4. Egy másik világ
"-Na mivan megy a Leszbikus téma? -jött be röhögve Leon.,,
A nap hátralévő részét szenvedéssel töltöttem. Folyton mindenki engem csesztetett, mert a legjobb barátnőm "leszbikus,, és hogy bármikor "rámmászhat".
Amikor végre vége lett az órámnak, indultam haza. Amikor betoppantam a lakásba, apámmal szembe találtam magam, aki szinte szemmel ölni tudott volna.
-Midori. Kapsz 1 percet, hogy megmagyarázd azt, hogy egy tantárgyból bukásra állsz.
-Honnan tudod ezt? -kérdeztem idegesen.
-Hogy honnan? Onnan, hogy tegnap behívott a tanárod, és mindent elmondott. A fele órát a folyoson töltöd mindig. Nem figyelsz. Nem válaszolsz a kérdésekre, ráadásul a teszteken se felelsz meg. Mire véljem ezt?
-Apa... nehezen megy minden. És tudod miért? Az osztálytársaim miatt.. folyton engem vesznek célpontba. Folyton megaláznak. -magyarázkodtam.
Mindent elmondtam az osztályközösségről, illetve a tanórákról. Egyeztettem apámmal. Osztályt váltok. Sajnálom azért
Matsumotot. Egyedül hagyni a szörnyek között.. majd rábeszélem hogy ő is váltson osztályt. TÉNYLEG. MATSUMOTO! VELE MÉG BESZÉDEM VAN!
Rohantam be a szobámba a telefonomért. Beléptem a hívásnaplóba, ahol kikerestem Matsumoto számát. Egyből fel is hívtam.
-Kicsöng... -mondtam motyogva.
-Igen? -szólalt meg egy szégyenlős hang.
-Matsumoto! Válthatnánk néhány szót? -kezdtem bele
- I-igen!
-Tényleg igaz hogy Leszbikus vagy? -néma csend lett. De pár másodperc múlva megtörte a jeget
- M-m-mi?! - Midori-sama te ezt honnan tudod?! -akadt ki teljesen Matsumoto
-Leon... -motyogtam
-... -jött válaszul Matsumotol
-Matsumoto.. azthittem hogy mindent elmondunk egymásnak, és hogy elöttünk nincsenek titkok..
-Sajnálom Midori-sama. De már úgy se lett volna időm elmondanom. Sulit váltok. -csuklott el a hangja.
-Hogy tessék?! -akadtam most én ki
- I-igen.. de neharagudj lekell hogy tegyem! -Matsumoto hadarta el a mondatát és letette.
-Letette...-Csuklott el most az én hangom. -miért. Miért vagyok elátkozva?! -borultam az ágyra és halk sírásba kezdtem. -bárcsak máshol lennék. Bárcsak ő is itt lenne mellettem. Bárcsak minden szebb lenne...
Egy kis idő után elaludtam. Azonban valami más történt. Valahol. Máshol keltem fel.
- M-mi történt?-nyitottam ki a szememet, ám de nem ott ébredtem fel ahol kellett volna. -Várjunk...ez nem a szobám..-néztem körbe a fák sűrű lombjai közt.
-Nem emlékszem arra, hogy kijöttem volna az erdőbe sétálni... egy erdő.
Egy erdőben vagyok. Egy ismeretlen helyen, de számomra ismerős helyen...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro