- Regiii! - ugrott a nyakamba Lili a suli előtt, jó hosszan megölelve, amikor a megbeszéltek alapján találkoztunk - Boldog szülinapooot! - ölelgetett meg mosolyogva.
- Köszi - mosolyodtam el lehunyt szemekkel, ahogy visszaöleltem.
- Úristen, esküszöm, jobban vártam a te szülinapodat, mint az enyémet! - látta be jókedvűen, mire felnevettem - Akkor tudsz jönni sütizni, ugye?
- Persze.
- Annyi, hogy előtte be kell ugranunk a bátyám sulijába, mert otthagytam valamit, de gyors leszek. Anya elvisz minket odáig, elvileg olyan öt-tíz perc múlva itt lesz - nézett Lili a telefonjára, teljesen belelkesülve, úgy mindentől.
- Okés - mosolyodtam el.
Lili és én leültünk addig a suli előtti padra.
Jópár diáknak ekkor lett vége az utolsó órájának, például Lili osztálytársainak és az enyéimnek, úgyhogy ők közben társaságonként mentek el tőlünk valamennyire, a suliból kifele.
- Mit szólsz szombaton egy szülinapi házibulihoz? - kérdezte Lili, csak úgy felhozva - Nálunk lenne, de azok lesznek ott, akiket szeretnél, meg bármit beleszólhatsz, hogy mi hogy legyen. Csak annyi ötletem van már, hogy milyen bulit akarok neked csinálni!
- Köszi - néztem rá mosolyogva - Tök jó lenne.
- Akkor vedd úgy, hogy szombaton programod van - vigyorgott Lili.
- Viszont nem vagyok még jóban annyi emberrel, szóval szerintem átadom neked, hogy kiket hívsz meg - mondtam őszintén.
- Majd megoldjuk - legyintett Lili teljesen természetesen - Van kedved egy medencés bulihoz esetleg?
- Medencés? - csodálkoztam.
- Persze, van medencénk, tudod.
- Igen, csak ez eszembe se jutott eddig. De persze, tök jó - mentem bele.
- Okés, akkor ez is egy opció, majd még tervezek - határozta el Lili lelkesen - Márk anyukájának szólok majd, csinálunk neked valami isteni, személyre szabott tortát. Milyen tortákat szeretsz?
- Bármilyet, ami nem túl édes. A könnyedebb tortákat szeretem inkább.
- Ezt akkor majd továbbadom Sacinak. Úristen, tele vagyok ötletekkel, legyen már szombat - pörgött be teljesen, mire elmosolyodtam.

Lili anyukája hamarosan megérkezett, mi pedig beszálltunk a kocsiba.
- Boldog szülinapot, Regi - pillantott rám Leni a visszapillantón keresztül mosolyogva.
- Köszönöm szépen - mosolyodtam el én is.
- Szasza sulija akkor? - kérdezte Leni a lányától a biztonság kedvéért, aki mellette ült az anyósülésen.
- Igen, a kocsijában hagytam valamit és megbeszéltük, hogy nála lesz és ma beugrok érte.
- Rendben - állt ki Leni az utcából a visszapillantókat nézve.
Lili anyukájának a kocsijában még nem ültem eddig, de a vezetési stílusáról ítélve egyből megállapítottam, hogy ő tipikusan az a biztonságos női sofőr, aki mindenre odafigyel, mint ha még mindig a vizsgán lenne, és akit soha nem fognak megbüntetni gyorshajtásért, egyszerűen csak biztonságos és nyugodt, olyan, akinek jó érzés az autójában ülni.
- Milyen zenét rakjunk be útközben? - kérdezte Leni, amikor elindultunk.
- Úúú, karaoke-party? - lelkesedett be Lili, majd már kezdte is a válogatást a zenék között - Lányos utazás Anyával - fordult hátra hozzám Lili vigyorogva, csak magyarázatképpen, mire Leni nevetve bólintott egyet - Választottam egyet, kövire ti választotok - jelentette be Lili a zenék között válogatva, majd nemsokára elindított egyet.
Ahogy felcsendült a Taylor Swift-szám, a hajnali beszélgetésemre gondolva Szaszával, akaratlanul elmosolyodtam és elfordítva a fejem, inkább kinéztem az ablakon, hogy ne legyek annyira feltűnő.
- "Say you'll remember me, standing in a nice dress, staring at the sunset, babeee..." - énekelt Lili és Leni egyszerre jókedvűen, beleélve magukat, én pedig mosolyogva hallgattam őket, majd nemsokára Lili megszólalt - Úúú, megvan a kövi. "Biiig reputation, biiig reputation" - énekelt belőle az anyukájának, miközben az előző még ment, csak hogy beleegyezik-e, hogy ezzel folytassuk a karaoke-party-t.
- Ez még menjen végig szerintem - mosolygott Leni, közben bekanyarodva az egyik utcába.
- Úristen, van egy mégjobb ötletem kövinek - vigyorgott Lili felcsillanó szemekkel a következő zenét illetően, ahogy vége lett az előzőnek - Most koncertet fogok tartani - lapozgatott a zenéi között Lili vigyorogva, miközben felhúzta a lábait törökülésbe.
