Ezt a fejezetet oktatobusz channak és brownhairedboi channak küldöm. 

E/2-ben írtam ami ritka tőlem.... Remélem tetszeni fog!

-----------------------------------

Már régen elvesztél. Senki se a keresett. Elfelejtettek, mert talán sosem ismertek. Nem vettek észre, mert nem láttak téged. Tudtad, hogy áldott vagy, mégsem érezted, úgy magad. Átok volt a képességed, nem áldomás. Képes voltál láthatatlanná válni, és ha úgy akartad mást is azzá tehettél, ha éppen úgy érintetted meg. Volt idő, amikor még képes voltál teljesen uralmad alá vonni, irányítani. De már évek óta nem ment. A legkülönbözőbb pillanatokban tűntél el az emberek szeme elől. A családod és a barátaid valamiért elfordultak tőled. És az életed félresiklott 15 évesen. Már hónapok óta modellről, modellre jártál. Menekültél magad és a múltatd elől. Hátha majd máshol jobb lesz. Éppen pultos lányként dolgoztál egy bárban. És ez lett a veszted is. Miután végeztél a munkáddal néhány kései látogató rád mászott az utcán. Ha akkor nem aktiválódik, magától az erőd, lehet elkaptak volna. De így el tudtál menekülni a sikátorok hálójába. Bolyongtál köztük nem tudtad merre mehetnél tovább. Hangokat hallottál, így az egyik épület árnyékába rejtőztél, holott tudtad jól, hogy amúgy sem látnának meg téged. Eltűnni el tudtál, néha magadtól is nem kellett megvárnod, míg megtörténik. De visszatérni, csak ha az áldottságod is úgy akarta. És tovább láthatatlan maradni is tudtál. Ezt az egyet magabiztosan használtad. Figyelted, hogy üdvözöl itt találtak-e rád, vagy más veszélyes alakba botlottál. A következő kis utca sarkán feltűnt valaki és a vörösen fénylő Hold pont megvilágította neked. Egy fiatal, veled egykorúnak tűnő fiút láttál, fekete öltönyben és nagy ballonkabátban, amit csak a vállaira terített. Ahogy körbenézett megláttad, hogy egyik szeme, a jobboldali be van kötve. Visszakapta a tekintetét oda, ahonnan jött, idegesnek tűnt. Majd feléd indult és mikor melléd ért neki is megtetszett a rejtekhely. De ahogy belépett az árnyékba, veled találta szembe magát. Meglepetten tántorodott meg.

- Elnézést! Nem tudtam, hogy ez a búvóhely már foglalt.

- T-te látsz engem? - bukott ki az első kérdés a szádon, hiszen tudtad még nem változtál vissza és reakciódtól az előtted álló is meglepődött.

- Tessék? Már hogy ne látnálak?

- Senki sem látott még eddig, ha így voltam...

Zajt hallottatok, így mindketten oda kaptátok a tekinteteket. Valaki követte a fiút, nem is egyedül. A kötéses ökölbe szorította kezét, amiken szintén fáslit figyeltél meg. Megint rád nézett és végigmért, úgy tűnt leesett neki, hogy miről van szó.

- Ha láthatatlan vagy, akkor maradj is úgy! Akkor nem lesz bajod. Azok engem üldöznek. Nem szeretnélek belekeverni ebbe... További szép estét kisasszony!

Ezzel a sarkon fordult, hogy otthagyjon téged a sötétben. Láthatatlanul. Egyedül. Magányosan. Úgy ahogyan eddig voltál. Nem akartad. Végre valaki észrevett téged. Megdobbantotta kihűlt szívedet. Meg akartál szólalni, hogy ne hagyjon ott. Maradjon még. Nem is emlékeztél, mikor érezted ezt utoljára. Látott téged így valami elindított benned. Mikor kinyitottam a szádat, hogy megszólítsd, pont akkor látták meg a fiút az üldöző is.

