A kávémat szürcsölgetve bámultam ki az ablakon, miközben próbáltam lelkileg felkészülni a hétfői naphoz, ami nem volt könnyű, mivel vacak idő volt. Úgy esett az eső mintha dézsából öntenék...
-'Reggelt-szólalt meg apu, amikor belépett a konyhába.
-Neked is-dünnyögtem.
-Miért kell essen a rohadt eső?-nézett ő is az ablak irányába.
-Mert ősz van-válaszoltam, majd fel álltam.-Nehogy megpróbáld kirakni Sátánt ez esőbe!-tettem gyorsan hozzá.
-Pedig épp azt terveztem-csettintett bosszúsan.
-Komolyan apu-néztem rá, miközben a mosó kagylóba helyeztem a bögrém, majd felkapva a táskám átsétáltam az előszobába.
-Te pedig ne akarj sétálni az esőben-mosolygott rám és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nem fogok-csóváltam meg a fejem. Magamra rángattam a dzsekim és bele léptem a cipőmbe, majd elköszönve aputól kiléptem az ajtón. Kiváncsian néztem körbe, majd amikor megpillantottam a sötétkék kocsit elmosolyodtam. Oda rohantam és behuppanva az anyós ülésre becsaptam magam után az ajtót.
-Brr, de hideg van-fontam össze magam előtt a karjaim, majd rá nézve felszaladt a szemöldököm. Egy bordó pulcsi volt rajta, aminek az ujját feltürte egészen a könyökéig.
Nincsenek jó emlékeim a bordó pulcsikról, mivel James is azt viselte amikor utoljára találkoztunk és eléggé kikészített azzal, hogy képes volt úgy vigyorogni rám, mintha elájulnék tőle de...Aidenen sokkal jobban áll.
-Neked is jó reggelt baby-szólalt meg szórakozottan, miközben kikormányozta a Rovert az utcánkból.
-Bordó?-kérdeztem hitetlenül.-Tényleg?
-Mi bajod vele?-pillantott rám.
-Nincsenek jó emlékeim-dünnyögtem. Kérdőn vonta fel a szemöldökét, miközben az utat bámulta.
-Mindegy-legyintettem.-Hogy s mint?
-Kösz jól-válaszolta.-Te hogy vagy?
-Leszoktam a gyógyszerekről és a doki szerint feljődő képes vagyok, szóval nem fogok újra drogozni-vontam vállat, mire elröhögte magát.
-Annak örülök.
-Egyébként!-kaptam fel a fejem.-Ugye nem lett balhé, hogy leléptél?
-Most arra vagy kiváncsi, hogy elkapott-e?-mosolyodott el.
-Ja-bólintottam.
-Minden simán ment-vont vállat lazán.-Kivéve, amikor beléptem a szobámba...
Ijedten pislogtam rá, mire elnevette magát.
-Ott ült az ágyamon és számon kért, hogy mit kerestem a szomszéd házban.
-És te mit mondtál?-rágcsáltam idegesen az ajkaimat.
-Hogy nálad voltam-rám nézett, majd szórakozottan fordította vissza a tekintetét az útra.
-Mire Emma?
-Megkérdezte, hogy miért voltam nálad.
Elhalgatott, mire dühösen a sebváltón levő kezére csaptam.
-Ne kelljen mindent harapó fogóval kiszednem belőled! Mondd már el mi történt!-förmedtem rá. Elnevette magát.
-De olyan aranyos vagy, ahogy azon görcsölsz, hogy mi van velem.
-Haha. Nagyon vicces vagy Johnson! Bekented magad nevetgéllel?-húztam össze a szemem.
-Oké. Nyugi-nevetett rám.-Szóval megkérdezte, hogy miért voltam nálad én meg elmondtam, hogy beteg vagy és látni akartalak.
Zavartan kaptam el róla a telintetem és az ujjaimmal kezdtem játszadozni.
-Aztán azt mondta, hogy ha elmondom neki, miért ütöttem meg Adamet felment a szobafogság alól-folytatta.-Én meg elmondtam.
-Mire ő?-kérdeztem halkan.
-Az arcomba nevetett és szórakozottan kisétált a szobámból.
