Liam:
Ahogy a palánknak csapódom, a tüdőmből kipréselődik a levegő, de gyorsan összeszedem magam, hogy farkasszemet tudjak nézni a támadóimmal. Meg sem lep, amikor azokkal találom szembe magam, akik a bisztróban is balhéztak. Túl szép lett volna, ha csak annyi balhé lett volna a mai nap, mint amennyi a meccsen volt.
-Fogd rövid pórázra a korcsaid és a kurváid, vagy bajok lesznek.-Vicsorogja O'Brien, mire nekem ökölbe szorulnak a kezeim.
-Vigyázz a szádra-sziszegem a fogaim közt.
-Melyik nem tetszett? A korcs, vagy a kurva?
-Fogd be-mondom annyira higgadtan, amennyire csak tudom, s a tekintetem automatikusan a lelátóra siklik, ahol Des ült.
Még mindig ott van. Már nem ül, ahogy a barátai sem, de ott van és mintha a szemében aggodalom csillanna. O'Brien követi a tekintetem, majd harsányan, tele rosszindulattal felnevet:
-Itt vannak? Te komolyan kihívtad ide a dugópajtid? Mi van, belezúgtál? Hát ez kurva jó-nevet egyre hangosabban-legalább látja, ahogy beverik a képed.
-O'Brien!-Jelennek meg a csapattársaim.-Kopj le!-Szól rá Adam ökölbe szorult kezekkel.
-Különben? Mutasd meg mekkora ember vagy White-lök rajtam újabbat, de egy mély levegő után kiengedek.
-Nem fogok lesüllyedni a te szintedre-felelem, s mint egy végszóra a bírók is ide siklanak, hogy lerángassák rólam a játékost és a barátait.
A tekintetem újra a lelátóra siklik, ahol Des még mindig befeszült testtel, ugyanolyan aggódó tekintettel eltátogja a néma kérdést:
-Jól vagy?
-Minden rendben-kacsintok rá, majd elindulok le a jégről, de megállok, mikor észreveszem, hogy Adam még mindig csak ott áll.-Minden oké Haver?
-Persze, príma-motyogja, de a hangja megint olyan gondterheltnek tűnik, s ahogy mellésiklom látom, hogy a lelátó felé mered.
-Mi van Ad?
-Semmi, jó meccs volt. Nyertünk és nem lett balhé. Menjünk-veregeti meg a vállam, majd elindul le a jégről.
Kezd elegem lenni abból, hogy a legjobb barátom titkolózik előttem és hazudik a hogylétéről. Komolyan ennyire hülyének néz? Vagy azt hiszi, hogy ilyen jó színész? Mert akkor el kell keserítenem, hogy nem megy neki. Ha pedig az előbbi, akkor kapja be, mert basszus van szemem. A vak is látja, hogy valami nem oké vele. És én vagyok a legjobb barátja. A minimum, hogy elmondja, hogy mi van vele, nem? Ezért még tuti, hogy elkapom a grabancát. Viszont most ez nem ennek az ideje.
Veszek egy nagy levegőt, majd követem a csapattársaim az öltözőbe, hogy aztán végighallgathassuk az edző rövid és tömör dícséretét. Nos, legtöbbször ugyanazon alapszik és amint beérek a többiekhez és leülök, ő el is kezdi ezt mondani, ami meglepetésünkre most mégsem olyan rövid.
-Tudom, hogy a Doane játékosai mennyire szabálytalanok és, hogy az életben is hogy viselkednek veletek, nem csak a jégen. De örülök, hogy sikerült nem balhéba keveredni sem a meccs alatt, sem pedig azután. Szép játék volt. Büszke vagyok-bólogat halvány mosollyal, majd a hóna alá csapja a tábláját.-De ne szálljunk el. Innen folytatjuk-feleli, s már itt sincs.
