Másnap reggel halk szuszogásokra ébredtem. Kezeimet a szememhez dörzsölöm, majd szépen lassan kinyitom látókáimat. Oldalra pillantva még az álmok birodalmát járó Gaarat pillantom meg. Egy halvány mosolyt elengedve, halkan kimászok az ágyból, majd a konyhafelé veszem az irányt

-Hmm... csinálhatnék a többieknek reggelit -gondoltam magamban, majd a szekrény felé vettem az irányt, ahonnan kivettem a kenyeret, majd nekiálltam a pirítós elkészítéséhez.

Mig a pirítós sült, addig összevágtam a zöldségeket, illetve egy kis reggeli kávét is összedobtam. Mindent a legjobb tudásom szerint csináltam, bár nem éreztem magamat konyha tündérnek, mégis büszke voltam a munkámra.

-Uuuu~ mik ezek a finom illatok? -toppant be egy kócoshajú Temari

-Áhh Temari, jó reggelt! -köszöntem

-Kicsalt az ágyból ez a mennyei illat, mi lesz a reggeli?

-Pirítós kenyér lesz! -mondtam büszkélkedve

-Siess, éhen fogok halni~ -nyávogta a lány. Biztos még nyűgös, hiszen még csak kora reggel van

-Rendben -kuncogtam

Az étel illatára még betoppant az utolsó 2 ember is, akiket vártunk. Temari kibírhatatlan viselkedése miatt, neki adtam elsőnek az ételt, amit egyből tömni is kezdett magába.

-Temari lassabban, belefogsz fulladni a kajába! -szídta le a mellette ülő Kankuro

-Mwauhmam! -válaszolta tömött szájjal

-Szerintem aztmondta, hogy hagyjad enni -találgatta a szavait Gaara, mire Temari egy like jelet mutatva a kezével, folytatta tovább az evészetet

-Egyébként Istenien finom az ételed! -szólalt fel Kankuro

-Köszönöm -mosolyogtam

-Tényleg mennyei -mondta Gaara, majd lenyelte az utolsó falatot is

-Miwdworii kapwhatoh mwég? -nyújtotta a tányérát felém a lány, akinek a szájában még mindig ott volt a kaja -Tényleg nagyon finom! -nyelte le a kaját

Elvettem a tányérát a lánynak, majd egy újabb pirítóst tettem rá pár darab zöldség társaságában

-Köszönöm! -ujjongott a lány 

(...)

-Szóval hova akarsz rángatni? -sóhajtottam fel

-Majd meglátod! -reagálta le a vöröshajú ugyan azzal a mondattal a kérdésemet

-Ha megint papírmunkára rángatsz, én esküszöm hogy..-

-Nem, nem oda viszlek! -nevetett fel

-Kibirhatatlan vagy

-De te még igy is szeretsz -mondta mire én egy kicsit elvörösödtem

Ekkor egy patakhoz vezetett engem. Kristálytiszta vize volt, és gyönyörű növények helyezkedtek el a part mellett

-Wow... -ámultam el -Ez egyszerűen... káprázatos!

-Tetszik? -kérdezte

-Hát hogyne tetszene! Ilyet életembe nem láttam még... és... nem találok szavakat.. olyan gyönyörű!

-Örülök hogy tetszik -ült le a gyönyörű zöldszínű fűbe

-Igen, csodálatos -követtem a példáját, majd a fejemet a vállára hajtottam

Ígymaradtunk percekig nézni a patakot. Teljesen belemerültünk a látvány nézésébe, mire nekem lassan kezdtek lecsukódni a szemeim. Olyan álmos vagyok...

*Gaara szemszöge*

Halk szuszogásokat kezdtem el hallani mellettem. Oldalrapillantottam, majd egy alvó Midorival találtam szemben magam. Nagyon aranyosan nézett ki, nem volt szivem felébreszteni. Ezért lassan, és óvatosan felvettem mennyasszony pózba, hogy hazavihessem.

