~Lisa~

-Milyen volt a tegnapi film?-kérdezte vigyorogva Jen, a legjobb barátnőm.
-Őszintén?-sóhajtottam fel.-Harry képes volt elaludni! Ráadásul horkolni kezdett amikor közölte a csaj a sráccal hogy meghal!
-Csak nem rólam van szó?-dőlt a padomnak Harry vigyorogva.
-Mekkora tapló vagy!-nevetett fel Jen.
-Most miért? Tök unalmas volt-röhögött fel és zavartan a hajába túrt. Évek óta szerelmes Jenbe, de nincs bátorsága bevallani, nekem pedig megtiltotta, hogy intézkedjek...
-Akkor miért nem mondtad, hogy nem jössz?-meredtem rá hitetlenül.
-Mert a legjobb haverom vagy-vágta rá, majd lehajolva hozzám nyomott egy puszit a hajamba.-Következőkor én választom a filmet.
-Harry lehetne, hogy szünetbe udvarolj Elisabethnek?-szólalt meg egy hang, mire röhögve ellépett a padomtól.
-Ne már! Ne hagyj itt szerelmem!-kiáltottam utána.
-Sajnálom. Elválnak az útjaink! Szakítok veled!-mondta röhögve, az ofő pedig unottan meredt ránk.
-Bírom ezt a hülyét-nevetett fel Jen.
-Bírod?-kaptam felé a tekintetem és szélesen elmosolyodtam.
-Fura vagy-vonta össze a szemöldökét, mire vállat vontam.
-Tudom.
-Amúgy...tudtad, hogy új srác jön az osztályba?-váltott témát.
-Nem-csóváltam meg a fejem.-Mennyibe fogadsz, hogy egy pattanásos, szemüveges, minta tanuló lesz?
-És ha nem?
-Kizárt, hogy jól nézzen ki!
-Feladtad?-kérdezte szórakozottan.
-Aha. Végülis annak az esélye, hogy egy olyan srác jöjjön az osztályunkba aki normális és a zsánerem nulla egész egy.
-Elizabeth!-szólított meg az ofő.-Figyelsz te egyáltalán?
-Persze-bólintottam azonnal, mire unottan felsóhajtott. Azt hiszem elege van belőlem...

-Lisa! Megcsalsz Harryvel?- huppant le mellém Eric. Épp a menzán ültünk és az utolsó vakációs napunkról beszéltünk.
-Lebuktam-nevettem fel.
-Na szép-sóhajtotta.-Én meg épp az eljegyzésünket terveztem.
-Már késő-hülyült Harry is.
-Srácok! Mr. Willson nyugdíjba ment!-ült le velünk szembe Amy.
-Ne!-kerekedett el a szemem.
-De de! Egy fiatal férfi fogja tanítani a matekot! Eleanor mondta-vigyorgott.
-Ez király! Akkor a lányok majd olvadoznak mi meg halálra unjuk az agyunkat-túrt a hajába Eric.
-Szerinted feltűnő lesz ha felakasztom magam a teremben lévő lámpára?-kérdezte Harry, mire Jen felnevetett.
-Ha ez érdekel én nem fogok olvadozni-mondta.-Az Amy és Lisa feladata.
-Naa! Kikérem magamnak! Én nem olvadozom senkitől-védekeztem.
-És a szőke hajú srác a parkban aki focizott? Szerintem sem bámultad nyálcsorgatva.
-De nem tudom a nevét-nyöszörögtem.
-Lisa! Nem is mondtad! Összehoztalak volna vele!-nézett rám Amy.
-Lisa csak bámulni szereti a fiúkat. A legtöbbel pedig max haverkodni kezd-röhögött ki Harry.
-Baszódj meg!-jelentettem ki, majd az asztal alatt sípcsonton rúgtam.
-Anyaa! Lisa bántalmaaz-fordult Jen felé, aki nevetve veregette vállba Harryt.
-Ne sírj! Helyre jön.
