Szombat. A legjobb nap a hétben. Amikor tudod, hogy nem kell korán kellni a suli miatt és ha kell délig alhatsz, hogy aztán egész nap lustálkodj, vagy a haverjaiddal lógj. Ehelyett én már nyolckor talpon voltam, mivel Sátán úgy gondolta eleget aludtam éjjel. Egyszer megkötöm...

Kómásan sétáltam a fürdőbe, ahol fogat mostam és megfésültem a hajam, majd vissza kullogtam a szobámba. Kiválasztottam egy kényelmes nadrágot és egy pólót, majd a könyvemet felkapva lekullogtam a konyhába, ahol készítettem magamnak egy tejeskávét.
A kávémmal és a könyvemmel kimentem a kertbe, majd a függőágyamhoz lépve leraktam a kis asztalra a kávém. A könyvemmel együtt be feküdtem az ágyamba, majd felsóhajtva kinyitottam és neki láttam a prológusnak.

Annyira bele merültem az olvasásba, hogy ijedten kaptam fel a fejem, amikor valaki felsikoltott. Demi állt a postaládájuk előtt és meredten bámult valamit. Kérdőn fordultam oda, majd elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem. Hát persze, hogy Aiden volt ilyen hatással rá...
Póló nélkül kocogott a házuk felé. Napszemüvege mögül mérte végig Demit, majd elvigyorodott és előre nézve folytatta a kocogást. Felvont szemöldökkel csuktam össze a könyvem, miközben azt figyeltem, hogy mikor esik össze Demi.
Átérzem...tényleg. Néha képes sokkolni a lányokat a tökéletes megjelenésével és izmos testével. Ha valaki egy hónappal ezelőtt közli velem, hogy egy ilyen srác költözik a szomszédba a képébe röhögök és közlöm vele, hogy kezeltesse magát.

Összevont szemöldökkel néztem Aidenre, aki nem állt meg a házuk előtt hanem egyenesen felém tartott. Át ugrott a kerítésen, majd vigyorogva megállt a függőágyam előtt.
-Behatoltál a területemre-jegyeztem meg, miközben felültem és leraktam a könyvem az asztalra.
-Behatoltam mi?-röhögött fel.
-Idióta-forgattam meg a szemeimet.-Ugye tudod, hogy szegény Demi mindjárt szívrohamot kap?
-Jó mi?-vigyorodott el, miközben végig mutatott magán. Felvont szemöldökkel néztem végig rajta és minden színészi tehetségemre szükségem volt, hogy közömbösséget varázsoljak az arcomra. Ott állt előttem póló nélkül, a kockái közt izzadság cseppek folytak végig, ő pedig laza mosollyal az arcán, a pilóta fazonú napszemüvege mögül nézett engem. Nyeltem egyet.
-Khm...aha-néztem fel rá, miközben megráztam a fejem, hogy eltűnjön az a kép ahogy az a rohadt csepp végig folyik a kockái közt.
-Mi van baby? Zavarba jöttél?-fonta össze maga előtt a karjait totálisan kiélvezve azt, hogy milyen hatással van rám.
-Nem-tagadtam, ő pedig felröhögött és leült mellém.
-Mit olvasol?-kérdezte szórakozottan.
-Üvegváros-mondtam, miközben megköszörültem a torkom. Na jó! Elég ebből!
Egy hirtelen mozdulattal lenyultam a napszemcsijét és azt felrakva elvigyorodtam.
-Te tudsz olvasni?
-Sértegetünk, sértegetünk?-vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Végülis jó kisfiú módjára megetted a kását-mondtam, majd ijedtem felé fordultam.-Vagy nem?
-Ne kezd-röhögte el magát, majd a vállamat átölelve magához húzott.
-Pfúj Aiden! Ne belém törülközz!-kiáltottam fel, de ő továbbra sem engedett el.-Engedj már el!