- Hello, máris hazajö-

-Shh Temari! Hallkabban! -csitítgattam a lányt

-Elaludt? -suttogta

-Igen -tettem le a kanapéra

-Értem -bólintott

-Nekem bekell mennem az irodába, tudnál vigyázni rá? -mutattam az alvó lányra

-Persze! -mosolygott

-Köszönöm.. -léptem ki az ajtón, majd hallkan bezártam magamután

*Matsumoto szemszöge*

Konoha

-Kérlek Neji~ -kérleltem a hosszú hajú fiút, aki mellettem próbálta enni a ramenét

-Nem! Miért nem kéred meg Narutot?! -csattant fel -Nem rég lett vége a háborúnak, pihenni szeretnék, és én ezt neked is ajánlom!

-Hálátlan... -mormogtam, majd visszafordultam az előttem heverő kajámhoz

-Egyébként... -szólalt meg -Köszönöm hogy megmentettél -mondta, mire nekem a pálcikák kiestek a kezemből

-He? -ennyi volt a reakcióm

-Tudod... ha nem térítetted volna el azt, akkor én már nem ülnék itt veled és... szídnálak le a folytoni makacsságod miatt... Úgyhogy, köszönöm -mosolygott

-Hát, nem kell megköszönnöd, de hálából azért megtaníthatnád azt a taijutsut~

-Ha.... -sóhajtott -Kivagyok veled, de jólvan... meggyőztél

-Iiiii, köszönöm! -ujjongtam

-De 1 hetet kell még várnod! -tette szóvá

-De miért? -kérdeztem

-Mert szeretnék pihenni, azért. -zárta le

-Hát... jólvan. Azért köszönöm hogy meghívtál egy tál ramenre! -álltam fel -Majd később találkozunk! -köszöntem el

El sem hiszem, hogy tényleg sikerült megkérnem őt. Nem gondoltam volna, hogy bevállalja

-Oi Matsu-chan! -rázott vissza a valóságba egy hang

-Oi Naruto! Máskor ne ijessz rám így!

-Nem hittem volna hogy megijedsz -nevetett fel -Bocsi

-Mit szeretnél? -tértem a lényegre

-Nos hát uhmm... eljönnél velem egy randira? Sakura-chan elutasított -biggyesztette le ajkait

-Miért nem hívod el Hinatát? -döntöttem oldalra a fejemet -Különben is, nem így megy egy randira hívás te tanulatlan. -ráztam meg a fejemet

-Hinata túl... fura, amikor velem van... viszont te.. te nem

-Most én erre mit mondjak? -kérdeztem, mire egy vállvonást kaptam tőle

-Talán igent? -mondta, mire én elkezdtem gondolkodni

Talán, ha elmennék vele, akkor nagyon boldog lenne, viszont akkor nem Hinatát választaná, ráadásul nem is az esetem a szőke, pláne rátesz még egy lapáttal a szexualitásom is. Viszont, ha nemet mondok, akkor megpróbálkozna másnál, kivéve ha nem erőltetem rá , hogy Hinatával menjen... De akkor sem fair az, hogy én menjek el vele, kihasználni meg nem szeretném..

-Min gondolkodsz ennyit? -szakította meg a gondolodási menetet

-Ne haragudj Naruto, de nem fog menni sajnos...

-Ne már... -akadt ki

-Talán ha Hinatával menné. Tudod, nagyon örülne neked! A fura viselkedését meg nézd el, jó?

-Hát jólvan... -zárta le, majd el is köszönt, hogy a lila hajú lányt kereshesse fel

Most megfogott engem ez a randis dolog. Nem próbáltam meg fiúval ezt a dolgot, mindig a lányok körében érdeklődtem eddig.. hmm nem is tu-

-Jaj bocsánat! -lökött fel véletlen valaki

-Semmi baj, én nem figyeltem.. -álltam fel, majd folytattam tovább az utamat

Hogyha valaki felé, aki nem lány, érdeklődnék, akkor megtapasztalhatnám, hogy akkor most hogy is van ez az egész. Hiába terjesztette Leon azt, hogy én Leszbikus vagyok, szó sincs arról hogy az vagyok. Ezt még magamnak is nehezen valltam be. Hogyha nem gondolnék arra a napra...

-Oi Matsu -rántott vissza az elesésem okozója -Hát észre sem veszel? -a kérdésére feléfordultam

-K-kiba?! -döbbentem le

-Figyelj, tényleg ne haragudj, hogy fellöktelek -kezdte el

-Nem, nem, nincs semmi baj, mondtam már -ekkor bepattant valamina fejembe -Figyelj, beszélhetnék veled?

