A hatalmas nappaliban állva összefontam magam előtt a karjaimat és feszülten körbekémleltem. A kandalló fölött egy szürke "Boldog születésnapot" feliratú füzér lógott, a sarokban pedig egy 19-es számú, fekete héliumos fólia lufi lebegett. Nagyjából ennyi volt a ház kidíszítése, mivel én és Jen úgy gondoltuk, hogy Aiden nem igazán díjazná a lufikat, papírkalapokat és az idióta dudákat, amik mindig olyan idegesítő hangot adnak ki ha belefújsz. Természetesen Amy- aki imádja a szülinapi bulikat-, tökre bezsongott amikor beléptünk a boltba és azonnal beszerzett magának egy konfettivel töltött lufit, sőt ő volt az aki rábeszélt a héliumos lufira, mivel állítása szerint "Nincs szülinapi buli nagy, héliumos lufi nélkül!", azt viszont már nem hagytuk, hogy színeset válasszon. Mire sikerült kirángatni Amyt a boltból, megfájdult a fejem, ami nem is csoda, hiszen egész héten fájt, mivel a szervezés teljesen rám hárult. Persze a fiúk feláldozták magukat és bevállalták, hogy megveszik a piát( Milyen kedves tőlük, nemde?), de Ericet ismerve- aki már kétszer volt alkohol mérgezéssel korházba szállítva-, inkább velük tartottam, amit talán kétszer is meg kellett volna gondolnom, ugyanis Eric, az az idióta barom képes volt szerelmet vallani az egyik nagyon drága whisky-nek, miközben Harry és Simon végig videózták az egészet, miközben szarrá röhögték rajta magukat. Az egész áruház tőlük csengett én pedig vagy százszor számoltam vissza magamba tíztől egyig, nehogy pofán vágjam valamelyiket. Egyszóval hosszú hetem volt, és ha még ez nem volt elég  kerülnöm kellett Aident, aki folyton beszélni szeretett volna velem. Majdnem minden szünetben várt rám, én pedig azt sem tudtam, hogy hova bújhatnék el előle, aztán rájöttem, hogy ha Scottal vagyok messziről elkerül, így hát vele lógtam és beavattam őt is a dolgokba. Az igazat megvallva tökre meglepődtem azon, hogy csípős megjegyzés nélkül közölte velem, hogy iszonyú jó fej tőlem, hogy megszervezem Aidennek ezt a bulit. Na igen. Iszonyú jó fej vagyok amiért megszervezek egy bulit annak a srácnak akit szeretek. Mindenki ezt tenné a helyemben nem? De csak is kedvességből, mert ő a haverom.

-Lisa! Figyelsz te rám?-legyezte meg előttem a kezét Jen, ezzel kirántva a gondolataimból.
-Hm?-néztem fel rá bambán, majd megráztam a fejem.-Bocs. Megismételnéd?
-Harry hívott. Mindjárt itt vannak. Előre küldte Simont és Ericet-mondta.
-Ja. Jó-biccentettem, aztán leesett, hogy miről magyaráz és elkerekedett a szemem.-Máris?! De még nem vagyunk kész!
-De igen-mosolyodott el.-Amy kiöntötte a rágcsálni valókat azokba a tálakba, amiket Emma adott neki, a poharakat pedig elintéztem én.
-És a...?-kapkodtam a fejem.
-Minden oké-lépett mellém Amy és a vállamra téve azt a kezét, amiben a lufija volt rám mosolygott.-Már csak azt kell elérni, hogy ne üssön le Aiden amikor a képébe ordítom, hogy "Boldog szülinapoot!"
Feszülten pillantottam megint körbe.
-Valami nem oké-motyogtam.
-De igen. Minden a legnagyobb rendben-csitított Jen.-Ne félj. Tetszeni fog neki.
-Megjöttünk!-ordította el magát Eric, én pedig összeszorult mellkassal vártam mikor lép be az ajtón. Oké, higgadj le! Végülis csak egy hétig görcsöltem azon, hogy minden tökéletes legyen. Majd ha nem tetszik neki megpróbálom nem leszúrni.
