NAGYON NAGYON 18+ OS EPIZÓD!!!!

Ebben a részben egy valamivel, durvább gyilkosságokkal kezdünk, mert kijött belőlem a krimi író... Lesz véres rész... kicsit... meg trágár beszéd. Gomenne miatta... Azért igyekeztem visszafogni magamat és gyorsan lezavarni a nyomozás részt. A végén vannak a romantikusabb és lemon (nagyon 18+) jelenetek.

(kicsit félek milyen lesz a véleményetek.... Mert ezen alapul majd hogy Atsushi és Nozomi párosánál mennyire engedhetem el magam a gyilkosságoknál..... khm*spoiler tervezett új könyv*)

----------------------------------------

Ritka alkalmak egyike volt, hogy Yokohamán kívüli területre mentünk egy ügy miatt. Ez a mostani is csak azért jöhetett össze, mert a helyi rendőrfőnök, Kunikida san volt csoporttársa még az egyetemről. És a legutóbbi osztálytalálkozójukon mesélt neki Osamu-ról. Természetesen akkor csak szidta, amikor róla mesélt kicsit több ital után, mint amit elbírt, de megemlített egy két dolgot az áldottságáról is. Ez volt az oka, hogy pont minket választottak erre a munkára.

Egy kisváros viszonylag olcsó motelében szálltunk meg, mert azért az irodás fizetés sem véges. Osamu-val már egy pár hónapja jártunk. Éppen ezért engedtek el minket kettesben erre a nyomozásra. 4 éjszakát töltöttünk ott és közben mindennap közelebb jutottunk a tetteshez. Áldott volt, ezt már a legelején sejtettük. Pontosan ezért hívták Dazai-t a helyi rendfenntartók. Mert nem bírtak el vele. Annyi segítséget még kaptunk az otthoniaktól, hogy Ranpo san kiderítette, hogy valószínűleg annak a kis motelnek a környékén fog legközelebb lecsapni ahol mi is megszálltunk. Így esélyt kaptunk arra, hogy elé vágjunk.

Egy eszement őrült volt, aki prostikat szedett fel és nagyon sok pénzt ajánlott nekik, hogy biztosan vele menjenek. Majd miután eltöltött velük egy éjszakát, megölte őket. A szállásunk ahol aludtunk is egy volt az olyan helyek közül, amelyekre vitte az áldozatokat. Áldottsága valószínűleg abban merült ki, hogy rávette a lányokat bármire. Bár nem tudtuk a pontos mechanizmusát. De a jelek árulkodóak voltak. Miután lefeküdt velük mindegyikkel úgy végzett, hogy öngyilkosságnak tűnjön. De volt két nagyon feltűnő egyezés, ami idegenkezűségre utalt. Az első és legfeltűnőbb hogy a lányok nyakán zúzódások voltak. De sosem volt kész vagy ujjlenyomat. Mintha konkrétan a semmi szorította volna meg a torkukat. Valamint mindegyiken volt még egy dolog. Egy szám az áldozatokon hogy hányadik volt a sorban. Nem festék volt, hanem valami anyajegyszerű. Legalábbis annak tűnt. Minthogyha szervezett maga termelt volna oda elég pigmentet a számhoz. De tényleg nyomtatott volt a jel.

Mind a 9 holttestet láthattam. Szerencsére nem „élőben", hanem a helyszínen készült képeket. Egyik-másiknál majdnem felfordult a gyomrom. Főleg azoknál ahol több vér és agyvelő volt, mint amennyit egyszerre egy képen látni szeretek. Ez utóbbiból a semennyi a tökéletes. Sorban a következők voltak a halál okai: Akasztás, érfelvágás, akasztás, vízbefulladás, lezuhanás a tízedikről, golyó a fejbe, méregbevétel. A nyolcadik elvágta a saját torkát. A kilencedik szintén főbe lőtte magát. A gyilkos fegyveren mindig csak a lányok ujjlenyomataik voltak. Mindegyiknél volt kézzel írott búcsúlevél. Egytől egyig motel vagy hotelszobákban lettek öngyilkosok. Az összes kapcsolat közöttük annyi volt csupán hogy prostituáltak voltak. A zúzódások voltak a nyakukon. És a szám valahol a testükön.

Az egyedüli szerencséje az volt az ügynek hogy a rendőrfőnök nem adta fel olyan könnyen, mint a kollegáik. Nekik bőven elég volt a van levél, nincs idegen ujjlenyomat, akkor ez öngyilkosság, zárjuk le forgatókönyv. Ez nagyon felháborított ezért akartam mindenképpen Osamu-val tartani. Meg akartam találni azt a rohadékot!

Eredetileg úgy terveztük, hogy én leszek a csali, és Dazai követ miután beszállok a csávó kocsijába. De Osamu már az elejétől ellenezte ezt a felállást. Féltett, hiszen a barátnője vagyok. Még az sem győzte meg, hogy bármikor képes lettem volna elaltatni a tettest, hiszen nekem ez a képességem. A négy nap alatt végig azon gondolkodott hogyan lehetne valahogyan más megoldást kitalálni, hogy elő csalogassuk. Úgy hogy közben én nem kerülök sem veszélybe sem más problémába. Tulajdonképpen Osamu távol akart tartani a pasastól. Ami nagyon jól esett tőle. De tudtam, hogy így lesz a legjobb esélyünk.

De végül jött és egy alternatív lehetőség. Aznap este pont a szomszéd szobában jelent meg. Oda kért egy éjszakára szállást. Ellenben már napközben odament. Ezt vettük észre. Volt egy személyleírásunk és pontosan illet rá. Viszont még nem voltunk teljesen biztosak benne hogy ő az. Nem volt tökéletes perdöntő bizonyítékunk. Nem léphetünk elhamarkodottan. De pontosan tudtuk azt is, hogy ha ő az, akkor ekkora mázlink soha többé nem lesz. Ezért figyeltük a mozgását. Amint felhozta az emeletre a következő lányt már nem volt több kérdés. Még az előtt hogy ágyba vitte volna a következő szerencsétlent rátörtük az ajtót, miután értesítettük a rendőrséget és ők engedélyt adtak a támadásra. Hiszen esélyes volt, hogy ha megvárjuk, míg kiérnek, addigra a lány halott. És lehet, a tettes is elszökik.

Amikor bejutottunk a szobába azonnal bepánikolt. Addigra valószínűleg már elszabadult benne a gyilkos vágy így a lehető legveszélyesebb állapotában kerültünk vele szembe. A nőt lelökte az ágyról és a pisztolyáért nyúlt. Dazai egy rúgással fellendítette a gyilkos karját a levegőbe. Így az első golyó a plafonba fúródott. A hangjától, a plusz egy fő sikítva bújt el az ágy takarásába. Miközben a férfi előhúzott egy kést is megvágta Dazai karját, aki ettől hátrébb ugrott. (Szerencsére nem tudott mély sebet ejteni így a kiserkenő vérét a kötései egyből beitták. Csak a kabátját sajnáltam, később mert nem jött ki vérfolt belőle.) Ahogy hátraugrott, másik kezét a sebre szorította. De ezalatt az a gazember, megint Osamu-ra célzott így elé vetettem magamat és megpróbáltam az ellenkező irányba feszíteni a kezét a könyökénél löktem el a kedvesem irányából, hogy ha véletlen el is sül a fegyver, akkor se találjon el senkit. És közben előkapva a saját késemet egy vágással rávettem, hogy engedje el a vágó eszközt. Sajnos sikerült megérintenie a dulakodás közben a másik kezével a térdemen a szoknyám vonala alatt. És megéreztem milyen az, ha úgy szorítják a torkomat, hogy nem érnek hozzám. Rettenetesen fájt. Fojtogattak már meg a múltamban, de így még soha. Sokkal erősebb volt, mint egy emberi szorítás. Nem kaptam levegőt pedig ordítottam volna a fájdalomtól. Felemelt a levegőbe és hozzávágott a falhoz. Jó egy méterrel a talaj felett kapálózva küzdöttem az életemért. Úgy kínzott meg, mint a többi lányt előttem. Sok időnek éreztem, de csak egy pillanat volt az egész. Mégis volt egy ezredmásodperc benne, amikor elindult életem filmje. De hála az égnek és a szerelmemnek nem kellett a főcímnél többet látnom belőle. Osamu azonnal elütötte az első keze ügyébe kerülő tárgyak, ami az éjjeliszekrényen álló porcelán lámpa volt.

