Harry még két héttel később is látta maga előtt Piton vággyal teli arcát, tisztán hallotta ajkai közül kiszökő nyögéseit, s új és újra átérezte a saját izgalmát. A férfi azonnal elengedte, miután összeszedte magát, és lemászott a pihegő Alexről. Harryt pedig útjára engedte, a fiú fájó merevedése pedig onnantól a saját gondja volt. Azóta kerülte a férfi tekintetét, mert félt, ha újra meglátja az ónixokban azt a tüzet, akkor ő maga is a Piton ágyában köt ki. De úgy látszott, hogy a férfi is szégyellte, amit tett, mivel a lehető legkevesebb időt töltötte a fiú társaságában, nem kötelezte őt arra, hogy közösen étkezzenek, sokkal többet és tovább hagyta el a házat. Ráadásul nem is gúnyolódott, nem szólt hozzá, csak pár feladatot osztott ki neki, de ennél többet sosem tett.

Most éppen az étkező asztalnál ültek, Piton kivételesen vele szemben foglalt helyet. Harry már nagyon magányosnak érezte magát, mintha a férfi ott sem lenne. Nem volt jó ember, de nem éppen megkedvelhetetlen, Harry az ő társaságának is örült volna, még ha csipkelődnek is. Azonban Piton nem viccelt vele, nem sértegette, hozzá sem szólt. Harryt ez már nagyon kezdte zavarni, minden rendszernek meg voltak a határai, és az övét éppen most érte el ezzel a férfi.

- Némasági fogalmat tettél, vagy mi van már? - hallatszott az ingerült kérdés. Piton azonnal felemelte a fejét, és a smaragdokba tekintett. Mintha nem hitte volna el, hogy a fiú ezt mondja neki. - Elegem van, hogy teljes csendben vagy! Ennél minden jobb! - rimánkodott.

- Mit akarsz, mit mondjak? - szólt a férfi halkan.

- Nem tudom, bármit. Még annak is örülök, ha bunkó vagy. 

- Nagyon élvezed a tegezést, mi?

- Persze, ezzel közelebb kerültem a férjemhez.

- Azt csak hiszed.

- Nem, én tudom. Hisz mi sodorna minket közelebb egymáshoz, mint házasságba kényszeríteni, kikötözni, aztán teljes csendben lenni? 

- Nincs is szebb, igaz? - emelte meg az egyik szemöldökét jókedvűen Piton. Igazi személyisége ismét visszatért, Harry pedig kivételesen örült ennek. Semmi sem volt rosszabb annál a feszült csendnél.

Azt pedig kétségtelenül tudta, hogy Piton kívánta őt, nem is kicsit. Talán jobb is lenne felajánlkoznia a férfinek. Hiszen a barátai már halottak, vagy Piton kimentette őket, ahogy mondta. A szülei valószínűleg soha többé nem hallanak majd felőle. Ebben a két hétben volt ideje gondolkodnia ezen. És döntésre jutott. Van, amin nem változtathat, de van, amiért tehet még a közeljövőben. Például azért, hogy neki jobb élete legyen.

Itt pedig kétségkívül jobb volt. Bellatrix valószínűleg haláláig kínozta volna, Lucius Malfoy pedig kitudja mit tett volna vele. De Piton nem bántotta. Enni is adott neki, saját szobája volt, tisztálkodhatott, szabadlevegőn lehetett. Mindent megkapott, ami egy normális élethez kell. Persze a szülei nem voltak itt, Ron és Hermione sem, de rosszabb is lehetett volna. Halott is lehetne, de nem volt az. Piton lényegében védelmező burokba zárta akkor, amikor a férjévé tette.

Talán, ha rendesen tudnak majd beszélgetni a férfival, és nem csak veszekednek, akkor ő majd talán felajánlkozik neki. De most előbb jó lenne elkezdeni megismerni ezt a férfit, mert Merlin tudja meddig kell még együtt lenniük. Tudta, hogy Piton egyáltalán nem olyan gonosz, mint a társai, inkább mintha csak rossz oldalra állt volna. Lehet, hogy ez történt? Rossz oldalra állt, és maradt? Vagy az is lehetséges, hogy a mostani helyzet túl kaotikus még számára is, de visszatér a Rendhez, amint könnyebb lesz boldogulni. Habár így egyáltalán nem értette Dumbledore meggyilkolását. Igen, az öreg manipulatív volt, ezt utólag észre kellett vennie, de nem, ennyiért nem érdemelt volna halált.

- Hirtelen mégsem akarsz beszélgetni? - szólalt meg az ismerős bariton.

- Csak elgondolkodtam - eszmélt fel Harry kábulatából. 

- Min?

- Nem lényeges - rázta meg a fejét Harry.

- Ha el tudtál benne ennyire veszni, akkor biztosan az. 

- Hát... jó... Miért ölted meg Dumbledore professzort? - nyögte ki Harry.

- Láttad a kezét? - kérdezte Piton hosszú hallgatás után. Arcán látszott, hogy nehéz beszélnie erről. 

- Fekete volt. Mi volt vele?

- Átok. Egy gyűrű okozta.

- Meg volt átkozva? - kérdezte Harry kíváncsian. Azonban szíve összeszorult, ahogy Dumbledore halálára, vagy az előtte ülő, egyértelműen bűntudatos férfire gondolt. 

- Horcrux volt. Hallottál már róluk? 

- Igen - bólogatott hevesen - , Neville beszélt róluk.

- A horcruxok vonzzák azokat, akik nem védekeznek ellenük. 

- Dumbledore professzort is vonzotta?

- A gyűrű úgy viselkedett, ahogy minden horcrux, hatással van az érzelmekre, érezni a bennük levő gonoszságot. Dumbledore professzor felhúzta a gyűrűt, és átterjedt a kezére az átok.

- Tehát... - gondolkodott Harry - , ha jól értelmezem, akkor a professzor bármi is legyen, meghalt volna?

- Igen.

- Akkor te csak megkönyörültél rajta?

- Az ő kérésére - bólogatott Piton.

- De miért kérte volna ezt?

- Gondold csak el hogy megkínozták volna, ha kézre kerítik őt!

- Így már értem - mondta elmerengve Harry. - Talán jobb lenne ledőlnöm, most ez túl sok volt egyszerre.

- Talán nekem is ezt kéne tennem - válaszolt Piton, majd csak nézett a fiú után, aki szédelegve menetelt ki az étkezőből. 

Harry egészen a nappaliban található kanapéig jutott, majd szinte azonnal fekvőhelyzetbe esett, s fél perc alatt el is nyomta az álom. Perselus tovább ült az étkezőben, ő maga is próbálta mindezt feldolgozni. Sírni akart, de nem tudott. Fel akart állni, de az emlékek súlya visszahúzta őt a székre. Ezért inkább ott maradt, tányérját odébbtolta, fejét karjai közé rejtette. Mélyeket próbált lélegezni, hogy lenyugtassa bordakosarában gyors és ritmusos táncot járó szívét. Teste egyszer hideget, máskor meleget érzett, s folyamatosan remegett. Mellkasába szúró fájdalom mart.

Sokáig feküdt így, pihenni sem tudott, megmoccanni pedig főleg nem. Harry egy órával később így talált rá. Először fejét döntögetve figyelte, hogy a férfi alszik-e, vagy nem, de Piton hamarosan megmozdult, és a fiú felé nézett, ahonnan a hangját hallotta. 

- Minden rendben? - kérdezte Harry aggódva, mire a férfi aprót bólintott.

- Rosszul érzed magad?

- Már jobban - szólalt meg karcos hangon.

- Akkor jó. Itt maradok veled a biztonság kedvéért. Amúgy is be szeretném még fejezni a reggelim.

- Ha akarod, akkor az enyém is megeheted.

- Nincs étvágyad?

- Nem különösebben.

- Akkor ezt elveszem - mondta a fiú, közben már nyúlt is Piton gofrijáért. 

Jóízűen kezdte el majszolni a lekvárral és mogyorókrémmel megkent, tejszínhabbal díszített gofrit. Pillantása egy pillanatra sem tévedt el Pitonról, bizonytalan volt a férfi állapotával kapcsolatban. Azonban a bájitalmester már kicsit aktívabban tekintgetett Harry felé, ezért a fiú is kezdett megnyugodni.