Amikor újra kinyílt az ajtó és belépett rajta Harry Aidennel a nyomába Amy megiramodott, majd Aiden mellé szökkenve rácsapta a fejére a konfettivel töltött lufiját és elordította magát.
-BOLDOG SZÜLINAPOT SEGGFEJ!
Aiden először ijedten összerezzent, aztán hitetlenül elröhögte magát és széttárt karokkal nézett végig a társaságunkon. A tekintete egy pillanatra megállt rajtam, majd Harryre nézve megcsóválta fejét
-Haver megmondtam, hogy ne szervezz semmit!
-Nem én voltam-rántotta meg a vállát, és vigyorogva hátba veregette.-Boldogat, haver!
-Kösz-nevette el magát, majd Amyre nézve átölelte a vállát és magához húzta egy ölelésre.-Neked is kösz. Elmehetnél egy horror filmbe.
-Seggfej-röhögte el magát Amy és ellépve tőle beleöklözött a vállába. Lassan mindenki Aiden köré gyűlt és elkezdték felköszönteni, én pedig csak álltam ott azon agyalva, hogy most mi a francot kéne csináljak. Menjek oda és köszöntsem fel azok után, hogy amikor legutoljára beszéltünk ráförmedtem, hogy hagyjon békén? A francba! De szerencsétlen vagyok! Pont akkor indult el felém amikor én is rávettem a lábaimat, hogy megmozduljanak. A házban síri csönd volt. Valószínűleg a többiek arra vártak, hogy vajon most mit fogunk csinálni.
-Boldog szülinapot-nyögtem ki, amikor már előttem állt és lenézett rám.
-Kösz-zavartan beletúrt a hajába, majd széttárta a karjait.-Szent a béke?
Elnevettem magam, majd közelebb lépve hozzá a dereka köré fontam a karjaimat és szorosan az ölelésébe simultam. Az illata beférkőzött az orromba, a szívem majd kiugrott a helyéről és akaratom ellenére kezdtem el remegni.
-Oké! Bulizzunk!-szólalt meg hirtelen Eric, mire elhúzódtam Aidentől és zavartan elfordultam tőle.
-Keress valami jó számot!-rikkantotta Amy.-Mondjuk Camila Cabello-tól a Havana-t!
-Te beteg vagy! Ilyen számot én nem hallgatok-vágta rá Eric.
-Én rakok. Kuss van!-jelentette ki Jen.
-Igen!-fordultam a leptopomhoz hajoló Jenhez.-Rakjál te!
-Keresek a te számjaid közül-nézett fel rám.-Amúgy is egy csomó tőlem van.
-Oké-vontam meg a vállam, de amikor Jen kattintott egyet és meghallottam mit is rakott fel elkerekedett a szemem. Stone Sour-tól a Song #3. A francba Jen! Miért pont ezt?!
-Igen-vigyorodott el Harry.-Ez jó szám, ugye Aiden?
-Az-biccentett komoran Aiden, majd felkapta az asztalon heverő piros poharat, töltött magának a vodkából, aztán egy húzásra megitta.
-Buli van!-kurjantotta Eric, majd Aidenhez lépve rávigyorgott.-Hallod haver! Jó, hogy végre nem én vagyok az egyedüli tizenkilenc éves!
-Agyilag egy tíz éves értelmi szintjén állsz-közöltem vele.
-Te csak hallgass!-rivallt rám.-Bezzeg az én időmben! Nem járt a szájam amikor az idősebbek beszéltek!
Elröhögtem magam.
-Igaza van. Elnézést. Akkor megyek és hozom is Aiden tortáját-csóváltam meg a fejem.
-Torta?-nézett rám kérdőn Aiden.
-Anyukád sütötte-vontam meg a vállam.-Csokis-mentás. A kedvenced.
-Hogy...? Mármint anyu..?-kérdezte totál összezavarodva, amitől mosolyoghatnékom támadt.