-Mi a jelszó?-kérdezte szórakozottan, én pedig kínosan lehunytam a szemem, mivel a kezem elég közel volt a kockáihoz.
-Aiden baby?-kérdeztem vissza reflexből, mire felröhögött és elengedett.-Tényleg ez volt a jelszó?
-Nem, de olyan aranyosan mondod-röhögött, miközben elterült az ágyban.
-Nem is-néztem rá összevont szemöldökkel.
-De!
Megcsóváltam a fejem, majd Demire néztem aki elkerekedett szemekkel meredt rám. A tekintetétből ki lehetett venni a csalódottságot. Sóhajtva fordult meg és besétált a házba.
-Öhm...Demi azt hiszi, hogy a pasim vagy-motyogtam magam elé.
-Hadd higyje azt-vont vállat és kényelmesen elhelyezkedett.
-Miért nem zavar ez téged?-néztem rá összehúzott szemöldökkel.
-Mert úgy sem akartam meghúzni-válaszolta, mire unottan megforgattam a szemeimet.
-Milyen választ is vártam tőled?
-Most miért?-röhögött fel.
-Lisaa!-hallottam meg egy hangot az ajtó felől, mire ijedten Aidenre néztem.
-Meg ne mozdulj!-meresztettem rá a szemeimet.
-Miért ne?-vonta fel a szemöldökét.
-Mert apám itthon van és nem akarom, hogy félre értse ahogy te itt fekszel...-dünnyögtem.
-Ohhó-vigyorodott el.
-Elisabeth White!-hallottam közelebbről a hangját, mire felpattantam és apuhoz rohantam.
-Bocsi apu-motyogtam.-Olvasok.
-Aha-méregetett gyanúsan, majd vállat vonva megfordult.-További jó olvasást. És üzenem a szomszéd srácnak, hogy vegyen fel egy pólót!
Feszülten lehunytam a szemeimet, majd megfordulva vissza sétáltam Aidenhez.
-Meg fogok miattad őrülni-jelentettem ki.
-Bocs. Nem tehetek róla, hogy nem hülye-röhögött ki, majd felvonta a szemöldökét.-Vissza kaphatom a szemüvegem?
-Hogy menőzzhess tovább? Inkább nem-csóváltam meg a fejem.
-Valdd be, hogy jól áll!-vigyorgott rám.
-Ezt az elismerést...-kacsintottam rá-soha nem fogod tőlem megkapni.
-Azt majd meglátjuk-vont vállat vigyorogva.
Megköszörültem a torkom és összefontam magam előtt a karjaimat.
-Most mi van?-nézett fel rám.
-Tudom, hogy kényelmes az én függőágyam, de most már leléphetnél épp olvasni próbálok!
-Csak is te vagy erre képes-nyögött fel panaszosan.
-Mire?-vontam fel a szemöldököm.
-Egy izmos pasi fekszik póló nélkül a függő ágyadba, te pedig elküldöd, mert olvasni akarsz-mondta, majd felült.-Rendszeresen meg tudsz lepni.
-Talán még sem vagyok olyan mint a többi lány-vontam vállat töprengve. Elmosolyodott, majd felállt és mellém lépve nyomott egy puszit a homlokamra.
-Nem. Tényleg nem vagy olyan mint a többi lány-jelentette ki, majd elsétált. Zavartan toltam fel az orromon a szemüvegét, majd vállat vontam. Akkor ezt nem kapja vissza.
Vissza feküdtem a függőágyamba és a könyvemet fellapozva folytattam az olvasást.

Dél fele megkordult a gyomrom, így nyöszörögve ültem fel és csuktam össze a könyvem. Az üres kávés bögrémet felkapva indultam be a házba. A konyhába lépve leraktam a pultra a könyvet, a kávés bögrét pedig a mosogatógépbe raktam.
-Király napszemcsi, kölyök-szólalt meg a hátam mögött apa, mire unottan feltoltam a hajamra a napszemüveget.
-Nem vagy vicces apu-meredtem rá.
