Hunyorogva nyitottam ki a szemem és megtámasztva magam a könyökömön lenéztem az alattam lévő fiúra, aki békésen aludt. Az arcvonásai kisimultak- amitől sokkal fiatalabbnak tűnt-, hosszú, sűrű szempillái árnyékot vetettek kissé kiálló arccsontjára, pár rakoncátlan hajtincs pedig eltakarta a bal szemöldökét. Hogy nézhet ki ilyen jól?
Felsóhajtottam és felültem. Mivel egész végig Aiden oldalához préselve aludtam, sikerült durván elaludnom a nyakam, amit jobbra, majd balra kellett mozgassak ahhoz, hogy kiroppanjon.
Vissza ülve az eredeti helyemre magamhoz húztam a táskám, kihalásztam a fekete pólóm, a melltartóm és a szürke melegítőnadrágom, majd Aidenre pillantva összehúztam a szemem. Még mindig mélyen aludt. Hátat fordítva neki gyorsan átöltöztem, felrángattam magamra a kabátom, beledugtam a lábam a bakancsomba, majd amilyen csöndesen csak tudtam elhagytam a sátrat.
Napsütés helyett hideg szél és ijesztően sötét felhők fogadtam, amiktől akaratlanul is vigyázzba vágták magukat a tarkómon levő pihék és összerezzentem. Lenéztem az órámra és összeszaladt a szemöldököm. Tizenkét óra múlt el tíz perccel.
-Jó reggelt Lisa!-lépett mellém Eric vacogva.-Aidennel mi a szitu?
-Jó reggelt-köszöntöttem.-Még alszik, miért?
-Hamarabb el kell induljunk-hadarta.-Vihar lesz.
-Költsem fel?-húztam el a számat.
-Jó lenne-bólintott.
-Oké-sóhajtottam fel.-A többiek?
-Összepakolnak a sátrukban. Én már végeztem.
-Értem-beletúrtam a hajamba, majd Aiden sátrára néztem.-Akkor én megyek és felköltöm Aident.
-Jó, de siess-mondta, majd megfordulva a sátrához lépett és neki látott lebontani.
Mély levegőt vettem és feltéptem Aiden sátrának a cipzárját, majd behajolva a sátorba megtorpantam. Aiden nagyon is ébren volt és épp egy sötétkék pólót rángatott magára, érkezésemre pedig felkapta a fejét.
-Mi van?!-nézett rám feszülten, mire megköszörülve a torkom zavartan elkaptam róla a tekintetem.
-Jön a vihar. Eric szólt, hogy költselek fel, mert hamarabb indulunk-magyaráztam a hálózsákom nézve.
-Jó.
Rá néztem és összevontam a szemöldököm.
-Jó-bólintottam, majd bemásztam a sátorba és elkezdtem összecsomagolni a hálózsákom.
-Még valami?-kérdezte.
-Csak ennyi. Összepakolok és már itt sem vagyok, nyugi-forgattam meg a szemeimet rá sem nézve. Fogalmam sincs mitől kattant meg ismét...
Csöndben belegyömöszöltem a hálózsákom a tartójába, összecipzároztam a sporttáskám száját, majd kidobtam a sátor elé. Bármilyen további szó nélkül kimásztam a sátorból, felkaptam a táskám és a hátizsákom, majd otthagyva Aident a tűzrakás mellett álló Jenhez és Amyhez siettem.
-Segítsek?-kérdeztem rábökve a Jen kezében tartott két táskára.
-Igen, légyszíves-sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd átadta nekem az egyik fekete színű dugig tömött táskát.-Kösz!
-Semmiség-mosolyogtam rá.-Nem tudod véletlenül, mikor indulunk?
-Amint a fiúk lebontották a sátrakat-biccentett előre, mire a sátrak felé fordultam. Az összes fiú- Aident is beleértve-, a saját sátránál állt, amit lépésről lépésre bontott le. Aidenre néztem, aki dühös mozdulattal rángatta ki a rudat az addigi helyéről, majd magában motyogva ledobta azt a földre.
-Mi baja Aidennek?-kérdezte Amy.
