Destiny:
Miután feltéptem az ajtót és belépek, egy pillanatra lemerevedem, ahogy realizálódik bennem, hogy az összes itt lévő pasi meztelen.
Mármint tényleg tök pucérok.
Egy bokszer sincs rajtuk.
SEMMI.
Farkakat látok mindenhol.
Néhány fiú maga elé kap egy törülközőt és szégyellősen elfordul, mások csak vigyorogva figyelnek engem. Én gyorsan összeszedem magam, elvégre nem ez az első alkalom, hogy meztelen férfit látok és, ha tőlem függ, akkor nem is az utolsó. Az ökölbe szoruló kezeim emlékeztetnek, hogy mért vagyok itt, így öles léptekkel elindulok az öltöző hátulja felé, ami meglepően tiszta és jó illatú. Hallottam már róla, hogy a Brighton ennyire támogatja a hokisokat, hogy például a szellőzőrendszer is fejlett legyen, az öltöző pedig kultúrált. Ez őszintén meglep.
-Montana-dől a szekrényének vigyorogva Cameron természetesen meztelenül.-Mi szél hozott erre?
-Épp le fogom kiabálni a csapatkapitányotok fejét. Hol van az az öntelt seggfej?
-Még a zuhany alatt-biccent hátrafelé-de nem csak ő van ott.
-Most jöttem be egy csapatnyi pucér pasi öltözőjébe, szerinted érdekel, hogy hány pasi áztatja magát ott?
-Mit csinált az a barom, hogy ennyire kivagy?-Nevet fel a hajába túrva.
Más esetben valószínűleg megállnék és élvezném a látványukat a fiúknak, de most úgy fortyogok magamban, hogy nincs hangulatom hozzá.
-Ne aggódj, mindjárt hallani fogod.-Nyugtatom meg, mire meghajol előttem, s közben mutatja az utat.
Nagyokat lépdelve hátramegyek, majd rátörök Liamre és az ott zuhanyzó fiúra.
-Te mégis mi a francot képzelsz magadról White?
Két külön fülkében vannak és az alsó részüket egy párával elhomályosult üveg takarja, de a srác szemei így is elkerekednek, ahogy realizálja, hogy csajként vagyok itt bent. Rákapom a tekintetem:
-Lassabban nem lehet? Hidd el, bentről is remekül fogod hallani, ahogy kinyírom a csapatkapitányotok!
Szegény hokis úgy kapja a dereka köré a törülközőjét, mintha megfenyegettem volna, hogy megölöm, ha nem teszi, majd kirongyol a fürdőből. Ez egy kicsit megmosolyogtat. Ráhoztam a frászt egy két méteres, kigyúrt hokijátékosra az én százötvenhét centimmel és ötven kilómmal. De ahogy Liam vigyorgó képére nézek, megint felmegy bennem a pumpa. Nem őt jöttem szórakoztatni, hanem épp őt akarom lekiabálni. Kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért a csapattársára úgy ráförmedtem, de most túl ideges vagyok, hogy ezzel foglalkozzak.
-Te ne merészelj mosolyogni!-Kezdem a kiakadásom kiabálva.-Mégis mit képzelsz, ki vagy te? Belementem egy rohadt vacsorába és egy meccsbe, mire te úgy döntesz, hogy felforgatod az életem! Hát most jól figyelj White, mert olyat mondok, amit biztos ritkán hallasz. Nem te irányítasz mindent! Az élet kurvára nem egy játék! Azt hittem, hogy felfogtad az egyezségünk, erre tegnap a főnököm közli velem, hogy ne menjek hétvégente, mert te megjelentél és lerendezted. Ja és ki ne felejtsem: ma reggel rám írt a munkatársam, hogy viszi a jövőheti melóm, csak te tartsd magad a ti kis üzletetekhez! Rohadtul nem tudom, hogy mit művelsz, de forgasd fel más nő életét, ne az enyémet, mert nekem ehhez semmi kedvem!