Erre kitört belőlünk a röhögés.
-Hallod Lisa? Adam téged bámul-lökött meg a vállával Eric.
-Miért van az az érzésem, hogy rám fog mozdulni?-sóhajtottam fel.
-Mert rád fog-röhögött.
-Nem akarsz a pasim lenni megint?-vigyorogtam rá.
-Már nem hiszi el-mondta szórakozottan.
-A picsába-morogtam, majd felpattantam.-Akkor én most elhúzok innen, mielőtt ide jönne az idióta haverjaival.
-Jó ötlet-biccentett Harry, mire tarkón vágtam.
-Ezért nem kapsz többet a kajámból!
-Naa! Tudod hogy szeretlek!-nézett rám vigyorogva.
-De én nem-emeltem fel az állam, majd összeborzoltam a haját.
-Baszódj meg Lisa!-röhögött fel.
-Majd egyszer-vontam vállat, majd intettem a többieknek.-Veled talizok bioszon Harry.
-Minden álmom bioszt tanulni veled-forgatta a szemeit.
-Első órán sosem tanulunk-kacsintottam rá, majd sietősen kiléptem az ebédlő ajtaján.

Már rég becsöngettek én pedig sietős léptekkel indultam a biosz terem felé amikor neki ütköztem vaminek és a nagy lendülettől fenékre estem. Szerencsétlen vagy!
-Jól vagy?-szólalt meg egy rekedtes hang, amire felkaptam a fejem.Egy magas srác nézett le rám.Zöldes-kék szemeivel végig pásztázta a testem, az ajkai pajkos mosolyra húzódtak.A mosolya hibátlan volt valósággal megbabonázott.Barna haja két oldalt rövidebbre volt nyirva és mosolyogva túrt bele amikor látta, hogy azt bámulom.
-Itt fogsz ülni egész nap?-vonta fel mosolyogva a szemöldökét, miközben leguggolt elém. Britt akcentussal beszélt, amitől végig futott a hideg a gerincemen.
-Khm...Nem-csóváltam meg a fejem, mire megragadta a kezem és felrántott a földről. Leporoltam a farmerom, majd megigazítottam a hajam, miközben magamban átkoztam magam amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Vigyorogva mért végig és a szemembe nézve fújt egy rágólufit, ami nagy csattanással pukkant ki. Életemben nem láttam még ezt a srácot, ami rohadt fura, mert eddig minden diákot ismertem látás vagy hallás alapjánn, viszont az ő arca egyáltalán nem volt ismerős.
-Új vagy itt?- kérdeztem kissé zavartan.
-Ja-bólintott. Milyen bőbeszédű!
-Akkor én...megyek-jelentettem ki hebegve, majd megfordultam és elsiettem. A francba! Miért voltam ennyire zavarban?! Ez csak egy srác! Aki jól néz ki...és kék szeme van...Gyönyörű kék szeme.
Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon az agyam, majd benyitottam a huszonhármas terembe.
-Elnézést a késésért tanár úr!-szólaltam meg, aminek a következménye az volt hogy az egész osztály rám nézett.
-Miss White, máris késik?-vonta fel a szemöldökét Mr. Harrison.
-Volt egy kis...probléma-vontam vállat.
-Ne forduljon többé elő ez a kis probléma-húzta össze a szemét.
-Nem fog-jelentettem ki vissza folytott mosollyal.
-Rendben ülj le-sóhajtott fel, mire hátra ballagtam a helyemre és lehuppantam a fal melletti utolsó padba.Elmosolyodtam amikor egy papír fecni repült az asztalomra.

"Mi van Lisa? Megjött a piros miki?:D"
Össze húzott szemmel néztem az előttem ülő Harryre, akinek rázkódott a válla a nevetéstől.
"Ne röhögj te idióta! És nem. Nem menstruálok-_-"
Vissza dobtam neki a fecnit, majd a tanárra néztem aki épp arról dumált, hogy idén miről fodunk tanulni. Újra a padomon landolt a kis fecni. Sóhajtva nyitottam szét, majd kishíján felnevettem.