-Szerinted ki intézte el, hogy üres legyen a ház?-vigyorodtam el gúnyosan.-Harry?
Azzal megfordultam és szórakozottan átsétáltam konyhába. Hallottam ahogy az előző számot leváltja az Avalanche a Bring me the horizon-tól, ami elnyomta Harry jóízű nevetését.
-Csak szerintem van zavarban Aiden?-kérdezte Amy, aki rögtön utánam sietett Jennel a nyomában.
-Nem. Szerintem is-vigyorgott Jen.-Eskü jó nézni, ahogy szerencsétlenkedik.
-Fokozzuk! Énekeljük el neki a Boldog szülinapot című dalt!
-Jajj, ne legyetek ilyen gonoszak-néztem rájuk, miközben kiemeltem a torát a hűtőből.
-Ennyi belefér!-fordult felém Jen.-Gondolj bele hányszor hozott téged zavarba eddig! Ráadásul most még csak mi vagyunk itt, ki tudja mikor jelenik meg Ryan és azok akiket Aiden ismer?
-Oké-egyeztem bele és elvigyorodtam.-Ennyi tényleg belefér!
-Akkor én megyek és kikapcsolom a zenét-mondta Jen és már rohant is ki a konyhából.
-Ha ez fele annyira finom amennyire jól néz ki én ide költözöm!-jelentette ki Amy, miközben bele szúrta a tizenkilences számmal ellátott gyertyát a torta közepébe.
Elnevettem magam.
-De akkor osztoznod kell Aidennel a szobáján-kacsintottam rá nevetve.
-Nincs vendég szoba?-vonta össze a szemöldökét.
-Nem tudom-vontam vállat.
-Ohh igen-vigyorodott el perverzen.-Hisz te csak Aiden ágyában aludtál. Honnan is tudhatnád te kis huncut?
-Hülye-csóváltam meg a fejem. Ekkor megállt a zene, én pedig összenéztem Amyvel és hatalmas vigyorral az arcomon elindultam a nappali felé, miközben bele kezdtem a Boldog szülinapot című dalba, amit Amyvel énekeltem. Amikor a fiúkhoz értünk majdnem kitört belőlem a röhögés. Jen videózta az egészet, Harry és Simon azonnal csatlakoztak az énekléshez, Eric összegörnyedve röhögött, Aiden pedig Ryan és a többi idegen sráccal együtt meglepetten nézett rám.
-Boldog szülinapot Aiden! Boldog szülinapoot!-amikor befejeztük össze kellett szorítsam a számat, nehogy elröhögjem magam és megálltam közvetlen Aiden előtt, majd felemeltem a kezemben tartott tortát.
-Fújd el nagymenő-vigyorodtam el.
-Egyéb meglepetés?-vonta fel a szemöldökét, miközben őszintén elmosolyodott. Meglepett a reakciója, mivel azt vártam, hogy fülig vörösödik és közli velünk, hogy elmehetünk a jó édes anyánkba, de szokás szerint nem azt csinálta amit ilyenkor kell.
-Azt hiszem, hogy nincs-rántottam meg a vállam.-Ne felejts el kívánni!
Mosolyogva fújta el a gyertyát, majd széttárt karokkal Jenhez fordult.
-Felvetted az egészet?-kérdezte.
-Fel-röhögött Jen.
Leraktam a tortát az asztal azon részére ahol nem volt piros műanyagpohár, majd figyeltem ahogy Amy oda lép Aidenhez egy késsel a kezében.
-Vágd már fel! Éhen halok-mondta, mire Aiden elröhögte magát, majd neki látott felvágni a tortát. Én addig oda léptem Ryanhez, aki összevont szemöldökkel nézett rám
-Hali!-köszöntöttem.-Rég találkoztunk!
-Annyira rég, hogy időközben összejöttél Johnsonnal-mondta, majd elmosolyodott.-Mondjuk láttam én, hogy van köztetek valami!
-Ryan mi...