-Fogalmam sincs-sóhajtottam fel.-Lehetne arról szó, hogy veletek menjek haza és nem vele?
-Miért?-nézett rám furán.
-Nem akarok megint vele utazni-csóváltam meg a fejem és Amyék felé fordulva elhúztam a szám.-Főleg nem úgy, hogy dühös...
-Beszélek Harryvel, oké?-mosolyodott el Jen.
-Köszi-pislogtam rá hálásan, majd visszafordultam a fiúk felé.

-Oké, mehetünk-jelentette ki Eric, amikor végeztek a sátrak lebontásával.
-Megvan mindenkinek mindene?-kérdezte Harry, miközben átvette Jentől a táskáját és a félvállára dobta.
-Asszem megvan-bólintott Amy.
-Most már meg-mosolyodott el Jen, amikor visszavette tőlem a fekete hátizsákját.
-Akkor húzzunk innen, mert nem akarok a viharban vezetni-szólalt meg Aiden mogorván, mire Jenre nézve elhúztam a számat, majd nagyot sóhajtva elindultam a parkolóba vezető ösvény felé.
-A fasz kivan ezzel a hülye időjárással!-morgolódott Eric.-Olyan jó lett volna még maradni egy kis ideig!
-Örüljünk annak, hogy a tegnap jó idő volt-néztem fel rá.-És jól éreztük magunkat, nem igaz?
-De!-vágta rá Eric.
-Lisának igaza van!-hallottam meg a hátam mögött Amy hangját.-Tök jó ötlet volt eljönni ide, Eric!
-Igen! Tesó ezért jövünk neked eggyel!-szólalt meg Simon is.
-Majd eljöttök meglátogatni Los Angeles-be-vigyorgott Eric.-Ott is csapunk egy bulit!
-Ott úgy sem voltam még-vonogattam a vállam.
-Akkor ezt megbeszéltük!-biccentett, majd megállt Harry Jeep-je mellett és végignézett rajtunk.-Ki kivel megy?
-Én Harryvel!-jelentette ki Jen.-Ahogy Lisa is!
Éreztem, ahogy Aiden rám szegezi a tekintetét, amitől feszengve kissé oldalra léptem, hogy távolabb kerüljek tőle.
-Miért menne veled Lisa?-kérdezte értetlenül Simon.-Aiden majd elviszi. Úgy is szomszédok.
-Azért jönne velünk Lisa-kezdte Jen, gyilkos pillantásokkal nézve Simonra.-Mert beszélni szeretnék vele valami fontos dologról.
-Az ráér telefonon is-szállt bele a vitába Eric is.
-Nem! Nem ér rá!-vágta rá Jen.
-Oké, elég!-tettem fel a kezem megadóan.-Megyek Aidennel.
-Na látod? Ráér!-vigyorodott el Eric elégedetten, Jen viszont a száját elhúzva nézett rám.
-Én mehetek Aidenékkel-ajánlotta fel Amy.
-Nem nem!-vágta rá Simon.-Te szépen velünk jössz!
-Nem mondhatod meg, mit csináljak!-jelentette ki Amy.
-Mindenki azzal megy haza akivel jött! Nincs vita!-szólalt meg Harry ellentmondást nem tűrő hangon.-Akinek nem tetszik az itt marad és megvárja a vihart, hátha az haza viszi!
-Na végre!-biccentett elégedetten Eric.-Kösz haver!
-Húzzunk a picsába!-mondta, majd felnyitotta a Jeep csomagtartóját és bedobta a saját, majd a Jen táskáját.
Aiden felé fordultam, aki szintén felnyitotta a Rover csomagtartóját és bedobta a sátrát, majd a táskáját. Amikor észrevette, hogy őt nézem felvonta a szemöldökét és a fejével a csomagtartó felé biccentett. Kezdett idegesíteni, hogy így viselkedik. Odacsörtettem hozzá, bedobtam a táskám a hálózsákommal együtt Aiden táskája mellé, majd hátat fordítva neki a többiekhez léptem és egyenként megöleltem mindenkit.
-Vigyázzatok magatokra!
