Az idő már éjfélhez közelített, mikor írtál. Mint mindig, most is szólt a zene a fülhalgatómon keresztül, ezért rögtön felriadtam a félreismerhetetlen csilingelő hangra. Mikor megláttam a telefonom kijelzőjén, hogy te írtál, bevallom kissé megijedtem. Rég nem beszéltünk, rég nem láttalak.
Nem tudom, hogy vajon miért, de úgy döntöttem visszaírok, hiszen mi vesztenivalóm lenne?
Mint kiderült több volt mint gondoltam.
Abból a beszélgetésből rájöttem, hogy mindegy mennyi idő telik el, te leszel az a fiú, akit mindig szeretni fogok, akit sosem fogok tudni teljesen kizárni az életemből. És te vagy az is, aki sosem fogja ezt megtudni.

mentatea