-Aranyos volt tőled, hogy összehoztál neki egy bulit-szakított félbe.-Mázlista srác!
Inkább rá hagytam és Aidenékre néztem, akik a torta felett vitatkoztak.
-Enyém a nagyobb szelet! Én vagyok a szülinapos!-jelentette ki Aiden.
-S akkor? Én meg vendég vagyok!-dühöngött Amy.
-Menj és csinálj rendet-csóválta meg a fejét Ryan.
-Hány évesek vagytok ember? Higgadjatok le!-szólt rájuk Jen.
-Akkor is az én tortám!-dünnyögte Aiden.
-Oké, Aiden add azt ide!-kaptam ki a kezéből a kést.-Amy vágok neked is egy ugyan akkora szeletet és kész.
-Köszi anyuu!-vigyorgott diadalittasan Amy, majd lelépett a papírtányérokért.
-Képes vagy egy tortán vitatkozni?-néztem fel Aidenre.-Érett tizenkilenc éves vagy, mondhatom.
-Az én tortám-rántotta meg a vállát.-És az én bulim.
-Borzalmas vagy-mosolyodtam el őszintén.
-Akkor is az enyém-nézett a szemembe.
-Kaja time-rikkantotta Amy és mellém lépve lecsapta a papírtányérokat.

Miután mindenki megkapta a tortáját lehuppantam Amy és Jen közé és neki láttam a saját szelet tortámnak.
-Aiden én ide költözöm!-jelentette ki Amy felnézve az kandalló mellett álló Aidenre, aki egy szőke és egy fekete hajú sráccal beszélt.
-Ide te biztos nem!-fordult felénk.-Az kéne még nekem!
-Akkor ellopom az anyukádat! Isteni ez a torta, de komolyan-magyarázta nyammogva.-Orgazmust lehet tőle kapni.
-Amy!-kiáltottuk rá egyszerre Jennel, a fiúkból pedig kitört a röhögés.
-Hallod, haver? Szólj rá a csajodra-vonta össze a szemöldökét Aiden Simonra nézve.
-Nincs mit csináljak-rántotta meg a vállát.-Amy már csak ilyen.
-Bizony-bólogatott a mellettem ülő lány, majd felém fordult.-Lisa van még belőle?
-Bocs, de elfogyott-mosolyogtam rá.
-A francba már!-nyögött fel, majd lecsapta az asztalra a tányérját és felpattant.-Akkor megyek rakok valami jó zenét, mert ez siralmas.
Oda sétált a leptopomhoz, majd lehajolva hozzá leváltotta az addig szóló Linkin Park számot. A fiúk szinte egyszerre hördültek fel amikor hangosan dübörögve elkezdődött BeckyG-től a Mayores című szám. Felnevettem.
-Most szépen ezt is végighallgassuk-szegte fel a fejét elégedetten.
-Néha kifejezetten idegesítő vagy Amy!-kiáltotta Harry.
-Köszönöm szépen-vigyorgott, mint aki ezt dícséretnek vette.-Kinek van kedve táncolni?
Természetesen mindenki kussolt, én pedig próbáltam eggyé válni a kanapéval, de persze Amy azonnal kiszúrt és oda lépve hozzám kinyújtotta a kezét.
-Nem táncolok-ráztam meg hevesen a fejem.
-De igen. Felpörgessük a bulit, mert kezd idegesíteni, hogy csak cseverésznek-mondta, majd megragadva a karom felrántott.
-És Jen miért szabad üljön?-nyafogtam.
-Mert őt daruval sem tudnám felszedni onnan-forgatta meg a szemeit.-Plusz te tudsz táncolni az ilyen számokra.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mire elnevette magát és rám kacsintott.
