A tizenhetedik szülinapom.
Amikor vasárnap este tizenegy óra ötvenkilenckor az ágyamban ülve az órára pillantottam, ami jelezte, hogy egy perc választ el a szülinapomtól, átszaladt a fejemen a gondolat, hogy mennyire, de mennyire más elképzelés volt bennem ezt a napot tekintve régebben, amire már nem is tudtam egészen pontosan visszaemlékezni, mivel végül minden teljesen máshogy alakult.
Valamiért ez akkor mégis szépnek tűnt valahol, nem is tudom, miért.
Ahogy éjfél lett, én pedig tudatosítottam magamban, hogy most már a szülinapom ma van, szinte másodpercpontosan nulla óra nullakor felvillant a telefonom képernyője.
Lili írt, nagybetűkkel, szívecskékkel megtoldva.
"Nagyon-nagyon boldog szülinapoooot, Regi!"
Az értesítést látva elmosolyodtam, mert tényleg tök jól esett, hogy gondolt rám és konkrétan percpontosan éjfélkor felköszöntött, függetlenül attól, hogy ma egyébként fogunk találkozni a suliban.
"Köszönöööm <3" - írtam vissza neki, amit először nem nyitott meg, de nem furcsálltam, mégiscsak éjfél van és tanítási nap.
Nagyjából két perc múlva viszont érkezett egy újabb értesítésem Lilitől, ezúttal Instáról, miszerint megjelölt egy instastory-ban, mire elolvadt szívvel elkerekedtek a szemeim, majd megnyitottam.
Lili egy képkollázst rakott ki a közös képeinkből összerakva, Bécsből, a korizásról, amikor átjöttem hozzájuk, a szalagavatóról, az afterről, a közös karácsonyunkról, a legjobbakat, ami nagyon cuki volt, alá pedig berakta zenének a Dancing Queen-t, ha már tizenhét éves lettem.

"You are the dancing queen
Young and sweet
Only seventeen..."

Tényleg tök jól esett az egész, úgyhogy az ágyamban ülve, mosolyogva belike-oltam a képet, megköszöntem Lilinek, és mondtam, hogy nagyon tetszik.
"Egyébként terveztél ma délutánra valamit?" - kérdezte Lili, amikor már beszélgettünk egy ideje.
"Csak estére, Anyával megünnepeljük a szülinapomat otthon, miután végzett a munkával" - válaszoltam.
"Juuuj, akkor suli után beugrunk sütizni? Én is megünnepelnélek :D"
Mosolyogva írtam neki vissza.
"Persze, mehetünk. <3"
Szóval épp Lilivel beszélgettem, és mivel már irogattunk egy ideje, témába jött, hogy aludni kellene, úgyhogy épp ezért már köszöntünk el egymástól, amikor beugrott egy másik értesítésem.
Az értesítésben szereplő nevet olvasva hangosan megdobbant a szívem, szaporán verve tovább.
"Boldog szülinapot, Karácsonylány"
Az üzenetet olvasva egy pár másodpercig hezitáltam, hogy azonnal megnyissam-e, vagy ne legyek potenciálisan se para és bírjak ki egy kicsi időt erre.
Szaszával péntek este üzeneteztünk, azóta pedig nem beszéltünk, szóval éreztem, ahogy feltűnően megnő a pulzusom attól, hogy rámírt, úgyhogy végül magamban vigyorogva megnyitottam az üzenetét.
"Köszönöm szépen :) de sajnos ezennel lezártnak nyilvánítom a karácsonyi időszakot" - tettem hozzá mosolyogva, még a korábbi beszélgetésünkre visszautalva.
Szasza beszívezte az üzenetemet, majd visszaírt.
"Csak nálatok, itt még fent lesz egy darabig a fa"
"Jó, igazából itt is fent van még :D de mi hétvégén szedjük le"
"Osszátok be az időt, hétvégén húgom fixen bulit csinál neked"
"A szülinapom miatt?"
"Nyilván"
"Ez de kedves" - mosolyodtam el akaratlanul - "Egyébként te ott leszel?"