Amint elájul én is a földre zuhantam. A torkomat masszíroztam, míg kapkodtam a levegő után. Úgy éreztem mintha napok óta nem került volna oxigén a tüdőmbe. Ez volt a legijesztőbb élményem eddigi életemben. És szerettem volna, ha ez így is marad. Sem ezt sem más hasonlót vagy rosszabbat nem akarok még véletlenül sem kipróbálni. Tudtam, hogy a Fegyveres Nyomozó Irodánál dolgozni nem egyszerű, nem veszélytelen és a kényelmestől is igencsak távol áll. De most először elgondolkodtam azon, hogy érdemes e tovább ott munkálkodni. Sokkos állapotba kerültem. Bár nem voltam veszélyben most már, de mégis éreztem azt a fájdalmat. Mintha nem engedett volna el. Tudtam, hogy csak bemesélem magamnak. Próbáltam megnyugodni. De túl közel jött hozzám a halál és ez nagyon nem volt kellemes találkozás.

Osamu biztos, ami biztos még belerúgott egyet az ájult testbe. Majd miután hatástalanította az erejét, odaszaladt hozzám a szoba másik végébe. Láttam minden mozdulatába, ahogy hozzám ért, ahogy rám nézett, és ahogy megszólalt, hogy ő is legalább annyira aggódik értem és retteg, mint én, ha nem is jobban.

- [Név]! Kicsim! Jól vagy? Mond, hogy nem bántott nagyon!

- Nincs bajom... Még időben leütötted Osamu...

Ugyan ezt mondtam, de láttam, hogy a térdemen ahol megérintett már elkezdett kirajzolódni a következő szám én lettem volna a tízedik áldozata. Rám tört egy újabb pánikhullám. Mint a fal olyan fehér lettem, reszkettem a gondolattól.

- „Megjelölt. Én lettem volna a következő. Engem is rávett volna, hogy valahogyan végezzek magammal. Lehet, ha nem ejtem el a kést mikor a falhoz csap, rám parancsolhatott volna, hogy döfjem magamba."

A tudat, hogy még közelebb voltam a véghez, mint korábban gondoltam a vérnyomásomat a padló alá süllyesztette. Éreztem, hogy szédülök és táncot jár körülöttem a szoba.

- „Konkrétan egy hajszálon múlt az életem."

Nem segített, hogy Dazai átkarolt, az ölébe húzott, halkan suttogott a fülembe. Én csak reszkettem és sírtam. Féltem. Élni akartam!

- Semmi baj édesem... Itt vagyok! Nem hagyom, hogy bajod essen!

- Megjelölt Dazai! - szakadt ki belőlem – Megjelölt! Bármire rávehetett volna! Nézd, rajtam van! – néztem a tízes számra, majd odabújtam a kedvesemhez - Félek! Mi van, ha még később is hatással lesz rám?

- Nem engedem! Senki sem vehet el tőlem [Név]! Megvédenek! Bármi áron! Tudod te is nagyon jól! Bízz bennem!

Megcsókolt lassan és szenvedélyesen. Elterelve a gondolataimat. A terve működött. Jobb lett. Egy darabig. Addig, amikor nem kellett másra gondolnom csak élveznem, ahogy nyelvével újra és újra körbejárja a szájüregemet. Minden kis területet végigsimítva. Kényeztetve a nyelvemet. Olyan hevesen hogy most ettől gyengüljön el a lábam. Sikerült visszahoznia a sokkos állapotból azzal, hogy minden mást kidobált a fejemből önmagát leszámítva.

Mikor végre sikerült összeszednem magam annyira, hogy fel tudjak állni láttam, hogy a jel a térdemen, egyre halványodik. Nagyon megörültem neki, hiszen ezek szerint elmúlik a képessége. Vagyis talán mire felkel a nap már nem is lesz rajtam.

- Osamu nézd! Kezd eltűnni.

- Hál istennek kedvesem. Akkor a képességem teljesen elmulasztja, ennek örülök.

Leültetett az ágyra elém térdelt és megcsókolta a pontot. Éreztem, ahogy az idegen erőt kiűzi belőlem a csókjával átadott Többé nem ember. Imádom azt a bizsergést, amit az érintése okoz. De most az, hogy ajkai a bőrömet érték még pezsdítőbb volt.

...

A tettes átadtuk a rendőrségnek. Én ezt felügyeltem, miközben Osamu néhány szép szóval nyugtatta az eredeti áldozatot. Amit én csak magamban morogva, egyetlen só nélkül végignéztem. Rosszul esett, hogy pár perccel korábban még csak én voltam a számára. Most meg látszólag ugyan olyan kedvesen bán azzal az idegennel, mint velem.