-Gyerünk Lisa! Ha nem értem akkor Aidenért-suttogta közel hajolva hozzám, mire megforgattam a szemeimet és ellöktem magamtól. Elvigyorodott, majd odasietett Simonhoz, talpra rángatta és táncolni kezdett vele. Tanácstalanul széttártam a karjaimat és Jenre néztem, aki röhögve felemelte a telefonját, hogy videózzon. Összehúztam a szemem, majd hátat fordítva neki táncolni kezdtem, miközben neki láttam összeszedni a tányérokat. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy Amy nem figyel abba hagytam a táncolást és felkapva a kést besiettem a konyhába. Elégedetten vigyorogva beledobtam a kukába a tányérokat és elmostam a kést, majd letöröltem a konyha pultot.
-Szóval te voltál az aki ezt összehozta-szólalt meg valaki a hátam mögött, mire megpördültem a tengelyem körül és ijedten néztem Aidenre, aki lazán a falnak dőlve nézett engem.
-Harry ötlete volt-magyarázkodtam zavartan.-Én csak besegítettem.
-Besegítettél-ismételte meg mosolyogva, majd ellökve magát a faltól elindult felém.
-Na jó. Én beszéltem meg Emmával, hogy itt lehessünk és beszereztem a szükséges holmikat, de alapból Harry ötlete volt, hogy lepjünk meg-vallottam be.
-Tudom. Mondta-torpant előttem.-Más meglepetést nem tartogatsz? Csak mert lassan kezd ez az egész kínos lenni.
Elvigyorodtam és nekidőlve a pultnak felnéztem rá.
-Igazából van még valami-belenyúltam a hátsó zsebembe és előhúztam Aiden ajándékát, majd kissé zavartan felé nyújtottam.-Nem nagy dolog, de... Boldog szülinapot!
Elvette tőlem a bőrkarkötőt és felvont szemöldökkel nézett le rá.
-Rovásírás?-kérdezte.
-Igen-bólintottam.-A karkötő végébe római számmal egy tizenkilencest vésettem bele, hogy tudd hányadik szülinapodra kaptad.
-És mit jelent ez a szó?-húzta végig az ujjait a karkötő közepébe vésett betűkön.
-Hát azt neked kell megfejtened-vontam vállat elégedetten mosolyogva. Felnézett rám, majd komoran visszaadta a karkötőt. Azonnal lehervadt a mosolyom és összeszaladt a szemöldökkel pillantottam le a kezemben pihenő karkötőre. Most nem tetszik neki?
-Kösd fel!-szólalt meg, miközben egy újabb lépést tett felém.  Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd megragadva a jobb karját rákötöttem a karkötőt. Felnéztem rá. Ő is engem nézett. Az arca vészesen közel volt az enyémhez és a tekintetében olyan érzelmet véltem felfedezni amit szokás szerint nem tudtam megfejteni. Az agyam azt diktálta, hogy hagyjam ott és lépjek le minél hamarabb de sajnos a testem csak egy valamire reagált, az pedig Aiden volt. Azok a gyönyörű szemei fogságba ejtették az enyémet és úgy vonzott magához mintha egy ellenkező pólusú mágnes lenne. Akaratom ellenére hajoltam közelebb hozzá és egy mély szaggatott levegőt véve vártam, hogy tegyen valamit. Mintha megérezte volna, hogy mit akarok fölém hajolt és szó nélkül rátapasztotta az ajkait az enyémre, miközben hozzám simulva a pultnak szorított. Halkan felnyögtem és a hajába túrva szétnyitottam az ajkaimat, ő pedig olyan szenvedélyesen csókolt meg, beleszédültem, ha nem szorít a pultnak talán fel is mondja a térdem a szolgálatot.
Egy hirtelen mozdulattal megragadta a derekam és a csókunkat megszakítva felkapott, majd ráültetett a pultra. Lihegve a pólója után kaptam, aztán magamhoz húztam és rátapasztottam a számat az övére. Belemosolygott a csókunkba és beállva a két combom közé végig simított rajtuk, amitől összerezzentem, aztán a nyaka köré fonva a karjaimat beletúrtam a hajába. Nem akartam, hogy elhúzódjon tőlem, ahhoz túlságosan jó volt. De mint minden jó dolog, ez is hamar véget ért. Zihálva szakította meg a csókunkat és a két tenyere közé fogva az arcom a szemembe nézett.