Liam fürkésző tekintetét vigyorogva futtatja az arcomon, s a szemében a bocsánat egyetlen kis jelét sem látom, pedig a hangom még mindig visszhangzik a falakról. Sőt, nem hogy bocsánat, vagy lelkiismeret furdalás nincs a szemében, sokkal inkább szórakozottságot és vágyat látok benne.
Jesszusom!
Komolyan beindult arra, hogy én kiabálok vele?
-Esküszöm, hogy felképellek te barom!-Szorítom jobban össze a kezem.
Vesz egy nagy levegőt, majd lassan megnedvesíti az alsó ajkát. Nem tudom, hogy miattam csinálja-e, vagy véletlen a dolog, de ebben az apró mozdulatban olyan szexuális töltet van, hogy kiráz a hideg. A feszültséget szinte tapintani lehet, ő mégis képes mosolyogni. Elzárja a zuhanyt, majd a falnak dőlve végre megszólal.
-Hadd kérdezzek valamit.-Fonja össze a karjait a mellkasa előtt.-Most igazából dühös vagy, vagy csak megijeszt, hogy valaki törődik veled?
Automatikusan hátrálok egy lépést. Zavar, hogy beleszólt az életembe és dühít, hogy nem tartotta magát ahhoz, amit megbeszéltük.
De igaza is van.
Tényleg megijeszt, hogy valaki ennyire komoly dolgot tett értem.
-Te beleszóltál az életembe.-Térek ki a válasz alól.-És én ezt nem engedhetem meg magamnak.
-Igen, de nem ezt kérdeztem.
Szóra nyitom a szám, de ekkor valaki belép a helyiségbe.
-Mi a büdös franc folyik itt?-Vakkantja a férfi.
-Edző-löki el magát a faltól Liam-nem csinálunk semmi rosszat. Nincs tizennyolc plusz, meg semmi.
-Az feltűnt, mert a hölgy úgy kiabál, hogy az irodámban is hallom.
Az arcom égni kezd, de a két pasit ez egy cseppet sem zavarja, simán beszélgetnek tovább, nekem pedig komolyan bizseregni kezd a tenyerem, hogy tényleg felképeljem Liamet.
-Az én bűnöm Uram. Felöltözöm és kint folytatjuk.-Mondja, de a tekintete a második mondat felére rám siklik.
-Úgy legyen.-Biccent az edző, majd kimegy.
-Ki van csukva.-Reagálok Liamnek, ahogy kettesben maradunk.-Én megtettem, amit akartam. Végeztünk.-Indulok kifelé, de kinyúl és elkapja a csuklóm.
-Nem végeztünk mi semmivel. Szépen megvársz az öltöző előtt, aztán megbeszéljük, amit meg kell.
-Én mindent elmondtam.-Rázom a fejem a szemeibe nézve.
-De nekem mégcsak megszólalni sem volt időm és amit kérdeztem, arra sem válaszoltál.
-Hát az pech.
-Cicám-mosolyodik el újra-tudod, hogy úgysem hagynám annyiban. Vagy megvársz, vagy utánad megyek és megint a vállamon kötsz ki.
-Az kizárt.-Kontrázom, de tudom, hogy így történne, így bizonytalanul bólintok.-Jó. Kint megvárlak.-Indulok megint kifelé, de óvatosan visszahúz.
-És csakhogy tudd, ilyen közel állok ahhoz, hogy megcsókoljalak.-Mutatja az ujjaival hatalmas nyelésre késztetve engem.
-Kint várlak Liam.-Tartom magam, majd ott hagyom.
Azzal a szándékkal jöttem, hogy lekiabálom a fejét és már a vacsi előtt ott hagyom, mert irányítani próbálta az életem. Erre most pontosan azt teszem, amit ő kért tőlem.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy nem vagyok normális.

Liam:
Őszintén tartok attól, hogy mikor kiérek, Des nem lesz ott. Számítottam rá, hogy kicsit zabos lesz, de arra nem, hogy beállít az öltözőnkbe, átgázol vagy tizenöt meztelen srác közt, majd beront hozzám, amikor zuhanyzom és lekiabálja a fejem a helyéről. Nem mintha zavart volna. Sőt...nagyon tetszett a szemében lobogó tűz. Állatira beindított. Legszívesebben behúztam volna a zuhany alá és ott helyben tettem volna magamévá.
