16 éves

Többi mardekárom elmondása szerint nekem a hollóhátban lenne a helyem. Mágiatörténet órán csak én tudok jegyzetelni, bájitaltanon minden főzetem tökéletesre sikerül; és ezt nem győzi a bájitaltantanár dicsérni.

Sirius Black és barátai amint meglátnak a folyosón az ellenkező irányba mennek, és valahogy mindig összetörik a porrá zúzott szívemet. Átváltoztatástan után kimentem a fúriafűz alá, aki megtűrt engem, és elzavarta azokat, akik éppen engem akarnak csesztetni.

A fúriafűz egyik ágával átkarolt, a másikkal meg mardekárosokat űzött el. A kastélyból a tekergők léptek elő, és amikor rám néztek furcsa mód elsápadtak, és összedugták a fejüket. Nyilván megkezdődött a napi kibeszélés. Megsimogattam a fúriafűz törzsét, és elmentem. A pálcámmal elővarázsoltam egy lepedőt, és rátelepedtem.

A házimanóktól szerzett piritósokat szétörtem, és az orjás poliphoz dobtam, aki hálásan elfogadta. Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne, és odakaptam a tekintetem. Sirius hirtelen elfordította a fejét. Miért néz? Mit akar?

Felkeltem, és a lepedőt otthagyva futottam be a kastélyba, és fogadni mertem volna rá, hogy a fiú tekintete végigkísért. Mivel a nap hét ágra sütött, egy ember sem volt a hűvös kastélyban. Alig néztem hogy hova megyek, és beleütköztem valakibe.

- Bocsánat, nagyon sajnálom.

Felnéznem sem volt időm, mert egy ököl lendült felém. A fejem hátra bicsaklott, és leguruéltam a lépcsőn. A számban vér édes íze gyült össze kiköptem. Tele voltam zöld foltokkal, ráadásul a bal szemem alatt egy monokli éktelenkedett.

Lucius kéjes mosollyal közeledett, barátai heherésztek. Próbáltam menekülni, de semmi ötletem nem volt. A pálcám a táskámban hevert, de úgysem tudnék vele semmit sem kezdeni, hiszen egy varázslat sem jutott eszembe.

Lucius lába a hasamban landolt, meggörnyedtem, és a földre estem. A lábcsapások záporozni kezdtek. Hirtelen egy kiáltás harsant, majd egy csattanás. Nehezen kinyitottam az egyik szemem (a másikat nem tudtam) és a tekintetem Luciusra esett; a földön feküdt, és vérző orrát markolta.

Sirius állt fölötte, és könyörtelenül püfölte, a társai messze jártak. Ekkor vesztettem el az emlékezetem.