Nincs is jobb mint szombaton kora reggel az ébresztőóra éles hangjára ébredni. Egész héten úgy éreztem magam, mint akin többször is végigment egy úthenger. Rengeteg dolgozatot kellett megírni és mivel közeledik az érettségi, így minden tanár rágyúr azokra a tantárgyakra, amik szerintük fontos tantárgyak lehetnek. Én például négy német tételt kellett kidolgoznom, plusz biológiából tanulnom egy délután alatt, amivel sikeresen eltereltem a gondolataimat Aidenről, aki egész héten bunkózott velem és valahányszor megszólítottam Hazelt rám förmedt, hogy hagyjam békén. Igazából bocsánatot akartam kérni Hazeltől, amiért folyton beszóltam neki, de ha Mr. Megvédemacsajommindenkitől nem hagyja akkor feladom. Így hát pénteken nyugodt lélekkel hagytam figyelmen kívül a megjegyzéseit és kerültem ki a folyosó, amikor felém tartott. Nem hagytam, hogy azt a napot elrontsa, sem neki sem másnak. Este- miután minden cuccomat bepakoltam a sporttáskámba-, a kanapén ülve vártam mikor érnek haza apuék. Amikor kinyílt az ajtó és Becca belépett a nappaliba felugrottam, megragadtam a kezét őrült visítozás közepette ugrálni kezdtem. Természetesen Becca is csatlakozott hozzám, majd amikor kifogytunk a szuszból átölelt és magához húzva elsírta magát.
-Jajj Istenem! Annyira szeretlek titeket!-suttogta, én pedig totál meghatódva apu felé néztem, aki sugárzó mosollyal figyelt minket.
Aznap este mosolyogva aludtam el és nem gondoltam arra, hogy másnak kora reggel kell kelnem.

Dühösen rávágtam az élesen vinnyogó ébresztőórámra és a fejem a párnámba temetve belekáromkodtam, majd egy hisztiroham után felültem. Lerúgtam magamról a takarómat, kikászálódtam az ágyból, majd felkapva a tegnap este előkészített ruhám átsétáltam a fürdőszobába. Letusoltam, felöltöztem, fogat mostam, majd neki láttam megszárítani a hajam. Miután végeztem visszasétáltam a szobámba, megcsináltam az ágyam, felkaptam a sporttáskám és a hálózsákom, majd nagyot sóhajtva elhagytam a szobám.
A konyhába lépve megpillantottam Beccát, aki a pultnak dőlve kávét kortyolgatott, az érkezésemre pedig összehúzta a szemét.
-Ilyen korán indultok?-kérdezte álmosan pislogva.
-Aham. Eric korán oda akar érni-motyogtam és ledobtam a táskám a pult mellé, majd oda lépve a kávégéphez megnyomtam a "rövid kávé" gombot. Amíg a bögrém félig megtelt kávéval átcsoszogtam a hűtőhöz kivettem a tejet, majd lerakva a kávé gép mellé elővettem a cukrot. Miután kellően megcukroztam a kávém és töltöttem bele tejet, Beccára néztem.
-Te hogyhogy ébren vagy?-kérdeztem, miközben bele ittam a kávémba.
-Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőm...
-Uhh. Szívás-húztam el a számat.
-De nem gond-rántotta meg a vállát.-Megvan mindened?
-Igen-biccentettem.
-Sátor?-vonta fel a szemöldökét.
-Az előszobában pihen a komód mellett.
-Meleg holmik?-kérdezte, miközben oda sétált a mosogatógéphez és kinyitva az ajtaját behelyezte az üres bögréjét.
-Beraktam, ahogy sebtapaszt, kötszert és fájdalom csillapítót is-sóhajtottam fáradtan.-Csak egy éjszakát leszünk ott, Becca.
-Jobb ha nálad vannak és nem kellenek, minthogy kelljenek és ne legyenek-mosolygott rám kedvesen.
-Oké-oké-emeltem fel védekezően a bal kezem, majd felhörpintettem az utolsó korty kávét, beraktam a bögrét a gépbe és becsapva az ajtaját Beccára néztem.-Jobb lenne ha inkább apuval törődnél. Amíg nem vagyok itthon szabad a terep!
-Lisa!-szólt rám elvörösödve.
-Most mi van?-vigyorodtam el.-Csak gondoltam szólok.
-Ne beszélj ilyenekről, könyörgöm!-motyogta.
-Milyenekről ne beszéljen?-szólalt meg egy rekedt hang a hátam mögött, mire megpördültem a tengelyem körül és vigyorogva néztem apura.
-A gombásodásról-vágtam rá automatikusan, majd lenéztem az órámra.-Jujj! Így szalad az idő? Mennem kell!
-Miért érzem azt, hogy menekülsz?-sóhajtott fel fáradtan apu.
-Mert mennem kell-mondtam, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra.-Majd jövök! Becca ne engedd aput Sátán közelébe!
-Nem fogom-nevette el magát, én pedig felkaptam a táskám a hálózsákommal együtt, lehajoltam Sátánért, aki eddig a táskám bökdösésével foglalkozott, majd elindultam az előszoba felé.
-Most elmegyek, de ígérem hamar haza jövök-motyogtam Sátánnak.-És kerüld aput, oké?
A válasza egy panaszos nyávogás volt, majd hozzádörgölte a pofiját az arcomnak. Nyomtam egy puszit a feje búbjára, leraktam a földre, beleléptem a túrabakancsomba, majd belebújtam a kabátomba.
-Jó szórakozást!-mosolygott rám Becca.
-Érezd jól magad, kölyök!-mondta apu.-Próbáld meg nem felgyújtani az erdőt.
-Kösz-forgattam meg szórakozottan a szemeimet, majd kinyitva az ajtót kiléptem a hűvös levegőre. A házunkkal szemben egy nagyon is ismerős sötétkék autó állt, mellette egy morcos fiúval, aki az érkezésemre felkapta a fejét és idegesen a hajába túrt.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem tőle összevont szemöldökkel, amikor odaértem hozzá.
-Már elindultak. Kábé egy órája-felelte és elvéve tőlem a táskám és a hálózsákomat, a csomagtartóhoz sétált.
-Egy órája?! Nem úgy volt, hogy kilenckor találkozunk itt?-zavarodtam össze.
-Nyolckor, Lisa. Nyolckor kellett volna itt találkoznunk-morogta, bedobta a táskám és a hálózsákom a csomagtartóba, majd lecsapta az ajtót.
-De Eric azt mondta, hogy kilenckor...-kezdtem, majd leesett, hogy mi folyik itt és dühösen megcsóváltam a fejem.-Nyolckor mindenki itt volt?
-Igen-bólintott és átsétálva a vezető fülke oldalára kinyitotta az ajtót.
-Miért nem tudtatok felhívni?-akadtam ki.
-Hívtunk, de nem vetted fel-forgatta meg a szemeit és behuppant a volán mögé. Kinyitottam az anyósülés ajtaját, majd ledobva magam mellé becsaptam az ajtót.
-Akkor miért nem mentél el te a többiekkel? És miért nem várt meg engem Eric?-kérdeztem.
-Most komolyan az a bajod, hogy én vártalak meg és nem Eric?-röhögte el magát feszülten, miközben beindította a kocsit és kikormányozta az utcánkból.
-Mindegy. Hagyjuk-morogtam, majd bekötve a biztonsági övem összefontam magam előtt a karjaimat. Több mind egy órát kell utaznom kettesben Aidennel, mert az az idióta Eric rosszul informált! Mi jöhet még?!
Sóhajtva halásztam elő a zsebemből a fülhallgatóm és bedugva azt a fülembe elindítottam egy random dalt, majd az ablak felé fordulva figyeltem, ahogy a házakat felváltják a mezők, a mezőket pedig az fenyves erdők. Az út hol emelkedett, hol pedig lejtett, én pedig kezdtem egyre éhesebb lenni, ezért kihúztam a fülemből a dugókat és az alsó ajkamba harapva Aidenre pillantottam. Összevont szemöldökkel koncentrált az útra, de azonnal megérezte, hogy figyelem mert rám nézett és felvonta a fél szemöldökét.
-Igen?
-Nem állhatnánk meg kajáért?-kérdeztem felszegett fejjel.
-Igaz, ugorjunk be a hódokhoz. Biztos örülnek majd nekünk-mondta visszafordulva és újra az utat kezdte nézni.
-Jól van már! Nem gondoltam végig ezt az egészet-forgattam meg a szemeimet. Én hülye!
Elvette a sebváltóról a kezét, majd hátra nyúlva a hátsó ülésre előhúzott egy szatyrot, amit az ölembe ejtett.
-Ez mi?-kérdeztem lenézve az ölembe.
-Kaja-mondta, és nem kellett ránézzek ahhoz, hogy tudjam, mosolyog.-Anyu csinálta.
-Kösz-nyögtem ki totál ledöbbenve, majd szétnyitva a szatyrot kihalásztam az egyik szendvicset és feltépve a fóliát elvigyorodtam. Kajaaa! Beleharaptam a sonkás-sajtos szendvicsbe és azt rágva hálát adtam azért, amiért Emma él és ilyen finom szendvicset tud csinálni. Mázlista Aiden, hogy ilyen anyukája van!

A szendvics felét már megettem, amikor hirtelen élesen jobbra kanyarodtunk, én pedig mint az Olimpia Balfasz Bajnoka( röviden csak OBB) azonnal kiejtettem a kezemből a szendvicset. Elkáromkodtam magam és előrehajoltam, hogy felvegyem, de ekkor ráhajtottunk egy bukkanóra, a fejem pedig szinte azonnal bevertem a fölöttem levő műszerfalba.
-Hé!-kiáltottam, miközben felkászálódtam.-Vigyázz már!
-Be kell vennem a kanyart ahhoz, hogy jó úton menjünk tovább-mondta rám sem nézve.
-Nem vagy vicces! Bevertem a fejem-morogtam és visszacsomagoltam a szendvicsem.-És leejtettem a kajámat!
-Tragédia!-mondta szórakozottan figyelve az erdei ösvényt.
-Persze, gúnyolj csak ki-motyogtam az orrom alatt, miközben visszadobtam a hátsó ülésre a szendvicseket.-Az én anyám picsája, hogy egy kocsiban kell utaznom veled.
-Csak, hogy tudd minden egyes szavad jól hallom-fordult egy pillanatra felém Aiden.
-Leszarom-forgattam meg a szemeimet, majd a mellettünk elsuhanó fákra néztem.-Meddig kell még menni?
-Itt megállunk-biccentett a kavicsos parkolóra, ahova betérültünk, majd leparkoltunk közvetlenül Harry szürke Jeep-je mellé. Kikapcsoltam a biztonsági övem és kitárva az anyós ülés ajtaját kipattantam, majd beszívva az erdei friss levegőt elmosolyodtam. Egy madár csiripelt nem messze az egyik faágon, a nap sugarai csak egy-egy levél közt tudott átszűrődni, így kissé hűvösebb volt, mint a városban. Akaratlanul is megjelent előttem egy aprócska faház, verandával ahova ki lehet ülni és teát szürcsölgetve olvasni, megfeledkezve minden problémáról...
-Ha befejezted az álmodozást idevonszolhatnád a segged-szólalt meg Aiden, totál kizökkentve a bambulásomból, mire dühösen felé kaptam a tekintetem.