-Mit keresett itt póló nélkül?-vonta fel a szemöldökét, miközben leült az asztal mellé.
-Nyugi. Nem akart megerőszakolni.
-Ilyen kinézettel nem lenne erőszak-jegyezte meg, mire a homlokamra csaptam.
-Apu hagyjál már!
-Jól van Lisa. De ha segítség kell-nézett rám, miközben megtöltötte golyóval a piszolyát.-Csak szólj.
-Nem kell lelőni-röhögtem fel hitetlenül.
-Rendben-bólintott.-Akkor magadra hagyhatlak?
-Igen-bólintottam nevetve.
-Szép napot-nyomott egy puszit a fejemre.-Este felé jövök.
-Sok sikert az üldözéshez-mondtam.
-Kösz-bólintott, majd az ajtóhoz sétálva kilépett rajta.

Sóhajtva léptem oda a rádióhoz és kapcsoltam be, majd elvigyorodtam amikor meghallottam a The way I are című számot.
Mosolyogva láttam neki a rántottámnak, miközben énekeltem a dalszöveget és ritmusra ringattam a csípőm. Miután kész lettem vele szedtem magamnak belőle, majd megfordulva felsikítottam. Aiden nézett rám a pultra támaszkodva. Végig mért, majd az ajkait benedvesítve elvigyorodott. Felment bennem a pumpa.
-Te meg mi a francot keresel itt?!-förmedtem rá gorombán.
-A faterod engedett be-vont vállat vigyorogva.
-Te találkoztál apuval?!-meredtem rá hitetlenül.
-Ja. Tök jó fej. Azon kívül, hogy épp egy pisztolyt biztosított ki.
-És csak úgy beengedett?-fújtattam. El sem hiszem, hogy a saját apám elárult!
-Aha és figyelmeztetett, hogy nem érhetek hozzád-röhögött fel a hajába túrva.
-Te végig nézted, ahogy táncolok?-szorítottam össze a számat.
-Igen-bólintott vigyorogva.
-Tee...-böktem felé dühösen.
-Én mi?-vonta fel a szemöldökét, én pedig átsétálva a pult azon felére ahol ő állt, dühösen meglöktem.
-Te idióta, barom!-tört ki belőlem.
-Nyugi!-röhögött fel, miközben lefogta a kezeimet és a szemembe nézett.-Jöhetnél hozzánk bejáró nőnek. Öröm lenne nézni ahogy egy rövid szoknyában felsöpörsz, vagy port törölsz egy nagyon alacsony polcról-mondta szórakozottan, miközben az alsó ajkába harapott.
-Utállak Johnson! Rohadtul elegem van belőled-néztem rá dühösen.
-Áhh és mi lesz estig?-sóhajtott fel.-Mert ma kizárólag velem kell beérned.
-Kizárt, hogy egy légtérben legyek veled!
-Na na!-csóválta meg a fejét.-Így bánunk egy vendéggel?
-Aki végig nézte ahogy táncolok?!-akadtam ki.-Igen, bazki!
-Még mindig ezzel vagy el? Dögös voltál, nyugi-kacsintott rám, mire összehúztam a szemem.
-Baszódj meg komolyan!-fakadtam ki, mire elröhögte magát és egy hirtelen mozdulattal magához rántott.
-Szerintem te hamarább meg fogsz-suttogta a szemembe nézve.
-A sírba viszel-sóhajtottam fel.
-Tudat alatt úgy is imádsz-nevette el magát, majd közelebb hajolva hozzám nyomott egy puszit az orromra. Zavartan vontam össze a szemöldököm, ő pedig szórakozottan ellépett tőlem és felkapta a lábának dörgölődző Sátánt.
-Nyugodtan egyél, én addig Sátánnal haverkodok-mondta, majd mosolyogva megsimizte Sátán buksiját és a napali felé sétált.
Elkerekedett szemekkel meredtem utána, végül hatalmasat sóhajtva szét tártam a karjaimat. Miért van az, hogy őt mindenki bírja?

Valahogy nem ízlett úgy a rántottám, mint amilyennek képzeltem. Totál kihűlt... Idegesen a szemétbe söpörtem a maradékot és a tányért a mosogatóba téve kinyitottam a hűtőt. Töltöttem magamnak narancslevet és megittam, majd lecsaptam a poharat a pultra és a nappali felé vettem az irányt, aztán megláttam Aident Sátánnal, így megtorpantam. A falnak dőlve néztem rájuk.
-Harcias gazdád van azt meg kell hagyni-szólalt meg hirtelen Aiden.-De kifejezetten aranyos amikor dühöng...
Sátán elnyávogta magát válaszul Ainden pedig megcsóválta a fejét.
-Mázlista vagy.
Össze fontam magam előtt a karjaimat és elvigyorodtam. Tehát nem csak én vagyok az a hülye aki beszél a macskájával...
-Mindig táncol amikor egyedül van?-kérdezte újra. A válasz pedig egy újabb nyávogás volt. Elfolytottam a feltörő röhögésem és az alsó ajkamba haraptam.
-Ezt nem hiszem el...Egy macskával beszélek-felröhögött és a hajába túrva megcsóválta a fejét.
Nem bírtam tovább, muszáj volt beleszólnom.
-Velem is többször előfodult már-mondtam, miközben besétáltam a nappaliba és lehuppantam Aiden mellé.
-Hallgatóztál?-meredt rám elkerekedett szemekkel.
-Talán igen, talán nem-vontam vállat.-Mit számít?
-Rossz vagy-csóválta meg a fejét.
-Nem, csak kijár nekem ennyi, mivel valaki aljas módon végig nézte ahogy táncolok-meredtem rá összehúzott szemekkel.
-Ne már baby! Még mindig ennél vagy leragadva?-mosolygott rám azzal a hihetetlenül aranyos mosolyával.
-Aha-bólintottam.-Na de miről is dumáltál Sátánnal? Mivel én vagyok a szoba, és egyben lakótársa elmondhatod, tőlem aztán nem tudja meg senki.
-Tudod-hajolt közelebb hozzám, amitől a pulzusom az egekbe szökött.-Van egy lány...Akivel Sátán közeli viszonyban van, mondhatni háló társak.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm.
-Csupán meg akartam kérdezni tőle, hogy van-e hely még Sátán mellett.
-Miért akarod tudni?-hajoltam én is közelebb mosolyogva. A szemembe nézve elvigyorodott, majd vállat vont.
-Sátán igazán jó lehet az ágyban. Gondoltam, nem zavarom meg ha esetleg vele akarok lenni-válaszolta, én pedig önszintén felnevettem és megcsóváltam a fejem.
-Nem hinném, hogy megolgható ez.
-Miért nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Mert annak a bizonyos lánynak kell a hely-vágtam rá és próbáltam komolynak tettetni magam.
-Esetleg húzza össze magát.
-Kizárt!-jelentettem ki, mire a homlokát az enyémnek döntötte.
-Akkor majd hozzá bújok-suttogta, én pedig elnevettem magam és ellöktem magamtól.
-Aztán reggel, amikor felébredsz nem lesznek meg a karjaid-nevettem.
-Vagy te nem ébredsz arra, hogy nincs meg valamid-kacsintott rám vigyorogva. Pár percig hitetlenül meredtem rá, majd hozzá vágtam a mellettem lévő párnát.
-Idiótaa!-kiáltottam fel.
-Véletlenül sem a szűzességedre gondoltam...-röhögött fel.-Inkább a pólódra.
-Te hülye! Csak egy pólóban alszom!-meredtem rá hitetlenül.
-Az még jobb-jelentette ki, mire össze fontam magam előtt a karjaimat, és felhorkantottam.
-Utállak! Amúgy meg Sátán hím, ergo meleg vagy-böktem felé, mire felröhögött.

