- Nem is tudtam, hogy van medencétek egyébként - néztem körbe - Legalábbis tegnap még nem tudtam. Még a buli kezdete előtt apukáddal beszélgettem és ő mondta.
- Most már legalább megvan testközelből is - pillantott rám derűsen, mire elnevettem magam.
- Egyébként menő hely - láttam be halkan nevetve a megszólalásán.
- Vannak fények is hozzá, úgy még jobb. Meg valószínűleg az is dob rajta, ha nem farmerban és zokniban vagy a medencében.
Kevésbé idegesített ez az egész medencés-jelenet úgy, hogy ő ennyire jól elszórakozott rajta.
- Igen, talán egy nap kipróbálnám fürdőruhában is, hátha úgy jobban élvezem - nevettem fel őszintén, az egyik vizes hajtincsemet eligazítva.
Szasza halványan mosolyogva nézett rám, majd végigpillantott rajtam.
- Szerintem tényleg öltözz át - nézett a szemembe mosolyogva.
- Elég hülyén fogom érezni magam, ha végigmegyek a házon szétázva.
- Mindenki be van baszva kábé, szóval ne érdekeljen. Amúgy meg valószínűleg már a fél ház tudja, hogy Márk bedobott a medencébe, te meg berántottad őt.
Elmosolyodtam a megjegyzésén, mert ő mondta és jól jött ki, de látszott rajtam, hogy nem győzött meg.
Konkrétan úgy éreztem magam, mint valami pornós hableány, de minimum Amber Heard az Aquaman-ből.
Bár a legkellemetlenebb részen, hogy ő már látott így, már túl voltam.
Szasza rajtam mosolyogva megforgatta a szemeit, majd "oké, akkor b-terv" stílusban rámnézett és lazán levette a kapucnis pulcsiját, így újra a fekete pólójában volt.
- A hajadat nem tudom megoldani - közölte a gödröcskéivel az arcán.
Hangosan dobogó szívvel, a jelenettől meglepetten belebújtam a pulcsijába.
- Köszi - mosolyogtam rá megilletődve, a pulcsit illetően.
Az egész testemet eltöltötte a melegség, ahogy ennyire intenzíven érezhettem az illatát.
- Most már ne ess bele a vízbe, ha lehet.
- Nem fogok - ígértem meg elnevetve magam - Nem fázol egyébként?
- Ja, nem, még akkor vettem fel, amikor kimentem, azóta csak rajtam maradt.
- Ha átöltöztem, visszaadom.
- Ráérsz.
Erre elmosolyodtam, majd a tekintetétől elszakítva az enyémet, körülnéztem és visszatértem a korábbi témánkra.
- Milyen fények vannak itt egyébként? - érdeklődtem csak úgy, kíváncsiságból.
- Megmutathatom - lépett el tőlem vállat vonva, majd lazán odébbsétált kicsit, rutinból megnyomott pár gombot egy kicsi távirányítón és lekapcsolta a fenti lámpákat.
Nem ő akart szórakozni azzal, hogy váltogassa a színeket, amik a medence szélén, és egyszerre néhány más sávon is világítottak, úgyhogy odaadta a távirányítót, hogy próbálgassam kedvemre.
- Ez nagyon menő - mondtam őszintén, lenyűgözve a látványtól - Itt is világít? - léptem a medence széléhez, hogy lássam belül.
- Aha.
A fények a medence vizét is halványan megszínezték, főleg a fényforrás környékén, ami tényleg eszméletlen jól nézett ki.
Leültem a medence szélére, hogy jobban megnézzem, sorban végigpróbálgatva a színeket.
- Elvagy - jegyezte meg Szasza elröhögve magát, amikor már vagy két perce ezeket néztem, majd végül leült mellém.
- Még nem döntöttem el, hogy a zöld, a rózsaszín vagy a piros tetszik a legjobban - adtam oda neki a távirányítót mosolyogva - De a kék is tetszik. Neked melyik a kedvenced?
- Attól függ, milyen a hangulat. Vagy hogy milyen zene megy közben.
- Jogos. Van itt hangszóró?
- Nyilván - vette elő a telefonját, majd gyorsan rácsatlakozott a hangszóróra, megnyitotta a Spotify-t és egyszerűen csak odaadta, hogy kapcsoljak be valamit.
- Úristen, nem tudok dönteni - nevettem el magam zavartan, most, hogy választanom kellett volna szabadon - Választhatok a te zenéid közül?
- Tőlem. Milyen zenét hallgatsz amúgy?
- Mindent - vallottam be őszintén - Szinte. Gyakorlatilag már az összes stílust végigjártam.
- Elképzeltelek metált hallgatni - mosolygott szórakozottan, miközben ő is végigváltogatta a színeket a távirányítón, csak úgy.
- Ha nem is metált, de apukámnak hála fél életemben régi rockzenészeket kellett hallgatnom. Vagy őt, személyesen gitározni, mert gyakorlatilag teljes gitárszentélye volt.
- Apámnak is az van. Kell is.
- Hát, valószínűleg ez az egyetlen közös pontja apukádnak az enyémmel.
Szasza erre elszakította a tekintetét a medencétől és rám nézett.
- Miért, ismered apámat? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.
- Nyilván nem annyira, de eléggé ahhoz, hogy tudjam, milyen nem. Amilyen meg apukám igen - tettem hozzá, miközben a medence vizére néztem.
Szasza egy pár másodpercig nem szólt semmit, én pedig a zenéi közül kiválasztottam egyet, amit én is szeretek, háttérzenének meg pont ideálisnak találtam.
A szavaimat értelmezve nemsokára megtörte a csendet.