-Muszáj neked mindig mindenbe belepofáznod?-morogtam oda neki barátságtalanul, mire elmosolyodott és felém hajította az eddig kezében tartott sporttáskám. Sikerült elkapnom, bár kissé hátratántorodtam a lendülettől, majd a vállamra helyezve a táska pántját oda léptem hozzá.
-Igazán kedves-mondtam gúnyosan mosolyogva.-Dobj csak meg egy lányt a táskájával. Jobb mint normálisan oda adni neki.
-Milyen kis mogorva vagy ma reggel-jegyezte meg szórakozottan, majd a kezembe nyomta a hálózsákom.-Ez tetszik.
-Mi lenne ha befognád és inkább haladnánk?-néztem fel rá unottan.-Minél hamarabb érünk oda a többiekhez, annál több időm lesz megfeledkezni rólad!
Elnevette magát, majd a fejét csóválva kiemelte a csomagtartóból sátrát tartalmazó hosszú, fekete színű tokot, nekem pedig elkerekedett a szemem és azonnal a csomagtartó felé fordultam. Aiden terepmintás hátizsákján kívül csak egy láda sör pihent a csomagtartóban. Na ne!
-Hol a sátram?-kérdeztem hisztérikus hangon.
-Miféle sátor? Nem hoztál magaddal sátrat-mondta, miközben megragadta a táskája pántját és kiemelve azt a vállára dobta.
-Te most szórakozol velem?!-akadtam ki, visszafordulva hozzá.
-Lisa. Higgy nekem, hogyha hoztad volna magaddal sátrat az itt lenne-biccentett szórakozottan a csomagtartó felé. Dühösen összehúztam a szemöldököm. Tisztán emlékszem, hogy este lefekvés előtt nekidöntöttem a komódnak, ahogy arra is, hogy kilépek nélküle az ajtón...
-A picsába!-robbant ki belőlem.-Otthon hagytam!
-Az szívás. Így aludhatsz a tűz mellett-röhögte el magát és fél kézzel- úgy mintha egy pihekönnyű párnát emelne föl-, kiemelte a ládát- amiben a sörök voltak-, majd lecsapta a csomagtartó ajtaját.
-Ez nem vicces, Aiden!-fakadtam ki dühösen.-Vigyél haza!
-Dehogy viszlek-vágta rá, miközben bezárta a kocsit és zsebre vágva a kulcsát felkapta az üres kezébe a sátrát.
-De haza viszel, mert az biztos, hogy nem fogok a szabad ég alatt aludni!-dühöngtem.
-Oké, figyelj-fordult felém és elkomorodva mélyen a szemembe nézett.-Nem fogsz a szabadban aludni! Nem engedem.
-Oké-nyögtem ki zavartan állva a tekintetét.
-Na gyere, mielőtt még eltelik az egész nap-mosolyodott el aranyosan, majd elindult a KEMPING feliratú tábla felé, ami a bal felőli ösvényre mutatott. Ez a hétvége is borzalmas lesz! Felsóhajtottam és követtem.
Vagy öt perc gyaloglás után egy tisztás tárult elénk ahol három félkörbe helyezett sátor állt, a félkör közepén pedig egy tűzrakó hely pihent, ami mellett Eric és Harry guggolt. Az érkezésünkre felkapták a fejünket és ránk nézve összevigyorogtak. Összehúztam a szemem és közelebb trappoltam hozzájuk, Aiden pedig szórakozott mosollyal az arcán ledobta a sátrát és a hátizsákját az egyik szürke sátor mellé.
-Képzeld Eric, reggel tök nyugisan elkészültem és kilépve az ajtón mit tudok meg?-kérdeztem mosolyogva, majd felemelve a hálózsákom egyszerűen hozzábasztam, ő pedig elvesztve az egyensúlyát fenékre huppant.-HOGY KURVÁRA NYOLCKOR KELLETT VOLNA TALÁLKOZNUNK!
A fiúkból azonnal kitört a röhögés, Amy és Jen- akik eddig a sátrukban voltak-, kíváncsian dugták ki a fejüket, hogy mi történt, Eric pedig totál ledöbbenve meredt rám, végül ő is felröhögött.
-Bocs, Lisa-mentegetőzött röhögve.-De nem csak az én ötletem volt!
-Leszarom! Idióták vagytok mind!-dühöngtem, majd odasétáltam az egyik horgászszékhez és ledobva a táskám mellé lehuppantam.
-Hol van a sátrad, Lisa?-kérdezte tőlem Amy.
-Otthon-sóhajtottam fáradtan és megtámasztva a homlokom az ujjaimon lehunytam a szemem.
-Úhh. Szívás.
-Az-értettem egyet.
-Nem akartunk elindulni nélküled, de a fiúk mindenképp ide akartak érni-szólalt meg Jen is és halottam ahogy helyet foglal a mellettem levő székben.
-Hol fogsz most aludni?-köszörülte meg a torkát Amy.
-Fogalmam sincs-csóváltam meg a fejem, majd rájuk nézve halványan elmosolyodtam.-Majd összehaverkodok egy mókussal vagy valami.
-Alhatsz nálam-ajánlotta fel azonnal Jen.
-Nem kösz. Aludj nyugodtan Harryvel.
-Hallod Lisa?-lépett elém Eric, majd leguggolt elém.-Sajnálom, hogy átcsesztelek.
-Semmi gond-sóhajtottam.-De csak, hogy tudd. Ezt még visszakapod!
Elnevette magát és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Aludhatsz velem, húgi-kacsintott rám.
-Szó sem lehet róla!
-Ahha! Aidennel akarsz aludni, vágom-vigyorodott el, majd felpattanva Aiden felé fordult.-Haver, befogadod Lisát éjszakára?
-Feladom-dünnyögtem magam elé meredve.
-Nem is tudom. Megéri ez nekem?-kérdezte Aiden.
-Már, hogy ne érné meg? Jól masszíroz-mondta Eric.