Egy pár másodpercig nem kezdett el gépelni, amitől már kezdtem feszengeni, és egy pillanatra megbánni, hogy feltettem ezt a kérdést.
"Bocs Regi, de a szülinapi bulidon pont le fogok lépni otthonról, szóval nem"
Erre elkerekedtek a szemeim.
"Miii, hogyhogy?" - írtam ezerrel verő szívvel.
Ahogy elküldtem, ő pedig visszaírt, hogy nyugodjak meg, csak szivat, az üzenete megérkezése előtti fél másodpercben akaratlanul nevetve magamon egyet, a tenyerembe temettem az arcom.
Oké, ünnepélyesen bejelentem, hogy hivatalosan is bedőltem az iróniájának.
Szasza egyébként belike-olta a legutóbbi üzenetemet, hagyva, hogy minderre magamtól is rájöjjek.
"Jó, bocsi, üzeneten keresztül nehezebb megkülönböztetni, hogy mit mondasz komolyan és mit szarkasztikusan, na :D" - szabadkoztam.
"xdd vannak még egyértelmű kérdéseid, amiket feltennél? Tudjuk le őket"
"Jó, naaa" - írtam vissza egy nevetős emoji kíséretében.
"Amúgy mész ma suliba egyáltalán?"
"Persze, miért ne mennék?"
"Egyrészt szülinapod van, másrészt hajnali egy"
"Te ki szoktad hagyni a sulit szülinapodkor?"
"Ja, ha úgy esik. Te viszont akkor halott leszel ma"
"Kávé"
"Egy pillanatra most átfutott a fejemben, hogy rossz emberre írtam rá és anyámmal beszélek"
Halványan elmosolyodtam, majd bekapcsoltam az első kamerámat, és bizonyítékként, viccből csináltam egy képet, amiben a fejem egyik fele van csak benne, de pont annyi, hogy felismerhető vagyok.
"Hopp, a rajzom" - írt vissza, kiszúrva a háttérben, mire magam mögé fordultam.
Egy az egyben látszódhatott.
"Tényleg :D Egyébként te nem leszel fáradt ma?" - kérdeztem, ha már ő is ébren van.
"Negyed kilenckor kelek"
"Miii?"
"Sok mindenre jó egy előrehozott angol emelt" - írta, mire beláttam, hogy oké, erre mondjuk számíthattam volna.
"Akkor már van egy nyelvvizsgád" - értelmeztem, és mivel hajnalban voltunk, valamiért leírtam a fejemben megjelent következtetésemet.
"Aha, és alszom negyed kilencig" - ismételte meg magát, mire halkan elnevettem magam - "Te hánykor kelsz amúgy?"
"Szerintem nem akarom tudatosítani"
Az órámra néztem, ami egészen pontosan egy óra kilenc percet mutatott, ami kivonva az ébresztőm megszólalásának időpontjából ijesztően keveset adott eredményül.
"Elvileg délután sütizel a húgommal, kemény lenne, ha azért aludnál be közben, mert velem beszéltél hajnalban" - írta poénból, mire nevettem egyet.
"Legalább összeér a kör"
Őszintén, fogalmam sincs, hogy Lili mit tud arról, ami Szasza és én közöttem történt, de mindenképpen élőben szerettem volna elmesélni neki, amire ez a sütizés jó alkalomnak tűnt.
Vettem egy nagy levegőt, és hagytam, hogy a fáradtságtól ne tudjam visszafogni az ujjaimat, hogy begépeljék és elküldjék, amit szerettem volna.
"Egyébként lehet egy kérdésem?"
Szasza egy pár másodperc múlva visszaírt.
"Felhívjalak?" - kérdezte egyszerűen, csak hogy ezzel érzékeltessem a kérdés komolyságát.
Meglepett, de valamiért tetszett benne, hogy komolyabb kérdést nem írásban akar velem megbeszélni, hanem az időponttól függetlenül simán felhív inkább.
"Nem lenne fura negyed kettőkor?"