Nemsokára elindult a zene, szintén Taylor Swift, ha már Lili beleélte magát a témába, viszonylag jellegzetes kezdéssel, mire Lili vigyorogva konstatálta, hogy mindhárman tudjuk, melyik zene jön, majd az összes létező hangot belőle kívülről tudva, ösztönösen elkezdte a "...Ready For It?" szövegét, mint aki álmából felkeltve is letolná az egészet hiba nélkül.
- "Knew he was a killer first time that I saw him, wonder how many girls he had loved and left haunted..." - darálta a szöveget Lili az énekesnővel tökéletes szinkonban vigyorogva beleélve magát a hangulatba, én pedig Lenivel együtt halkan nevetve hallgattam - "In the middle of the night, in my dreaaaams..." - énekelte poénból lehunyt szemekkel, színpadiasan a mellkasára téve a kezeit, majd közben ötlete támadt, és előkapott a táskájából egy kulacsot, amit mikrofonnak használt tovább.
Itt tenném hozzá, hogy a poéntól függetlenül tényleg jó előadás volt, akkor is, ha nevetve hallgattam, mert amúgy Lilinek eszméletlen jó hangja van, oda-vissza tudta az egészet és kellőképpen beleélte magát, mint egy koncerten.
- Ááá, legjobb vibe - dőlt hátra az ülésen Lili vigyorogva a dal végén - Most Regi választ.
- Nekem mindegy - dobtam tovább a választás lehetőségét mosolyogva, miközben kényelmesen elhelyezkedtem.
- Akkor Anya - nézett Lili az anyukájára.
- "You're on the phone with your girlfriend, she's upset..." - énekelte Leni mosolyogva az első dalt, ami eszébe jutott.
- "She's going off about something that you said..." - csatlakozott be hozzá Lili ösztönösen az éneklésbe, miközben már kereste is a You Belong With Me-t a lejátszási listák között - "...'cause she doesn't get your humor like I dooo..." - énekelték ketten, amit mosolyogva hallgattam, mert egyébként nagyon szép volt.
- Tütütütü-tütütütü - folytatta Lili a gitáros részt a telefonján lapozgatva, mire mindhárman nevettünk egyet - Erről a zenéről egyébként titeket tudlak elképzelni gimiből Apával - mondta Lili az anyukájára nézve - Simán megvagy a lelki szemeim előtt, ahogy erre vibe-olhattál volna tizennégy évesen a szobádban.
- Csak akkor még nem jött ki ez a zene - mosolygott Leni.
- Ezért "volna" - jelezte azt az egy, használt szavát Lili.
Leni halkan elnevette magát, én pedig magamban mosolyogva megállapítottam, hogy ez az autóút eszméletlenül szívmelengető.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy anya-lánya karaoke Taylor Swift számokra egy kocsiút közben ennyire megmosolyogtató tud lenni.

Amikor megérkeztünk Szaszáék sulijához, Leni megállt az autóval, mi pedig kiszálltunk belőle.
- Érezzétek jól magatokat - mondta nekünk Leni kedvesen, ahogy elköszöntünk tőle, mire Lili még megölelte egyszer, majd kiszálltunk a kocsiból és integettünk neki egyet.
Lili és én bementünk az épület bejáratán, ahol a portás beengedett minket, mi pedig felsétáltunk egy lépcsőn.
- Basszus, szerintem még órájuk van - látta be Lili körbenézve, mivel elég nagy volt a csend.
- Megvárhatjuk, amíg kicsengetnek - mondtam.
- Bocsi, hogy megváratlak - húzta el a száját Lili, mire legyintettem egyet - Addig vegyünk valamit a büféjükből. Ezerszer jobb itt a büfé, mint nálunk.
Őszintén, amikor az új sulimba kerültem, ugyanezt gondoltam a régi sulimhoz viszonyítva, szóval erre kíváncsi lettem.
A büfé itt egy konkrét helyiség volt, mint egy étkező, asztalokkal, fotelekkel, úgyhogy Lili és én vettünk egy pár apróságot (tényleg nagyon menő volt a választék), majd leültünk vele az egyik asztalhoz.
- A bátyáméknak most van tesije? - szúrta ki Lili az egyik ablakon kinézve, ami elé leültünk, mire ösztönösen én is odanéztem.
- Szóval ők is kint fociznak januárban - állapítottam meg a suli kültéri focipályáját nézve.
A mi sulinkban is egész tanévben imádnak kint focizni a fiúk, hóban-fagyban, hőségben, esőben, akárhogy.
- Igen, nagyon durva. Jó, most annyira nincs rossz idő, de akkor is, rövidujjúban vannak, hogy nem fagynak szét? - kérdezte Lili értetlenül.
Ránézésre a végzős a-s fiúk játszhattak a b-s fiúk ellen, utóbbiak azzal a klasszikus tesiórás mezzel az egyenpólójukon, szóval Szasza és Márk is a pályán voltak, csak Márk a mezes csapatban.
Lilivel egy pár másodpercig néztük őket a fotelekben ülve, majd végül a barátnőm megtörte a csendet.
- Na jó, amúgy erről élőben akartam beszélni - szólalt meg mosolyogva, mire egymásra néztünk - Szasza mondta, hogy nálad volt pénteken.
Egyrészt megkönnyebbültem, hogy felhozta a témát, ráadásul így, másrészt viszont zavartan elnevettem magam, de igyekeztem természetes maradni.
- Alig tudok valamit, hogy volt ez, vagy mi történt? - érdeklődött Lili kíváncsian, felhúzva a lábait maga alá a velem szemben lévő fotelben ülve, majd megkeverte a forrócsokiját, amit kért magának.
- Bocsi, én is élőben akartam mesélni, és eddig nem annyira tudtam, hogy mit mondjak - kezdtem őszintén, Lili pedig kedvesen nézve hallgatott. Úgy voltam vele, hogy stratégiát váltok és felvezetés helyett inkább kapásból belevágok a közepébe, hogy utólag megmagyarázzam, szóval így is tettem - Szasza megcsókolt - mondtam ki gyorsan.
Lili felcsillanó szemekkel, teljesen feldobódva a hírtől, eltátotta a száját egy pár másodpercre, majd inkább lerakta a forrócsokiját, hogy jobban rá tudjon fókuszálni a beszélgetésünkre.
- Úristeeeen! - sikított halkan, boldogan kapálózva egy picit a kézfejeivel - Micsodaaa? De ugye már az után, hogy dobta miattad Emmát? - kérdezte, csak hogy biztos legyen benne - Csak mert ne legyenek illúzióid, elég nyomós érv voltál amellett, hogy nem nagyon érdemes megmentenie a kapcsolatát Emmával. Na jó, Úristen, Regi! - pörgött be a hírtől mégegyszer, majd várta, hogy meséljek.
- Ez most pénteken volt.
- Amikor átment hozzád? Amúgy miért ment át hozzád?
- Elvileg arra járt, mert valami haverjával találkozott a közelben és hazafele beugrott hozzám, aztán beszélgettünk nálunk egy csomót, utána meg elmentünk sétálni, mert esett a hó és tök szép volt, utána hazakísért, és... igen - meséltem akaratlanul mosolyogva.
- Vááá! Részletek, Regiii! - faggatott Lili teljesen belelkesülten vigyorogva, mire halkan elnevettem magam - Tegyük félre, hogy a bátyámról beszélünk. Ugye jól csókolt? Mondd, hogy jó volt.
- Nagyon jó volt - vallottam be őszintén mosolyogva.
- Jobb, mint az exeddel?
- Sokkal - láttam be, kimondva, amit eddig nem mondtam ki, mire Lili szinte pattant egyet a boldogságtól, vigyorogva tapsolva egy picit - Egyébként aznap este rámírt.
- Ugye a szülinapodra is írt neked?
- Igen, ő volt utánad a második - mosolyogtam.
- Haha - vigyorgott Lili.
- Tulajdonképpen alig aludtam, mert negyed kettőig beszéltünk, aztán elkezdtünk telefonálni.
- Negyed kettőkor? - kerekedtek el a szemei, mire nevetve bólintottam egyet - De várjunk, ennek a péntekinek mi volt az előzménye egyáltalán? Csak hogy mindent tudjak - tért vissza a témára Lili.
- A szilveszter - mondtam ki a hajamba túrva, mire Lili teljesen bepörögve meglepetten elnevette magát.
- Ami után két nappal szakított Emmával, és amiről pletykál a fél suli, Úristen, Regi, mindent mondj el - kért meg oda- és vissza a történettől.
- Igazából konkrétan nem történt semmi, mármint... - nevettem el magam zavartan - Alapból csak beszélgettünk, ahogy azelőtt is, csak kezdtek sokkal... közelségesebb beszélgetések lenni, tudod. Meg még éjfél előtt valamennyivel táncoltunk.
- Ilyen flörtölősen?
- Azt hiszem - túrtam a hajamba megilletődötten mosolyogva - Aztán boroztunk a kanapén, meg ott is beszélgettünk, közben elég nagy tumultus lett ott, szóval félig behúzott az ölébe... meg éjfél után, mielőtt elment volna, amíg Márkkal telefonáltál, akkor is beszélgettünk, csak akkor az erkélyen, ott megöleltük egymást kétszer, és talán... szóval szerintem talán megcsókolt volna akkor is, csak végül nem úgy alakult. Úgyhogy részben azért is jött be hozzánk pénteken, hogy beszéljünk ezekről, hogy én hogy vagyok ezzel, meg ilyenek. Meg neki azért szilveszterkor még ott volt Emma, és ez utólag elég összezavaró volt.
- Ugye nem érzed magad rosszul Emma miatt?
Egy apró sóhajtás hagyta el a számat, mert először nem tudtam, hogy erre mit mondjak, ezt értelmezve pedig Lili folytatta egyből.
- Ez azért nem olyan volt, mint egy átlagos megcsalás és szakítás valaki harmadik miatt - szögezte le nekem Lili - Nagyon szeretem Emmát, de az egész kapcsolatuk már ott veszett ügy volt, ahogy elkezdődött.
- Attól még nem korrekt Emmával sajnos.