Mire sikerül elkészülnöm, a csapattársaim már mind elmentek. Adamék is leléptek, miután általam megbizonyosodtak róla, hogy Destiny nem fog kinyírni, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Felkapom a cuccom a vállamra, majd már indulok is kifelé. A mellkasomban kellemetlen nyomás van, de ez abban a pillanatban megszűnik, mikor meglátom, hogy Des épp az automatánál áll és előveszi a tárcáját.
-Majd én.-Állítom meg a kezét és én is előveszem a pénztárcám.-Mit innál?
-Fizetem én.-Tiltakozik, de elengedem a fülem mellett.
-Reggelizni reggeliztél már?
-Nem vagyok éhes.-Húzza el a száját, de a gyomra megkordul.
-Szereted a pulykás szendvicset?
-Liam-néz a szemembe, de elbizonytalanodik.
-Magamnak is veszek, ha ez megnyugtat. Csak mondd, hogy mit innál, aztán leülünk a lelátóra és megbeszéljük a dolgokat.-Ígérem, mire felsóhajt.
-Egy Milky way italt és jó a pulykás szendvics, köszönöm.
-Milky way?-Mosolyodom el.-Ahogy hallottam, tegnap szóltál rá Adamékre, hogy túl cukros, amit isznak.
A szája sarka megrándul, de végül nem tör elő az a mosoly, viszont legalább válaszol.
-Morcos vagyok és szükségem van valami csokisra. Apa mindig Milky way-t vett nekem, amikor durcis voltam.
A szívem facsarodik egyet, mint minden alkalommal, amikor az apukáját emlegeti. Elképzelem, ahogy kis Des két copffal és kis ruhácskában ugrándozik a szülei mellett, miközben ezt issza, vagy épp a csoki változatát eszi.
Én még nem vesztettem el senkit. A nagyszüleim élnek, apáékkal pedig remek a kapcsolatom. El sem tudom képzelni, hogy mennyire fájdalmas lehet neki minden nap úgy felkelni, hogy az apja, akit szeretett, nincs többé. Viszont az is feltűnt, hogy az anyukáját szinte sosem emlegeti. Szívesen megkérdezném, hogy mért nem, de most nem annak a beszélgetésnek van itt az ideje.
-Mióta meghalt, sosem ettem a csokit, vagy ittam ilyet.-Teszi hozzá, miközben kiveszen a gépből a reggelinket és italunkat.
Én már ettem az edzés előtt, de most megint morog a gyomrom, így örülök, hogy ő is éhes és nem eszem majd egyedül.
-Hát akkor-nyújtom át neki-legközelebb, ha durcás vagy, akkor csak látogass el ide.
-Köszi-veszi el tőlem, majd csak áll, így óvatosan megfogom a karját és finoman húzni kezdem a lelátó felé.
-Szóval?-Kérdezem, amint leülünk.
-Én elmondtam mindent, amit akartam. Te mondtad, hogy beszéljünk.-Csomagolja ki a szendvicsét.
-Igaz, elmondtál mindent, csaképp a kérdésemre nem válaszoltál.-Fürkészem az arcát, ő pedig megmerevedik.
Már készülök rá, hogy felpattan és elrohan, vagy kivágja magát valami rossz tématereléssel, mint bent, esetleg nekem esik és lekiabálja a fejem, de meglepetésemre válaszol.
-Mindkettő.-Motyogja alig hallhatón és a vállai előre esnek.
-Pontosan mi a bajod Des? Mi az, ami miatt így kiakadtál?