-Mit fogunk csinálni?-nézett rám szórakozottan Aiden, amikor megunta a röhögést.
-Én olvasok-jelentettem ki.
-Ne már! Inkább menjünk el valahova-döntötte hátra a fejét.
-Hova menjünk?-vontam össze a szemöldököm.
-Mindegy csak ne üljünk itt bent, amikor kint süt a nap.
-Én szeretek bent ülni. Meg amúgy is csak enni jöttem be, de te bezavartál-néztem rá szemrehányóan.
-Ne már! Hagyd már azt a könyvet. Majd holnap elolvasod.
-Nem-vontam vállat, mire Aiden felpattant, majd a kezemet megragadva felrántott.
-Na gyere te kis antiszoc-mosolygott rám, mire megforgattam a szemeim.
-Egyszer megöllek. Komolyan.
-Addig van időm-nevetett fel, majd maga után húzva kivezetett a nappaliból.
-Oké. Elmegyek veled. De megvársz amíg átöltözöm-torpantam meg hirtelen, mert rájöttem, hogy mi van rajtam.
-Minek akarsz átöltözni?-nézett rám kérdőn.
-Mert nyomi vagyok. Várj meg, de ha nem akarsz annál jobb-vigyorogtam rá.
-Nem szabadulsz tőlem-mosolyodott el.-Megvárlak.

Megforgattam a szemeimet, majd felsétáltam a szobámba. Eszembe sem volt sietni. Várjon csak nyugodtan. Elégedetten vigyorodtam el, majd lerángattam magamról a nadrágom és az új farmerem megragadva a ráérősen húztam fel magamra. A pólómat levéve magamról a szekrényemhez léptem és kinyitottam az ajtaját, majd a számat harapdálva agyaltam azon, hogy mit vehetnék fel. Végül egy fekete pólót választottam ki. Magamra kaptam, majd hogy még húzzam az időt kifestettem a szempillám és húztam egy tús vonalat. Végül a farzsebembe süllyesztettem a telefonom és kiléptem a szobám ajtaján. Az előszobába lépve megpillantottam Aiden a mellkasa előtt összefont karokkal várt, az érkezésemre pedig kérdőn fordult felém. Végig vezette rajtam a tekintetét és pajkos mosolyra húzta az ajkait.
-Mehetünk?-kérdezte végül.
-Aha-bólintottam, majd bele léptem a fekete teniszembe és fújtam magamra a parfümömből. Aiden motyogott valmit, mire kérdőn fordultam felé.
-Hm?
-Nem mondtam semmit!-jelentette és elhúzta a száját. Szóval mostmár hallucinálok is...Szuper!
-Még mindig el akarsz vinni?-vontam fel a szemöldököm.
-Kikészítesz-forgatta meg a szemeit, majd a kezemet megragadva kinyitotta az ajtót és kivonszolt.
Megvárta amíg bezárom az ajtót, majd maja után húzva elindult valamerre. Kínosan néztem le a kezünkre és megköszörültem a torkom.
-Nem engednéd el a kezem?-kérdeztem, mire felsóhajtott és elengedte.

Az őszi napsütésben sétálva azon agyaltam, hogy vajon mit akarhat tőlem Aiden. Barátkozik, az oké, de a miért nem hagyja, hogy olvassak? Miért pont velem akar sétálni szombat délután? Egyáltalán miért engedte be apa a házba?
-Csöndes vagy-szólalt meg.
-Nem bírom amikor titkolóznak előttem-fontam össze magam előtt a karjaimat, majd hitetlenül néztem a túl oldalon álló vidámparkra.
-Na neee-kerekedett el a szemem.
-Mi ne?-riadt meg.
-Te elhoztál a vidámparkba?-nevettem fel hitetlenül.
-Csak azt ne mondd, hogy utálod-túrt a hajába zavartan, én pedig megtorpantam és elé lépve a nyaka köré fontam a karjaimat. Bele furtam az arcom a nyakába és elnevettem magam.
