Kómásan sétáltam le a lépcsőn és a hajamba túrva a kávé géphez léptem. Lefőztem magamnak egy bögre kávét és pulthoz ülve felsóhajtottam, majd a tenyerembe temettem az arcom. Alig aludtam az éjjel. Folyton újra álmodtam ahogy a korlátnak dőlve Aiden közelebb hajol hozzám. Mondanom sem kell mindig akkor ébredtem fel amikor a szája pár centire volt tőlem. Miért vagyok ennyire nyomorék? Mi van ha nem fordítom el a fejem? Tényleg megcsókolt volna? És én? Én vissza csókoltam volna? Ajh miért ilyen bonyolult vele ez az egész? Miért nem tudok kiigazodni rajta?
Felnyögtem és lecsaptam a pultra a kezeimet. A francba.
-Mi a gond kölyök?-hallottam meg apa hangját. Rá emeltem a tekintetem és megcsóváltam a fejem.
-Semmi.
-Pedig nem úgy nézel ki. Gondterhelt vagy-mondta és fürkésző tekintettel nézett rám, majd leült mellém.
-Apu, nincs semmi bajom-motyogtam és bele ittam a kávémba.
-Oké-felsóhajtott, majd felállt és a kávé géphez sétált.-Akkor gondolom nem jössz velem az örsre.
-Dehogy nem megyek!-jelentettem ki.
-Van tizenöt perced-mondta komoran, bár a szeme elárulta, hogy próbálja visszafolytani a mosolyát.
-Igyekszeem!-pattantam fel azonnal és a kávémat otthagyva felrohantam az emeletre. Gyorsan fogat és arcot mostam, majd kifésültem a hajam. Berontottama szobámba, ahol magamra rángattam egy fekete farmert, meg egy ejtett vállú fekete pólót, majd Aiden szemüvegét a fejemre téve felkaptam a telefonom és lerohantam apuhoz.

-Pontos vagy-jegyezte meg amikor meglátott.
-Tudod, hogy ha az örsről van szó akkor mindig pontos vagyok-vontam vállat és a cipőmbe lépve fújtam magamra a parfümömből. Apu kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiléptem a házból, majd az égre nézve felsóhajtottam.
-Esni fog...
-Állítólag a tenapi nap volt az utolsó nyári nap-vont vállat. Felé fordultam, majd dobbantottam egyet a jobb lábammal. Csessze meg! Még az utolsó nyári napomat is vele töltöttem...
-Remek-dünnyögtem és ott hagyva aput neki dőltem a kocsiának és idegesen néztem fel a Johnos házra. Ezek után, hogy viselkedjek vele?!
-Fura vagy kölyök-jelentette ki összeráncolt szemöldökkel, miközben kinyitotta a kocsit.
-Nincs semmi bajom!-csattantam fel, majd kinyitva az anyós ülés ajtaját beültem és becsaptam az ajtót. Csunyán nézett rám és átsétálva a kocsi bal felére beült a volán mögé.
-Nem apádtól örökölted! Ne csattogtasd a kocsi ajtaját!-mondta rám nézve.
-Jó. Bocsánat-morogtam, miközben összefontam magam előtt a karjaimat.
-Jóvá teheted ha kidobod a macskát-vont vállat és beindította a kocsit. Felnevettem.
-Hagyd ki ebből Sátánt!
-Tegnap bele hányt a fotelbe!-morogta, majd kiparkolt és az örs felé kanyarodott.
-Mondtam, hogy ne adj neki annyi tápot!-tártam szét nevetve a karjaimat.
-Nem tehetek róla, hogy te nem voltál otthon, hogy megetesd! Mondjuk jól tetted, hogy kimozdultál. Azt hittem, hogy egész nap olvasni fogsz-pillantott rám szórakozottan.
-Nem vagy vicces-dünnyögtem és abba hagytam a nevetést. Ennyit a jókedvről.
-A szomszéd srácnak sikerült kihurcolnia téged a házból-hümmögött, majd lekanyarodott balra és megcsóválta a fejét.-Te kölyök, mondd mit csinál veled?
Ha én azt tudnám...
-Te kéne tudd! Te engedted be a lakásunkba! Egyáltalán honnan ismered? Hogy tudtad beengedni hozzám amikor tudtad, hogy egyedül leszek? Phillel soha nem hagytál egyedül-tört ki belőlem.
-Most melyikre válaszoljak?-kérdezte mosolyogva.
-Mindegyikre!
-Oké. Tehát...-megköszörülte a torkát és vagy háromszor szórakozottan rám pillantott, ezzel idegesítve engem, majd bele kezdett-találkoztam vele amikor rád várt. Majdnem fél órája állt a ház előtt én meg kimentem megkérdezni, hogy mit csinál. Jófej srác, és ő legalább nem makogott amikor velem beszélt, úgy mint az a Phill. Az pedig, hogy beengedtem hozzád...-vállat von.-Azt akartam, hogy mozdulj ki a házból és ne csak olvass. Amikor láttam, hogy vele vagy a kertben és nem volt nálad a könyved tudtam, hogy ő képes kirángatni a házból.
Tátott szájjal néztem apura, majd felnyögtem és a fejem az ablaknak nyomva lehunytam a szemem. Végem van! Apu beszélt vele, sőt jófejnek tarsta... Mi az, hogy ő képes kirángatni otthonról? Mi a francot vett észre? Oké én feladom, és felvágom az ereimet egy banánnal...