-Ti is!-mondta komoran Harry, majd a hátam mögé nézett.-Vezess óvatosan, haver!
-Te is-hallottam meg Aiden hangját.
-Hétfőn talizunk!-intett vidáman Eric, amikor bemászott a hátsó ülésre.
-Sziasztok-motyogtam, majd megfordulva behuppantam a Rover anyós ülésébe és becsapva magam mögött az ajtót előhalásztam a telefonom. Mivel nem volt térerő, későbbre kellett halasztanom az apunak szánt üzenetem így úgy döntöttem, inkább zenét hallgatok. Bedugtam a fülembe a dugókat és elindítottam egy random dalt, majd kinézve az ablakon figyeltem ahogy Harry és Aiden kezet fognak, majd mindketten elindulnak a saját autójuk felé. Apró esőcseppek kezdtek megjelenni a szélvédőn, amikor Aiden behuppant mellém és elindítva a kocsit kiparkolt.

Amikor az erdei sáros utat felváltotta a sima aszfalt, már úgy esett, hogy Aidennek muszáj volt maximumra tekernie az ablaktörlő gyorsaságát. Csak a két piros hátsó lámpát látva tudtam megállapítani, hogy Harryék előttünk haladnak, de egy idő után már azokat is szem elől vesztettem.
Épp üzenetet akartam írni Jennek, hogy hol vannak, amikor a telefonom képernyője hirtelen elfeketedett. Ijedten nyomkodtam a bekapcsoló gombot, de mindhiába. Lemerült. Idegesen kirántottam a fülemből a fülhallgatóm, majd rátekerve azt a telefonomra zsebre dugtam és Aiden felé fordultam, aki a kormányra hajolva, hunyorogva próbált az útra koncentrálni, ami szinte lehetetlen volt, mivel úgy esett, hogy alig lehetett előre látni három métert.
Hirtelen elkáromkodta magát, majd jobbra csavarva a kormányt lekanyarodott a fákkal szegélyezett mellék úton és lefékezett az egyik félre eső parkolóba. Nagyot fújtatva hátradőlt és lehunyta a szemeit.
-Hívd fel Harryéket!-szólalt meg mogorván.
-Miért én hívjam fel?-szaladt össze a szemöldököm.-Neked is van telefonod!
-Otthon hagytam-kinyitotta a szemét és rám nézett.-Neked viszont itt van.
-Itt-bólintottam a számat elhúzva.-De lemerült...
-Hát ezt nem hiszem el!-röhögött fel hitetlenül, majd mindkét kezével a hajába túrt és ráhajtotta a kormányra a fejét.-Ezt megcsináltad!
-Én csináltam meg?-dühödtem fel azonnal.-Neked elment azt eszed!
-Senki sem mondta, hogy hallgass zenét!-dünnyögte maga elé.
-Oké! Nekem ebből elegem van!-fakadtam ki.-Franc fog mindig a hülye hangulatingadozásaidhoz igazodni! Nem vagyok Hazel, hogy mindent eltűrjek!
-Megint kezded-kapta fel a fejét hirtelen.-Miért nem tudsz leszállni róla?
-Te meg miért támadsz folyamatosan ha az a liba a képbe kerül?!-kérdeztem hisztérikusa.
-Ne nevezd így!
-Na jó, én végeztem!-jelentettem ki, majd kitárva az anyós ülés ajtaját kipattantam. A zuhogó eső miatt másodpercek alatt a fejemre lapult a hajam és a ruhám is csuromvizes lett, de abban a percben nem érdekelt. A lehető legtávolabb akartam kerülni Aidentől.
-Lisa állj meg!-ragadta meg hirtelen a karom és vissza rántott.
-Eressz el!-kiabáltam rá, miközben kirántottam a karom az ujjai közül.
-Mégis hova akarsz menni?-kérdezte ingerülten.
-Minél messzebb tőled!-vágtam rá.
-Fejezd ezt be és ülj vissza a kocsiba! Meg fogsz fázni!-emelte fel a hangját.
-Nem parancsolhatsz nekem!-a hangomat elnyomta a megdördülő ég, amitől összerezzentem.
