Írta:OnniColombano
Kritizálja: Lexa
Kezdetnek kezdetén mondom, hogy már az első bekezdésnél észrevettem a túl rövid mondatokat, kombinálj, ne pontozz, viszont ez nem mindig igaz, van hogy igazán hosszú mondatokat kreálsz. A párbeszédbe több gondolatot is fűzhetnél, így tudnánk, hogy a főszereplő mire gondol.
Vannak kifejezetten vicces részek, amin egy-egy alkalommal jó nevetni, de másodjára nem annyira poénos. Ne valami eget rengető viccekre gondoljatok, hanem apró, vicces mondatokra.
Ami nekem tényleg nem áll a kedvemre az az, hogy váltogatod a jelen és múlt időt. Határozd el magad egynél, és arra koncentrálj.
A végén viszont nagyon tetszett az az izé, aminek nem tudom a nevét. A szereplőket hírességekhez hasonlítottad. *tüsszent*
Kellemes olvasmány volt, két komoly regény közé beszorítható, és egy boldog délutánod lehet tőle. Csak így tovább.