"Akkor egy gyors menetet nyomtál le Adammel! Tudtam, hogy megcsalsz! Hát ezért vettem neked azt a sok kecskét?!"
Lehajtott fejjel kezdtem el írni, miközben az alsó ajkamba harapva folytottam el a nevetésem, amikor megszólalt a tanár.
-Áhh az új diák!
Felkaptam a fejem és elkerekedett a szemem.Na ne!Ennél rosszabb már nem lehet ez a nap!
Persze, hogy az a srác lépett be az ajtón akinek az imént neki rohantam...
-Elnézést a késésért, feltartott az igazgató-mondta és végig pásztázta a tekintetét az osztályon, majd megakadt a szeme rajtam és elmosolyodott. Francbaa!
-Semmi gond.Mutatkozz be-mosolygott rá Mr.Harrison.
-Aiden Johnson vagyok tizennyolc éves...-kezdett bele azon a rekedtes hangján, amitől végig futott a hideg a gerincemen.Végig a száját bámultam és nem tudtam levenni a szemem róla.Valósággal megbabonázott ahogy kifejezi magát és néha a hajába túr...Mi a franc van velem?!
Megcsóváltam a fejem, majd a papír fecni fölé hajolva vissza írtam Harrynek.
"Hülye vagy xD"
Vissza dobtam a fecnit, ami pár perc múlva újra a padomra repült.
"Csak szerintem szemelt ki magának az új csávó?:D"

-Miss White?-hallottam meg egy hangot, mire ijedten kaptam fel a fejem.
-Igen?-néztem Mr. Harrisonra.
-Vállalod?-vonta fel a szemöldökét.
-Öhm...igen-bólintottam végül, mire Aiden szélesen elvigyorodott.
-Rendben, akkor ülj le a White kisasszony melletti padba és szünetben indulhattok is-fordult Aiden felé aki vigyorogva sétált hátra hozzám, majd lehuppant mellém. Mire mondtam igent?!
-Csak hogy tudd, miről van szó-hajolt közelebb hozzám, ami miatt megéreztem az illatát. Az a tipikus férfi illat, amitől a legtöbb lány sóvárogva fordul a fiúk után, hogy még egy szippantás erejéig érezze...Vagy csak én vagyok ilyen?-Ma szünetben körbe kell vezetned.
-Aha-bólintottam, bár jelenleg csak az illatával és a gyönyörű kék szemével voltam elfoglalva.
-Gondolom lefoglalt a bámulásom-vigyorgott rám magabiztosan. Mi a szar?!
-Te hülye vagy?-vontam össze a szemöldököm.-Franc nézett rád!
-A hülye is látta, hogy engem bámulsz.
-Épp leveleztem, ha nem láttad volna-emeltem fel a papír fecnit, majd lecsaptam a padomra és fölé hajolva írni kezdtem.
"Persze -_- Lehetne, hogy elásol? Épp mellettem ül és rohadtul idegesít! Amúgy meg jössz nekem azokkal a kecskékkel:))"
Vissza dobtam a papírt. Pár perc múlva Harry fordult hátra, és rászkódó válla nézett rám.
-Ne röhögj te barom-suttogtam és a hajamat hátra dobva előrébb hajoltam.
-Hallod? Nincs ásóm, kölcsön adod a tiéd?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem tudtad volna ezt leírni?-fogtam a fejem.
-Muszáj volt látnom az arcod-mondta és elfolytotta a kitörni készülő röhögését.
-Jól szórakozol?-húztam össze a szemem.
-Mindig jól szórakozom amikor ideges vagy Cicamica-jelentette ki.
-Ez kész-dőltem hátra és összefontam magam előtt a karjaimat.
-Ne durcizz! Azért még szeretlek-mondta, majd előre fordult és lehajtotta a fejét a padra. Kösz...tényleg!
-Szerintem is szórakoztató ahogy durcizol-szólalt meg mellettem egy vigyorgó hang.
