aiden pedig bólogatva értett egyet velem.
-Ez most felhívás volt keringőre hugica?-vonta fel vigyorogva a szemöldökét Eric.
-Te kezdted-vontam vállat angyali mosollyal az arcomon.
-Éhes vagyok-nyögte be Amy.
-Épp fontos beszélgetest folytatok Elisabeth-el és te félbe szakítasz csak azért mert éhes vagy?-meredt rá Eric.
-Igaz. Kajáljunk-értett egyet Amyvel Jen.
-Én is éhes vagyok-hagyta abba a röhögést Simon.
-Én most ettem-forgattam a szemeimet.
-Mindenkinek nem csinál reggelit egy fél isten-jelentette ki Amy szemforgatva.Vigyorogva vontam meg a vállam.
-Milyen fél isten?-akadt ki Eric.
-Hagyjuk-intette le Amy.-Inkább rendeljünk pizzát.
-És beszéljük meg, hogy mi legyen a bulim témája-értett egyet azonnal Eric, mire mindenki helyeslően bólogatni kezdett.
A nap hátra levő részében kajáltunk, baromkodtunk és megbeszéltük, hogy milyen piát, zenét és kaját szerezzen be Eric. Két hónap után végre tudtunk beszélni és baromkodni, anélkül, hogy bárki dühösen elviharzott volna, ami valljuk be kurva jó volt. És szerintem mindenkinek szüksége volt már erre. Én nem agyaltam azon, hogy mit csesztem el, Jen és Amy nem szólogattak be Aidennek és Aiden végre olyan volt mint két hónappal ezelőtt. Azt hiszem még is jó volt, hogy eljöttem Harryhez.