- Szasza azért adott esélyt kettőjüknek, mert barátok voltak és volt egy kis időszak, amikor neki is voltak valami plusz érzései, még amikor csak alakulóban voltak ketten, aztán összejöttek, alapból úgy, hogy veszekedtek, és azzal békültek ki, hogy kimondták, hogy együtt vannak. Három hetet voltak együtt, Regi, ami alatt még összevesztek párszor, Szasza egyre többször cseszte fel az agyát Emmán, minderre rá pedig ez alatt simán érdekelni kezdte valaki más, amihez elég volt konkrétan három hét, teljes mértékben megértem a bátyámat, amiért úgy értékelte ezt az egészet, hogy nincs értelme megmenteni, mert egyre rosszabb. Az meg, hogy volt köztetek valami szilveszterkor, egy egyértelmű jelzés volt és egy pont a mondat végén, ami után két nappal tök egyenesen véget vetett a kapcsolatuknak. Emmának se tett volna jót, ha együtt maradtak volna, senkinek sem tesz jót egy rossz kapcsolatban lenni, ahol ezerrel ragaszkodik a másikhoz, akit viszont más is érdekel. Az, hogy ott volt Szaszának Emma, amikor megismert téged, elkezdtetek beszélgetni, és egy idő után elkezdett kialakulni köztetek valami, meg elkezdted érdekelni, ilyen egyszerűen csak van, és egyértelművé tette Szaszának, hogy nem Emma az, aki mellett lenni akar, akkor meg nem ragad le. És nem közvetlenül miattad szakított vele a bátyám, mert enélkül is több sebből véreztek. Te csak plusz egy ok voltál, amiért érdemes megtenni, szóval emiatt nem kell rosszul érezned magad. Inkább legyél boldooog! - mosolygott Lili, lelkesen az eseményektől, mire őszintén elnevettem magam - Tudod, hogy shippellek titeket, amióta csak jóban vagyunk.
- Azért kicsit tartottam attól, hogy zavarna - vallottam be, csak hogy tudja.
- Miért zavarna? - kérdezte Lili mosolyogva.
- Mert a bátyád - emlékeztettem.
- Épp ezért imádom, kettő az egyben, a bátyámnak tudom, hogy normális és cuki barátnője lesz, akit imádok, neked meg tudom, hogy jó kezekben leszel és nem egy idiótához kerülsz megint, meg amúgy is shippellek titeket, mert mindkettőtöket ismerlek, tudom, hogy összeilletek és még segíteni is tudok, ha kell. De igazából még ha engem ki is veszünk ebből, nem vagyok önző, hogy azon pattogjak, hogy majd biztos elhanyagolsz, nyilván örülök, hogy két ember, akik tök fontosak nekem, azzal vannak együtt, akik tetszenek nekik és jól érzik magukat egymással, Regiii, ne csináld már - mosolygott rám, felvázolva az egészet.
- Igazából nem vagyunk együtt - javítottam ki mosolyogva, csak hogy pontosak legyünk.
- De jó úton vagytok affelé - kavarta meg Lili a forrócsokiját vigyorogva - És elég erős drukkereid vannak. Anya, Márk és én kapásból - közölte természetesen - De szerintem Apa is, csak őt még nem kérdeztem.
- Márk előtt szerintem már azelőtt lebuktam, hogy én tudatosítottam volna a dolgokat - láttam be halkan elnevetve magam.
- Szerintem is. Én azóta sejtem, hogy van valami, amióta megkaptad Szasza rajzát a hűtőnkről, csak néha elbizonytalanítottál azokkal a bencés-hülyeségekkel, de már egy jó ideje biztos voltam benne, hogy tetszik neked a bátyám, és nem csak azért, mert mindenkinek tetszik - tette hozzá mosolyogva - Plusz Szaszát is ismerem, nyilván. Jó, ha megjegyzi a barátnőim neveit, általában, ha átjönnek hozzám, csak hagyja, hogy csorgassák utána a nyálukat, de amúgy azzal vagyok, akivel akarok, nem is nagyon érdekli, nem avatkozik bele, elvan ő a saját haverjaival, meg baráti köreivel, barátnői is mindig onnan vannak, olyanokkal, akiket rajtam keresztül ismert meg, soha. Szóval azt, hogy jóban vagytok, beszélgettek, kijöttök egymással, meg ilyenek, már önmagában is imádtam, most viszont... ááá! - vigyorgott teljesen feldobódva, mire mosolyogva a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Szasza egyébként azt mondta, hogy beszélt veled csütörtökön, amikor elmesélted neki azt a sztorit róluk a suliból.
- Igen, mondtam neki, hogy amúgy van egy olyan pletyka a sulinkban, hogy vele és Márkkal is kavarsz. Tudod, milyen, de ráakaszkodtam és kihúztam belőle annyit, hogy amúgy az ő részének van valóságalapja, csak ez az egész beszélgetésünk egy napon volt azzal, hogy megtudtam, hogy szakítottak Emmával, szóval sokat nem beszéltünk róla. De azt tutibiztosan láthatta rajtam, hogy örültem a gondolattól, hogy esetleg lehet közöttetek valami. Tényleg, egyébként most akkor hol tartotok? - érdeklődött kíváncsian.
- Nem annyira beszéltünk erről - mondtam őszintén - Pénteken azt mondta, hogy meg akar ismerni, mert elvileg nem hagyom magam annyira.
- Inkább csak tele vagy meglepetésekkel, mert kicsit rejtélyes vagy, és nem nyílsz meg annyira könnyen, vagy hamar, és érett is vagy, meg különleges, úgyhogy összességében érdekes lány vagy - mosolygott rám Lili - Megértem, hogy megismerne. Na, és te hogy állsz?
- Tényleg nem nyílok meg annyira könnyen, szóval... - túrtam a hajamba - Leginkább hagyom, hogy megismerjen.
- Ki fog ismerni - jelezte Lili mosolyogva - És szerintem tudni fogja, hogy mit kell éreztetnie veled ahhoz, hogy biztonságban érezd magad vele. Néha azt kívánom, hogy bárcsak átlátnék úgy az embereken, mint a bátyám.