-Hozzád meg ki szólt?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Miss White!-csattant fel Mr. Harrison.
-Nem hagy békén!-mutattam Aidenre, aki felnevetett. Istenem, az a nevetést...Várj! Mi?!
-Megőrjítesz te lány-sóhajtott fel a tanár, mire szélesen elmosolyodtam.
-De tudom, hogy tetszik szeretni engem-jelentettem ki, mire az osztály felröhögött.
-Sosem érem meg hogy leéretségizz-motyogta unottan.
-Most burkoltan közölte velem hogy maga is bír. Tudom én-bólogattam.
-Hogyne-legyintett és megjelent egy halvány mosoly a szája sarkában.
-Hahh!-vigyorgtam elégedetten, mire megszólalt a csengő.
-Ez király volt-röhögött Harry, én pedig mosolyogva összepacsiztam vele.-Akkor tali az ebédlőbe.
-Basszus tényleg!-kaptam a fejemhez.-Körbe kell vezessem Mr. Mindenkiengembámul-t a suliban.
-Sok szerencsét-röhögött, majd kilépett a teremből. Aiden felé fordultam aki engem nézett mosolyogva.
-Mit bámulsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Téged-vágta rá az egyébként logikus választ, mire a szememet forgatva kisétáltam a teremből.

-Mindenképp látni akarod a sulit?-néztem rá.
-Aha-bólintott.
-Mondhatom nagyon kiváncsi vagy rá-dünnyögtem.
-Persze, hogy az vagyok-mosolyodott el széleses.
-Suliboxok-mondtam a terem előtt lévő szekrényekre mutatva, majd a folyosó végénél lévő ajtóhoz fordultam.-Kémia labor.
-Aha-bólintott szórakozottan miközben rákacsintott a mellettünk el haladó lányokra, akik felvihogtak.
-Aiden-néztem fel rá dühösen.-Nem azért vagyok itt, hogy kedvedre csajozz!
-Hanem mert bele egyeztél, hogy körbe vezetsz-mondta és közelebb lépett hozzám, így össze ért a mellkasunk. Mennyire lehet izmos?-Az már kérdéses, hogy hol vezetsz körbe.-suttogta a fülembe.
Azonnal el löktem magamtól és dühösen meredtem rá. Igazából szívesen körbe vezetnélek máshol is...vagyis nem! Jesszus mi van velem?!
-Pfúúj-reagáltam le, mire felnevetett, majd elindult a lépcső felé.
-Annyira nem rossz, higgyj nekem-szólt vissza a válla felett, mire sietősen utána indultam
-Idióta vagy!-szólaltam meg.
-Te meg gyors-vágta rá.
-Nem, csak lerázhatatlan-vontam vállat halványan mosolyogva.
-Az ott mi?-bökött a szám felé.-Csak nem egy mosoly?
-Nem-komorodtam el, mire felnevetett, én pedig beléptem a menzára.-Ez a menza...Tudod itt szoktunk enni.
-Woow-biccentett elismerően.
-Na ja-sóhajtottam fel.
-Amúgy...Te tudod a nevem, de én nem a tiéd-vakarta meg a tarkóját, mire szélesen elvigyorodtam.
-Csak nem a nevemre vagy kíváncsi?-kérdeztem szórakozottan.
-És ha igen?
-Találd ki-kacsintottam rá, majd Ericre nézve felcsillant a szemem és oda rohantam hozzá. A nyaka köré fontam a karjaimat és bele fúrtam a fejem a vállába, ő pedig a derekam köré fonta a karjait.
-Hol jártál báránykám?-kérdezte, mire felnevettem és eltoltam magamtól.
-Körbe vezettem az új srácot-forgattam a szemeimet.
-Ohhó-vigyorodott el szélesen.-Lisa! Rossz vagy! Felszeded mi?
-Mi van?-nevettem fel kínosan.-Csak nézz rá! Ez egy szoknyapecér!
