2 fejezet: Mardekár
Anya éppen a hajamat gumizta be, és közbe megállás nélkül csacsogott a Roxfort szépségeiről, és rejtett ajtókról amiket nagyon hiányolt. Apa aggódott, - ugyanis elfogadta hogy anyukám boszorkány, de legbelül irtózott a mágiától, ezért sokszor kaptam őket veszekedésen - mert alig fog itthon látni.
Kikísértek a vonathoz, ott pedig elbúcsúztam tőlük. A ládát alig tudtam elbírni, így inkább vonszoltam mint vittem. Bementem egy fülkébe, és be akartam rakni a poggyásztartóba, ám nem bírtam el.
Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a bűbájtankönyvet, és a tizedik oldalon megpillantottam amit keresek. Vingardium Leviosa. Ez volt a cím. Alatta azt írta, hogy meglendítjük a pálcánkat és pöccintünk vele, a varázslat arra szolgál, hogy a kívánt tárgy a levegőbe emelkedjen, és oda lebeg ahova akarod. Helyes kiejtés: Vin-gar-duim Levi-o-sa, hosszú gar-ral, rövid diummal, és elnyújtott o-val.
- Vingardium Leviosa! - suhintottam és pöccintettem a pálcámmal. Legnagyobb meglepetésemre a láda felemelkedett.
- Keveseknek sikerül ez a varázslat elsőre - mondta egy hang az ajtóba, és én sikeresen leejtettem a ládát, ami kinyílt, és szanaszét gurultak a cuccok - Szólhattál volna hogy segítség kell.
Sirius Black állt az ajtóban. Bólogattam, és elkedztem mindent bepakolni a ládámba. Sirius leguggolt segíteni.
Amúgy a nevem Sirius Black. Gondolom tudod, mert James bemutatott az Abszol úton. Te Lesa Collonis vagy... Asszem. Nem jó a névmemóriám.- Lisa Collins... - mondtam rosszallóan, de azért hálás is voltam, mert velem egy fiú sem szokott megszólítani, pláne nem beszélgetést kedvezményezni.- Akkor az. Csak ezért jöttem a fülkédbe, hogy beköszönjek. Most látom hogy egy vendéged sincs. Nem dúskálsz a barátokban?- Amint látod - sütöttem le a szemem. - De... Miért nem a barátaiddal vagy? Úgy néztetek ki mint egy összenőtt bagázs. Már bocs.- Kibírnak nélkülem egy vonatutat. Van kedved robbanós snapszit játszani?Ez a barátság egészen a nap végéig tartott. A vonat megállt, és egy tanár fogadott minket. Át kellet eveznünk a tavon, utána pedig fejünkre húzni egy süveget. Észrevettem, hogy voltak olyanok, akikhez hozzá sem ért a süveg, de már ordított is (mint James estében) vagy egy keveset tanakodott (mint Sirius esetében). - Collins, Liza!Lámpalázasan előrebotorkáltam, és a fejembe húztam a süveget. A griffendélbe akartam kerülni, ugyanis ott volt az egyetlen barátom. Vártam hogy rikkantson egy házat, de néma csend honolt. A süveg csak motyorászott ("Mekkora bátorság" "Micsoda ész" Mennyi ravaszság" "Egy kondérnyi kedvesség")- Hova rakjalak kedvesem? - kérdezte a süveg. Én csak ültem, félig kitátott számmal, ugyanis ha tíz perce nem gubbasztok itt, akkor egy perce sem. - MARDEKÁR!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro