Estére már minden készen állt és meg is telt a ház Lili, Szasza és Márk barátaival, illetve az ő további barátaikkal.
Meg az én kettő barátommal is, Alízzal és Vincével, akiket külön hívtam meg, abból a célból, hogy megismerhessék egymást kicsit jobban. Alíz érkezett előbb.
- Sziaaa - ugrott a nyakamba egyből.
Amíg Vince nem jött meg, nagyjából háromszor el kellett mennem a mosdó tükréhez Alízzal, hogy leellenőrizze magát, hogy biztosan jól néz-e ki.
- Nincs meleged? - kérdeztem, mivel hosszúujjúban volt.
- Egy picit, de nem szeretném, hogy lássa a karom. Annyira csúnya.
Alíz karján van jópár pigmenthiány, amiket nagyon nem szeret magán.
- Dehogy csúnya, ne mondj ilyet, szerintem tök különleges.
- Senkinek sincs ilyenje rajtam kívül - szomorkodott a felsője ujját felhúzva - Olyan gáz.
- Ez tesz téged egyedivé, nem kell szégyellned - biztattam.
- Inkább furává - húzta vissza a felsőjét.
- Nem fura, ha nem vagy száz százalékig olyan, mint mindenki más - mondtam őszintén.
- De én olyan akarok lenni.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert mindenki olyan szép körülöttem - sóhajtott fel Alíz - Te is. És ezért rajtam kívül mindenkinek minden összejön.
- Te is nagyon szép vagy, ne mondj ilyet.
- Kedves vagy - kapta el a tekintetét egy mosolyra húzva a száját, majd a tükörbe nézett, a saját, világos-szürkéskék, kerek szemeibe, és szinte kívülről lejött, ahogy csalódik abban, amit lát.

Megbeszéltük Vincével, hogy ha jön, akkor ír nekem, mert akkor beengedem.
Így is lett, szóval amikor Vince írt, Alízt magammal ráncigálva kimentem az ajtóhoz.
A tejfölszőke, bő cuccokban lévő srác zsebre tett kézzel ácsorgott a kapuban, amikor kiértünk hozzá.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva, ahogy megláttam.
- Helló - mosolyodott el, majd odalépett hozzám és megölelt.
Alíz előtt nem akartam hosszan ölelkezni, szóval hamarosan elengedtem.
- Ő Alíz - mutattam be Vincének a derékig érő, világosbarna hajú, frufrus-szeplős barátnőmet.
- Aha, tudom, helló - köszönt neki Vince, majd egy kis habozás után, hogy ne legyen kínos, hogy Alízt kihagyja, röviden megölelte őt is.
Minden erőmből szurkoltam, hogy a világos bőrű barátnőm ne piruljon el azonnal, vagy legalább ne legyen olyan látványos.
- Szia - köszönt neki Alíz csillogó szemekkel.
- Szerintem menjünk be - javasoltam, hátralépve egyet.
Ahogy beértünk a házba, pont ekkor jött velünk szembe Lili és Márk.
- Regikeee - ölelte át a vállam Márk vigyorogva egy pohárral a kezében, ahogy meglátott, mire elnevettem magam.
- Alíz, Vince, Lili, Márk - mutattam be mindenkit mindenkinek gyorsan.
Ahogy megtörténtek a bemutatkozások, Lili behívta Vincét és Alízt a konyhába, én pedig Márkkal maradtam, ugyanis a szőke, kiengedett hajú, fehér pólóban lévő, bőrnyakláncos srác mondta, hogy jöjjek oda hozzájuk a nappaliba.
- Őket akarod összehozni? - kérdezte Márk derűsen, miközben töltött nekem egy pohárba, Alíz és Vince felé pillantva.
- Csak mert Alíz szeretné, ha össze lennének hozva - magyaráztam, ezzel egyértelművé téve a felállást.
- Végülis shippelhetem őket - látta be szórakozottan, most, hogy így átgondolta - Hasonlítanak.
