"Amikor láttam hogy apám egyre meszebb van a láthatáron elhatároztam, hogy elindulok. Be. Abba az átkozott helybe. Mikor beértem az osztályomba, sok ember egyből rámnézett. Sokak elkezdtek súgdolózni. De ez engem nem nagyon érdekelt. Lepakoltam, és elkezdtem kibámulni a fejemből. Mintha nem is azt csinálnám minden szünetben.,,

-Hallottátok hogy Midori a vörös hajú fiúkra bukik? -súgdolózott az egyik riválisom Sora.

-Jah, de az "anime,, vörös hajú fiúkra. -mondta fintorogva a másik riválisom Usagi

-Nem is értem hogy lehet 2D-s karakterekre bukni.. sosem fogom  megérteni! -jött magyarázkodni a 3. kis riválisom Shoma.

Nem is érdekelték hogy 2 padsorral illetve 2 székkel előrébb ülök. És azt se hogy ezt mind hallom. Hiszen összesen, 5-en voltunk az osztályban. MÉG!
Éppen vettem volna elő a matekfüzetemet, amikor egy kezet éreztem a fejemen.

-Na szia kis mese néző! -röhögött ki a legnagyobb riválisom Leon. Milyen érdekes. Ahoz képest hogy Britt cserediák, ő az osztály "nagymenője,,.

-Muszáj mindig engem csesztetni? -rántottam le a kezét a fejemről.

-Muszáj! -csapott egy nagyot a padomra és ott hagyott.

Akik ott voltak körülöttem osztálytársaim, mind kiröhögtek. Na ez az én szerencsém! Sosem leszek boldog normálisan... utálom ezt az osztályt.

-Hé... Midori-sama... -szólt hozzám egy szégyenlős lány hang.

- Matsumoto-san? -néztem fel rá. -Matsumto-san! -egyből felpattantam és a karjaiba vetettem magam.

Ő volt az egyetlen barátnőm. Aki elfogadott, illetve felnézett rám. Ő az egyetlen ember, aki tudja hogy én kit szeretek.

- M-midori-sama... ezt... n-neked hoztam! -nyújtott át egy tábla csokit.

-Ahww Matsumoto-san, arigatou! -öleltem meg szorosan.

-Ezt azért mert mindig rosszul indul a napod. Sz-szeretném feldobni mindig! -mosolygott rám biztatóan.

-Uhum. -bólogattam boldogan.

Matsumoto az a lány, akiben mindig bíztam. Sosem vágott át. Sosem hazudott. Mindig kedves és őszinte volt. Én mindig Hinatához hasonlítottam Matsumoto-t, mert a személyiségük pontosan megegyezzik.

- Midori!