Egy kis érdekesség: 

Darren Shan (Darren O'Shaughnessy) egy kortárs író, ki 1972-ben született. Az első több kötetes műve a Vámpírkönyvek, melynek összesen 12 része van. Az első részt nagyjából 15 évesen írta! Most erről szeretnék egy rövid kritikát/ajánlót írni. 

Rövid történet:

Darren Shan, azaz a főszereplő (most nem az íróról van szó) egy fiatal fiú, aki odavan a horrorisztikus dolgokért és a pókokért. Egy nap, a városukba egy rejtélyes cirkusz érkezik, a Cirque du Freak, azaz a Rémségek Cirkusza. Főszereplőnk három barátjával elhatározza, hogy megnézi az éjszaka, egy elhagyott színházban (?!) játszódó előadást, ám bonyodalmak merülnek fel, melyeket most nem részletezek. De végül a főszereplőnk eljut az előadásra, mely után fenekestül felfordul az élete.

Szereplők: 

Darren:

Mit is mondjak, főszereplőnk egy kicsit Eren Jaeger (Attack on Titan) beütésű, mivel az esetek 90%-ában vagy csak a szája nagy, vagy még az sem. Ritka, hogy elszánja magát, azt is csak az utolsó pillanatban szokta, de lelkileg egyre többet kap, azonban az idő múlásával kezd megerősödni is ezek által (persze az nem az első kötetben lesz xD) A barátai és a családja fontos szerepet játszik az életében, és ez is lesz a ,,veszte". De így ezeken kívül eléggé megkedveltem, hisz már ilyen fiatalon ennyire kiforrott személyisége van.

Steve:

Steve Leopard (igen, leopárt xD) számomra talán a legunszimpatikusabb volt. Ő Darren legjobb barátja, aki oda meg vissza van a vámpírokért. Ezen kívül azt érdemes még tudni róla, hogy sokszor vannak dühkitörései, amiket nem nagyon tud uralni és szörnyű a viszonya az édesanyjával, valamint mivel egész jó tanuló, a tanár kis kedvence. Őszintén megmondom, volt hogy lecsaptam volna elég szívesen és mikor egy rizikós helyzetből főhősünk kimentette, akkor sem voltam valami boldog, hogy megúszta. Valószínűleg feltűnik még a történetben.

Tommy és Alan:

 Tommy Jones-ről és Alan Morris-ról igazából sokat nem tudni meg. Velük van még nagyon jóban főhősünk, valamint az utóbbi személy szerezte a szórólapot a cirkuszról, s vele volt egy kicsit yaoi beütésű jelenete is (Steve-vel is volt egy-kettő).

Mr. Dalton:

Tanár. És... és tanár. Ennyi xD

Mr. Tall: 

A cirkusz igazgatója, egy rejtélyes telefonpózna (magyarul nagyon magas xD) Kedvesnek hat, ám valami furcsa aura lengi körül, s emellett szeret hirtelen megjelenni akárhol. Többet tud, mint amennyit kimutat.

Mr. Crepsley (Vur Horston) és Madame Octa:

Madame Octa egy tenyér nagyságú, mérges tarantella (Egy pókfajta), Crepsley pedig a gazdája. Ők a cirkuszhoz tartoznak. Nekem ez a fickó a kedvencem eddig az egész könyvből, mind személyiségileg, mind külsőre, főleg a sebhelyével ami a fél arcán végig húzódik. Egy mogorvább alak, aki elég őszinte és megvan benn az a csipetnyi rosszindulat, amitől még rejtélyesebb az egész énje. Emellett van egy ,,titka" amit Steve fel akart fedni s ebből okozódik az egész bonyodalom.

A cirkusz többi tagjáról még felesleges beszéljek, ebben a kötetben semmit sem tudtunk meg róluk. 

Vélemény:

Én igazából oda meg vissza vagyok ennek az írónak a könyveiért s ebben sem csalódtam. A főhős majd úgyis megedződik, maga a világ hangulata kellemesen borongós és mivel a stílusa az írásainak horrorszerű, így ebben is tudta adni a megfelelő sötétséget, még ha olyan vérontás itt még nem is volt. Maga a történetszál egész érdekfeszítő, még ha vannak Darrennek olyan cselekedetei is, ami már mikor kitalálja őrültségnek hangzik. Emellett a könyv elején található eszmefuttatás megadta a hangulatát a kezdésnek. Igazából szinte olvastatja magát ez a regény. 

Remélem nem nagyon voltam a negatív dolgokra kiéleződő írásmódom használója s inkább meghoztam mindenki kedvét ehhez a remek kis műhöz, amit egy-két éjszaka alatt is simán át lehet nyálazni. Köszönöm annak aki elolvasta a kis kritikám ^^