- Meg vagy végre Maffia fattya - kiáltották a fiú után.

Aki egyszerűen megtorpant. Megfordult és végigmérte őket. Túl nyugodt volt ahhoz képest, hogy az előtte állók állig fel voltak fegyverkezve és egyre közeledtek.

- Hol van a másik? - kérdezte tőle az egyik idegen

- Valószínűleg, már messze jár és örömmel hagyja, hogy meg dögöljek általatok.

Úgy beszélt, mint akit nem érdekli, hogy tényleg meghalhat. De ezek szerint volt egy társa. Akivel annyira nincsen jóban. És a fiú maffiának dolgozott. A férfiak a srác válaszát hallva fegyvert emeltek, hogy kilyukasszák szerencsétlen. De ő egyszerűen csak állt és várt. De te nem hagyhattad. Sosem voltál hősködős típus. De a fiú látott téged! Az egyetlen volt, aki képes volt észrevenni. Magától mozdult a tested, és amikor elindultál megláttál valakit, a tetőt. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve, amíg megtetted a távot a fiúig elkiáltottad magad, remélve, hogy ezzel időt nyerhetsz mindkettőtöknek.

- Fent a tetőn! - ordítottad torkodszakadtából.

Amire a tucatnyi emberből úgy a fele nem lőtt a fekete ruhás kötésesre. De még így is rengeteg golyó száguldott felétek, hiszen addigra már te is a hatótávjukba kerültél bár nem láttak téged. De elértél a fiúhoz és sikerült ellöknöd őt a lövedékek útjából. De abban a pillanatban megérezted többnek is a becsapódását. Téged találtak el, de sikerült a kötésest a célkeresztből eltüntetned. Viszont ahogy megfogta a korodat te is láthatóvá váltál. Ő nagyon megdöbbent a tetteden és azon, hogy csak úgy a karjaiba dőltél, amikor összeestél a fájdalomtól. Ekkor látta meg ő is, hogy hány seb kezdett el dolgozni azon, hogy ruhád anyagát vörösre fessék. Kezdett homályosodni a világ, mert sokkot kaptál. De még hallotta és érezted azt, akit megmentettél. Az ölébe húzott úgy próbált eszméletednél tartani és közben beszélt hozzád.

- Ezt miért tetted? Hé? Hallasz? Nehogy meghalj itt nekem!

Kiabált hozzád. Bár hallottál minden szót mégsem tudtad feldolgozni a tényt, hogy a halálodon voltál. Megérintetted a fiú arcát, végigsimítva bekötözött szemét, majd félrehúztál egy göndör barna tincset a gesztenyebarna szeme elől. És mosolyogtál, mert gyönyörű volt az az írisz, amivel téged nézett. Örültél legalább neki nem esett baja. Neki, aki látott téged, még ha te láthatatlanná is váltál. Ez volt az egyetlen dolog, amire tudtál gondolni. Majd elájultál.

Amíg Dazai veled foglalkozott a személy, akit a tetőn láttál elintézte a támadóitokat. Utána ment vissza a társához. És akkor vette csak észre, hogy te is ott vagy, hiszen Dazai érintésétől a látható lett a tested. Rengeteg sebből véreztél és a kötéses remegett, ahogy kezében tartott.

- Dazai Baszki! Mi történt? Ki ez? – döbbent le Chuuya a látványon.

- Megmentett pedig nem ismer. - motyogta maga elé, majd felnézett a vörös hajú társára - Meg kell mentenem a Chuuya! El kell vinnünk Mori-hoz.

Chuuya-t is meglepte az, hogy Dazai így reagált a helyzetre, de segített neki. Ahogy elvittek téged a Maffiához Dazai folyamatosan rólad motyogott dolgokat. Mert a gondolatai kiszivárogtak ajkai közt.