- Kiderül, hogy fog alakulni - vontam vállat elmosolyodva, majd egyszerre néztünk ki az ablakon.
Eközben megszólalt valami csengőféle, mire Lili ránézett az időre.
- Szerintem ez a jelzőcsengőjük lesz - mondta Lili - Lemegyünk az udvarra? Ha befejezték a focit, elkérem Szaszától a cuccomat.
- Oké - álltam fel a fotelemből, majd felvettem a kabátom Lilivel együtt.
- És azért még erre a témára visszatérünk - mosolygott rám Lili, mire halkan elnevettem magam.
- Rendben - adtam meg magam nevetve.

Amikor leértünk a suli udvarára, a focipályától valamennyire leültünk egy padra egymás mellé, hogy bevárjuk, amíg véget ér a tesióra, ami az utolsó órájuk lehetett, mert nem kapkodták el túlzottan a dolgot.
A focit nézve szinte mindenki ismerős volt a pályáról minimum arcra a keringőpróbák miatt.
Mindig rájövök, hogy ha összeengednek huszonöt-harminc fiút egy meccsre, függetlenül attól, hogy tesióra keretében történik, tét nélkül, vérre megy, olyan komolyan tudják játszani, mint ha az életük kimenetele múlna rajta.
Szaszára néztem, akit eddig még nem is láttam focizni, de még úgy igazából sportolni se, ha a decemberi korizást leszámítjuk. Meg tesicuccban se láttam még. Sőt, jobban belegondolva a vádliját is most először láttam.
Méginkább belegondolva realizáltam, hogy nagyon kevés élethelyzetben láttam még.
Nem lepett meg, csak megszorozta az érzéseimet kettővel, ahogy megfigyeltem, hogy a vádlija is milyen erős, mivel akkor épp az volt a legláthatóbb izomzata futás és focizás közben, és minimum tizenöttel, ahogy ténylegesen sportolni láttam.
Na igen, sportoló, és ez üvöltött róla.
Határozott, gyors, magabiztos, domináns, és már a szimpla megjelenésével nyert előre.
Rengetegszer került hozzá a labda, vagy azért, mert megszerezte, vagy mert folyamatosan neki passzolták, és megdöbbentően ügyes volt - mindenféle elfogultság nélkül megállapítottam, hogy a pályán lévő srácok között az egyik legjobb volt.
A volt barátom focista volt, szóval több meccsét is végignéztem már, meg annyira nagyon laikusnak se érzem magam a fociban, de most Szaszát nézve beláttam, hogy basszus, jobb volt, mint amiket ott láttam, azokon a meccseken.
Csak pár percet nézhettem az előttem zajló meccsből, és lőtt három gólt, meg még jópárszor végigvitte a labdát a kapuig, csak vagy lepasszolta közben, ha már csapatsport, vagy kivédte a kapus, de tényleg meghökkentően jó volt, csodálva néztem.
Ezer százalékosan egyértelmű volt az, ami eddig is, hogy Szasza a legnépszerűbbek közé tartozik az évfolyamában, sőt, elég domináns a megjelenése és tökéletesen megvan a kisugárzása ahhoz, hogy ő legyen az a srác az évfolyamban, mindez pedig a fociban megsokszorozódva jött ki.
Az én szememben a fiúk focija nagyjából megfelel a lányok közös készülődésének egy fürdőben, sok mindent nyilvánvalóvá tesz az egymás közti viszonyokról.
Egyébként Szaszánál mindehhez mellékesen még hozzájött a külső látványa, akkor is, amikor épp nem nála volt a labda, csak beletúrt a hajába, enyhén kipirult arccal a januári hidegtől és az aktív mozgástól együtt, ahogy röhögött, ha volt valami olyan esemény, a néha megjelenő gödröcskéi az arcán, ahogy odaszólt valakinek, a kézmozdulatai, ahogy jópárszor a kezébe vette a csapata irányítását és felvázolta néhány csapattársának, hogy mi legyen, hova helyezkedjen inkább, és mindig be is jött, de még az is, amikor kiégett egy olyan helyzet kihagyásakor, amit jó lett volna nem kihagyni.
Megvan az érzés, amikor valakinek a legtermészetesebb, legapróbb mozzanatai juttatják eszedbe, hogy megszeretted őket?
- Regi - bökött meg Lili mosolyogva, amikor épp nem a pályára néztem, mert a sulit néztem meg, mire ránéztem, Lili pedig jókedvűen a pálya felé biccentett, szóval arra pillantottam.
Szasza ekkor törölte meg épp a homlokát gyorsan a pólója szélével, aminek a hatására az felhúzódott róla egy pillanatra, így láthatóak lettek a tökéletesen kidolgozott kockái a felsőtestén, majd végül visszahullt rá a pólója alja, de addigra már végigjárt a látvány oda-vissza százszor és képtelen voltam nem úgy mosolyogni, mint egy idióta.
Lili mosolyogva pillantott rám, én pedig eszméletlen hálás voltam neki, hogy felhívta a figyelmem erre a jelenetre.
Volt egy olyan érzésem egyébként, hogy nem véletlenül ültünk ott a pálya szélén, amikor bárhol máshol is bevárhattuk volna Szaszát.