-Hova vitt el?-kérdezte pár perc után, mire rá néztem és felsóhajtottam.
-Vidámparkba-dünnyögtem, apu pedig elégedetten bológatni kezdett.
-Nem rossz...
-Abba hagynád?-csattantam fel.
-Jól van.Bocs, hogy érdekel, hogy ki nyomul a lányomra-nevetett fel.
-Nem nyomul rám! Hányszor mondjam el, hogy a haverom?-akadtam ki.
-Oké-forgatta a szemeit, és leállította a kocsi motrát.-De ha valami olyat csinál amit te nem akarsz akkor találok rá módot, hogy egy egész tárnyi golyót lőjek a fejébe!
-Jézusom apa! Nyugodj le!-meredtem rá hitetlenül és az ajtót kinyitva kikászálódtam a kocsiból.
-Jóó na!-röhögte el magát, majd követve a példámat kiszállt.-Baszki mikor lettem én ilyen?
-Nem tudom, de abba hagyhatnád. Tudok vigyázni magamra-csóváltam meg a fejem és beléptem az épületbe.
-Nem vele szemben esélyed sincs. Ahogy elnéztem a testalkatát és a...
-Apuu!-löktem meg a karját. És próbáltam kiűzni a fejemből azt ahogy fölém tornyosulva vigyorog rám miután letepert és a fejem fölé emelte a párnát...

Komoran nézte az arcom, majd a tekintete megállapodott a számon. Megnyalta az alsó ajkát, én pedig akaratlanul is a száját kezdtem bámulni. Közelebb hajolt hozzám, én meg vissza folytott lélegzettel néztem, hogy mit csinál. Már csak pár centi válaszotta el a száját az enyémtől amikor elmosolyodott és a homlokamhoz hajolva nyomott egy puszit rá.