-Nem tudom tovább távol tartani magam tőled-mondta halkan, a hüvelykujjával pedig végigsimított az alsó ajkamon.-Nem megy.
-Akkor ne tedd-suttogtam. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de félbeszakította őt a hangosan megszólaló csengő. A többiek elordították magukat.
-LISAA!
Felsóhajtottam.
-Bocsi, de muszáj kinyitnom.
Halkan elkáromkodta magát és ellépve tőlem hagyta, hogy leugorjak a pultról.
-Erre... erre még visszatérünk-mondta a szemembe nézve.
-Mármint a csókolózásra?-vontam fel a szemöldököm.-Benne vagyok.
Elnevette magát, én pedig mosolyogva hagytam ott és mentem ajtót nyitni, de amikor kitártam az ajtót lesokkolódtam.
Egy hihetetlenül szép, szőke lány állt a küszöbön. Égszínkék szemét tökéletesre húzott tusvonal emelte ki, halványkék farmert, rózsaszín testhezálló blúzot viselt, hosszú egyenesszálú haja a derekáig ért ráadásul olyan természetesen csillogott mintha egy Syoss reklámból lépett volna ki. Magas volt, hosszú lábain látszott, hogy sportol valamit, a blúza pedig pontosan annyit mutatott a dekoltázsából amitől a legtöbb pasi fejre esik. Teljesen az ellentétem volt. Minden téren.
-Öhm. Szia-üdvözöltem olyan barátságosan amennyire csak tudtam.-Segíthetek valamiben?
-Aiden Johnsont keresem-mondta lenéző pillantásokkal mérve végig. Chh! Mégis ki ez a csaj?
-Aiden!-kiáltottam hátra a vállam fölött, pár másodperc múlva pedig már meg is jelent. Ahogy megpillantotta a lányt elkerekedett a szeme, lecövekelt közvetlen mellettem és fura nyüszítő hangot hallatott.
-Szia Aiden! Hiányoztam?-villantotta meg a fogkrémreklám mosolyát, én pedig utálatosan felhúztam a felső ajkam és Aidenre pillantottam, aki úgy bámult a lányra mintha nem hinne a szemének.
-Mit... mit keresel itt?-szólalt meg zavartan Aiden.
-Anyu munkája miatt ide kell költöznünk pár hónapra-mesélte mosolyogva.-Részt vettem egy cserediák programba, így vele tudtam tartani. Emma mondta, hogy épp a szülinapodat ünnepled, gondoltam megleplek.
-Ez király-nyögte ki Aiden.
-Na mi lesz? Így kell fogadni egy vendéget?-kérdezte.-Semmi üdvözlő puszi?
Ökölbe szorítottam a hátam mögött pihenő kezem és megköszörültem a torkam. A jó kurva anyád, hogy van ribanc?!
Felém fordultak, Aiden összeszorította az ajkait, a lány pedig újabb lenéző pillantással ajándékozott meg.
-Gyere be-mondtam szélesen elmosolyodva.
-Kösz-vetette oda nekem és belépve a ház ajtaján oda lépett Aidenhez, majd hozzá bújva megölelte. Aiden elkerekedett szemekkel nézett át a lány válla fölött, én pedig szemforgatva becsaptam az ajtót.
-A srácok az üdvözletüket küldik-mondta a lány. Oké, akkor én most megszüntem létezni. Értem. Elléptem az ajtótól, majd kikerülve őket besétáltam a nappaliba, ahol a többiek épp röhögtek valamin.
-Ki volt az?-kérdezte tőlem Jen, de nem kellett válaszolnom, mert rögtön mögöttem feltűnt Aiden a lánnyal együtt. Ezt termeszetesen úgy állapítottam meg, hogy mindenki egy emberként nézett a hátam mögé, majd hallani lehetett ahogy a fiúk álla a padlóhoz koppan. Dühösen összefontam magam előtt a karjaimat és Jenhez lépve megforgattam a szemeimet. Amy összehúzott szemekkel figyelte, ahogy Simon is nyálcsorgatva figyeli az új lányt, majd elhaladva mellette egy óriásit sózott a nyakára. Simon felnyögött, majd egy " Ezt most miért?" kiáltással figyelte ahogy a barátnője mellém lép.
