Szerencsére a srácok nagyméretű taxit kértek, így mind a nyolcan bezsúfolódunk. Campbell természetesen Bianca és Kate között ül. Kate morcos képet vág, míg Bianca mindezen jókedvűen nevetgél. A testem a zsúfoltság miatt Lucas oldalához préselődik. Campbell rászól a sofőrre, hogy hangosítsa fel a zenét, így a taxiban folytatódik a parti hangulat. Fogalmam sincs, hogy hova tartunk, de az biztos, hogy a taxis a belváros felé hajt. Alig húsz perc múlva egy klub előtt állunk meg, mire mind kiözönlünk a kocsiból. Az utcán elég nagy a lárma, a klubok egymást érik, mindegyik előtt részeg fiatalok ácsorognak, vagy épp sor kígyózik a bejutáshoz. Láthatólag az összes hely zsúfolásig tele van.

- Maradj szorosan mellettem. Túl fiatalnak nézel ki – mondja Lucas, így teszek, ahogy mond. Az utca végén befordulunk egy sikátorszerű közbe, ahol dohányzó fiatalok ácsorognak. A fiúk mind magabiztosan indulnak el a klub bejárata felé, ahol két biztonsági őr áll. Ők persze mind magasak és izmosak, nem hiszem, hogy bárki is megkérdőjelezné a korukat, de így hozzájuk mérten én egy játék babának tűnök, a magastalpú szandálom ellenére is. J. J. átkarolja Cassie vállát, és Lucas hasonlóképpen tesz velem, amitől elég furcsán érzem magamat.

Scott lép a biztonsági őrhöz, és mindkettővel kezet fog. Nem tudom, melyik tetkós szalonból ismerik egymást, de jobb, ha Scott elintézi, hogy baj nélkül bejussunk, mert a ma estét nem tervezem egy börtöncellában tölteni. Amerikában huszonegy az alsó korhatár a klubokba való bejutáshoz, így Biancán kívül egyikünket sem engedhetnék be. Amikor a biztonsági őr végignéz rajtunk, Lucas oldalához húzódom. Lazán átkarolja a derekamat, mintha a barátnője lennék. A hajammal próbálom kissé eltakarni az arcomat, hogy kevésbé legyek felismerhető. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem akarom, hogy letartóztassanak. George ráadásul Miamiban van, nem tudna kifizetni egyhamar. Nem hallom, hogy miről beszél az őr Scottal, de végül összepacsiznak, majd a nagydarab pasas legyint, hogy menjünk be. Rengetegen állnak a sorban, néhányan ráadásul zúgolódni kezdenek, így gyorsan eliszkolok mellettük.

A hely az alagsorban van, így lemegyünk a lépcsőn. Odabent fények villódznak, amik egy pillanatra megvakítanak. A zene iszonyatosan hangos, a basszus olyan mélyen dübörög, hogy szinte a talpam alatt is érzem. Mindenfelé izzadt testek préselődnek egymáshoz és vonaglanak a zene ritmusára. Megállunk a bár előtt, J. J. fizeti az első kört.

- Bailey-re! Boldog születésnapot, Öregem! – kiabálja túl a hangzavart.

Mind a nyolcan felemeljük a poharainkat, és nevetve összekoccintjuk. Fogalmam sincs, mit iszom, a sötét folyadékban a rum erős szagát vélem felfedezni.

- Komolyan, pont ide kellett jönnünk? – kérdezi J. J. Lucastól, miközben körbenéz. – Nem kell okádnod már csak a hely gondolatától is?

- Gyerünk már, haver! Az ezer éve volt. Most nem rúgunk be annyira, csak jól érezzük magunkat. – Lucas beszéde máris összemosódott. Szóval ide jöttek el azon az estén, amikor Lucas leitta magát amiatt, hogy az apja újraházasodik.

- Beszélj csak a magad nevében, Öregem – szól közbe Campbell, és elszedegeti a shotos poharakat a bárostól. Kioszt mindenkinek egyet. – Igyunk a legjobb születésnapos csapatkapitányunkra! – kiáltja el magát, és a magasba emeli a poharát, mire mind hasonlóan teszünk. Összeszorítom a szemem, lehúzom az italt, majd megtörlöm a kézfejemmel a számat. Az alkohol erős íze szinte marja a torkomat.

- Ne essetek túlzásba, oké? – mondja Lucas, és megállapodik a tekintete rajtam.

- Igenis, apuci! – gúnyolódik Campbell. – Vigyázunk, nehogy a te becses Effie-d leigya magát ma este.

Elpirulok attól, hogy Campbell így utal rám, de hála égnek Cassie eltereli a figyelmet rólunk.

- Gyere, J. J., táncoljunk! – mondja, így a barátom kézen ragadja, és eltűnnek a tánctéren.

- Effie, még egyet? – incselkedik Campbell, majd Lucasra néz, és elneveti magát a mérges tekintetét látva.

- Elég már, ne viselkedj így Camp! – korholja Lucas.

- Mindig meg akarod őt védeni – csatlakozik be Kate. – Én vagyok az egyetlen, aki látja, hogy mi is történik itt valójában? – kérdezi, majd a fiúkra néz, hogy alátámasszák az elméletét. Senki nem szól egy szót sem, még Campbell is elhallgat, mindenki az italába bámul. Semmi szükség rá, hogy ezt a beszélgetést valaki tovább vigye, így megragadom Kate karját, és a tánctérre vonszolom.

Az éjszaka további részében Campbell folyamatosan hoz nekünk valami fura színű itallal teli poharat. Egyre kevésbé érzem az ízüket. Az biztos, hogy felszabadultnak érzem magam. Végre nem kell attól tartanom, hogy összefutok Reeddel. El sem hiszem, hogy volt képe megjelenni a házamban.

Önfeledten táncolok, de amikor körbenézek veszem csak észre, hogy mindenki szétoszlott mellőlem. Ekkor meglátom Lucast a bár mellett, ahogy a falnak dőlve beszélget Biancával. Egymás füléhez hajolgatnak, hogy hallják a másikat. Elmosolyodik, majd lassan a szájához emeli a sörös poharát. Odabotladozom hozzá.

- Hé! Kerülsz engem szülinapos fiú? – Megkapaszkodom a karjában. Bianca érdeklődve néz minket.

- Effie? – Lucas összehúzott szemmel néz rám. – Mennyit ittál?

Felmutatom pár ujjamat. Aztán még többet nyitok ki hozzá. Négy. Öt. Megrántom a vállam.

- Tudod, hogy nem kéne berúgnod! – mondja rosszallóan.

- Te beszélsz? Gyere, táncolj velem! – nyafogom.

- Rendben, táncoljunk – egyezik bele, és odaadja a poharát Biancának.

Megfogom a kezét, és türelmetlenül húzni kezdem a táncolók felé. A zene izgatottan járja át a testemet, bátran ringatom a csípőmet a zene ütemére. Behúzom a tömegbe, és keresek magunknak egy üres lyukat. Táncolni kezdek, de olyan kicsi helyünk van csupán, hogy a testem hozzásimul az övéhez mozgás közben. Lucas egy ideig figyeli a testem, amitől felbátorodok, és kihívóbban kezdek táncolni. Elmosolyodik, majd megfogja a kezemet, és velem együtt kezd el mozogni. A fények villognak, amitől úgy érzem, hogy valahol az álom és ébrenlét között lebegek. A kezét a derekamra teszem, közben megfordulok, így a keze végigsiklik a hasamon. A fenekemet vakmerően az ágyékához szorítom, és úgy mozgok tovább a zene ritmusára. Meztelen vállam hozzáér a puha ingjéhez, amitől bizsergő érzés fut végig a gerincemen. Elveszem a kezét a csípőmről, és a fejünk fölé emelem. Továbbra is háttal neki vonaglani kezdek a testén. Végighúzom a fenekem a lábán, aztán újra felegyenesedem. Érzem a leheletét a kiizzadt nyakamon. Megfordulok a karjai között, hogy láthassam az arcát. Lucas szemei csukva vannak, és az ajkai résnyire szétnyíltak. Nevetve a mellkasának esem, erre magához ölel. A fejét a vállamhoz hajtja, a szája súrolja a meztelen vállamat, a másik kezét a hajamba fúrja a tarkómnál.

Új szám kezdődik, így elhúzódom tőle. Rám nevet, miközben felé kiabálom a dal szövegét. A refrénnél mindenki ugrálni kezd, így mi is azt tesszük. Annyira melegem van. A tarkómnál a hajam csupa vizes, és Lucas haja is a homlokára tapad.

- Gyere, igyunk valamit! – kiáltja a fülembe.

Elindulok utána, de valaki megfogja a karomat a könyökömnél. Egy srác húz vissza Lucastól.

- Nagyon jól nézel ki! Táncolunk? – kiálltja a fülembe az idegen fiú és flörtölve elmosolyodik. Hátranézek Lucasra, aki a kezem után nyúl, és összekulcsolja az ujjainkat. A másik fiú a szemével követi a mozdulatot, majd megadóan feltartja a kezét, és elhátrál. Lucas tovább húz a bár felé, de most már nem engedi el az összekulcsolt kezünket. Jólesik, ahogy a kezemet fogja.

Kikér két sört, közben nevetve az oldalának dőlök, ő pedig átkarolja a vállamat. Annyira jó kedvem van, olyan boldog és fesztelen vagyok. Rám néz, és ő is nevetni kezd. Eltűri a hajam, ami kicsúszott a fonatomból, és a fülem mögé tűri. A szemei boldogan csillognak, én pedig elmosolyodom. Olyan jó így látni őt végre önfeledtnek és boldognak. A csapos lerakja elénk a két lagert. Elveszem az egyik poharat, és majdnem a felét egyszerre lehúzom, annyira szomjas vagyok. Amikor leengedem a poharamat, egy pillanatra meg kell kapaszkodnom a pult szélében. Az alkohol egyenesen a fejembe szállt.

- Hé, lassabban – mondja, és az ujjával letöröl a szám sarkából egy kis habot.

A szőke haja a homlokára tapad, miközben a csillogó kék szemével rám bámul. Szexi félmosolyával méreget, majd a szájához emeli a poharát. A mellkasára teszem a kezem, és lábujjhegyre állva a füléhez hajolok.

- Pisilnem kell.

Lucas elveszi a kezemet a mellkasáról, és szélesen mosolyogva néz rám, mire hetykén beharapom az alsó ajkamat. Összefűzi az ujjainkat, és kézen fogva indulunk el a mosdók felé. A lánymosdó előtt hatalmas sor áll.

- Nem bírom – nyafogom, mire Lucas behúz a fiúmosdóba.

Épp egy srác jön velünk szemben kifelé, és mérgesen méreget minket, amikor ellép mellettünk. Szerencsére nincs más odabent. Lucas elengedi a kezemet, és mindketten bemegyünk egy-egy fülkébe. Miután végzünk, egymás mellett mossuk meg a kezünket. Ahogy felnézek, a tükörben találkozik a tekintetünk, mindketten szélesen mosolygunk a másikra. Lucas kidugja rám a nyelvét, és bolondos grimaszt vág, mire hangosan felnevetek, és jól lefröcskölöm vízzel. Felhördül, ahogy a hideg víz az arcába csapódik. Elkapja a kezemet, és a szárítógép elé húz. A mellkasa a hátmhoz simul, ahogy a karjai közé állít, és a kezemet fogva együtt szárítkozunk meg. Amikor már mindketten szárazak vagyunk, lekapcsol a gép, de Lucas még mindig nem enged el. Lassan fordulok meg a karjában. Felfelé kell biccentenem a fejemet, hogy ránézhessek, olyan közel áll hozzám. A mellkasunk összeér, amitől szuper érzékennyé válok. Egy ideig mosolyogva nézek rá, de amikor az arca elkomolyodik, én is abbahagyom a vigyorgást. Elnyílt ajkakkal bámulok rá. A gondolataim az alkoholtól ködösek, de így is tisztán és erősen érzem a vonzódást, ami felé húz, és ami ügyesen elfeledteti velem, hogy ami történik, az nagyon helytelen. Lucas tekintete a szemem és az ajkaim között ugrál. Az ujjait a fülem mellett a hajamba csúsztatja, és még közelebb hajol hozzám. Úgy érzem, teljesen kiszáradt a szám, ezért megnyalom az alsó ajkamat, aztán beharapom a szám sarkát. Az arca olyan közel kerül hozzám, hogy a homlokunk egymáshoz ér, mire a szemeim automatikusan elkezdenek lecsukódni. Felsóhajtok, ahogy megérzem a szájából kiáramló meleg levegőt.

Ugyanebben a pillanatban az ajtó kivágódik, és a kilincs hangos csattanással a csempének csapódik. A szemeim kipattannak, és a fejem azonnal a zaj irányába lendül. Campbell elfehéredve áll az ajtóban, és megdöbbent arccal bámul ránk.