- Tízes skálán mekkora gyökér? - kérdezte egyszerűen.
A kérdésére zavartan elmosolyodtam.
- Kivel? - kérdeztem vissza.
- Úgy általában. De leginkább veled. Vagy anyukáddal.
Vegyes érzelmekkel magamban, megigazítottam a hajam, mert ötletem se volt, hogy erre most mit mondjak. Annyira őszinte akartam lenni.
De ezzel egyszerre annyira bántottak még a volt barátom szavai tegnapról, hogy képtelen voltam rá.
- Baj, ha erre nem tudok most válaszolni?
És ezzel meg is válaszoltam a kérdését.
Akkora gyökér, hogy most megszólalni se tudtam neki, akkor sem, ha meg akartam.
- Nem kell, nyugi.
Felkavarodott lelkiállapottal beletúrtam a hajamba, és halkan sóhajtva csak magam elé néztem.
- Kiválasztottad azt a zenét, amit konkrétan a legkevesebbszer hallgatok - pillantott a telefonja képernyőjére elmosolyodva.
- Most már legalább eggyel többször lett lejátszva - nevettem el magam halkan, majd kikapcsoltam a telefonja képernyőjét - Egyébként ez a zene kék színű - nyúltam a távirányítójáért, hogy átkapcsoljam a fényeket.
- Zöld - közölte gondolkodás nélkül.
- Kék - tartottam magam az elképzelésemhez.
- Jézus, nem. Zöld.
Egy pár másodpercig csak hallgattam a zenét, hogy meg tudjam cáfolni, de aztán rájöttem, hogy van benne valami.
- Jó, zöld - adtam meg magam - Egyezzünk ki egy türkizkékben.
- Türkizzöld.
- Türkiz - egyszerűsítettem le, majd ahogy realizáltam, hogy tényleg arról beszélgetünk, hogy egy zene milyen színű, halkan felnevettem.
Nemsokára viszont zeneváltás történt, olyan számra, amit véletlenszerűen dobott be a Spotify.
- Piros - mondtam egyből.
- Ez tényleg az - értett egyet biccentve, majd átkapcsolta a fényeket pirosra - Mondjuk elmegy lilának is - nézett rám egy apró mosollyal az arcán, most már csak azért, hogy ne legyen teljes az egyetértés, mire nevetve előrenyúltam és lefröcsköltem néhány csepp vízzel.
Szasza elröhögte magát, majd szórakozottan rámnézett.
- Kegyetlen vagy.
- Igazából beugorhatnék a medencébe a pulcsidban - gondoltam bele.
- Már összevizezted a belsejét, szóval úgy se venném fel ma.
- Akkor belöklek a medencébe.
- Azt megnézném - mosolygott rám szórakozottan.
Erre felnevettem.
Gondoltam rá, hogy megpróbálom, de az volt a legreálisabb a lehetséges végkifejletek közül, hogy esélyem sincs.
- Márkot sikerült - mondtam azért végül.
- Hagyta magát.
- Nem-nem - ellenkeztem nevetve.
- De-de.
- Ellenkezett is.
- Csak hogy úgy érezd, hogy van esélyed.
- Van esélyem.
- Még elméletben sem - mosolygott jókedvűen.
- Csak a te elméleteidben nem.
- Akkor hajrá.
- Lökjelek be a medencébe? - nevettem el magam meglepetten.
- Úgy se tudsz - röhögött ki őszintén.
Nevetve felhúztam magam elé a lábaimat.
- Egyébként nagyon jó a víz - jegyeztem meg enyhe utalásképp, mire szórakozottan rámnézett.
- Nem próbálsz meg belelökni, hanem manipulálsz. Okos.
- Valahogy muszáj megoldanom.
- A húgom ezen a ponton már beugrott volna a medencébe a telefonommal, hogy vegyem el tőle, különben berakja a vízbe. Csak mondom.
- Micsoda szerencse, hogy nem a húgod vagyok - mosolyogtam rá.
- Aha - pillantott rám mosolyogva, miközben azért a biztonság kedvéért odébbrakta tőlem a telefonját.
Egy pár másodpercre nem szólalt meg egyikőnk se, mert Szasza kihúzott valami értesítést a telefonján, majd mindketten a vízre vetettünk egy-egy rövid pillantást.
Szasza ezután rámnézett.
- Eskü jól áll amúgy a pulcsim - látta be a halvány gödröcskéivel az arcán.
- Köszönöm - nevettem el magam halkan, a hajamat megigazítva.
- Itt alszol majd? - kérdezte rámnézve.
- Igen, elvileg - válaszoltam bólogatva - Már amennyit fogunk aludni egyáltalán.
- Ha ki akarsz dőlni, kerítünk neked helyet, csak szólj.
- Köszi, de nem érzem úgy magam, mint aki ki akar dőlni.
- Ja, mondjuk az úszás felélénkít, úgy tudom - jegyezte meg szórakozottan.
- Haha - néztem rá egy jókedvű mosollyal az arcomon - Mindenesetre ha mégis kidőlnék, akkor szólok. Kivétel, ha addigra te is kidőlsz, így zsinórban a második buli után.
- Nem szoktam. Neked is ez a második, amúgy.
- Lili szerint ti még tartottatok egy after-aftert, szóval technikailag ez neked a harmadik.
- Az after-after alatt a masszív bebaszásra gondolsz? - röhögte el magát őszintén, ahogy rámnézett.
- Hogyhogy nem vagy másnapos egyébként? - kérdeztem vissza nevetve.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok az? - nézett rám szórakozottan.
- Nem úgy nézel ki, mint aki másnapos - vontam vállat mosolyogva.