Tudom, hogy nem nagy monológ, de igen...ez a mi edzőnk szájából igen is annak tűnik. Szerintem az itt átélt éveim alatt még egyszer sem hallottam ennyire hosszú beszédet mondani. Amikor veszítünk, akkor is csak pár szót mond, majd a következő edzésen, vagy meccs előtt részletesen kielemezzük a hibákat. De amiket elmond nekünk, az sosem több két sornál. Ha én ezt tenném a kölyökcsapattal, valószínűleg azt hinnék, hogy utálom őket és a büszkeségem sem valós, így náluk én próbálok kevésbé szűkszavú lenni és sokkal lelkesebb. Na jó...nem próbálok, hanem ösztönből jön, dehát nem tehetek ellene, hiszen imádom őket. Azonban most nem a kölyökcsapattal vagyok, így nem kell túl lelkesnek lennem, hiába vagyok az. Ezek egyetemista fiúk, nem hegyi beszédekre vágynak egy nyertes meccs után. Nekik pár szó is elég, csak szabadulni akarnak, nőzni és piálni. Mondjuk most én sem vágyom jobban másra, csak, hogy magamhoz ölelhessem Destiny-t és egész este mellett legyek.
Te beteg vagy? Komolyan belezúgtál?-Szólal meg a kisördög a fejemben.-Bárkit megkaphatsz, nem kell leragadnod nála.
Tudom. De most erre vágyom.
Veszek egy mély levegőt, majd vigyorogva felállok.
-Nyomás zuhanyozni, hogy minnél előbb mehessünk szórakozni!-Szólok a többiekhez, akik csak egyetértésképp hallatnak egy csatakiáltást, majd mind elkezdünk készülődni.
A szavaim ellenére a szezonok ideje alatt nekem megvan a pialimit, ami fölött sosem iszom, mivel egy részt csapatkapitány vagyok, más részt, nem akarom szétcsapni magam és harmad részt nem hiszem, hogy az az igazán jó buli, amihez tömérdek pia kell, hogy jól érezze magát az ember, na meg nekem nem lenne mindegy egy drog, vagy alkohol tesztnél, ha esetleg megbuknék, ugyanis én a profik közé szeretnék kerülni.
Amint elkészülök, felkapom a cuccom és kifelé veszem az irányt a stadionból, ahol Des és a barátai várnak. Út közben pár rajongó elkap egy fotóért, vagy gratulálni de igyekszem minnél gyorsabban letudni őket, mert ahogy meglátom Destiny-t a mosolyával, az addig bennem lévő vágy, hogy magamhoz öleljem, csak fokozódik. Ahogy odaérek hozzájuk, lepacsizom Jasonnel, üdvözlöm a lányokat-akik úgy néznek rám, mint valami Istenre-majd megteszem, amire vágyom. Úgy ölelem magamhoz Des-t, mintha már ezer éve nem láttam volna, pedig reggel mellette ébredtem.
-Remek voltál-suttogja a fülembe közbe, amivel szélesebbre varázsolja a mosolyom.
-Jó meccs volt-gratulál Jason is, amint elválok a legjobb barátjától.
-Kösz-biccentek, s képtelen vagyok nem mosolyogni.-A Monolith mellett döntöttünk-kezdem magyarázni nekik a tervet.-Minket visszavisznek a campus-ra és onnan megyünk majd kocsikkal.
-Akkor ott találkozunk-ad puszit meglepetésemre a számra Des, majd elindul a kocsijuk felé, amivel jöttek.
Azt hittem, hogy most, hogy Jason itt van, így más lesz az egész szitu, de amikor kijöttem, láttam, hogy ő Sabrinával kifejezetten lelkesen dumál, így ezekszerint nem gáz neki. Kétlem, hogy Des olyat tenne, amivel bántaná a legjobb barátját, így nem aggódom, hogy én olyat teszek esetleg, amit nem kéne. Miután végignézem, ahogy a feszes popsiját ringatva-ami a gatyán lévő vágás miatt olykor kilibbenve mutatja meg alsó vonalát-elugrándozik az autóhoz, felszállok a buszra és leülök a szokásos helyemre Adam mellé.
-Mostmár elmondod, hogy mi a gáz?-Szegezem neki ismét a kérdést, mielőtt bedughatná a fülesét.
-Minek kérdezed meg, amikor tudod a választ?-Néz a szemembe egy halvány mosoly kíséretében.
-Nem tudom. Ad, a legjobb barátom vagy. Mért titkolózol? Minek kerülgetjük a forró kását?
-Kicsit paranoiás vagy L-nevet fel, mintha ez tényleg jó kedvű lenne, de én túl jól ismerem.
Legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy ezzel a makacssággal rohadtul nem ér el semmit és csak engem bosszant fel vele, ráadásul segíteni sem tudok neki, de ehelyett csak veszek egy mély levegőt. Ennyivel nem fog lerázni, de most nem feszegetem tovább a húrt, mert egyikünknek sem lesz jobb tőle.
-Oké, majd máskor megbeszéljük-dőlök hátra, s mielőtt reagálhatna, Connor közbeszól.
-Hé Liam, kik az új dögös pipik, akikkel beszéltél? Az egyik, aki bejött az öltözőbe, nem?-Vigyorodik el perverzen, nekem pedig gombóc nő a torkomban.
Túl jól ismerem ezt a nézését.
Ő csak ne gondoljon semmire Destiny-vel kapcsolatban főleg, miután miatta utálta meg a hokisokat!
-Nem vagy az esetük Connor, szóval lényegtelen-próbálok laza maradni, de abból, ahogy Adam rám néz tudom, hogy ő levágta, hogy engem ez a helyzet feszélyez.
-Na azt majd meglátjuk-válik szélesebbé a mosolya, nekem pedig nagyobbá a gombóc.
-Vagy inkább nem-szólal meg Adam is.-Szedj össze valaki mást.
-Csak nem féltékenyek vagytok?
-Des mégcsak nem is bírja a képed-bukik ki belőlem, mire azok a csapattársaim, akiknek nincs bedugva a fülük lemerevednek, majd felénk fordulnak.
Reid, aki a döbbent Connor mellett ül felnevet:
-Ez haláli. Egy csaj, aki nem bírja Connort.-Görnyed előre a nevetéstől, de Connornak ez kicsit sem tetszik.
A srác nincs hozzászokva, hogy egy nő nem csípi, sőt Des esetében egyenesen utálja.
-Ezt meg mégis honnan veszed?-Mutat rám követelő hanggal.
-Ő mondta. Van közös órátok zsenikém-sóhajtok-tudod azok, akik ezerrel hajtanak, nem preferálják, ha más valaki azzal kap jobb jegyet náluk, hogy meghúzza a tanárt, vagy a tansegédet.
Úgy látszik ez most egy őszinteségi roham, de leszarom. Connorra már ráfért ez a pofon és, ha én nem, akkor valószínűleg ma Des vágja hozzá ugyanezt, csak talán durvábban. Sőt...tuti, hogy durvábban.
Ugyanakkor a képzeletbeli pofonom nem úgy sül el, ahogy terveztem. Connornak elkerekedik a szeme, majd úgy tűnik leesik neki, hogy kiről beszélek és az ajkai ismét perverz vigyorra görbülnek.
-Lefogadom, hogy ki tudom engesztelni úgy, hogy többet ne haragudjon rám.
-Olyan pofont fogsz tőle kapni, mint Severide a bisztróban-motyogja Adam, s bedugja a fülest, de mintha az izmai most még inkább meg lennének feszülve.
-Majd meglátjuk-ismétli magát Connor, s ismét előre fordul, de most James-en van a sor, hogy felnevessen.
-Ember, az a csaj betört az öltözőbe, hogy leordítsa Liamet. Rám konkrétan rám üvöltött, hogy húzzak ki onnan, ha azt hiszed, hogy csak úgy le tudod venni a lábáról és ő majd megbocsájt, akkor hülyébb vagy, mint gondoltam.
-Oh, van még ilyen jó sztori róla-fordul hátra vigyorogva Cameron és Emmett.-A múltkor megpróbált elfutni Liam elől, mire a mi remek kommunikációs képességgel ellátott csapatkapitányunk felkapta a vállára. És Des még ezután se adta fel, kalimpált és csapkodta Liamet, hogy tegye le. Bírom a csajt-intézi nekem a mondandója végét a zöld szemű, Emmett pedig csak helyeslőn bólogat.
Na igen, azt hiszem Des elég belevaló lány. De ez az, amit mindenki lát. Én viszont láttam a törékeny és érzékeny oldalát, ami sebezhetőséget sugárzott. Nem sok embernek mutatja ezt meg, de én köztük voltam és ez furcsa bizsergést kelt a mellkasomban.

Destiny:
Amikor belépünk a Monolith-ba, az tele van hokidrukkerekkel, akik most kicsattannak az örömtől és folyamatosan nevetgélnek. Meglepetésemre ez az egész hangulat a hoki ellenére pillanatok alatt szippant magába.