-Nem biztonságos idekinn-sziszegte.
-Ne tégy úgy mintha az én biztonságom érdekelne! Ülj csak szépen vissza a kocsidba és hagyj békén!-hadartam és ökölbe szorítottam a reszkető kezem.
-Ne idegesíts fel Lisa!-dörrent rám és újra megragadta a karom, majd elkezdett a kocsi felé vonszolni, de én ismét kikaptam a karom a szorításából. Dühösen felém fordult és beletúrt a vizes hajába.
-Hogy nem tudod felfogni, hogy bajod eshet?!-kiáltott rám.
-Mi van? Hirtelen tördődsz velem?-kérdeztem hisztérikusan.
-Neked most pontosan mi bajod van?-tárta szét tehetetlenül a karjait.
-Te vagy a bajom! Elegem van belőled, Aiden!-kiáltottam rá.-Elegem van abból, hogy egyik percben megcsókolsz és azt bizonygatod, mennyire fontos vagyok neked, a másikban pedig szarsz a fejemre! Mégis mi a francot akarsz tőlem?! Miért csókolsz meg? Miért becézel baby-nek? Miért hagyod, hogy veled aludjak?!-szinte már visítottam, majd nagy levegőt véve, dühösen a szívemre böktem.-Basszus, a szívem nem egy játékszer, amivel azt csinálhatsz amit akarsz! Rohadtul nem az és te mégis kedvedre töröd össze annyiszor ahányszor csak akarod, mert én hülye hagyom neked!-mindkét kezemmel a vizes hajamba túrtam, majd a szemébe néztem.-A francba is! Utoljára kérdezem: Mit akarsz tőlem?!
-Téged akarlak!-üvöltött a képembe, pontosan akkor amikor az ég is hangosan mennydörögni kezdett.-Lisa, azon az átkozott szilveszteri estén is téged akartalak, te meg a képembe vágtad, hogy legyünk barátok! A kurva életbe, akkor minden akartam lenni csak a haverod nem!
Totál ledöbbenve meredtem rá, ő pedig halkabban folytatta:
-Te komolyan azt hitted, hogy azért csókoltalak meg, mert játszadozni akartam veled?-bólintottam, mire halvány mosoly jelent meg az arcán.-Tudod, megfogadtam magamnak, hogy soha nem leszek szerelmes, de te minden számításomat keresztül húztad-halkan elnevette magát.-Folyton kibabrálsz velem!
A szívem eszeveszett tempóba verdesett a mellkasomban, az arcom lángolt és úgy éreztem, menten elájulok, vagy kidobom a taccsot.
-Itt az ideje, hogy örökre megszüntessük a csak haverok szabályodat-lépett közelebb hozzám és megragadva a derekamat magához húzott. A mellkasa hozzásimult az enyémhez, amitől akaratom ellenére egy nyöszörgés csúszott ki a számon. Elmosolyodott, majd fölém hajolva megcsókolt. Megfordult velem a világ, ahogy Aiden puha ajkai az enyémre simultak és figyelmen kívül hagyva a még mindig zuhogó esőt és a villámok által megvilágított eget beletúrtam Aiden vizes hajába, aki morogva fejezte ki a tetszését, majd a csurom vizes pólómba markolva felnyögött. Ha egy bomba robban mellettünk, az sem érdekelt volna, mert abban a pillanatban a felhők közt éreztem magam és semmi más nem volt az agyamban csak, hogy "méég".
Lihegve húzódott el tőlem és mélyen a szemembe nézve elmosolyodott.
-Szeretlek Lisa-suttogta. Úgy éreztem menten elsírom magam a boldogságtól, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez valóban megtörténik velem. Aiden Johnson tényleg szerelmet vallott nekem!!
-Én is szeretlek-mondtam zavartan vigyorogva. Hatalmas mosoly terült szét az arcán, nyomott egy puszit a számra, majd végigsimítva a kezemen összekulcsolta az ujjainkat és maga után húzva elindult a kocsi felé.