Még nem volt vége a meccsnek, amikor Márkot valamiért kiállították, de nem zavarta, mert észrevett minket és odajött hozzánk.
- Császtok - huppant le mellém - Boldogat itt is - borzolta össze a hajamat kicsit derűsen.
- Köszi - igazítottam meg a hajam nevetve.
- Előző szünetben raktam ki neked story-t, hogy lekörözzem azt a csajt melletted - mutatott Lilire szórakozottan.
- Haha, nem tudsz - nyújtotta rá a nyelvét Lili.
- Megnézem - nyitottam meg az Instát mosolyogva.
Márk két képet rakott ki, az egyik a szalagavatóján készült - mindketten keringőruhában voltunk egymás mellett, de ez már az eggyel azutáni kép volt, amin még normálisan mosolyogtunk a kamerába, mivel Márk úgy csinált, mint ha oldalról le akarna bokszolni, én pedig nevetve megvédtem magam -, a másik képen pedig az általa készített palacsintát eszem Lili buliján.
A két képet látva elmosolyodtam, majd belike-oltam az instastory-t.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam Márkra.
- Az enyém jobb és kész - vigyorgott Lili az unokatesójára.
- Dehogyis, nézd már, milyen esztétikus lett az enyém - mutatott Márk a telefonomra bizonyítékképpen.
- Hé, az enyém is az lett!
Nevetve hallgattam őket, majd miután lezárták a beszélgetést egy döntetlenben megállapodva, lefújták az előttünk zajló meccset, úgyhogy Márk a férfi tesitanára üvöltésének meggyőző hatására jókedvűen visszasunnyogott a többiekhez.

Amikor a fiúk lejöttek a focipályáról, a tesitanár pedig bevitette Márkkal meg egy másik sráccal a szertárba a cuccokat, mi, Lilivel a padon maradtunk, mert Szasza észrevett minket és odajött hozzánk.
Ahogy összetalálkozott a tekintetünk, megéreztem azt a kellemes, meleg érzést megjelenni magamban a pillangóimmal együtt.
Olyan megigézőek a szemei.
- Merre van a cuccom? - kérdezte tőle Lili ülésből felnézve rá, miközben Szasza ráérősen odajött hozzánk.
- A szekrényemben, nyitva van - válaszolta neki Szasza - Most először használtam kábé, kemény volt.
- Azok a szekrények, amik a termetek mellett vannak?
- Ja, és rajta van a nevem valahol.
- Miért kell felmennem a másodikra? - nyöszörgött Lili.
- Ne sírjál már - nézett rá Szasza szórakozottan.
- Oké, akkor mindjárt jövök - állt fel Lili rászánva magát, mire mindketten utánanéztünk - Regi, bevársz itt? Utána úgy is megyünk tovább, és ki tudunk menni itt is.
- Persze - válaszoltam egyből, rámosolyogva.
Ahogy Lili otthagyott minket, összenéztem Szaszával, majd ettől a spontán kettesben-hagyós jelenettől halkan elnevettem magam, Szasza pedig szórakozottan mosolyogva pillantott a húga után, majd vissza rám.
- Szia - köszöntem neki azért mosolyogva.
- Helló - ült le mellém a gödröcskéivel az arcán, ha már így alakult, mire ránéztem, és azon kaptam magam, hogy úgy lenne kedvem lóbálni mellette ülve a lábaimat a padon, mint egy kislány.
- Nem fázol? - kérdeztem, tekintve, hogy én kabátban voltam, ő meg rövidujjúban.
- Még nem - válaszolta a focipálya irányába pillantva.
- Jó voltál egyébként - mondtam mosolyogva - A fociban.
- Feltűnt közben, hogy itt ültök amúgy, nem is értettem először, hogy kerültetek ide - röhögte el magát őszintén, miközben beletúrt a hajába - Mármint nyilván megbeszéltük, csak így hirtelen kicsit random volt.
- Megértem - nevettem fel halkan.
- Boldog szülinapot amúgy így élőben is.
- Köszönöm - mosolyodtam el.
- Élsz még? - kérdezte derűsen, a kialvatlanságom miatt.
- Nagyjából - dörzsöltem meg az arcom nevetve - Egyébként Lilivel voltunk a büfétekben, nagyon menő - meséltem el, csak úgy - És az itteni kávé is finom.
- Mikor jöttetek?
- Egész körül.
- Azóta itt vagytok?
- Megvártuk a kicsengőt. Legalább láttam a meccs végét.
- Szakértői szemekkel nézted - mosolygott rajtam szórakozottan, miközben kinyitotta az ásványvizes üvegét, hogy igyon egy pár kortyot.
- Nem vagyok annyira hülye a fociban - védekeztem halkan nevetve - Mármint elméleti szinten.
Szasza mosolyogva beleivott a vizébe, majd pár másodperc múlva megszólalt.
- Ja, tényleg, focistával jártál - gondolt bele derűsen.
- Apukám is rengeteg focit nézett. Voltam meccseken, vele is, meg Bence meccsein is.
- Legközelebb meghívunk partjelzőnek.
- Hát, lássuk be, abból most hiány volt.
- Na látod, ideális vagy a feladatra - nézett rám a gödröcskéivel az arcán, én pedig felnevettem.
- Örülök, hogy meggyőztelek a foci-képzettségemmel - mosolyogtam jókedvűen, mire elröhögte magát.