-Bunkó!-szólalt meg hirtelen Jen, a következő pillanatban pedig hallani lehetett, ahogy a tenyere találkozik Eric tarkójával, aki hangosan felkiáltott.
-Áú! Ez fájt!
-Köszönöm Jen-mondtam neki.
-Igazán nincs mit-válaszolta.
-Eric gyere inkább segíts tüzet rakni-röhögte ki Harry, mire Eric a tarkóját dörzsölve elsétált.
-Na mesélj-suttogta Amy, leülve a fűbe elém.-Mi volt az idefele vezető úton?
-Semmi-vontam vállat.-Csöndben voltunk.
-Nem bunkózott?-kérdezte Jen meglepetten.
-Nem-csóváltam meg a fejem.
-Fura-jegyezte meg Amy.
-Lisa! Vonszold ide a segged és segíts!-kiáltotta el magát hirtelen Aiden, mire kérdő tekintettel fordultam felé. A sátra egyik hosszú aluminium rúdját tartotta a kezébe és kihívóan felhúzta a szemöldökét.
-Ha a sátramban akarsz aludni segítened kell-bökött a kupac rúdra, ami a lába mellett hevert.
-Ki mondta, hogy veled akarok aludni?-kérdeztem dacosan felszegve a fejem.
-Van más választásod?-vigyorodott el diadalmasan, mire megadóan felsóhajtottam és felpattantam.
-Nincs-dünnyögtem, majd Jen és Amy felé fordultam.-Ha leszúrom az egyik rúddal tanúskodtok, hogy véletlen volt, ugye?
-Igen-nevették el magukat egyszerre, én pedig otthagyva őket Aidenhez sétáltam, majd lehámozva magamról a kabátom félre dobtam.
-Óhó, ez tetszik. Vetkőzzünk neki-poénkodott, amire a válaszom egy szemforgatás volt.
-Inkább mondd mit csináljak-morogtam.
-Bogozd ki a köteleket-mutatott a rudak mellett pihenő kupacra, miközben ő is kibújt a kabátjából és az enyém mellé hajította. Alatta egy sötétkék pólót viselt, ami rásimult a széles vállára. Elkaptam róla a tekintetem és az alsó ajkamba harapva lehuppantam a sátor ponyvája mellé és nekiláttam kibogozni az összekuszálódott köteleket.

Miután kibogoztam őket kíváncsian pillantottam fel Aidenre, aki dühösen ledobta az egyik rudat és elkáromkodta magát. A nagymenő Aiden Johnson nem tud felállítani egy sátrat? Ezt nem hagyhatom szó nélkül.
-Mi van Johnson? Nem vagy jó cserkész?-vigyorogtam fel rá elégedetten.
-De igen-vágta rá.-Csak összekavarodtam, ennyi.
-Ha összekavarodtál miért nem használsz használati utasítást?-vontam fel a szemöldököm, miközben felkászálódtam és ügyelve arra, hogy ne essek el a kibogozott kötelekben Aiden mellé léptem.
-Nincs szükségem használati utasításra!-fonta össze maga előtt a karjait, amitől úgy nézett ki mint egy durcás kisfiú.
-Pedig szerintem van-mosolyodtam el, majd lehajoltam a megviselt könyvecskéért.
-Lisa nem kell az a szar!
-De igen kell-forgattam meg szórakozottam a szemeimet és kinyitottam a könyvet az első oldalra.-Szóval itt azt írja, hogy "Tegye le az aljvitort a földre, és feszítse, hogy sima legyen. Rögzítse az aljvitort a sátorszegekkel a négy sarokponton".
-Aha-dünnyögte, lehajolt és az utasításaimat követve elhelyezte az aljvitort a földre.-Mi a következő?
-"Csúsztassa be a rudakat átlósan elölről hátra a hurkokon át. Feszítse a sátrat úgy, hogy berögzítse a rudakat a sarokgyűrűkben. Csomózza a keresztkapcsolást a sátor csúcsán."-olvastam fel szórakozottan.
-Oké. Akkor ezt ide-mondta saját magának, én pedig figyeltem ahogy nekilát felállítani a sátrat és magában motyogva mindent a helyére rak.
-Következő?-nézett fel rám a szemébe lógó tincsek alól, amitől felgyorsult a szívverésem és elkapva róla a tekintetem lapoztam egyet a könyvben.
-"A légkondíciós tetejét a sátor felső oldalán át kell helyezni. A sátor körül lévő horgokat a hurkokra le kell rögzíteni."
Az utolsó simításokat már magától elvégezte, így a könyvet összecsukva hátráltam két lépést és a fekete háromszemélyes sátrat nézve elégedetten biccentettem.
-Kész!-vigyorodott el Aiden mellém lépve és felém nyújtotta a kezét.-Jó csapat vagyunk, nem?
-Igen, jók vagyunk ha nem makacskodsz-forgattam meg újra a szemeimet.
-Csak ismerd el, hogy jók vagyunk és adj egy pacsit baby-nevette el magát, én pedig a becenevem hallatán lefagytam. Azt sem tudom mikor szólított utoljára így...
-Na mi van?-nézett rám félrebillentett fejjel és leengedte a kezét.-Azt akarod, hogy megöleljelek?
-Nehogy...!-kezdtem, de gyorsabb volt nálam és elkapva a derekam magához húzott. Az illata azonnal beférkőzött az orromba és a hirtelen közelségétől az egekbe szökött a pulzusom. Jól megszorongatott, majd amikor már alig kaptam levegőt ellépett tőlem és vigyorogva felvonta a szemöldökét.
-Na mi van Elisabeth? Megégetett a nap?-utalt a vörös fejemre, mire összehúztam a szemem és beleöklöztem a vállába.
-Seggfej!-sziszegtem.