-Miért vagy vörös?-vigyorodot el apu, én pedig megcsóváltam a fejem.
-Ne beszéljünk róla. Légszi-motyogtam.
-Oké-vont vállat.-Tetszik a szemcsid.
-Áhh feladom-fújtattam, mire apu elröhögte magát, majd biccentett az egyik rendőrnek.
-Van egy kis papírmunkám-komolyodott el.
-Nem gond. Addig lemegyek a fegyverszobába-vontam vállat.
-Rendben-bólintott, majd nyomott egy puszit a hajamba és elsétált. Sóhajtva sétáltam végig az irodák előtt, majd a liftbe lépve megnyomtam az utolsó gombot. Míg vártam, elővettem a telefonom és megnéztem, hogy jött-e üzenetem. Semmi...
Megcsóváltam a fejem, majd kiléptem a lift ajtaján, ami időközben megérkezett a fegyverszobába.
-Lisám!-fogadott hatalmas mosollyal az arcán Rebecca felügyelő.-Rég találkoztunk. Mi van veled mostanság?
-Semmi különös-vontam vállat, miközben közelebb lépkedtem a fegyverekkel teli asztalhoz.-Ezeket most hozták?
-Igen. Tesztelnem kell-rám nézett, majd elmosolyodott.-Akarsz segíteni?
-Persze!-mosolyodtam el azonnal és felkaptam az egy Glock 17-es pisztolyt majd közelebbről megvizsgálva bólintottam.-Ez a best!
-Tudom, hogy a kedvenced-nevette el magát.-Ezeket tesztelheted te, a többit pedig majd én.
-Oké-bólintottam, majd az ismeretlen fegyverekre mutattam.-Amúgy ezeket még nem ismerem...
-Mert ezeket csak a kommandósok kapját.
-Mázlista-sóhajtottam.
-Főleg, akkor ha valamelyik hibás és nem vették észre-forgatta a szemeit, miközben elkezdte megtölteni az egyiket.
-Kussoltam-húztam el a számat, és követve Rebecca példáját megtöltöttem a fegyverem, majd kibisztosítva a terem másik végében levő táblához fordultam. Céloztam és épp lőni készültem amikor Rebecca megszólalt:
-Egyébként hogy állsz a fiúkkal?-kérdezte, a kezembe pedig elsült a fegyver, a golyó pedig a tábla szélébe repült. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd újra céloztam és egy tárnyi golyót zúdítottam a tábla közepébe.
-Ugyan úgy mint eddig-fordultam felé higgadtan és leraktam az üres asztalra a fegyvert.-Ez jól működik.
-Hát-felnevetett, majd ő is lőtt párat.-Nem úgy reagáltál ahogy két hónappal ezelőtt.
-Mert mindenki rá van kattanva erre a témára. Igazán megérthetnék, hogy Sátánnal fogok élni-vontam vállat, majd a telefonom ledobva a pisztolyom mellé felvontam a szemöldököm.-Hogy haladtok a nyomozással?
-Pont olyan vagy mint az apád-nevetett.-Ő is a munkára tereli a témát amikor faggatom...Egyébként nem sikerült megszabadulia Sátántól, mi?
-Nem-legyintettem, és Aiden szemüvegét letéve a telefonom mellé elkezdtem felkötni a hajam.-Max akkor szabadul meg tőle, ha egyetemre megyek.
-Tényleg!-kapta fel a fejét, miközben megnézte a következő fegyvert, majd átnyújtotta nekem.-Hová készülsz?
-Még nem tudom...talán marketing-vontam vállat és átvettem tőle.
-Nem akarsz rendőr lenni?-kérdezte kissé csalódottan.
-Nem-csóváltam meg a fejem.-Nem nekem való ez...
-Pedig rengeteg mindent tudsz már most és a főnök is kedvel. Tudtad, hogy most miatta tesztelheted ezeket a fegyvereket? Mert amúgy ez nagyon is tilos.
-Tudom. Apu nem is akarta engedni előre, de...-kedtem de a telefonom pittyegése félbe szakított. Lenéztem rá, majd azonnal fel is kaptam nehogy Rebecca elolvassa, de már keső volt. Elnevette magát, én pedig zavartan és egyben dühösen fordultam el.

Aiden: Remélem élvezni fogod a könyved társaságában töltött perceket, ha már nem tudlak megzavarni😉Amúgy vissza adhatnád a szemüvegem te szarka!
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Tehát elfelejthessük.
Én: Feletsd el:D Nem kapod oda. És sajnos nem tudom élvezni a szerelmem társaságát, mivel a rendőrörsön vagyok...
Azonnal válaszolt, én pedig neki dőltem az asztalnak és a pisztolyt leraktam rá.
Aiden: ???
Én: Pisztolyokat tesztelek😄
Aiden: Wow baby! Küldjél már egy képet, amin olyan szexin fogod a pisztolyt a kezedbee😍
Elmosolyodtam.
Én: Sohaa
Aiden: Gonosz😔
Én: Ez van😆
Aiden: Harry szerint van egy olyan képed fennt instán😝
Én: Te ott vagy Harrynél? Sőt látja amit írok?
Aiden: Igen, és nem mindent😏
Én: NA BASZÓDJATOK MEG😤
Aiden: Ne már baby!😂
Én: Léptem. Császtok barmok😑
Ainden: Tudod, hogy szeretüünk😉