- „Osamu olyan könnyedén flörtöl még mindig minden lánnyal... Pedig én vagyok a kedvese... Miért? Miért nem látja, hogy ez zavar? És miért nem tudok teljesen bízni benne? Mikor tudom, hogy csak engem szeret! De akkor is túl könnyen kerít hatalmába a zöld szemű szörny. Miért érzem azt, hogy jogos a félelmem?"

Sok kérdésem volt, de mind szertefoszlott, amikor vissza pillantottam rájuk. Az a kis kurva egyből lecsapott Osamu-ra, amiért kedves volt vele! A karját simogatta és szinte oda húzta a mellei közé! Úgy volt ott helyben kinyírom a ribancot!

- „Megölöm! Hogy mer egyáltalán ránézni Dazai-ra? Ha nem engedi el kurvagyorsan, akkor nem éli meg a reggelt!"

Éreztem, hogy felforr az agyam, és ha Osamu nem érintett volna meg pár pillanattal korábban most biztosan kezelésbe venném. Olyan mélyre altatnám a szemetet, hogy kómába esik! De amint ezt kigondoltam Dazai megragadta a némber kezét, amivel ráakaszkodott és levette magáról. Eltaszította és azzal tekintettel mérte végig, valamivel az ellenségeit szokta. A prosti egyből megrezzent és hátrált pár lépést. De mielőtt végleg összetört volna megvárta, hogy Dazai elég hangosan szóljon hozzá, hogy én is a halhassam. Talán megérezte a terjengő vérszomjamat a levegőben. De úgy tűnt, amúgy is ezt tette volna. Csak azért kiabált, hogy biztosan meg tudjon nyugtatni, mielőtt komolyan megölöm a nyavalyást. Ez ilyen kár belé a golyó helyzet volt.

- Már foglalt a szívem! Szóval meg se próbálkozzon ilyennel kisasszony!

Az a jéghideg magázódás, amit használt még a levegőt is megfagyasztotta. Otthagyta az összetört nőszemélyt, majd visszasétált hozzám. De rám már azzal a meleg mosolygással tekintet, amit imádtam tőle és ez igazolta mindig, hogy én vagyok nála az első számú nő. Az, akit tényleg szeret. A derekamnál fogva rántott magához még egy forró csókra. Amiből a nyelve sem maradt ki. Ha nem tartott volna, meg akkor összeesek. Ilyen intenzív csókot csak akkor szoktam kapni, ha már alatta vagyok. Nem így a rendőrök és egy csapat bámészkodó körében. Teljesen kipirulva kapaszkodtam mellényébe, hogy elbújjak a figyelő nézők elől.

- B-baka! Teljesen zavarba hozol!

- De így még aranyosabb vagy hercegnőm!

- N-néznek minket! - szorítottam a ruháját mikor megéreztem a nyakamon az első csókját.

- Ne foglalkozz velük... [Név]... Megkívántalak kedvesem!

- Dazai Osamu! - emeltem meg a hangomat.

Már képes voltam ellökni magamtól. Nehezen ment, mert hogyha így suttog a fülembe, olyankor mindig rávesz a dologra. De itt mindenki előtt volt annyi erőm, hogy ellenszegüljek. Hogy rá tudjak szólni, azért mégse ott taperoljon. De mikor nevetést hallottam mögülünk bennem is feltört a rosszabbik énem. Elkaptam a galériát és lerántotta magamhoz.

- A szobánkban várlak! - súgtam neki és megnyaltam az ajkait.

Amikor elengedtem ugyanabban a pózban maradt, kicsit előrehajolva. A feje teljesen piros volt. Mint a vér, ami a kötéseibe ivódott a harc alatt. Nem tudott megmozdulni sem annyira lefagyasztotta a tettem. Így el tudtam sétálni, előtte végigsimítottam az ajkait és arcát is az ujjaimmal. Egészen addig hallottam a függést és hujogást, amíg be nem csuktam a szobánk ajtaját magam mögött. Elterültem az franciaágyon és kifújtam a levegőt.

- Te jó ég ezért mit fogok kapni ha, végez a rendőrökkel, és feljön utánam? - fogtam a fejemet és forgolódtam az ágyon, mindenféle kínos hangokat adva ki magamból.