"Nekem nem, ezért kérdezem"
Az ajkamba harapva átgondoltam, hogy mit mondanék neki hajnali egy óra tizenegy perckor egy spontán beszélgetésben, majd visszaírtam.
"Oké, végülis így egyszerűbb"
Ahogy elküldtem, Szasza nemsokára felhívott, én pedig nagy levegőt véve felvettem a telefont.
- Szia - köszöntem neki halkan, szinte suttogva, de még így is hangosnak hatottam a csendes éjszakában.
- Szia - hallottam meg a hangját a telefonon keresztül, aminek a hatására picit megborzongtam belül, majd kicsit áthelyezkedtem az ágyamon, hogy beszédképesebb legyek.
- Szerintem soha nem telefonáltam még ilyenkor - láttam be halkan elnevetve magam.
- Szülinapod van, itt az ideje kipróbálni - válaszolta a hangok alapján egy apró mosollyal az arcán.
Láttam a lelki szemeim előtt, ahogy mosolyog rajtam, és képtelen voltam elvonatkoztatni a gondolattól.
- Szóval... - kezdtem bele, ha már elvileg az én kérdésem miatt beszélünk, majd összeszedtem magam - Igazából annyit szerettem volna, hogy... ugye Lilivel holnap beülök sütizni suli után, és... szóval mennyit tud a... péntekiekről? - mondtam ki a szememet lehunyva, majd beletúrtam a hajamba.
Azt hittem, kellemetlen lesz a kérdésem, de meglepetésemre és egyben megkönnyebbülésemre Szasza teljesen lazán vette.
- Mondtam neki, hogy beugrottam hozzád.
- És mit mondtál, miért, vagy...? - nevettem el magam zavartan.
Szasza alig hallhatóan elröhögte magát, ami kívülről sokkal inkább tűnhetett volna csak egy mosolynak.
- Figyelj, Regi, azért Lili a húgom. Az, hogy nem avatom be mindenbe, attól még nem baszom át, a felét sejti már szerintem magától.
- Jó, ez igaz - igazítottam meg az egyik hajtincsemet.
- Meg amúgy amikor mesélte azt a sztorit rólad a sulitokból, nem sokat, de beszéltem vele, nyugi. Viszont átmentél a "húgom jó barátnője"-teszten - jegyezte meg derűsen.
- Van ilyen teszt? - kérdeztem vissza nevetve.
- Elég nagy red flag lenne, ha nem aggódnál azon, hogy Lili mit tud vagy mit gondol mondjuk kapásból a péntekről.
- Lili a legjobb barátnőm, nyilván tökre szeretem.
- Ja, ezért mentél át a teszten.
- Örömmel veszem tudomásul - mosolyogtam az ablakomon kipillantva - Tudod... - nevettem el magam halkan egy, a fejemben megjelenő gondolat miatt - Érdekes lesz ma bemenni a sulimba.
Szasza értette, hogy mire gondolok, úgyhogy a hangján hallhatóan szórakozottan elmosolyodott.
Szerencsére csak én fogom tudni, hogy a pletykát alátámaszottuk.
- Milyen napod lesz amúgy? - kérdezte egyszerűen, ha már a suliról volt szó ma.
- Csak hat órám lesz, utána sütizek Lilivel, aztán hazajövök és Anyával megünneplünk itthon. Kiszúrtam a pisztáciás tortát a hűtőnkben. Plusz ott lesz a "szülinapom van"-energia, úgyhogy jó nap kell, hogy legyen - mosolyogtam, miközben hátradőltem az ágyamon a telefont a fülemhez tartva - Egyébként a tizenhét éves korról lenne egy kérdésem.
- Oké, abból mindent tudok.
- Feltűnt, hogy gyanúsan sok fiatalként befutott sztár tizenhét évesen lett népszerű, meg a legtöbb filmben és zenében a traumatizált fiatalok mind tizenhét évesek, nem tapasztaltál esetleg valami furcsát az elmúlt egy évben? - kérdeztem viccből, mire Szasza halkan elröhögte magát.
- A tizenhét éveseknek kapásból ott van az a traumája, hogy még épphogy nem tizennyolcak. Amúgy ezen kívül nem leszel törvényszerűen traumatizálva, ne aggódj - biztosította szórakozottan.