Mosolyogva tettem le az asztalra a telefonom és felkaptam a pisztolyom.
-Szóval nincs semmi különös veled?-kérdezte Rebecca, aki végig a hátam mögött állt és valószínüleg elolvasta az SMS-eimet.
-Nincs-válaszoltam mosolyogva, majd kibisztosítottam a fegyvert és megcélozva az egyik sarokban álló bábut lőttem.

Két óra tesztelés után Rebeccával az oldalamon sétáltam apa irodája felé, aki pont akkor lépett ki amikor a kilincsre tettem a kezem.
-Épp téged akartalak megkeresni-mosolygott rám.
-Itt vagyok-tártam szét a karjaimat.
-Akarsz mekizni?-vonta fel a szemöldökét.
-Ez most kérdés volt?
-Oké, ezt igennek veszem-bólintott nevetve, majd Rebecca felé fordul.-Te jössz?
-Öhm...nem köszi. Nekem...nekem dolgom van-dadogta, nekem pedig felszaladt a fél szemöldököm. Rebeccanak bejön apu?
-Milyen dolgod?-kérdeztem tőle.-Mr. Dominic átvette a fegyók további ellenőrzését.
-Papír munka-motyogta.
-Hagyd már-legyintettem.-Vagy azt akarod, hogy lelépjek vele és végighallgassam, ahogy Sátánt szadizza? Tudom, hogy velem vagy. Gyere el velünk.
-Kikészítesz-sóhajtott fel.-Kiskorod óta ezt csinálod.
-És még mindig hatásos-kacsintottam rá, majd apura nézve elmosolyodtam és elő vettem a telefonom, mint akinek SMS-e érkezett.-Basszus. Le kell lépnem.
-Elisabeth-nézett rám rosszalóan apu. Mosolyogva Rebecca felé biccentettem, majd vállat vontam.
-Mindegy, menjetek nélkülem.
-De hát esik-mutatott ki az ablakon Rebecca.
-Hívok taxit-mondtam, majd nyomtam egy puszit apu arcára.-Jó szórakozást.
-Szia-nyögte ki, apu pedig sűrűn pislogva nézett rám, majd mint akinek leesett elnevette magát.
-Vigyázz magadra kölyök!-mondta és a kezembe nyomta a lakákulcsot.
-Vigyázok. Sziasztok-intettem egyet és már rohantam is. Apu tudta, hogy nehezen fogadnám el ha valakivel össze jönne, viszont Rebeccát kiskorom óta ismertem. Olyan volt nekem, mint egy pót anya, aki folyton kiszedte a kezemből a pisztolyát nehogy megsérüljek... És most, hogy végre tudom, hogy Rebeccának bejön apu, muszáj volt cselekednem. Csak is őt tűröm el, más elmehet a picsába.

Az épületből kilépve a zsebembe kutatva elkáromkodtam magam. Nincs nálam pénz... Vissza nem mehettem, hogy elcsesszem a napjukat, így elindultama zuhogó esőben haza fele.
A házunkba, lépve lerugtam a víztől cuppogó cipőm, majd dideregve felsétáltam a fürdőbe, ahol egy forró zuhany után magam köré tekertem egy törülközőt és átsétáltam a szobámba. Magamra kaptam egy kényelmes nadrágot, aztán egy elnyűtt pulcsit és lesétáltam, hogy adjak enni Sátánnak. Összedobtam magamnak egy szendót és egy bögre forrócsokival felsétáltam a szobámba. Kajálás után, magamhoz vettem a könyvem és abba mélyedve töltöttem a vasárnapi estémet.