Aki azt mondja, hogy a Svédországi Alby környéke gyönyörű, a kisváros pedig békés és szeretni való, annak legalább annyira igaza van, mintsem távol esik ettől az igazságtól. A lakók, szívélyesek és tárt karokkal fordulnak egymás, mind az idevetődő idegenek felé. Két hete sincsen, hogy a települést brutális gyilkosság rázta meg majd forgatta fel, és a félelemmel gyanakvás rakott fészket. A szívélyes mosolyok megfakultak, a széttárt karok pedig maguk és önön gyermekeik felé fordultak. Az áldozat a harminc esztendős Dália Ludvik. Egykori eredményes tanuló, csendes és köz szeretett nő volt. Meleg és barátságos barna szemek, valamivel mélyebb árnyalatú haj. Középmagasság. Egyszerű ruhaviselet: általában két-három árnyalatban előforduló mintátlan hosszú szoknya, blúz; ugyanazokban a színekben, csípősebb idők beköszöntével kötött pulóver vagy kardigán, sál, sapka, kesztyű, kopottas, kemény, sima talpú cipő esetleg csizma. Ékszerként feszületes nyakláncot és bükk fakarkötőt viselt. Ez utóbbi hagyaték volt számára az apai nagyapjától. A bükkfa manapság igen értékes. Nem kevésbé figyelemre méltó tény, hogy a halottszemlekor ez volt az egyetlen, amelyet nem találtam. Na, most, Dália körmei vágottak, ámde nem rövidek; reszeltek. Tiszták, rajtuk sérülés nincs, ahogyan alattuk kosz vagy bármi egyéb sem. A ruhák rendezettek, habár az általa viselt kardigán a vállaknál jobban le el van csúszva a nyaktól mintsem azt a test kifacsarodott helyzete indokolná. Késsel gyilkolták meg. Brutálisan. Több seb van a gyomornál és a mellkason is; indulatgyilkosság valószínűleg. A szemei holtában nyitva állnak, a fénytelen íriszekbe felismerés égett. Félelem és kétségbeesés azonban nem. Ahogyan könnyek sem barázdálták visszafogott, ámde sötét tónusú sminkjét. Vagyis a tettes – akit ismert – meglepte, gyorsan dolgozott, feltehetően befogta a száját; előre megfontolt cselekedett volt. Tekintve, hogy a halál helyszíne nem az áldozat vagy a delikvens otthona, sőt, még csak félreeső sikátor sem, hanem a főutca közepe – ami jelentősen hozzájárult a közhangulathoz –, feltételezhető, hogy több tettes az elkövető, ha pedig egyvalaki, akkor rengeteg időnek kellett a rendelkezésére állni. A pontos hely Alby egyik bejárata. Elég távolságra a házaktól ahhoz, hogy ha észre is veszik, legalábbis azonosíthatatlanul elmenekülhessen. Hanem egyáltalán nem akkorára, hogy hangtalan lehessen. Ehhez olyan órát kellett válasszon, amikor minden szem és fül elnyugszik. Feltehetően késő éjszakait. Így viszont adja magát a kérdés, hogy a lakosok által leírt jellemvonások alapján ily késő éjjel nyomós ok nélkül otthonából ki nem lépő fiatal nő ugyan mit keresett a város szélén? Ok van, mert lennie kell. De vajon micsoda? Visszatérve: a testet – habár kegyeletből leengedték – nem bolygatták. Két közel egymás előtti vén tölgy vaskos ágának segítségével volt felhúzva, majd földbe vert karók által megtartva, mint valami vásári hirdetővászon. Különös módon a kötélvégek a csuklókra voltak hurkolva nem pedig a ruhára. Fontos az is, hogy a test Alby felé nézett.