-Lehet, de bejössz neki-kacsintott rám.
-Hát nem-vágtam rá.
-De de! Most is téged néz-vigyorgott, én pedig hátráltam egy lépést.
-Hagyjál már!-legyintettem, majd lehuppantam Harry mellé aki épp bemutatott mindenkit Aidennek.
-Ne csináld ezt! Tuti igazam van!-röhögött és leült mellén.
-Nem. Nincs igazad!-csóváltam meg a fejem dühösen.
-Dehogy neeem-nyújtotta ki a nyelvét.
-Mondom, hogy nincs.Ne idegesíts!-vágtam rá azonnal, mire Eric kiröhögött
-Miről van szó?-vonta fel a szemöldökét Harry.
-Lisa tudja-vigyorodott el szélesen.
-Eric! Komolyan mondom fejezd be!-csaptam rá a vállára.
-Jól van! Majd beszélünk-bólogatott.
-Láttad Charlotte-ot?-néztem Jenre, figyelmen kívül hagyva Ericet.
-Igen-sóhajtott fel.
-Krumpli?-nyújtottam felé az öklöm.
-Krumpli-bólintott, majd összepacsiztunk.
-De legalább swag krumplik vagyunk-tettem hozzá, mire Harry felröhögött.
-Szeretem a krumplikat. Megehetlek?-nézett rám.
-Ehh! Az kannibaluzmus lenne-fintorogtam, majd szélesen elmosolyodtam.-Edd meg Jent.
-Mert az nem lenne kannibalizmus?-nézett rám Jen.
-Nem-vigyorodtam el, mire Harry belé könyökölt az oldalamba.
-Idióta-nyögtem fel.
-Ohhó! Lisa nyög!-röhögött Eric.
-Utállak titeket-fújtattam és összetalalkozott a tekintetem az Aidenével, aki mosolyogva nézett engem.-Mi van?
-Semmi-vont vállat.
-Ez hülyének néz-mutattam Aidenre, miközben Harryre néztem.
-Ne aggódj Lisa, mindenki tudja, hogy az vagy-mondta, mire Aiden felröhögött.
-Hagyjatok-húztam össze a szemem.
-Elisabeth White-szólalt meg valaki a hátam mögött, mire kérdőn fordultam meg.
-Azta! Tudod a nevem-sóhajtottam fel unottan.-Mit akarsz Adam?
-Gondoltam ütközhetnénk-kacsintott rám.
-Persze mindenképp! Majd ütközöl a halállal velem biztos, hogy nem!-vágtam rá dühösen és felpattanva Jenre néztem.-Jössz?
-Igen-bólintott, majd megragadta Amy kezét és felrántotta.
-Imádom amikor ilyen kis flegma vagy-nevetett fel Adam.
-Mondanám, hogy imádom a fejed de sajnos hazudnék-forgattam a szemeimet, majd Jennel és Amyvel az oldalamon kiléptem a menzáról.
-Ez tetszett-meredt rám Amy nevetve.
-Adam egy barom aki csak meg akar fektetni. Azt hiszi, hogy menő. Szánalmas egy alak-morogtam unottan.
-Lisa-szólalt meg mellettem Jen összevont szemöldökkel.
-Hm?
-Az új srác...
-Mi van vele?
-Csak szerintem jön be neked?-mosolyodott el, mire hisztérikusan felröhögtem.
-Nem! Nem! Nem, nem, nem!-csóváltam meg a fejem.
-Csak mert eléggé a zsánered, mármint...Kék szemek, barna haj, cuki mégis "dögös" mosoly-sorolta.
-És? Attól hogy a zsánerem még nem jön be-tártam szét a karjaimat.
-Ha te mondod-hagyta rám mosolyogva, mire szemforgatva beléptem az osztályba.Kék szeme van, barna haja, tökéletes mosolya, rekedtes mély hangja, Britt akcentusa, jó stílusa...Na jó asszem, hogy elásom magam.