-Szuper, akkor most már visszaülhetünk a kocsiba!-mondta szórakozottan.-Vágom én, hogy romantikus a zuhogó esőben csókolózni, de álltálában ez sajnos tüdőgyulladáshoz vezet.
Hangosan elnevettem magam.
-Nem viccelek! Mit fogsz mondani apádnak ha holnapra belázasodsz?-nézett le rám.-"Aidennel csókolóztam az esőben, mert az olyan romantikus?"
-Pontosan ezt fogom mondani-virultam.-Tökre örülni fog neki!
-Meghiszem azt-forgatta meg szórakozottan a szemeit, majd elengedve a kezem a csomagtartóhoz sétált, ahonnan kivette a táskámat, amit aztán bedobott a hátsó ülésre.
-Öltözz át!-bökött a hátsó ülés felé.-Tényleg nem akarom, hogy megfázz!
-Ez aranyos-mosolyogtam rá, gyorsan bemásztam és megvártam amíg Aiden becsapja az ajtót, majd amilyen gyorsan csak tudtam megszabadultam a vizes ruháimtól és magamra rángattam a tegnapi öltözékem. Amint ezt sikeresen összehoztam elő másztam az anyósülésre és megnyomtam a dudát. Ekkor Aiden a terepmintás hátizsákjával együtt behuppant mellém és becsapva maga mögött az ajtót összerezzent. Előre hajolt feltekerte a fűtést, majd rám sem nézve lerángatta magáról a pólóját, amit aztán a hátsó ülésre hajított. Szigorúan magam elé meredtem és a szélvédőn egyre lassabban végiggördülő esőcseppeket figyeltem. Lassan kezdett elállni az eső.
-Oké-köszörülte meg a torkát Aiden, miközben a hátsó ülésre hajította a táskáját és felém fordulva elmosolyodott.-Mehetünk?
-Igen-bólintottam és a biztonsági övemért nyúltam, hogy bekössem magam, Aiden pedig ráadta a gyújtást, megfordította a Rovert az üres parkolóban, majd visszatért az autópályára.

Vigyorogva figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat, miközben azon agyaltam, hogy hogyan fogom ezt beadni apunak. Valószínűleg nyugtatót kell kevernem a kávéjába.Várjunk csak egy picit...
-Mi van Hazellel?-fordultam hirtelen Aiden felé.
-Londonban van. Miért?-vonta össze a szemöldökét.
-Nem az érdekel-intettem le.-Hanem az, hogy mi van közted és közte!
-Barátság-mondta.
-Olyan barátság, mint amilyen köztünk volt?-húztam össze a szemem.
-Dehogy is!-nevette el magát.-Gyerekkorom óta ismerem őt!
-De szeretted-mutattam rá.
-Tizenhárom évesen-vigyorgott rám, én pedig úgy éreztem, rögtön elsüllyedek szégyenemben.-Tudod, aranyos vagy amikor féltékenykedsz!
A tenyerembe temettem az arcom és felnyögtem.
-Egy dög vagyok-nyöszörögtem.-Folyton beszóltam neki. Mindenért!
-Nem haragszik rád-próbált vigasztalni.
-Mondjuk-néztem fel Aidenre összehúzott szemekkel.-Volt rá okom, hogy seggfej legyek!
-Nehéz követni téged, Lisa-csóválta meg a fejét mosolyogva.
-De most komolyan! Amikor megjelent a szülinapodon tökre lenézően nézett végig rajtam!-hadartam.
-Mert azt hitte, hogy az ideiglenes barátnőm vagy.
-Ideiglenes barátnő?-szaladt fel a szemöldököm.
-Akivel maximum egy hetet járok aztán dobom-magyarázta, majd rám pillantva elvigyorodott.-Aztán amikor te haza mentél mindent elmondtam neki rólunk, mire kiröhögött és beszari pöcsnek nevezett, amiért nem tudtalak felszedni.
Visszafojtottam a vigyorgásom. Azt hiszem beszélnem kell Hazellel.
-Ne vigyorogj! Te sem könnyítetted meg a dolgom!-szólt rám.
-Bocs-próbáltam nem elnevetni magam.-Siralmas barátságunk volt.