-Oké ideje befejezni a civakodást-lépett oda hozzánk Simon.-Nem jöttök inkább oda hozzánk?
-De!-vágtam rá azonnal, majd meg sem várva Aiden válaszát odasiettem Jenékhez, akik a tűz mellett állva ülve beszélgettek.
-Látom újra jóban vagytok-jegyezte meg Harry sejtelmesen mosolyogva.
-A francokat-dünnyögtem.-Tök furán viselkedik.
-Ja ja-értett velem egyet Jen összevont szemöldökkel.-Mi lett vele?
-Kérdezzétek meg tőle-vont vállat.
-Mit fogunk ma csinálni?-váltott témát hirtelen Eric.
-Te találtad ki a sátorozást. Azt hittem tudod-néztem rá, miközben lehuppantam az utolsó horgászszékre.
-Csak addig tudom, hogy megsütjük szénen a húst amit hoztam-vigyorodott el kínosan.
-Én hoztam pillecukrot-mondtam.-Este sütögethetnénk azt.
-Én meg hoztam a gitárom-szólalt meg Harry.
-Király, akkor majd éneklek-röhögte el magát Eric, majd látva a rémült arcunkat hozzátette:-Veletek. Úgy értem veletek éneklek.
-Huhh. Megúsztuk-sóhajtott fel Amy megkönnyebbülve.
-Mit szólnátok ha...-kezdte Jen, de ekkor megállt előttünk Aiden és Simon, és a szavába vágtak.
-Mit szólnátok, ha valaki elmenne ágakat keresni a pillecukrok sütögetéséhez?-kérdezte Simon.
-Ez jó ötlet-értettem egyet.
-Szuper akkor ki tart Lisával?-vonta fel a szemöldökét.
-Miért pont én?-néztem fel rá dühösen.
-Mert úgy nézel ki mint aki szeret sétálni?-kérdezett vissza, a fiúk pedig prüszkölve próbálták visszatartani a nevetésüket.
-Na tudjátok mit?-pattantam fel.-Csesszétek meg! Amy, Jen jöttök?
-Bocs de megígértem Harrynek, hogy segítek a hússütésben-húzta el a száját Jen.
-Én pedig idehozom Simonnal a vízzel töltött flakonokat Harry kocsijából-mondta Amy.
-Eric?-néztem az utolsó mentsváramra.
-Pisilnem kell!-vágta rá azonnal.-Nagyon kell pisilnem!
-Ezt nem hiszem el-dünnyögtem.-Akkor megyek egyedül.
-Én szívesen veled tartok-fordult felém Aiden, mire a fiúkból kitört a nevetés.
-Nem kell, kösz. Egyedül is menni fog-mondtam gúnyosan, majd megfordulva elindultam a sűrű fenyvesek felé. Kikerültem két göcsörtös gyökeret, majd a mohás avart figyelve gyalogoltam előre, miközben azon agyaltam, hogy mi a franc történt Aidennel. Egész héten bunkó volt velem és folyton beszólt, sőt volt olyan is, amikor szinte fellökött mert épp sietett órára. Az őrületbe kerget ezzel a hangulatingadozásaival, komolyan! Lehajoltam, hogy felvegyem az egyik hosszú kétágú faágat, majd felegyenesedve folytattam a sétálást. Soha sem tudtam eligazodni a fiúkon, de Aiden képes egyetlen mondatával úgy összezavarni, hogy hetekig azon rágódom, hogy vajon miért mondta azt. Ráadásul az amikor egyik pillanatban gyűlölködő pillantásokkal illet, a másikban meg...
-Első szabály: soha ne sétálj egyedül az erdőben-szólalt meg egy hang a hátam mögött, amitől megtorpantam és éreztem ahogy minden szín kimegy az arcomból. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a baltás gyilkos áll a hátam mögött és épp azon agyal, hogy a fejembe vagy a hátamba dobja a baltáját. Hirtelen átölelte a vállam, amitől összerezzentem és azonnal bekapcsolt az óvó ösztönöm és a könyökömmel belevágtam a hasába. A támadóm felnyögött és elengedett. Megfordultam a tengelyem körül és dühösen állapítottam meg, hogy a támadóm valójában Aiden volt, aki összegörnyedve nevetett a hasát fogta.
-Te meg mi a francot művelsz?!-förmedtem rá.
-Utánad jöttem, hogy nehogy valami halálra ijesszen-mondta, miközben kiegyenesedett.
-Nagyon vicces vagy mondhatom-morogtam dühösen.-Nem lopakodhatsz csak úgy oda valaki mögé, hogy aztán ijesztően mély hangon közöld vele, ne sétáljon egyedül az erdőben!
-Ennyire megijedtél?-mosolyodott el idegesítően.-Akarod, hogy megöleljelek?
-Mész a francba!-csóváltam meg dühösen a fejem, majd megfordulva otthagytam.
-Jajj ne már! Most komolyan besértődtél?-sietett utánam.
-Képzeld igen!-modtam rá sem nézve és lehajolva felkaptam még egy faágat.
-Baj, hogy nem tudsz megfeledkezni rólam?-kérdezte mellettem lépkedve, miközben felkapott ő is egy faágat és azt forgatva az ujjain elvigyorodott.-Mert ha az akkor szeretném közölni veled, hogy este egy sátorban kell aludnod velem.
-Sajnálom is magam érte-dünnyögtem magam elé.
-Hé! Más örülne neki!-lökött meg játékosan a vállával.-Szerintem még fizetnének is érte.
-Nem nagy az egód? Csak egy kicsit?-fordultam felé unottan.
-Talán egy icike-picikét-vigyorgott rám.-De tudom, hogy bírod amikor ilyen vagyok.
-Imádom-forgattam meg a szemeimet.
-Tudtam-biccentett.

Pár percig csöndben lépkedtünk egymás mellett, aztán amikor már megvolt mind a hét faág, elindultunk a visszafele vezető úton.
Már majdnem a tisztásnál voltunk, amikor megbotlottam a lábam előtt heverő furcsa fagyökérbe és valószínűleg fejre is estem volna, ha Aiden nem kap utánam és ránt vissza magához.
-Vigyázz hova lépsz baby-mosolygott le rám, miközben kisimított az arcomból egy kósza hajtincset.
-Hagyd ezt abba!-motyogtam és kirántottam a karom az ujjai közül.
-Mégis mit?-szaladt össze a szemöldöke.
-Ezt-mutattam kettőnkre.-Ne segíts és ne becézz babynek, mert rohadtul nincs köztünk semmi!
Kirohanásomat közömbös arccal figyelte, de az állkapcsa megfeszült ahogy ellépett tőlem és maga elé mutatott.
-Menj csak előre-sziszegte, mire megfordultam és nagy léptekkel elindultam.
Amikor kiértem a tisztásra egyből odatrappoltam az egyik halászszékhez és lehuppantam rá.
-Tessék faág-dobtam le a földre őket figyelmen kívül hagyva Aident, aki Harryhez lépve kikapta a kezéből a sörét és jól meghúzta azt.
-Megint mi a franc történt?-kérdezte tőle Harry, amire a válasza egy vállrándítás volt.
-Összevesztetek?-fordult felém Jen.
-Nem-csóváltam meg a fejem.
-Akkor meg mi történt?-kérdezte Amy.
-Kész a kajaa!-kiáltotta el magát Simon, mire felpattantam.
-Szuper! Együnk!

Kajálás közben alig szóltunk pár szót, én a lehető legtávolabb ültem Aidentől és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy már a második sörét issza.
Miután mindenki jól lakott leültünk a tűz köré és előkerült Harry gitárja, aki lejátszott pár dalt, majd mosolyogva felvonta a szemöldökét.
-Emlékeztek amikor először ültünk össze?
-Hogy is ne emlékeznénk?-kérdezte Jen.-Ericnél voltunk, akit aznap kissé depis volt, mert kikosarazta az egyik menő végzős.
-Ezt inkább felejtsük el-húzta össze a szemét az említett személy.
-Lisa kellett felvidítson-mosolyodott el Amy.
-Ez igaz-bólogattam.
-Akkor fogadtam fel, hogy a húgom leszel-kacsintott rám Eric.
-Hogy kerültetek ti össze?-kérdezte Simon kíváncsian.
-Lisa által-fordult felém Harry vigyorogva.-Rögtön a suli második hetén futottunk össze vele Erickel az ebédlőben. Eric majdnem fellökte őt amikor a hétvégéjéről beszélt, én meg már fel voltam készülve, hogy lehord minket mindennek és a befolyásos szüleivel fog fenyegetőzni, de nem tette. Csak halkan bocsánatot kért, majd amikor mi is bocsánatot kértünk, én meg mondtam neki, hogy Eric kissé elmebeteg velem együtt nevetett. Másnap megint találkoztunk ugyan ott és megkérdeztük tőle, hogy van-e kedve velünk enni. A válasza "nem" volt, de helyette felajánlotta, hogy inkább mi ebédeljünk vele és a barátnőivel.
-Persze, hogy igent mondtunk-folytatta Eric.-Végül is Lisa már akkor jó csaj volt és még jó fej is. Amikor bemutatott Jennek és Amynek, kissé kínos csönd telepedett ránk, amit mindig én vagy ő törtünk meg. Aztán kiderült, hogy elég sok óránk lesz együtt. Majdnem minden szünetben együtt lógtunk, aztán már sulin kívül is találkoztunk és nálam csöveztünk, vagy elmentünk moziba.
-Az igazat megvallva először lehülyéztem Lisát amiért oda hívott hozzánk titeket-szólalt meg Jen.-Az is fura volt, hogy hirtelen hárman lettünk nemhogy egyből öten.
-Miért?-kérdezte Simon.
-Jen és én az általános óta ismerjük egymást-vontam vállat mosolyogva.-Amint középsuliba kerültünk Jen összehaverkodott Amyvel és a duónkból trió lett, ami aztán bővült Harryvel és Erickel.
-Amint megkezdődött az utolsó évünk összeszedted Aiden-kacsintott rám Eric.-Amy pedig Simont.
-Pontosan-bólintott Harry és széttárta a karjait.-És most itt vagyunk.
-Lisa nélkül nem jött volna ez össze-mosolygott rám büszkén Eric.
-Ugyan már! Nem csak az én érdemem-csóváltam meg zavartan a fejem.-Ha nem bírtatok volna minket akkor ebből az egészből nem lett volna semmi.
-Igaz-biccentett Simon.-De ha te nem ajánlod fel Harryéknek, hogy ebédeljenek veletek most nem ülnénk itt.
-Bizony-vigyorgott Eric és közel hajolva hozzám megpaskolta az arcom.-A te bűbájos éned hozott össze minket húgi!
-Hagyd abba mert megharaplak!-csaptam rá a kezére, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-Na igen-vihogott Harry.-Bűbájos!
-Gondoltatok már bele abba, hogy két hónap múlva vége?-kérdezte Amy hirtelen, mire egy emberként hallgattunk el.
-Most ezt miért kellett?-nyögött fel Eric.
-Ja ja! Elcseszted a jó hangulatot Amy!-lökte meg a vállával Simon.
-Bocs-forgatta meg a szemeit.
-Ti tudjátok már, hogy mit kezdetek magatokkal?-kérdezte Eric halkan.
-Én fotográfiára megyek-mondta Jen.
-Szociológia, azon belül pedig marketing ügyvezető akarok lenni-mosolyodtam el.
-Én jogra megyek-vigyorgott Harry.-Ügyvéd leszek baszod!