- Szerintem is. Szerinted miben? - kérdeztem - Csak mert Alíz egyszer megkérdezte tőlem ugyanezt.
- A kisugárzásuk hasonlít.
- Én aurát mondtam - emeltem a számhoz a poharamat.
- Aura, beszarok - röhögte el magát.
- De ezek szerint hasonlóra gondoltunk - mosolyogtam, majd beleittam a poharamba.
- Hasonló a vibe-juk - pontosította Márk.
- Határozottan.
Ezt megbeszéltük.
Ezután akaratlanul körbepillantottam.
Nem hiszem el, hogy őt keresem, hátha megjött már.
- Te nem vagy éhes amúgy? - kérdezte Márk, miután elgondolkodott egy másodpercre.
- Nem vagyok éhes, de végülis tudnék enni - vontam vállat.
- Hagyj dobjak már össze neked valamit.
- Most? - lepődtem meg elnevetve magam.
- Aha, eskü kedvem lett hozzá - válaszolta röhögve.
- Hány sör vett rá erre? - nevettem fel.
- Ez csak a harmadik - védekezett vigyorogva - Minden mást meg nem számolunk.
Nevetve hallgattam.
- És, mit akarsz összedobni nekem? - kérdeztem rámosolyogva, de én se hittem el, hogy ez a párbeszéd tényleg lezajlik közöttünk egy házibuli kellős közepén.
- Mondd, hogy mit akarsz enni - válaszolta a világ természetességével.
- Nem is vagyok éhes - emlékeztettem.
- De, az vagy - legyintett, mire felnevettem, ő pedig vigyorogva beleivott a sörébe.
- Oké - adtam meg magam nevetve - Mi a séf specialitása? - mosolyogtam.
- Minden. Amúgy fogalmam sincs, mi van itthon - indult el a konyha felé lazán, függetlenül attól, hogy egyébként ő nem is itt lakik.
- Ti hova mentek? - kérdezte Márkot az egyik haverja.
- Összedobok valamit Reginek - vigyorgott rá Márk, mire a haverja röhögve biccentett egyet.
Még én se hittem el, hogy ez most így tényleg megtörténik, de hagytam magam sodródni és Márk után mentem a konyhába, ahol felpattantam a konyhapultra és néztem, ahogy a sötétszőke, sportos, végzős srác kinyitja a hűtőt.
- Ha nem gáz, nem tejből csinálom, mert attól lehet behányunk - jegyezte meg szórakozottan - Hallod, basic kaja, de együnk már omlettet.
- Nem vagyok benne biztos, hogy az is kiesik a hányós-kategóriából.
- Jó, de az omlettért megéri behányni.
- Nincs "b" opciód? - mosolyogtam rá jókedvűen.
- Hogy leszavaztad az omlettet - röhögött fel Márk - Ezt megjegyeztem.
- Túlságosan jó ahhoz, hogy ki akarjam hányni - vigyorodtam el.
- Szép mentés - biccentett Márk derűsen - Oké, akkor kapsz palacsintát.
- Abban is van tej - jeleztem.
- Hallod, ne reklamálj már - nézett rám röhögve - A "c" opció a tejbegríz, szóval érd be a palacsintával, ahhoz van kedvem.
- Jó, te vagy a főnök - mentem bele nevetve.
Szóval Márk lazán előkapott pár cuccot, én meg nem akartam végignézni, úgyhogy besegítettem neki.
- Úúú, mit csináltok? - érdeklődött Lili, aki a többi barátnőjétől leválva most odajött hozzánk, és elővett néhány üveg különbözőféle piát, pár poharat és egy shakert a koktélkészletéből, majd rutinból elkezdett bele öntögetni.
- Megkajáltatom a kedvenc szalagavatós páromat - közölte Márk lazán.
- Csinálj nekem is - kérte meg Lili.
- Elbasztam, mert sokat öntöttem, úgyhogy kapsz te is, nyugi - realizálta Márk a tejjel a kezében, kiröhögve magát.
