"-Midori!,,

-Igen?! -kaptam fel hirtelen a fejemet.

-Órán vagy! Ne most bambúlj! -figyelmeztetett az osztályfőnököm. Mint ahogy vártam a többi osztálytársam kiröhögött. Kivéve Matsumoto. Ő csendben ült.

-Értettem... -szegeztem vissza a szemeimet a matek füzetem felé. Te jó ég! Mit csinálok?! Elkeztem firkálni ahelyett hogy írtam volna a feladatot. Jaj jaj...

Ha jobban bele gondolunk. Már csak 2 órát kell kibírnom. Az utolsó úgy is lyukas óra. Lehet hazamegyek. Akkor több szabadidőm lesz... igen. Ez lesz az!

- MIDORI KAGAWA! -ordított szinte velem a tanár. -hányszor mondjam még el, hogy válaszolj a 77.-es feladatra?! -akadt ki teljesen a.

-Hagyja tanárnő, csak  a "Vörös Herceg,,-e megy a fejében -kezdett el röhögni az egyik lány osztálytársam. Utána követte őket a többi.

-1 bolond 100-at csinál... -motyogtam magamban.

-MIT MONDTÁL?! -realizáltam hogy ezt egy kicsit hangosan mondtam

-Semmit...

-Midori Kagawa! Azonnal fáradj ki az óráról! -tessékelt kifele a teremből.

Igen... Ez szinte már hagyományos nálam. Sokszor ez a helyzet.. ezért állok szinte matekból bukásra.
Az óra hátralévő részét, kint a padon vártam meg, mig kinem csöngettek. A diákok sorra jöttek ki a teremből.

- Midori-sama! -kiáltott utánam Matsumoto aki... sír?

- Matsumoto-san, mi a baj? -kérdeztem aggódva.

-Én... én.. NEM AKAROM! -futott el Matsumoto sírva.

-MATSUMOTO VÁRJ! -futásba eredtem utána. De... elhagyta az iskola területét (?) -Ahjj Matsumoto, kérlek ne csinálj butaságot magaddal. -súgtam hallkan.

Mivel az következő, illetve az utolsó órám angol a lyukas óra miatt, ezért gondoltam, mig az idő engedi nekem, leülök egy padra és elkezdek telefonozni. Bár mire elkezdtem volna azt amit szerettem volna... becsöngettek.

-Basszus~ szinte kórusba elkezdtem énekelni idegességemben. Na! Irány a 9/A osztályterme. Mivel ott van mindig az angol óránk

Az angol tagozatosok 3 csoportra vannak osztva. 1. akik a leggyengébb fokon beszélik a nyelvet 2. akik közepes fokúan beszélik a nyelvet 3. Akik a legmagasabb fokon beszélik a nyelvet. Én közepes fokon beszélem a nyelvet. Ezért ezeket a csoportokat 3 osztályterembe helyezték el. Enyém a 9/A-ban van, a gyengébb fokozatosoknak a
11/C-ben, a legnagyobb fokozatosoknak pedig a 10/E-ben.

-Hello Midori! Köszöntött az egyik 9. osztályos fiú.

-Szia Bishamon! -viszonoztam a köszönését.

-Ha nem probléma, leülhetek melléd? -mosolygott rám kedvesen

-Persze, ha szeretnél. -tapogattam a mellettem lévő üres helyet.

Elkezdődött az angol óra. Igazándiból, ez az egyetlen egy óra, ahol normálisak velem, illetve a tanár. Bárcsak ilyen együttműködő közösségben lennék.
Amikor vége lett az órának, szókásos rutinomat végezve, betoppantam a szobába. Az éljeli szekrényemen lévő tabletért nyúltam, és elindítottam a Naruto Shippuden következő részét.

[...]

Másnap ugyan olyan hangulattal mentem suliba, de nem volt minden normális. Egy nagy csoportban ült mindenki, jobbra-balra súgdolózva. Gondoltam odamegyek és megnézem mi folyik.

-Itt meg mi van? -kérdeztem unott hangommal.

-Hallottad, hogy a kis barátnőd Matsumoto leszbikus? -tette fel a kérdést egyik lány osztálytársam.

Most mindenkinek a szeme rajtam volt. Matsumoto? Leszbikus? Ez biztos valami hazugság...

-Nem, nem hallottam. Ő se mondta, szülei se említették, ez biztos valami pletyka.

-Nem! Ez nem az! Tegnap Leon beszélt Matsumotoval. Éppen a házi megírását követelte tőle, amikor Matsumoto olyat motyogott magának hogy neki mennyire tetszik egy lány. Leon megkérdőjelezte a mondatát, és Matsumoto kimondta enyhén hangosan hogy ő a lányokat szereti. -magyarázott Irani

-Na mivan megy a Leszbikus téma? -jött be röhögve Leon.