-Engem az egészségügy érdekel, szóval orvosi-vonogatta a vállát Amy.
-Én oda megyek ahova ő megy-bökött Amy felé Simon, amitől akaratom ellenére mosolyodtam el.
-Én mérnökire megyek-szólalt meg hirtelen Aiden, mire felé kaptam a tekintetem. Ő is engem nézett, de amikor felvontam a fél szemöldököm amolyan "mi van?" stílusba elkapta rólam a szemeit és kérdőn nézett Ericre.
-Veled mi lesz, haver?
-Nem tudom-rántotta meg a vállát.-Talán sport egyetemre megyek.
-Úúú, az tökre hozzád illik-mosolyogtam rá és bátorítóan megszorítottam a kezét.-Jó választás.
-Kösz Lisa-mosolyodott el.
-Akkor most énekeljüünk-bökött meg hirtelen Amy.
-Nem nem-csóváltam meg a fejem és felmutattam az égre.-Még nem sötétedett be teljesen.
-Miért is kéne teljesen besötétedjen?-kérdezte Harry összevont szemöldökkel.
-Hogy ne tudjanak lebombázni a gyönyörű hangom miatt-vágtam rá cinikusan, mire mindenkiből kitört a nevetés.
-Amíg várjuk a teljes sötétséget rakok még fát a tűzre-mondta Aiden, miközben felkászálódott. A szemem sarkából figyeltem minden mozdulatát, azt ahogy lehajol, majd a tűzre dobva a fát figyeli a felszálló parazsat és a hajába túr. A bambulásomból egy könyék rántott ki, amitől összerezzentem és dühösen néztem Harryre.
-Mi van?-kérdeztem.
-Ne csak bámuld-biccentett Aiden felé.-Csinálj is valamit!
-Mi? Mit csináljak?-értetlenkedtem, holott nagyon is tudtam mire gondol.
-Mondjuk beszélj vele-vont vállat.-Fogalmam sincs mit csináltok, hogy folyton megsértődtök egymásra, de kezdem unni.
-Te kezded unni?-húztam össze a szemöldököm.-Nem veled játszadoznak!
-Ha nem lennél vak látnád, hogy csak...-kezdte, de azonnal elhallgatott, amikor Aiden visszatért még egy sörrel a kezében és lehuppant a mellettem levő üres székre.
-Hogy csak?!-kérdeztem figyelmen kívül hagyva, hogy tulajdonképpen mellettem ül a személy akiről eddig beszéltünk.
-Mindegy-legyintett sóhajtva Harry.
-Nem!-csóváltam meg a fejem.-Kurvára nem mindegy!
-Mikor sütögetünk pillecukrot?-kérdezte Jen.
-Argh-dühöngtem és felpattantam.-Hozom.
-Köszii-vigyorgott rám Jen.
Mély levegőt véve sétáltam oda Aiden sátrához és leguggolva a sátor elé felkaptam magamra a kabátom és kinyitottam a táskám, amiből előhalásztam három tasak pillecukrot, majd a táskát a hálózsákommal együtt bedobtam a sátorba. Bemásztam a sátorba, szétterítettem a hálózsákom, hogy a vaksötétben ne kelljen majd szerencsétlenkednem és rádobtam a kispárnám, amit természetesen a sporttáskámból kellett előrángatnom. Aiden hálózsákja egy karnyújtásnyira volt az enyémtől. Remek. Minél messzebb van tőlem annál jobb. Magamra rángattam a kabátom, mivel kezdett egyre hűvösebb lenni, majd kimásztam a sátorból. Behúztam magam mögött a sátor cipzárját és felkapva a pillecukros tasakokat visszasétáltam a többiekhez.
-Mi tartott ennyi ideig?-nézett fel rám Eric az egyik faágat szorongatva.
-Felöltöztem mert hideg van-vontam vállat és belépve a félkör közepébe oda adtam az egyik tasakot Jennek, a másikat Ericnek, a harmadikat pedig Harrynek, majd lehuppantam a Jen és Aiden közötti székre. Felkaptam az utolsó faágat és letörtem a felesleges kis ágakat róla.
-Imádom a pillecukrot-vigyorgott Eric, miközben felszúrt az ágra három pillecukrot, majd a tűz fölé tartotta.-Létezik olyan ember aki nem szereti?
-Én nem szeretem-szólalt meg mellettem Aiden, mire elkerekedett szemekkel fordultam oda hozzá.
-Nem szereted?-hülledeztem.
-Nem-rántotta meg a vállát közömbösen.-Mit lehet rajta szeretni?
-Mit nem lehet szeretni rajta?-vontam fel a szemöldököm.
-Fura állaga van-fintorgott.
-És kóstoltad már megsütve?
-Nem. Elég volt nekem amikor egyszer megkóstoltam nyersen-csóválta meg a fejét.
-Hát haver, nem tudod mi a jó!-szólt közbe Eric.
-Hidd el, jó életem van anélkül a szar nélkül is.
-De nem teljes!-vágtam rá.
Mélyen a szemembe nézett és határozottan bólintott.
-Tényleg nem teljes. De nem a pillecukor miatt-mondta halkan, én pedig zavartan elkaptam róla a tekintetem és Jenhez fordulva kivettem a tasakból egy pillecukrot, majd felszúrva azt a faágra a tűz fölé tartottam. Na jó. Ez meg mi a franc volt?!
-Most már énekelhetünk?-kérdezte Amy felém fordulva.
Felnéztem a fölöttünk lévő csillagos égboltra és felsóhajtottam.
-Igen.
-Oké-vigyorgott.-Harry! Játszd el azt a dalt amit a múltkor énekeltünk Lisával!
-Sokat énekeltetek-forgatta meg a szemeit, miközben az ölébe vette a gitárját.
-Legyen a Highway to hell-mondta Jen.