- Lehet, az az oka, hogy még aznapos vagyok kábé. Másnapos holnap leszek.
- Logikus - mosolyodtam el.
- Te is megvagy azért - nézett rám, mármint, hogy nem tűnök túl lestrapáltnak.
- Nem ittam sokat az afterotokon. Sose szoktam egy pontnál többet.
- Miért, mi a max, ameddig elmész? - érdeklődött természetesen, ha már szóba került.
- Ha már érzem, hogy nem tudom kontrollálni magam eléggé, nem tudok józan döntéseket hozni, vagy ha fizikailag nézzük, szédülök, bizonytalanul sétálok, vagy ilyesmik, akkor onnan tudom, hogy meg kell húznom a vonalat.
- Milyen felelősségteljes vagy, hallod - jegyezte meg elröhögve magát.
- Nem egy olyan ember van, aki később nagyon megbánta, hogy berúgott.
- És olyan se, aki utólag úgy volt vele, hogy nem rúgott be eléggé - mosolygott szórakozottan.
Halkan elnevettem magam, elfordítva a fejem.
- Nem, amúgy, jó, hogy figyelsz erre - mondta aztán őszintén - Nem tudok olyan embert, aki legalább egyszer ne bánta volna meg, hogy többet ivott, mint kellett volna.
- Ezt akarom megakadályozni magamnál.
Szasza egy pár másodperc múlva elszakította a tekintetét a medence vízétől, majd egy apró, picit értetlen mosollyal az arcán rámnézett.
- Miért, mentél már túl valamikor, amit megbántál?
Mint aki ezt el se tudja képzelni rólam.
Ahogy felém fordította a fejét, az enyhén hullámos tincsei kicsit jobban előrehulltak a homlokára, és bár tudtam, hogy ha ránéznék, találkozhatnék azzal a gyönyörű szempárjával, de épp ezért nem mertem viszonozni a pillantását.
Hihetetlen, hogy így olvas bennem.
- Igen, de ha nem történt volna, is figyelnék - mondtam halkan, a pulcsi hosszú, a kézfejemre lógó ujját szorongatva, a körmeimre szegezve a tekintetem.
- Mit csináltál? - kérdezte elmosolyodva.
Zavartan beletúrtam a hajamba, mert nem tudtam, hogyan válaszoljak erre.
Életem egyik legrosszabb estéje volt - amikor ez történt, már nem voltam együtt Bencével, csak ekkor még nem rekesztett ki száz százalékig mindenki, legalábbis kötelezőből még meghívtak egy bulira, amit még együtt terveztünk meg egy barátnőm szülinapja alkalmából.
Ott voltak a legközelebbinek tartott barátaim, de mégis egyedül éreztem magam, mert minden egyes beszélgetésem műnek hatott, erőltetettnek és eszméletlenül éreztette velem, hogy kötelezőből vagyok itt. Szerintem utólag azt is letagadták, hogy ott jártam, aznap voltam utoljára bármilyen bulin vagy programon a régi közösségeim bármilyen tagjaival.
Szóval nyomasztó egy házibuli volt, legszívesebben ott se lettem volna, ha egy részem nem akart volna még küzdeni a régi barátságaimért, a mosdóban sírtam ki magam, remélve, hogy senki nem nyit rám, igazából egyáltalán nem éreztem jól magam, ráadásul ott volt az a lány is, akivel Bence megcsalt, a kamu-barátaimmal körülvéve, úgyhogy összességében mindez azt eredményezte, hogy többet ittam, mint kellett volna.
Nem azt mondom, nem gázoltam el magam teljesen, de jobbára az akkori lelki állapotom miatt sokkal rosszabb hatással volt rám, mint kellett volna, vagy mint amire számítottam, pont eléggé ahhoz, hogy amikor hazaértem éjszaka a szüleim veszekedésére, kitört az egyik legnagyobb balhé otthon, amit valaha átéltem.
A szüleim alapból is veszekedtek, elég durván, Apa nyilvánvalóan nem volt józan, Anya már a sírás határán volt, én pedig mindent megfejeltem azzal, hogy láthatólag nem a legjobb állapotban értem haza, ráadásul nem volt a kezemben a kontroll, magam felett se, visszaszóltam apukámnak, olaj a tűzre, ráadásul rengeteg, és mindebből akkora balhé lett, hogy miután Apa nekiment anyukámnak, ösztönösen odaugrottam, inkább magamra haragítottam apukámat, aki teljes idegállapotban volt akkor már, bármire képes lett volna, így a végén engem vágott neki a falnak, meg is ütött, mindenesetre nekiestem egy üvegszekrénynek, amiből kiesett pár edény, törtek a tárgyak, szilánkok a földön mindenütt, valami meg is vágott a derekamnál, aminek azóta is ott van rajtam a hege, és nyilvánvalóan itt nem ért véget a jelenet, szörnyű egy éjszaka volt, a mai napig bennem van az emléke, ahogy miután apukám már lefeküdt aludni, Anya és én sírva, én sebesen, takarítjuk a szilánkokat a földről, meg rakjuk rendbe a nappalit, megrázó volt és valamit végleg megtört bennem, Apa pedig következő nap lépett le tőlünk.
Mindehhez hozzátenném, hogy mivel néhány sérülést kiszúrtak rajtam a sulis társaim, elterjedt rólam az a sztori, hogy annyira berúgtam, hogy beestem egy árokba, meg ennek még a továbbgondolt változatai, ez a pár nap pedig elindította a mélypontot az életemben, amiből nagyon sokáig magamhoz se tértem.