- Azt mondta, hogy csak én látom. Áldott. Ez biztos. Megmentette az életemet. Lelövette magát. Mondtam neki, hogy maradjon ott. Miért nem hallgatott rám? Miért tette ezt?

Chuuya nem bírta felfogni, mi történt társával, sosem látta még így aggódni valakiért. De nem szólt csak szaporábban vette a lépteit. Mori nem hitt a szemének a feladat, amit adott a fiúknak nem így volt tervezve. De a kötéses addig könyörgött, amíg rábólintott, hogy megpróbálja megmenteni az életedet. Osamu végig melletted volt, még a műtőben is. Ugyanis, ha nem tette volna nem tudták volna elvégezni a műtétet sem. Végig fogta a kezedet, mert ha, nem elkezdtél eltűnni és nem látták, hol kell összevarrni téged. 16 golyó által okozott seb volt a tested. De csodálva határos módon csak négy volt, ami igazán súlyos. A többi vagy úgy ment át rajtad, hogy nem ért artériák vagy csak súroltak és felületi sebeket okoztak rajtad. Sikerült befoltozni a lövéseket a testeden. Osamu viszont továbbra sem akart mellőled elmozdulni.

- Nem, amíg fel nem ébred! – kiáltott a nővérekre, akik el akarták mellőled küldeni.

Nem értette miért tetted azt a sikátorban. Miért mentetted meg őt. Válaszokat akart és melletted maradni.

...

Lassan kezdtél ébredezni és érezted, hogy valaki fogja a kezedet. Osamu volt az. Már elaludt a széken ülve melletted, de már lassan 24 órája fogta a kezedet és nem tágított mellőled. Melegség öntötte el mellkasodat mikor a fényben felismerted őt. Bár a nevét még mindig nem tudtad.

Csak nézted, ahogy alszik. Nyugodt volt az arca is, kisugárzása is. Kicsit megszorítottad a kezét, amire lassan felébredt és rád emelte be nem kötött szemét. Megkönnyebbült, mikor látta, hogy ébren vagy. Egyből felállt és elengedve a kezedet átölelt, óvatosan, hiszen tudta, hogy a hátad tele van fájdalmas sebekkel.

- Végre! - suttogta - Már azt hittem sosem ébredsz fel!

Nagyon megleptek a szavai. Elvégre egyáltalán nem ismerték egymást, mégis aggódott érted és óvatosan bánt veled. Miután elengedett az ágyad szélére ült, hogy veled szemben tudjon maradni és továbbra is fogta a kezedet.

- Miért tetted ezt? - kérdezte fájdalmasan

Mivel nem volt semmid, ami veszhetett volna, így nyíltan felelhettél neki nem titkoltál el előle semmit.

- Te vagy az egyetlen, aki látott engem és veszélyben voltál. Nem akartam, hogy eltűnj. Azt én szoktam csinálni...

- De hiszen nem is ismersz, akkor miért?

- Tudod engem mindenhol csak elfelejtettek, mert nem vesznek észre, hiszen nem látnak. Már azt hittem, hogy ennyi volt. Eltűnök örökre. Mint egy névtelen szellem tengődök majd, amíg meg nem halok és soha senki sem fog rám emlékezni. Féltem ettől. Nem akartam, hogy így legyen. Akartam találni valakit, aki észrevesz majd engem. És te megtetted. Hogyan csináltad? Ki vagy te.?

Dazai megdöbbent. Ő, aki el akart menekülni az élet fájdalmaitól és miközben értelmet keresett az életének, azt is kutatta hogyan lehet leginkább fájdalommentes úton kioltani azt. Főleg a sajátját. Találkozott veled, aki élni akartál, de mégsem tudtál a képességed miatt. Nem éltél igazán, csak fel-felbukkanó szellem voltál, akit senki sem ismert igazán annyira, hogy keressen, ha eltűntél. Ezért menekültél el. Olyan helyet kerestél ahol megállapodhatsz, ahol számítasz. Ahol foglalkoznak veled, legalább annyira, hogy megkérdezzék jól vagy e, vagy esetleg feltűnjön nekik, ha annyira magad alatt vagy. És úgy tűnt ez a számodra ismeretlen fiú törődik veled de. Már azzal belopta magát a szívedbe, hogy megáldott. Észrevett úgy ott a sötétben láthatatlanként. Mikor más emberek délben, a fényes utca közepén az erőd nélkül sem vettek volna észre. Csak nézzétek egymást, míg kötésekkel fedett fiú összeszedte a gondolatait, hogy képes legyen válaszolni kérdéseidre. Csakhogy az, ahogy rá néztél elakasztotta a lélegzetét. Osamu, aki mindig tudta mit kell, vagy mit akar mondani most mégis szótlan volt és nem tudta hogyan tovább. Az, ahogy elvesztettek egymás tekintetében kiürítette elméjét. Sokáig tartott neki, míg el tudott vonatkoztatni attól, hogy milyen szépnek találja a szemeid csillogását. Aztán mikor sikerült visszatérni a kábulatból gyorsan kellett felelnie pedig már majdnem elfeleledte, mit is kérdeztél tőle. Felidézte és egy nagy levegővétel után válaszolt neked.

- A nevem Dazai. Dazai Osamu. Nagyon örülök annak, hogy találkozhattam veled, és hogy ellöktél lövedékek előbb. Téged hogy hívnak?

- [Név] vagyok simán, egyszerűen szólíts te is így. De... hogy csináltad ezt Osamu?

Megsimította hüvelykujjával kézfejedet, amit még mindig fogott. Mire oda néztél összefonódott ujjaitokra, majd vissza rá.

- Ez az oka annak, hogy látlak. Én is áldott vagyok, és ha megérintek egy másikat, akkor képességeit eltüntetem. De úgy tűnik nálad ez akkor is működik, hogyha nem érintem meg a bőrödet. Látlak akkor is, ha láthatatlan vagy.

- Akkor miért fogod folyamatosan a kezemet?

- Mert enélkül eltűnnél. És azt nem szeretném... A műtétet alatt is fogtalak, hogy az orvosok segíteni tudjanak rajtad. De ha nagyon zavar akkor-

- Nem - vágtál közbe - Egyáltalán nem zavar. Jól esik valaki érintését érezni.

- Furcsa lány vagy...

- Miért? Csak kimondom, amit gondolok. Nincs mit vesztenem, mert nincs semmi

- De van életed! Erre nem akarsz vigyázni?

Dazai maga sem értette miért aggódik egy lányért, akinek még csak a nevét tudja, de valahogy szimpátiát érzek irántad. A válasz azonban téged is meglepett. Ez az idegen, akiről csupán pár dolgot tudsz, mégis törődik veled, aggódik érted. Tudod a nevét, hogy körülbelül egy idősek vagytok, hogy áldott és még egy nagyon fontos dolgot. Mégpedig, hogy a Maffia ember. Csupán egy szervezet van Yokohama-ban ami a Maffia nevet viseli a Port Maffia. És te ennek a hírhedt alvilági szervezetnek az egyik emberét mentetted meg. Ő pedig viszonozta tettedet, azzal hogy kórházba vitt. Nem hagyott meghalni. Jóleső melegség járt át, amit már évek óta nem éreztél. Megszorítottad a kezét. A kezet, aminek hála mindenki látott téged. Hálás voltál Osamu-nak, hogy akkor befordult abba sikátorban és késztetést éreztél rá, hogy mellettem maradj.

...