-Ó, igen!-bólogattam, Harry pedig neki is kezdett játszani.
-Living easy, living free. Season ticket on a one-way ride-kezdtem bele.
-Asking nothing, leave me be. Taking everything in my stride-folytatta Amy, mire a többiek is belekapcsolódtak.
Rengeteget nevettünk és még annál is többet énekeltünk. Azzal szerintem mind egyet értettünk, hogy ez volt a nap fénypontja. Egy idő után előkerült Eric bluethooth-os hangszórója és arról hallgattunk zenét, sőt mi lányok- és persze Eric- egyszerre ugrándoztunk a zene ritmusára.
-Oké-vihogtam a hasamat fogva.-Eric nyert!
-Twerk király vagyok-vigyorgott ránk és újra megmutatta hogyan kell twerkelni, mi pedig visítva, egymásnak dőlve figyeltük őt.
-Bepisilek!-visított Amy.
-Hagyd már abba!-törölgettem a szemem nevetve.
-Befejeztem!-tette fel a kezét és lehuppant a helyére.-Szerintem így kéne csajoznom.
-Mindenképp-bólogatott Jen nevetve, én pedig visszaültem Aiden mellé és megtámasztva az öklömön a homlokom próbáltam abba hagyni a nevetést.
-Szerintem ideje lenne nyugovóra térnünk-szólalt meg Simon.
-Buligyilkoos!-kurjantotta Eric.
-Hajnali két óra van-mondta Harry.
-Húha-néztem fel rá vigyorogva.-Szerintem mindjárt felkel valahol a nap!
-Nagyon vicces vagy-forgatta meg a szemeit Harry.
-Oké! Menjünk aludni-pattantam fel.-De ti oltjátok ki a tüzet.
-Jó-biccentett Aiden.
-Remek-mosolyodtam el.-Jó éjt!
-Jó éjt!-vágták rá egyszerre, mire Jennel és Amyvel együtt megfordultam és a sátrakhoz sétáltam.
-Sziasztok-motyogtam oda nekik, majd bemásztam Aiden sátrába.
-Szia!-hallottam a hangjukat, de már vissza is húztam a cipzárt a helyére és a sötétben tapogatózva megkerestem a zseblámpám, amit azonnal fel is kapcsoltam, majd neki láttam átöltözni. Miután magamra rángattam a pizsamám összefogtam a ruhámat és belegyömöszöltem a táskámba, majd bebújtam a hálózsákomra. Lekapcsoltam a zseblámpám és lehunytam a szemem.
-Jó éjt!-kiáltotta el magát Simon hirtelen, amitől összerezzentem.
-Neked is jó éjt!-mondta Aiden.
-Jóccakát!-ez Eric volt.
-Császtok!-ez pedig Harry.
Hirtelen feltépték a sátor cipzárját és bemászott rajta Aiden, de mivel sötét volt azonnal rátérdelt a sípcsontomra.
-Jajj, vigyázz már!-nyögtem fel, majd a zseblámpám megragadva felkapcsoltam és az arcába világítottam.
-Bocs-hunyorgott.-Te pedig ne világíts a szemembe! Még szükségem van rá!
-Bocsi-elkaptam az arcáról a lámpát.-De attól még vigyázz hova tenyerelsz!
Elröhögte magát, majd lehuppant a mellettem levő hálózsákjára. Rávilágítottam és félredöntött fejjel néztem rá.
-Mi van?-kérdezte visszafojtott mosollyal.
-Az a te feled-mutattam a zseblámpámmal a hálózsákjára, majd az enyémre böktem.-Ez pedig az enyém! Tartsd észben!
-És gondolom ez az elválasztó vonal-bökött a fekete melltartómra, ami kettőnk közt pihent. Azonnal elkaptam onnan és beledobtam a táskámba.
-Ezt nem láttad!-motyogtam zavartan.
-Nehéz lesz kiverni a fejemből de oké-nevette el magát, majd lerúgta magáról a bakancsát.
-Mi lenne ha befognátok és hagynátok aludni?!-kiáltotta Harry.
-Bocsánat!-kiáltottam vissza szem forgatva, Aiden pedig nevetve bemászott a hálózsákjába.
-Jó éjt Lisa-suttogta.
-Neked is Aiden-sóhajtottam fel, majd lekapcsoltam a zseblámpám és hátat fordítottam neki.

Nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy behunyt szemmel feküdtem az oldalamon, de nem tudtam elaludni, így nagyot fújtatva a hátamra feküdtem. Aiden halkan szuszogott mellettem, én pedig felé fordítottam a fejem és hunyorogva próbáltam rájönni, hogy alszik-e.
-Miért nem alszol?-kérdezte rekedt hangon, amitől végigfutott a hideg a gerincemen és megborzongtam.
-Nem tudok-suttogtam.
-Próbálkozz-morogta félálomba.
-Próbálkoztam. de nem megy. Asszem hiányzik Sátán-motyogtam.
Hallottam ahogy nagyon fújtat, majd a cipzár hangját, ahogy lehúzta.
-Gyere ide!
-Mi van?-szaladt össze a szemöldököm azonnal.
-Utolsó ajánlat: Vagy ide jössz hozzám, vagy forgolódhatsz tovább egyedül-mondta fojtott hangon.
-Jól van na-forgattam meg a szemem és lehúzva a hálózsákom cipzárját oda csúsztam mellé. Megragadva a derekam magához vont. A fejem a mellkasára hajtottam, a jobb kezemmel átöleltem a hasát, a lábam pedig összegabalyodott az övével. Elvéve a derekamról a kezét rám húzta a hálózsákom, majd újra átölelt és csak ennyit mondott:
-Most pedig aludjál.
Elvigyorodtam és még jobban hozzábújtam, majd lehunyva a szemem sikerült elaludnom.