- Te meg vagy őrülve! – kiált fel, és Lucas felé veti magát. Megragadja az ingjét, elrántja előlem, és a mosdók melletti falnak löki.

- Camp, mit csinálsz? – ugrok oda hozzá, és megpróbálom lefeszegetni a kezét Lucas ingjéről.

Ekkor valaki megragadja a vállamat, és maga felé fordít. Egy számomra ismeretlen lány az.

- Te szemét ribanc! – ordítja az arcomba. Az első gondolatom az, hogy biztosan összekevert valakivel. Talán annak az ismeretlen fiúnak a barátnője, aki táncolni hívott. De hiszen visszautasítottam! Most az egyszer végre tényleg nem csináltam semmi rosszat. A lány keze felemelkedik, mire automatikusan összeszorítom a szememet, tudom, hogy mi fog következni.

- Ne merj hozzáérni! – harsan fel Lucas rettentő dühös hangja, mire a lány csak ellök magától, így enyhén hátratántorodom.

Közben Campbell elengedte Lucas ingjét, és már nem szorítja a falhoz, így el akar indulni felém, de a lány az útját állja, és durván arcon csapja. Lucas megdöbben, de nem csinál semmit. A lány neki esik, püfölni kezdi a mellkasát, de még ekkor sem állítja le. Campbellnek kell közbelépnie, aki elkapja és lefogja a dühöngő lány kezeit.

- Elég! – szól rá, majd Lucas és közé áll. Hátra kell szorítania a karját, mert a lány ismét meg akarja ütni Lucast.

- Hogy te mekkora egy szemét alak vagy Bailey! – ordítja, és az ujjával vádlón Lucasra mutat.

- A barátom és én csak táncoltunk – válaszolja rémülten Lucas, és felém bök a fejével.

- Igen? Mert nekem inkább úgy tűnt, hogy dugtatok odakint – csattan fel a lány válaszul. – Doki rendesen kiakadt – mondja cinikusan, és gonoszul felnevet.

- Nem tetted... - Lucas arca egy másodperc alatt elfehéredik. Fogalmam sincs, miről beszélnek.

- Oh, de még mennyire, hogy igen. Nektek annyi! Végzett veled!

A lány lekezelően ciccent, és fintorogva elhúzza a száját, amikor ellép mellettem, de végül elfordul, és kiviharzik a mosdóból. Lucas és Campbell utána iramodnak, én pedig botladozva követem őket. Ahogy a tánctérhez érünk, a fények villódzásától szédülni kezdek. Campbell megállítja a lányt, és magyarázni kezd neki, de a ricsajtól nem értek semmit. A lány Lucas felé fordul, hevesen artikulál és mutogat, elkapok pár szitokszót is. Részeg vagyok, és szédülök a fények villogásától, de leginkább össze vagyok zavarodva. Fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, és ez egyre inkább felmérgesít. A lány az ujjával mutogat hol rám, hol Lucasra, aztán váratlanul fogja magát, és elrohan. Lucas a lány után akar menni, de az olyan gyorsan tűnik el a tömegben, mint ahogy megjelent.

Felemelem a hajamat, és próbálom legyezni a tarkómat. Úgy érzem, elájulok, olyan melegem van. Lucas a zsebeiben kezd matatni. Beletúr a hajába a tarkóján, majd elindul a kijárat felé. Ideges, ez egyértelmű, kettesével szedi a fokokat a felfelé vezető lépcsőn. Utána botladozom, Campbell jön mögöttem. Amint kiérünk a klubból, megcsapja az arcomat a hűvös éjszakai levegő. A kiizzadt testem remegni kezd, így átölelem magamat a karommal.

- A rohadt életbe! – kiált fel Lucas indulatosan.

- Egy barom vagy! – kiabál rá Campbell. – Szólni akartam, erre te meg... Mégis mi ütött beléd? – kéri számon, közben mérgesen kalimpál a kezével a levegőben.

- Camp, hallottad, tudja! Tudod mi lesz, ha elmondja... - A hangja majdnem elcsuklik, ahogy beszél.

- Ha tudja is, ami még közel sem biztos, akkor is az éjszaka közepe van, nem fogja ilyenkor felhívni. – De Lucas mintha meg sem hallaná, fel-le járkál, és a haját markolássza. – Hívd fel Rubyt! – utasítja Campbell határozottan.

- Nem tudom, nincs meg a telefonom – Lucas egy merő görcs.

- Akkor felhívom én. Addig beszélj vele. – Felém int a fejéve, majd elindul az épület melletti sikátor felé.

Lucas megáll, de még mindig zihálva kapkodja a levegőt, ahogy belemarkol a hajába.

- Elmondanád végre, hogy mi a fene történt? – kérdezem tőle, a fogaim majdnem összekoccannak, annyira remegek a kinti hidegtől.

- Hát nem érted?! Az a lány felhívta, és elmondta neki.

- Kit hívott fel?– emelem fel én is a hangomat.

- A fenébe is, hát Ashley-t! Elmondta neki – mondja elgyötörten.

- Mit... mégis mit mondott el neki?

- Minket, Effie! – válaszolja hisztérikusan.

- Mi az, hogy minket? – kérdezem döbbenten. - Csak táncoltunk, és itt vannak a többiek is – mutatok a klub ajtaja felé. Egyelőre képtelen vagyok felhozni azt, ami a mosdóban történt. Jelenleg fogalmam sincs, hogy mi is volt az az egész. Valamit teljesen félreérthettem.

- A francba, Effie, ez az egész egy totális káosz. Ez az egész este az! Az, ahogy táncoltál... - A hangja rekedtesen elhal.

- Szóval szerinted az egész az én hibám? – mutatok magamra felháborodva. - Látom te is ugyanolyan tuskó vagy, mint a többi srác. Ennél azért egy kicsit többet néztem ki belőled, HAVER – nyomatékosítom milyen szerepet is szánunk egymásnak.

- Nem, nem! – tiltakozik. – Effie, kérlek! Nagyon... nagyon jól nézel ki, de nem azért ak...

- Tudom, a testem jól néz ki – vágok közbe, és mély csalódottság fog el. – Tudod mit, menj csak! Menj csak el hozzá. Úgyis mindig ezt csinálod, nem? Ha valami bajod van, azonnal hozzá rohansz. Érdekel is engem! Menj, vezesd le rajta a feszültségedet! – Lucas megdöbben. Én is megdöbbenek magamon, azon, amit kimondtam.

- A francba is, Effie! – kiált fel elkínzottan. - Én... mi... már egy ideje nem... – zavartan elhallgat. A fülemre szorítom a tenyerem, mint egy kisgyerek, de nem akarom ezt hallani. Nem akarom, hogy arról beszéljen, hogy a barátnőjével szexelnek.

- Miért? Miért vagy még mindig vele? – kérdezem tőle remegő hangon. Hát tessék, kiterítettem a kártyáimat. Itt hever előttünk a kérdés, ami annyi ideje lebegett már közöttünk kimondatlanul, mégis soha nem volt bátorságom feltenni neki. Úgy érzem, hosszú percek telnek el anélkül, hogy bármit is válaszolna. Némán könyörög a szemével, de én csak állhatatosan tovább bámulom.

- Mert... muszáj! – nyögi ki nehézkesen. A hangja rekedt, látom rajta, hogy nehezére esik megformálni ezeket a szavakat. - Még nem lehet vége, nem állok készen, sajnálom... – mondja megtörten, mire én cinikusan felnevetek.

- Ez az indokod? Mert muszáj? Mégis mire nem állsz készen?

- Nélküle elvesztek mindent... Elisabeth, próbálj megérteni! – könyörög.

- Ne hívj így, rohadtul ne hívj így! – kiáltok fel mérgesen, és dühösen elfordulok. Hogy meri nekem egyáltalán azt mondani, hogy nélküle elveszt mindent, amikor hónapok óta én vagyok az egyetlen, aki végighallgatja, és próbál neki segíteni, hogy jobban érezze magát? Lucas elkapja a karomat, és visszafordít maga felé, de durván elrántom a kezemet. Sikítani akarok, az arcába akarom ordítani, hogy mennyire szeretem. Azt akarom, hogy tudja, hogy sokkal jobban szeretem annál, minthogy azt egyetlen szó képes lenne megfogalmazni. De a szám képtelen megformálni a szavakat. Nem tudom elmondani neki, nem tudok a szemébe nézni, és kimondani, hogy szeretem.

