Írta: graybluegirl

Kritizálja: Lexa

Szeretném előtte közölni, hogy én nagyon bírom a sci-fiket, szóval ez egy sci-fi őrült kritikája.

Szóval vágjunk a közepébe! Hosszabb mondatok kellenek, így tartalmasabb lesz a rész, tehát könyvszerűbb lesz. Tájleírás az az, ami a tiedbe egyáltalán nincs, így az olvasó csak találgathat, hogy mi folyt le a te agyadban, és mit hova kell képzelni. A párbeszéd után nincsenek gondolatok, ezért itt is tanakodhatunk, hogy mire gondol a főszereplőnk. Ha már a gondolatoknál tartunk, akkor közlöm, hogy reálisabb kéne legyen, mert ha én látom, hogy zölden fénylik a szemem és a lábam, akkor nem dobok egy hátast, hanem:

1.Örülök, mert imádom a zöldet.

2.Pislogok, hogy nem-e káprázik a szemem.

3.Hozzányúlok a lábamhoz, hátha csak képzelem.

4.Nem tulajdonítok neki nagyobb figyelmet.

Gyorsan haladsz az idővel, szóval nem mondod, hogy mi volt, csak ugrálsz előre. VISZONT! Maga a sztori tetszik, habár nekem mindegyik tetszik... De ez őszintén tetszik! Fordulatos, és ez az egyik pozitívuma. Végül pedig... Nincsenek véres részletek, pedig nekem az nagyon kéne, ha már sci-fi.