-Ki ez a liba?-kérdezte dühösen.
-Aiden régi... haverja?-kérdeztem vissza cinikusan vigyorogva, éreztem ahogy a körmöm beleváj a tenyerembe.
-Szóval Hazel. Hmm gyönyörű neved van-bókolt neki Ryan.
-Kösz-mosolygott rá, ezek szerint Hazel( Csak szerintem nem szép a neve?), majd Aidenre nézett.-Látom még mindig könnyen barátkozol.
-Ja-biccentett komoran. Úgy nézett rá mintha egy csoda lenne, mintha nem is lenne itt rajta kívül senki más. Belesajdult a szívem és vettem egy mély, szaggatott levegőt, nehogy elbőgjem magam.
-Szóljatok ha befejeztétek a nyáladzást!-emelte fel a hangját Jen.
-Bocs-röhögte el magát Harry, majd rám nézve elkomorodott, megragadta Simon karját és elrángatva onnan mellénk lépett.-Már ennyi is az idő? Basszus haza kéne mennünk, Jen!
-Én is így gondoltam-dünnyögte Jen és rám nézve elmosolyodott.-Lisa jössz velünk?
Bólintottam.
-Veletek tartunk-tette fel a kezét Simon.
Hálásan néztem a srácokra, de mielőtt elbőghettem volna magam megszólalt Aiden.
-Lisa! Veled beszélnem kell!
-Hagyjuk holnapra-néztem rá megjátszott mosollyal az arcomon.-Apu kinyír ha nem érek időben haza.
-Majd haza kísérlek és magamra vállalom a felelősséget-mélyen a szemembe nézett.-Kérlek!
-Ohh igen-kapott a fejéhez Ryan, majd a haverjaihoz fordult.-Liam, Carter! Most jut eszembe, hogy a kutyámnak nem adtam enni. 
Bambám meredtek rá- talán azért mert Ryannek nincs is kutyája-, de aztán bólintottak.
-Hülye-morogta Jen, majd magához ölelt.-Nyugi. Nem lesz gond.
Lassan mindenki lelépett, így már csak én, Aiden és Hazel maradt, aki mellesleg végig ott csüngött Aiden oldalán.

-Hát ez fura volt-jegyezte meg, amikor a kabátom rángattam magamra.
-Az-motyogtam.
-Kikísérlek-jelentette ki Aiden, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Amikor már a csillagos égbolt alatt álltunk Aiden felém fordult és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit de megelőztem.
-Ő az, igaz?-kérdeztem szomorúan mosolyogva.-A lány aki nem szeretett viszont.
Összeszorította a száját és bólintott. A francba! Annyira tudtam! Nekem végem! Pedig már azt hittem, hogy végre összejövünk...
-Az remek-böktem ki.-Akkor újra lehet most nála esélyed. Tuti, hogy...
-Lisa! Ezt ne!-szólt rám élesen.
-Bocs-tetem fel védekezően a kezem.-Akkor jó éjszakát.
Dühösen megcsóválta a fejét, majd megragadva a karom magához húzott és szorosan megölelt.
-Köszönök mindent-suttogta a fülembe és nyomott egy puszit a hajamba.-Jó éjt.
Kihámoztam magam az öleléséből, majd megfordultam és elsiettem. A házunk ajtaján belépve ellazítottam az ökölbe szorított kezem és a tenyeremre nézve elhúztam a számat. Négy félhold alakú seb látszódott, abból három véres volt. Nem tudtam eldönteni, hogy dühöngenem vagy egyszerűen csak bőgnöm kéne. Végül ököllel bele vertem a falba és hangosan elkáromkodtam magam. Miért kell mindig elcsesződjön minden?!