-Imádom a vidámparkokat!
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és a derekam köré fonva a karjait magához szorított.
-Már azt hittem, hogy beégek-motyogta.
-Aranyos ahogy próbálsz a kedvemben járni-jelentettem ki és elléptem tőle. Zavartan vont vállat, majd elindult a vidámpark felé.
A vidámparkhoz érve Aiden megragadta a kezem és rákulcsolta az ujjait az enyémre. Zavartan néztem fel rá, mire a tömeg felé bökött.
-Nem akarlak elhagyni.
-Aham-bólintottam zavartan, majd amikor elfordult szélesen elvigyorodtam.
-Merre menjünk?-nézett rám, én pedig ijedten magamra erőltettem a komor arcom.
-Öhm...arra-böktem a vattacukrot áruló srác felé, mire bólintott és maga után húzva elindult előre. Magamban egy sor káromkodást zúdítottam a fejemre, hogy ennyire beégtem. Nem kellett volna vigyorognom. A francba!
Beállva a sorba még mindig magamat szidtam, amikor az előttünk lévő három lány közül a szőke hátra fordult és elkerekedett szemekkel nézett végig Aidenen, majd előre fordulva magyarázni kezdett a barátnőinek. A mellette álló fekete hajú lány hátra fordult, majd amint meglátott engem megbökte a még mindig sokkos állapotban lévő barátnőjét, aki lenézett az összekulcsolt kezünkre és előre fordulva dobbantott egyet a lábával. Elvigyorodtam. Kár, hogy nem tudod, hogy szingli...Na jó igazából francokat kár! Legalább nem mozdul rá!
-Almásat, epreset vagy áfonyásat kérsz?-mosolygott rám Aiden, aki ebből az egészből semmit nem vett észre.
-Áfonyásat.
-Remek-bólintott, majd kikérte és rám kacsintott. A lányok, akiket már rég kiszolgáltak arrébb sétáltak, de még mindig minket néztek. A szőke hajú lány dühösen magyarázni kezdett a barátnőinek akik megcsóválták a fejüket.
Aiden felém fordulva a kezembe nyomta a vattacukrot és fizetett, majd arrébb húzva rám mosolygott.
-Én akartam fizetni-néztem rá.
-Minek nézel te engem? Hímringyónak?-kérdezte és lecsípett egy adagot a vattacukromból, majd a szájába tömte.-Kussolj csak szépen és egyél!
-Köszi-nevettem fel, majd a példáját követve én is tömtem a számba egy adag vattacukrot. Maga után húzva elindult az óriáskerék felé. A vattacukrott zabálva halgattam azokat a lányokat néztem akik még mindig minket bámultak.
-Felülünk?-kérdezte Aiden megtorpanva az óriás kerék előtt. Megcsóváltam a fejem és az utolsó adag vattacukrot a számba tömve rá böktem a vattacukros pálcámmal.
-Bocs de nekem az unalmas-mondtam, majd kidobtam a pálcát a mellettem lévő kukába.-Inkább arra-böktem az egyik gép felé ami olyan volt mint egy nagy kalapács aminek a feje forog. Hitetlenkedve a nézett rám, majd megcsóválta a fejét és felröhögött.
-Fel mersz arra ülni?-kérdezte.
-Ne nézz beszarinak-mondtam, majd magam után húzva elindultam a jegyváltó pulthoz.A jegyet áruló srác mosolyogva köszöntött.
-Kettőt-néztem rá, mire a kezembe nyomott két bilétát.
-Megint helyettem akarsz fizetni-ciccegett mellettem Aiden, majd kifizette és hagyta, hogy magam után vonszoljam.
-Tetszettél neki-jegyezte meg.
-Az lett volna a baj, ha te tetszettél volna neki-röhögtem ki.