-Engedd el magad Des, nem olyan rosszfejek.-Próbálja túlkiabálni a zene és a tömeg zaját Shelley, mire egy mosolyt küldök felé.
-Nyilván ezt mondod, hiszen mind a két bátyád közéjük tartozik.
-Egy részt, csak egy és két perc van köztünk, más részt viszont te is tudod, hiszen egy hokissal randizol.
Furcsa mód annak ellenére, hogy tegnap még kiakadtam a randi megnevezésen, most nem akadok fenn és nem állok neki tiltakozni.
-Na meg most velük bulizik-jegyzi meg Carina-ez előrelépés. Úgyhogy most igyunk valamit ennek örömére.
-Nem hoztam sok pénzt-figyelmeztetem őket, miközben kibújok a kabátomból.
-Mintha azt el kéne költened-jegyzi meg Jason-a pasik könyörögni fognak, hogy meghívhassanak egy italra. Elő se kell venned a pénzt-indul meg a pult felé, mi pedig követjük.
A tekintetekből, amik méregetnek minket arra következtetek, hogy igaza van. Mondjuk nem egózásból, de mióta betöltöttem a tizennyolcat és rájöttem, hogy milyen hatással vagyok a pasikra, azóta nem fizettem ilyen helyen a piámért. Ez most sincs másképp. Ahogy a pulthoz érünk vagy hatan jelentkeznek, hogy meghívhassák Carinát, Shelley-t, Erint, Sabrinát és engem, de Jason leszereli őket azzal, hogy az első körünket ő állja. Miközben próbálunk helyet keresni a piavétel és annak megivása után, kinyílik az épület ajtaja és mindenki üdvrivalgásban tör ki, ahogy a Brightonos srácok megjelennek. Eddig is elég szűkösen fértünk el, mert rengetegen vannak, de most, ahogy a nagydarab, izmos testek betolulnak még kevesebb hely lesz. Nem csak a testük, de a kisugárzásuk is helyet foglal. Ők maguk jelenségek. Na nem mintha Jason panaszkodhatna. Ugyan hokirajongók vannak itt többségben, de már vagy hatan jöttek ide hozzá, hogy váltsanak pár szót, a meccsekről érdeklődjenek, vagy csináljanak vele képet. És ahogy nézem, ez mintha feszélyezné Sabrinát tekintve, hogy a csajok úgy méregetik a legjobb barátom, mint minket a pasik.
-Tudod-bököm meg a könyökömmel-az, hogy dumál velük nem jelent semmit.
-De ezek folyton taperolják-sziszegi Jasonre szegezett tekintettel.
Sabrina odavan Jasonért. Nem vagyok vak, látom. És nem lep meg. Jason baromi jó pasi.
-Igen, de ismerem Jasont, őt nem érdekli egyik sem.
-Téged hogy nem zavar?
-Csak barátok vagyunk-nézek a zöld szemeibe-kis extrával, de nincs kötöttség, úgyhogy nehogy kihátrálj. Láttam, hogy milyen jól elbeszélgettetek-lököm finoman a fiú felé, aki azonnal elkapja.
Sabrina hátrafordul és rám ölti a nyelvét, mire én csak küldök neki egy puszit.
-Na most-nehezedik egy erős kar a vállamra-melyikőtök köldökéből, vagy cicijéről ihatom majd a vodkát?-Kapkodja a tekintetét Cameron Carina és köztem majd szemeit megakasztja Carinán.
-Te aztán visszafogott vagy-nevet fel Carina, miközben lelöki magáról Cam másik karját.
-Minek kerteljek, amikor mindenki jól járna vele-nedvesíti meg az alsó ajkát, s ebben a mozdulatban olyan szexuális töltet van, hogy Carina láthatóan beleborzong.
Ha így folytatják, akkor ezek ketten tényleg egymás testéről fogják iszogatni a vodkát. Na nem mintha bánnám. Mármint Carinára ráfér a lazítás, Cameron pedig igazán jó parti lenne, szóval én csak szurkolok nekik.
-Még meg se érkeztünk, de már is rámozdul a bár legjobb csajai egyikére-ölel át Liam hátulról.-A srácok foglalnak egy bokszot, odajöttök?
-Kit értesz a srácok alatt?