- Estem egyet - válaszoltam végül, magam elé nézve - Kellemetlen volt. Nem durva sztori, szóval tényleg ezen kívül is figyelnék - tettem hozzá, csak hogy hiteles legyek.
- Megbántad, hogy túl sokat ittál, mert elestél? - értelmezte - Jó buli lehetett.
- Napokig fájt.
Szasza rámnézett, szóval ösztönösen én is rá.
A tekintetétől valahogy olyan érzésem volt, mint ha pont most nézne keresztül a szívemen, tisztán látva, hogy nem teljesen vagyok őszinte, szóval inkább elfordítottam a fejem.
- Na, és most mennyire vagy közel a határaidhoz? - váltott témát elmosolyodva.
Azt hiszem, mindketten éreztük, mennyire megkönnyebbültem, hogy ez csinálta.
- A medencézésnek hála kicsit távolabb, mint azelőtt - gondoltam bele elnevetve magam.
- Szóval akkor még tudsz józan döntéseket hozni. Meg egyenesen járni.
- Tulajdonképpen igen - mosolyodtam el.
- A ház fele irigy lenne rád.
- Lehet. Na, és te? - érdeklődtem, hogy ő hogy van - Bár lehet, hogy te nem állítasz fel határokat magadnak.
Szasza őszintén elröhögve magát, beletúrt a hajába.
- Volt már jobb napom is a mainál, szóval nem szivatom meg magam még határokkal is.
Tudtam, mire gondol, akkor is, ha ő még nem beszélt róla.
Felhúztam magam elé a lábaimat, átöleltem őket a karjaimmal, majd őszintén megszólaltam.
- Lilien mesélte, hogy összevesztél Emmával.
A mellettem ülő srác meglepetten nézett rám, de csak egy pillanatig volt az, főleg, mert a következő másodpercben inkább a színes fényekkel megvilágított vízre szegezte a tekintetét.
- Igen?
- Csak ennyit mondott, szóval nem tudok többet - tettem hozzá, nehogy azt érezze, hogy ki van teregetve előttem a magánélete.
- Mivel ő is ennyit tud, gondoltam.
Annyira szívesen érdeklődtem volna felőle, de fogalmam se volt, hogyan tehetném meg mindezt.
Szasza hozzám hasonlóan lazán felhúzta maga elé a lábait, az egyik karját a térdére támasztva, mire ösztönösen odaszökött a tekintetem.
Úristen, de erős karja van.
Egy pár másodpercig nem szólalt meg, majd végül a gondolataiból kiszakadva, megtörte a csendet.
- Nem a húgom ellen szól, de nem nagyon szoktam beavatni az ilyen dolgaimba - közölte őszintén - Főleg az utóbbi időben.
- Igen, tudom, fakadt már ki nekem erről - válaszoltam halkan elnevetve magam - Kicsit össze is zavarja, hogy elvileg most nem mesélsz semmit.
- Gondolom, már teorizál.
Én is teorizáltam.
- Végülis érthető - mondtam őszintén.
- Inkább a húgom értsen félre félinfók miatt, mint azok, akiknek nagyon nem kéne.
Ez a mondata valahogy különösen őszintének tűnt, és kicsit más fényben is láttam tőle, bár nem értettem, mire gondol.
Nem értettem, de tudtam, hogy ez csak azért van, mert nem ismerem a történetet, a mondata valahogy logikusnak tűnt.
- Plusz nem is feltétlen tudnék vagy akarnék felvázolni neki mindent - tette hozzá őszintén.
- Érthető - bólintottam egy picit.
Egy pár másodpercig beállt közénk a csend, amit végül én törtem meg.
- De azért most már jobb a napod? - kérdeztem kedvesen, mire akaratlanul halványan elmosolyodva rámnézett.
- Annál mindenképp, mint ahogy indult.
- Szólj egyébként, ha szeretnél már visszamenni - jegyeztem meg, ha már arról volt szó, hogy mikor hogyan érzi magát - De tényleg, megértem.
Szasza őszintén elnevette magát és rámnézett.
- Mikor hagyod abba, hogy azt feltételezd rólam, hogy ha nem lenne kedvem veled lenni, nem mentem volna vissza rég a többiekhez? - kérdezte egy szórakozott mosollyal az arcán.
- Oké, oké - védekeztem halkan felnevetve.
- Ki tette tönkre az önbecsülésedet ennyire? - pillantott rám egyszerűen.
A kérdésével betalált, és ránézésre ezzel ő is pontosan tisztában volt.
Váratlanul ért ez az egyenes kérdés, amire azt se tudtam eldönteni, hogy vár-e választ, vagy csak költői kérdés volt, szóval zavartan beletúrtam a nedves hajamba.
- Ki nem? - kérdeztem vissza halkan, magam elé nézve.
- Esküszöm, nem láttam még senkit, aki ennyire szar emberekkel lett volna körülvéve korábban.
- Legalább nehezebben ér meglepetés.
Szasza egy pár másodperc múlva újra rámpillantott, majd egyszerűen megszólalt.
- Az megvan, hogy nem mindenki ugyanolyan, ugye?
- Persze - húztam egy furcsa mosolyra a számat, de közben folyamatosan magam elé néztem, a törökülésben ölembe ejtett kezeimre szegezve a tekintetemet.
- Csak nem kockáztatós-típus vagy - hozta fel a tegnap éjszakai beszélgetésünket az afterpartyról.
- Tényleg nem.
Éreztem magamon a tekintetét, de nem tudtam ránézni.
Szaszának egy halk sóhajtás hagyta el a száját, majd ahogy rámnézett, pár másodperc után végül felém nyúlt és a karját átvezetve mögöttem, magához húzott.
Ahogy megsimította a hátam, majd oldalt magához ölelt, akaratlanul végigjárt a libabőr, belülről pedig kellemes melegség töltött el. Tényleg érzek iránta valamit.
Támogató ölelés volt, amit akár egy báty is adhat a húgának, ha megbántották, vagy bármilyen fiú bármilyen törékenynek tűnő lánynak, aki abban a pillanatban úgy tűnik, hogy szüksége van rá, de tényleg jól esett.
Eszméletlen hatással volt rám az érintése.
- Én azért bírlak, nyugi - dobta fel a pulcsija kapucniját a fejemre egy apró mosollyal az arcán, majd átölelte a vállamat oldalról.
Halkan elnevettem magam, de nem azért, mert vicces volt, egyszerűen csak nem éreztem elégnek a mosolygást erre a mondatra.
- Én is bírlak - néztem rá egy magamon hagyott mosollyal az arcomon.
Ahogy ekkor egymásra néztünk, olyan közelségben volt az arcunk egymáshoz, hogy egyből megéreztem a pillangóimat a görcsbe ugrott gyomromban.
Talán meg is remegtem valahol belül.
Annyira közelséges pillanat volt, hogy egyből zavarba jöttem tőle és automatikusan elkaptam a tekintetem, igyekezve nem figyelembe venni, milyen hatással volt rám mindeközben.
Szasza egy apró mosollyal az arcán, lassan elengedett. Talán a zavaromon mosolygott így.
- Nagyon komoly késztetést éreztem most, hogy belökjelek, hallod - mondta elröhögve magát, csak őszintén, tekintve, hogy tényleg magaslabda volt.
- Lényegében már így is csurom víz vagyok, szóval lassan már nem oszt, nem szoroz - nevettem fel halkan.
Szasza meglepetten mosolyogva nézett rám, és nagyjából ennyi kellett, mert a következő pillanatban felállt, és kérdés nélkül felkapott.
- Neee, vicc volt! - sikítottam el magam nevetve, a vállába kapaszkodva, de az ezt következő másodpercben már repültem is, egyenesen a medencébe csobbanva.
Ma másodszorra.
Ahogy feljöttem a víz alól, elsimítottam a hajam, és megtöröltem az arcom, remélve, hogy ennyit még kibírt a vízálló sminkem.
- Vicceltem csak - erősítettem meg, már szinte magamon nevetve, ahogy kitöröltem a vizet a szememből.
- Aha - guggolt le a medence széléhez szórakozottan mosolyogva.
- Most ha nem tudnám is tudnám, hogy Márkkal rokonok vagytok - úsztam oda hozzá a medence széléhez, majd bosszúból ráfröcsköltem egyet, de nagyon nem hatottam meg, csak mosolygott rajtam.
- Ja, én meg, hogy a húgom barátnője vagy - röhögte el magát a bosszúmat tekintve.
Mosolyogva elkaptam a tekintetem, majd pár másodperc múlva visszanéztem rá.
- Ha már ismét tiszta víz lettem, kihúznál esetleg? - kértem meg mosolyogva a szemeibe nézve - Vagy esetleg te is megnézhetnéd a vizet - tettem hozzá a második opciót.
Szasza a második mondatomra elröhögte magát.
- Különben te rántasz be, vagy mi lesz? - kérdezte a szórakozott gödröcskéivel az arcán.
- Márkot sikerült - jeleztem vigyorogva, újra felhozva a témát.
- Hagyta magát - ismételte meg.
- Miért, te nem hagynád?
Szaszával egymás szemébe néztünk egy pár pillanatra, majd végül halványan mosolyogva megforgatta a szemeit és felállt a medence szélén.
- Milyen zenére ugorjak neked egy szaltót? - vette a kezébe a telefonját lazán, mire meglepetten ránéztem.
- Az elsőre, ami elindul a lejátszási listádon.
- Sokat gondolkodtál ezen? - nézett rám elröhögve magát, majd elindította az új zenét, odaállt a medence széléhez és bármiféle megerőltetés nélkül beszaltózott.
De tényleg, mint ha semmi lenne, és ez a mozdulatsor épp ettől ezerszer vonzóbb volt, mint amit el tudott volna képzelni.
Levesz a lábamról a magabiztosságával.
Ahogy feljött a víz alól, beletúrt a vizes hajába, én pedig le se tudtam venni róla a szemem, pláne, hogy egy apró mosollyal az arcán rámnézett és odaúszott hozzám.
- Visszatérve, nem hagynám - közölte egyszerűen.
- Te beugrasz magadtól - értelmeztem akaratlanul mosolyogva.
- A mi medencénk, nem kell sokat győzködni, hogy beugorjak.
- Igazából te is ruhában vagy.
- Feltűnt, hogy leszarom? - kérdezett vissza szórakozottan.
- Feltűnt - láttam be mosolyogva - Jó volt a szaltód.
- Ha már a kedvedért beugrok, legalább legyen valami extra.
Közel voltunk egymáshoz, úgyhogy eközben egy másodpercre összeért a bőrünk, mire akaratlanul libabőrös lettem.
Egymás szemeibe néztünk, én pedig akaratlanul megszólaltam.
- Ugye a szüleid nem fognak kiakadni, hogy mindenki ruhában van a medencében? - kérdeztem.
- Miért akadnának ki?
- Csak kérdeztem - védekeztem zavartan mosolyogva.
Szasza halványan elmosolyodva nézett rám.
- Miért téged zavar, ha kiakadnak a szüleim?
- Mert kedvelem őket.
És valamiért fájna, ha elvágnám magam náluk.
- Nem kell, hogy számítson neked, hogy mit gondolnak rólad.
- De számít - vontam vállat, miközben végig a vízben próbáltam fenntartani magam - Legalábbis szeretném, ha a barátnőm szülei jó véleménnyel lennének rólam.
- Először Márk dobott be ide, aztán én - emlékeztetett szórakozottan - Lehet, nekünk kéne aggódnunk, hogy mit gondolsz rólunk?
- Elvileg nem kéne számítania, hogy mit gondolhatnak rólad a húgod barátnői.
- Bírni szoktak - mosolygott rám jókedvűen megválaszolva, mire felnevettem.
- Változtassak a statisztikáidon? - nevettem, miközben egy picit fröcsköltem rá.
- Csak nyugodtan.
Nevetve elfordítottam a fejem, Szasza pedig pár másodperc múlva mosolyogva megszólalt.
- Amúgy a húgom barátnőiről annyit, hogy csak annyit érzek alapnak, hogy ne én basszam el Lili barátságait. Egyébként a kilencven százalékról azt se tudom, kicsodák, vagy szimplán csak leszarom.
- A húgod elvileg egy csomó mindenkivel shippel téged egyébként - hoztam fel a témát, mire rámnézett és halkan elröhögte magát. Ránézésre nem volt ismeretlen neki a történet.
- Ja, a barátnőivel általában. Volt már olyan barátnője, aki tényleg azt hitte emiatt, hogy ez egy utalás, hogy akarok tőle valamit.
- Jaj - nevettem el magam halkan.
- Hát ja, kicsit gáz volt.
- Mert neked viszont nem jött be - egészítettem ki.
- Cuki volt, de nem akartam tőle semmit, szóval nyilván offoltam. Szar volt, mert a húgom barátnője volt és ezután elég kínos lett a helyzet, köztük is, meg mindig, amikor utána itt volt nálunk.
Együttérzően bólogattam.
Kicsit fájt, hogy ennyire alapelvnek érződött nála, hogy a húga barátnői ennyire tiltólistások, akkor is, ha megértem.
Teljes mértékben megértem, már csak azért is, mert bennem ugyanez van, csak a barátnőim bátyjaival kapcsolatban.
- Lili nem akadt ki a barátnőjére? - érdeklődtem.
- Mivel elég szarul jött ki az egész, nyilván nem örült neki.
- Értem, persze.
Ez plusz egy indok volt bennem, hogy Lili ne tudjon róla, hogy kezdek beleesni a bátyjába.
- Hát, szarért promóz be mindenkinél - közölte őszintén elröhögve magát.
- Csak mert büszke rád.
- Én is rá, ezért tartom távol a haverjaimtól általában.
- Miért, mozdult már rá haverod Lilire?
- Egy csomó haveromnak bejött már, de amúgy egy kivétellel nem próbálkoztak be komolyan. Egy volt haverommal járt még tavaly.
- Volt haveroddal? - értelmeztem - Emiatt volt?
- Mivel megcsalta a húgomat az akkori legjobb barátnőjével.
- Jézusom.
- Fel is baszott.
- Megverted? - kérdeztem, megérezve a történet végét.
- Szarrá. Kevés dolog esett annyira jól, mint akkor az.
Lenyűgözve néztem rá.
Tényleg az a típusú báty, mint amilyet egész életemben el tudtam képzelni.
- Gondolom, azért ez jól esett Lilinek.
- Két hétig sírt a csávó miatt. Tovább kellett volna jutnom vele egy esetleges kibasznásnál a sulimból.
- Majdnem kirúgattad magad? - kerekedtek el a szemeim.
- Ja, úgy alakult, hogy a sulink előtt futottunk össze először első óra előtt, miután megtudtam.
- Nem is tartottál attól, hogy kiraknak tizenegyedikben a gimidből?
- Ha előtte lévő este látom összezuhanni a húgomat úgy, mint még soha azelőtt, hajlamos vagyok rohadtul leszarni.
Nem kicsit dobogtatta meg a szívemet, amilyen természetesen mondta ezeket.
- A szüleid mit szóltak hozzá? - érdeklődtem kedvesen.
- Lepacsiztam apámmal az igazgatói előtt, amikor behívták tárgyalásra. Anyám kicsit megijedt, de egyrészt Apa lenyugtatta, másrészt meg nem tudta sokáig játszani azt, mint ha nem ugyanezért esett volna bele apámba úgy harminc éve. Kicsit nehezen tud őszintén kiborulni rajtam, akármit csinálok kábé.
- Ne élj vissza vele - mosolyodtam el.
- Ezt kinőttem már hálistennek.
- Hány álmatlan éjszakát okoztál neki? - nevettem el magam, a fogalmazásából következtetve.
- Többet, mint azt akartam.
Ez az utolsó mondata komolynak hatott, függetlenül attól, hogy természetes beszélgetés volt, de éreztem, hogy ezt őszintén mondta, szóval úgy is kezeltem.
- Lilien mondta, hogy volt egy rosszabb korszakod - néztem rá őszintén, minden viccet félretéve.
- Mindent tudsz rólam? - kérdezett vissza egy apró mosollyal az arcán, mire halkan elnevettem magam és megráztam a fejem - Több is volt amúgy, de amire ő gondolt, az tavalyelőtt volt. Gondolom, azt is elmesélte hozzá, hogy apám miatt tudtam leginkább kijönni belőle, meg nem otthagyni a sportomat.
- Igen, valóban elmesélte - láttam be halkan nevetve, mire mosolyogva megforgatta a szemeit - Hogyhogy apukád ennyire meghatározó volt benne? Mármint, tudom, hogy szoros kapcsolatotok van, de ezen kívül tartozik a történethez valami más?