~Aiden~

Érdekes lány ez az Lisa...
Úgy látszik nem csak velem ilyen flegma hanem mindenkivel aki nem tartozik a haverjai közé. A nap hátra lévő részében csak ült a padjában és a telefonját nyomkodta. Mintha csak ki akarta volna zárni a világot...A szemöldökét összevonva merült bele a telefonjába és csak akkor szólalt meg ha kérdeztek tőle valamit. Órák után a folyosóra kilépve unottan vettem tudomásul, hogy három lány vár rám. Félre értés ne essék, bírom amikor körülvesznek a lányok de most valahogy egy dolog foglalt le, mégpedig az a világos barna fej ami eltűnt a diákok között. Francba! Meglépett!
-Aiden!-lépett elém Samanta, aki mellesleg a suli királynője,- vagyis Harry szerint az.
-Cső-biccentettem unottan.
-Nincs kedved találkozni edzés után?-villantotta meg a fogkrém reklám mosolyát.
-Bocs, sok dolgom van-mondtam, majd megfordultam és ott hagytam. Sietve lépkedtem végig a folyosón, majd kirontottam a suli ajtaján és szét néztem a parkolóban. Azonnal meg akadt a tekintetem azon hosszú, kissé hullámos hajzuhatagon, mire elmosolyodtam. Leugrottam az utolsó lépcsőfokról és utána igyekeztem. És hogy miért indultam utána? Ez még számomra is rejtély, viszont van valami abban a lányban ami megfogott...Talán azok a hatalmas barna szemei amik vidáman csillogtak amikor mosolyog. Vagy az amikor az alsó ajkát hatapdálva koncentrál? Esetleg az amikor elpirul mérgében? Nem tudom.Talán az, hogy nem ájult el tőlem azonnal és képes volt beszólni nekem...

-Szóval Elisabeth-szólaltam meg amikor mellé értem.
-Basszus! Ne ijesztegess-nézett fel rám dühösen, amitől ösztönösen elmosolyodtam.
-Sajnálom-vontam vállat.
-Képzelem mennyire-sóhajtott fel unottan.
-Egyébként szép neved van-mondtam szórakozottan.
-Szerinted is?-vonta fel a szemöldökét.-Szülinapomra kaptam!
-Szarkazmus alá rejted az igazi éned, hogy ne tudjanak ártani neked?-kérdeztem tőle mosolyogva, mire élesen szívta be a levegőt.
-Nem-motyogta végül szintelen hangon.
-És bunkó vagy minden fiúval aki nem szimpatikus neked-folytattam és elé lépve háttal kezdtem sétálni.-Már csak egy kérdés maradt hátra...
-És mi az?-kérdezte hűvösen.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem, mire megtorpant, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.
-Csak nem hiszed azt, hogy pont neked fogom ezt elmondani? Tulajdonképpen hány órája is ismerlek? Négy? Öt? Ráadásul abban az öt órában kétszer rám hajtottál-fonta össze maga előtt a karjait, ami következtében leszorította az amúgy kissé bő pólóját így kiemelte a melleit. Elkaptam a tekintetem onnan mielőtt észre vette volna és a szemébe néztem.
-Mert én ilyen vagyok-vontam vállat végül.-Viszont téged nem tudlak megfejteni-mértem végig mosolyogva.
-Nem is akarsz megfejteni-nevetett fel erőltetetten.-Csak azt akarod mint minden egyes fiú. Ágyba vinni aztán otthagyni a francba!
-Ha szerinted minden egyes fiú ilyen...Miért haverkodsz Harryvel és Ericcel?
-Mert ők száz százalékosan CSAK a haverjaim-válaszolta és befordult az egyik sarkon.
-Én is lehetnék az-lépkedtem mellette szórakozottan.
-Te?-nézett fel rám összevont szemöldökkel.
-Mi olyan hihetetlen ezen?-tártam szét a karjaimat.