-Akkor nem haragszik rám?-néztem fel rá félve.
-Rád?-elmosolyodott.-Dehogy haragszik. Miért hiszed azt?
-Hát miattam keveredtél bajba...-motyogtam.
-Nem a te hibádból. Végülis nem te mondtad, hogy üssem le azt a szememet-vállat vont és leparkolt a suli elé.-Lehet, hogy te is szerepeltél a sztoriba, de én voltam a tettes nem pedig te.
-Akkor nem utál?
-Nem-nevetett fel, majd rám nézve félre döntötte a fejét.-Miért izgat annyira, hogy utál vagy sem?
-Mert...-összevontam a szemöldököm.-Fogalmam sincs.
A hajába túrva elnevette magát, majd kiszállt a kocsiból és átsétálva az én felemre kinyitotta az ajtót. Kikászálódtam és rá nézve felvontam a szemöldököm.
-Akkor szabad vagy?
-Mint a madár-vigyorgott rám.
-Remek-bólintottam és a táskám a vállamra dobva becsuktam az ajtót.-Én kikerültem az elvonóról, te pedig a börtönből. Jól haladunk.
-Tényleg igen-röhögte el magát. A suliba belépve, amint meglátták Aident azonnal sugdolózni kezdtek. Látszólag ez nem zavarta, továbbra is úgy sétált végig velem a folyosón mint máskor. Lehet hozzá szokott.
-Milyen órád lesz?-nézett rám.
-Öhm...-összevontam a szemöldököm és próbáltam rájönni, hogy milyen órám lesz.-Ehhez nekem túl hétfő van!
Elnevette magát, és a vállam átölelve magához húzott, majd nyomott egy puszit a hajamba. A folyosón levő diákok hol engem, hol pedig Aident nézték. Oké ez beteges...
-Csak szerintem néz mindenki minket?-dünnyögtem magam elé.
-Áhh nem-vigyorodott el, majd megtorpant a szekrényem előtt.-Nekem indulatkezelésre kell mennem, szóval majd találkozunk ebédszünetben.
-Ne már-elkerekedett szemekkel meredtem rá.-Indulatkezelés?
-Nem említettem?-vigyorodott el.-A matek tanár szedett szét minket Adammel és szerinte jót tenne nekem pár indulatkezelés óra.
A szám elé kaptam a kezem.
-Tudom. Mérhetetlenül szeret engem az a tanár. Végülis megértem-vont vállat, majd szórakozottan megpöckölte az orrom.-Vigyázz magadra! Kerüld az indulatos srácokat.
-Kerülni fogom-csóváltam meg a fejem és a vállába boxoltam.- El sem hiszem, hogy indulatkezelésre kell menned!
-Ez van-vont vállat, majd rám kacsintott.-Szia baby!
Sóhajtva nyitottam ki a szekrényem és megnézve az óra rendem, unottan vettem tudomásul, hogy német órám lesz. Kihalásztam a könyvem és a füzetem, majd becsapva a szekrényem, ijedten kaptam a szívemhez.
-Basszus! Ne csináld ezt!-szóltam rá a srácra, aki a mellettem lévő szekrénynek dőlve nézett engem.
-Bocsánat-mosolyodott el.
-Mit akarsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Emett vagyok-mutatkozott be és kezet nyújtott nekem. Furán bámulva rá elfogadtam és megráztam azt.
-Én meg Lisa.
-Tudom ki vagy-engedte el a kezem és mosolyogva végig mért.
-Honnan tudod?-kérdeztem, miközben a mellkasomhoz szorítottam a könyvem és a füzetem.
-Te vagy Aiden Johnson haverja vagy mije. A suli első napja óta vele lógsz így gondolom te tudod, hogy miért ütötte le Adamet.
-Szóval innen fúj a szél-nevettem fel feszülten, majd megfordulva ott hagytam őt.
-Légszi mondd el-sietett utánam.
-Nem voltam suliban azon a napon, szóval nem tudom-mondtam és elindultam a 144-es terem felé.
-De nyilván elmondta neked-folytatta.
-Nem mondott semmit-csóváltam meg a fejem.
-De a haverod nem? Vagy jártok? Esetleg alakul köztetek valami?-faggatott tovább, mire dühösen megtorpantam.
-Mégis ki vagy te, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel nekem?!
-A suliújság főszerkesztője vagyok és mivel most mindenkit érdekel, hogy mi történt a két fiú közt így gondoltam arról fogok írni-magyarázta.
-Hát rosszul gondoltad szivi-elmosolyodtam.-Nem fogok semmit elmondani sem neked sem másnak.
-Tehát tudod mi történt?-csillant fel a szeme.
-Te tényleg hülye vagy-legyintettem, majd tovább sétáltam.
-Ne már! Lisa!-sietett megint utánam.
-Rosszabb vagy egy piócánál-dünnyögtem magam elé.
-Sokan mondták már-vont vállat.-Akkor nem mesélnél nekem az Adammel való kapcsolatodról?
-Nincs semmi féle kapcsolatom vele-forgattam a szemeimet.
-Pedig ebben az évben nagyon is rád kattant. Esetleg ez az oka annak, hogy Aiden leütötte? Féltékenység?-kérdezte, mire dühösen torpantam meg a 144-es terem előtt és benyitottam.
-Szia Emett-köszöntem el tőle, majd beléptem.
-Lisa! Válaszolj már!-kiáltott utánam, mire becsaptam magam mögött az ajtót és lehuppantam a helyemre. A tenyerembe temettem az arcom és felsóhajtottam.
-Kezdődik, mi?-szólalt meg valaki, mire felkaptam a fejem. Egy magas fiú állt a padom előtt. Barna haja a szemébe lógott és csokibarna szemeivel az arcomat fürkészte. Helyes srác.
-Mit akarsz?
-Van már társad?-kérdezte a mellettem lévő üres helyre mutatva. Egy percig eltörpengtem azon, hogy közlöm vele, hogy van, de aztán a szemébe néztem és sóhajtva megadtam magam.
-Nincs.
Mosolyogva huppant le mellém és felém fordult.
-Scott vagyok.
-Lisa-biccentettem.
-Idióta egy srác ez az Emett.
-Az.
-Ha rákattan egy témára, nem száll le róla egyhamar-mondta.
-Remek-dünnyögtem.
-Guten Morgen-lépett be a terembe a tanár és lehuppanva a tanári asztalhoz egy halom papírt emelt fel, majd közölte, hogy felméri ki mennyit fejlődött a nyáron. Kiosztotta, majd neki dőlt az asztalnak és elégedetten nézett végig a termen.
Sóhajtva álltam neki az első kérdésnek, amikor valaki megbökött oldalról. Kérdőn fordultam oda.
-Segítesz?-suttogta. Megcsóváltam a fejem és mosolyogva a lapomra böktem.
-Másold le, de néha hibásan írd le, hogy ne legyen feltünő-motyogtam.
-Kösz-vigyorordott el. Gyorsan megoldottam az első három feladatot, aztán írtam a nyári szünetemről, végül pedig bekarikáztam az igaz vagy hamis feladatnál azt amelyiket igaznak találtam. Scott végig rólam másolt és kihagyta a fogalmazást, majd elégedetten dőlt hátra.
-Kész?-nézett rám kérdőn a tanár, mire bólintottam. Oda sétált a padunkhoz és felemelte a dolgozatom, majd bele olvasott. Mindig ezt csinálta valahányszor hamarább végeztem, mint mások.
Bólogatva nézett rám, majd a dolgozatommal együtt vissza sétált az asztalához. Csengetéskor felpattantam a helyemről és a tanár után kisétálva a teremből célba vettem a szekrényemet.
-Lisa!-hallottam meg a nevem, mire unottan megfordultam arra számítva, hogy Emett lesz, de helyette Scottot pillantottam meg.
-Hali-mosolyodtam el.
-Csak meg akartam köszönni, hogy segítettél. Igazából azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák-vakargatta a tarkóját zavartan.
-Akkor miért választottad ezt a nyelvet?-kérdeztem, miközben kiszúrtam a szekrényem előtt álló Jent és Amyt.
-Fogadásból-röhögte el magát.-Anyám nyert...
-Szívás-húztam el a számat.
