Valószínűleg több kilométeresek voltak, de én csak tintafoltokként láttam. Mint betonjárdára hullott esőcsepp. Felbukkantak itt és ott, órák alatt annyi, hogy azúr kék égen hullámosnak látszó árnyékcsápjaik összeértek. Még néhány óra és éjjellé változott a nappal. Pánikfélelem uralkodott el az embereken, ennél tovább azonban nem fajult. Nem tudott. Látni és főleg hallani kellett volna hozzá. Három napig tartott ki a jelenség, és úgy tűnt el, ahogy megjelent. Az igazi riadalom azonban csak akkor jött, mikor visszatért világba a fény, ugyanis nem elég, hogy a modern technológia kivétel nélkül drága papírnehezékké avanzsált, de nem is ott ébredtél szemed világára, ahol sötétség utolsó pillanatában hitted magad. Kihalt tanyán voltam olyan tájjal körbeölelve, amit nem ismertem fel. Szinte még belém sem mart a felismerés, máris megszületett az elhatározás; meg kell találjam húgomat, ha ugyan életben van még. Technológia fiaként kényelme nélkül a nagyvárosok jelentik az új dzsungelt, régi mondás pedig az eljövendőnél jobban sohasem fog nagyobb értelmet nyerni; ember embernek farkasa.