-Mert mondjuk látszik rajtad, hogy megfektetnél?-kérdezte miközben maga elé bámult. Nem lenne rossz dolog...sőt! Végigmértem jó alaposan és elképzeltem milyen lehet ruha nélkül. Megköszörültem a torkom. Francba, rohadt dögös lehet fehérneműben...
-Miből látszik?-vontam fel szórakozottan a szemöldököm.
-Onnan, hogy szinte mindig a testem bámulod, mintha levetkőztethetnél a szemeddel.
Az alsó ajkamba harapva folytottam vissza a mosolyom és kissé lehajtottam a fejem. Lebuktam.
-Ami jó azt meg kell nézni-néztem rá és megnyaltam az alsó ajkam. A számat nézve nyelt egyet, majd megcsóválta a fejét.
-És még te akarsz a haverom lenni...
-Eskü nem érek hozzád!-tettem fel a kezem, majd elmosolyodtam.-Persze ha te nem kérsz rá...
-Idióta-nevette el magát, amitől mosolyoghatnékom támadt. Hogy állhat ennyire jól neki a nevetés?
-Naa! Szánj meg! Nincs senkim-biggyesztettem le az alsó ajkam, és próbáltam hihetően előadni a szomorú kisfiút.
-Ma egész nap Harryékkel lógtál. Minek kellek neked én?-nézett rám.
-Nem mindegy?-kérdeztem szórakozottan.-A lényeg, hogy lesz egy ilyen jó képű haverod aki bármikor ott lesz neked.
-Persze. Minden álmom egy ilyen haver mint te-forgatta a szemeit.
-Pasi szemmel mondok véleményt, jól nézek ki, lerázhatom azokat a csávókat akik unatatnak téged...-soroltam.
-Ez nem is rossz ötlet-mosolyodott el.-Oké, de akkor nem nyomulsz!
-Nem igérek semmit-vigyorogtam, mire összehúzta a szemét.
-Ha hozzám érsz meghalsz!
-Oké főnök-bólintottam mosolyogva, majd megtorpantam a házunk előtt.
-Itt laksz?-kerekedett el a szeme.
-Ja. Mér'?
-Mert én ott-mutatott a mellettünk lévő halvány barna házra.
-Na ne szivass!-röhögtem fel a hajamba túrva.
-Te ne szivass! Itt laksz a szomszédban? Ennél rosszabb már nem lehet-sóhajtott fel, mire röhögve felvontam a szemöldököm.
-Azt mondod?
-Nee! Na jó én most bezárkozok a szobámba és holnap reggelig nem is jövök ki!-hadarta kétségbeesett arccal.
-Sok sikert szomszéd! Holnap látjuk egymást-kacsintottam rá, mire nyöszörögve fordult meg és sétált el. A csípőjét kissé ringatva lépkedett előttem, én pedig szélesen elmosolyodtam. Jó csaj azt meg kell hagyni, viszont ez a kiszámíthatatlansága nem fog kedvezni nekem...
Néztem, ahogy besétál a szomszéd házba, majd felsóhajtottam és próbáltam elkomorodni.

A házba lépve anyával találtam szembe magam, aki fel volt készülve arra hogy kikérdezzen. Remek! Fa asztalt és lámpát ne hozzak esetleg?
-Milyen volt a suli?-kérdezte fülig érő szájjal.
-Sulis-vágtam rá.
-Ki volt az a lány?
-Az osztálytársam-válaszoltam unottan.
-Szép lány-mosolygott.
-Igen anya az-sóhajtottam fel.-Most pedig hagyjál enni!
-Mi ez a hangnem fiacskám?-húzta össze a szemét.
-Miért faggatsz?-tártam szét a karjaimat és ledobtam a táskám a kanapéra.
-Bocs, hogy érdekel mit csinál a fiam-dünnyögte sértetten.
-Bocs, hogy éhes vagyok-mosolyogtam rá, majd a vállát átölelve magamhoz húztam és nyomtam egy puszit a feje bubjára. Alacsony termete miatt csak a vállamig ért ami miatt törékenynek gondolta mindenki...Csakhogy épp ellenkezőleg. Képes volt egy Baseball ütővel megkergetni amiért nem raktam rendet a szobámba. Bájos, tudom.