-De látom, neked jól megy-mosolygott rám.
-Ühüm-vontam vállat.-Szeretem.
-Jó neked.
-Gondolom ezért ültél mellém-néztem fel rá.
-Akkor még nem tudtam, hogy jól megy a német.
-Cseles-nevettem fel, majd megtorpantam a szekrényem előtt.-Sziasztok.
-Beszélnünk kell!-jelentették ki egyszerre.
-Oh. Oké-lepődtem meg.
-Akkor én megyek. Még egyszer kösz-mosolyodott el Scott, majd Amyékre nézett.-Sziasztok lányok.
-Szia-intettem neki, Amy és Jen pedig pislogás nélkül meredt Scottra, aki elsétált mellettük.
-Először Adam, most meg Scott?-kérdezte Amy.
-Miről beszélsz?-kérdeztem, miközben bedobtam a német cuccom a szekrényembe és becsaptam azt.
-Tudod te ki az a Scott Willson?-kérdezte lassan Amy és megragadta a karom.
-A nyugdíjazott matektanár unokája?-viccelődtem, mire megrázta a karom.
-Nem te hülye! A foci csapatban játszik. Hátvéd és rohadt kedves.
-Nem voltam egy foci meccsen sem-értetlenkedtem.
-Mindegy-legyintett Jen.-Mit köszönt meg?
-Segítettem neki németből-vontam vállat.
-Melletted ül?-kerekedett ki a szeme Amynek.
-Ja-bólintottam, majd észre vettem a felém közeledő Emettet és megragadva a szabad kezemmel Jent, magammal rántottam őket a női mosdóba.
-Ezt most miért csináltad?-kérdezte Jen, miközben kirántotta a karját a kezem közül. Bezártam az ajtót és széttárt karokkal hadarni kezdtem.
-Emett, a suliújság főszekresztője zaklat, mert meg akarja tudni, hogy miért ütötte le Aiden Adamet és azt is tudni akarja, hogy milyen kapcsolatban állok velük!
-Wow!-röhögte el magát Amy.
-De...honnan tudsz az egészről?-kérdezte Jen értetlenül.
-Oké. Készüljetek fel. Ez hosszú lesz-sóhajtottam fel.

-...és tényleg elment hozzád? Bocsátot kérni?-faggatott tovább Amy kiváncsian.
-Aham-bólintottam és unottan kifújtam egy tincset az arcomból.
-Vidámpark? Komolyan?-vonta össze a szemöldökét Jen.
-Ne már! Ne ragadj le pont ott!-forgattam a szemeim.
-Akkor ti tulajdonképpen randiztatok-jelentette ki.
-Nem. Vagyis nem tudom-csóváltam meg a fejem.-Nem ez a lényeg, hanem az, hogy most mindenki megkattant!
-Leüssem neked Emettet?-kérdezte Amy.
-Nem kell-legyintettem.
-De nem történt más csak vattacukrot ettetek?-folytatta tovább Jen.
-Hagyjál már! Most nem ezzel kell foglalkoznunk-akadtam ki.
-Ha valamit elhallgatsz...kinyírlak!-fenyegetett meg, mire elnevettem magam és kinyitva a mosdó ajtaját kiléptem.
-Ha ezt túlélem kinyírhatsz.
-Ez megnyugtat-röhögött fel.

A következő óránk együtt volt így kivesézhettük, hogy mi legyen.
-Szerintem szólj Aidennek-mondta Amy.
-Neked elment az eszed? Nem hagyom, hogy még egyszer verekedjen miattam-csóváltam meg a fejem dühösen.
-Nem kell verekedjen. Elég ha csak megfenyegeti-vont vállat.
-Nem! És vita lezárta!
-Akkor Eric?-kérdezte.
-Ő sem!
-Csak ezt a hetet kell kibírd. Péntekre le kell adja az anyagot-szólalt meg Jen.
-Akkor kibírom, utána pedig elfelejtsük ezt az egészet-jelentettem ki.
-Reméljük, hogy elfelejthessük-sóhajtotta Jen, majd unottan köszöntötte az ajtón belépő tanárt.

