A konyhába ülve szürcsölgettem a kávém, amikor apa lehuppant velem szembe, majd összevont szemöldökkel nézett végig rajtam.
-Ki volt az a srác?-kérdezte, mire pisolgva néztem rá.
-Milyen srác?
-Aki miatt passzoltál-vágta rá és összefonta maga előtt a karjait.
-Mi...?-vontam össze a szemöldököm, majd mint akinek leesett elnevettem magam.-Nem passzoltalak!
-Mégis beültél a kocsijába. Ki az? Ismerem?
-A szomszéd srác és nem akart elmenni nélkülem...
-Nélküled?-méregetett gyanúsan.
-Nem úgy értettem naa! Szóval...úgy volt hogy sétálok, merthogy jó idő van meg minden, de Aiden felajánlotta, hogy elvisz, én meg elutasítottam. Aztán elkezdett hülyéskedni én meg tudtam, hogy nem fog úgy sem békén hagyni így hagytam, hogy elvigyen-hadartam el.
-Aiden-bólogatott összehúzott szemekkel.
-Ne már apaa! Ha akarod ma elvihetsz-vigyorogtam rá.
-El akarja venni tőlem a lányom-morogta maga elé, mire felröhögtem.
-Csak haverok vagyunk! Ne csináld már! Olyan nekem mint Harry, Eric vagy Phill-magyaráztam a fejemet fogva.
-Szóval ő is egy idióta aki megeszi előlem a kaját és folyton perverz megjegyzéseket tesz neked?-kérdezte.
-Nem-vágtam rá azonnal, majd elgondolkodva meredtem magam elé. Jó, lehet hogy egy picit perverz...
-Szóval ő az új haverod...
-Igen-bólintottam.
-És nem akar többet?
-Nem-sóhajtottam fel.
-Rendben-bólintott, majd mosolyogva nézett rám.-Mázlim van veled kölyök! Legalább te nem baszol össze mindenkivel!
-Apaaa!-kiáltottam fel nevetve, mire vigyorogva állt fel, majd mellém sétálva nyomott egy puszit a hajamba.
-Egyébként finom volt a spagetti-mondta.-Délután találkozunk.
-Máris mész?-néztem rá.
-Igen. Korábban be kell mennem-vont vállat.
-Akkor ma délután filmezünk-emeltem fel mosolyogva a mutató ujjam.
-Hát persze! Keress valami jó vígjátékot-mondta, miközben átsétált az előszobába.
-Oké. Szeretlek-kiáltottam utána.
-Én is-válaszolta, majd hallottam ahogy becsukódik az ajtó. Sóhajtva tettem a mosogatóba a bögrém, majd magamra kaptam a bőrdzsekim és bele léptem a fekete Vans-embe. Az előszobában lévő tükörbe nézve mosolyogva vettem tudomásul, hogy ma egész türhetően nézek ki. Egy fekete magasított derekú nadrágot és egy bézs színű pólót viseltem. Ismét fekete tús vonal és szempilla spirálból állt a sminkem kiegészítve egy halvány barack színű rúzzsal. A fél vállamra dobva a táskám kiléptem az ajtón és gyorsan bezártam azt, majd megfordulva Aident pillantottam meg. Zsebre dugott kézzel állt az autója mellett és engem bámult.
-Jó reggelt-köszöntött amikor elé értem és jó alaposan végigmért.
-Neked is jó reggelt-mondtam, miközben azt figyeltem, hogy a tekinkete egyetlen egy testrészemen állapodik meg, az pedig a mellem volt. Unottam forgattam meg a szemeimet, majd megragadtam az állát és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-A szemeim még mindig itt fent vannak.
Felröhögött, majd az egyik karját átlendítette a vállamon, magához húzott és megölelt.
-Jól áll neked ez a póló-súgta a fülembe, mire felnevettem és elléptem tőle.
-A póló, mi?
-Aha, kiemeli a...szemed-mondta, mire nevetve a vállába boxoltam.
-Hülye!
Röhögve nyitotta ki nekem az ajtót én pedig beültem és fejcsóválva néztem, ahogy beül a volán mögé.
-Most mi van?-pillantott rám, miközben beinditotta a kocsit.
-Idióta vagy!
-Tudom-mondta szórakozottan, én meg előre hajolva elinditottam a rádiót amiben az All time low című szám ment. Elvigyorodtam és hátra dőltem, mire Aiden énekelni kezdte.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, ő pedig szórakozottan mutogatott miközben énekelt. Oké, hogy ilyen megnyugtatóan mély hangja van, de amikor énekel...Jézus menst meg!

