"-Majd holnap! -helyezkedtem el az ágyban, pár perc múlva pedig elnyomott az álom.,,

[...]

Már 1 hete ebben a világban vagyok. Kankuro rengeteg mindenre tanított meg. Megtanultam Kunait, Shurikent dobálni, egy pár alap jutsut, és egy elsajátított technikát is sikerült alkotnom. Ha nyertem egy kis szabadidőt, akkor mindig a faluban sétálgattam, bár erre kevés lehetőségem volt.

[...]

-Kankuro~ -jöttem be a műhelyébe egy kis teával. -nézd mit hoztam~

-Ohhh tea! -nem szórakozott, el is vette az egyik poharat. -Hmm köszi!

-Nincs mit, valamivel csak meghálálom hamár mindig velem foglalkozol! -ültem le a földre a teával a kezembe.

-...Figyelj, mit szólnál ahoz hogyha egyszer most nem én tanítanálak... hanem Temari! -szólalt fel Kankuro.

-Aha! Szóval meguntál! Tch! -vágtam be a kamu durcit.

-Dehogy is te idióta! Csak mivel Temari is csaj, jobban megért egyes dolgokban téged!

-Ohh, vágesz...

-Tehát akkor majd holnap keresd fel Temarit, rendben? -tette le a teát az asztalra.

-Rendben! -Álltam fel a földről az üres pohárral a kezemben. -Hát akkor én mentem, szia Kankuro! -sétáltam ki az ajtón

-Csőváz!

Délután volt, már a nap lemenőben járt. Gyönyörű volt látni a naplementét. Elkáprásztató... ekkor éreztem egy kezet a vállamon.

-Ugye milyen gyönyörű? -csengett a fülem mellett egy ismerős hang.

-Igen.. na várjunk! Fordultam hátra. -Ohhhhh h-hali.

-Szia, remélem nem ijesztettelek meg. -vakarta meg a tarkóját zavartan, a vöröshajú

-Uhmm nem.. csak.. meglepődtem egy kicsit. -nevettem el magam.

-Igazából haza indultam, de láttam hogy kijössz Kankuro műhelyéből, tehát idejöttem hozzád.

-De a Kazekagénak, nem az irodájában kéne lennie? -tettem fel a költői kérdést.

-A Kazekagénak néha pihennie is kell. -mosolygott rám Gaara. -Hazakisérhetlek? Pontosabban... a megszállóban

-Ehhheh.. engem? Uhmm.. persze! -dadogtam szinte az izgalomtól.

Midori atyaúristen végre valóra válik az álmod! Életed szerelmével sétálsz vissza a megszállóba! Elhiszed? Nagyon király miiii? Tudom!!

-Uhmm Midori, akkor mehetünk? -nézett rám Gaara.

-Perszee! -ugrottam mellé.

"Haza"sétálás közben rengeteget beszélgettünk. Elmesélte mit szeret csinálni, mi a kedvenc hobbija, mit nem szeret stb.. bár mintha én "nem" tudtam volna őket, nagyon szívesen hallgattam. Feljött a gyerekkor téma is. Akkor realizáltam hogy milyen gyerekkora volt Gaaranak. Mielőtt megszólalhatott volna, megöleltem, amit meglepő módon viszonyzott is.

-Hát akkor... itt is vagyunk.. -álltunk meg a megszálló mellett.

-Köszönöm hogy "haza"kisértél. -mosolyogtam a nálam magasabb piros hajúra.

-Nincs mit, szívesen tettem! -mosolygott vissza Gaara. -Hát akkor szia! -köszönt el!

-Szia! -csuktam be a bejárati ajtót.

Elkértem az ottani dolgozótól a szobakulcsomat, majd felsétáltam a szobába. Miután becsuktam magam után az ajtót, eléggé durva fangörcs jött rám, ami olyan 10 percig tartott. Mikor sikerült leállnom végre, lefürödtem, majd beestem az ágyba, és elaludtam.

Reggel az emberek kinti ricsajára keltem.

-Uhmm... de jót aludtam. -nyújtózkodtam egy nagyot.

Teljesen elfelejtettem hogy amig én ebben a világban teljesen jól érzem magamat, vajon a másik világban hogy lehetnek. Apa, Matsumoto, Bishamon, anyu.. vajon ők mit csinálhatnak?