Ebédszünetben Amyvel és Jennel az oldalamon léptem be az ebédlőbe, ahol egyből kiszúrtam Emettet és sietősen próbáltam megtalálni Harryéket, akik épp röhögtek valamin.
-Csá Lisám-vigyorgott rám Eric amikor oda értem az asztalunkhoz és lehuppantam, Jen és Amy pedig a két oldalamon foglaltak helyet.
-Sziasztok-motyogtam.
-Minden oké?-kérdezte Harry.
-Aha-bólintottam.
-Örülök, hogy meggyógyultál! Már hiányzott a fejed-vigyorgott rám Eric.
-Pedig voltál nálam. Sőt megetted a csokim!-mondtam tettetett felháborodással.
-Ott árválkodott egyedül szegény. Én csak megvígasztaltam!-tette a szívére a kezét, mire kitört belőlünk a röhögés.
-Persze-bólogattam nevetve, majd felálltam.-Szerzek magamnak kaját. Valaki jön?
-Én már ettem-mondta Harry.
-Együtt ettünk, pontosabban Harry kajáját-javította ki Eric.
-Megcsalsz?-nézett rá Jen elkerekedett szemekkel.
-Egyszeri alkalom volt! Eskü-mentegetőzött Harry riadtan.
-Mégis azt mondtad szeretsz!-szegte fel a fejét Eric sértődötten.
-Én is ott voltam!-emelte fel a kezét Amy.
-Akkor eszek egyedül-csóváltam meg a fejem mosolyogva.
-Megyek veled-állt fel Aiden és velem együtt elindult a pult felé.
-Köszi-mosolyogtam rá, miközben felemeltem egy tálcát és elindultam. Mivel csak saláták közül lehetett választani és csirke hús volt mellé, így random ráböktem egyre. Nos igen. Egészségesen élünk.
-Nincs valami laktatóbb kaja?-kérdezte Aiden a menzás nénitől.
-Sajnálom fiam, de ma bió nap van-mosolygott rá.
-Holnap mi lesz a kaja?-vonta fel a szemöldökét.
-Titok-nevetett, majd Aiden tálcájára tett egy adag salátát és csirkét.
-Akkor egészségesen élek-sóhajtotta.
Nevetve néztem, ahogy szenvedve a kajájára néz, majd megköszöntem a menzás nénitől a kajámat és fizettem.
-Jó étvágyat-mondta nekünk.
-Köszönjük-mosolyogtam rá, majd megragadtam Aiden karját és arráb húztam.
-Saláta-dünnyögte szórakozottan
-Miért?-néztem fel rá mosolyogva.-Az finom.
-Már értem miért nézel így ki-nevette el magát.
-Így?!-húztam össze a szemem sértetten.
-Ne értsd félre! Azt akartam mondani, hogy jól nézel ki-csóválta meg a fejét.
-Hiszi a piszi-legyintettem.-Nem láttál gyors kaját enni.
-Szereted?
-Aha-bólintottam, majd leültem Eric mellé.
-Hahh! Titeket is nyúlnak néztek?-kérdezte röhögve.
-Igen-monda Aiden és lehuppant a jobb oldalamra.
-Tesó ez nem kaja-csóválta meg a fejét felháborodva Eric.
-Persze, hogy nem az!-vágta rá azonnal.
-Meki?-vonta fel a szemöldökét, miközben elvigyorordott.
-Meki-bólintott vigyorogva.
-Én is megyek!-szólt közbe Harry. Felszúrtam a villámra egy adag salátát, majd azt bekapva néztem rá az engem néző fiúkra.
-Most mi van?
-Él-bólintott megkönnyebbülten Eric.
-Haha. Marha viccesek vagytok-forgattam a szemeimet.
-Figyu baby-vigyorgott rám Aiden.-Nem kéred a kajám?
-Pasik-forgatta a szemeit Amy, majd megragadta Aiden tálcáját és maga elé húzva neki látott.
-Akkor ez el van intézve-dőlt hátra röhögve.
-Te nem jössz Jen?-kérdezte Eric.
-Dehogy nem-vágta rá Jen.
-Lisa és Amy pedig maradnak és keresnek egy jóképű nyulat akivel baszhatnak-bólintott Harry, mire Eric és Aiden felröhögött.