- Mégis mit akarsz tőlem, Lucas? – kérdezem, és ekkor egy pillanatra meglátom a szemében. Egy aprócska reményt talán. Reményt arra, hogy amit érzek, az nem egyoldalú. Egy pillanatra engedem is magamnak elhinni, de aztán gyorsan ellököm ezeket a gondolatokat, mert ez csak mindent még bonyolultabbá változtatna, és jelenleg van éppen elég tragédia az életemben, amiből megírhatnék vagy egymillió Jane Austen kötetet. Nincs szükségem még ennél is többre, és neki sincs. Inkább az elkerülést választom, és elfordítom a fejemet. Lucas csak hallgat. Nem szól egy átkozott szót sem. – Tudod, mit? – mormogom maga elé. - Ne is válaszolj! De ne hívj fel többet. Ne gyere át hozzám, és ne sunnyogj be a szobámba az éjszaka közepén, ha egyedül érzed magad. Mert erről van szó, igaz? Azért muszáj vele lenned, mert képtelen vagy egyedül lenni.

Elfordulok tőle, mert nem bírok rá nézni. Nem bírom elviselni, hogy ennyire kétségbeesett szemekkel néz rám. Csak el kell sétálnom tőle, és nem rá néznem. Csak haza kell jutnom. Túlélni, hazajutni, összeomlani. Összeomlani bárhol, csak ne itt előtte.

- Effie! Effie! – mondogatja könyörgőn a nevemet, és jön utánam. Megfogja a karomat, de azonnal kirántom a kezéből.

Az ideiglenesen összerakott szívem ismét egy kicsit meghasad attól, hogy hozzám ér. De még nem törik meg és omlik darabjaira, csak éppen a szakadék szélén lebeg, mint aminek elég egyetlen fuvallat, aztán a mélybe zuhan. Elég egyetlen szó, pillantás vagy felvillanó érzelem a szemeiben, és összeroppanok. Porrá válok, és a szél elfújja a darabjaimat, mintha sosem léteztem volna.

- Mi folyik itt? – Kate mérges hangja szeli át a levegőt, ahogy ő és Bianca kirobbannak a klub ajtaján.

- Semmi, csak Effie egy kicsit részeg – magyarázkodik Lucas.

- Nem. Vagyok. Részeg. – harciaskodom, és félrelököm a testét, majd elindulok a lányok felé.

- Effie, érts meg! – kérlel Lucas.

Megtorpanok a lányoktól néhány méterre. Érzem, hogy Lucas közvetlen mögöttem áll, de már nem mer megérinteni. Veszek egy mély levegőt, és határozott arckifejezéssel fordulok meg, hogy ránézhessek. Suttogóra fogom a hangomat, hogy a többiek ne halljanak minket.

- Korábban azt mondtad Ashley-nek, hogy te meg én csak barátok vagyunk. Akkor itt lenne az ideje, hogy úgy is viselkedj! - Lucas döbbenten néz rám. Látom, hogy nem érti, honnan tudhatok a dologról. Elfehéredik az arca, amikor rájön, hogy tudok a veszekedésükről. - Mert vele ellentétben én tudom, hogy ki vagy... Legalábbis eddig azt hittem – mondom megtörten, aztán lányok felé kezdek szaladni.

Kate is megindul felém, mire az ölelésébe omlom. Átfogja a hátamat, én pedig a hajához bújok, mint egy védtelen kismadár. Utálom, hogy ennyire elhagyom magamat, de képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen. J. J. és a többiek is megjelennek az ajtóban, és értetlenül nézik a köztünk lezajló jelenetet.

- Vigyél el innen – kérem Kate-től reszketve, nehezemre esik nem elbőgni magam.

- Kérlek, ne menj így el – suttogja Lucas közvetlen mögöttem.

- Vigyél el innen! – sikítom, mire Kate végre megmozdul, aztán Biancával közre fogva összenyalábolnak, és elvonszolnak Lucastól. 

Köszönöm minden kedves olvasómnak a sok szavazást, és a kommenteket, amit kaptam tőletek! 

Ma végleg feladta a laptopom töltője, így azokhoz az anyagokhoz, amiket nem mentettem át pendrive-ra péntekig, amíg az új töltő meg nem érkezik, nem tudok elérni, így eléggé el vagyok keseredve. Remélem felvidítotok pár kedves szóval. :S Köszi csajok!