-Nekem mondod?-fordult felém.-Agyfaszt kaptam valahányszor közölted velem, hogy haverok vagyunk!
-Én meg a hangulatingadozásidtól kaptam agyfaszt!-meredtem rá.-Azért az is idegesítő volt!
-Az csak azért volt, mert próbáltam minél távolabb lenni tőled-vont vállat.-Csakhogy valahogy mindig egymás mellett kötöttünk ki.
-Néha Harryék által-utaltam a szilveszter utáni takarításra.
-Na igen-nevette el magát.-Az kissé meglepett.
-Hát még engem-túrtam bele a még mindig kissé vizes hajamba.-Ahogy az is amikor oda adtad nekem a pulcsid.
-Ami kicseszett jól állt rajtad-vigyorodott el.
-Úgy lógott rajtam mint egy krumplis zsák. Abban mi olyan jó?-nevettem el magam zavartan.
-Az, hogy a pulcsim miatt olyan volt mintha a csajom lennél-mondta, miközben lekanyarodott a jobb oldalon levő kihajtón, ami a külvárosba vezetett.
-Birtoklási problémád van-csóváltam meg a fejem.
-Nincs birtoklási problémám!-rántotta meg a vállát.-Minden ember utálja ha hozzáérnek ahhoz ami az övé.
-Vagyis mostantól a tiéd vagyok?-értelmeztem összevont szemöldökkel.
-Csakis az enyém-elvette a sebváltóról a kezét, amit aztán összekulcsolt az enyémmel és a szájához emelve nyomott egy puszit a kézfejemre.-Én meg a tiéd!
-Kezeltesd magad-mosolyodtam el. Nagyon is tetszett a gondolat, hogy most már Aiden hozzám tartozott, én pedig hozzá!
-Minek ha így szeretsz, ahogy vagyok?-kérdezte magabiztos mosollyal az arcán, miközben elengedve a kezem bekanyarodott az utcánkba.
-Kezdem megbánni, hogy szerelmet vallottam neked-sóhajtottam fel szórakozottan.
-Milyen kár, hogy ezt nem tudod kitörölni a fejemből!
-Nagy kár-értettem egyet vele.
-Egyébként-kezdte, miközben lefékezett a házunk előtt.-Ne szólj Jennek és Amynek, hogy összejöttünk.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert látni akarom az arcukat amikor megtudják-vigyorodott el gonoszan, majd kipattant a kocsiból és átsétálva az én oldalamra kinyitotta nekem az ajtót. Kikászálódtam és figyeltem, ahogy átsétál a csomagtartóhoz, ahonnan kihalászta a hálózsákom, majd lecsapva az ajtót oda sétált hozzám és a kezembe nyomta a hálózsákom. Becsaptam az anyós ülés ajtaját és felnéztem Aidenre.
-Oké, de akkor te sem szólhatsz Harryéknek!
-Persze, hogy nem. Abban mi lenne a poén?-kérdezte, majd kinyitva a hátsó ülés ajtaját kiemelte a sporttáskám, amit aztán átadott nekem. A fél vállamra dobva a pántját hátráltam egy lépést és azt figyeltem ahogy becsapja az ajtót, majd lazán neki dől. Egy teljes percig zavartan álldogáltam az egyik lábamról a másikra, amit összevont szemöldökkel figyelt, majd mint aki megelégelte felém nyúlt és a karom megragadva magához rántott.
-Aranyos, amikor zavarban vagy-suttogta, majd rátapasztva az ajkait az enyémre lágyan megcsókolt. Nagyot sóhajtva fontam a karjaimat a nyaka köré, ő pedig belemosolyogva a csókunkba a derekamra csúsztatta a kezét és kissé megemelt, hogy egy szintbe kerüljön az arcunk.
Csak akkor engedett el, amikor már egyikünknek sem volt levegője, ezért kissé szédelegve léptem el tőle, Aiden pedig elégedett vigyorral a száján nézett végig rajtam.
-Akkor találkozunk hétfőn!-kacsintott rám.-Háromnegyed nyolcra légy kész!