-Idióták-forgattam a szemeimet és a salátás villámmal Harry felé böktem.-Csak hogy tudd a nyulak csak tavasszal basznak! És most ősz van.
-Hogy tudja-vihogott Eric, én meg unottan tarkón vágtam a szabad kezemmel.
-Idióták vagytok-morogtam magam elé.
-Tudod, hogy szeretünk-mondta Harry, majd össze nézve Erickel elvigyorodott.
-Nehogy...-kezdtem volna, de már késő volt. Egyszerre hajoltak oda hozzám- Harry áthajolt Aidenen- és egy óriási, cuppanós, nyálas puszit nyomtak az arcomra.
-Pfuj!-dobtam el a villám és az arcomat dörzsölve álltam ahogy mindenki, aki az asztalunknál ül kiröhögjön.
-Oda van értünk-jelentette ki a szemét törölgetve Eric.
-Jaja-bólogatott röhögve Harry.
-Utállak titeket-motyogtam.
-Nem tudsz-röhögtek össze.
Nos igen, jó ha az embernek vannak ilyen haverjai...

Suli után röhögve lépkedtünk lefele a suli lépcsőjén, amikor Amy megtorpant. Én és Jen szinte azonnal lemaradtunk a fiúktól és kérdőn néztünk a vigyorgó lányra.
-Simon írt-bólintottam a telefonra nézve.
-Találkozni akar-suttogta.
-Akkor találkozz vele-vigyorgott rá Jen.
-Nem gond ha nem megyek veletek?-húzta el a száját.
-Dehogy gond!-vágtunk rá egyszerre.
-Érezd jól magad vele-kacsintott rá Jen.
-És vigyázz Szűzire-böktem vállon.
-Jó jó-nevette el magát.-Sziasztok.
-Szia-mondtuk egyszerre Jennel, majd a fiúk után siettünk, akik Aiden kocsijánál beszéltek valamiről.
-...miért nem?-nézett rá Eric.
-Mert senkinek nem engedem-vágta rá Aiden.-Plusz hülye vagy.
-Amy nem jön?-kérdezte Harry.
-Dolga akadt-vont vállat Jen.
-Ne már tesó! Csak most az egyszer!-hisztizett tovább Eric.
-Mondom, hogy nem-röhögött Aiden, majd kinyitva a kocsit kérdőn nézett ránk.-Amy?
-Le kellett lépnie-mondtam.
-Akkor elől ülök!-jelentette ki sértetten Eric és megindult az anyós ülés felé, de gyorsabb voltam és az ajtónak dőlve megakadályoztam, hogy beüljön.
-Ez az én helyem, haver-vigyorogtam rá.
-Mi az, hogy a tiéd?-háborodott fel.
-Tudom, hogy bejön neked Aiden, de ez akkor is az én helyem-mondtam komolyan, mire Aiden felröhögött.
-Szép kis barát vagy, mondhatom-dünnyögte "sértetten", majd elsétált mellettem, én meg behuppantam az anyós ülésre.
-El akarod szedni tőlem Aident-mondta Eric amikor beült hátra és középre csúszva előre hajolt. Harry és Jen is beült, Aiden pedig röhögve elindította a kocsit.
-Lebuktam-csóváltam meg a fejem.
-Pedig megígérted, hogy nem fogod elcsábítani-biggyesztette le a száját.
-De hát belé szerettem-nevettem.
-Mindig ez van! Te mocskos útszéli!-fonta össze maga előtt a kezeit és hátra dőlt. Röhögve hajtottunk az esős utakon és folyton valami hülyeséget nyögtünk be, amitől mindenki totál kiégett.

A mekihez érve kiszálltunk a kocsiból és az eső elől rohanva megcéloztuk a bejáratot. Röhögve estünk be, ami miatt mindenki rosszalóan nézett ránk. Kiszemeltünk egy ablak melletti helyet és lehuppantunk. Aiden az ablak mellé ült le, én mellé, velem szemben Jen, mellette pedig Harry foglalt helyet.
-Én meg hova ülök?-kérdezte felháborodva Eric.