- Hagyj dobáljam majd a palacsintákat - csillantak fel Lili szemei.
- Hagyjál már, meg fogsz dobni, mint a múltkor - nézett rá Márk röhögve.
- Nyilván - vigyorgott Lili, majd bedobott a poharakba pár jégkockát, a shakert pedig összecsukta és elkezdte rázni.
- Ez miért ilyen geci hangos? - kérdezte Márk felröhögve.
- Oké, eldőlt, te nem kapsz - közölte Lili nevetve, majd nemsokára kiöntötte a koktélokat a poharakba - Regi, ez a tied - csúsztatott elém egy poharat - Koccintsunk.
- Ez milyen? - kérdeztem a koktél nézve.
- Lilikoktél, én kísérleteztem ki - vigyorgott büszkén - Finom lesz, nyugi.
- Elhiszem - mosolyogtam rá, majd koccintottunk.
Amíg a konyhában voltunk, beszűrődtek hozzánk a nappaliból a hangszóróból játszódó zenék, szóval az, hogy közben palacsintát sütöttünk, nem akadályozott meg minket abban, hogy ugyanúgy bulizzunk, ráadásul egy csomószor jöttek be hozzánk mások is.
- Dobhatom? - kérdeztem Márkot a serpenyővel a kezemben, amiben a félkész palacsinta volt.
- Aha.
Egy biztos, Michelin-csillagot biztosan nem kaptam a mutatványomért, de legalább vicces volt.
- Figyelj - vette át a serpenyőt Márk a következőnél, majd feldobta a palacsintát és tökéletesen elkapta - Legnagyobb rizzem - nézett rám szórakozottan mosolyogva.
- Értem, miért - nevettem el magam.
Egyébként tényleg menő volt.

Nagyjából egy órát elvoltunk ott a konyhában, bepalacsintáztunk, Lilivel egy koktéloskönyvből válogattunk, hogy mit készítsünk magunknak, meg ilyesmik (egyébként láttam, hogy Alíz és Vince beszélgettek a nappaliban), majd később kellőképpen felüdülve becsatlakoztunk mindenkihez a nappaliban, akik a félsötétben táncoltak a zenékre.
Amikor Lili és én kézenfogva beugráltunk oda, épp a Can't Get You Out Of My Head indult el hangszórón, mi pedig a félig tele koktélospohárjainkkal, a bulitól feloldódva táncoltunk rá.
- I just can't get you out of my head - mutatott rám Lili vigyorogva, ahogy a csípőjét ringatva táncolt rá, lányosan flörtölősen, de egyébként szinte vele egyszerre én is ugyanezt csináltam.
- Boy, your loving is all I think about, I just... - szálltam be én is, teljesen átadva magam a zenének és az önfeledt táncolásnak, hagyva, hogy a hajam is szálljon, amerre akar - ...can't get you out of my head...
Ahogy Lilivel táncoltunk, talán volt rajtunk néhány szempár, de a lehető legkevésbé sem érdekelt minket, csak buliztunk, és táncoltunk, csak úgy, mint két tizenhat éves lány.
Eszméletlen jól éreztem magam és talán az alkoholtól elvesztett gátlások miatt olyan igazán nőiesen magabiztos érzésem volt.
Nem voltam berúgva, de nyilván volt már rám hatással, amit addig megittam, pont annyira, hogy át tudtam magam adni a pillanatnak, és kellőképpen fel tudtam oldódni.
Épp a "la-la-la, la-la-la-la-la" résznél tartott a zene, valahol a végefele, amikor oldalra pillantottam, mert valahogy azt éreztem, hogy oda kell néznem.
Akkor érkezett meg.
Fekete póló volt rajta, ami eszméletlenül jól állt neki, kiemelte a sportos testalkatát, az izmait és látszódtak a tetoválásai. Fekete, laza kargónadrág volt rajta, az ujján gyűrű, a csuklóján férfias bőr- és sötétbarna fagyöngykarkötő. A barna haja kuszán, de mégis tökéletesen lógott a homlokára, a kék szemeivel pedig végigfutott az embereken, megállva rajtam, ahogy észrevettem.
Egészen biztosan látott eddig is, a tekintetéből éreztem.
Elkaptam a tekintetem, beleittam a koktélomba és inkább folyattam a táncolást Lilivel, igyekezve kizárni őt a gondolataimból, de ez nem igazán jött össze, tekintve, hogy libabőrös voltam a nézésétől, onnantól kezdve pedig végig azt néztem, hogy merre van az emberek között.
Az itt lévők kilencven százalékával jóban volt, mindenki köszöngetett neki, odacsapódtak hozzá fiúk-lányok egyaránt - nemsokára annyit láttam, hogy néhány haverjával, és egy piás üveggel a kezében kimegy az erkélyre, úgyhogy onnantól kezdve egy darabig elveszítettem szem elől.
Miközben Szasza után pillantottam, zeneváltás történt, talán a Paint The Town Red indulhatott el, mindenesetre egy kicsit kizökkentem a bulizásból.
Látta, ahogy táncolok a húgával, oké, Regi, ne reagáld túl.

Miután végigtáncoltam egy csomó számot, Lili épp pár barátnőjéhez keveredett, Alíz és Vince pedig akkor valamiért Márkkal beszélgettek, elég bizarr volt kívülről, mindenesetre Márk elszórakoztatta őket, szóval megittam a poharam maradék tartalmát és kicsit néha bizonytalanul, de felmentem a lépcsőn.
Lili szobájába akartam menni, mert ott voltak a cuccaim és a telefonom is, de ahogy elhaladtam Szasza szobája előtt, aminek félig nyitva volt az ajtaja, valamiért gondoltam egyet és bementem.
Lentről tisztán felhallatszódtak a zenék és az emberek különféle hangjai, itt fent viszont nyugi volt, mert csak én voltam, szóval körülnéztem a szobában.
Tipikus végzős fiúszoba, elszigetelt a háztól, egyszerű, menő és tökéletesen tükrözi Szasza személyiségét. Néhány érem, kupa itt-ott, letisztult tárgyak, egy erősítő, és pár gitár. Az egyik elektromos gitár csatlakoztatva volt az erősítőhöz, nekem pedig támadt egy olyan késztetésem, hogy ki akarom próbálni.
Lehalkítottam az erősítőt, hogy ne hallatszódjon le, ahogy játszok, majd csak úgy felvettem a gitárt és pengetgetni kezdtem rajta.
Soha nem csinálom, ha Lili nem ajándékoz meg egy újabb pohár koktéllal.
Épp az egyik, régen sokat játszott kedvenc számom főbb riffjeit próbálgattam halkan, amikor észrevettem egy tekintetet magamon, hogy nem vagyok egyedül.
Szasza a vállával lazán az ajtófélfának dőlve, a halvány gödröcskéivel az arcán figyelte, hogy vajon mennyire tudok belemélyedni a játszásba anélkül, hogy észrevenném, hogy időközben ő is megjelent.
Meg amúgy is, hogy mit játszok a gitárján a szobájában egy házibuli alatt, miután a húgával szétbuliztam és széttáncoltam magam, csillogó smink és ruha van rajtam, egyébként pedig talán észrevehetően fel voltam oldódva az alkoholmennyiség miatt.
- Egy bunddal feljebb - jegyezte meg egy apró mosollyal az arcán, amikor elrontottam, mire egyből felé kaptam a fejem.
- Bocsi, csak kipróbáltam - szabadkoztam egyből, majd már le is vettem a gitárt magamról.
Szasza halványan mosolyogva követte a mozdulatsoromat, majd lazán ellökte magát az ajtófélfától és belépett hozzám a szobába.
Pontosabban, a szobájába.
- Hány évig gitároztál? - érdeklődött, mert ezek szerint egyértelmű volt neki, hogy tanultam, miközben derűsen mosolyogva rajtam, felvette a gitárját az ágyról.