Osamu sok időt töltött veled, amíg a kórházban voltál. Gyakran kivitt a kertbe sétálni. Persze inkább ő sétált, amíg téged tolókocsiban vitt körben. Amikor beleültetett mindig óvatosan ölelt át ügyelve arra, hogy egy sebedhez sem érjen hozzá a hátadon. Kedves volt hozzád, gyakran hozott virágot is neked és már olyan lett a kapcsolatotok, mintha évek óta ismernétek egymást. Bár nem vallotta be, ő maga sem tudta, miért akar minden nap látni téged. Aztán az egyik nap, mikor éppen a kertbe készültetek érkezett még egy látogatód. Öltözéke hasonlított Osamu-éhoz csak pluszban egy piros sál volt még a vállaira terítve és lila szemeivel téged fürkészek. Amikor Osamu meglátta megváltozott a viselkedése. Fegyelmezettebbé vált. Eltűnt az a játékos fiatal, aki veled töltötte a napjai egy részét.

- Dazai kun, miért nem mutatsz be minket egymásnak?

- Mori san ő [Név]. [Név]-chan Mori Ougai a főnököm.

- Csak [Név]? Nincs vezetékneved? - kérdezősködött

- Egyszer volt. De már évek óta nem használom nincsen szükségem rá. Örülök a találkozásnak Mori san.

- Én úgyszintén.

- Megtudhatom miért tisztelt meg a látogatásával a Port Maffia vezére? - kérdezted magabiztosan.

Amire mindkettejüknek leesett az álla. Osamu sosem mesélt a munkájáról. Hiszen nem akart veszélybe sodorni. Magad raktad össze és ezzel nem kis meglepetést okoztál mind a két jelenlévőnek. Mori Dazai-ra nézett, aki jelezte, hogy nem ő mondta e neked. Nincs köze ahhoz, amit most mondtál. Ezt látva folytattad mondandódat.

- Egyedül találtam ki és úgy látom igazam volt.

- Felettébb okos leányzó vagy [Név]. Tulajdonképpen, meg akartam köszönni, hogy megmentetted a jobb kezemet és megkérdezni mit kérsz cserébe.

Már vártad, mélyen magadban ezt a kérdést, így előre tudtad mit akarsz. Felkészültél, hogyha egyszer megkérdezik ezt tőled, magabiztosan tudjál felelni rá

- Szeretnék beállni Önök közé és Osamu mellett maradni!

Az említettben nagyot dobbant a kérésed, de féltett téged a folytatásról, éppen ezért tette a válladra a kezét, míg melletted állt. Érintése miatt neked is odakúszott a kezed. Úgy kulcsoltátok össze ujjaitokat.

- Érdekes kérés és hogyan tervezel segíteni az maffiának?

- Képes vagyok láthatatlanná válni. Csak Osamu a képes észrevenni engem abban az állapotban - magyaráztad

- Szeretném látni

- Osamu kérlek, engedd el a vállamat! - szóltál a fiúnak, aki egyértelmű a féltett Mori-tól - Így nem tudom megtenni...

- Igaz... Mori san még egy kicsit várnod kell.

- Van időm. - felelte jelezve, hogy nem szándékozik távozni addig, amíg nem látta képességedet, emiatt Osamu továbbra is feszenget főleg, hogy már nem fogadta a kezedet pedig szerette volna.

Beszélgettek egy pár percig, amikor Mori mögül előugrott egy szőke leányzó, azt kiáltva:

- Odanézz, Rintaro átlátok rajta!

Nem tudtad honnan érkezett a csöppség, de igaza volt a képességed visszatért és elhalványított. Ahogy megnézted a kezedet nagyot sóhajtottál, de utána teljesen eltüntetted a testedet. Mintha egy üres tolókocsinak beszéltek volna eddig a látogatóid. Mori elégedetten bólintott és még aznap felvett. Azt mondta most állj, talpra és pihend ki magad után, kiképeznek téged. Kémet akar csinálni belőled. A láthatatlanságod tetszett neki és hogy teljesítse a kérésedet is Osamu beosztottjának tett meg.

...