- Ha a kocsikhoz is értesz, leszarom, feleségül veszlek - közölte poénból, lerakva a vizét a pad mellé.
- Egy darabig néztem Forma-1-et, az ér? - próbálkoztam vigyorogva.
- Félpontot megadjuk - gondolta át szórakozottan mosolyogva.
- Csak hogy lerontsam a pontszámomat... - nevettem el magam a hajamat megigazítva - Idefele jövet Lilivel és anyukáddal Taylor Swift-re karaoke-ztam a kocsiban. Csak hogy tudd - mosolyogtam, felhozva az éjszakai beszélgetésünket, mire nevetett egyet - Viszont azért hat év gitározásért szeretnék pontot igényelni.
- Azért előleget kaptál. A rendes ponthoz el is kell játszanod valamit.
- Mi ez a szabály? - nevettem fel.
- Ez van - nézett rám derűsen.
Halkan nevetve összehúztam magamon a kabátom, picit megborzongva a hidegtől.
- Bemehetünk amúgy, ne fagyj meg - jegyezte meg Szasza halványan mosolyogva.
- Miért én fázom kabátban és farmerban? - kérdeztem őszintén elnevetve magam.
Szasza egy apró mosollyal az arcán kicsit széthúzta a kabátom, alá pillantva, hogy mi van rajtam.
- Nem öltözted túl magad, hallod - röhögte el magát meglepetten.
- Te mondod rövidujjúban?
- Most fociztam, az még fűt. Menjünk be - mondta rám való tekintettel.
- Lilinek megígértem, hogy itt várom meg.
- Leülünk a folyosón, úgy is arra menne el.
- Jó, oké - adtam meg magam.
Szaszával felálltunk és az udvaron végigsétálva az arra vezető bejárathoz mentünk.
Szasza kinyitotta az ajtót, majd félkézzel ösztönösen, gyengéden a derekamhoz nyúlva engedett be maga elé.
Nőként kezelt, és ez annyira jó érzés volt.
- Köszi - mosolyogtam rá.

Amikor beértünk a suliba, az első folyosón meg is álltunk, ahol nem igazán voltak, és útba esett az udvar irányába, majd leültünk egy dívány-szerűre ketten.
- Egyébként nem kell átöltöznöd? - jutott eszembe, csak mert tesije volt.
- Utolsó órám volt, bevárom, amíg a húgom visszajön. Utána hova mentek amúgy?
- Elvileg a Gyöngyvirágba. Innen az egy busz, ugye?
- Ja, csak van vagy tizenöt megálló addig.
- Igazából szeretem a hosszú buszutakat - láttam be - Egyedül is.
- Énidő? - nézett rám egy apró mosollyal az arcán.
- Olyasmi. Sokszor írok ilyenkor.
- Verset vagy novellát, vágom - biccentett halványan mosolyogva.
- Gondolkodtam azon, hogy regényt is elkezdhetnék, csak még túl rendezetlenek az ötleteim hozzá - meséltem.
- Magadnak írós vagy?
- Igen, nem igazán szoktam megmutatni másoknak, ami nyilván nem a másik miatt van, csak egységesen a külvilággal szemben, mert megmutatva úgy érezném, hogy meg kell magyaráznom, és az úgy már nem ugyanaz. Kell az érzelemvilágom, meg a gondolataim hozzá, hogy azt lássák, amit én.
- Oké, ezt értem, hidd el.
- Meg néha kicsit attól is tartok, hogy hogyan néznének rám utána - vallottam be, mire Szasza szórakozottan rámnézett.
- Jézus, Regi, miket írsz? - kérdezte a gödröcskéivel az arcán.
- Nem az, csak... - nevettem el magam zavartan - Például attól, hogy komolyabb témákban írok, nem vagyok lelkibeteg, attól, ha valami nagyon szomorút írok, nem vagyok depressziós, attól, ha kicsit tabubb dolgokról, vagy került témákról írok, nem vagyok elvetemült... ilyesmik.
- Azért én elolvasnék egy-egy példát ezekből, most, hogy ez így feljött - röhögte el magát Szasza, mire én is felnevettem, majd bevédtem magam.
- Ez olyan, mint ha minden képzőművész, aki meztelenséget ábrázol, egy gátlástalan, perverz beteg lenne.
Szasza az érvemre halványan elmosolyodott.
- Egyébként ez egyáltalán nem ide tartozik, csak el akarom mesélni - váltottam témát, miközben felhúztam a lábaimat törökülésbe, úgy, hogy a cipőm még épphogy lelógott a díványról, szóval nem koszoltam össze, viszont komfortosabban éreztem magam - Ha már pénteken veled voltam. Elvileg hamarosan meg fogom ismerni Anyának azt a kollégáját, akivel találkozott, amíg nálunk voltál - meséltem a témától is akaratlanul elmosolyodva.
- Akkor bejött a telihold első pénteken az évben - nézett rám a mosolygödröcskéivel gyönyörködtetve, engem visszaidézve.
- Igen - nevettem el magam halkan - Holnap találkoznak megint. Komolyan én izgulok anyukám miatt - dörzsöltem meg az arcom nevetve, mire mosolyogva rámnézett.
- Akkor nem fura - értelmezte, csak mert akár lehetne az is, hogy Anya valaki mással randizik.