-Persze.. -bólintott, mire én kivezettem őt a tömegből egy csendesebb helyre, majd leültünk az egyik padra

-Nos, mi a helyzet? -kérdezte, mire én egy kicsit idegesen feléfordultam

-Segítened kell! -néztem komolyan a szemeibe

-Mibe kell? -hökkent meg

-Nem tudok dönteni egyszerűen... kapcsolat terén

-Hogy hogy nem tudsz? Hiszen egyszerű dolog -nevette

Ohh Kiba, ha tudnád...

-Ennek története is van..

-He? -kérdezte -Milyen története?

-Az egész úgy kezdődött, hogy...

*Visszaemlékezés*

-Szóval Matsumoto, igaz? -kérdezte a fiú

-H-hai -bólintottam

-Gyönyörű neved van! -mosolygott, miközben beleivott az italába

-K-köszönöm... -pirultam el -És azt is.. h-hogy elhívtál.. randira

-Ohh ugyan már... -nevetett fel -Egy ilyen gyönyörű lányt, mint te, ki ne hívna el?

-F-fejezd be! -fordultam el zavaromban, mire a fiú csak jóízűen nevetett tovább

-Rendben -hagyta abba

Nagyon jóba lettem a fiúval. Imádtam vele lenni. Imádtam az illatát, imádtam a nevetését. Elfogadott úgy, ahogy voltam. A szüleimnél is jobban bíztam benne.

-Szóval azt akarod mondani, hogy mind a kettő nemhez vonzódsz? -kérdezte

-Igen.. -motyogtam -de megértem ha.. szakítani szeretnél emiatt

-Én? Ezért? Biztos hogy nem. Attól még ugyanúgy szeretni foglak te idióta! -ölelt át

Hazudott.

Egy napon, úgyvoltam vele, hogy meglátogatom. Bár ne tettem volna meg..

-Ez meg kicsoda? -kérdeztem

-Nézd Matsumoto, ez nem az aminek lá-

-Nem érdekel. KI EZ ITT MELLETTED?!

-A... barátnőm

-Tehát... t-te a hátam mögött... v-vele voltál? -remegett meg a hangom

-Igen, és? -válaszolt rideghangon -Amúgy sem szerettelek. Undorodtam tőled. Mikor elmondtad azt hogy a lányokhoz is vonzódsz, az undorodom nagyobbra nőtt. Gratulálok Matsumoto, sikerült ezt elérned! -nevetett fel

-Rohadj meg! -vágtam rá az ajtót, majd azonnal futásnak eredtem

Elvesztettem minden reményemet, hitemet akkor. Már 1 férfiben sem tudtam bízni kivéve apámban. Elvették a bizalmamat. Feladtam.

*Visszaemlékezés vége*

-Tehát ez lenne az én kis történetem. -fejeztem be a mesélést

Kiba tátott szájjal hallgatta, el se tudta hinni amit hall

-Matsu én... nem is tudom... mit mondjak erre

-Én sem.. teljesen összevagyok zavarodva

Ekkor beállt az a bizonyos kínos csend. Egyikünk sem szólt semmit sem. Mind a ketten elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal, majd Kiba úgydöntött, hogy megszakítja a kínos csendet

-Azthiszem én tudok segíteni.. -kezdte el

-És hogyan? -kérdeztem

-Nem akarom ráderőltetni, de... elhívhatlak.. egy... randira? Próba randira?

-Nem is tudom... -kezdtem el -talán.. igen -mosolyodtam el, mire a barnahajú fiúnak felcsillantak a szemei

-Akkor holnap annál a kiülőnél várlak 15:30-ra!

-Rendben, és köszönöm hogy segítettél! -búcsúztam el a fiútól

-Én köszönöm, hogy megpróbálhattam! -integetett

______________________

Uhmm, szóval ez a rész is kijött, kicsit késve, de jobb mint soha ehehehe.

A következő rész egy különkiadás lesz, ami Kiba és Matsumoto randijukról fog szólni. Na most előre leszögezem, hogy ez nem egy normális randi lesz, úgyanis történni fog 1-2 dolog, ami nem úgy fog elsülni, mint ahogy akarják.

A következő részben találkozunk drága híveim, addig is sziasztok! <3