Teltek a hónapok. Téged kiképeztek és mesterien értettél ahhoz, hogy hogyan surranj be helyekre, információt szerezni. Nagyon hasznossá váltál Mori-nak és ezért sok küldetésed is volt. Otthonra találtál a maffiát belül. Osamu-val napi szinten találkozhattok és beszélgettél vele hosszasan, hazafelé mert szinte szomszédok voltatok. De fiút mégis zavarta, hogy nem maradt meg az a hangulat, amit a kórházban felépítettek. Most inkább voltatok nagyon jó viszonyban lévő főnök és beosztott. És ez Osamu-nak nem tetszett. Egyik nap mikor jelentéseket vittél neki különösen viselkedett. Elmondtad, amit akartál. De mikor távoztam volna elkapta a karodat és vissza rántott magához.

- Osamu? - néztél rá értetlenül

- Maradj, még kérlek [Név]. Hiányoznak a sétáink és te is nagyon hiányzol! Azt hittem, jó lesz, ha egymás mellett fogunk dolgozni. De eltávolodtál tőlem. Vissza akarlak kapni!

Nem hittél a fülednek. Osamu úgy viselkedett, mintha korábban jártatok volna és szakítottatok volna. De ez nem így volt, mégis összeszorult a mellkasod szavaitól. Megölelted a fiút, aki egyből karjaiba zárt. Erre volt szüksége. Nagyon hiányoztál már neki és félt, hogy többé nem teheti majd meg ezt. De még időben lépett ez ellen.

- Mond csak [Név]... Mit jelentek én neked?

- Fontos vagy nekem Osamu! Te adtál nekem egy helyet ahol élhetek és számítok.

- Nekem te többet jelentesz [Név]!

Elvált tőled és mielőtt bármit is mondhattál volna megcsókolt. Forró és rengeteg vággyal volt megtöltve az a csók. Átragasztotta rád is a vágyat ezért is, viszonoztad a csókját, amitől felbátorodott és hevesebben fajta ajkaidat. Hosszú csók volt és utána sem engedett el a füledhez hajolt, úgy suttogott neked.

- Szeretnék adni neked valamit [Név]...

Zsebébe nyúlt és kihúzott belőle egy ezüstláncon lógó valamit. Ahogyan jobban megnézted mikor a tenyeredbe helyezte felismerted. Egy történt volt az. Méghozzá nem is akármilyen.

- Ez egyike annak a 16 golyónak, amitől azon az estén megvettél. Ennek köszönhetem azt, hogy most úgy érzem, nem akarok elválni tőled. Elfogadod ezt tőlem [Név]? És vele engem is? [Név] lennél a kedvesem?

- O-Osamu? Igen! Igen!! Ezerszer is igen! - ugrottál a nyakába és csókoltad meg a fiút, aki megváltoztatta az életedet.

A nyakláncot az óta is talizmán ként hordod. Szerencsét hozott legalábbis így érezted. Te és Osamu egy pár lettetek, amiről hamarosan tudott az egész Maffia is. Hiszen Osamu szerette hangoztatni, hogy az övé vagy és senki sem vehet el tőle. Ezt akár fegyverrel is megmutatta, ha valaki hosszabban nézett. Rettentően féltékenykedő típussá vált, hiszen nem akarta, hogy valaki más elcsábítson tőle. De te sem akartál soha senki másé lenni. És ezt nem győzted neki elmondani. Egy idő után leállt ezzel a viselkedéssel, mikor már tudta tényleg nem fogod őt elhagyni. Megtaláltad a boldogságot és éppen csak be töltötted a 17-et.

Kicsit több mint egy évre rá Osamu otthagyta a Maffiát, csupán egy valamit vitt magával a múltjából. Mégpedig, téged!

----------------------------------------------

Kicsit érdekes volt most egyes szám második személyben írni.... De mint láthattátok kellet hogy le tudjam írni mi történt míg reader ájult volt. Remélem annyira nem lett rossz! Ninaaaa! Lucaaaa! Nektek sokkal jobban megy az ilyen! Remélem azért tetszett!