-Nem szólhatsz bele az életembe Liam-rázza a fejét a szemembe nézve.-Megegyeztünk. Őszintén én azt terveztem, hogy a vacsi után kilépek az életedből, mert tartom magam ahhoz, hogy rohadtul nem illek az életedbe. Aztán tegnap beszéltem Carinával, aki azt mondta, hogy ezt gondoljam át. Megfordult a fejemben, hogy csak óvatos leszek, de nem hagylak faképnél. Hogy esetleg haverok lehetünk. Erre belépek a munkahelyemre, ahol a főnököm azzal fogad, hogy ne menjek be hétvégente, mert te azt mondtad, viszont fizet nekem. Majd reggel jött az üzenet, hogy Mel viszi a műszakom jövőhéten és totál felment bennem a pumpa, érted? Ez az én életem, nem is olyan rég még azt sem tudtad, hogy ki vagyok. Én mindent elterveztem már. Szó szerint, ha egy perccel tovább maradok valahol, akkor már az egész napos terv úszott. És az, hogy most Craig ilyen hangulatban volt, az mázli. Amikor Jason próbálta ugyanezt, akkor kidobatta és azóta is tiltólistán van. Carina ugyanez. Amikor megtudta, hogy nem munkára jelentkezik, hanem engem akar kimenteni, kidobta és utána kaptam a fejemre. Nem eshetek el ettől a pénztől Liam.-Rázza meg a fejét és tekintetében mérhetetlen fájdalom csillog, ami nekem a szívemig hatol.-Szükségem van arra a pénzre is, bármennyire utálom ezt a melót.-Tördeli az ujjait, de elkapom a kezét és ujjaim az övéi közé csúsztatom.
Nem szándékos a mozdulat, de furcsán jó érzés. Még soha nem volt lány ismerősőm, akivel el tudtam volna beszélgetni dugás helyett. Des...ő más. Vele tudok nevetni, komolyan beszélgetni, vagy csak feküdni és játszani a hajával. Ez az egész nagyon új és fura.
-Ne haragudj-sóhajtok-nem akartam rosszat, csak...
-Tudom.-Szakít félbe, mire elmosolyodom.
-Megint nem hagyod, hogy végigmondjam.
Végre ő is elenged egy mosolyt nem kis megkönnyebbülést okozva nekem ezzel.
-Bocsi. Mondd csak.
-Igazán rendes vagy.-Cukkolom, de aztán komolyra váltok.-Szóval azért csináltam ezt, mert meg akartalak lepni.
-Hát sikerült.-Jegyzi meg, de a pillantásom látva az alsó ajkába harap.
-Nem akartam még elmondani, mert tudom, hogy mennyire meg tud ijeszteni a közeledés. Csak sejtem, hogy miért, de ezt majd megbeszéljük. Szóval azért intéztem el a jövőhetet, mert a szüleim adománygyűjtő estet rendeznek és szeretném, ha velem jönnél.
Az ajkai elválnak egymástól, aztán összezárulnak, majd megint szétnyílnak.
-Liam, nem hiszem, hogy ez...
-Leszarom, hogy jó ötlet-e, vagy sem. Azt szeretném, ha velem jönnél. Nem akartam még mondani, mert tudtam, hogy így reagálnál, de Des-nyúlok az álla alá a szabad kezemmel.-Jól érezzük magunkat együtt, barátkozunk és kikapcsolunk. Esküszöm, hogy többet semmi ilyet nem teszek a beleegyezésed nélkül, de gyere el velem jövőhét szombaton.
-Fogalmad sincs, hogy mekkora teher vagyok és kétlem, hogy a szüleid örülnének annak, ha pont velem állítanál oda, ráadásul még sosem voltam ilyen helyen és...
Egy finom csókkal beléfojtom a szót, mielőtt végighadarhatná a mondandóját. Először lemerevedik, de amikor az egyik kezemmel az arcára simítok, enged a vágyának és visszacsókol. Tudom, hogy nem életbiztosítás ez. Destiny Hale-lel semmi sem az. De amikor közelebb csúszik hozzám, tudom, hogy ez egy igen a szombati rendezvényre és nekem ez most elég is.
Igaza van: nem rég ismertem meg, de amit már megtanultam vele kapcsolatban az az, hogy szépen lassan kell haladnom vele. Én viszont állok elébe ennek és kíváncsian várom, hogy megmutassa a többi oldalát is.