-Tízszer? Komolyan?!

-Igen. Vagy kegyének talán
sok? -játszotta dramatikusan magát Kankuro.

-Nem bánom.. hát legyen!

Elkezdtem futni, mit sem sejtve a hosszú, végtelennek tűnő pályán.
Azthittem hogy soha sem lesz már vége. De hála a jó Istennek.. sikerült megcsinálni az 1 kört.

-Na mivan tündérke, elfáradtál? -kiabálta Kankuro. -Hogy lesz igy belőled igazi shinobi? -mondogatta tovább a szövegét.

-Jólvan már megyek, megyek! -vágtam be a 2. körömbe.

Már jóskán délután fele járt az idő, mire befejeztem a 10. kört.

-Kész... vége.. -lihegve döltem le a homokkőre, levegőért kapkodva. Ám, egy nagy árnyék megzavarta a pillanatot.

-Gyerünk, kelj fel! -ráncigált fel, Kankuro.

-Pontosabban.. ezt mire is volt jó?.. egyáltalán jó volt valamire?

-Megnéztük mennyire erős chakrád van. Bár ahogy látom, eléggé sok van. Csoda hogy kibírtad ezt a 10 kört.

-Ohh igen? Köszii! -álltam volna fel, de ám valamiért visszaestem a földre. -ebből holnap várható izomláz?

-Akkor is küzdened kell, nem adhatod már fel ilyen könnyen. -Bíztatása közben felsegített.

-Köszönöm. -lihegve köszöntem meg

-Igazán nincs mit. -mosolygott rám Kankuro.

Nagynehezen eljutottunk egy helyre, ahol igazából fogalmam se volt hol lehetünk. Kankuro elmagyarázta hogy egy megszálló helyen vagyunk. Mindent elmondott, hogy mit csináljak, és mit ne. Kedves volt, mert az egészet ő álta, tehát nem is kellett fizetnem semmit. Megesküdtem neki, hogy valahogy visszafizetem a jóságát.

-Végre! -dőltem be hulla fáradtan a puha, kényelmes ágyba, közben realizáltam hogy elkéne mennem fürdeni.

-Majd holnap! -helyezkedtem el az ágyban, pár perc múlva pedig elnyomott az álom.

Halikaa! Bocsi hogy rövid lett, nincs ihletem a storyval kapcsán, igyekszem hamarabb hozni majd a részeket!