Sirius szemszöge

Lis felállt, de én visszarántottam a földre. Lisnek megdöbbeni sem volt ideje, de már csókoltam is. Az eső éppen ránk esett, végigfolyt az arcunkon. Lis visszacsókolt.

- Sirius! - hallottam a nevemet kiáltni. James volt az - Kell a segítséged! Remus... Ne csókolózz, hanem gyere le!.

- Nem fogunk időben odaérni ha a lépcsőt használjuk...

- Le fogunk ugrani - döntött Lis, mire én rámpillantottam - Bízz bennem.

Megfogtam a kezét... Együtt ugrottunk le a torony tetejéről. Lis előkapta a pálcáját, és mondott valamit, de a szél süvítésétől nem hallottam hirtelen abbamaradt a zuhanás, és épphogy nem csapódtunk be.

- Ez mi volt? - kérdezte James.

- Párnázóbűbáj - nyögte Lis.

- Akkor... Indulhatunk.

***

Lisa szemszöge

A vonyító hang felé futottunk, és közben James szarvassá változott, Sirius kutyává. Engem felküldtek egy fa tetejére, de ott sóbálvánnyá változtattak, azzal az indokkal hogy megöl a farkas, és így utólag szerintem jól tették.

Hirtelen egy kutyanyüszítést hallottam, és Siriust láttam egy vértócsa közepén. Pánik. Ez uralkodott el először rajtam. Aztán valami más is. Nonverbálisan magamhoz hívtam a pálcámat, és kioldottam magamat.

Leugrottam a fáról és Siriushoz siettem.

- Ugye nem esett bajod?

- A vérben úszok b****meg - káromkodott.

- Segítek - lehámoztam róla a pólót, és a kidolgozott felsőtestére néztem. Ha nem szól hogy mindjárt meghal vérvesztésben, akkor egész nap azt néztem volna - Kitisztítom a sebet - a gyógyítok mindig beszélnek a beteghez - Fájni fog... - a seb mentén végighúztam a pálcám, mire szívni kezdte a piszkos vért. Sirius fogát csikorgatva tűrte még néhányszor elismételtem. - Most összehegesztem - tájékoztattam.

Felszisszent, amikor megkezdtem. Tudtam, hogy csak miattam nem mutatja ki a fájdalmát. Hirtelen elsápadtam, és ránéztem.

- Ugye... Nem Remus karmolt meg?

- Nem. Csak ellökött... És egy éles kő felhasította.

Nevetnem kellet a megkönnyebüléstől. Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Éreztem hogy ez a kapcsolat más lesz.

***

Tíz évvel később (Lisa 26, Sirius 27)

Sirius egyre több időt töltött a háztól távol, pedig a munkája nem gátolta ebben. Én Mágiaügyi Miniszter titkára lettem, de valahogy mindig is vonzott a gyógyító szakma, ezért két hónapja mondtam fel, és most én vagyok az állatok okozta sebek főorvosa.

- Hello, Lis - köszönt Sirius, és adott egy csókot - Hogy vagy?

- Jól - mondtam, és megtoldottam a rántotta adagját még egyel - Ma sokkal kevesebb beteg van, és kettőt ki is engedtem... De miért tűnsz el mindig?

- Már készen van?

- Mi? - letérdelt, és azzonnal tudtam.

- Lisa Collins (végre nem rontotta el a nevemet), hozzám jössz feleségül?

Éreztem, hogy arcomat elönti a könny.

- Igen...

<író megjegyzése>

Remélem hogy tetszett, és ne felejtsétek el csillagozni.