-Ez még viccnek is rossz-rezzent össze, én pedig röhögve néztem ahogy fiatal lányok és fiúk sétáltak le röhögve a lépcsőn. Megindultam a gép felé, majd lehuppantam az egyik üres helyre, Aiden pedig mellém ült és vigyorogva rám nézett.
-Még meggondolhatod magad-mondta szórakozottan.
-Nem vagyok beszari-vágtam rá, majd a jegyszedő srác kezébe nyomtam a bilétát, aki mosolyogva csatolta a helyére a védő rudat és ezt megismetelte mindenkinél.
-Ha nagyon félnél akkor nyugodtan fogd meg a kezem-gügyögtem Aidennek, aki röhögve tartotta fel a középső ujját.
Megszólalt a kűrt, ami azt jelezte, hogy indulunk. Szinte egyszerre nyúlt mindenki a mellette lévő kapaszkodófelé, én pedig a lábamat lógatva vártam. Hirtelen elindult, mire a szemem lehunyva élveztem ahogy a szél az arcomba fújja a hajam. Volt aki sikított, volt aki röhögött, aztán a hangos bemondóban egy csaj megkérdezte, hogy mehet-e még egy kör. Mindenki beordította, hogy igen, mire egy újabb magasba emelést kaptunk.

Hatalmas adrenalin lökettel ugráltam lefele a lépcsőn, majd vigyorogva néztem Aidenre, aki röhögve tartotta fel a tenyerét én pedig belecsaptam.
-Ez király volt!-kiáltottam fel.
-Ja ja-bólogatott.-Most merre menjünk?
-Célba akarok lőni-jelentettem ki, mire elröhögte magát.
-Oké. Kihívlak!
-A nyertes pedig kap egy jégkását-vontam vállat.
-Ne már! Az uncsi-biggyesztette le az alsó ajkát.
-De legalább normál kereteken belül van-vágtam rá, majd a célba lövő standhoz léptem.
-Szervusz-köszöntött Nate. Vagy két éve ismerjük egymást, apa mutatott be minket. Kábé egy idős lehet apával, együtt szolgáltak a seregben.
-Szia Nate! Hogy vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól. Na és te?-vonta fel a szemöldökét.
-Remekül! Jöttem nyerni!-jelentettem ki.
-Ki az ellenfeled?-nevetett fel.
-Aiden-böktem a mellettem álló fiúra, aki kezet nyújtott Nate-nek.
-Aiden Johnson-mutatkozott be.
-Nataniel-biccentett.
-Nos akkor kérném a pisztolyom-szólaltam meg, mire Nate nevetve, a kezembe nyomott egy fekete pisztolyt.
-Tíz golyó, tíz bábu-mondta, majd Aidennek is adott egyet.
-Sok sikert Johnson-vigyorogtam rá, majd a mozgó bábuk felé fordultam, megcéloztam egyet és lőttem. Egyből egy. Amikor a tizedik bábut is eltaláltam lazán neki dőltem a pultnak és Aidenre néztem.
-Jössz nekem egy jégkásával-kacsintottam rá.
-Na jó mindig képes vagy meglepni-mondta elkerekedett szemekkel.-Hol tanultad ezt?
-Apám zsaru-vontam vállat vigyorogva.
-Azta-füttyentett elismerően, mire Nate felé fordultam.
-Köszi-mosolyogtam rá és vissza adtam a pisztolyt.
-Gondolom nem kérsz macit-röhögött.
-Nem. Még a végén nem marad neked-vigyorogtam rá, majd tisztelegtem egyet.-Szia Nate.
-Üdv az öregednek-intett szórakozottan.
-Átadom-nevettem fel, majd Aiden karját megragadva elindultam a jégkásás bódé felé.
-Még valami amivel sokkolni akarsz?-nézett rám szórakozottan.
-Hm...nem tudom-nevettem.
-Egy almásat-nézett az eladóra, mire kérdőn fordultam felé.
-Honnan tudtad, hogy almás kell?
-Amióta megjöttünk azzal szemezel-vont vállat, majd a kezembe nyomta a poharat és fizetett.