-Mi a gond Lisa?-nézett rám fülig érő szájjal, amikor vége lett a számnak. Pislogva néztem rá, miközben azon voltam, hogy ne olvadozzak látványosan.
-Szép hangod van-motyogtam.
-Köszi-vont vállat és a hajába túrt.-Azt hittem, hogy te is csatlakozni fogsz...Csalódtam benned.
-Nem akartam elrontani-hazudtam. Eskü felfogadom, hogy énekeljen nekem este...valószínűleg jobban aludnék mint Sátánnal.
-Nem rontottad volna el. Meg amúgy is szép hangod van.
-Nincs is szép hangom-vontam össze a szemöldököm.
-Nekem tetszik-vigyorgott rám.
-Akkot te félre hallasz-nevettem el magam.
-Miért hiszed azt hogy nincs jó hangod?-pillantott rám.
-Mert nincs-sóhajtottam fel.
Kínos csönd állt be közénk, csak a rádióból szóló zene szólt, én pedig azon agyaltam, mivel birhatnám szóra.
-Aiden-szólaltam meg.
-Hm?-pillantott rám.
-Tudsz valami jó vígjátékot?-néztem rá mosolyogva.
-Vígjáték...-töprengett.-Pofázunk és végünk Miami-ban?
-Hm...azt még nem láttuk. Köszi.
-Lemondasz a horrorról? Ennyire megijedtél Samarától?-vigyorgott rám.
-Nem. Csak nem szereti a horrort. Szerinte hülyeség. És amúgy is csak vígjátékot, meg akciót szoktunk nézni-vontam vállat.
-Kivel?-nézett rám kiváncsian.
-A pasimmal-vágtam rá kapásból, mire összehúzta a szemét.
-Van pasid?
-Ne már Aiden!-nevettem el magam, mire zavartan nézett rám.
-Mi ne már?
-Komolyan elhitted?-kaptam a szám elé a kezem és nevetve néztem rá.
-Na baszódj meg!-röhögött fel.
-Megszivattalaak!-nevettem.
-Francba, hogy te mindig képes vagy összezavarni-csóválta meg a fejét, majd leparkolt a suli elé.
-Ez van!-vontam vállat szórakozottan, majd kipattantam a kocsiból.

-Sátánnal fogsz filmezni?-váltott témát, miközben beléptünk a suliba.
-Nem. Apával-vontam vállat, mire elvigyorodott.-Mi van?
-Semmi-semmi-legyintett, majd megtorpant az egyik suliboxnál és kinyitotta azt.
-De üres a szekrényed-mondtam elkerekedett szemekkel, majd kinyitottam az enyémet.
-Mindenki nem lehet olyan mint te-forgatta a szemeit.
-Rendszerezett?-vontam fel a szemöldököm.
-Ez neked rendszerezett?-mutattott a könyveimre amik egymásra hajítva porosodtak.
-Na jó, most megtanítlak megérteni engem-vigyorodtam el, mire kikapta a kémia cuccát és becsapva a szekrényét mellém lépett.-Szóval...azokat a könyveket nem használom és ott jó helyen vannak, a képek a szekrény falán a barátaim, mellettük van a sminkes zsákom, amit nem használok mert...mert nem nagyon sminkelek. Alatta tollak vannak ha esetleg kifogyna az összes, ami amúgy eléggé lehetetlen mert sok van, de fő a biztonság. A torna cuccom legalul van, föltötte egy váltó ruha ha esetleg úgy járnék mint tavaly április elsején, amikor Harry és Eric konkrétan nyakon öndöttek egy vödör vízzel. Van váltás cipőm is ha esetleg a másik elázna és egy elsősegély doboz. Mi kell még?-néztem rá.
-És ez komolyan mind itt van?-meredt rám elkerekedett szemekkel.
-Aha. Felkészült vagyok-vontam vállat.
-Ezt nem hiszem el-motyogta.
-Most mi van?
-Baseball ütőd esetleg nincs?-kérdezte, mire elnevettem magam.
-Próbáltam szerezni egyet de a torna tanár nem engedte-válaszoltam.
-Őrült vagy-röhögött fel, mire becsaptam a suli boxom ajtaját.
-Nem. Csak olyan mint az összes többi lány-vontam vállat.
-Szerintem meg épp ellenkezőleg. Más vagy mint a többi lány-nézett mélyen a szemembe, mire felnevettem.
-Aiden, kezdem azt hinni, hogy valaki drogot csempészett a kávédba-löktem meg a vállammal a vállát. A hajába túrva felröhögött, majd vállat vont.
-Végülis, anya valamit ügyködött a reggel-mondta, mire nevetve döntöttem a hátam a suliboxomnak.
