"-NE MÁR HIROSHIIIIIIIII -húztam el a nevét. -komolyan kérdeztem.,,

-Egyébként Gaara a jelenlegi Kazekage, de miért annyira fontos ez? -nézett kérdően rám a férfi.

Azonnal elkezdtem magamban fangörcsölni. Végre valóra vált az álmoom~
De sajnos hozott egy balszerencsét is a boldogságom. Annyira csak egy dologra tudtam gondolni, hogy véletlen félreléptem, és leestem az ágakról.

-Aucs... -feküdtem a földön, kicsit karcosan.

-Jól vagy Midori? -kérdezte aggódóan Hiroshi.

-Élek még..haha... -nevettem fel kínosan.

-Felsegítelek. -nyújtotta a kezét Hiroshi, amit el is fogadtam, és felhúzott a földről. -tudod folytatni még az utat?

-Persze persze! Már nagyon oda akarok érniii -váltottam vissza a hangulatomat vidámmá.

-Ennyire szeretnéd hogy kihalgassanak? -kérdezte gyanakodva.

-Csak nem tesznek fel durva kérdéseket! -válaszoltam

Visszatérve folytattuk az utunkat. Láttam, hogy már a növények, kezdenek elfonnyadni, az erdő is ritkul, ami után homokos rész vár ránk.

-Most érjük el Sunagakure határát. -törte meg a jeget Hiroshi.

-Klassz! -válaszoltam lazán.

Kezdett a hasam görcsbe rándulni. Mivan ha leégek? Mivan ha elbénázok valamit? Mivan ha-

-Hé Midori jólvagy? -tette rá a vállamra a kezét Hiroshi.

-Mi?! Én?! Persze! -vetettem be a kamu mosolyomat. Ahogy elnézem bevált.

Észre se vettem, hogy már Homokrejtekben voltunk. Ezek szerint annyire belemélyedtem a gondolataimba.

-Akkor menjünk a Kazekage irodájába! -indult el Hiroshi. Én is követtem.

Amikor sétáltunk a városba, boldogan futkározó gyerekeket, sok árust, illetve embereket láttam. Az animében is szimpatikus volt a hely, de hogy most személyesen látom, még szimpatikusabb. Amikor beléptünk a helyre, már csak egy ajtó választott el a Kazegakétól.

-Készen állsz? -kérdezte tőlem Hiroshi

-Azthiszem.. -motyogtam.

Hiroshi megfogta a kilincset és szépen lassan nyomta le. Az ajtó elkezdett lassan kinyitódni. Rendben Midori, nyugodj le! Csak a Kazekagéhoz mész, nem nagy dolog! De még is hogy a francba tudnék lenyugodni, hogy ha az a személy fog előttem állni, akit a bolondulásig szeretek? Egyáltalán mikor lett ilyen meleg a levegő?! Jólvan Midori... nagylevegő! És  nyugodtan, próbálj majd valami értelmeset komunikálni!

Amikor kinyítódott az ajtó, beléptem az irodába. Hiroshi mögöttem csukta be az ajtót, és mellém lépett. Kb egy olyan 3-4 cm-el volt előrébb.

-Kazekage úr! A küldetésem végén, találtam egy elveszett ninját. A falunkból valósi. Állítása szerint, semmit nem tud önmagáról, a nevén kívül.

-Értem... -szólalt meg egy mély hang.

Ahoz képest, hogy itt voltam vele egytérben, nem is mertem ránézni. Egész végig csak a padlót néztem.

-Hiroshi. Kérlek, ha nem zavarna, négyszemközt hagynál minket?

-Igen is Kazekage-sama!

Láttam hogy Hiroshi sarkonfordúlt, és indult kifelé. Még utolsónak rámnézett, amire eltátogtam, hogy "Ne hagyj itt!,,
De ő csak mosolygott és kiment. Ketten maradtunk.

Midori ha nem nézel a szemébe, vagy bármit is elmerészelsz szúrni, én kinyírlak! -mondta a belsőhangom. Nagynehezen erőt vettem magamon és a szemébe néztem.

-Szóval, mi a neved? -kezdte el.