-Oké-motyogtam zavartan.-Szia Aiden!
Meg sem várva a válaszát hátat fordítottam neki és végigsietve a kertünkön legyőztem a késztetést, hogy ránézzek. A bejárati ajtónk szokás szerint nyitva volt, így kopogás nélkül nyitottam be, majd becsapva magam mögött azt ledobtam a táskám a komód mellé.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam, miközben lerúgtam magamról a bakancsom és a földre dobtam a vizes kabátom. Ekkor megjelent Becca és apu, akik először mosolyogva fogadtak, majd a hajamra én a vizes kabátomra nézve összevonták a szemöldöküket.
-Elkapott a vihar?-kérdezte apu köszönés nélkül.
-El, de jól vagyok!-tettem fel a kezem.
-Lisám!-vont azonnal az ölelésébe Becca.-Megfázhattál! Ráadásul itthon is hagytad a sátrad! Hol aludtál, drágám?
-Jajj ne már!-nevetve eltoltam magamtól.-Nyugodjatok le! Minden oké! Élek és virulok!
-Nagyon is virulsz-jegyezte meg apu.
-Lehetne, hogy hagyjátok, lezuhanyozzak és azután faggattok ki?-forgattam meg a szemeimet unottan.
-Menj csak drágám!-mosolygott rám Becca.-Addig csinálok neked valami harapnivalót! Biztos nagyon éhes lehetsz!
-Köszi. Tudod elég kemény kiképzőtábor volt ez-jegyeztem meg gúnyosan mosolyogva, majd felkaptam a táskám, a vizes kabátommal együtt, és otthagyva apuékat felsiettem az emeletre.
A fürdőszobába lépve ledobtam a táskám a mosógép mellé, a kabátom pedig bedobtam a gépbe, majd megengedve a meleg vizet lehámoztam magamról a ruháimat és beálltam a zuhanykabinba. Lehunytam a szemem, a zuhanyrózsa felé fordítottam az arcom és mosolyogva tűrtem, ahogy a meleg víz végigfolyik rajta.

Egy óra múlva törülközőben léptem be a szobámba, ahol ugyanolyan rend fogadott, mint amikor elmentem. Gyorsan magamra kaptem egy kényelmes nacit, egy pólót, majd kilépve a szobám ajtaján lesiettem a konyhába, ahol Sátán szinte azonnal letámadt. Felkaptam őt és magamhoz szorítva puszikkal halmoztám el.
-Hiányoztam?-kérdeztem vigyorogva, mire ő hozzá dörgölte a pofiját a nyakamnak, amitől összerezzentem.-Ezt igennek veszem.
-Jobban örül a macskájának mint nekem-dünnyögte egy hang, mire az asztal felé fordulva rávigyorogtam apura.
-Téged is ölelgesselek meg?-kérdeztem, miközben elengedtem Sátánt és oda sétálva apuhoz lehuppantam az asztal mellé.
-Nem kösz. De egy "Hali fater! Jó, hogy élsz" jól esne-mondta morcosan.
-Sziaa apuu-hajoltam oda hozzá.-Hiányoztál!
-Bolond-csóválta meg a fejét, majd átnyúlt az asztal fölött és összeborzolta a hajam.
-Ez azt jelenti, hogy én is neked-vihogtam fel.
-Itt is vagyok!-lépett mellém Becca és lerakott elém egy nagy tál spagettit.
-Hűha-néztem fel Beccára.-De szeretlek!
-Egészségedre-mosolyodott el, majd lehuppant apu mellé és felkönyökölve az asztalra megtámasztotta az állát az összekulcsolt ujjain.
Csöndben eszegettem, miközben próbáltam kizárni azt ahogy két szempár is engem vizslat. Miután eleget ettem eltoltam magam elől a tányérom és elterülve a széken elégedetten elvigyorodtam.
-Ez isteni volt!
-Most már elmondhatod, hogy hogyan oldottad meg a sátor nélküli alvást-szólalt meg apu.
-Hát-kezdtem visszafojtott vigyorral.-Nem volt más választásom, mint Aidennel aludni.