-Most már megértelek. A múltkor én is totál beőrültem amikor véletlenül sót tettem a kávémba. Aznap pedig én és Amy berontottunk a játszótérre, csakhogy aztán egy öreg néni azzal fenyegetett, hogy kihívja a rendőröket, így haza kellett mennünk-meséltem és lebiggyesztettem az alsó ajkam, Aidenből pedig kitört a röhögés.
-Bírlak te lány-mondta fejcsóválva.-Cuki vagy és vicces.
-Nem vagyok cuki!-vágtam rá azonnal, majd elkerekedett a szemem.-Basszameg nem hoztam kémiát!
-Miért vitted haza?-nézett rám szórakozottan.
-Mert eleve nem hoztam vissza?-kérdeztem, majd unottan legyintettem egyet.-Mindegy úgyis szeret engem a tanárnő.
-Reménykedj-röhögött ki, mire összehúztam a szemem, majd megfordultam és ott hagytam őt.

A kémia laborba lépve intettem Phillnek, majd lehuppantam az ablak melletti első padba.
-Hogy s mint Lisa?-ült le mellém Phill.
-Élek-vontam vállat.-Te?
-Na mi a gond Mosolyország?-mosolyodott el.
-Ne nevezz így!-csóváltam meg a fejem.
-Jobban tetszik neki a baby, igaz?-hallottam meg egy idegesítően ismerős mély hangot, mire összehúzott szemekkel néztem fel Aidenre.
-Nem-vágtam rá.
-Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy jobban szereted-kacsintott rám. Phil összevont szemöldökkel nézett Aidenre, majd rám.
-Új pasi aki hajt rád?-kérdezte.
-Igazából a haverom-motyogtam.
-Aki baby-nek becéz?-vonta fel a szemöldökét.
-Mert a Mosolyország annyira menő-mondta gúnyosan Aiden.
-Den kussolj!-rivalltam rá, mire szélesen elmosolyodott.
-Még mindig jobb mint a baby-forgatta unottan a szemeit Phill.
-Mosolyországnak még az öt éves unokahúgomat sem becézném-röhögött fel Aiden.
-Na jó elég ebből!-csattantam fel.-Aiden fejezd be az oltást! Phill te pedig légyszíves menj hátra, mert mindjárt jön a múmia!
Phill feszülten elmosolyodott, majd felállt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Vigyázz vele-suttogta a hajamba, majd Aidenre nézett.-Seggfej!-köszönt el tőle.
-Kretén-biccentett vigyorogva, majd lehuppant mellém.
-Kikészítesz-sóhajtottam fel.
-Szóval Den. Ez az új becenevem?-kérdezte szórakozottan, figyelmen kívül hagyva amit mondtam.
-Ez csak úgy jött, oké?-túrtam a hajamba.
-Nekem tetszik. Eddig senki nem becézett így-vonogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam.
-Hülye vagy!-csaptam vállon.
-Jó reggelt osztály!-jelent meg hirtelen a kémia tanárnőnk Mrs. McCarthy.
-Jó reggelt-dünnyögtük vissza.
-Nos kezdjük is egy kis ismétléssel-csapta össze a két tenyerét, mire felemeltem a kezem.-Igen?
-Nincs füzetem-mondtam bűnbánó arccal.-És am, könyvem sincs...
-Miért is nem lepődöm meg?-sóhajtott fel, majd a kis jegyzettömbjéhez sétált.-Mondd a neved.
-Nem tetszik ismerni? Régóta tanítja nekem a kémiát!-vigyorogtam.
-Nem. Nem ismerlek-mondta, mire az osztály felröhögött.
-Na szép! Letagadja a kapcsolatunkat-fontam össze magam előtt a karjaimat, Aiden pedig röhögve temette a tenyerébe az arcát.
-Hogy mondtad?-nézett rám a tanárnő.
-Elisabeth White-mosolyogtam rá.
-Van egy mínusz pontod-jelentette ki.
-Asszem otthon ezért megölnek-motyogtam szórakozottan.
-Nos akkor hol is tartottunk? Ki emlékszik mi az a nátrium-peroxid?-nézett körbe. Síri csönd.-Ez jól kezdődik-sóhajtott fel.

Az óra közepénél unottan doboltam a golyóstollammal a padon, Aiden pedig a fél karjára hajtva a fejét "aludt" amikor megéreztem végigsiklani a nadrágomon a golyóstoll hegyét...
-Basszameg össze írtam magam!-kiáltottam fel, mire Aiden kinyitotta a szemeit és pislogva nézett rám. A vicc az egészben, hogy pont a padom előtt állt Mrs. McCarthy...