- Neki is volt ilyen korszaka, több is. Sőt, ahogy tudom, kábé ugyanazokon ment végig, mint én, szóval értette is, hogy milyen helyzetben voltam, tudta, hogy kell kihúzni ebből, nem reagálta túl és nem ítélt el. Kábé az egyetlen volt, aki nem ítélt el.
- Hogyhogy? - csodálkoztam - Mármint, rajta kívül senki?
- Maximum Márk. A húgom még általánosba járt és nem nagyon értette, amúgy meg a családomból mindenki aggódott miattam, és nem azt mondom, nem szartak le, próbálkoztak, csak... - túrt a hajába oldalra pillantva - Megvan, amikor mindenki segíteni akar, meg ösztönözni, hogy küzdj magadért, amikor rohadtul csak arra lenne szükséged, hogy elengedhesd és leszarhasd kicsit az egészet? Kábé így tudnám röviden felvázolni.
- Néha jobb, ha képletesen hagyjuk meghalni magunkat, hogy új emberként éledhessünk újra - mondtam őszintén, mire egyből összetalálkozott a tekintetünk.
- Ja - értett egyet egyszerűen, mint ha kimondtam volna helyette valamit, mire akaratlanul elmosolyodtam.
- És apukád mit tudott neked segíteni ebben? - érdeklődtem.
- Ő volt az első, aki kiszúrta rajtam, hogy gáz van, még nálam is hamarabb. Nem akart irányítani, vagy kioktatni, rohadtul értette, hogy mi van, szóval csak mellettem volt és elmondta, hogy mit ne basszak el, amit ő régen elbaszott. Meg megmentett jópár bűntudattól, amit azért éreznék most, hogy kit bántottam meg akkor.
- Például anyukádat - értettem meg, ahogy körbeért a sztori.
- Soha nem hagyta, hogy megbántsam. Utólag kurvára örülök neki amúgy.
- Ez tök érdekes - gondoltam bele elmosolyodva, a történetre utalva.
- Így is mondhatjuk.
Pont olyan természetesen és lazán beszélt magáról, mint akinek egy csepp megingása sincs magában, tisztában van a múltjával, vagy magával, hogy mit hibázott, mi miért volt, semmi szégyenérzetet nem éreztem rajta, túllépett ezen, olyan magabiztossággal beszélt a témában, hogy lenyűgözött.
Talán egy nap én is ilyen leszek.
- Visszatérve Lilire, és arra a barátnőjére... - hoztam vissza a témát, mert úgy éreztem, hogy az előzőt lezárta, mire rámpillantott - Azért nem akartál tőle semmit, mert szimplán csak nem jött be, vagy mert Lili barátnője volt?
A kérdésemre összetalálkozott a tekintetünk, majd néhány eltelt pillanat után válaszolt.
Ezt a kérdést jobban is megfogalmazhattam volna.
Vagyis, a legjobb az lett volna, ha sehogy sem fogalmazom meg, pláne nem hangosan.
- Nem akarom elbaszni a húgom barátságait.
Tehát alapelv.
- De amúgy ő pont nem fogott meg - tette hozzá őszintén.
Tulajdonképpen ezzel a pár mondattal elérte, hogy már úgy is minden esélytől elzárva éreztem magam, hogy még csak nem is léptem felé semmit tudatosan, ami utalt volna arra, hogy esetleg akarnék tőle valamit.
Csírájában elfojtotta a dolgot.
- Veled is shippelt, gondolom - jegyezte meg egy apró, megjelenő mosollyal az arcán.
- Igen, de amikor mondta, egyáltalán akkor szereztem rólad tudomást. Még Bécsben.
- Már két és fél hete tudsz a létezésemről? Repül az idő - mosolygott szórakozottan, iróniával a hangjában, mire elnevettem magam.
- Te még annyi ideje sem tudsz az enyémről - vágtam vissza szintén elmosolyodva.
- Anyám kollégája a tiednek. Bocs, de olyan szeptemberben már hallottam otthon a neved.
- Jó, de az nem élőben volt. Mármint, arcot például nem tudtál kötni hozzám.
- Miért, te láttál korábban annál, amikor összefutottunk a házunk előtt?
Bosszúsan mosolyogva kaptam el a tekintetem, mert erre egy pillanatig nem volt jó válaszötletem.
- Oké, de én voltam nálatok előtte, megismertem a családodat és láttam rólad egy képet a hűtőtökön, amin kábé alsósok vagytok Lilivel és Márkkal - mondtam, csak hogy felém billenjen a mérleg.
- És, tudtad, melyik vagyok én? Simán lehet, hogy Márkra hitted azt, hogy én vagyok.
- Amelyikőtök Lili mellett áll - dobtam be, mert egyébként hirtelen nem tudtam felidézni a képet.
- Lili középen van.
- Egyébként Lili mutatott rólad egy képet Bécsben - folytattam, de ez mondjuk nem volt igaz, csak meg akartam nyerni a beszélgetést.
Tényleg a házuk előtt láttam először, amikor összefutottunk az utcán.
- Melyiket? - mosolyodott el, tudva, hogy megfog ezzel.
Kicsit nehezebb volt hitelesen improvizálni úgy, hogy teljes önbizalommal feltételezte rólam, hogy csak úgy bedobtam ezt.
- Ami a profilképed Instán.
- Múlt héten cseréltem le a profilképem.
- Az akkori profilképedet mutatta meg.
- Amelyiken nem látszott az arcom? - nézett azokkal a jókedvű gödröcskéivel az arcán.