A mozdulatsor következtében egy másodpercig olyan testközelségbe kerültünk, hogy azt fizikailag megéreztem a gyomromban.
- Hat évet - válaszoltam hevesebben verő szívvel - Még régebben.
Szasza nem válaszolt, csak tudomásul vette és rutinszerűen berakta a gitárját az állványra.
- Nem vár a húgom táncolni amúgy? - kérdezte egy bujkáló mosollyal az arcán, ahogy rámnézett.
Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy miért a szobájában vagyok a gitárjával, amikor úgy tűnt, hogy elég jól elvagyok ott is.
- Már kitáncoltuk magunkat - válaszoltam a hajamba túrva.
- Aha - pillantott rám szórakozottan mosolyogva, majd valahonnan a szobájában felkapott egy öngyújtót, amiért valószínűleg alapból jött és elindult kifele, szóval ösztönösen én is - Maradhatsz, ha akarsz amúgy.
- Nem, köszi, már kijátszottam magam - szabadkoztam, majd ahogy mellé értem, ösztönösen javítottam a pozíciómon, és elindultunk lefele a lépcsőn.
Ahogy leértünk, Szasza az erkély felé vette az irányt, szóval rámpillantott.
- Kijössz?
Megdobbanó szívvel néztem rá.
Olyan aprónak és törékenynek érzem magam mellette.
- Persze - mosolyodtam el akaratlanul, megigazítva a hajam.

Az erkélyen jópáran gyülekeztek, szóval miközben magamra vettem a kabátom, egy kicsit zavarba hozott a nagy társaság egy pillanatra.
Szasza három srác és egy lány társaságához csapódott elsőként, és mivel vele jöttem, ami látszólag nem zavarta, én is oda ültem.
Az egyik srác már tudta, ki vagyok. Külsőre nekem is megvolt, de fogalmam se volt, hogy hívják.
Ahogy beszélgettünk, valamelyikőjük kezdeményezett egy kört felesekből, szóval Szasza lazán felbontott egy üveget, és végigtöltött öt poharat.
Amikor az enyémhez ért, rámnézett, hogy szóljak, ha nem kérek.
Meg egyébként is, tizenhat éves vagyok, szóval döntsem el én, hogy akarok-e inni velük, mert nekem nem muszáj, csak azért, mert ők isznak.
Pont, mint ha a barátnőm tizennyolc éves bátyjával beszélgetnék, aki, mivel fiatalabb lány vagyok, ráadásul a húga barátnője, valamennyire felelősségérzetettel van irántam.
Talán, mert tényleg így volt.
Húg-féleként kezelt. Utálom, hogy a volt barátomnak volt igaza.
- Nem kérek, köszi - mondtam egy másodperc gondolkodás után egyszerűen.
Úgy éreztem, hogy ha elfogadtam volna, csak azt bizonygatnám, hogy elég nagy vagyok hozzá, ennél meg azért több tartásom van.
Nem vagyok a húga és nem kell vigyáznia rám.
Tudok nemet mondani, ha valamit nem akarok és vigyázni is tudok magamra, szóval akármennyire is jól esik, nem kell azt éreznie, hogy felelősséggel tartozik irántam, vagy hogy figyelnie kell rám, mint egy bátynak.
A következő percben megláttam Vincét az erkélyen, és éppen egyedül volt, szóval valószínűleg engem keresett, úgyhogy miután jeleztem pár szóval Szaszának, hogy odamegyek hozzá, csak hogy ne úgy jöjjön le, hogy a semmiből lelépek a társaságból, felálltam és a szőke fiú felé vettem az irányt.
- Na, végre megvagy - vett észre Vince elmosolyodva, ahogy odakeveredtem hozzá.
- Igen, kicsit elkeveredtünk egymástól - láttam be elnevetve magam - Alíz merre van?
- Asszem Lili bevonta valamibe - vont vállat a nappaliba bepillantva az ablakon át, mire bólintottam egyet.