-Elisabeth, nőiesebben is megnyílvánulhattál volna!-csóválta meg a fejét bosszúsan.
-Akkor: a francba össze írtam magam!-kiáltottam fel elvékonyított hangon, amire az osztály felröhögött, a tanárnő pedig magába motyogva a táblához sétált.
-Elképesző vagy te lány-suttogta Aiden fülig érő szájjal.
-Nem tehetek róla, hogy balfasz vagyok-vontam vállat.-De arról igen, hogy nem vagyok nőies, és meg kell mondja, hogy kibaszott jó érzés!
-Őrült vagy-jelentette ki visszafolytott röhögéssel.
-Tudom-vontam vállat mosolyogva.

Óra után nyöszörögve kászálódtam ki a padból, majd kérdőn fordultam Phill felé aki a nevem kiáltotta.
-Beszélhetnénk?-nézett rám, amikor mellém lépett.
-Persze-bólintottam.
-Úgy értem négy szem közt-mutatott a padon alvó Aidenre, aki az alkarjával eltakarta az arcán a fény elől és békesen szuszogott.
-Úgy is alszik-legyintettem.
-És mi van ha megjátsza? Kinézem belőle-morogta feszülten.
-Nem olyan-csóvaltam meg a fejem.
-Lisa, alig ismered három napja!-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Figyelj hiába magyaráznám neked úgy sem értenéd szóval térjünk a tárgyra!-meredtem rá dühösen. Franc tudja miért de idegesített, hogy hülyének néz.
-Tetszik neked?-kérdezte.
-Ki? Aiden?-vontam össze a szemöldököm.
-Nem, hanem a Mikulás-forgatta a szemeit.
-Phill-sóhajtottam fel.-Aiden és én haverok vagyunk!
-Azért becézitek egymást?-vonta fel a szemöldökét.
-Na mert te nem becézgetsz és Harry sem! Igazad van! Totál bele estem Aidenbe-hadartam gúnyosan.
-Nem kell így fel kapni a vizet csak annyi, hogy sem én sem Harry nem becézünk baby-nek-vont vállat.
-És akkor mi van ha baby-nek becéz? Tudtommal nem vagy a pasim hogy megmondd ki hogyan becézzen!-fontam össze magam előtt a karjaimat, mire feszülten elnevette magát.
-Igazad van Lisa! Nem vagyok a pasid, mert te kurvára csak a haverodként tekintesz rám-vágta a képembe, majd kicsörtetett a teremből.
-Hát ez még nekem is fájt-szólalt meg valaki a hátam mögött, mire feszülten lehunytam a szemeimet.
-Végig hallgatóztál, igaz?-kérdeztem.
-Aha-válaszolta.
-Szerinted megutált?-néztem rá pislogva.
-Ha többnek tekint mint barátot akkor kizárt, márpedig többnek tekint-vont vállat.
-Akkor inkább utáljon-motyogtam.
-Te kis heartbreaker-mondta mosolyogva, majd átölelte a vállam és elindult velem a kijárat fele. Szerencse, hogy csak Aiden hallotta ezt az egészet...
-Francba! Ezért még durván megfizetek...a karma úgy is utol ér-sóhajtottam fel.
-Lisa, figyelj rám-fordított szembe magával.-Nem tehetsz róla, hogy nem érzel többet iránta! Ne agyalj most ezen.
-De nem akartam megbántani-suttogtam.
-Mondom, hogy nem tehetsz róla! Fogd már fel!-nézett mélyen a szemembe.
-De...
-Lisa ha még egyszer kiejted a szádon, hogy te nem akartad megsózom a kávédat! Nem viccelek!-mondta komoran, mire elnevettem magam.
-Most megijedtem-mondtam.
-Na végre-mosolyodott el, majd magához húzva megölelt.
-Köszi. Komolyan-suttogtam.
-Majd behajtom rajtad-morogta a fülembe, mire fejcsóválva toltam el magamtól.
-Borzasztó vagy!
-Hé épp most vidítottalak fel! Jössz nekem ennyivel-mondta, miközben a menza felé vettük az irányt.
-Persze-bólogattam.
-Amúgy-nézett rám vigyorogva.-Phill féltékeny rám!
-És ennek te miért is örülsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem tudom-vont vállat.-Végülis nem tehetek róla, hogy ilyen jól nézek ki. És arról sem, hogy engem három nap alatt annyira megkedveltél mint őt...Mennyi ideje is ismered?
-Két éve. És nem nagy az egód?-forgattam unottan a szemeimet.