-HOGY MI?!-kerekedett el apu szeme, mire Becca halkan kuncogva ráhelyezte apu karjára a kezét.
-Ugye ott jó idő volt végig?-kérdezte Becca.
-Igen-bólintottam.-Reggelre lett csak szar idő.
-Akkor nem fáztatok meg-sóhajtott fel megkönnyebbülve.-Ennek örülök.
-Kisasszony!-szólított meg apu.-Mi az, hogy együtt aludtál a szomszéd sráccal?
-Jut eszembe!-kaptam a fejemhez vigyorogva.-Van egy új hírem számotokra.
-Miféle hír?-szaladt össze Becca szemöldöke.
-Ne kerüld ki a kérdést Elisabeth!
-Összejöttem Aidennel-böktem ki. A következő pillanatban Becca őrült visítozásba kezdett, felpattant a helyéről és hozzám rohanva átölelt.
-Úristeen!-elengedett, lehuppant közvetlenül mellém, majd a kezem megragadva vigyorogva közelebb hajolt hozzám.-Na végre! Drágám, annyira örülök nektek!
-Köszi-virultam, majd apura néztem akinek sápadtból vörösre váltott arca.
-Thomas!-szólt rá Becca élesen.
-Apu?-kérdeztem félredöntött fejjel. Komolyan úgy nézett ki, mint aki mindjárt rosszul lesz.
-Te és a szomszéd srác?-kérdezte halkan.
-Öhm...igen?-húztam el a szájam.
-Hát ez...
-Csodás, igaz szívem?-kérdezte Becca összehúzott szemekkel.
-Igen-nyögte ki.
-Na jó-szaladt össze a szemöldököm.-Mi bajod Aidennel?
-Vele nincs semmi bajom-motyogta.-Csak... nem hittem, hogy eljön ez a pillanat.
-Milyen pillanat?
-Amikor már nem csak az én kislányom leszel...
-Hűha! Apu megkattant-suttogtam Beccának.
-Dehogy is-legyintett Becca.-Csak sokkoltad. Menj fel szépen a szobádba! Beszélek vele.
-Hát oké-vontam meg a vállam, majd felpattantam és megfordulva otthagytam őket.

Lehuppantam az ágyamba, bedugtam a telefonom tölteni, hátradőltem és felemelve a telefonom a fejem fölé bekapcsoltam. Három nem fogadott hívásom, és szintén három üzenetem volt.
Jen: Hol vagytok?
Jen: Megálltunk egy félreeső helyre.
Jen: Lisa, könyörgöm írj ha haza értél!🙏🏻
Én: Szia! Itthon vagytok és minden oké velem.😊
Azonnal válaszolt.
Jen: Hál' Istennek!😥 Történt valami?
Elvigyorodtam.
Én: Nem. Végig zenét hallgattam.😌
Jen: Huhh! Akkor jó!
Már vissza akartam írni, amikor Jen új üzenetet küldött. Megnyitottam, majd a képre nézve hatalmas mosoly terült szét az arcomon. A képen Aiden oldalához préselődve alszom, aki védelmezően ölel engem és magához szorít.
Én: Mikor csináltad?😱
Jen: Nyugi. Mindenkiről csináltam és gondoltam elküldöm neked, hogy lásd hol kötöttél ki.😇
Én: Hát kösz...😅
Jen: Nincs mit!😈 Na de megyek, mert anyu zaklat, hogy meséljek neki a sátorozásról.😩 Találkozunk hétfőn.
Én: Oki. Sok sikert.
Jen: Szia!💕

A nap hátralévő részében benéztem a közösségi oldalaimra, megnéztem egy filmet, majd vacsora után átöltöztem pizsibe és Sátánnal együtt ágyba bújtam. Már félálomban voltam, amikor a telefonom hangosan pittyegni kezdett. Nyögve felkászálódtam és megnéztem ki írt.
Aiden: Jó éjszakát, baby!❤💤
Elvigyorodtam és válaszoltam neki, majd elterülve az ágyamon vigyorogva magamhoz szorítottam a párnám és lehunytam a szemem. Menthetetlenül beleszerettem ebbe a srácba!