-Szeretlek anyuu!-dörmögtem a fülébe, mire eltolt magától.
-Na gyere te nagymenő csinálok kaját-mosolygott rám, mire vigyorogva emeltem a kezem a magasba.
-Köszi!
Egyébként anyámmal élek. Most lesz egy éve, hogy apám meghalt, így anyu számomra a legfontosabb.

-Most hajlandó vagy beszélni velem?-kérdezte miközben letett elém egy nagy adag Lasane-t.
-Ühüm-bólintottam teli szájjal.
-Hogy tetszik az új iskolád?-kérdezte kissé feszülten, mire elmosolyodtam.
-Minden oké vele.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, majd elmosolyodott.
-Ennek örülök. Na és ki volt az a lány?-váltott hirtelen témát, mire félre nyeltem és köhögve nyúltam a poharam felé. Vigyorogva nézte ahogy épp fulladozom, majd miután képes voltam normálisan lélegezni összevontam a szemöldököm.
-Mondtam már, hogy az osztálytársam.
-Azért kezdtél el köhögni?-vonta fel gyanakodva a szemöldökét.
-Félre nyeltem!-kértem ki magamnak felháborodva.
-Én is ezt mondanám-bólogatott.
-Mit akarsz?-sóhajtottam fel.
-Tudod...Londonban is sok szép lány volt-kezdte én meg rosszat sejtve hunytam le a szemem.-És sok barátnőd volt, de egyikkel sem láttalak ilyen vidámnak.
-Először is-néztem rá sűrűn pislogva.-Nem volt mindegyik a barátnőm. Másodszor pedig, Lisával csak haverkodok.
-Lisa-hümmögött.
-Igazából Elisabeth-javítottam ki, miközben bekaptam egy adag Lasane-t.
-Bocsánat-vigyorodott el.-Amúgy szép neve van.
-Ja-forgattam a szemeimet, és úgy döntöttem inkább eszek.
-Ő is úgy végzi mint azok a lányok?
-Anyu! Barátkozok oké? Te meg egyből letámadsz, hogy bántom őt! Amúgy sem bántottam senkit, ők is akarták úgy ahogy én, arról nem tehetek, hogy többet képzeltek a dologba-vontam vállat.
-Aiden-sóhajtott fel.
-Nem kell az unatató duma-forgattam a szemeimet.
-Néha nagyon idegesítő vagy!-fújtatott.
-Ezt a tulajdságom az én gyönyörű anyukámtól örököltem-mosolyodtam el szélesen.
-Olyan vagy mint az apád-motyogta fájdalmas arccal, mire elhúztam a számat.
-Ne már anya! Nem akartalak bántani...
-Semmi bajom-mosolyodott el, majd felállt az asztatól és a tányérját megragadva besétált a konyhába. Francba! Egy tapló vagyok!

Ebéd után feszülten léptem be a szobámba és felvont szemöldökkel néztem a másik szobába ahol égett a villany. Lisát pillantottam meg, aki a lerántotta magáról a pólóját, nekem pedig elkerekedett a szemem. Lapos hasa és karcsú dereka himbálózott gondolom a zene ritmusára, fekete melltartója vonzotta a tekintetem és elképzeltem milyen lehet a nélkül... Felvett magára egy elnyűt pólót, én pedig kissé lesokkolva álltam ott az ajtómnak dőlve és bámultam ahogy felköti copfba a haját. Ott táncikált énekelve a szoba közepén, nekem pedig egyre nagyobb lett a vigyorom, amikor belerúgott az ágyába és szitkozódva csapkodni kezdett. Felnevettem és a fejemet csóválva löktem el magam az ajtótól. A szexi táncát megkoronázta egy ilyen egy ilyen fantasztikus bénázással. Csak szerintem más ez a lány?