-Nem. Csak az igazságról beszélek. A lényeg, hogy annak a kreténnek böki a csőrét, hogy ilyen jóban vagy velem-vigyorgott elégedetten.
-Soha nem fogom érteni a fiúkat-sóhajtottam fel.
-Nyugi baby, én sem értelek téged-kacsintott rám.
-Ezt jó tudni-vigyorogtam.-És nem vagyok baby!
-Igaz. Bocs Mosolyország-mondta grimaszolva, mire elnevettem magam.
-Na elég lesz!
-Jobb lenne a Vicsorváros? Mert ugye Palacsinta ország fővárosan Lekváros. Neked pedig Vicsorváros?-kérdezte szórakozottan, én pedig megállás nélkül nevettem.
-Inkább maradjon a baby-csóváltam a fejem nevetve.
-Tudtam én-vigyorgott.

Suli után mosolyogva léptem be a házba, de azonnal meg is torpantam, ugyanis apa épp Sátánt kergette.
-Apa te mi a francot csinálsz?!-meredtem elkerekedett szemekkel rá.
-Ez a dög bele szart az ágyamba!-válaszolta dühödten, Sátán pedig büszkén szökkent elém, majd a lábamhoz simult.
-Mondtam, hogy ne engedd be-nevettem fel.
-Ez nem vicces Elisabeth!-förmedt rám.-Azonnal dobd ki!
-Ne már apa! Majd én elintézem! Te pedig Sátán-néztem a macskámra, visszafolytott röhögéssel.-Rossz cica vagy!
Válaszul nyávogott egyet és esküszöm láttam rajta ahogy elvigyorodik.
-Már kidobtam az ágyneműt!-vágta rá apa.-Miért érzem azt, hogy te magadban kurva jól szórakozol?
-Nem tudom honnan veszed-vonogattam a vállam, majd hozzá lépve nyomtam egy puszit az arcára.-Szeretlek apa!
-Keresztanyád térdje kalácsa!-meredt rám szikrázó szemekkel, mire felkaptam Sátánt, majd felsiettem vele a szobámba. Az ajtómnak dőlve kitört belőlem a nevetés és a tenyerembe temettem az arcom.
-Sátán, ez vicces volt, de több ilyet ne csinálj! Apa tuti ki fog rakni, ha még egyszer az ágyába...khm...kakilsz-gugoltam le Sátánhoz és mosolyogva simítottam végig rajta. Dorombolni kezdett, én pedig felálltam, majd ledobtam a táskám az író asztalom előtt lévő székremre.
-Éhes vagy?-néztem rá, mire nyávogni kezdett. Lesétáltam vele a konyhába, majd a táljába öntöttem egy kis macska tápot. Kezet mostam, majd készítettem magamnak egy cézár salátát és átcuccoltam apához a nappaliba.
-Ne haragudj-néztem rá megbánó arccal.-Igérem, hogy Sátán többé nem csinál ilyet.
-Ajánlom is, különben a farkától fogva lógatom fel és boxzsáknak fogom használni!-jelentette ki.
-Na ez durva volt!-húztam össze a szemem, miközben bekaptam egy adag salátát.
-Te mi a szart eszel?-nézett rám.
-Fogyózok. Megint-vontam vállat.
-Minek? Így is olyan vagy mint egy top modell!-bökött vállon.
-Ez nem igaz! Krumpli vagyok-nyöszörögtem.
-Meg kérezzük Aident?-vonta fel a szemöldökét.
-Mi van?! Apa mit csináltál?-néztem elkerekedett szemekkel rá.
-Én semmit, csak most ő jutott eszembe legelőször. Vagy esetleg Phill?-kérdezte szórakozottan, mire sóhajtva túrtam a hajamba.
-Inkább nézzük a filmet-kaptam ki a kezéből a távirányító, majd megkerestem a Pofázunk és végünk Miami-ban-t majd azt elindítva kényelmesen elhelyezkedtem és apa vállára hajtottam a fejem.
-Miért érzem azt, hogy valamit elhallgatsz?-suttogta.
-Apa, hosszú volt ez a nap. Csak...nézzük a filmet, mielőtt bedepizek-motyogtam.
-Rendben-sóhajtott fel, majd a képernyőre szegeszte a tekintetét. A filmbe merülve néha felnevettünk amikor egy vicces jelenet következett, aztán kábé a film vége felé bealudtam apa válán. Imádtam apával filmezni, ő volt az én példa képem és mindig is olyan apára vágytam a gyerekeimnek mint amilyen ő. Aki képes a kimerültségig dolgozni, csakhogy a gyerekének mindene meglegyen és ezek után még képes nevetni és foglalkoni velük. Asszem egyedül halok meg...