- Akkor lehet, hogy egy korábbi screen-t mutatott az Instádról.
- Szerintem, ha a húgom képet akart volna mutatni rólam, nem a régi Instám screenjét kereste volna elő.
- Régebb óta tudok a létezésedről és kész - próbáltam lezárni nevetve.
- Akárhogy nézzük, mindenféleképpen én tudok régebben a tiedről - röhögte el magát őszintén.
- Korábban láttalak meg, amikor a házatok előtt voltam.
- Amikor befordultam az utcába, épp az eget nézted.
- Mert nem akartalak megbámulni. De éreztem, hogy ott vagy.
- Én meg láttalak is.
- Jó, döntetlen! - nevettem.
- Mit is mondtam neked egy napja, nem jönnek be a kompromisszumok? - mosolygott.
- Egyáltalán miért versenyzünk?
- Mert elkezdted és rohadt cuki, hogy le akarsz győzni vitában.
- És mi van, ha lestalkoltalak, miután Lili összeshippelt minket? - néztem rá.
- És mi van, ha én is még szeptemberben? - kérdezett vissza gondolkodás nélkül.
- Akkor fel kellett volna, hogy ismerj a házatok előtt.
- Nálad meg az lett volna a minimum, hogy megnézed az Instámat.
- Letölthettem volna egy hete is az Instát.
- Akkor kicsit nehezen tudta volna megjelölni a húgom a párszázkövetős fiókodat Bécsben.
- Követőket vettem magamnak egyik pillanatról a másikra - dobtam be végső ötletként, de ezen pár másodperc múlva egyszerre nevettünk egyet.
- Aha - röhögött ki, mert itt már a hülye is rájött volna, hogy csak kamuzgatok, ami eszembe jut - Amúgy láttam a képet, amit a húgommal csináltál Bécsben - tette hozzá a végső, és sajnos hibátlanul jogos érvet lazán, csak úgy mellékesen megnyerve a beszélgetést.
- Na jó - engedtem el nevetve.
- Hagyod? - mosolyodott el szórakozottan.
A legvonzóbb mosoly volt, amit valaha valakin láthattam.
Nagyjából az a bujkáló, enyhén elfojtott mosoly a gyönyörű gödröcskékkel, amihez olyan tekintet jár, aminek önmagában a nézése is mosolyog, és azt érezteti veled, hogy eszméletlenül jól szórakozik rajtam, de élvezi. És ezer százalékban nőnek érzed magad tőle, akit egy ilyen férfimosoly egy pillanat alatt le tud venni a lábáról.
- Mivel továbbra is utcai ruhában fürdök egy medencében és az egyik kedvenc számom szól, ebben a kontextusban nincs több válaszötletem - magyaráztam ki nevetve - De legközelebb lesz.
- Ne fenyegess. Ez az egyik kedvenc számod? - emelte ki a mondatomból a hangszóró irányába pillantva.
- Régen sokat hallgattam.
Szasza a telefonjához nyúlt, hogy hangosítson rajta, de vele egyszerre én is odaúsztam, kicsit hamarabb odaérve a medence széléhez, mert közelebb voltam hozzá, szóval ahogy elértem a készüléket, hagyta, hogy a medence szélén támaszkodva felhangosítsam.
Ahogy ez megtörtént, hirtelen megpördültem, így a következő másodpercben zavarbaejtő közelségbe kerültünk.
A hátammal szinte nekisimultam a medence szélének, ő pedig előttem volt, a nem bemért mozdulatsorom miatt alig valamennyire, olyan közel, hogy gyakorlatilag felfele kellett pillantanom rá.
- Nem teszi tönkre a ruha anyagát egyébként, hogy vízben vagyunk? - gondoltam bele, mert a közelségéről valahogy a rajtam lévő pulcsija jutott eszembe.
- Fogalmam sincs, de már mindegy is.
- A pulcsidat leveszem, hogy legalább ha kimegyünk, meglegyen az illúzió, hogy melegít majd - találtam ki elnevetve magam, mire szórakozottan pillantott rám, majd levettem a pulcsiját és kicsit kicsavartam belőle a vizet.
- Ja, gyűrd csak - röhögte el magát a mozdulatsoromat követve a tekintetével.
- Jó, na - néztem vissza rá nevetve, majd a következő pillanatban egyszerre néztünk végig rajtam.
Ösztönösen megigazítottam a kicsit elcsúszott felsőmet, ami a víztől sötétebb árnyalatban simult hozzám. A hajam nedves volt, vizesen simult végig rajtam, a vége pedig belelógott a medence vizébe.
Tulajdonképpen lényegtelen, milyen elvei vannak, ilyen külsővel kétlem, hogy vonzónak találna valaha is.
- Kirázott a hideg - húztam fel a vállamat egy picit akaratlanul, halkan nevetve egyet - Jézusom, de libabőrös lettem - állapítottam meg jókedvűen, hozzáérve a karomhoz.
Szasza szórakozottan mosolyogva, ha már bejelentettem, szintén hozzáért a bőrömhöz.
- Hát, én kezdek bebaszni, szóval nem érzem, de elhiszem, ha ilyen hideg van - közölte derűsen - Menjünk ki, ha fázol.
Az volt a baj, hogy tényleg áthűltem már a víz miatt.
- Úgy is eltűntünk egy ideje - láttam be.
- Chilleztünk egyet - vont vállat, miközben eltávolodtunk egymástól, majd mindketten kitoltuk magunkat a medencéből.

A pulzusom nem ezt mutatta volna ez alatt, de ettől függetlenül tényleg a napom legnyugodtabb perceinek éreztem.

És eszméletlenül jól éreztem magam vele.