-A seggedre-röhögte ki Aiden. Fújtatva fordult meg, majd rámosolygott a mellettünk ülő lányokra.
-Ez a szék foglalt?-kérdezte.
-Nem-makogta a vörös hajú lány.
-Akkor elveszem-bólintott Eric és a széket az asztalunk felé fordítva lehuppant. A két lány hitetlenül meredt Ericre, aki röhögve összepacsizott Harryvel és Aidennel.
-Bunkó paraszt-csaptam rá a vállára.
-Sziasztok-állt meg az asztalunknál egy pincér lány.-Megvan már, hogy mit rendeltek?
-Téged lehet?-kérdezte Eric csábosan mosolyogva, mire összenéztem Jennel és egyszerre forgattuk meg a szemeinket.
-Két Big Mac-et, szalmakrumplival és fantával-adtam le az én és a Jen rendelését. Szinte mindig ezt ettük.
-Rendben-bólintott a lány és hálásan pislogott rám.
-A fiúknak pedig...-Aidenre és Harryre néztem, majd Ericre mind a hárman idiótán röhögtek. Fiúk! Legyintettem.
-Nekik is ugyan azt.
-Oké-rám mosolygott.-Pár perc és hozom.
Azzal megfordult és lelépett.
-Most miért kellett elcseszned?-nézett rám Eric szemrehányóan.
-Azért mert van szegénynek elég baja! Nem kell folyton beszólogatni minden lánynak csak azért mert szép!-förmedtem rá.
-Nyugi, csak hülyültem-riadt meg.
-Persze. Hülyültél!
-Hé! Lisa-szólított meg Aiden, mire rá kaptam a tekintetem. Mosolyogva nézett rám.-Nyugi.
-Ezt akkor se csinálja! Főleg ne a közelemben! Ez lány nem egy darab hús, amit csak úgy lehet nézegetni és fogdosni-tört elő a feminista énem.
A fiúk pislogva néztek rám, Jen pedig elismerően biccentett.
-Úgy kell nektek-röhögte el magát.
Még akkor is csönd volt amikor a lány vissza tért a rendelésünkkel és letette elénk.
-Köszi szépen-mosolyogtam rá.
-Hozhatok még valamit?-kérdezte, miközben meglepve nézett végig a fiúkon.
-Nem, köszi-válaszoltam. Még egyszer megnézte magának a fiúkat, majd rám nézett és szórakozottan elsétált.
-Na most már folytathatjátok a baromkodást-jelentettem ki.
-Kihalok-Jen újra felröhögött.-Hogy milyen fejetek van már!
-Nem vagy vicces Jen-dünnyögte Eric, majd elvette a kajáját.
-Végülis Lisa nem hallotta, hogy hogyan csajozol-vont vállat Harry.
-Eddig kinyírtam volna-mosolyogtam rá, majd a mellettem ülő Aidenre néztem.-Mi a helyzet?
-A szokásos-vállat vont, majd egy krumplit bekapva közelebb hajolt hozzám.-Megint megleptél.
Elnevettem magam, és felemelve a hamburgerem bele haraptam. Kajálás közben viszonylag csönben ültünk, aztán megjött a fanta és a hamburger hatása...
-Enyém az utolsó krumplii!-kiáltotta Eric.
-Nem! Az az enyém-nyúltam Aiden doboza felé, mire felkapta a benne levő krumplit és bekapta.
-Na!-hördültünk fel egyszerre Ericcel.
-Megette-biggyesztettem le az ajkaimat.
-Kiszerettem belőle-bólintott Eric, mire Aiden elröhögte magát.
-Ne már! Tudod, hogy szeretlek Cukorborsó-kacsintott rá.
-Nem! Haragszom rád-fonta össze maga előtt a karjait durcásan, mire elnevettük magunkat.
A délután további részében beültünk egy moziba és megnéztünk egy horrort. Aminek a grafikáján szétröhögtük magunkat. Az eső miatt nem tudtunk a kedvenc helyünkre menni- ami a park egyik eldugottabb része volt-, így Aiden mindenkit haza dobott.
A házba lépve elterültem a kanapén és elégedetten bámultam a plafonra. Jó ha az embernek vannak barátai...