-Emmett, Adam, Ned, James, Dom és Reid. Odajön majd még Cam, meg remélem, hogy ti-néz a szemembe azzal a csibészes mosolyával.
-Connor...
-Nincs ott-biztosít félbeszakítva-nem ígérem, hogy, ha nem szerez magának egy csajt, akkor nem jelenik majd meg, de emiatt most ne aggódj. Inkább mondd, hogy mit innál.
-Áfonyás vodka-felelem, de aztán hozzáteszem-de nem iszom nagyon sokat.
Az alkoholizmus örökölhető és, ha anya le tudott ennyire csúszni a létrán, aminek eddig a tetején állt erős nőként, akkor én mért ne járhatnék ugyanígy? Az egyik legnagyobb félelmem, hogy valaminek a függője leszek. Ezért nem nyúlok semmilyen kedvmódosítóhoz, amikor a padlón vagyok.
-Én sem, ne aggódj-ad puszit, majd a pulthoz sétál Cammel egyetemben.
-Ez a Cameron rosszabb, mint, ahogy a pletykák mondják-lép mellém Carina, s próbálja elnyomni a mosolyát.
-Totál beindultál rá-vigyorodom el, mire ő is kiengedi azt a mosolyt.
-Legszívesebben azonnal nekiesnék-borul a vállamra.
-Hát vesd be magad-bököm meg a könyökömmel.
-Ne aggódj, be fogom-kacsint rám, mielőtt a fiúk visszaérnének.
-Hölgyek, az asztaluk erre van-kezdenek vezetni a boksz felé, ahol a többiek vannak.
Shelley becsússzan Emmett mellé, a másik oldalán Ned foglal helyet, aki mellé Jason és Sabrina ülnek be és még Erin bepréselődik. Velük szemben Adam és három srác, akit nem ismerek, de az egyik nagyon ismerős.
Basszus!
Rá kiabáltam rá, hogy menjen ki, hogy beszélhessek Liammel.
Az arcom égni kezd, miközben Cameron az ölébe húzva Carinát beül Adam mellé és Liam is helyet foglal.
-Na Des?-Néz rám csibészes mosollyal.-Elfoglalod a helyed?-Paskolja meg a combjait én pedig előbb mozdulok, mint, hogy felfognám.
Carina sosem volt a csendes és visszafogott, neki az, hogy Cam ölébe kell ülnie semmiség, de én ehhez nem szoktam hozzá. A srácokkal, akikkel le szoktam feküdni, sosem kerülök nyilvános helyen ennyire intim helyzetbe.
-Srácok, ők itt Carina, Sabrina, Erin és Des-mutat be minket Liam-Shelley-t és Jasont nem kell bemutatni. Lányok, ő James, Dominic és Reid. Na meg Ned, Adam és Shelley másolata.
-Inkább jobb kiadása-vigyorodik el a srác, majd rám néz-na és hogy készüljünk, gyakran fogsz ránk törni az öltözőben?
-Az a csapatkapitányotoktól függ-nézek Liamre a vállam fölött, majd vissza a fiúkra.-De mentségemre szóljon, ez volt az első alkalom, hogy ilyet tettem.
-Ahhoz képest elég bátor voltál-néz rám James mosolyogva.
Nem hiszem el, hogy lehetnek ezek a srácok ennyire mosolygósok és jóképűek?! Komolyan, ha valahol máshol találkoztam volna velük-és nem tudom, hogy hokisok-akkor szívesen közelebb kerültem volna bármelyikhez.
-Azt tényleg sajnálom. Ideges voltam-vakarom meg a tarkóm, s lehúzom a vodkám.
-Elnézem, de csakmert ilyen aranyos vagy-kacsint rám ezer wattos mosollyal, mire felnevetek.
-Igazán rendes vagy.

Amikor a telefonom órájára nézek a kis kimerültség fátyolán, látom, hogy negyed három. A tömeg már nem olyan nagy, de még mindig harsány és pörög. Az elmúlt órákban már táncoltam, legurítottam pár kört-józanságig-és rengeteget beszélgettem a srácokkal, pozitív csalódást kapva ezzel és volt egy kis balhé Connorral, de miután Dom-aki amúgy szerintem a legcsendesebb az egész brigádban-elzavarta, ez is megoldódott. Connorral valószínűleg én sosem leszek jó kapcsolatban.