De képtelen voltam abbahagyni a mosolygást. Hiszen most egy kicsit felé kerekedtem. Nem szoktam ilyen lenni. Mégis hihetetlenül pezsdítő volt most egy kicsit vadóc lenni. Viszont ezzel bebiztosítottam azt, hogy továbbra is megmaradjon benne a tűz. Felizgattam...

- Hosszú éjszaka elébe nézünk... ez biztos...

Már tűkön ülve vártam az ágy szélén, hogy jöjjön már. Valahol mélyen éreztem, hogy biztosan bosszút forral. És én mégis kíváncsian vártam mi lesz az. Aztán végre meghallottam, hogy kinyitja az ajtónkat. Lassan nyitott be azzal a: Mindjárt megkapod a magadét kisasszony! - tekintettel. Ami miatt máris felreppentek a hasamban a pillangók. Imádom azt a nézését.

- Hime sama... - lassan beszélt, hogy kínozzon vele - hoztam neked egy kis ajándékot.

- Micsodát? - döntöttem oldalra a fejemet, fogalmam sem volt, hogy mire gondol és miért pont most?

- Van a motel udvarán egy jakuzzi. Megfelelő viseletet szereztem neked hozzá! - és átadta a kis papír táskát

Amiben egy vadonatúj fürdőruha volt. Szerencsére olyat választott, ami azért takar is valamennyire. Bárki néztem volna belőle az ellenkezőjét. Hiszen gyakran hallom tőle hogy a legjobban az áll rajtam, ha nincs rajtam semmi sem...

- Most akarsz fürdeni? - sóhajtottam csalódottan, nem erre készültem...

- Hidd el nekem édesem... élvezni fogod!

- Miért érzek hátsó szándékot a szavaidban Osamu?

- Mert van benne! Még nem láttalak bikiniben! Szóval siess és vedd fel! Odalent találkozunk! - ezzel magamra hagyott...

Pedig már csak a képzelgéseim is tönkrevágták a bugyimat! Erre képes itthagyni? Így kiéhezve!

- Miért kínoz ez a pasi? És miért élvezem ennyire ezt?

De eleget tettem a kérésének. Mert azért én is kíváncsi voltam arra, vajon mit forral... Mire leértem, ő már a pezsgőfürdőben áztatta magát. Addigra ütötte az éjfelet a közeli templom harangja. Ennél jobb időpontot nem tudott volna választani...

- Meseszép vagy kedves hercegnőm! – nézett végig azzal az elégedett vigyorával – Tudtam, hogy tökéletesen passzol rád!

- Csak tudnám, honnan saccolod meg ennyire pontosan a méreteimet!?

- Az legyen az én titkom szerelmem... Gyere, kellemes a víz!

Beszálltam, de nem mellé, hanem vele szemben ültem le. Igaza volt! Tényleg kellemes volt! Teljesen elengedtem magam és a nap fáradalmait is kiáztatta belőlem a forró víz. Magamba elrendeztem a dolgaimat. Kidobtam az esetet, a féltékenykedést, az emberek kiabálását. Mindent. És láttam, hogy a térdemen is teljesen eltűnt az a szám! Már minden gondomat elengedtem, annyira kellemes volt itt. És az hogy csak ketten voltunk ébren ezen a késői órán megnyugtatott.

- Hime... nem szeretnél inkább idejönni mellém? Olyan messze vagy... Simogatni szeretnélek! - úgy nézett rám, mint egy kölyökkutya, annyira édes ilyenkor

- Hát rendben – mosolyogtam huncutul - Ha nagyon szeretnéd...

Átlöktem magam a túloldalra. De mielőtt leültem volna Dazai elkapta a derekamat és az ölébe húzott.

- Osamu mit művelsz?

- Csss~ [Név] ... Ha az kiabálsz, még felébred a többi vendég...

Úgy morgott, hogy azonnal rájöjjek a hangjából, hogy mire gondol. Tudtam mit tervez. Elkezdte simogatni a karomat és a hasamat. Majd egyik kezével rámarkolt a mellemre, míg a másik a bikinim alsó része felé kezdett csúszni. A pezsgő víz a nyakunkig ért, emiatt nem lehetett látni mit tesz velem. De a torkomból előtörő hangokból sejteni lehetett.

- [Név], ha nem fogod vissza a hangodat, akkor be kell fognom a szádat!

- Nem tehetek róla megőritesz... Osamu!

- Pedig még csak bugyin keresztül értem hozzád... Hime... Mit szólsz ehhez?