- Akkor jó - nevettem el magam.
- Komolyan ez jutott eszedbe a tizenhetedik szülinapodon? - röhögte el magát őszintén.
- Igazából már korábban megállapítottam, csak most lett aktuális - mondtam mosolyogva - De tényleg sok a tizenhét évesen befutott tinisztár, nem mondhatod.
- Végülis még lehetsz az - látta be a hangján is tisztán hallgatóan, hogy mosolyog rajtam.
- Végülis igen - nevettem halkan - Nincs sok esély, de még lehetek a következő Taylor Swift.
- Figyelj, ha az leszel, nem ígérem, hogy hallgatni foglak, de támogatom - közölte elröhögve magát, mire újra felnevettem.
- Nem szereted Taylor Swiftet? - tettettem kiakadást jókedvűen.
- Na, vannak még egyértelmű kérdéseid, tudtam én - tudatosította szórakozottan mosolyogva a hangjából ítélve.
- Hallgatja bárki a családodból?
- Szerintem, ha átgondolod, meg tudsz nevezni kapásból két embert tőlünk.
- Lili és anyukád? - tippeltem meg.
- Nyilván.
Nevetve átfordultam az ágyamon, fekvőpozíciót váltva, lerakva magam mellé a telefont, kihangosítva, de persze nem maximum hangerőn, hogy ne keltsem fel anyukámat.
Ahogy beszélgettünk, szinte szállni éreztem az időt, majd végül Szasza jelezte, hogy egyébként elég késő van, szóval részéről beszélhetünk még, csak én leszek hullafáradt a szülinapomon és "nem fogom megélni a pisztáciás tortámat estig".
Ezen halkan nevetve az órára néztem, és beláttam, hogy teljes mértékben igaza van.
- Úristen, már ennyi az idő? - realizáltam.
- Ja, azért szóltam, csak hogy tudj róla.
- Akkor szerintem nem lenne rossz ötlet lefeküdnöm aludni - láttam be, bár nem szívesen.
Szülinapomra legszívesebben azt kívántam volna, hogy hagyj álljon meg egy kicsit az idő, vagy ugorna vissza pár órával, hogy ne kelljen lezárnunk ezt a beszélgetést.
- Elég sokat tennék rá, hogy találkozunk ma még.
- Tényleg? - kérdeztem vissza ösztönösen, mert megörültem ennek - Így legalább nem érzem azt, hogy megöltem egy beszélgetést - tettem hozzá elnevetve magam, ha már miattam zárjuk le.
- Úristen, Regi, aludni akarsz, te jó ég - ironizált szórakozottan.
Halkan felnevettem.
- Nem is tudom, még mondhatom azt, hogy jó éjszakát? - gondoltam bele.
- Biztos van olyan része a Földnek, ahol igen, de itt már nem nagyon - közölte derűsen.
- Akkor... nem tudom. Aludj jól - mondtam mosolyogva, ötlet híján.
Volt egy olyan érzésem, hogy ezen ő is elmosolyodik.
- Majd beszélünk. Boldog szülinapot mégegyszer.
- Köszönöm. Szia - köszöntem el tőle egy letörölhetetlen mosollyal az arcomon.
Amikor letettük a telefont, az ágyamban feküdve először csak magamban vigyorogva néztem a plafonra, és megállapítottam magamban, hogy most az egyszer imádom, ahogy alakulnak a dolgaim.
Boldog voltam.
Olyan régen éreztem magam így, ennyire őszintén boldogan.
Gyakorlatilag az egyik pillanatról a másikra történtek azok a fordulatok az életemben, amik által most ide kerülhettem.

A hirtelen jött pozitív fordulatoknak csak egy alattomos gyengesége van, hogy pontosan ilyen hirtelen tudnak visszafordulni a régibe, ezúttal elvéve a megízlelt boldogságot, de valahol jobb is, hogy ekkor nem jutott eszembe hinni ebben, mert egyszerűen csak boldog voltam.

Tényleg.