- Csak jó értelemben. Anyukám már megérdemelt valaki... rendeset - mondtam ki őszintén, ami csak úgy kijött belőlem, ezután pedig picit zavarba is jöttem tőle.
Szasza erre rámpillantott, én pedig beletúrtam a hajamba.
- Most jól lehúztam apukámat - láttam be, zavartan nevetve egyet.
- Attól, hogy apukád, ha nem rendes, akkor nem az, nem kell szépítened rajta - közölte egyszerűen.
- Tudom, csak... - birizgáltam a körmeimet, de úgy éreztem, hogy fogalmam sincs, mi a megfelelő szó arra, ahogy folytathatnám.
- Csak szar - fejezte be helyettem.
Egészen konkrétan.
- Az - értettem egybe, belátva, hogy jelen helyzetben tényleg ez a legjobb kifejezés rá - Mondjuk nem mint ha már számítana.
- Neked számít?
- Nyilván, valahol - vallottam be.
- Akkor számít.
Szeretem a dolgokat, amiket kimond nekem.
Könnyebb tőle hallani őket, mint ha én látnám be magamtól.
- Igaz - értettem egyet magam elé nézve elmosolyodva - Szóval nagyon szurkolok Anyának. Legutóbb virágot is kapott, úgyhogy most jó illatú a nappalink.
- Ha már a fenyőillat hiányzik... - hozta fel a műfenyős megoldásunkat egy apró mosollyal az arcán, mire elnevettem magam.
- Jövőre igazi fenyőnk lesz. Remélhetőleg. Mondjuk az egy jó kérdés, hogy lakásban ezt hogy tudnánk kivitelezni.
- Ha lesz egy férfiemberetek, simán - idézett vissza még karácsonyról szórakozottan.
- Végülis jelöltünk már van. Egyébként pedig nem hiányzik a fenyőillat, mert van fenyőillatú illatosítónk - jegyeztem meg mosolyogva - Csak amikor nálunk voltál, nem használtam, de legközelebb az lesz az első dolgom, hogy meggyőzzelek.
- Csak erre fogok figyelni, ha legközelebb nálatok járok. Kizárólag - erősítette meg magában mosolyogva, enyhén szarkasztikusan.
Halkan felnevettem, majd a következő másodpercben egyszerre a folyosó másik felére néztünk, ahol Lili jelent meg, csak éppen telefonált.
Ahogy Lili odaért hozzánk, nem állt meg, csak telefonálás közben rámnézett.
- Kint bevárlak - suttogta nekem mosolyogva, picit eltartva a telefont a fülétől, majd kiment az ajtón, hogy Szaszával sürgetés nélkül el tudjunk köszönni, mert ő még úgy is telefonál.
Ahogy Lili kiment az udvarra, Szaszával egymásra néztünk, majd felálltunk a díványról, hogy elköszönjünk.
- Jó sütizést akkor - nézett a szemembe a húgáról elszakítva a tekintetét.
- Köszi - mosolyodtam el, felnézve rá - Te mit fogsz csinálni ma?
- Edzésem lesz.
- Akkor neked meg jó edzést - mondtam mosolyogva.
Szasza a gödröcskéivel az arcán nézett rám, én pedig a szemeibe nézve igyekeztem feldolgozni a gyönyörű látványt.
A szemeiben elveszve nehéz lett volna nem elgyengülni attól, hogy akaratlanul a csókja jutott eszembe.
- Lehet még egy gyors kérdésem? - kérdeztem őszintén.
- Legyen.
- Mi a helyzet azzal, amit pénteken mondtál, hogy azért vagy te az idősebb kettőtök közül, hogy függetlenül attól, hogy Lili minek örülne, ne tudjon belerángatni mindenbe a barátnőivel? - hoztam fel, tekintve, hogy az ezzel kapcsolatos elveivel kifejezetten ellenkező helyzetben éreztem magunkat.
- Az, hogy ebbe egyrészt nem a húgom rángatott bele, másrészt meg oké, a barátnője vagy, viszont a kedvencem - közölte egyszerűen, teljesen lazán, egy apró mosollyal az arcán - Rajtad osztozkodunk.
Mosolyogva elkaptam a tekintetem.
- Végülis jó tesók vagytok - néztem rá letörölhetetlen mosollyal az arcomon - És elvileg átmentem a "jó barátnő" teszten - tettem hozzá derűsen, mire elnevette magát.
- Ja, úgyhogy ne most várasd meg, ha már megünnepelne - pillantott az udvarra vezető ajtó irányába, majd halványan mosolyogva vissza rám.
- Igaz - értettem egyet halkan nevetve - Akkor... szia - mosolyogtam rá.
- Szia - nézett a szemembe a gödröcskéivel az arcán, majd a világ természetességével, ráérősen odébb tűrte az egyik hajtincsemet és hozzám hajolva megcsókolt, miközben gyengéden megsimította az arcomat, én pedig ösztönösen lábujjhegyre emelkedtem.
Úgy csókol, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál és hogy milyen hatással lesz rám.
A csókjára a szívem sebesen kezdett verni, és szinte szárnyalni éreztem magam a boldogságtól, így amikor elhajoltunk egymástól, olyan őszintén mosolyogtam rá, hogy még azt is megéreztem, ahogy megcsillan a szemem, amikor összetalálkozott a tekintetünk.

Azt hiszem, hajlandó voltam mindezt a legnagyobb szülinapi ajándékomnak beszámítani.