Azonban későre jár és Erint és Sabrinát Jason már kikísérte a campus überéhez, Shelley Emmettel beszélget ezerrel, Carina pedig eltűnt Cammel, én meg elfáradtam. A fiúk meg épp a Doanésok viselkedését elemzik, amihez nem igazán tudok hozzászólni.
-Szerintem hívok egy übert-nézek Liamre-hazamegyek.
-Elkísérlek-vágja rá azonnal, de megrázom a fejem.
-Maradj csak. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm-nézek a szemébe-majd beszélünk.-Adok egy puszit neki, majd kimászom az öléből, hogy kimenjek és hívjak egy szállítóeszközt.-Egy élmény volt srácok és jó meccs volt. Sziasztok.
-Pá Montana-nyújtja a kezét Ned, hogy lepacsizzak vele, de én lemerevedem.
-Komolyan?-Nézek Liamre.-Ők is?
-Bocs Cicám-vigyorodik el-de legendás vagy.
-Fuh, de utállak-pacsizok végül a fiúkkal, majd elindulok kifelé, de Liam követ.
-Dehogy utálsz-karol át, miközben kikísér.
-De igen-motyogom, holott tudom, hogy feleslegesen vitatkozom.
-Mondogasd ezt, ha ettől jobban érzed magad-nyom puszit a homlokomra.-Írj, ha hazaértél-mondja, amint megjön az über.
-Úgy lesz. Még egyszer köszönöm az elmúlt két napot.
-Én köszönöm-csókol meg finoman, amit képtelen vagyok nem viszonozni, mielőtt beszállnék a kocsiba.
Amint leparkol a ház előtt az über, kifizetem a tartozásom, majd írok egy üzenetet Liamnek, hogy megjöttem és elindulok befelé. Frank kocsija nincs itt szóval gondolom épp egy motelben csalja anyámat egy csajjal, akit felszedett, vagy egy kurvával. De legalább nekem nem kell semmiképp sem összefutnom vele.
Azonban, amikor belépek, olyan bűz csap meg, amitől felfordul a gyomrom. Már egy ideje nem kellett erre hazajönnöm, így ez most hidegzuhanyként ér. A könnyek csípni kezdik a szemem a szagtól és a lelki fájdalomtól.
-Anyu?-Indulok befelé pánikolva.-Anya, itt vagy?-Kapcsolom fel a lámpát, mire egy fájdalmas nyögés érkezik a lépcsőtől.-Anya-rohanok oda hozzá azonnal, de egy pillanatra lemerevedek, hogy visszafojtsam a hányingerem.
Anya a saját hányásában és vizeletében fekszik és a bokáját fogdossa, míg a másik kezében egy üveg whiskey-t szorongat. Valószínűleg leesett a lépcsőn és kiment a bokája, ő mégis a szesztartót félti.
-Sajnálom-motyogja alig érthetőn és közben háromszor megakad a nyelve.
Áttapogatom, hogy nem esett-e más baja, de nem érkezik bármilyen fájdalmat jelző hang, így felemelem, majd egyenesen a fürdőbe viszem, ahol megfürdetem. Egy ilyen jó két napnak elég szar lezárása és amikor látom, hogy még a zuhany alatt is az alkoholt védi, elszakad a cérnám. Idegesen kikapom a kezéből, majd a vécébe öntöm az arany folyadékot, az üvegét pedig a kukába hajítom.
-Ez a legkisebb gondod!-Rivallok rá, miközben megfürdetem a saját, holt részeg anyám, aztán átöltöztetem pizsamába és ágyba dugom.
Egy arcmosás után-hogy ne hányjak-eltalarítok lent is, majd a ruháimat a kádba dobom és rájuk engedem a vízet, hogy az anyáról rám került hányás és vizelet kijöjjön belőle, aztán a szobámba megyek. Leroskadok az ágyamra és csak ekkor törnek elő az elkeseredés, harag, düh, félelem és szomorúság okozta perzselő könnyek. Ezerrel kezdenek folyni az arcomon, miközben remegő kézzel előszedem a telefonom és hagyom, hogy a tudatalattim mozgassa az ujjaim, miközben tárcsázza a számot. A vonal kicseng, majd felveszik és felcsendül a mély bariton:
-Des? Mi a baj?