- Egyébként bemegyünk? Kicsit hűvös van itt kint - húztam össze magamon a kabátom.
- Aha, én is fázom - ment bele, majd bementünk.
Azt hiszem, kicsit megkönnyebbültem a házba lépve, hogy onnantól kezdve nem érezhettem magamon a talán előtte rajtam lévő tekintetét.

Vince és én leültünk bent az egyik kanapéra egymás mellé, én pedig felhúztam a lábaimat törökülésben.
- Remélem, jól érzed magad egyébként - mondtam rámosolyogva.
- Ja, tényleg jó buli - válaszolta őszintén, körülpillantva - Néhány gyereket ismerek, velük dumálgattam, amíg külön voltunk. Márkkal is köztük, amúgy.
- Tényleg, azt láttam - nevettem el magam.
- Vele táncoltál a szalagavatón tegnap, nem?
- De. Múlt héten ismertem meg egyébként.
- Komolyan? - nevetett fel Vince - Esküszöm, azt hittem, hogy ezeréves ismerősöd.
- Nem, csak Márk mindenkivel ilyen. Meg Lili is. Vele múlt előtti héten kezdtem el beszélgetni.
- Azt tudom, Bécsben. Mi is akkor dumáltunk először.
- A múzeumban - bólogattam mosolyogva.
- Az első és utolsó ember vagy azóta, aki arra, hogy sakkra járok, azt válaszolta, hogy "én meg sudokuzok" - gondolt bele nevetve, úgy értve, hogy ahelyett, hogy furán néztem volna rá, csatlakoztam a gondolatmenethez.
- Sudokuzni megnyugtató.
- Tudom. Sakkozni is.
Erre nevetve összenéztünk.
Egészen sokáig beszélgettünk Vincével a kanapékon, majd pár srác elhívta. Először nem akart otthagyni, de mondtam, hogy nyugodtan, mert én úgy is meg akartam keresni Liliéket.
Nagyjából két másodperc telt el azóta, hogy Vince felállt mellőlem, a következő pillanatban pedig már le is vágódott mellém Márk a vállamat átölelve, a másik kezében egy sörrel.
Márk szeretetnyelve teljesen biztosan a testi érintés, olyan lazán ölelget át akárkit, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Egyébként tőle még annak is hat.
Elmosolyodva ránéztem, ő pedig lazán felrakta a lábát az előttünk lévő dohányzóasztalra, ami kényelmes pozíciónak tűnt, úgyhogy követtem a példáját.
- Mesélj, mi a helyzet - nézett rám Márk derűsen mosolyogva, ha már így egyedül talált és idejött hozzám.
- Vincével beszélgettem - meséltem visszanézve rá.
- Jaaa, a sakkos gyerek, vele már lespanoltam - biccentett, majd lerakta a kiürült sörösdobozát az asztalra.
- Meg kipróbáltam Szasza gitárját, és nem tudom, miért. Kínos volt, mert Szasza pont akkor jött be a szobájába.
- Jézus, Regi, te ilyen illegális dolgokban vagy, ha ittál? - kérdezte szórakozottan.
- Szasza biztosan úton van már a rendőrségre, hogy feljelentsen birtokháborításért - bólogattam nevetve.
Márk elröhögte magát.
Továbbra is a vállaimon pihentette a karját, ami kívülről minimum úgy nézhetett ki, mint ha épp most próbálna befűzni, akkor is, ha egyébként én már ez alatt az egy hét alatt is hozzászoktam, hogy neki ilyen az átlagos beszédstílusa.
- Nem tudtam, hogy ilyen rocksztárka vagy amúgy - jegyezte meg vigyorogva.
- Tudok gitározni.
- Én dobolni. Kétszemélyes bandának elmegyünk már akkor.
- Lili mesélte, hogy dobolsz. Meg röpizel és vitorlázol nyaranta.
- Te stalkolsz, hallod.
- Lili mondta - ismételtem meg nevetve.
- Aha, minden megszállott ezt mondaná - vigyorgott.