Megértettem miért vett nekem új fürdőruhát, ezt a fajtát egy könnyed mozdulattal ki lehetet kötni. Mire kimondta már nem is volt rajtam. Egyből megéreztem az egyik ujját magamban. Felnyögtem, amire szabad tenyerét a számra tapasztotta.

- Nocsak, ennyire ki voltál rám éhezve, hogy már nedvesen érkeztél a vízbe?

- Teh kezh-dted! Ah teh hih-bád!

- Kár... úgy terveztem, hogy ha már vízben vagyunk, akkor szárazon hatolok be... De ha már így előkészítetted magad nekem...

- Olyanh goh-nosz vah-agy ilyh-enkor!

- De élvezed nem igaz?

Megujjazott, gyorsan és erősen. Amiért az ölében ültem szűkebb voltam így ugyan azt érte el egyetlen ujjával, is mint máskor kettővel, vagy hárommal. Nehezen tudtam visszatartani a hangomat. Kapaszkodtam, először a combjába aztán a kád peremébe. Amint odatettem a kezemet a fára, megdöntött előre, a lábaimat szétnyitotta és egyszerűen felhúzott magára.

- Oh-sah-muh!

- Ssss! Imádom a hangodat édesem. De most nem lehet! Most ki kell bírnod, amíg megduglak. Mert kitiltanak innen minket. Azt nem szeretnéd igaz?

- Nehm!

Lassan mozdult meg bennem hogy kicsit szoktasson ahhoz, hogy hátulról csinálja. Így talán kevésbé fogok sikítani. Egyik kezével biztonság kedvéért befogta a számat. A másikkal a derekamat fogta, úgy gyorsított fokozatosan a tempón. Amikor úgy érezte képes leszek a hangomat visszafogni mindkét kezével fogott már és húzott magára mikor lökte a tagját belém. Mélyen és nagyokat lökött. Olyan nehéz volt nem sóhajtani, nyögni, a nevét hajtogatni. Egyre jobban széttettem a lábaim neki. Hogy még mélyebbre tudjon merülni bennem. Aztán lassított. Megint elkezdett gonoszkodni. A lassú mozgás közben kiszámíthatatlanul egy-egy olyat lökött, amitől bele kellett harapnom a kezembe.

- Mih-ért kínzohl Osamuh?

- Azért hogy könyörgésre bírjalak.

- Uhtállahk!

- Ugyan ez nem igaz. Tudom, hogy imádod! Azért voltál ilyen velem ma igaz? Ezt szeretted volna?

Megint teljes hosszával belém hatolt. Megütve egy pontot, amitől már a könnyeim is kiserkentek.

- Ihgen!

- Szereted, ha ezt teszem veled?

Bólogattam, mert nem bírtam megszólalni sem.

- Hallani szeretném! Mond el, mire vágysz életem?

- Hogy folytasd! És ne állj le, amíg el nem megyek!

- Na, előjött a követelődző éned?

- Igen! Előhozod belőlem!

- Szeretem ezt az énedet. Feltüzel!

- Akkor ne beszélj Osamu hanem dugj meg!

Nem szólt többet, hanem olyan tempóra kapcsolt, amitől már csillagokat láttam. Ilyen intenzíven még nem szexet velem. Ezzel járt, hogy ebből a szögből több erőt tudott kifejteni rajtam. A végén már a hátam ívben hajlott. Feküdtem a kád peremén mindenhogy kapaszkodva és karmolva a fát. A lábai a dereka köré voltak tekerve. Körmeit a bőrömbe véste az oldalamon minden lökésnél. Bármelyik pillanatban elmehettem. Tudtam, hogy közel a vége. De megérte minden pillanat. Nem tudom hogyan bírtam a hangomat fennhagyni a szobában. De sikerült csendben elélveznem. Két lökéssel később jött utánam Osamu is.

--------------------------------------------------

... Nos.... Az van, hogy Nina channak (Ninotchka_) megint igaza lett.... Figyelem az egyik írói íratlan szabály következik!

Kielégítetlenül nem szabad írni!!!!!!!

Mert ez lesz belőle..... Baszkiiiii...... Nem vállalok felelősséget ezért a fejezetért..... 

Azért remélem tetszett..... és nem riasztja el az olvasóim felét....

...

.

.

.

.

.

.

Jujjjjj. Oké szerintem most elhúzok aludni! Oyasumi!