A nap folyamán még felültünk a hullámvasútra, ahol kisikítottam a tüdőm és ettünk szalma krumplit sült csirkével, aztán beültünk a kísértet barlangba, ahol behúztam egy zombinak...Aiden pedig majd' meghalt a röhögéstől. Végül kaptam egy aranyos macit amit Aiden szerzett nekem célra dobással. Nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól és hálás voltam apának amiért beengedte ezt az idiótát a házunkba.

-Szóval szerinted nem kellett volna behúzzak a zombinak?-néztem rá összehúzott szemöldökkel, miközben magunk mögött hagytuk a dübörgő zenét és sikoltozást.
-Csak egy robot volt-röhögött fel.
-De meg akarta enni az agyam!-kértem ki magamnak.
-Dehogy akarta!
-De igen-bólogattam.-Sőt még a hajamba is bele túrt!-hadartam és összerezzentem.
-Kihalok-röhögött.
-Inkább ne! Még a végén meg akarod enni az agyam!
-Nem kell az agyad-csóválta meg a fejét, majd felmászott a vidámpark melletti elhagyatott ház verandájára.
-De akkor majd kelleni fog-mondtam, miközben felsétáltam a lépcsőn és a macit az ablakpárkányra tettem.
-Nem fog kelleni-vágta rá.
-Ne idegesíts! A zombiknak csak az agy kell!-dőltem neki a korlátnak.
-De zombik nincsenek.
-Épp ezért nem kell neked az agyam-válaszoltam, majd kitört belőlem a nevetés.
Aiden mosolyogva elém lépett és a homlokát az enyémnek döntötte, majd a szemembe nézett. A vidámpark fényei megvilágították az arcát így ki tudtam venni, hogy a a tekintete megállapodik a számon. Nyeltem egyet és próbáltam nem foglalkozni a gyomromban tomboló pillangókkal.
-Gyönyörű vagy amikor nevetsz-suttogta mosolyogva. Feszülten az alsó ajkamba haraptam, amitől elkomorodott és még közelebb hajolt hozzám. Már csak pár centi válaszotta el az ajkait az enyémtől, amikor ijedten oldalra fordítottam a fejem. Összeszorítottam a szám. Beszari alak vagy Lisa!
-Haza kéne mennem-motyogtam.
-Igaz-mondta és ellépett tőlem, majd a macimat felkapva a kezembe nyomta. Hogy lehetek ennyire nyomorék?!

A haza fele vezető úton síri csöndbe burkolózva szorongattam a macimat, miközben végig magamat áktoztam, hogy ennyire el tudok cseszni mindent...
A házunk elé érve idegesen fordultam Aiden felé, aki feszülten a hajába túrt, majd szét tárta a karjait.
-Akkor jó éjt-nézett a szemembe.
-Neked is-motyogtam, majd hirtelem ötlettől vezérelve oda léptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.
-Mi a...?-összevont szemöldökkel nézett le rám, én pedig ijedten hebegni kezdtem.
-Én...én csak meg akartam köszönni...
Elmosolyodott, a karomat megragadva magához húzott, majd a derekam köré fonta a karjait és magához szorított.
-Kikészítesz-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg és összeszorítottam a szemem. Basszus mi van velem?
Zavartan léptem el tőle, majd a tekintetét kerülve megfordultam és az ajtót kinyitva beléptem a házba. Lerugtam magamról a cipőmet, majd az ajtót bezárva felkaptam a lábamnak dörgölőző Sátánt és felsétáltam a szobámba. Elterültem az ágyamon és Sátán a fejem fölé emelve összevontam a szemöldököm.
-Valami súlyos bajom van Sátán-motyogtam.-Mondd, hogy nem az amitől félek! Könyörgöm.
Nyávogva kapálózott a kezeim közt, majd amikor elengedtem oda sétált az ágyam sarkában lévő macihoz és hozzá simulva dorombolni kezdett.
Feladom...