- Nem megszállott vagyok, csak rendes és megjegyeztem.
Márk szórakozottan pillantott rám, majd intett valakiknek közben, akikkel jóban van.
Bár mondjuk azt vettem észre, hogy a Varga-család egyik fő specialitása, hogy mindenkivel jóban vannak.
- Na jó, amúgy gyere - állt fel Márk, majd felhúzott a kanapéról.
- Hova?
- Csukd be a szemed.
- Nem akarom, nem szeretem becsukni a szemem.
- Oké, maradhat nyitva - vont vállat "végülis" alapon, majd mögém lépett és a szemem elé tette a kezeit.
- Ne már! - kaptam a kezeihez nevetve.
- Indulunk előre - kezdte a navigálást a hangjából hallhatóan szórakozottan a helyzeten.
- Márk!
- Jó, de akkor csukd be a szemed - engedett el.
- Jézusom - adtam meg magam, majd nevetve eltakartam a szemem az egyik kezemmel - Így jó?
- Aha. Vezetlek - fogta meg a két vállam mögém állva.
Bevallom őszintén, talán bizalmi problémáim vannak, de hunyorogva végig lestem az ujjaim között, amennyit tudtam, mielőtt nekivezetne valaminek.

Egy darabig tudtam, hogy merre vagyunk, aztán bementünk egy ajtón, amerre én még nem voltam, innentől kezdve pedig elvesztettem a fonalat.
Nagyjából akkor eszméltem fel, amikor félreismerhetetlenül medence-tér illatot kezdtem érezni, azzal a tipikus, kicsit tompa, zubogó hanggal, mire kikerekedtek a szemeim és mondanom sem kell, már el is vettem a kezeimet előle.
Márkra néztem, aki vigyorogva nézett vissza rám, én pedig elugrottam tőle, mielőtt belökne a medencébe, de a menekülésem hamar véget ért, ugyanis Márk, mint aki egész életében erre vált, rajtam röhögve felkapott.
- Neneneneee! - sikítottam fel, majd a következő másodpercben már csobbantam is.
Bedobott a medencébe ruhástul.
Áldom az eget, hogy vízálló smink volt rajtam.
Ahogy feljöttem a víz alól, kikerekedett szemekkel néztem rá, Márk pedig folyamatosan röhögött rajtam.
- Milyen a víz? - guggolt le a medence szélére vigyorogva, mire odaúsztam hozzá és kérdés nélkül lefröcsköltem.
Szó szerint ott voltam Liliék menő, beépített medencéjében ruhában, vizes hajjal, teljesen elázva, ahová Márk dobott be poénból, ez pedig annyira meglepő fordulat volt, hogy még én se tudtam komolyan venni, szóval nevetve a karja után kaptam és addig ráncigáltam, hogy végül, részben már önakaratból ő is a medencében kötött ki, szintén ruhástul.
Márk röhögve jött fel a víz alól, miközben beletúrt a válla fölé érő, vizes, sötétszőke hajába. A genetikailag hosszú szempilláin kicsit megálltak a vízcseppek, ami kiemelte a zöldeskék szemeit.
- Amúgy jó a víz, mit akarsz - jegyezte meg Márk szórakozottan.
- Tiszta víz lettem!
- Egy medencében megesik - vigyorgott rám, mire nevetve újra fröcskölni kezdtem.
Márk egy darabig védekezett a támadásom ellen, majd végül elkapta mindkét kezemet, hogy ne folytassam.
Erre nevetve ránéztem, éreztetve vele, hogy ez nem fair.
- Nyugi már, Lili tele van ruhákkal, kapsz újat - röhögte el magát - Csak poén volt, na.
- Bedobtál ruhástul egy medencébe! - vágtam a fejéhez nevetve.
- Mert kurva vicces volt - röhögött őszintén, miközben elengedte a kezem, szóval tudtam egyet fröcskölni rá.
Ezúttal Márk hagyta, már úgy is tiszta víz volt ő is, szóval lényegében nem számított.
- Veletek mi van? - hallottuk meg Szasza szórakozott hangját, mire egyszerre odanéztünk.
Szasza és Lili akkor épp ketten voltak, errefele járhattak és szerintem meghallották a hangokat a medencéjük felől, szóval benéztek.
Szerintem nem kell megmagyaráznom, miért éreztem magam zavarban attól, hogy ruhában, teljesen elázva, csurom vizes hajjal találkozott a tekintetem Szaszáéval a saját medencéjéből.
- Márk bedobott - meséltem az unokatesójára mutatva egyből.
- Te meg berántottál engem - röhögte el magát Márk.
- Mert bedobtál.
Lili nevetve hallgatott minket, Szasza pedig egy apró mosollyal az arcán odajött a medence széléhez és leguggolva megnézte a víz hőmérsékletét.
- Amúgy egész jó - jegyezte meg Márkra nézve.
- Eskü az - értett egyet vele Márk.
- Nálad volt a telód legalább? - nézett rám Szasza magában mosolyogva a jeleneten.
- Nem, szerencsére. De lehetett volna! - fordítottam Márk felé a fejem, miközben egy újat fröcsköltem rá.
Hihetetlen, hogy értelmet nyert, hogy amikor Lili szobájába akartam menni a telefonomért, ahelyett Szasza gitárján kezdtem játszani.
- Az enyémben is - kontrázott rá Márk vigyorogva.
- Nem számít, te dobtál be előbb.
- Aha - bólogatott Márk jókedvűen rámhagyva, majd kitolta magát a medencéből.
Teljesen vizes volt, így a fehér pólója hozzátapadt a felsőtestéhez.
Lili vigyorogva füttyentett neki egyet, mire halkan elnevettem magam.
- Hagyjál már - röhögött Márk az unokahúgára nézve - Amúgy asszem én átöltözök.
- Itt maradt múltkor egy teljes szetted, odaadom - csatlakozott hozzá Lili.
Márk és Lili kimentek a medencetérből, én pedig nem tudtam nem észrevenni, hogy ketten maradtam Szaszával, ő a medence szélén ült, én pedig ruhástul voltam a vízben.
- Te még maradsz? - kérdezte Szasza szórakozottan rámnézve.
- Nem, dehogy is - nevettem el magam, majd odaúsztam hozzá, hogy kimásszak a medence szélén.
- Úszkálhatsz még farmerban, ha nagyon akarsz - folytatta rajtam mosolyogva - Engem nem zavar.
- De engem igen - néztem rá nevetve.
Szasza felállt a medence szélén, majd már épp készültem kinyomni magam onnan, amikor a kezemért nyúlt, mire megfogtam, ő pedig lazán, szinte kiemelt a vízből.
Ez két másodpercen belül történt, annyira könnyedén, mint ha egy pihetollat szedett volna ki a medencéből, majd ahogy meglepően stabilan földet értem, meglepetten ránéztem.
- Köszi.
Egyszerre néztünk végig rajtam.
Mindenemből csöpögött a víz, a ruháim pedig vizesen tapadtak rám. A felsőm például zavarbaejtően testhezálló lett.
Kínosan nyöszörögve realizáltam, hogy jelenleg az alakom összes négyzetcentije tisztán kivehető, és elég dekoratív jellegű vagyok így szétázva.
Szasza egy apró, derűs mosollyal az arcán nézett rám.
- Szerintem, ha visszamentünk, öltözz át.
- Azon leszek, igen - láttam be zavaran elnevetve magam, miközben ösztönösen összekulcsoltam magam előtt a karjaimat.
- Fázol?
- Igen, egy kicsit - bólintottam, de őszintén, ez csak most tűnt fel, hogy felhívta rá a figyelmemet - A vízben legalább jó idő volt - nevettem fel halkan, mire Szasza szórakozottan mosolyogva a szemembe nézett.

Azt hiszem, jobb, ha ezt a jelenetet inkább nem kommentálom.